Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
Weöres Sándor MONOLÓG Zsebeimet meg kéne nézni egyszer, melyikben mi lakik, vagy mi hiányzik. Zsebkendőm, ha náthás vagyok, nincs, de szárazságban négy vagy öt akad; irattárcám megvan, vagy elveszett, vagy tán sosem volt, benne mindazok arcképe, akiket nem ismerek, mert nincsenek. Pedig de édesek! Ha fejest ugranék zsebembe, ottan elindulhatnék, mint egy alagúiban s kibukkannék valami fényes, ékes nem tudom hol — feltéve ha zsebem lyukas; meg kéne nézni egyszer. Ladányi Mihály MESE Legelőbb a manók bújtak el az est füvében, a manók legelőbb. Aztán tündér-húgaim hagytak el éjfél után, de még hajnal előtt. A boszorkány felsöprögette a sárkány barlangját, s ö is elveszett. Az álmok zavaros, vad vizein már nappalaim lidércfénye remeg. Esíi itatás. Bokros László grafikája. Új könyvekről A pragmatizmus A pragma cselekvést jelent. De mi is a pragmatizmusnak nevezett filozófiai irányzat, amely a múlt század hetvenes éveiben keletkezett az Egyesült Államokban? A felszínes megítélők sokszor egyszerűen bizniszfilozófiaként, a harácsolás elméleteként ítélték meg... A pragmatizmus szubjekti- vista, irracionalista filozófiái irányzat, amely sok tekintetben rokon Nietzsche, Husserl és Bergson nézeteivel. A modern revizioniz- mus a pragmatizmus bizonyos átértelmezése után szerkesztette meg a praxis- filozófiát, és a marxista filozófiával is „rokonították”. A rokonitás alapja az volt, hogy a marxista filozófia döntő szerepet tulajdonít a ..gyakorlat”-nak, a pragmatizmus pedig a „cselekvés”- nek. Óriási különbség azonban — sok egyéb mellett —, hogy a marxizmus materialista alapon értelmezi mind a gyakorlatot, mind a cselekvést, a pragmatizmus viszont a szubjektív idealizmus talajáról vizsgálja. Amikor a pragmatisták az eszmék igazságát a cselekedetek eredményességétől, a „jó” következményektől tettéit függővé, és minden objektív isméi etet megtagadtak tőle, s utat nyitottak a líóeizmusnak, a vallási misztikának is. A pragmatizmus legfontosabb képviselőinek írásai magyarul ez idáig nem voltak hozzáférhetők. A Gondolat kiadó Gondolkodók sorozatának új kötete most bemutatja a pragmatista filozófia nagy hatású képviselőit: az amerikai Peirce-1 (akitől az elnevezés is szármázik), Jamest és Deweyt, valamint az, angol Schillert. A kötethez Sós Vilmos írt színvonalas előszót, megvilágítva a pragmatista filozófia lényegét és a marxizmus róla alkotott felfogását. E gy szép nyár eleji napon a folyó kicsapott a medréből, és az erdőt elöntötte az ár. Mindenki a magasabban fekvő, száraz területekre igyekezett. — Nyugalom barátaim! — rikoltotta a sas. — Őrizzük meg hidegvérünket! Az események megfelelően követik a Terv előírásait! — Kifejtenéd ezt bővebben? — kurrogott álmos képet vágva a vadmacska. — Igazán nem szívesen fárasztalak, de talán akadnak még rájtam kívül mások is, akik nem rendelkeznek olyan átfogó műveltséggel, mint én. A farkas, a róka és a vaddisznó hangos helyesléssel kontrázott a vadmacskának. Odább, külön- csoportban, hallgatagon álltak a többiek: a szarvas, az őz, a nyúl, a sündisznó, aztán ismét , külön az egerek és a bogarak. Akadtak teljesen közönyös résztvevők is mint a bagoly, aki abban a percben elaludt, amikor a vita kezdetét vette. Mindenki várakozóan nézett a sasra, aki hirtelen felröppent a sziklájáról, és lecsapott a vízre, amely már a közeli fák derekát nyaldosta. A sas jókora halat tartott a karmai között, és fölröppent vele a sziklára. — A kicsinyes szűklátókörűség — kezdte a sas, és horgas csőrével gyorsan fejbe vágta a flckándozó halat — a haladás rákfenéje. Ha az eseményekkel kapcsolatos álláspontomat akarjátok hallani, nos: egyszerűen a halászati terület régen tervezett bővítése valósult meg. A haladás robogó szekerét nem lehet megállítani! — Micsoda bölcsesség — dorombolta a vadmacska. — Aranyat ér minden szava! És míg a sas vérszemet kapva tovább szavalt, a vadmacska a bokrok közé som- polygott; megkerülte a sziklát, és két hatalmas ugrással a sas hátára vetette magát. A sas vijjogva fölröppent, a vadmacska a szájába kapta a halat, a földre huppant, és eltűnt a szikla tövében a páfrány között. A róka vigyorogva nézte a kitépett tollai között röpködő sast. — A haladás — mondta —, az egy nemes eszme. Nincs is annál előbbrevaió! ♦Hajnóczy Péter Füst Milán-díjas író ez év augusztusában tragikusan fiatalon elhunyt. Reá emlékezve közöljük meseelbeszélését — ,,A fűtő” című kötetéből. — Hogy is állunk ezzel a halászati tervvel? — recsegte a farkas. — Elmondanád? Teltek a napok, és az ár egyre nőtt. Egy reggel a csuka kidugta fejét a vízből, és kijelentette, hogy az erdőt ezennel a folyóhoz csatolja, és mint az Egyesített Terület Katonai Főparancsnoka utasítja az egykori szárazföldieket, hogy nyugalmukat megőrizve, haladék nélkül foglalják el kijelölt lakhelyüket a nádas iszapjában. Hajnóczy Péter* á csuka Nem fogja őket háborgatni senki: a toll, a bunda valamint a kitinpáncél-viselet jogát szabadon és zavartalanul gyakorolhatják a víz alatt. A madarak nem sokat törődtek a csuka ultimátumával. A bagoly aludt, a sas halászot, a többi reggeltől estig falta a bogarakat. Ami az emlősöket illeti: a szarvas és a vaddisznó szorgalmasan gyakorolta magát az úszásban. A vadmacska álló nap a legmagasabb tölgyfa tetején kuporgott, mancsait egy vaskos, A reinkarnáció és a lélekvándorlás című köteten nyugtatva. A róka és a farkas megpróbált szót érteni a csukával. — Ma nekem... — hajított a vízbe egy egeret a ró" ka —, holnap neked ... A csuka egyetlen falással elnyelte az egeret, és várakozóan nézett a farkasra ... — Két kezet mos — •mondta a farkas, és ő is a vízbe hajított egy egeret. Aztán kivillantva fogait, rámosolygott a csukára. Az új főparancsnok bekapta az egeret, és hangosan csuklott egyet. — Ha megállítod a vizet — köszörülte meg a torkát a róka —, életed végéig ellátunk egérrel. — Kedves kartársak, kar- társnők, elvtársak... Akkor megkezdenénk értekezésünk munkáját, amelynek a célja... Kovács kartárs ... Hol van a Kovács kartárs? Nem látom. — Egy bizottság munkájában vesz részt, Povázsai elvtárs, és annak a bízottnak most van az ülése... — Pont most van? Jó. Nagyon jó. Hát majd ebből is megértik az itt jelen lévő elvtársak, mind a tizenkilencen ... Egy ... kettő ... három ... hét... tizennyolc ... Csak tizennyolcán vagyunk... Elvtársak, kartársak! Ha jól látom, akkor a Nagy elvtársat nem látom; ő sincs a soraink között, pedig... Ki tudja önök közül, hogy hol van ez a Nagy elvtárs?... — Egy bizottság munkájában kell részt vennie, és annak pont most van az ülése. Azon van a Nagy elvtárs! — Köszönöm. Pacolai kartárs ... De azért mégiscsak bosszantó, hogy egy ilyen fontos értekezletről ketten u hiányoznák. De sebaj... — Nem ígérhetek semmit — válaszolta a csuka, és kitátotta a száját. — Bőséges készleteink vannak — bólogatott a farkas. — De fönntartásuk és szaporításuk kizárólag a szárazon oldható meg. A csuka meg se mukkant, csak a száját tátotta. — Ha egy kicsit közelebb jönnél a parthoz — mondta a róka —, magad is láthatnád . . — Miféle part? — kérdezte a csuka. — Talán a Szigetre gondoltál’’ . — Ha a szavakon nyargalunk — rázta meg a fejét a farkas —, akkor soha nem jutunk előbbre. — Az előrejelzés szerint — mondta kissé bizpnvtalanul a róka — ez a mostani nyár igen száraz lesz: a folyóban még az iszap is megrepedezik ... — Miért növekedne a Sziget — mondta a csuka —. amikor parancsomra éppen egyre kisebb és kisebb lesz? — Egyezzünk meg! — ajánlotta a farkas. — A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad ... A csuka válaszként földobta magát a levegőbe, és egy kurta csobbanással eltűnt a vízben. Azonban a róka jóslata valóra vált: perzselő szárazság következett, és a folyó alig volt szélesebb és mélyebb, mint egy közönséges patak. A vaddisznó az iszapban turkálva mindennap csámcsogva ette tele magát hallal; aztán kényelmesen elhelyezkedett a meleg pocsolyában, és hortyogva elaludt. A mi a csukát illeti: egy szép napon beleragadt az iszapba, úgyhogy moccanni sem bírt. A vadmacska óvatosan belekapaszkodott a kopoltyújába. és kirántotta a partra. — Teljesítetted a parancsomat! — kiáltotta a csuka. — Leköltöztél az iszapba! Megjutalmazlak! A vadmacska a szájába kapta a csukát, és puha. nesztelen léptekkel besurrant vele a páfrány közé. E két hiányzás, e két éppen- éppen most ülésező bizottság léte is igazolja kedves elvtársak. hogy mi itt tizennyolcán olyan feladat előtt állunk, amely korszakos... De hát csak tizenheten vagyunk ... Hol a tizennyolcadik? Az elébb még itt volt! Csak úgy, egyszerűen kioson egy ilyen fontos és korszakos megbeszélésről?!... Ki volt az. aki elhagyta a termet?! — Szusziák kartárs ment ki csendben a szobából, Povázsai elvtárs; ugyanis idesúgta nekem, hogy elfelejtette, de neki is éppen most van egy bizottsági ülése ... Ha én nem szólok az imént, hogy hová lett Kovács kartárs meg a Nagy elvtárs, hát nyugodtan itt Múzeumok a világban Az ember múzemuiáto- gató élőlény. Gyűjti a skalpokat: láttam a Mona Lisát, a Guernicát, a British Múzeumot, az Ermitázst... A régi görögök se gondolták volna, hogy a múzsáknak szentelt helyeket — a mu- seionokat — egyszer majd ezer és ezer láb tapodja. mindenféle „szedett-vedett nép”. Hát még azt, hogy utódaik egyik legiöntasabb pénzbevételi forrása éppen az lesz, amit ők emeltek az isteneknek — például az Akropolisz. Hát kissé megváltozott a világ. A múzsák helye, persze, ma is szent, csak egy kissé más értelemben, a nemzetek történetének szent helyei. Amikor 1802-ben Széchényi Ferenc megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, és vele együtt a nemzeti könyvtárat, a leg- magasztosabb célt tűzte ki: őrizzük meg múltunk emlékeit, mutassuk meg magunknak, a világnak, menynyit érünk. Politikai tett volt, szembeszállás a Habsburgokkal. 1802-ben — ezelőtt 179 évvel. Nem kell szégyenkeznünk a nagyvilág előtt, hiszen lássuk csak, mikor alakultak a világ múzeumai! Az elsőket a középkor végén, a reneszánsz szelleme hívta életre Itáliában. Az Esték, a Mediciek, a pápák képeket, gemmákat, érméket gyűjtöttek, hogy ezzel is emeljék palotáik pompáját, gazdagságát. A Mediciek gyűjteményük számára 1580-ban külön palotát emeltettek Firenzében, az Ufíizit. Ez a világ legrégibb galériája, értékei szinte föl- becsülhetetlenek. Itália már csak azért is szerencsés helyzetben volt, mert a régi római birodalmat örökölte, a földet szinte csak meg kellett egy kicsit bolygatni, s márványcsodák bukkantak föl belőle: gyönyörű félkarú nők, istenek stb. Itáliai földön pedig zseniális művészek teremtek: Botticelli, Michelangelo, Leonardo de Vinci meg a többiek. Másutt talán elvesztek volna. De Itáliában? Itália akkor boldog- ország volt. Ahogy terjedt a reneszánsz szelleme, úgy terjedt a gyűjtési szenvedély. Még Magyarországra is elhatolt, pedig .Janus Pannoniusunk még didergő kis mandulafának érezte magát a fagyos Pannóniában. Mátyás király leghíresebb gyűjteménye a Corviniana Bibliotheca volt. Századának elejéről még egy neves magyar művészet- szeretetéről kell megemlékeznünk: II. Lajos özvegyéről. Képeit II. Fülöp spanyol király örökölte, s a Pradóba kerültek. Mátyás király hagyatéka prédául esett. Amerre nem jártak törökök, ott szüntelenül gyarapodott a későbbi nagy állami múzeumok elődje, általában a királyi családok képtára. Franciaországban. Németországban, Svédországban, Oroszországban, a Németalföldön; szerte Európában. ült volna, míg ugyebár, ott keresték volna... De sajnos nekem is mennem kell rögtön. Povázsai elvtárs. — Magának is? Hová. miért?! Talán pont most van egy bizottsági ülés? — Nem most. Tíz perc múlva. Egy kicsit elhúzódott a kezdés ... Viszontlátásra. jó munkát!... — Viszontlátásra, Pacolai kartárs! Es megnyugtathatom, hogy itt fogjuk viszontlátni, s nem ott. ahová most is igyekszik ... Mert mostani tanácskozásunk, mint mondottam, igen nagy horderejű szakszervezetünk, intézményünk életében. Korszakos, hogy úgy mondjam, elvtársak... Mint hallották, személyesen is tapasztalhatták, egyidőben három bizottság értekezik. Egyidőben A nagy múzeumalapítások kora azonban a XVIII. század. Addigra úgy fölszaporodnak a képek, szobrok, érmék, műtárgyak, hogy elérkezik a számbavétel, a tanulmányozás, a rendszerezés ideje. Együtt, egy helyen tárják föl a kincseket, s fölmerül egy másik, mégpedig egy nagyon is modern igény: láthassa őket a közönség is. Az első nyilvános múzeumot Angliában alapították: 1753-ban a parlament törvényt hozott, hogy az állam vásárolja meg házastul Sir Sloane gyűjteményét. Hat esztendő múlva, 1759-ben, Londonban megnyitották a későbbig British Múzeum ősét. Franciaországban a jakobinus diktatúra intézkedett: rá tette a kezét a király Louvre nevű palotájára, s 1793-ban múzeumot (képtárat) nyitott meg benne. Aztán jött Napoleon. Gyorsan elnevezte Napóleon-múzeumnak. ügynökeit elküldte katonáival Egyiptomba. Európába, s telisde-teli tömte fantasztikusnál-fantasztiku- sabb kincsekkel. A Szent Szövetségnek éppen elég dolgot adott, hogy ossza széjjel a zsákmányt, vagy hogyan juttassa vissza régi gazdáihoz. A Louvre-ot bezárták. Egy újabb forradalom nyitotta meg ismét, a párizsi kommün. Ma már világjárók százezrei nézik meg minden évben a föld talán leghíresebb asszonyát, a Mona Lisát... Közben Oroszországban is történt valami. Ismét a XVIII. században vagyunk; II. Katalin cárnő uralkodik. Megépítteti a Téli Palotát, s építtet mellé egy palotácskát is. amelyet Rousseau- imádatában Ermitázsnak (remetelaknak) keresztel. Ugye, ismerős név? Ott helyezi el a cári család képgyűjteményét. A tárat csaknem egy .évszázad múlva, 1852-ben nyitották meg — de csak az „előkelő közönség? számára, „ , A XIX. század a múzeumalapítás másik klasszikus korszaka. Magyarország, a többi .szegényebb, elmaradottabb állam mind-mind ekkor lép az alapkőlerakók sorába. Végezetül még egyetlen országra vessünk pillantást, az európai civilizáció bölcsőjére, Görögországra. Tragikus, hogy előbb volt múzeuma Londonban, Párizsban, Berlinben, mint saját földjén, otthon. Például a XVIII. század végén a konstantinápolyi angol követ, Lord Elgin, szabályosan kifosztotta az Akropoliszt. a legszebb szobrokat behajózta Angliába, s ráadásul pénzért adta el a British Múzeumnak. Az athéni nemzeti múzeumot több kisebbnek az összevonásával 1889- ben alaoítottá1-. Oda került a német Schliemann trójai és mükénéi ásatásainak anyaga. Egyelőre ennyi mu- zeológiát. Ha az ásatások tovább folytatódnák, talán újabb leletekre bukkanunk. Győri László három! Két időben tehát hat, három időben kilenc, s ebből könnyű kiszámolni, hogy öt időben tizenöt bizottság ül össze ... És miért?! Nem is tudom. Elég volt a bizottságosdiból! Elég, ha mondom... Ezért vagyunk együtt mi, tizenhatan, hogy megtegyük a szükséges intézkedéseket... Javaslom, elvtársak, hogy az elburjánzott bizottságok ellen vegyük föl a harcot... Egyetértünk ebben? Köszönöm ... Javaslom tehát, hogy alakítsuk meg „Bizottság a Le a Bizottságokkal Bizottságot!”. És egyben javaslom, hogy engem oda elnöknek megválasztani szíveskedjenek.. . Ja, igen: titkárnak is... Minek szétforgácsolni az erőket, nem igaz? Aki egyetért, tartsa föl a kezét ... Köszönöm ... Ezennel kimondom, hogy a „Bizottság a Le a Bizottságokkal Bizottság” ezennel megalakult ... Legközelebbi elésünket hónap reggel, ebben az időben tartjuk. Ugyanitt... Köszönöm szíves részvételüket... Házfal árnyékkal. Szalay Ferenc festménye. Gyurkó Géza Bizottság
