Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

A csillagnéző

Lánykorában gyakran kelt fel éjszaka — mondták is Senglaslban „Holdkóros leszel, te lány!” —, látni akarta az Orion csillagképet, a Kentaur alfáját; a Capella csillagot, a Siriust. Egyedül volt a csillagokkal; ez varázslatos érzés ... Akkor még odaíönt kereste azokat. Most — több emeletnyi magasban

— lefelé néz: nem is a panorámát mutató város épületei vonzzák, hanem a bennük lakó emberek.

— Érdeklődésem az emberi személyiség iránt, állandósult érdeklődés. Én nem holt lelkeket gyűjtök, hanem eleveneket.

S itt, a tetőn, a főiskola kollégiumának két üvegfalú tetőszobájában — isten tudja, eredetileg milyen funkciót szánt nekik a tervező — a látogató az első pillanatban meg is bizonyosodik a hitvallás-mondatok hitelességéről. Emberi arcok tekintenek rá a falakról; a sokféle emberkarakter abban egyezik: a lelkűk kiül a szemükbe, arcukra... A személyiség belső jegyei vetülnek ki, tudjuk kik, honnan jönnek, merre tartanak. Azt hiszem, portréfestményekre ez a legtöbb, legdícsé- rőbb, amit elmondani lehet: jellemet állítanak elénk.

Szirmayné Bayer Erzsébet vendégei vagyunk a Bajcsy-Zsilinszky utcai kollégium sokemeletes épületének tetején. John Braine híres regényének címével: „Hely a tetőn”. Ki mindenki volt már modellje! Főiskolai hallgató, anya gyermekeivel, költő, a világhírű zeneszerző özvegye, parasztasszony, tanárnő... Nyugtató zene árad a magnetofon- rádióból; mindig szól Vivaldi, Bach, Händel muzsikája vagy a nyelvismeretet kondicionáló német, francia, olasz élőbeszéd. Elidőzünk a szentlászló- senglasli viseletbe öltözött anya- és lánya festmény előtt.

(Szavak bukkannak fel a múltból, gyerekkora életvidékéről: kitl

— szoknya, sere — kötény, hémt — ing, lenes — blúz...

Kádi pászl —

Kati néni — is ezeket viselhette! Most itt az *ő arcképe is a falon.)

— Innen indult , ebből a somogyiból baranyaira változott faluból Szirmayné Bayer Erzsébet.

— Nem voltunk gazdagok: apám két bottal járó első világháborús rokkantként boltot nyitott ugyan, de rossz kereskedő volt, szegény. Inkább érdekelte újság, könyv, telepes rádió, mint az üzlet. Hét gyerek közül négyen maradtunk életben, négy lány, köztük a legkisebb. én. Szegények voltunk, de érzelmileg, szellemileg sohasem voltam hátrányos helyzetű gyerek! Apám kivételes egyéniség, jellem volt. aki belém oltotta: minden ember egyenlő. Kezdetben Eszéktől délre éltek, így aztán egyaránt tudott bunyevácul. magyarul, németül, horvátul. Játszotta, énekelte valamennyiük dalait... Ma is bennem zsong néhány horvát dal dallamostól-szövegestől, noha nem tudom, miről szólnak. Életem első nagy élménye az a néhány német nyelvű mesekönyv volt, melyeket édesapám adott a kezembe. Kitárult a világ!

Kitárult, de mégis csak gátlásosán lépte át Varga tanító úr senglasli eminens tanítványa a szigetvári polgári iskola kapuját, (Évvesztesen. mért meg kellett várnia, míg nővérei közül végez az első, és telik a hárompengős tandíjra neki is.) Ugyanilyen szívszorongva állt nővéreitől „örökölt” ruhájában a kaposvári egyesületi leánygimnázium kapujában, ahová különbözeti vizsgával került. Belecsöppent egy ragyogó képességű, öt év óta kovácsolódó közösségbe. És megtörtént a csoda: a lányok befogadták a „német ruhában” napi majdnem száz kilométert vonatozó, őszi lu- csokbaö, ték hidegben íaluvégről állomásig

gyalogló társukat, akinek harisnyáját páncéllá keményítette a hó... Félévkor kiderült: apja rokkant volta nem jogosítja fel tandíj- mentességre — el kell hagynia a gimnáziumot, ha nem fizet. Az osztálytársak adták össze a pénzt. És összegyűjtötték neki a második félévre is, de akkor már a tanulmányi eredménye feljogosította a kedvezményre; társai a pénzen megvették neki — máig őrzi! — Barát—Éber—Takács A művészet története című könyvét, ök mór akkor „határoztak” róla: festő is lesz. Pedig Bayer Erzsébet, aki ugyan otthon már kislánykorában a Pesti Hírlap műmellékleteiben gyönyörködhetett, talán még nem is döntött; akart lenni hivatásos csillagnéző — csillagász —, vegyész (a Műegyetemről levélben biztosították: ő lesz az első női hallgatójuk, ha férfi nem jelentkezik elég), s hallgatott volna tanáraira: Biczó, Zelenik Sarolta, Lendvay igazgatóhelyettes biztatta, tanulja az ő tárgyát, hogy taníthasson.,.

— Pedig a drága Biczó Ferenc osztályfőnök úr az első latinórán nagyon rám ijesztett. Híres volt németellenes érzelmeiről. Így bírálta kiejtésemet: „Bauer,

Bauer, maga svábosan beszél latinul!”

De nemsokára már Bayer lettem néki is, és kedvesen Aszpirinnek szólított. A mai napig „forró drót” köt ahhoz az osztályhoz, akár csak a nagy családhoz, amelybe születtem. Éltető, meleg közösségekben éltem, ezért vagyok kiegyensúlyozott. Az emberi kapcsolatok szépségénél semmi sincs fontosabb.

Érettségi után „törés nélkül” került 1942- ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kontuly Béla osztályába járt egészen addig, amíg Bernáth Aurél meg nem nézte néhány rajzát. Másnap, amikor az aulában találkoztak, Bernáth mester közölte vele: „Bayer kisasszony, fölvettem a tanítványaim közé!” Szőnyi Istvánért, Elekffy Jenőért is lelkesedett, Varga Nándor Lajos felajánlotta, tanuljon nála grafikát. A nagybányaiakat szerette; rokonszenves volt itthoni talajba ültetett költői realizmusuk, s ez hatott a festészetére is.

— A közérthetőség számomra parancs: nem az én igazamat kell megfogalmaznom, hanem a mi igazunkat, s ez fontosabb, mint a szubjektum. A közösség igaza maga- sabbrendű igazság.

A főiskolai évek otthoni háttere nem volt szivárvá- nyos. Apját kihallgatta, megfenyegette a Gestapo, mert a szentlászlói fiataloknak azt javasolta: a magyar hadseregbe álljanak, ne az SS-be. Később viszont, amikor a kitelepítések folytak, elvették tőlük a fél házat. Édesanyját akkor „ütötte meg a szél”;.soha többé nem hallották szavát, úgy halt meg 1957-ben, követve a családfőt, az apát, aki 55-ben hunyt el; még utoljára az újságját kérte.

— Férjemmel a felvidékiek kollégiumában ismerkedtem meg 1946-ban, ez volt az első koedukált kollégium. Egyetemi kollégiumi nevelőtanár volt, mindenki „Bandi bácsija” fiatalon, még maga is tanult a munkája mellett. Fényes, gyönyörű évek voltak.

Szeretetcso- magból öltöztünk, meg egymás ruháiból, úgy jártunk randevúra. Mivel a „menyasszonyszoba” lakói is a legkülönfélébb főiskolákról, egyetemekről kerültek össze, egymástól legalább annyit . tanultunk, mint a főiskolán. Pedig Cs.

Szabó Lászlótól, D omanovszkytól,

Révayiól volt mit elsajátítani...! Jártak az Operaházba • stnemuv*'

szeti főiskolások bérleteivel, beszöktek a próbára, amikor Kodály koncentre készült.

— Ripsz-ropsz esküvő volt a miénk, s mégsem elhamarkodott. A férjemben én ugyanazt az erkölcsiséget észleltem, ugyanazt a tartást érzékeltem, mint apámban. Sírtam örömömben, amikor Szentlászlóra megtáviratozta: „Summa cum laude, Bandi.” Így tudtam meg, hogy ledoktorált, mégpedig kitüntetéssel. Három nap alatt megesküdtünk, mivel Dombóváron két állás kínálkozott. Férjem az ipari leányközépiskola igazgatója lett; ott tanítottunk, majd (amikor az megszűnt) a tanítóképző igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Albérlet, négyszáz forint fizetés, az ötvenes évek minden nehézsége ... Bandi bácsi édesanyja velünk lakott, sok terhet levett a vállam- ról. Mindent vállalt értünk! És jöttek, jöttek Szentlászlóról a csomagok ... Tiszta tekintetű, tiszta szándékú falusi lányokból neveltünk jó pedagógusokat, szaktekintélyeket. Megismertem a gyönyörű anyai hivatást; ez csodálatos élmény volt. Endre ma már kutató

vegyész, Zoltán építész- mérnök, elfogadott találmányokkal, tervekkel... Mindkettő nős. Unokáink vannak!

Ahogy Szirmayné Bayer Erzsébet festői világára hatott a tanár-költő Szirmay Endre költői, emberi világa, úgy gyakorolt hatást ő a festészetével Szirmay Endre költészetére. íme, az Egy kép előtt című vers, amely bizonyosság a mondottakra:

Vidáman virít a kék a képen s a háttérből ezüstbe fagyott szürke úgy dereng, mint a hunyó parazsak üszke vagy mint a zöld hátú légy a mézen.

majd szárnyra kél a kék a szürkeségből a színek puhán összemosódnak árnyak és szárnyak összefogódznak és zümmögő csend ragyog a messzeségből.

A Maroknyi sors című kötetben több vers is tanúskodik az ihlető harmóniáról. De ez a. kötet már életük kaposvári fejezetéhez kapcsolódik. Az 1959,60-as tanévre — lakásígé- ret.tel — a somogyi megyeszékhely tanítóképző intézményének tanárai lettek; az iskola, mely a legszebb hivatásra nevel, középfokúból felsőfokúvá, majd főiskolává lépett elő. Mennyi öröm érhette a pályáján a képzőben, a pécsi tanárképzösök konzultációs központjának vezetőjeként tíz évig, az országos főiskolai diákrendezvényeken — ahonnan díj, helyezés nélkül sohasem tértek haza tanítványai —, a dombóvári művelődési házban, ahová húsz évig visszajárt szakkört vezetni — és a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetésben részesült —, az INSEA-világ- kongresszusokon, melyek alkalmával Prágában németül tarthatott előadást (Budapesten szintén), a SÁÉV rajzszakkörében — ezt. egy év óta vezeti —, és festőművészként. 1970 óta tagja a Képzőművészeti Alapnak, kiállítást rendeztek neki szülőfalujában, de Szigetváron, Szekszárdon, Bonyhádon, Dombóváron, Kaposváron, Pécsen, Budapesten, Nagyatádon, Nagykanizsán is. Vásárolt tőle a Magyar Nemzeti Galéria, s kiállításain a „Megvették” felirat gyakran kerül ki festményei alá. Neves műkritikusok, művészettörténészek méltatták munkáit. M. Kiss Pál, Ecsery Elemér, dr. Maksay László... Szíj Rezső ezt írta: „Új teremtés ez. Eszközei közt legnagyobb ereje a

szín.” Pogány ö. Gábor így méltatta; „Ebben a művészetben megvan a finom, árnyalt ko- lorit rendkívül biztos, jó hallású, abszolút hallású intonálása, és ugyanakkor megvan a színvilágnak a frissessége, gazdasága, sőt elevensége.”

Szirmayné Bayer Erzsébet rendszeres résztvevője nyaranként a művésztelepeknek, a Fészek-klub havi összejöveteleinek — ezeket a vizuális szakosztály rendezi —, a Magyar Pedagógiai Társaság peripatetikus-napjairól sem szokott hányozni. Hamburgtól Helsinkiig, Párizstól Kaliforniáig feszülnek a kaposvári Bajcsy-Zsilinszky utcai lakástól a barátság szálai, melyek a nyitottság szellemében szövődtek.

Egyszer — még az ötvenes évek derekán — üdülői beutalót kaptak. Akkor ejtette rabul őket a Balaton; 1958-ban telket vásároltak a fonyódligeti parton. Minden téglának, minden töltésbe épített kockakőnek története

van. Ez a hatalmas ablakú, nyílt vízre „látó”, puritánságában gyönyörű fehér ház — így is nevezik:

Fehér Ház — annak a háromszögnek az egyik csúcsa, melynek másik két hegyét s kaposvári lakás és a műterem képezik ... Életük színterei.

— A világunkat magunknak kell megteremteni — mondja Erzsi néni a fonyódligeti villa pázsit- udvarán. És ennek a mondatnak háttere, de távlata is van, jelentése az életműre is érthető.

— Látod azt a nyárfát? — kérdezi Bandi bácsi. — Amikor összefogtunk, hogy feltöltsük a partot, az egyik védő vaslapnak neki- tamasztottam egy dorongot. Abból a dorongból lett ez a gyönyörű fa ...

Friss gyümölccsel kínálnak. És a festőpedagógus életének szellemi gyümölcsével:

— Az én tevékenységemnek, munkámnak célja ugyanaz, ami harminc éven át tanári tevékenységemnek is célja volt: munkálkodni azon, hogy szebb és jobb legyen életünk; hogy az emberi kapcsolatok tisztességesebbek, őszintébbek legyenek, mert szerintem ez a leglényegesebb minden ember életében. Jó közérzetemet az adja, hogy sohasem érzem magam kívülállónak, hanem egy nagy közösségben, amelynek hasonló szándékai felerősítik energiámat, erőt adnak. Örömet szerezni az embereknek, mindazoknak, akikkel szót válthatok, akikre hatni tudok, s akik hatnak

rám! A művészet, az igazi művészet egy emelkedettebb létbe segít eljutni az embereket, ezt sokszor magam is- éreztem s ezek az élmények kitörölhetetlenül élnek, munkálnak bennem. De: mérhető-e a művészi teljesítmény? Nyilvánvaló, hogy arról kell megbizonyosodnom: munkáim képesek-e úgy hatni a közönségre, amilyen szándékkal, inspirációval festem „őket” ... Sok emberhez szeretnék szólni, ezért vagyok realista festő. Alapvető igazság számomra, hogy ne csak a magam, de sok ember életérzését fogalmazzam meg eszközeimmel. Ezért tölt el őszinte örömmel, ha egy-egy kiállításon a visszajelzés pozitív, baráti hangnemű, igenlő. A művésznek minden bemutatkozás vizsgát jelent. Ilyen „exámen” lesz számomra az a szeptember lS-i siófoki kiállítás is, amelyre fokozott energiával, ambícióval készültem, hiszen itthon, Somogybán mutatkozhatok be ismét.

Milyen tisztán ragyognak a fel Hágok l . Leská

Mii'. ..‘3 -'.sC'fkíiiiiíV