Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Munkánk m redménye A dombra épült középma­gas házak tetejéről messzire látni. Észak felé a távolban aszfaltgyár pipálja egyhan­gúan poros füstjét, délről a fák koronázta zselici dombok bukkannak elő a reggeli pá­rából. Egy erdőmérnök — Horváth Ferencnek hívják — szakdolgozatát készítve ki­számította : annyi oxigént termel a szép ívű dombvo­Az otthont teremtő erőfe­szítések eredményeként ma a megye óvárosaiban 115 családra jut száz lakás. A községekben pedig megszűnt a lakásgond. Ebben — sok egyéb mellett — része van az itt élő emberek áldozat- vállalásának is: magánerőből az országos átlagnál nagyobb mértékben készülnek itt csa­ládi otthonok. Kaposvár új Béke—Füredi városrésze lés megerősö­dése és a saer- kezet váltás eredménye­ként — javul*.“ Az emberek — több mint negyvenezren dolgoznak * mezőgazda­ságban — egy­re biztosabb kézzel kezelik a mind korsze­rűbb technikát. Elég csak az augusztus ele­jén befejező­dött aratásra gondolni. A ke- nyémekvaló betakarítása évről évre mindannyi­unk gondja, de csupán néhány ezer ember fel­adata. S ennek a feladatnak úgy tettek ele­get, «hogy az új lisztből készült új kenyér erre az ünnepre va­lamennyiünk asztalára oda kerülhessen.. Az új, kö­zépmagas há­zak tetejéről messzire látni. Nemcsak a zse­lici dombokra, hanem a dom­bokon túl — és innen — a földekre, a gyarapodó új városrészekre, gazdagodó kör­nyezetünkre is. Látni mun­kánkat, a dol­gos hétközna­pok eredmé­nyét. A Domus Áruház eladótere vei — önálló gyáregységgé léptette elő e hajdani üze­met. A könv- nyúiparnál maradva: az országban tíz gyermek közül három So­mogybán varrt, ízléses gyer­mekruhában jár. Az ötödik ötéves tervben ipari beruhá­zásra fordított pénz kéthar­mada élelmi- szeripari fej­lesztéseket szolgált. A hús­kombinát új feldolgozója nemcsak kor­szerűségével, hanem termé- % keinek mi- e»ursál ragasztott faszerkezetekből építkeznek n őségével is híres lett itthon, és határain­kon túl. Szemünk előtt fia­talodik a Kaposvári Cukor­gyár; minden tizedik má­zsa cukor — amit az or­szágban gyártanak — itt készül. S ha már a tízes számnál tartunk: minden ti­zedik nyaraló hozzánk, a Balaton-partra érkezik szak- szervezeti üdülőbe, szállodá­ba vagy kempingbe. Az or­szág legritkábban lakott me­gyéjében nyaranta a legna­gyobb a vendégjárás. A vízért — kincsünkért, a Balatonért — és a táj szép­ségéért jönnek ide. Takáts Gyula írta — jó pár évtize­de — egyik versében: „Szép tájú Somogy”... Erdőkre, famatuzsálemekre, ölelkező dombok szépségére és a dombok rejtette kincsekre hívja föl a figyelmet azóta is jó néhány könyv, kiad­vány. A dombok ölén — az ember kezemunkájának ered­ményeként — mézédes szőlőt teremnek a tókék, acélos bú­zát a földek, és híres bur­gonyával fizet a nehezen ke­zelhető homok. Megismerve a természet, a táj törvénye­it, ma másképpen gazdálko­dik itt az ember, mint akár egy vagy két évtizeddel ko­rábban. Idézzük megint csak iratáé a megyei pártértekezlet meg­állapítását! Az állami gaz­daságok „adott­ságaiknak megfelelően, sikeresen gaz­dálkodnak”. S a tsz-ek? „Egy részük az álla­mi gazdasá­gokkal azono­san fejlődött.. A központilag támogatott, kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetke­zetek száma negyvenhatról harminchá­romra csök­kent. Gazdál­kodásuk szín­vonala általá­ban emelke­A cérnagyár új gépei ■»«tatra települt erdő, a meny­nyi több mint egymillió em­ber életfeltételeit biztosítja. S ez csak a Zselic. Somogy egyébként is erdőkben gaz­dag megye: a 6035 négyzet­kilométer negyedét fák bo­rítják. Az erdő az élettel teli csend világa: titkot és kincset őriz. A kincs — a fa — egyre inkább szolgálja az embert. Igaz a megálla­pítás, hogy arányaiban ke­vés az értékes fafaj, de az ember ötletei révén a ke­vésbé értékes is életünk gya­rapodását szolgálja. Az el­múlt öt évben több kezde­ményezés is született: nö­vekedett az elsődleges fafel­dolgozó kapacitás, több fél­kész- és késztermék kerül ki az erdőkhöz kapcsolódó üzemekből. A fából készült tartószerkezetek újdonság­nak számítanak még, de a bútoralkatrész és a parketta hagyományos somogyi ter­méknek. S az „értéktelen” akác és a hárs helyet kért magának otthonainkban. A dombra került középmagas épületekben éppúgy, mintáz egymás mellé sorakozó csa­ládi házakban. dett, egy ' ré­szük hely­zete — a veze­A Mezőgép új rakodógépe X gyarapodás, a fejlődés ezen a tájon — az ország ötödik legnagyobb megyéjé­Siófok — szállodasor ben — háromszázhatvanezer embernek jelent gazdagodást, kényelmesebb, komfortosabb életet. Tehetségükkel, szor­galmukkal építik, vélemé­nyükkel formálják ezt a hatott a Nagyatádi Cérna­gyár nagy tapasztalatú mun­kásgárdája, ahhoz új gépek­re, korszerű munkacsarno­kokra volt szükség. S ez a fejlesztés — éppen január 1­megyét — szűkebb hazáju­kat. Amikor elkészült a ka­posvári Domus Áruház, na­pokig tömve voltak a lép­csők: nemcsak a vásárolni szándékozók vették arra út­jukat, hanem a kíváncsisko­dók is, érdekelte őket, hogy milyen lett, mit kínál. És véleményt mondtak: dicsérőt és bírálót is. Ezek a véle­mények — gyakran sok át­tételen keresztül — így vagy úgy befolyásolják — segítik vagy módosítják — a fej­lesztési terveket. Formálni, változtatni igazán csak kö­zös erővel lehet. Ehhez az alapot a munka adja. A me­gyei pártértekezlet beszá­molójából érdemes kiemelni egy mondatot. Így hangzik: „Teljes körűvé vált a fog­lalkoztatottság.” E megálla­pítás mögött tarkaságával húzódik az élet: becsesen szép eredmények és megol­dásra váró gondok is van­nak. Az, amit a somogyi ipar produkál, harmincötezer em­ber tehetségét, szorgalmát dicséri. Csak példaként: eb­ben a megyében állítják elő a varró- és kézimunkacérna felét. S hogy erre vállalkoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom