Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
Segíti a gazdasági munkát A Közgazdasági Társaság közgyűlése előtt Hamarosan sor kerül Kaposváron a Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei szervezetének közgyűlésére. Ezért is időszerű összefoglalni az elmúlt öt év tapasztalatait. A társaságnak a megyében élő tagjai az 1976. évi közgyűlés állásfoglalása szerint végezték munkájukat. Különösen az ötödik ötéves terv időszakának második felében élénkült meg az érdeklődés a közgazdasági problémák iránt, így a társaság kedvező feltételek között fejthette ki tevékenységét. Somogy gazdaságábah is hatni kezdtek a világgazdasági szerkezetet napjainkban átformáló erők, s az eleddig csupán elvont problémaként, kategóriaként kezelt jelenségek a napi termelő- vagy szolgáltató munka részeivé lettek. Az új, sőt egyre újabb követelmények minden eddiginél nyitottabb gondolkodást követelnek a gazdálkodás résztvevőitől. Gazdasági megfontolás Az alkalmazkodási idő rövidítéséhez, a sikeres adaptációhoz, a problémák fölhalmozódásának megelőzéséhez nyújthat segítséget a korszerű közgazdasági gondolkodás, s ennek terjesztésében kiemelkedő a feladata és a felelőssége a Somogybán élő, itt dolgozó ötszáznyojcvan felsőfokú végzettségű szakembernek, valamint további ötszáz gyakorlott vezetőnek. Az egyetemet, főiskolát végzett közgazdászok száma megyénkben öt év alatt harminc százalékkal nőtt, s elhelyezkedésük ágazati és területi aránya is javult. Így megvan a lehetősége, hogy a vállalati döntésekben nagyobb teret kapjanak a gazdasági megfontolások. A feltételek megléte azonban nem azonos automatikus érvényesülésükkel. Vezetési, szemléletbeli problémák miatt — amint a megyei pártbizottság dokumen- ” tumai több ízben is megállapították az elmúlt öt évben — a gazdálkodó szervek egy részénél irányítási és gazdasági gondok halmozódtak föl. Ezeknél a vállalatoknál, intézményeknél a színvonalas közgazdasági munka jelen tőA siófoki vásárcsarnokban a délelőtti vevők leginkább a csarnok elkerített felét nézegették, a kofák pedig zúgolódtak is: „ezek rontják az üzletet!”«. Az „ezek” alatt majdnem száz somogyi kistermelő és kertbarát értendő, akik a Kiskertek mesterei című kiállításra hozták ei termékeik javát. A népfront, a megyei tanács, a kertbaratszövétség es más szervezetek segítségével rendezett zöldség-, -gyümölcs-, kerti szerszám- és kisgéptárlat a színek, formák kavaikádja. Három napig tart nyitva, s kiegészíti a bogiári állami gazdasag, a SiófüKi Állami Gazdasag, valamint az Agroker, illetve a Vetőmag termeltető és Értékesítő Vallalat bemutatója. Nem véletlenül kerültek ide ok sem. A boglári reklámstandon például ott a felirat: a szaacsopurtOK évente hatmillió oltványt készítenek, s ezt a gazuasag közvetítésével exportálja«.. A nagyüzemek tehat támogatják a kistermelőket, s nem kis értéket kapnak visz- sza. A csodálatos kiállítási tárgyakat nezegetve megállapíthatták a látogatók: itt minden óriási. A paprika, a barack, a szőiő .. Kivéve persze azt, aminek viszont kicsinek kell lennie, mint például az eltenni való uborkának, amelyik itt természetesen szuper kicsi. Jó ropogós, ínycsiklandó savanyúság lehet majd belőle ... A megye minden részéből érkeztek ide kiállítók, s jóleső örömmel nyugtázhattuk, hogy a kertbarátmozgalomnak szép eredményei vannak. És .a gazdálkodók — akár parasztok, 'akár munkások, akár értelmiségiek — nagy igyekezettel arra törekednek, hogy. terményeik ne sége a jövőben még hatvá- nyozottabbá válik. A társaság szeptember 2-i közgyűlésére készített beszámoló visszatekintése szerint a megyei szervezet magas szintű előadások és konzultációk révén segítette a közgaz- ' daságtudomány újabb eredményeinek elterjesztését, az időszerű gazdasági kérdések iránti érdeklődés kielégítését. A szervezet másik fontos célkitűzése a megyei és a vállalati tervfeladatok megfogalmazásához és megvalósításához való hozzájárulás volt; ez a tevékenység összetettségénél és a lazább vállalati kapcsolatoknál fogva már kevésbé volt sikeres. A beszámoló önkritikusan szól a gazdasági közéletről is. Az előadásos rendezvényeken való részvétel önmagában kevés. Több vitázó és javaslattevő kell, s növekednie kell a tudományos publikációk számának is, hogy formálhassák a megye gazdasági közvéleményét. Szakosztályi élet A szervezet taglétszáma öt év alatt megkétszereződött, százkilencvennyolcra nőtt. A fiatalok aránya körülbelül huszonöt, százalékos, és egy- harmada nő. A tagok közül mindössze huszonnyolcán dolgoznak ipari ágazatokban, s ez, valamint a vezető beosztásúak kis száma gyengíti a szervezet akcióképességét. Siófokon és Barcson önálló csoport működik. Prjeva- ra Pál, sí társaság megyei szervezetének titkára általános tapasztalatként fogalmazta meg, hogy a szakosztályi élet megújítása szakmailag többet adhat, s több érdeklődőt vonz, mint esetenként egy-egy nagyelőadás. A következő években ezért kevesebb általános témájú rendezvényt terveznek. Az érdemi munkát inkább az építőiparig az élelmiszergazdasági és a kereskedelrrti-idegenfó'r- galmi szakosztályban próbálják összpontosítani. A társaság szakmai-nevelő munkáján túl a gyakorlati közgazdász-továbbképzésből is részt vállalt; a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem továbbképző intézetével közösen. csalj, hasznot hozzanak, hanem a „szépségversenyben” is helytálljanak. Sok látogató nézegette a különlegességeket vagy a még kevéssé elterjedt növényi táplálékokat. A kolbásztök, a paprika alakú paradicsom, a padlizsán sokaknak — főleg az ifjab- baknak — ismeretlen volt. A szakemberek értő megjegyzések kíséretében must- rálgatták a szerszámkészítők termékeit, például a gyom- lálást helyettesítő hagyma- köztisztítót. Sokan álltak meg A társaság együttműködik a természettudományos egyesületekkel, de a vállalati szervezés-irányítás és a műszaki haladás területein még szorosabbra lehetne fűzni a munkakapcsolat szálait. Fontos, hogy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társasággal is bővüljön az együttműködés. A tudományos tevékenység szélesítésében elsősorban a Pécsi Akadémiai Bizottsággal és a kaposvári főiskolákkal kialakított kapcsolatokban rejlenek még tartalékok, összességében a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete eredményes öt évet zárt; fölkeltette az érdeklődést a köz- gazdasági problémák és megoldásuk iránt, mozgósította, összefogta a gazdasági szakemberek munkáját. Tervek i A közgyűlés előtti napokban is gyűjtik a közgazdászok véleményét, javaslatait. A társaság ezek és az országos állásfoglalások alapján alakítja ki munkatervét a következő öt évre. Somogy hatodik ötéves tervi feladatainak megvalósítása érdekeben növelni kell a társaság aktív, közgazdasági munkába bevonható tagjainak számát, s több színvonalas konzultációra, konferenciára van szükség. És pályázati kiírásokra is. A társaság szakosztályainak, csoportjainak részt kell venniük a helyi tervezésben, a koncepciók kialakításában, és a véleményezésben is. A szervezett továbbképzésed túl feladata a közgazdasághoz kapcsolódó más tudományágak, a szociológia, a jog, a matematikai stb. ismereteinek terjesztése is. A továbbiakban kialakítják a főiskolákkal való együttműködés formáit, s a vidéken élő közgazdászokat jobban bevonják a munkába. A megyében élő közgazdászok helyzetéről, munka- és élet- körülményeiről tájékoztatják az illetékeseket. A társaság összefogó erejével, szakmai tevékenységének elismertetésével sokat tehet a közgazda- sági munka presztízsének emeléséért. Cseke László egy sarokban és ámultak: ennyiféle méz létezik? Szinte minden kiállítót díjazni lehetett volna, oklevelet. kapott is mindegyikük. Nehéz helyzetben volt a bíráló bizottság, amikor dönteni kellett. Végül két fődíjat és több mint egy tucat egyéb jutalmat adtak ki. Az egyik fődíjat a Siófok—Kili- tiböl érkezett kiállító, Badacsonyi József kapta meg, az ő „tárlatán” hatalmas répákat, hagymákat, paprikákat és egyebeket, no meg egy 21 kilós sütőtököt lehetett látGyermekkorunk „felhőkarcolója” az 1928-ban épült kaposvári nagymalom nappali fényben már csak ezerszer látott, ormótlan, öreg épület. Az éjszakai malom viszont egészen más. Ismeretlen ... A csöndes utcákban már messziről hallható az épületből kihaliatszó különös ,,zümmögés”. A párás félhomályban fénylő ablaksorok négyfedélzetű óriás hajónak láttatják á malmot. Belül csak fokozódik ez az illúzió. A hajópadlós géptermeket keskeny korlátos föl járók kötik össze. A cső-' pókhálók szövevényében itt is. ott is előbukkan egy- egy veszettül forgó óriás lendkerék. És zúdul a szem, ömlik a liszt. Minden zakatol, lüktet. Mégis úgy látszik: kihalt a malom. Alig találni embert .. . — Összesen hatan dolgozunk az éjszakai műszakban — mondja Veinger István művezető molnár — pedig legalább nyolc ember kéne. Négyünknek tizenkét óráznunk kell, hogy zavartalanul menjen az őrlés. — Kerül-e már a hengerek közé új búza? — Nagyobbrészt még a tavalyi, de augusztus elseje óta már új is jön a csöveken. A minősége, tapasztalataink szerint, valamivel jobb a tavalyinál. Szeptember elsejétől már csak ezt őröljük. — A felesége elégedett-e a liszt minőségével? — Nem mindig. A kifogásaira csak azt válaszolhatom, hogy a molnár a lisztbe sütőipari értéket se beletenni nem tud, sem kivenni belőle. — Mi adja hát a molnár munkájának a minőségét? — Sok minden. Például- hogy egy mázsa búzából képes-e megfelelő gépbeállítással „kiőrölni” száz kiló és huszonnyolc deka lisztet. Ha igen, havonta háromszáz forint prémium jár érte. — Volt már hogy ezt nem kapták meg? — Persze. A múlt hónapban . . . Elromlott a számlálómérleg, és 98 kiló jött ki a hó végi elszámolásnál. Megnéztem a kezdetleges „automatikájú” masinát, amelynek kiszámíthatatlan ni. A másik fődíj Czinkóczi Géza kaposvár—toponári kertbaráté lett: saját készítésű, több célra használható kerti traktorával érdemelte ki az elismerést. A kiállítás látogatóinak figyelmét többször föl kellett hívni arra, hogy a kiállított tárgyakhoz ne nyúljanak, s főleg ne harapjanak bele. A vigasz sem késett: kihirdették, hogy három nap múlva — a bemutató bontásakor — kiárusítják a tárlat anyagát. L. P. r t Éjszakai őrlés szeszélye a molnároknak háromszáz forintba kerüli. — Azt mindenki belátta, hogy nyolc vagonnyi liszt el nem veszhetett, a pér.z azonban ugrott. Az első szinten Lujbert József hengerőr épp egy csavarógombot állított. — Már harminc éve kitanultam a molnármesterséget- akkor azonban otthagytam a malmot. Aztán visz- szajöttem ... A műszak egyetlen nőtagja Kis lmréné. — Én is harminc éve kezdtem mint zsákkocsizó- lány. Tudja, akkoriban a fiatal nem választotta a pályát, hanem kereste. Azóta itt, a malomban sokféle munkát végeztem; most betanított szitaőr vagyok. — Néhány éve még éjszaka is nyüzsgő volt a malom. Ma már alig vagyunk, és nem tudom, mi lesz pár év múlva — így Veinger István. — Ismerik egyáltalán a fiatalok ezt a pályát? — Sok mindent megpróbáltunk már. Én még iskolákban is jártam, hogy utánpótlást találjak. Mindhiába. — A fiamat is megpróbáltam ide csalogatni — vallotta be Reinis Zoltán, a harmadik emelet szitaőre, de csak egy nap jött ki... Most esztergályosnak tanul. — Nehéz a munka vagy kevés a bér? — Az éjszakai műszak a A szépítést már kedden megkezdték a cseriek. Ahogy mentem a Nostrától föl a dombtetőre, a Gárdonyi ut-> cába, mindenfelé láttam szorgoskodó embereket. Volt, aki söprögetett, mások a virágokat öntözték. — E városrészben a szokások épp olyanok, mint falun. Jön az ünnep, minden-, ki takarít, szépíti a háza elejét — mondja Borsföldi Ferenc körzeti népfrontelnök. Jól ismeri ezt a környéket, 1948 óta dolgozik a Nostrában; úgy mondja, hogy ma már az egyik legrégibb dolgozó a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Most műszaki vezetőként dolgozik, a felesége ugyanott meós. Épp szabadságon vannak, s hol a két unokával foglalkoznak, hol a dombóvári Gunarasi- strandra „ugranak el” a kocsijukkal. Harangozó Gyula városi népfronttitkártól tudom, hogy a cseri az egyik legeredményesebben dolgozó körzet. Akár társadalmi munkáról van szó, akár a tanács és a lakosság kapcsolatának erősítéséről, mindig kitesznek magukért. Amikor ezt említem az ősz hajú, mosolygósán beszélő elnöknek, máris magyarázza széles gesztusokkal: — Ez a Cser olyan, mint a Donner... Bennszülött kaposváriak élnek itt; büszkén vallják magukat cserieknek. És egy Burcsa Gyula bácsit, vagy Köttó Józsefet, Benkei Istvánt nem kell biztatni, hogy ezt vagy azt kell tennünk a városért. Az öt tanácstag, az iskola, a körzeti pártszervezet, a vöröskeresztes-szerve- zet a könyvtár, meg az itt levő .vállalatok egy akaraton vannak, jól együttműködnek. Mi könnyen beszélünk, mondjuk, egy belvárosi körzethez kepest; ott sokkal nehezebb megmozgatni az emberedet. Az iskola fontos központ a Cser közepén. Igazgatója, Jordanics József sok társadalmi tisztséget tölt be: tanácstag, ő a körzeti népfronttitkár, s így mindenben tud segíteni. A rendezvényeket az iskolában tartják, az úttörők műsorral teszik színesebbé a városrészi fórumokat. S ha fa, virág elültetését kérik a lakosságlegriasztóbb. No, meg hogy ezen a pályán nem lehet •.fusizni”. — Nekem mégis tetszik. — Hát jöjjön el tanulónak ! — ajánlotta Kisné. Mint kiderült egy tanuló verbuválásáért 860 forint járna a malmiaknak. Sajnos, ezért a pénzt még egyikük sem kapta meg. A negyedik emeleten szít nes jelzőlámpákkal teli fal előtt találtam Bosnyák Sándor szakképzett szitaőrt. — Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, és kész az üzemzavar. Olyankor aztán verejtékes órákba telik, míg újra indulhatunk. — Mikor a lególmosabb az éjszaka? — Ilyenkor egy óra után kell egy kis akaraterő, hogy az ember állva maradjon. Mati József koptatós egyszerre öt szinten dolgozik. Két ember munkáját végzi. — Állandóan le és fel. Még nem számoltam hányszor egy műszak alatt, de hajnal felé már nem érzem a lábam. Mégis muszáj fürgének lenni. Percenként százötven kiló szem megy át a csöveken. Egy kis figyelmetlenség, és a /búza a szemét közé megy... Két órakor még mindenki magától értetődően ,»Jó estét!” köszön. Azután háromkor a hajnali pír meghozza a „Jó reggelt r Négykor indul az első lisztszállítmány a kenyérgyárba. — Ma alighanem négy forduló is lesz. Sok kenyér kell az ünnepekre. Az éjszakai műszak alatt öt és fél vagon lisztet őröltek- Bíró Ferenc tói, a gyerekek által kérik meg rá a szülőket. E környék arról nevezetes, hogy nem kell kétszer szólni, szívesen fogják meg az emberek az ásót, a ge- reblyét. — Mi a titka ennek? — Mindenütt meg lehet nyerni a lakosságot, ha van valami kérés. Nincs még viz az utcában, hiányzik a járda, az út? Megmondjuk, hogy a tanács ennyivel járul hozzá, mi meg tegyünk hozzá ennyi saját munkát. Amikor például itt, a Gárdonyi utcában járdát csináltunk, még ahelyett is elvégeztük, aki nem jött el, hiszen az volt a jelszó: „Minél előbb!” S így van ez máshol is. Munka pedig mindig akad, hol a Tokaji vagy a Micsurin utcában, hol másutt. — Nem is nagyon kell kérni: az emberek már jönnek, jelentkeznek maguktól. Most például a Tokaji utcában készül kövesút,' még félben van a munka, az utca elejét „megfejelték”, a horhost pedig apránként töltik föl. Kiss Péter tanácstag szívügyének tartja s mindenben segít. Borsföldi Ferenc tizenhárom éve népfrontelnök. Most kapta meg a Népfrontmunkáért kitüntető jelvényt. Amikor kinyitotta a piros dobozt, s megmutatta az ezüst csillagot, ezt mondta: — A kitüntetés tulajdonképpen a jó „öreg” cseri társaságot illeti. Ebben benne van az egész körzet munkája. Sokáig beszélgettünk, s kiderült:« van még feszítő gondja a városrésznek. A tanácstagok tavaszi beszámolóján ismételten szóba került, mikor épül meg végre a járda az Egyenesi úton. Az iskolás gyerekek a ko- csiúton járnak, s csoda, hogy még nem történt baleset. Akkor ígéretet kaptak arra, hogy még az idén megcsinálják. — Ha ez így lesz — mondja az elnök —, oda is kivonul boldog, boldogtalan. Nagy öröm lesz, ha ez megvalósul ! Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Kiskertek Kiállítás Siófokon Cseri patrióták
