Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

Gazdagodott a nagyatádi könyvtár A festészet „szerelem Kiállítás a kempingben Átadták a megyei dijakat Kitüntetési ünnepség a megyei tanácson Zenét is lehet hallgatni Sokáig vártak az olvasók a nagyatádi könyvtár bőví­tésére. A polcoktól zsúfolt teremben olvasóhelyet alig találtak a látogatók. A könyvbarátok tudták, miért oly gyér a polcokon a vá­laszték : a raktárban már a mennyezetig zsúfolták a könyveket. A nagyatádiak az ünnepi könyvhétre várták a könyvtár felújítását és a zenei” részleg kialakítását, de — mint a legtöbb átépítés­nél — itt is csúszott a ha­táridő ... A kényes műsze­rek beszerelésével a Gelka nagyatádi kirendeltsége — egyedi terv alapján — na­pok alatt végzett. Mátrai Já­nos, a Somogy megyei igaz­gatóság műszaki vezetője a fél országot bejárta alkat­részekért, hogy a városlakók mielőbb birtokukba vehes­sék a fonotékát A könyvtár bővítése két­millió forintba került. A Művelődésügyi Minisztérium Én tizennyolc éve is­merem, de úgy higgye el, dédi, hogy ilyennek én még nem láttam. Ügy üvöltött velem, hogy azt hittem, ösz- szedől a ház. — De a kutya- úristenit a kurva anyjuk­nak! Hát akkor ki a jóis­tennek épül, ha nem ne­kem?! Én ötvenkét éves fej­jel összekalapálok még két fiút a 'meglevő két gyere­kem mellé, akkor nekem nem épül?! Én harminc éve egy helyen dolgozom, égy gyárban; legjobb esztergá­lyos, élmunkás, sztahanovis­ta, feltaláló, művezető, üzemegység-vezető — min­den anyámkínját rám ag­gattak már, csak a lakás nem nekem épül?! Hát ak­kor mutassák meg nekem, hogy kinek épül három es fél szobás lakás ebben az országban, ha nem nékem?! — Jaj dédi, így ment el reggel az István. De hogy ■zlán hogyan fog visszajön- *i, azt csak a jóisten tudja. Mert amilyen alapos ember az, hogy még éjjel is a ben­ti rajzokon dolgozik, azokat számolgatja, hát az olyan indulatos is. A dedi és a fiatalasszony egy ideig még méltatlanko­dik a tanácsi hivatalnok pi­maszságán, helyeslik Ábra­négys/ázezer forinttal támo­gatta a munkát, s aki ma betér ide, kedvére válogat­hat a könyvek között vagy tucatnyi lemez közül keres­heti ki a kedvére valót. Gazdagodott a nagyatádi könyvtár. De még így is a legkisebbek közé tartozik. Szila Ferencnek, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatójának megnyitója útán a nagyatádiak közül sokan gondoltak erre. Ha új könyvtár nem épül is a vá­rosban, a mostanit bővíteni fogják, mihelyt a város pénzügyi lehetőségei megen­gedik. Addig is örüljünk az alkotmányunk ünnepére át­adott új termeknek, ahol a tízéves város történetének kutatói is otthonra találnak. A tegnapi évfordulóra ké­szült el az a sajtóbibliográ­fia is, amely a település utóbbi tíz évének krónikáját dolgozza föl. hám István Láng-gyári üzemvezető felháborodását és megegyeznek abban, hogy Tériké csak nyugodjon meg, mert ha a férje az asztalra csap, annak biztosan meg­lesz az eredménye. Amikor efölött valameny- nyien napirendre térnek, és Ábrahámné elérkezettnek látja az időt, hogy elmesél­je iménti hőstettét a házas­ságtörő trabantossal, a szomszéd házban lakó asz- szony ismét más irányba te­reli a beszélgetést. — Jaj, nem tudják, hogy mi van annak a Hankóczy- nénak a kislányával? Azok a maguk emeletén laknak. — Én csak kora reggel láttám, de akkor még min­dig nagyon fulladt — mondja Ábrahámné —, én nem is tudom, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel. Már ilyen asztmásán született sze­gényke, de most valahogy nagyon furcsa az egész. Hát csak ra kell nézni, már majdnem hároméves, és még másfélnek se latszik. Késő este beszaladt vele az anyja, de hogy a férjejji olyan dühös volt, kitéssé- keltem őket, és inkább én mentem át hozzájuk. Az egész szoba csupa gőz volt, kamillateát párologtattak, Nevét kevésbé, munkáit annál inkább ismerjük an­nak a fiatal grafikusnőnek, akinek szombaton nyílt ki­állítása a bélatelepi kem­pingben. Németh Nelli film­plakátjaival. szép lemez- és könyvborítóival, -grafikái­val gyakran találkozunk az Élet és Irodalom hasábjain. 1974-ben végzett a Képző­művészeti Főiskola reklám- grafikai szakán, kiállítások­kal az utóbbi három évben jelentkezett. — Hol szerepelt eddig? — Budapesten, Nagykani­zsán, Kecskeméten; most itt mutatom be képeimet. A Balaton mellett éltem, Fo­nyódon jártam középiskolá­ba; örülök, hogy ismerőseim, barátaim is láthatják a munkáimat. — Sokoldalú tevékenység­ről ad most számot; több műfaj is megtalálható itt. — Grafikával főiskolás mert az szokott rajta segí­teni, ha rohama van. Még a parkettára is teát öntöt­tek, hogy nagyobb felületen párologjon, nem is tudom, nem áztatták-e el a dok­tornőt. — Tényleg, hát ott lakik az orvosnő alattuk, annak nem szóltak? — Nem, mert nem isme­rik, meg az nem is rendel otthon. A körzeti gyerekor­vos látta' délután, ő azt mondta, hogy csak lélegez­tessék kamillával, és ha nem javul, reggel' telefonál­janak neki, akkor megint kijön. — Igaz is — szól közbe a dédi —, reggel úgy hét óra után be is jött telefo­nálni. Hogy aztán mit be­szélt az orvossal, azt ugye nem tudom, én kimentem a konyhába, de azt hallottam, hogy nem, nem. Azt az egyet nem engedi meg, hogy a kis Andreát kórházba vi­gyék. Azt az egyet már nem. Csak ezt hallottam, aztán gyorsan el is mentek, mert hogy jön a körzeti or­vos. Na tényleg, hát azóta meg nem láttam. Talán az orvos adott be neki valamit, injekciót vagy , mit, aztán attól biztos jobban lett és elaludt. Mert hogy egész éjjel nem aludtak egy sze­met sem, azt mondja Han- kóczyné. Jaj, de a/, az asz- s/.ony is milyen rosszul néz ám ki! 14. Ekkor, 10 óra 25 perckor a ház kapujart kilép a gond­nok, pontosabban a gond­nokra) férje, kezében egy tetőcsomagtartóval, es kez­di fölszerelni • fehér Ladá­koromban kezdtem el fog­lalkozni, így abból az idő­szakból is elhoztam néhá­nyat. A festészet amolyan „szerelem” számomra: a ki­állítás nagyobbik részét ezek a képek alkotják. A leg­újabbat a nyáron festettem a kecskeméti alkotótelepen. Több munkám van, amelyet tárlók hiányában nem tud­tunk elhelyezni; lemez- és könyvborítók, és a kedven-, ceim, a Kisdobos újság cím­lapjai. Munkám során tu­lajdonképpen mindennel fog­lalkozom; a reklámszakma igazán sokrétű. Talán a filmplakát készítése a leg­érdekesebb . . . — Meddig láthatja a bala­toni közönség a bemutatót? — Augusztus 30-ig. Az- ,után a fonyódi művelődési házban állítom ki ezeket a ra. Az asszonyok most e t figyelik, mégis valami kis inoV.gás van a ház elolt, s megfeledkeznek Andreáról és Hankóczynét'ól. — Na, úgy látszik, hogy ezek már a költözködésre készülnek — int a gondnok felé a dédi. — Költözködésre? - Elköl­töznek a házmesterék? Hát mikor jöttek ezek ide, há­rom éve talán? — El hát, nem is hallot­ta, Teriké? Fölépült »a szép nagy házuk Alsogödön, azt mondják, több mint egy­millióba került, de legalább másfél milliót megér, oda fognak kiköltözni. — Üristen, több mint egymillió?! Hát honnan van ezeknek ennyi pénzük? Mert hogy a csőszerelői fizetés­ből meg az asszony gondno­ki - kétezer-kettőszázából ílem, az biztos!!! — Jaj szegény, hát hon­nan, honnan?! Hát a kötés­ből! Azt mondják, hogy ez a kis asszony harmincezer forintot is összeköt egy hó­napban! Hogy a vásározók alig győzik elszállítani a kardigánokat, pulóvereket, annyit dolgozik. Már ketten is bedolgoznak neki a ház­ból, a másodikról az a kis hegyes, szőke nő, meg az ötödikről a filmrendező fe­lesége, azok az összeállítók. A házmesternő csak köt, de egész nap zakatol a gép a pincében. Bele is betégedne, azt fnondja. ha nem lenne ennyi munkája. így aztán (összejön a pénz. Számolja csak ki, egy évben főbb mint háromszázezer, három ev alatt pont egymillió! Hát hogyne! (Folytatjuk) Kulturális életünk fejleszté­sében élenjárókat köszöntöt­tek tegnap a megyei taná­cson; délelőtt átadták a Szo­cialista Kultúráért kitünte­téseket. délután az alkotói, a közművelődési és a művé­szeti díjakat. Az ünnepségen részt vett Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára, a kitüntetéseket és a díjakat dr. Balassa Tibor, a megyei tanacs elnökhelyettese nyúj­totta át. Huszonketten kapták meg augusztus 2u-u alkalmából a művelődési miniszter adomá­nyozta Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést. Bagó Berta­lan boglárlellei tanár, Bérl­etár Istvánná nagyatádi pe­dagógus, Csapó Tamásáé, a megyei könyvtár könyvtáro­sa, Cserjést János, a megyei társadalombiztosítási igaz­gatóság előadója, Gábriel Fülöpné siófoki tanár, He­gedűs János, a megyei mo­ziüzemi vállalat gépésze, Kardos Kálmánná kaposvári tanar, Kenedi Tiborhe nagy­atádi zenetanár, Király György, a barcsi városi párt­bizottság titkára, Király Zol­tánná, a kaposvári művelő­désügyi osztály közművelő­dési felügyelője, Kismánpoki Kornélné boglárlellei könyv­táros, Kiss Péter, a mernyei általános iskola igazgatója, Kiss Tiborné, a megyei A könyvet nem a terje­delme avatja irodalmi mű­vé, hanem a szerző mon­dandója, stílusa. Szemes Zsuzsa — ahogy életregé­nyének címével is mondja — A hallgatag mélyből jött ezzel az alig százharminc gépelt oldalas írással. író­nő, tanyáról. Tanyából is a legmegvetettebb házból, a kanászviskóból. Nézem a fényképét: apró, törékeny fiatalasszony vagy lány, ölében rajztáblával, üres papírral. Tiszta lappal indul... Olyan ez a szem­üveges, vékony csontú nő, mintha Móricz Zsigmond Árvácskája volna, harminc­évesen. Móriczi a stílus is; ezt az iskolát járja Szemes Zsuzsa, aki Túrkevéo született, majd Csepelre került, ott szakmunkás lett, aztán 1979-ben diplomát szerzett a tanárképző főiskolán. Hány éves korában kezdte írni regényét? Huszonhat, huszonhét...? Móricz — mondtam, a stílust érzékel­tetendő. De a paraszti me­moárokat bütykös ujjal, a tintaceruzát időnként meg- nyálazva — az írást fizikai munkának érezve — író fa­lusi asszonyok, férfiak stí­lusa is ez egyben. Tanulha­tott tőlük, közülük is a leg­jelesebbektől, az erdélyi kali nénitől, Berényi And- rásnétól, Gémes Eszter né­nitől. S fonódik a stílusba egy harmadik szál is: az ipari munkások életét meg­örökítő írók kemény, szin­te az olvasót sebző írásmo­dora. Ezt meg talán Moldo­va szociográfiáiból vagy Tar Sándor szociografikus novelláiból tanulta. Jó ta­nítvány, mert ezeket önálló stílussá tudta asszimilálni. A kanász halálával kez­dődik a regény; tizenöt éves kamaszlányként szakad nya­kába a család gondja. Csa­ládfenntartó lesz A hallga­tag mélyből hősnője. Az egyes szám első személyű regény hitelét az a megélt- ség-érzet adja, mely az ol­vasót azonnal' megkapja, s kényszeríti, hogy addig le ne tegye Szemes Zsuzsa könyvét, amíg el nem olvas­ta. Ez a kis félárva gyerek- lány nem tartozik hálával a felnőtteknek; nyiladozó ér­telme nem kap tőlük hasz­nálható tanulságokat, esz­méket. Modellt sem láthat emberi környezeteben élete könyvtár könyvtárosa, Kiss Zoltánné kéthelyi pedagógus, Koltai Andorné teleki nyug­díjas, László Attiláné kapos­vári pedagógus, Major Ist­ván, a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ igazgató­helyettese, Máj Péterné, az ecsenyi tsz dolgozója, Mil- hoffer Istvánná, a megyei moíiüzemi vállalat osztály­vezetője, Paul LáSzlóné ka­posvári tanar. Szendrei And­rásáé kaposvári tanár, illet­ve Vértes György, a barcsi művelődési és ifjúsági köz­pont igazgatója részesült a magas elismerésben. öten Kiváló Munkáért ki­tüntetést kaptak. Délután adták át az alko­tói, a közművelődési és a művészéti dijakat. Alkotói díjjal jutalmazták Olsvai Imrét, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Zenetudomá­nyi Intézetének főmunkatár­sát; Dévényi Zoltánt, a So­mogy—Zala megyei Élelmi­szer- és Vegyiáru-nagykeres- kedelmi Vállalat igazgatóját. Ketten részesültek a megyei közművelődési díjban; Fe­hérvári József, a kaposvári úttörőzenekar karnagya és Kardos Kálmán, a kaposvári zeneiskola zongoratanára. A művészeti díjat ezúttal Csá­kányi Eszternek, a Csiky Gergely Színház művészé­nek és Szikra János festő­művésznek adományozták. fölépítéséhez. Durván él. csak a könyvek jelentenek számára más világot. Nagyon aprók azok a dombok, amelyeknek megmászásával emelked­het. Gyári segédmunkásként is inkább csak az otthon- maradottak szemében lépett egyet fölfelé. Páriaéletet él, épp csak eszmélkedik. A szó szoros értelmében kiverek- szi a kazánfűtői beosztást, képesítést A bőrét viszi vá­sárra, amikor munkahelyi vezetői ellen „lázad”; ak­kor tapasztalja először a társak kompromisszum­készségét, s ez még elszan- tabbá teszi: kezd tudatosan élni. Diána, a kócerájban... S az építőiparban is, ahol óránként akarják őt a cu- lagerkát cementeszsákra fektetni, falhoz nyomni. Szemes Zsuzsa regényét az teszi izgalmassá, hogy ugyanolyan szakismerettel rajzolja meg a kanász ezer­nyi tennivalóját — még a férfit kívánó agyarazást is —, mint az ipari üzemek számtalan munkafogasat. Ugyanakkor a pusztai em­berek, gyári munkások, in­gázók, nyírségi cigányok hiteles portréit kapjuk; Sze­mes képes arra, hogy a kí­vülről homogénnek érzékelt réteget típusokra bontva ál­lítsa elénk, s így összetettsé­güket bizonyítja. 7 Szemes Zsuzsa regénye szociológiailag hiteles mű, ugyanakkor egy csaknem ösztönlény öntudatra ébre­désének regénye. S mint ilyen, bizonyos reményeket ébreszt bennem az egész ré­teget illetően. Ahogy a mű hősnője is megérzi egy vil­lámfényes pillanatban: nyit­ni kell feléjük, eredményt akkor érhetünk el. Mammutdaru kezelőnője- ként búcsúzunk el ettől a konok kis embertől, ügy, hogy szilárd bennünk a meggyőződés: még többre fogja vinni. Szemes Zsuzsá­ban, az íróban is ott a le­hetőség, hogy jelentős té­nyezőjévé váljon irodal­munknak. A második könyv lesz a nehezebb... A regényt a Szépirodalmi kiadó jelentette meg.. I-pskn László SOMOGYI NÉPLAP munkáimat. I. £. KÖNYVESPOLC írónő, tanyáról / Sumonyt Zónán | _________________________ P | A | N | E 1 L1 ­Hl a| l| oIm

Next

/
Oldalképek
Tartalom