Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

A szovjet légierők napja Városlakók, nyaralók éj.« Siófoki aggodalmak lereken ..rágódni'’. Erről árul­kodtak Kriston József mon­datai : — Siófok a törvény adta lehetőségeken belül is „arany­bánya’’. Ez néha zavar min­ket; lehetőségünk nincs a „bányászatra”, s talán ked­vünk sincs. É6 mi tagadás, ha beülök valahová, néha iri­gyen nézem azokat az embe­reket, akik erre a két hétre spóroltak. Itt nem számolják a pénzt, miközben nekem a családi kiadásokat és bevéte­leket kell ide-oda elosztanom. Minarik Attila elemző köz­gazdász „élményei”, ugyan­erről : — A nagy kereslet maga­san tartja az arakat, tehát mi itt nyáron drágábban élünk, mint egy hasonló vá­ros hasonlóan kereső polgá­rai. Ezt sokan igyekeznek pó­tolni másodállással vagy egyébbel. Lehet segíteni a zöldségesnek és a vásározó­nak, aki zsebből fizet, és nem is rosszul. Tavaly nekem is volt másodállásom, az idén már nem vállaltam; a kere­setemet ugyan jól kiegészítet­tem, de éreztem, hogy itt, a munkahelyemen kevesebb energiám marad első számú feladatomra. Inkább elvégzem ezt... — ... de közben egyre na­gyobb szükség van a „masze­kolásból” származó keresetre. Más lenne — s ezt a KISZ- kongresszuson is fölvetettük —, ha nem kényszerülnénk arra, hogy a mellékes forin­tokat is bekalkuláljuk a lét- fenntartásba — folytatja a gondolatot Kriston József. És Stukovszki Ernő befejezi; — Így kezdi el rágni ma­gát sok, hozzánk hasonló fia­tal: pénzkeresés vagy szakmai önbecsülés, szétforgácsolódás vagy lassúbb „dologi” boldo­gulás. A legtöbben természe­tesen a munkánkat, a hiva­tásunkat választjuk ... Orszá­gos jelenség ez, tudjuk, de itt, Aki Siófokon dolgozik, an­nak akkor van szerencséje, ha egy viíágítóudvarra néző szobában ül és nem látja az utcai kavalkádot. Egyébként néha kissé idegesítő is mun­ka közben nézni a „henyelóK hadát'’: a fürdőruhában sétál­gató, többnyire bronzbarna hölgyeket, urakat... A vendégszeretet jellemző a városra és a városlakókra, um az itt dolgozók és az itt' nyaralók közt kimondatlan — és néha, az idegesebb pilla­natokban, bizony, kikiabált — feszültségek is keletkeznek. Ha nagyritkán két ellentétes ..töltésű'’ ember összeütközik, kisebb-nagyobb villámokat szór. és a dörgés sem marad el. Az efféle „zivatar” persze hamar elcsitul, s okairól már nyugodt esőként peregnek a szavak — ha senki sem állja útjukat. A Gáz- és Olajszállító Vállalat KISZ-szervezetének irodájában egy rögtönzött „kerekasztal-beszelgetésen” mondta el öt fiatal, hogy mi­ként is él ilyenkor a város­ban. Stukovszki Ernő olaj­mérnök kezdte a sort: — A munka szépségéiről és árnyoldalairól nem hiszem,, hogy mást mondhatnánk, mint bárki bárhol az ország­ban. Szabad időnk eltöltése, városi közérzetünk azonban különleges körülményektől függ, ez pedig közvetlenül vagy észrevétlenül a mun­kánkra is hat. Még azokban is van tömegiszony, akik az idegenforgalomból profitál­nak, azoknak pedig, akik anyagi hasznot nem látnak belőle és nem kedvelik ezt a színes zsúfoltságot, kifejezet­ten kellemetlen ilyenkor itt az élet. Kissé hamar terelődött a pénzre a szó, ám ez sem vé­letlen. Az üdülőövezet még azokra is anyagiasságot kény­szerít, akiknek máskor eszük­be sem jut forintokon és fil­Beszállás az IL—76-osba Szovjet katonai helikopter legénysége (Fotó: APN—KS) Augusztus 16-a a szovjet légierők napja. A Szovjet­unió légiereje széles körű feladatok megoldására. a szárazföldi erők és a flotta fedezésére. támogatására egyaránt képes. Egyre na­gyobb jelentőségre tesznek szert a harci helikopterek is, amelyek a szárazföldi csapa­tok támogatására hivatottak, mind támadás, mind véde­kezés alatt. A nagy teher- befogadású katonai szállító repülőgépek a haderők nagy távolságokra történő átcso­portosítására adnak lehető­séget. Ma mar a levegőben aratott győzelem nemcsak a szembenálló felek techniká­jától függ, hanem e techni­kát vezérlő emberektől is. A szovjet légierő jól képzett katonái a Varsói Szerződés tagállamainak harcosaival vállvetve készek megvédeni mindenféle támadási kísér­lettől a szocializmus és a béke vívmányait. Sumanyl Zoltán J _______ 1 P A N 1 E 1 L­H A S L O M Abrahámné éppen ezért jön ki a folyosóra, hogy a liftakna melletti ablakon le­nézzen a Váci út felőli‘park­ra. így délelőtt az a napos oldal, s hátha lent van már valaki, amiből aztán tájéko­zódhatna a kinti hőmérsék­letről. S ahogy lenéz, látja, hogy egy világoskék . Zsiguli áll be a parkolóba, pontosan a ház bejáratával szemben. Csak nem az lE-s trabantos jött haza háromnegyed tíz­kor?! Ez önmagában is szo­katlan, mindenesetre figye­lemre méltó dolog, hiszen a Híradástechnikai Gyárban sem jár le két és fél óra alatt a munkaidő. És Ábra- hámnénak nem is csal a szimata, hogy itt valami nem természetes dolog történik. A műszerész kiszáll a Zsigu­liból, gyanakodva körülnéz, bezárja a kocsi ajtaját, az­tán a másik oldalon kisegít egy szőke, fiatal nőt, és siet­ve bemennek a ház kapu­ján. A hetedik emeleti folyo­són álldogáló asszony még megvárja, amíg megindul fölfelé a lift. majd gyorsan bemegy a lakásba, és a kém­lelőlyukon kilesve, izgatottan vár az előszobában. Abrahámné negyven év körüli asszony, magas, erős, vonzó külsejű nő, aki szü­lési szabadságon tartózkodik otthon. Van már egy gim­nazista lánya meg egy tíz­éves fia, de negyvenedik évehez közeledve pánikba esett, és ahogy ó mondta: el­lenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy még egyszer egy tejszagú csecsemőt tarthas­son a karjaiban. Kísérlete, amelynek sikertelenségétől annyira félt, hiszen az már a közelgő öregségről győz­hette volna meg. a vártnál is eredményesebbnek bizo­nyult, három hónapja egész­séges ikreknek, két fiúnak adott életet. így aztán az addig kényelmesnek mond­ható egy plusz két fél szo­bás lakásuk egyik napról a másikra elviselhetetlenül ki­csi lett, most már hónapok óta szaladgálnak egyik hiva­taltól a másikig, hogy szö­vetkezeti lakásukat valami minőségi cserével nagyobbra válthassák át. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt egyelőre kilátástalannak látszó dolog. Pedig hat embert már na­gyon nehéz elhelyezni ebben a lakásban. Még ha a gye­rekék egyneműek, volnának, vagy legalább a második is lány lett volna! De egy ti­zenhét éves lány nem lak­hat tízéves öccsével a két­szer négyes alapterületű cel­lában, az ikrek pedig elfog­lalnak egy fél szobát. Mindezek a gondok és a duplájára szaporodó házi­munka mellett a dolgos Ab­rahámné így fél tíz után már mindennel elkészül, és kifejezetten unatkozik a la­kásban. Ügy érzi, hogy be van zárva, és tétlenségre ítéltetett. Ezért áll most iz­gatottan az előszobában, s szemét az ajtó kukucskaió- gombjara szorítva várja, hogy mi fog történni a fo­lyosón. A hetedik emeleten kattanva áll meg a lift, hal­latszik a liftajtó csapódása, majd a folyosói üvegajtóé is, és a kémlelőnyílás előtt elvonul a műszerész és a szőke fiatal lány. Hallat­szik a kulcs fordulása a zár­ban, s ahogy becsukódik az IE-s trabantos ajtaja. Aztán csönd vám a folyosón. Abrahámné még mindig homlokával támaszkodik az ajtónak, izgatottan számol magában ötvenig — hadd vetkőzzenek csak le, gondol­ja, s egy pillanatig maga is meglepődik a gonoszságán. Aztán kimegy a folyosóra, tétova, óvatos léptekkel — hogy esetleg észrevétlenül még vissza is fordulhasson — odamegy a műszerészék ajtajához, és végül mégis­csak bezörget a levélnyílás alumínium fedelével. Mint­hogy többszöri zörgetés után sem hall belülről semmi neszt, egy pillanatig arra gondol, hogy megfutamodik, vagy hogy bezörög a dédi- hez, és neki mondja el, mit látott. De mégiscsak erőt vesz rajta a vadászszenve­dély, és hosszan nyomja a gyedik hosszú csengetésre csengőt. így is csak a ne­hall bentről valami zajt, majd tompa léptékét, az­után óvatosan kinyílik az ajtó. Egy résnyire csupán, de az asszony jól látja, hogy a műszerész mezítláb van, piros—fekete csíkos frottír fürdőköpenyben, es dühös arccal mered rá. — Mit akar... Tériké? — Ne haragudjon. Szabó úr — kezdi bizonytalanul, mert arra még nem is gon­dolt, hogy mit fog monda­ni a férfinak. — Ne hara­gudjon, hogy zavarom, de láttam, hogy jön a felesége... Zavartan es suttogva mondja ezeket, de közben érzi, hogy belepirul a hazug­ságába. — A feleségem?! Nem igaz! Menjen a fenebe! Es Szabó becsapja a nó orra előtt az ajtót. Tériké tanácstalanul all egy darabig a zart ajtó előtt, aztán gyorsan visszamegy a lakásába, és idegesen két­szer is elfordítja a kulcsot a zárban. Valami félelem­szerű szorongás fogja el, be­siet az ikrekhez a kisszobá- ba, s csak akkor nyugszik meg valamennyire, amikor látja, hogy a fiúk békésen fekszenek a dupla kiságy­ban, sétához öltöztetve, tü­relmesen várják az indulást. De Abrahámné még nem mer velük kilépni a folyo­sóra. Szabót — noha biztos benne, hogy Tériké hazudik, hiszen ilyenkor nem jöhet haza a felesége a gyárból — mégiscsak alaposan megza­varja ez az incidens. Furcsa szorongás szállja meg, úgy­hogy elmegy a kedve az egész kalandtól, szerelemtől, mindentől. Ingerülten pakol­nak össze, tüntetik el a nyo­mokat. magukra kapkodjak a ruhát — s ahogy jöttek,- óvatosan és nesztelenül lép­ve elhagyjak a házat. A Zsiguli csikorogva fordul ki az Árpádhid étterem felé. 13. Abrahámné csak ekkor pa­kolja fel az ikreket, nagy üggyel-bajjal tolja be a liftbe a széles gyerekkocsit, es lemegy a ház előtti park­ba. Ahogy kilep a kapun, megcsapja a meleg: a lakás­ban sokkal hűvösebb van, és arra nem is gondolt, hogy szinte kánikulai hőség van a szürke párás égbolt alatt. Megkönnyebbülve latja, hogy a hídtöltés felöli ré­szen a hinták és a homoko­zó melletti pádon már ott ül a dédi és a szomszéd ház­ból egy fiatalasszony. Oda­megy hozzájuk, s legalább könnyít a lelkén, ha meg­osztja velük a Szabó-féle kalandot. Különben is, az asszonyok' egyet fognak ér­teni vele, nem találnak majd semmi kivetnivalót abban, hogy ő megakadályo­zott egy házasságtörest. Sót! Minden rendes ember ezt csinálta volna az o helye­ben! Siófokon élesebben vetődnek föl a kérdések, mint másutt. Tévedés ne essék, ezek a fiatalok munkabérük felvéte­le uián nem fognak „éhen- halni”; és nem is amiatt ber­zenkednek, hogy nem lesznek néhány hónapon belül luxus­villa-, luxusautó- vagy luxus- vitorlas-tuiajdonosok. „Csu­pán” komoly teljesítményük es anyagi javakban is meg­mutatkozó előrehaladásuk arányai — avagy aránytalan- sagai — miatt keseregnek né­ha. Méghozzá nem is csak a saját „kerítésükön”, lakásaj­tajukon (ha van) belül, szűk családi körben előbukkanó el­lentmondások miatt aggód­nak. Erről tettek bizonyságot a beszélgetés folytatásakor. Kriston József: — Fölösleges a pénzkeresés gondjait eltúlozni; arról pró­báltunk beszélni, hogyan is élünk itt Mások irigyelnek, mert valóban kellemes munka után naponta „nyaralni”, az­az fürdeni. Ám — és ez a ki­sebbségi érzésre is hat — ke­veseknek jut eszükbe, hogy a város üdülő, szórakoztató és állandó életteret adó funkcióit eddig a városfejlesztéssel nem sikerült megfelelően elkülö­níteni és jól kapcsolni egy­máshoz. Rengeteg „ütköző­pont” van a mindig itt élők es a nyaralók között, holott inkább kapcsolatteremtő pon­tokra lenne szükség. Minarik Attila: — Ez így van. A városlakó másfajta pihenésre vágyik, mint a nyaraló. Igenám, de ezt kifelejtették a városren­dezésből, és nincs játszótér, nincs pihenőpark. Így az üdü­lővendégek amúgy sem bősé­ges helyéből foglalunk el va­lamit mi is, ha a szabadba vágyunk. A pihenő embereket pedig nem szolgálja ki meg­felelően — üzletekkel, étte­remmel, szolgáltatóiparral és egyebekkel — az a terület, ahol nyaralnak, és a város la­kóterületeire „bezúduló” ven­dégsereg ütközeteket vív egy­mással, meg az itt lakokkal, itt dolgozókkal. Stukovszki Ernő: — Ha a „téglaszámot” né­zem, nincs hátrányban Sió­fok: szépen fejlődik. Ha a fej­lesztést irányító koncepciót keresem, nem mindig találom meg. És az a szomorú, hogy szakember — építész — bará­taim sem mindig találják. A belterületen nincs egy ár­nyas, szellős. kellemes hely, nincs megoldva az étkezte­tés ... Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a tanács anyagiak híján sokszor csak „lukakat töm be”, a Siófokon „gyarmatosító” cégek pedig néha kevés befektetéssel akarnak sokat nyerni, azaz: kevéssel járulnak hozzá a vá­ros fejlődéséhez. — Ezek az információk honnan származnak? — Az itt élőknek „köteles­ségük” ismerni a város gond­jaik Tanácstagi beszámolók­ból, innen-onnan megtudjuk. — Ezek szerint nemcsak a mostanihoz hasonló baráti eszmecseréken ejtenek szót minderről, hanem a város közéleti fórumain is. Tamas György: — De azt is hozzá kell ten­nem, hogy foganatja nemigen van. Pedig fontos volna be­szélni ezekről, s meg apróbb részletekről is, mert úgy gon­doljuk: az itt élők véleményé­nek összegezéséből is lehetne városalakító erő. De hát ki „jegyzi”, mondjuk, Tamás György és baráti köre véle­ményét? A demokratikus in­tézményrendszer — például a tanácstagokkal való találko­zás — nem mindig működik jól. Ezzel arra célzok, hogy a harmadik ilyen fórumra az első kettőn tapasztalt értet­lenség és az elégtelen vála­szok után már nem biztos, hogy elmegy az ember. Néha az az érzésünk, kevés törté­nik itt a városlakókért és túl sok az üdülőkért Pedig nem egymás rovásá­ra kellene alakítani Siófokot. Zsirat Móri« KISZ-titkár, ugyanerről: — A szövetségnek szerve­zett információs rendszere, kérdésföltevő „mechanizmu­sa” van. Mi havonta megírjuk „levelünket”, s még egyszer sem kaptunk választ várospo­litikai kérdéseinkre. Pedig ilyen címszó alatt minden fontos dologgal külön foglal­kozunk ezekben az iratokban. A városi KlSZ-bizottsággal most beszéltük meg. hogy kérdéseinkre havonta meg­szerzik a választ.. De miért keli azt „szerezni”? Tamás György: — Pedig a jelzések és a visszajelzések, az információ- csere, a párbeszéd nélkül sze­gényebb lesz a városlakó és a várost irányító testület, a felelős ember is. A kialakuló baráti viták visszatérő, „de mit tehetünk?” refrénje előbb-utóbb befeléfordulást szül, ahelyett, hogy alkotó erőként valahol felhasználnák ezeket a gondolatokat... Anyagiakkal kezdtük a be­szélgetést, s közéletiekkel fe­jeztük be. Nem hiszem, hogy túl nagy vargabetű, ha arra következtetek: az önközpon­túság veszélyét magukban hordozó „magángondok” és az utat nem találó közéleti gondok együttes hatása két­szeresen is veszélyezteti az egyént. Pedig gondjainkat csökkenthetné a közös gon­dolkodásban, a közös cselek­vésben és közösségi eredmé­nyekben meglelhető öröm. Az ugyanis régi igazság, hogy az egyén és a közösség boldog­sága, életének teljessége a pénztárcák tartalmán kívül egyebektől is függ. És nem­csak Siófokon! Luthár Tcter Műszaki vásár meghosszabbítva augusztus 30-ig Nagy összeget takarít meg, ha nálunk vásárol! Minikalor olajkalyha Gemenc olajkál.vha H 68: olajkál.vha Super II. roman kalyha Nova kályha Rakéta porszívó Super II. porszívó Jáwa 350 cnri-es mkp. 2030 Ft helyett 1730 Ft, 3100 Ft helyett 2640 Ft, 2840 Ft helyett 2410 Ft 2200 Ft helyett 1870 Ft, 2960 Ft helyett 2520 Ft, 1360 Ft helyett 1090 Ft, 1280 Ft helyett 1020 Ft, 18900 Ft helyett 11900 Ft. A FENTI KÁLYHÁKHOZ 4 DB FÜSTCSÖVET ADUNK AJÁNDÉKKÉNT. 1 Bő választékkal várják vevőiket a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári bar­csi, nagyatádi, Balaton-parti szaküzletei és áruházai (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom