Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
A pult mindkét oldalán Egy ellenőrzés tapasztalatai Rutinellenőrzésnek minősült a megyei köjál csütörtöki „portyái;.” a Balaton- parton, ahol ellenőrei naponta megfordulnak. Nyáron — csúcsidőben — egyszer „mindent bevetve”, teljes hadrendben végigvonulnak a vendéglátóhelyeken: olvashattak erről nemrég lapunkban is. A tapasztalatok — összegezték a szakemberek — jobbak az eddiginél.. Ezúttal nemcsak az ellenőrzésről a helyszínen készült jegyzőkönyvekből merítettünk, hanem meghallgattuk azokat is, akik a pult másik oldalán állnak eladóként, felszolgálóként. Kezdetnek nem volt rossz, hogy bekopogtattak a fo- nyódligeti Lenin Kohászati Művek üdülőjébe. A hét elején sokan betegedtek meg itt — még pontosan nem tudják, hogy mitől —, s mindenképpen indokolt volt a látogatás, hiszen alapvető hiányosságokat tártak fül eddig is az ellenőrök. Csütörtökön hitetlenül álltak ismét a megismétlődő jelenségeket fölmérve: hatvanegy kilogramm romlott húst találtak az egyik hűtőszekrényben. És az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús „társaságában” cukrászati termékeket. Mit mond az üdülőgondnok, aki szinte mindezért felelős? A miskolci Lenin Kohászati Művek tizenhét konyhai dolgozót ígért az üdülőnek, s csupán tízen vannak, közülük hárman most érkeztek .. Az üdülőben csaknem háromszáz vendég pihen. Figyelmetlenség és felelőtlenség velük szemben, hogy ellátásukhoz nem biztosítják a megfelelő feltételeket. A személyzethiány visszatérő gond több vendéglátó egységnél is, de a miskolci Lenin Kohászati Művekben tapasztaltak alapján bátran leírhatjuk: a hiányosságokért nagyrészt az üdülő vezetője a felelős. Balatonmáriafürdőn ismerősként léptek be az ABC- áruházba a köjál ellenőrei. A legutóbbi ellenőrzéskor a bolt vezetőjét ötszáz foript helyszíni bírsággal sújtották, de ennél jobban izgatta a meg nem értés, a „fentiül dörgő” hatósági hang, a legcsekélyebb segítő szándék hiánya. Miért büntettek? A köjálelőírások egy részét azóta sikerült betartani, de korántsem mindet. A bolt napi forgalma kétszázhetven-két- száznyolcvanezer forint, kétmilliós raktárban két és fél milliós árukészlet van. (A tervben is ennyi!) Másképp nem tudnák kielégíteni az igényeket. Kifogásolták. De ha tíz napig nem jönne utánpótlás, üresen állnának a pultok. Nemcsak a raktárak, a pultok zsúfoltak, van más gond is: kevés az eladó, a bolti dolgozó. Érthető az idegességük. Ha szép szóval, segítő szándékkal folyna mindig az ellenőrzés, több volna a foganatja is. A boltvezető csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takaró — illetve az épület — ér. A hatékonyabb munkaszervezés még segíthetne gondjaikon. A kimerültség jeleit tapasztaltam vezetőkön és beosztottakon egyaránt. A dolgozók reggel hattól este kilencig vannak talpon. Fönntartható ez az állapot? Többen elhatározták már, hogy ilyen körülmények között fölhagynak a kereskedői szakmával... Ebéd előtti percek az alsóbélatelepi Vadász étteremben. Dél, de jó időben még ez a specialitásairól nevezetes étterem sem képes ki- csalni az embereket a vízből. Kényelmesen beszélgethettünk a dolgozókkal. Ketten szorgoskodtak a konyhában, este váltás jön ugyanennyi személlyel. Naponta mintegy ötszáz adagot főznek délben, este ugyaneny- nyit. A rend példás. A fonyódi Gyöngyhalász kedvelt étterem lett a Balatonon, de a pult mögött nemcsak elégedettséget tapasztaltunk. Tizenhat dolgozó látja el a temérdek munkát — fele annak, amennyire szükség volna. Sokan — a jelenlegi létszámnak több mint a fele — nem bírták a megpróbáltatást, és fölmondták. A rend azért rend, csupán néhány apróságra figyelmeztették az étterem vezetőjét. Ez is általános volt csütörtökön. A miskolci vállalat üdülőjén kívül súlyos mulasztást nem tártak föl a köjál ellenőrei sehol. A dicséret sem maradt el, amikor a boglárlellei büfé, falatozó tulajdonosa a váratlan köjál-ellenőröknek is példás rendet mutatott. Jelesre vizsgázott rendcsinálásból a fonyódi Lidó étterem is. Ebéd utáni órákban értünk oda, amikor valamennyi dolgozó a súrolóeszközökkel foglalatoskodott. A személyzet itt sem teljes, pontosan a fele a tavalyinak, de a tisztaságra fokozottan ügyelnek. Több éve, hogy részt veszek a köjál ellenőrzésem. Volt, hogy hosszabb időre elment az étvágyam néhány rettenetes eset láttán. Most elégedett vagyok. Nem vette el étvágyamat a balatoni körút. Az eladók és felszolgálók nőttek a szememben; helytállnak. Hogy jövőre még inkább megfelelhessenek a követelményeknek, az nemcsak rajtuk áll. A munkaerőhelyzet javításán kívül nem árt néha ellenőrizni az ellenőrök módszereit sem. Korányi Barna Autó betegségek ispéíszereződöü a forgalom a siófoki flfitnál Mit tudnak és mit nem Hegfürdetett órák Sokan nyaralnak úgy, hogy a tökéletes kikapcsolódást választják: nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót. Néha még azt sem tudják, milyen nap van, és hány óra. Az emberek többségének azonban már-már testrészévé vált az óra: nem tudnak meglenni nélküle. Erről sokat tudna mesélni Mendrek István, aki Siófok főterén egy icipici műhelyben „gyógyítja” a beteg időmérő szerkezeteket. — Bizony, van úgy, hogy berohan hozzám valaki, már ha be tud rohanni és nem állnak előtte ketten, aztán azt kéri: most rögtön javítsam meg az óráját, mert nyaral, ez az egy van és nem tudja nélkülözni. — Teljesíthetők ezek a kívánságok? — A legtöbbször, sajnos, nem, mert hosszabb munkát igényel az elromlott szerkezet vagy épp a többinek a határideje szorít. Különösen most, nyáron. Oly sokan jönnek, hogy néha délelőtt csak kiszolgálok: átadok, átveszek. és egy órával sem készülök el. — Különleges órákkal találkozik-e az idegenforgalmi idényben? — Ritkán. Nyugatról néha hoznak óramatuzsálemeket, amelyeket ott kint már el sem fogadnak javításra. A legtöbb ketyegő azonban szokványos, mint ahogy szokványos az is, hogy jól megáztatják őket a Balatonban. Mert vízhatlant*; rájuk van írva. És a fele sem az! Egy idő után még a jól szigeteltek is átengedik a vizet, az igazi búváróra meg olyan, hogy levegő sincs benne; de az nem a mi pénztárcánkhoz való. A külföldi órfkha* sem mindig akad alkatrész, a mester ilyenkor sem jön zavarba, előhúz egy előre elkészített térképet, s megmutatja, hol vagyunk és az idegen ajkú páciens máris siethet a ponttal jelölt kollégákhoz. — Elég sokan vagyunk Siófokon, de jól megvagyunk: nem vesszük el egymás kenyerét. Már a kvarc- óra-dömpinggel is megbirkózunk ... — Most is egymásnak adják a kilincset az emberek. Mennyi a határidő? — Hibája válogatja. Én mindig pontosan megmondom, hogy mikor jöjjenek vissza. Egyszer bejött ide egy csehszlovákiai magyar. Mondtam: pénteken jöjjön vissza. Azt hittem, nem kell hozzátennem, hogy szombaton zárva vagyok. Ö meg el- fürödte az időt, és szombaton jött. Aznap utazott. Egy év múlva azért megtalálta az óráját... A szomszédban, alig egy saroknyira Juhász Istvánná és az üzletében dolgozó Németh Sándor hasonlókat mondott: — Persze, hogy azonnal kéne sokaknak a megfürdetett óra. Igyekszünk is a nyaralókat soron kívül venni. No. meg egy átvizesedett óra nem is várhat sokáig, mert széteszi a rozsda. — Különlegességekkel találkoznak-e? — Néha jön olyan kvarcóra, amit csak nézünk, és nagy ritkán egy-egy nagy márka vagy egy különösen régi, múzeumba illő szerkezet. Az ember 'örül, amikor ilyet kézbe vesz. — S mit nem tudnak javítani? — Az ftmen-orman összeszedett, legtöbbször silány csempészórákat. Alkatrész sincs hozzájuk, meg néha nem is érdemes foglalkozni velük, annyira értéktelenek. w',,n" %. r. \ Benzingőz, kipufogógáz, tülkölés, zaj ... A Balatonnál üdülőknek, sajnos, nem ismeretlen. Sok jót ilyenkor nem is kíván az ember az autóáradatnak, ám ha „kikapcsolja” egyéb érzékszerveit, s csak nézelődik, érdekes dolgokat láthat. A tömegével található autókon kívül előfordul errefelé néhány gépcsoda — Porsce, Oltsmobile. Jaguár és hasonló —, fut jó néhány veterán Wartburg, Trabant, s el-eldörög egy-egy hobós, kimázolt hibrid és harcias terepjáró ... De mi van, ha a jármű épp az üdülés kellős közepén mondja föl a szolgálatot? Erről a siófoki Afit- szervizben érdeklődtünk. Kiss Farkas Jenő szervizvezető elmondta: — Mai átlagunk a szezonban 80 autó, ősszel és télen ennek csak a fele érkezik be. Hogy ilyenkor milyen típusok fordulnak elő, azt órákig sorolhatnám. A megbokrosodott járművek több mint huszonöt százaléka külföldi. — Milyen autókkal kelnek útra a hozzánk látogatók? — Furcsa, hogy sokan oly rossz műszaki állapotban levő kocsikkal vállalkoznak hosszú utakra, amilyenekkel itthon az ember még a szomszéd faluba sem indulna ei — És a hazai gépkocsik? — Tapasztalataink szerint a magyar járműpark állapota az utóbbi időben nagyot javult. Keveseket ér olyan kellemetlen meglepetés, amiért csak magukat okolhatják. — A sokszor megbámult nyugati csodákkal mi a helyzet? — Jön néha olyan is. Elsősorban Mercédeszekkel találkozunk, mivel szervizünk látja el a gyári képviseletet a Balaton-parton. Az új kocsik garanciális átvizsgálását is elvégezzük. Még a Merci sem abszolút tökéletes kocsi, naponta három-négy befut hozzánk kisebb-na- gyobb hibával. Pátfi István szerelő a különleges autók gondozója: — Sokszor voltam már kinn a Mercedesnél gyári tanfolyamon. A felszerelésünk itt nagyon korszerű. Például mikrofilmes adattárolónk van. amelyből a kódszámmal jelzett alkatrészeket kiválaszthatjuk és a javítás rövid technológiai leírását is megtudhatjuk. Nincs olyan autó, ami előtt tehetetlenül állnánk; csak ha valami egészen nagy hibája van, akkor szállíttatjuk autómentővel a határra, mert az gyorsabb, mint az alkatrészbeszerzés és a javítás. De már az is előfordult, hogy két nap alatt repülőgéppel hozattunk alkatrészt egyik „betegünkhöz”. — A többi ritka kocsival is „elbánnak”? — Legalábbis igyekszünk. Valamilyen ideiglenes megoldással még a nálunk igen ritkán látható amerikai országúti cirkálókat is föl tudjuk éleszteni. — Matuzsálemekkel találkoznak-e? — Nem. Azok hobbiautők: a tulajdonosuk a legkisebb csavarjukat is ismeri, és saját maga javítja féltett kincsét. Csak az fordul elő, hogy a vén autó gazdája egy-egy szerszámért ugrik be hozzánk. így is szívesen segítünk neki. Fölnyitja egy kívülről vadonatújnak látsző Opel »otorházát. Nézegeti. Az Opel belülről meglehetősen koszos. Magyarázat is érkezik hozzá: — Odakint nem divat a kocsi alsó mosása és a motor letisztítása. Kívülről csillogjon és az utastér legyen tiptop- arra adnak. Nem is véletlen; az ilyen autók már tele vannak elektronikus alkatrészekkel, s azok nem szeretik a vizet. — Itthon ezek szerint túlzásba visszük a glancolást? — Egy kissé. De mi jobban becsüljük, hosszabb ideig használjuk az autónkat. Bár így sem fontos, hogy állandóan „enni” lehessen a motorházból. — ön sok különleges autóval találkozik. Milyet használ? — Kicsi 126-os Fiatot. Városid mozgásra és hosszabb utakra is megfelel Magyar- országon. No, meg én, mivel értek hozzá és a speciális berendezésekhez is hozzáférek, négy literre le tudtam szorítani a fogyasztását. Az pedig manapság nem mindegy. A szerviz udvarán építkeznek; jövőre befejezik a bővítést. A Balatonnál sok az apró koccanás, és ma még a legtöbb kis karosszériahibás autót kénytelenek elküldeni. mert nincs hely és nincs elég ember ahhoz, hogy kijavítsák. Jövőre, amikor már dolgozni fognak az új lakatos- és fényezőműhelyben, külsőre is újjá tudják varázsolni az autókat. Persze nyáron akkor Is csak. valószínűleg, feszített munkával, állandó ügyelettel, mentőszolgálattal — mint most L. P. Özembe helyezték a kiskorpáéi agrokémiai központot Nincs többó tárolási veszteség Bár nem állt kirakásra váró vagon az iparvágányon, a vendégek kedvéért egy percre beindították a 17 méter magasba futó óriás szállítószalag-pályát, s ezzel mintegy jelképesen is üzembe helyezték a kiskorpádi agrokémiai központot. Négy éve tizenkét gazdaság társult a műtrágyatárolás gondját orvosló beruházásra. A terveket az Agrober Somogy megyei kirendeltsége készítette. Jórészt az ő ésszerű tervezési megoldásaiknak és körültekintő műszaki ellenőrző munkájuknak köszönhető, hogy a létesítmény végül is a tervezettnél — s erre kevés példa akad ma — mintegy ötmillióval kisebb költséggel valósult meg. A nagy munka — csupán az alapozáshoz 120 ezer köbméter földet kellett megmozgatni —- fő kivitelezője, a Tanép sem volt könnyű helyzetben. A MÉM-nek az agrokémiai központok építését figyelemmel kísérő szakirányitója szerint a kiskorpádi az ország egyik legkorszerűbb — és kétségtelenül legszebb — telepe. A repülőgéphangámyi — ragasztott faszerkezettel épült — csarnok 1500 vagon műtrágya befogadására képes. A tökéletes helykihasználásban része van a döm- södi tsz szállítópályás technológiájának is. A beruházó gazdaságok nem ok nélkül várták olyan türelmetlenül elkészültét: tetemes gondtól, veszteségtől és költségtöbblettől szabadulnak meg. Számukra végképp megszűnik a műtrágyaellátással kapcsolatos kiszolgáltatottság. Egy gazdaság műtrágyát általában nem akkor vásárol, mikor szüksége van rá; ha azt akarják, hogy biztosan legyen, gyakorta fél évvel előbb. Nem ritkán akkor is csak úgy, hogy teherkocsit küld az anyagért, a 100—200 kilométerre levő gyárhoz... Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a műtrágya vagonban érkezik. Hat-nyolc vagon műtrágya beérkezésekor még az aszszörny brigádot vagy az Irodistákat is mozgósítani kell a rakodáshoz, legtöbbször így sem sikerül azonban kivédeni a tetemes kocsiállás- pénzt. Tárolásra az üzemek többségében nincs más, mint a puszta föld. A mennyiségi veszteség, azaz a sárba taposott, elszóródott, s ha megázik kősziklává szilárdult rész így — óvatos becslések szerint is — 15—20 százalék. S hol van meg a minőségi értékcsökkenés. Az egyik tsz-ben megvizsgálták a hónapok óta szabad ég alatt tárolt műtrágya bel tartalmi értékét: ötödé volt az eredetinek. Sejthető, hogy az üzem akkor ússza meg a legolcsóbban, ha az utóbbihoz hasonló tételeket már ki sem szórja a földekre. Az idő előtti vásárlás hitelterhei, a szállítási, rakodási többletköltségek, a vagon- álláspénzek és tárolási veszteségek következtében a műtrágya végül is a valóságban legalább másfélszer annyiba kerül, mint a hivatalos ár. Az eddig felsoroltak gazdaságonként mintegy másfél-kétmillió-forint veszteséget jelentenek évente. Sajnos, ennél is nagyobb — kiszámíthatatlan —- a hatóanyaggyöngülés miatt meg nem termett termények értéke. A veszteségek és gondok sorát a társult 12 gazdaságban most megszünteti az agrokémiai központ. A gépek átlag egy óra alatt raknak ki egy vagont, így ismeretlen fogalom lesz a kocsiálláspénz. Az anyag a futószalagokon másodpercek alatt a fedett tárolóba jut. s megszűnik a tárolási veszteség. Figyelemre méltó a létesítmény tervezőinek előrelátása, a telepen helikopter-leszálló is épült és megfelelő helyet hagytak a folyékony műtrágyák majdani tároló- egységeinek. Mivel a járulékos létesítmények — köztük egy igen szép szociális épület — rendelkezésre állnak, az esetleges bővítés is megvalósítható. Már a telep mai kapacitása lehetővé teszi, hogy a társtulajdonosokon kívül más gazdaságok ellátását is segítse. B. F. SOMOGYI NÉPLAP
