Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
Ai értelmiség társadalmi szerepe Ás értelmiségről, társadalmi szerepéről, fuokció- üWKi&zepáről meglehetősen sok szó esett az utóbbi évek társadalomtudományi és po-- litikai irodalmában. Mégis: a társadalmi viszonyok változásai szükségessé teszi le, hogy időről időre átgondoljuk a kérdéskört. Először is föl kell villantani az értelmiség összetételében végbement legfontosabb változásokat. Ezeknek egyik az érteim,isiig létszámának erőteljes növekedése. A legszűkebb értelemben vett értelmiségiek, a felsői okú végzettséggel rendelkezők száma a felszabadulás előttinek nagyjából négyszeresére nőtt, s napjainkban meghaladja a négyszázezret. S ezek csak a diplomások, mellettük természetesem a teljesebb értelemben, vet.t értelmiséghez tartoznak az egyetemi-főiskola i oklevéllel nem rendelkező vezető állásúak is. Nagyobb, korszerűbb A tágatokban értelmezett értelmiség belső össze tétele alakulásának van egy olyan össadteveje, amely messzemenően birsadalmi-politlkai következményekkel jár. A réteg származás szerinti ösz- SBetótelének változására gondolunk. A {^szabadulás élőit, tudjuk jói, értelmiségivé elsősorban az értetom- ségjek gyermekei váltak, * ha a számszerű növekedés szükségessé tette a mais társadalmi rétegeikből a „íeltöltést”, elsősorban a kispolgárjáig jött számításiba. A társadalmi mobilitásnak az er- tétaráségibe vezető útja a munkások, parasztok gyermekei számára gyakorta túag zárva volt Ma ott tartunk, hogy az értelmaségiek — vezető állásúak háromnegyede munkás—paraszt származású, illetve jelentős hányaduk még maga is mum- kástoént vagy parasztként kezdte életpályáját Azt mondhatjuk tehát, hogy kialakult ki termelődött * munkásosztály és a parasztság saját szerves értelmisége, amely már nem kívülről közelít a munkásosztályhoz (és a parasztsághoz), nem egyszerűen elfogadja és magáévá teszi a munkás- osztály érdekeit nem, mint korábban szükségszerűen, a „munkásosztály álláspontjára helyezkedik”, hanem — jegálábbis elméleti-történet- filozófiai értelemben — azonos vele. Ez termésBétesen nem jelentheti azt hogy összemossuk a határokat A jelen idejű társadalmi mozgásokat differenciált módon elemző, szociológiai típusú vizsgálódásnak számba kell vennie az értelmiségnek mint sajátos társadalmi rétegnek a jellemzőit viszonyát más rétegekhez, a társadalmi tevékenységek rendszerében betöltött szerepét és feladatait Pécsen — élő bokrétaként Kétévenként rendezik meg Négyszázötven fiatal táncolt élő bokrétaként szombaton Pécsen a Széchenyi téren. — ez volt a nyitókép a IV. szövetkezeti néptánc- fesztiválon. ,1975 óta kétévenként rendezik meg itt az ipari szövetkezetek legjobb magyar és nemzetiségi együtteseinek seregszemléjét: az idei találkozón nyolc hazai, valamint egy-egy bolgár és NSEK-belá művészeti csoport is szerepel. A táncosok végigvonultak a Kossuth utcán, majd a város főterén rövid műsorral köszön lőtték a közönséget. Ugyancsak jelentős társadalmi, politikai kihatású az értelmiség különböző típusai, mindenekelőtt a vezető állásúak és a diplomások egymáshoz való viszonyának az alakulása. A mai magyar statisztikai szóhasználatban használatos a „vezető állásúak és értelmiségiek” megjelölés, finomabb elemzéseikben e két típust különbül ön társadalmi csoportonként is szokták kezelni. A megkülönböztetésnek megvan a jól meghatározható történeti-társadalmi oka. ,Uj” és „régi’ A felszabadulás, különösképpen pedig a fordulat éve után az új társadalmi rend kialakítása megkövetelte, hogy a, gazdaságii és a politikai élet vezető helyesre új, a tánsadíúom-változitabá« célkitűzéseivel azonosuló emberek kerüljenek, A dolog természetéből következően a kiválasztásban a politikai megfeúfeatóság volt a fő szempont, a magas szintű szaktudás — az értelmiségi mivolt eme belső jellemzője — sssüksé gszei 'űen csak másodlagos lehetett. A kiváSasztás mechanizmusa a „kiemelés” volt, így kerültek gazdasági és politikai vezető helyekre nvurukaska- derekt Napjainkra ess a kflfiönb•ség eltűnőben van. A veze- tóáüáaúaáe között gyorsan növekszik a diplomások (felsőfokú végzettségűek) aránya. Magasabb vezető be- oszibásíbatn ma mér inkább csak kivételként találunk olyat, akünék nincs meg az oklevéllel is igazolt felsőfokú saaürtudása. De a középvezetői beosttásotaben is tipikusnak tekinthető a* üzemmérnöki vagy főiskolai szintű politikai jellegű képzettség. Ugyanakkor erősödik: a két -típus egymás közötti mozgása. Diplomás értelmiségi vezető funkciót vállal és megfordítva: nem ritka mér az sem, ha valaki — főleg politikai vezetői funkcióból — „visszamegy a szakiméba”. Az átlépések egyik típusból a másikba ma már nem jelentenék társadalmi helyzetváltozásit: legalábbis abban az értelemben, nem, hogy az átlépés fölemelkedést vagy süllyedést jelentsen. Az értél,rrniség belső viszonyainak egyik legfontosabb változása tehát az, hogy eltűnik a két alaptípus, a vezető állásúak és a diplomás értelmiségiek társadalmi különbsége.. Es itt jutottunk «á oda, hogy általánosabban is szóljunk az értelmiség feladatainak, funkoiórendszeré- nefc változásairól. A meghatározó tényező ebben a kérdésben gazdasági és társadalmi viszonyaink bonyolultabbá válása. Beléptünk a gazdaságfejlődés intenzív szakaszába; a termelés mindennapi folyamatában is egyre növekszik a „szellemi hányad” részaránya, amikor minden előre tett lépés nagyrészt az új gondolaton, a szellemi energiák célszerű mozgósításától függ. Ugyanígy: külső gazdasági viszonyaink számunkra kedvezőtlen megváltozásának negatív hatásait csökkenteni vagy ellensúlyozni csakis nagyon átgondolt, a tudományos eredményeket messzemenően fölhasználó gazdaságpolitikával lehet A jövő igényei Ezzel egyidejűleg dalmi viszonyaink is egyre bonyolultabbá válnak, nem utolsósorban épp a gazdasági változások következményeképp. Ugyanis a gazdasági fejlődés egyik feltétele jelen pillanatban az érdek- vezérelte cselekvések nagyobb mozgásterének kialakítása. Ez viszont azt jelenti, hogy íokozódóan van szükség az érdekikiíejezési formák működtetésére, az érdekegyeztetési eljárásokra, és olyan szaktudásra, amely- ivei az érdekek .„szabad játékának” spontán folyamatai a gazdasági-társadalmi rendszerünk megszabta és kívánatos keretek között tarthatók. Ez pedig a társadalomirányítás, a széles értelemben vett politika „szellemi hányadának” növekedését követeli meg. Mindez az értelmiség társadalmi feladatait, fumkció- nendszerét két módon, két oldalról módosítja. Egyrészt megnöveli a szaktudás jelentőségét, a végrehajtás- sial — a központi tervek és politikai direktívák megvalósításával — szemben ugyanis egyme inkább előtérbe kerül az önálló helyzet- elemzés, döntés és cselekvés. Másiik oldalról pedig erősíti az értelmiség társadalmi, mondhatjuk úgy is, politikai felelősségét. Egyre kevésbé lehet tisztán szakemberként, egy saaikima szűk keretei közé visszahúzódva tevékenykedni. A tágabfo társadalmi és gazdasági összefüggések figyelembe vétele nélkül az értelmiségi tevékenység nemcsak emberi értelemben válik egyoldalúvá, hanem társadalmi hatékonysága is csokikén. A társadalmi-gazdasági fejlődésnek arra a fokára jutottunk, ahol a közéleti, politikai felelősség- vállalás a szaktudás mellett az értelmiségi mivolt alapfeltételévé válik. r. r. Váci András: Tlsza.1 komp Képek és versek Kiállítás és előadóest Marcaliban Egy szegedi kamarakórus — tagjai a helyi amatőrtábor résztvevői — rövid, hangulatos műsora vezette be péntek délután annak a kiállításnak megnyitását, amelyet egy művészházaspár alkotásaiból rendeztek a marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum képtárában. Némethné Kaptár Róza múzeumigazgató köszöntő szavai után Keres Emil Kossuth-díjas színművész, a budapesti Radnóti Miklós Színpad igazgatója vállalkozott arra, hogy Pintér Éva gobeiinművész és Váci András festőművész munkáit bemutassa a szép számú közönségnek. Nem a művészéttörténész szakismeretével, méltató szavaival közeledett az alkotásokhoz, hanem egy másik művészetet hívott segítségül: a költészetet. A líra hangulatkeltő erejét használta föl arra, hogy sokoldalú, elmélyült kapcsolatot teremtsen a képek és a nézők között, így is irányítva az élményt adó, értő befogadást. Kassák Lajos, József Attila, Radnóti Miklós és a testvér, Váci Mihály verssoraival segített föltárni a képek művészi értékeit. Váci András 16 festményt és 34 grafikát mutatott be. Közülük a Nyírségi reggel és a Hegyes táj kazlakkal, illetve a Tiszai komp és a Fák vízparton című rézkarc fejezte ki legtömörebben az alkotó és a táj, a szülőföld bensőséges, elmélyült kapcsolatát. A bemutatott illusztrációk jó példái az irodalmi művek átélésének és képzőművészeti újrafogalmazásának. Pintér Éva alkotásai közül mindenekelőtt a Baba ragadU meg a figyelmet. Nem azért, mert méreteivel (190x173 cm) kiemelkedik többi munkáinak sorából, természetes bájával, a gyermekkort idéző bangulatáPintér Éva gobelinművész: Balba val váltja M a nézőben av azonosulást, TiszU víz című műve játékos mozgalmasságával vonzza vissza, újra meg újra, tekintetünket, A művészházaspár a főváros rangos kiállítótermein — Fényes Adolf terem, Ernst Múzeum — kívül az ország több városában bemutatkozott, a festmények, grafikák és a gobelinek eljutottak külföldi tárlatokra is. Marcaliban augusztus végéig ismerkedhetnek műveikkel az érdeklődők. A kiállítás megnyitásához egy Váci Mihály-est is kapcsolódott, a rendezők szándéka szerint ezzel foglalva egységbe a képzőművészet, a költészet, illetve az élő szó egymást kiegészítő, egymást erősítő hatását. Mindenütt otthon, címmel Keres Emil nyújtott át sokszínű csokrot az alkotó ereje teljében elhunyt költő, verseiből, aki most egy órára — kizárva az élet megany- nyi köznapi jelenségét — az érdeklődőkkel megtelt klub- helyiségbe költözött. „Szelíden, mint a szél” suhogtak, de ha kellett acélkeményen koppantak, zuhogtak a szavak — hazáról, nemzetről, honi tájról; múltról és jelenről, f gondokról és örömökről, testről és szellemről, lelkesedésről és csügge- désről, szerelemről és magányról, egyénről és közösségről; gondolatokról, vágyakról, tettekről, amelyek itt fogantak, itt élnek, itt hatnak a Kárpát-medencében és amelyeket nem szabad másként elfogadni, csak a jobbítás szándékával. Óvni, csiszolni, értékmentő gondossággal továbbadni a jövő nemzedékének. Ez áradt a szavakból, ez lüktetett a verssorokból Keres Emil izzó, az egykori személyes barátság máig sugárzó élményeit ■ is az előadásba szövő tolmácsolásában. F. U A minap megakadt a »Bernem egy újsághirdetésen. Megyénk egyik tsz-e hintók, lőcsös parasztkocsik fölújítását, újak készítését vállalja. Egyszerre orromban éreztem a friss gyaluforgács illatát, bár bognárműhelyben gyerekkoromban jártam utoljára. Faluhelyen akkoriban — így az én szülőfalumban is — együtt volt szépszerével valamennyi iparos, akire szükség volt a mezőgazdasági munkákban használatos eszközök és a ház körül alkalmatos szerszámok készítéséhez, javításához. Dolgozott akkortájt — műhelyének kéményéből mindig füst bodorott — patkóié kovács, ügyes kezű asztalos nem is egy, s nem hiányzott sem a kádár, sem a cipész; a szabókról, kőművesekről, ácsokról nem is beszélve. A gyerek mindenhol szívesen elbámészkodik, hát ha még olyan tevést-vevést lát, ami szemében nem mindennapi. Miért koppint a kovács az üllőre kettő.t-hármat, s Gyaluforgács illata .csak azután veri ritmusosan, fölváltva, a fehéren izzó vasat meg az üllőt? Milyen fogással nyúlhat vajon a jó lábához s emeli föl a patát anélkül, hogy a sunyin hát rápillantó igavonó föl ne rúgná? A legnagyobb vonzerőt rám a bognár, az asztalos meg a kádár gyakorolta. Mindegyik fűrésszel, gyaluval dolgozott, és mégsem ugyanazt csinálta. Tőlünk a harmadik házban lakott a kádár. Máglyákba rakott, széljárásnak és napmelegnek kitett dongadeszkái voltak számunkra a „kilátó- tornyok”: onnan figyelhettük az angol bombázók vészjósló vonulását, a kísérő vadászrepülők és az őket támadó német gépek csetepatéját. A kádár alacsony, szívós, erős ember volt. S mennyi munkájába került, míg a dongák a kívánt ívben, abronccsal körülölelve hordóvá formálódtak! Az asztalos, a bognár műhelyében * fúrészpor meg * gyaluforgács különös illata marasztalt. Az enyv büdös volt, de hiába Totyogott a vaskályhán' szaga nem gyűrte le a fenyőből, tölgyből áradó illatot, amelyet magába szívott a ruha, a bőr. S mikor elkészült, amit az imént még a satupofák szorítottak! Az asztalosnál az asztal, a konyhaszekrény ... A bognárnál a kocsikerék, a saroglya, az oldaldeszka ... A kovács már tudta, amikor vasalásra vitték hozzá a bognármunkát: melyik mester készítette. Mert minden darabban benne volt kezemunkáját mutató ismertetőjele annak, aki csinálta. Nem volt rossz iparos a mi falunkban, csak jó és jobb. Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor megvénkbert a legtöbb termelőszövetkezet megalakult vagy újjászerveződött. a java férfinén kocsis akart lenni, sőt a magát már alig bíró öregebb je « ragaszkodott az iüésdeszkához, a közösbe vitt kocsi ég tó használati jogához. Volt ebben érzelmi kötődés ahhoz, amire néhány nappal korábban azt mondhatta, az enyém, most meg a miénk — nehéz is volt megszokni ebben az esetben a többes szám első személyt! —, de egyéni haszonnal járó érdek is vezette őket. Sok esetben nem a munkaegységek száma volt a döntő, amit a lófogattal a közös munkákban összegyűjthetett, hanem az, hogy a kocsival, a lovakkal ellenőrizetlenül és díjtalanul elvégezhette a saját — és a rokonok, jóbarátok — háztáji munkáit, a szántástól és a trágyahordástól a takarmány hazaszállításáig. Szóval „előkelő” beosztásnak számított hosszú ideig a fogatosság, mint most, mondjuk, a korszerű erőgépek vezetése. Csakhogy most már ez a törekvés mentes minden háztáji céltól, jobbára a magas kereseti lehetőségek diktálják, és persze nem nélkülözhetik a megfelelő szakképzettséget, ami, ügye, a fogatosságnál nem volt feltétel... Jöttek a gépek — kezdetben kicsiny, majd egyre nagyobb teljesítményűek és „mindentudóbbak”. Kiszorult a sző szoros értelmébe vett lóerő a gépi fűkaszálásból. És egyre több zárszámadó közigyűlésen lehetett hallani: az állatállomány számszerű alakulása keretében ló csak annyi maradt, hogy a háztáji munkákra éppenhogy futja, s hális- tennek még meg lehet mutatni a falusi gyereknek „natúrban”: ilyen a ló. És arra a kevés fogatra is pányvával kell fogatost fogni, mert erre a munkára ma már alig kapható valaki. Hernesz Ferenc SOMOGYI \ t
