Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Szkmaf Énén Az élet igazsága Gyergyaf Albert halálára Le JteEett hajolnod a tükröződd vízhez, mikor üdátő forrásból akartál inni; a tudományt kellett vallatóra fognod, ha az éltető szépséget akartad hinni. Mikor meghal egy okos öregember, barzomg a vigyázó jegenyék kopasz ága; csönd ezüstért az idők tüskés tornyát, ' hogy tisztán ragyogjon az élet igazsága. Bencze József Szívüket jóra mozdítom... Szí-^űket jóra mozdítom, nyugtalan becsületükre nem gyanítok, nem gydmoütanak hazúg mentséget, nem bátorítanak támolygó kudarcot Szívemet fáradságukért emésztem türelmetlen lázadásukért hevülök. , Ghyanakvó magányban nem gyötrődnek ziháló gondot nem biztatnak, vaserő-hűségük szerszám-toporgású hideglelt, sovány erőben nem rogynak SZÍVÜKET TÚRA MOZDÍTOM, VETÉSÜK KUDARCÁT NEM GYANÍTOM. 12 Korhadt fa. Ferenczy Noémi gobelinje. Ül KÖNYVEKRŐL A pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó immár hansnadsaor ad ká antológiát Műhely címmel. A most megjelent jóval szerényebb terjedelmű, mint elődei. Szerkesztője, Fonod Zoltán szemel vényeiket ad nemcsak a kiadó könyvi érméséből (a már megjelent s a készü­lőkből), hanem a csehszlo­vákiai magyar kulturális ■ajtóból is. Rácz Olivér, Forbáth Imre, Győry Dezső, Berke Sándor, Vozári De­zső, Ozsvald Árpád képvise­lik a línát, Zalabai Zsig­mondi Csanda Sándor, Var­ga Imre, Tőzsér Árpád a tanulmány, kritika, esszé műfaját. Feljövőben van a csehszlovákiai magyar próza is: új vagy eddig kevésbé is­mert nevekkel találkozha­tunk. Ezek. az írások sóik reményié jogosítanak. Mács József új, Szélfúvás című regényéből olvashatunk rész- leieket, s a pár oldal arra enged sejtetni, hogy jelen­tős mű született. Hámor, Vilmos A hang, melyet a pos­tás mögötti ajtócsa- pódás lopott be, rég szétfolyt a lakásban. Az asz- szony csak állt, keze ölma- gasan, gyűrte. volna a leve­let... Órákat állhatott így, majd leült. Térdén a papíros. Űj- ságból olvasta, igaz-e. Igaz: szívkatéterezésre kell utaznia Budapestre. Csak ült; keze az ölé­ben. Katéterezésre, szívkaté­terezésre, azonnal. „Mikor azonnal? Ma? Holnap reg­gel? Tegnap?” Gyűrte volna * levelet— (Első férje negyvenötben tűnt el, alig voltak néhány hónapos házasok. Akkor veszítette el anyját is, ap­jét korábbam. Második fér­jétől hét éve özvegyült. A bányában érte el... Na­gyobbik lánya már dolgo­zik, a két kisebb iskolás.) „Szívkaáéteneaésre taná­nál!” Megint ass»» akarta gyűr­ni ... „Velük mi lesz?” (A. nagyobbik tanítani akart, de nem vették föl. Egy évre dolgozni ment, a következő felvételit meg se próbálta. A pénz! Tizenki­lenc éves.) ▲ gáz felé indult ysáinek tudják meg?” Kékes láng nyelte a leve­let A gáztűzhely gombját jobbra fordította, majd hir­telen vissza. Az ablakhoz lépett, becsukta. Aztán visz- sza a sistergéshez. Nézte, hallgatta™ Elzárta gyorsa«. Az ablak­hoz ! Sarkig térte. Órájára pillantott. „Mindjárt hazaérnék.” Járkált téterezésreszrvkatétareaés- re” a homlokában. Be a szobába! Kitárta a szekrény ajtaját A vasalt ruhák aUS kiemelt egy borí­tékot Pénz! Ha baj adódna. Magára vette a kabátját Indult a hawrnhoz. aaaoáha mi sem.,,, erő! Az áruházban rácsodálkoz­tak, amikor három fekete ruhát kért. Egyet hétéves­nek, egyet kilencévesnek, egyet tizenkilenc évesnek— — Mit vettél? — kérdez­ték lányai otthon, — Meglepetés — mondta nekik. A két kisebb a leckét ír­ta másnapra, a nagyobbik lány mosott. — Gyere csak! — szólt később a nagyobikhoz. Elmondta neki, mi voit a levélben. Amaz sírt — Ne menj el, anyu! Ott meghalsz, ne menj el! Ígérd meg, hogy maradsz! — kér­lelte könyörgöm a nagylány. — Azt írták, azonnal. A kicsikre vigyázz! Ajtócsapódás. Egy hét múlva a nagyob­bik lány utána utazott, be­szélt vele. (A kicsik úgy tudták, hogy anyjuk szanatórium­ban van, és nemsokára ha­zajön.) ' K ésőbb sas asszony lát­ni akarta őket is. Hárman utaztak hát hétről hétre... — Miből győzitek a föl- utazást — kérdezte egyszer az asszony. — A „meglepetést" elvit­tem a bizományiba — vála­szolt a nagylány. — Nem kell az már... Ugye, nem ha­ragszol ? — Nem, nem haragszom... (A temetésen mindhármu­kon csak a kendő volt fe­kete. Abból a pénzből vet­ték, amiből legközelebb utaztak volna...) Pvpp Lajos Céllövölde A tarkára mázolt óramutatók pörOgvé ítSrbejárnak. Előpattan a kakukk és hevesen kakkukolm kezd; % csilingel a sárga rézcsengő és pufog a nagydob. f Három lövéssel a fegyver két forintba kerül csak. S két favágó engedelmes-sebesen fejszéz egy faron és amott sirr-sürr fűrészelnek rángva a fűrészelő!:. A hét törpe katonásan kimasínoz Hófehérke mellől . * s a bajszos-pozsgás férfiú vadul ölelget egy delnőt és kicsapódik a kisházon a zöld zsahigáter; r míg benn korhely urát püföH egy asszonyszemély. • Elszáll a parányi ólom kis csattané ssal a csőből, j S bukfencet vet a majom és ágaskodva kapál a ló; fjh. agancsos fejét megrázza a fehérre pingáit szarvas. . A vaddisznó hanyattesik, s lábai égnek merednek. Jr Ökleit rázza dühödten a füstös-fekete vasorrú bába és letörik vékony száráról a vérveres papírvirág. Száll és süvöltve célbacsap a második őlomszemeoske. Á virág vérverese csordogálni kezd a csendben a föld és immár vértől piroslik az eltalált, ágaskodó paripa, j vértől válik még véresebbé a szerelmes férfiú arca * és a fehéfre pingáit szarvas belei a fűbe omolnak; két bukfenc után a majom halottan zuhan a mélybe, a favágók hátán a fehér célkört vér festi pirosra .jgs.ajkakukk tollai perzselten szállonganak a levegőben. SSltjára indul a harmadik ólamszem is szélesebesen, ház zöld zsalugátere kiszakad s teteje beomlik- elnémul a korhely férj jajgatása, meg a sodrófa püíöl.':: és egyberoppannak körös-körül a falak, kémények, tora/ felcsapnak sárgán-fehéren a lángok az izzó égboltig S elhanyatlanak a víg mulatozók és bámész kíváncsi vk. Alázuhannak mint a tojáshéj, életük Vízsugaráról. Jó pihenést! US» ArteMM Uute­tömi —r • szavakkal üdvü- zöht az üdülő bejárata előtt az igazgató, — Tetszik m «arak? Itt mindem nagyon szép, csw daszépá Váiáék egészségért az ödMEtóatii Azzai az igasz/ató karomfo- gott és bevezetett a aagg előcsarnokba, ahoi korlát húzódott, mögötte asztal állt, * ott agg Hatol lány ült. — Vepse m. kérem, az éj vendéget! Neve?: 22 PatfhOkozá- M&-1C& ■— kérdezte a lány. W kezdődött az egész ga­liba, — Maga rrríőban vízreze ­ték-«zerelö?l — kiáltott föl az igazgató. — Hát ez re­meké— és barátságosan vál­iI lon veregetett. — Jöjjön ve. lem, kedves barátom; a fel­vételt maga nélkül is elin­tézik. — Fölkapta a bőrön­dömet, ét testes alakjához képest megfoghatatlan köny- nyedséggel iramodott felfelé a lápom» — Á dolog úgy <W — — kezdte csüggedten, amikor letelepedtünk a tágas dolgo­zószobájában —, hogy ben­nünket valósággal eláraszta­nak a panaszokkal. Képzelje csak el; 234 szobánk van, és mindegyikben rossz a mosdó, vagy nem működik a zuhany! Mentsen meg bennünket! — De hát én üdülni jöt­tem! — Persze üdülhet is. De amellett dolgozik is! Fő az aktív pihenés, mint mondani szokás.., Még aznap este megkap­tam . a szükséges szerszámo­kat, és munkához láttam. A munka gyorsan haladt. Mes­teri tudásom híre futótűz­ként terjedt el az egész üdülőhelyen. Pihenésre nem jutott idő ... Egyszer összetalálkoztam az igazgatóval, s részvéttel meg is jegyezte: — Alaposan lefogytál, paj­tás! A keszthelyi kast&y, aho­vá G y örgy-napkor vagy a Georgi kon ünnepségei alkal­mából elment, fényűző volt bajomi, szántód! udvarhá­za i hoz képest. Horváth egyébként is — már-már legendába illően — szerette az egyszerűséget. Barátai persze olykor eltúlozták azt, amit öltözködéséről tudtak, szokásaiból láttak: hogy mindig magyaros dolmány­ban párt, csimbókosra font hajjal... Terjesztették róla, hogy a magyaron kívül más nyelvet nem tanult meg, mert’ igazi „humgarus” akart lenni. De ő azért olvasott latin, német, francia köny­veket, filozófusokat. Könyv­tárában gondosan megválo­gatott műveket talált az ér­deklődő. Élete delén túl viszont már tényleg görcsösen ra­gaszkodott mindenhez, amit megszokott, öreg dolmá­nyok, csizmák voltak ládá­jában, régies fésűk a hajá­ban. Ezekkel ment Keszt­helyre mulatozni. Festetics Györgynek szo­kása volt, hogy búcsúzó vendégeit mindig „útravaló- val” lássa el, olyasmivel, amit nem lehet elfelejteni. Ha vendégei közül valaki megdicsért egy tárgyat, ál­latot, módját találta annak, hogy megajándékozza vele. Erről értesülve Horváth mindig nagyon vigyázott, hogy dicsérő szót ki ne ejt­sen. Festetics mindenfelé elvitte gazdaságában, hogy valahol csak hall tőle olyan szót, ami a tetszést fejezi ki... Elmentek a svájci te­heneket megnézni, amelyek­ből Berzsenyi Dániel már kapott egy párat — elismerő szavaiért. . „Látott-e már ilyen, szép állatokat?” — kérdezte Festetics, mert ész­revette, hogy Horváth ál- mélkodva szemlélődik. Vá­lasza azonban csak ennyi volt: „Éppen arra gondol­tam, hogy nekem is vannak otthon állataim, de azok va­lahogy nagyobbak ezeknél.” A gróf nem állhatta meg, hogy ne dicsekedjék azzal, az ő tehenei tizenhat icce tejet adnak naponta. Amire Horváth némi flegmával je­lentette ki, hogy nála egyik­másik tizennyolcat éd. A vendéglátó nem vitat­kozott. Hanem amikor meg­látta Horváth kocsisát, ma­gához intette és megkérdez­te, hány tehenük van. Ami­kor megtudta, hogy kettő, akkor arról faggatózott to­vább, hogy mennyi tejet ad­nak, mitől vannak csodá­latos állapotban. A kocsis csak nevetett a kérdéseken: „Bizony, mindent rosszul mondtak. A két tehén csak akkora, hogy a hónom alatt elmehet könnyen akárme­lyik. A tejet pedig oly szű­kén adják, hogy pénzért kell vennünk." Ezek után a lóistállók fe­lé irányította Horváth lép­teit Festetics, mert úgy gon­dolta, hagy ott már csaknem ;— Pontosan 72 Jeti ót ad­ton» le — feletem búsan. — Drága barátom! Csak még egy kis türelemmel le­gyél, és akkor pihenhetsz! — Már csak egészen ke­vés időm maradt. — Miért ijesztgetsz? — figyelt föl az igazgató. — Lejárt a beutalóm; sie­tek az állomásra. — Ugyan! Meghosszabbít­juk azt a beutalót — Nem lehet — sóhajtot­tam. — Véget ért a szabad­ságom ... Ekkor az ügyeletes lány hangja hallatszott a felvéte­li asztal mellöl: — Neve?... Foglakozá­sa?™ — Vízvezeték-szerelő — hangzott a válasz. — Ég veled, kedves bará­tom! — rikoltott az igazga­tó, és rohant az új vendég­hez. — Fogadnom kell a be­utaltat! ... Azzal fölkapta az új ven­dég bőröndjét, és futólépés­ben iramodott fölfelé a lép­csőn .. , talál semmi kivetni va®&. Tto amikor megkérdezte tőle, hogy mi a hibája a keszt­helyi ménesnek, újra csak flegmatikus választ kapott. „Ha tudni akarja, én meg­mondom, igen kicsinyek” —■ felelt Horváth. S ezzel a párbeszéd be is fejeződött, Festetics azonban elhatároz­ta,- hogy osakazértis meg­ajándékozza vendégét. Somogy megyében akkori­ban tudta mindenki, hogy milyenek Horváth Ádám lo­vai. Két hatalmas állat volt, melyeket a lehető legolcsób­ban vett meg az ozorai ár­verésen. Nagyságukkal nem volt baj, inkább a korukkal. Éppen csak tudták húzni azí a rozzant csézát, amivel az író utazott. Ahogy múlt az idő, a két ló egyre keveseb­bet húzott, s egyre többet kellett Horváthnak a cséza mellett gyalogolni. Ezért rendszerint éjjel utazott Keszthelyre és igen korán elindult, hogy ne kelljen szégyenkeznie állatai miatt. Festetics erre építette aján­dékozási tervét... A következő György-nap- kor már egybegyűlt a ven­dégsereg a keszthelyi kas­télyban, de Horváth Ádám hiányzott. Még este tízre sem ért oda. A gróf nyugta­lanul kérdezte meg az utol­sónak érkező keszthelyi káp­lánt, nem látta-e valahol jőni az írót. „Dehogynem láttam — hangzott a válasz —, most jön gyalog, mert a lovak megsüllyesztették a csézát, és a húzásra ökrö­ket kellett befogni.” Ami­kor az író nagyon, későin megérkezett, még véletlenül sem kérdezte senki, hogy mi az oka a késésnek. Meg­egyeztek abban, hogy két napig marad. Így Festetics könnyen kiszámította, hogy mikor indul majd haza. Mikor két nap múltán aa fró az éjféli indulásra ko­csisának kiadta a parancsot, akkor a gróf konyhamestere elhívta a szolgát és etette, itatta, hogy végül egy haj­dúnak kellett az istállóhoz vezetni, s lefektetni a két szürke mellé Horváth éjfélkor lement, felrázta a kocsisát és befo­gatott. Az indulás azonban meglepte, mert a két szür­ke nagy sebességgel kezdte húzni a csézát A kocsis is azon gondolkodott miért ez a nagy gyorsaság. „Kipi­henték magúikat a lovaik, ugye?” — kérdezte az íré „Elég abrakot kaptak” — felelt a kocsis, s rövidebbre fogta a gyeplőt, mert a két szürke csak gyorsult Oly­annyira, hogy egy lejtőnél Horváth majd kiesett a ko­csiból. Nagy tűnődések köz­ben értek ahhoz a kátyúhoz, amelyikben jövet elakadtok. Le akart szállni, hogy a lo­vak könnyebben menjenek, de megállni sem volt idő, mert oly gyorsan átjutottak a fel­ázott útrészen. Ily ütemben haladtak hazáig. Másnap a kocsis félve kérdezte meg gazdájától, hogy megismeri-e a lovakat mert ő valahogy másnak lát­ja az állatokat. Horváth azt hitte, hogy felfújódtak, s gyorsan a kovácsért szalaj- totta a szolgát Hamar kide­rült, hogy nincs semmi haj. Az író azonban gyanítani kezdte, hogy Festetics tréfál­ta meg. Várta, mikor kezdenék be­szélni a lócseréről, s azt is, hogy majd csak hazahozzák a két régi állatot. Hosszú ideig azonban semmi nem történt, mígnem az író meg­unta a dolgot, s megkérdez­te Festeticset, hogy nem akar-e neki mondani vala­mit Dehát semmi érdemle­ges választ nem kapott, csak invitálást a keszthelyi kastélyba. „A lovaimat ugye elcseróltette az úr?” — fo­galmazott most már nyíltan Horváth. „Igen. Ott voltam a lócserénél, mert azt gon­doltam, hogy aki nekem jó barátom, legalábbis elcserél velem egy pár lovat. De azért remélem a jövőben is eljön Keszthelyre.” Az író kissé gondolkodott, majd így felelt: „EÍmegyek, de ezután nappal, nehogy még utóbb engsmet is kicserél­jenek.” Laczkó András C. Sz. Asurnyp*. (Mohácsi Regős Ferenc rajza.) ' ’ Horváth Mám „ajándéka”

Next

/
Oldalképek
Tartalom