Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
A mám BESZÉLGETÉSEK „Eltűnik* <rz építőipari munkás Jelkép: az Akropolisz A kilépők nem magyaráznak Konszfantin Karamanlisz (balra) még miniszterelnök-' ként Roy Jenkinsszel, a Közös Piac bizottságának elnökével tárgyal Brüsszelben. A görögök bauxit-, mangán-, nikkel- és uránlelőhelyeik mellett 52 millió bruttó- regisztertonnás kereskedelmi flottájukkal gyarapítják az EGK-t. Ugyanakkor a görög ipar, a számottevő előrelépés ellenére még mindig elmaradott, szétaprózott, főleg családi vállalkozásokból áll, amelyek aligha versenyezhetnek a nyugat-európai nagy cégekkel. A közös piaci mezőgazda- sági rendtartás átvétele magasabb agrár- és élelmiszerárakkal jár együtt, ami előnyös a termelőknek — a mezőgazdaság az aktív görög lakosság 20—30 százalékát foglalkoztatja —, ám hátrányos a fogyasztóknak. A megélhetési költségek növekedése drágítja a munkaerőt, ez viszont a görög termékek versenyképességét rontja. — Én mindezek ellenére hosszú távon a közöspiaci tagságot illetően optimista vagyok — mondta Konsztan- tin Kollmer. A neves görög gazdasági újságíróval napilapja, a TA NEA szerkesztőségében találkoztunk. — Tény az infláció, a munkanélküliség azonban nyugat-európai összehasonlításban nem olyan nagy. Inkább a fiatalokat érinti, akiknek nincs szakképzettségük; amint lesz, szerintem valamennyien találnak munkát. Nézzenek bele lapomba: egy hatalmas oldal az állást keresőké és egy ugyanakkora az állást kínálóké. Ami a közöspiaci tagsággal járó problémákat illeti, rövid távon, természetesen, számolnunk kell velük. Fontos az iparfejlesztés vidéken, a farmok, az egész mezőgazdaság támogatása, a modem feldolgozóipar megteremtése. Csak így védhetjük ki a kedvezőtlen hatásokat. A közöspiaci tagsággal, reméljük, megélénkül a külföldi tőke érdeklődése Görögország iránt, fölgyorsul a fejlett technológia áramlása is. De nem sorolom tovább; 1986 •tán úgyis kiderül, mit hozott * közöspiaci tagság Görögország számára. Mondom, hosz- szú távon én optimista vagyok. Görögország kapcsolatai az Európai Gazdasági Közösséggel nem újkeletűek: 1961-ben kötött ún. társulási szerződést e Közös Piaccal. Az együttműködést 1967-től beárnyékolta az ezredesek uralma. A kapcsolatok újra 1974-ben melegedtek föl, Karamanlisz gkkori miniszterelnök kabinetje küldte el a hivatalos belépési kérelmet Brüsszelbe. A tárgyalások 1976 nyarán kezdődtek, s a csatlakozási okmányokat 1979 májusában írták alá Athénban. A Közös Piac a teljes tagságig ötéves átmeneti időszakot jelölt ki Görögország számára. A teljes vámuniót 1986-tól vezetik be, az „olcsó” görög vendégmunkasok csak 1988-tól vállalhatnak minden korlátozás nélkül munkát a Közös Piac tagállamaiban. Az átmeneti időszak a kölcsönös alkalmazkodás mellett a kis- és középüzemek védelmét is célozza. Nikasz úrral belvárosi irodájában ültünk le beszélgetni. A hazai minőségi húspiac szinte teljesen a kezében van — mondták róla kísérőink. A Nikasz-húsáru népszerű és garantáltan jó minőségű. Számunkra személye külön is érdekes, hiszen ő a * Terimpex magyar külkereskedelmi vállalat képviselője Athénban. — Hogyan vélekedik Görögország közöspiaci tagságáról? — Nehéz erre felelni. Én a húsiparban vagyok érdekelt és járatos, kérdésükre tehát nem tudok átfogó választ adni, csak a hústerületet érintem. Annak ellenére, hogy mezőgazdasági ország a miénk, húsból nem képes a hazai igényeket kielégíteni. Marhahúsból importra szorul. Sertés- és csirkehús van elegendő. A baromfival nincs is gond, annál több a sertéshús- termeléssel. A gazdák nem készültek föl a közöspiaci tagságra, nem idomultak még azokhoz a módszerekhez, amelyek Hollandiában, Belgiumban és Dániában hono-- sak. Tehát nem tudnak kon- kurrálni, húsuk drágább és rosszabb minőségű, mint a többieké. Hogyan alakulhatott ki éz a helyzet? Görögországban mindmáig nincs nagyüzemi hústermelés. Gond az is, hogy nincs meghatározva a hús földarabolági módja. Pedig ma már a hazai kereskedők is azt a húsárut részesítik előnybeh, amely a keresletnek megfelelően van íöl- darabolva. • A belépéssel így kettős csapás érte a görög hústermelőket: egyrészt nehezen tudják értékesíteni termékeiket, másrészt, mivel a görög fogyasztók ahhoz vannak szokva, hogy a sertéshús csak télen ehető, most körülbelül 300 ezer, immár túlhizlalt sertés van eladatlanul a tenyésztőknél. A Koordinációs Minisztériumban is sokat beszélgettünk a mezőgazdaság helyzetéről. Ott Papadakisz főosztályvezető fogadott bennünket. — A mezőgazdaság problémáit a szövetkezetesítéssel kívánjuk megoldani Termelői és értékesítési szövetkezeteket akarunk létrehozni; így megszűnik a szétaprózottság, a közös felszereléseket mindenki használhatja, a kultúrák, a tenyészállatok minősége garantálva lesz. A Közös Piac tagállamaiban nagy kereslete van a primőr árunak. Miért ne lehetne az egyik fő szállító Görögország? Lehetne, és én hiszem, ” a szövetkezetek révén lesz is. Amikor minden turista fő athéni zarándokhelyére, az Akropoliszra baktattunk föl, eszembe jutottak Nikasz úr szavai: — Nem rózsás a helyzetünk. De nézzenek az Akropoliszra! Ez a csodálatos építmény Görögországban mindig a haladás jelképe volt és a görögök szívében ma is az. „ ' Az év első felében két- százhatvankiíencen léptek ki a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattól és ssúzaegyvenkUencan vállaltak munkát. A munkaerő- forgalom adataiból kiderült, hogy a fluktuáció egyoldalúvá Vált. Az építőipar jellegéből fakad, hogy itt mindig sok a jövőmenő ember, ám most az érkezők száma jóval kevesebb az elme- nőknél. Bál' a munkaerőmozgás létszámra vetített indexe az ismétlődő ki- és be- ^ lépések miatt nem a leg- ' jobb mutató, biztos, hogy a munkaerő-forgalom kiegyenlítetlenné vált. — Az egyensúly tavaly kezdett fölborulni — mondta Horváth Sándor munkaügyi osztályvezető. — Az elmúlt öt év során fokozatosan csökkent a munkaerő- forgalom. 1975-ben 1052-en léptek be, s 875 volt a kilépő, tehát a mérleg aktívummal zárult; 1979-ben 435 dolgozó lépett be, s 477-etn kérték -ki a mumkakönyvüket. A fluktuáció tehát a felére csökkent, s kiegyenlített volt a munkaerőiorga- lŐm. Fordulópont volt a tavalyi év: már akkor mutatkoztak az utóbbi hónapok zavarai. A fizikai dolgozók felmondólevelei hozzánk érkeznek, s mindennap aggodalommal bontjuk a postát, vajon ma hányán mondtak f öl... — Melyek a leggyakoribb okok? — A legtöbben nem indokolják meg; nem is kötelező megjelölni az okot. Aki magyarázatot a'd, az elsősorban az ingázást jelöli meg. A kötelező munkaerő-közvetítés alól fölszabadulva nagyon sokan, keresik a munkalehetőséget a falvakban, a termelőszövetkezetekben. Építőipari szakmában dolgoznak, de nem közvetlenül építőipari termelést végeznek, * hanem karbantartószerelői munkát látnak el. Megkezdődött a munkaerő visszavándorlása a mezőgazdaságba, de nem a mező- gazdasági termelésbe, hanem az ezt kiszolgáló kiegészítő munkaterületekre vagy a melléküzemágakba. Ebben a visszaáramlásban. kétféle motiváció is erősíti egymást. Az egyik az, hogy nem a lakóhelytől távol dolgoznak, és így nem kell munkásszálláson élni vagy órákat utazgatással tölteni. A másik: ezekben az üzemekben általában nem olyan szoros a normakövetelmény, miint a nagyvállalatokéi. A HÉT Ps— Itt az igazi nyár — jól mutatja ezt, hogy szinte ugrásszerűen megnőtt a szabadságra menők száma. S tegyük hozzá mindjárt: az idő is kedvezett a nyaralóknak. Azokra viszont, akik változatlanul munkában töltőnek a hetet, érthető módon több hárult — mert a feladatok nem kisebbek, a boltokban, vendéglátóhelyeken éppúgy ki kell szolgálni a vásárlót, iránt teljes létszámmal, s termelni is épp úgy kell, mint más hónapokban. Nyár van — az üdülés, a táborozás szezonja. Megye- szerte vidám diáksereg népesíti be az építőtáborokat, két-kéthetes turnusokban sokszázezer forintos nép- gazdasági értéket teremtve. S érték az is, melyet az olvasó-, a faragó-, a honismereti, a vezetőképző- és még ki tudná fölsorolni hányféle szaktábor ad. Ez az érték más módon kamatozik, fiataljaink fölkészültségét, képességét csiszolja egy egy szakmában. Mindenütt megnyíltak a megyében a nyári iskolai napközik. Oldott, színes programok, sok játék, kirándulás fogadja itt azokat a diákokat, akik már voltak vagy ezután mennek szüleikkel nyaralni. Ök ugyan még gondolni sem akarnak az új tanévre, szüleik azonban már készülődnek: sokan megragadják az alkalmat, s kihasználják a most kezdődő kedvezményes tanszervásárlás adta lehetőségeket. Több mint másfél ezer fiatalnak pedig a múlt hét jelentette a végleges búcsút a diákévektől: a megye ipa- ritanuló-intézeteiben ezer- hatszáz szakmunkás-bizonyítványt állítottak ki, s több vállalatnál, szövetkezetnél ünnepélyesen fogadták a munkás hétköznapokat most kezdő fiatalokat. Figyelemre méltó fölmé- . isbe kezdet^ njszeríi módszereket alkalmazva a Hazafias Népfront nő- és rétegpolitikai munkabizottságának cigánylakossággal foglalkozó albizottsága. A népfront megyebizottsága az ősszel tárgyal megyénk cigánylakosságának helyzetéről, s az oda kerülő előterjesztéshez kíván segítséget adni az albizottság. A héten tartott tanácskozásukra meghívtak néhány művelődésiház-vezetőt is, azzal a céllal, hogy tapasztalatokat szerezhessenek a szentjakabi művelődési ház bevált módszereiről. Ott ugyanis egy nagy látogatottságú cigányklub működik, s az ismeretterjesztéstől a diszkóig, hétről hétre változatos program fogadja az érdeklődőket. Döntött az albizottság arról is, hogy reprezentatív fölmérést végeznek a 14—35 év közötti nem dolgozó ci- gáriynők munkához és művelődéshez való viszonyáról. És ami újszerű volt: az egész testület ellátogatott a i.aposvár—szentjakabi cigánytelepre. hogy közvetlen tapasztn’atoüat szerezzen, szót váltson az ott élőkkel. A megyei tanács végrehajtó bizottsága is fontos témát vitatott meg a héten. Áttekintette a» megyében működő szövetkezetek állami törvényességi felügyeletének helyzetét. Megállapította, hogy az elmúlt tervidőszakban a végrehajtó bizottság intézkedéseinek nyomán tovább fejlődött’ a > felügyelet rendszere, javult a szövetkezetek _ működésének törvényessége. A megye nagyüzemeiben, több mint félezer kombájn dolgozik. Sok ezer gépkocsi hordja a betakarított termést, telnek a magtárak is. Az árpa felvásárlása a végefelé jár, és kedvező hír, hogy a szerződött meny- nyiségnek csaknem kétszerese: tízezer tonna került a gabonaforgalmi vállalathoz. Szombaton estig negyvenkétezer tonna búzát értékesítettek — a várható meny- nyiségnek körülbelül egynegyedét — a nagyüzemek. Bár a termésátlagokban nagy különbségek mutatkoznak, a múlt évinél jobb a búzák minősége. Bizonyos, hogy a kedvező időnek és az ütemes munkának is része van abban, hogy a gabonaátvételnél eddig különösebb zavar nem volt, a felvásárlás az üzem igényeihez igazodik. A kívánság csak az lehet: ilyen legyen a folytatás is! Vörös Márta Akinek háztáji gazdasága van, az az eddig utazással töltött időt annas. művelésére fordíthatja, s úgy is növeli jövedelmét. Falun is megváltoztak a lakáskörülmények, ezért a szociális létesítmények színvonalát nem értékelik úgy, mint légen. — Alá elmegy, az valahol újra munkát vállal. Melyek a fő elszívó „csatornák”? — A mezőgazdasági melléküzemágak, a kisé’ob szövetkezetek, a Balaton partján pedig az üdülők. Az első negyedévben eltávozottak mtl-lap-visszaigazolása alapján próbáltunk jellemző megállapításokat tenni, de .meim sikerült. A száznegiy- venkilene kilépő negyvenhárom különböző gazdálkodó szervezetnél vállalt munkát. Építőipari vállalathoz — szövetkezethez vagy közős vállalkozáshoz ötvenkilencen, mentek, míg kilencvenen — remélhetőleg csak ideiglenesen — elvesztek a közvetlen építőipari termelés számára. A * távozók szakmai megoszlása vegyes, a hiányszakmák nem a kilépésből, hanem az időközönkénti egyenetlen foglalkoztatósból adódnak. — Hogyan lehet védekezni a kilépések ellen? Gyulavári Tamás, a SÄBV igazgatója: — Kértük a szocialista brigádvezetőket. hogy nevelő- munkával tartsák meg a dolgozókat, s ha lehet, növeljék létszámúikat. Ebben anyagilag és érdekeltté tettük őket. A Balaton-parbon és Siófokon tízszázalékos pótlékot fizetünk a* fizikai dolgozóknak. Nem titok, hogy főállású munkástoborzókat foglalkoztatunk. A munkahelyi vezetőket, a párt-, a szak- szervezet és a KlSZ-aküvis- tákat is megkértük: foglalkozzanak többet az emberek gondjaival, nehézségeivel a munkaerő megtartása érdekében. A hozzánk jövő fiatal szakmunkásoknak háromezer forint letelepedési segélyt adunk, ha nem a vállalat tanulód voltak. Az idén végzett szakmunkásainknak ballagási öltönyt csináltattunk, és mindegyikük ötszázforintos takarékbetétkönyvet is kapott. Horváth Sándor munkaügyi osztályvezető: — Az elmúl t öt évben sok erőfeszítés árán javítottuk a munkakörülményeket. Csökkent a nehéz fizikai munka aránya, javultak a szociális feltételek. Az előbb említettem, hogy a jómun- kásellátás nem mindenki számára jelent vonzerőt; az erre fordított összeg mégsem kidobott pénz. Emeltük — lehetőségeinkhez mérten — a bérszínvonalát, s mégsem sikerült előnyt szereznünk más vállalatokkal szemben. Átlagbére zínvonalirnk tavaly 46 100 foriat volt. Ez nem nevezhető kevésnek. A SÁÉV öt év alatt harminchat százalékkal növelte az átlagbérszinvonalat, de mások ezt is meghaladó-; an fejlesztettek. Az V. ötéves terv utolsó évében már nem hét—nyolc, hanem öt százalék volt a bérszínvonal emeikediése, s talán ott hagytuk ki az előnyszerzés lehetősségét — A szakmunkást cmuló- képzés mennyit segít a gondokon? — A tanintézetekkel és a megyei tanács munkaügyi osztályával jó a munkakapcsolatunk, Az 1975—80 között végzett építőipari szakmunkások negyven—ötven százaléka ma is nálunk dolgozik. Növeltük az ösztöndíjakat; mindenképpen vonzóvá akarjuk tenni számukra az itteni munkát. Az sem utolsó szempont, \ hogy a nagyvállalatoknál tanulhatják meg a legkorszerűbb technológiát, a legújabb glépek, eszközök kezelését. Örök gjond, hogy az építőipari képzés csak néhány nagyvállalatot terhel a megyében, haszonelvezői viszont sokkal többen varrnak, mint a finanszírozói. Évente tizenkét—'tizenháromezer munkavállaló dolgozik Somogy megye építőiparában, a szövetkezeteknél és a nagyvállalatoknál A vidékről való bejárási, a, háztáji gazdaság, a magán- építkezésiben. rejlő lehetőségek ma erősen éreztetik hatásukat az építőipart nagyvállalatoknál. Az elszívó hatás ellem viszont nagyüzemi módszerekkel érdemes csak harcolni. Balogh Lászlónak, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjének a véleménye szerint döntő jelentősége van a vállalatok munkaerő megtartóképességének. A korábbi hiányosságokat most kedvezményekkel próbálják pótolná. Javítani kell a munkafegyelmet és az érdekeltségi rendszert. A befejezett munkák 15—40 százalékát ma is javítani kell, s ez eleve megkérdőjelezi a munkaerő és főleg a sízakszerelőiparban dolgozók hatékony foglalkoztatását. Az építőiparra háruló VI. ötéves tervidőszak! feladatok megoldása érdekében mindenképpen meg kell állítani a dinamikus létszámcsökkentést a megye szervezett építőiparában. A tanintézetek és a megyei tanács hiába tesz meg mindent a korszerű képzésért, ha az építőipari szakmát vonzóbb lehetőségekért elhagyják az. emberek vagy szakképzettségük kihasználatlan marad, mivel alacsonyabb hatékonyságú munkahelyet váTejeskanna az útszélen Tótújfalutban is vannak hagyományai a háztáji gazdálkodásnak, különösen szarvasmarhatartással foglalkoznak szívesen a környékbeliek. A tótújfalui termelőszövetkezet elhatározta, hogy még több segítséggel, üsaőkihelyezéssel lendíti föl a tejtermelést — Mivel támogatja a háztáji gazdaságokat a tsz? — A múlt év decemberében kezdtük meg az üszűki- helyezést — mondta Vas Lajos, a tótújfalui termelőszövetkezet elnöke. — ötven keresztezett F—1-es holtáéin- fríz — magyartarka üsző került a kistermelőkhöz. A lakosság szívesen fogadta, és változatlanul volna rá igény, de egyelőre nem tudtunk és nem is akartunk több állatot kihelyezni: szeretnénk megfigyelni az első év tapasztalatait. — Hogyan oldják meg a tej begyűjtését? — Űj módszerrel: pontosabban egy réges-régi módszerrel. Gyermekkoromban gyakran emlegették Dániát, Hollandiát, ahol csak kiviszi a tejet a gazda az útra, a begyúj tőkocsi elviszi, s otthagyja helyette a pénzt... Nos, ilyen „fejlettek” azért nem vagyunk, a ipénzt nem tehetjük még az útra, ám a tejcsarnokokat megszüntettük miijndegyik községben, s elláttuk a gazdaságokat kannapá rokkái. Egy csupasz asztalra teszik a kistermelők a tejet, s mi reggiel-este beszállítjuk a központi tej házba. így csak a közpon tban van két tejke- zelőnk; ők egyszersmind az adminisztrációs teendőket is ellátják. A tejet Baranyába szállítjuk. — A takarmányozási, az állategészségügyi feladatokat is a termelőszövetkezet látja el? — Igen, van egy ném saját, csak üzembe kihelyezett állatorvosunk, aki a háztáji gazdaságokat is ellátja, és a gazdák az inszeminátort is igénybe vehetik. Takarmányt tudunk biztosítani bőven, H borjakat pedig fölvásárolju’A Ez borjanként 5—6 ezer forintot jelent a kistermelőknek. UL E.
