Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

Termelő és fogyasztó közös érdeke hagyjak; olyannyira, hogy meg saját húsellátásukról — ne feledjük: családok száz­ezrei iő! van szó! — is köz­pontilag kell gondoskodni. De ha csak a felvásárlási árat növelik és a fogyasztói ár változatlan marad, akkor a háztáji termelőknek ráfi­zetéses lenne a disznóvágás is, hiszen jobban járnának, ha nem a saját drága ser­tésből, hanem az olcsóbb bolti húsból fogyasztanának. Talán ellentmondásnak hat, de ahhoz, hogy tartani tudjuk az évi fejenkénti 73 kilogrammos húsfogyasztást, emelni kell a fogyasztói ára­kat A termelői érdekeltség és a fogyasztás közötti össz­hangot ugyanis, nem lehet csak az ártámogatások növe­lésével megteremteni. Egyensúly! Ez azonban csak az egyik okt Ha furcsának is látszik.: a vasárnapi rántott szelet es a népgazdaság egyensúlyi helyzete között is van ösz- szef üggés. Fizetési mérlegünk javítása érdekében ugyanis növelni kell — és a piaci le­hetőségek biztatóak — a dol- 1 árels zámolás ú vágóállatok és a húsipari termékek ki­vitelét És most jön a „va­sárnapi rántott szelet”. Ha a hús árát emelik, óhatatlanul lassul a húsfogyasztás növe­kedése, több marad export­ra. És talán nem sértő an­nak a megkockáztatása — még ha átlagról is van szó —, hogy nem alapvetőgond, ha a 73 kilogrammos évi húst fagyasztásunk nem nő gyors iramban, hanem csak lassabb ütemben éri. el a 80 kilogrammot. Hangsúlyozni kell: a hús­áremeléssel nem szűnt meg, csupán csökkent a húsfo­gyasztás allami támogatása és nem csökken, hanem csak lassul a húsfogyasztás növe­kedési üteme. Ettől persze a tények nem változnak, de ta­lán könnyebb elfogadni őket. B. P. Arra már mindenki rá­jött, hogy a világpiaci ár­változások nem állnak meg határainknál. Ha nem is hatnak azonnal, elóbb-utóbb olyan feszültségeket terem­tenek. amiket itthon csak termelői, majd fogyasztói áremelésekkel lehet fölolda­ni. Sem a fogyasztónak, sem a fölhasználónak nem tet­szik az áremelés, de kény­szerhelyzetben vagyunk, hi­szen ha a növekvő termelési költségeket állami támoga­tással akarnánk ellensúlyoz­ni, akkor a nemzeti jövede­lem egyre nagyobb hányadát kellene erre a célra fordíta­ni. És ez előbb lassítaná, ké­sőbb megállítaná az ország gazdasági fejlődését, áthárítani? Igaz, a legegyszerűbbnek látszik a dráguló termelési költségeket azonnal érvénye­síteni az árban, tehát auto­matikusan áthárítani a fo­gyasztókra. (Az áthárítás sza­badáras cikkek esetében sem lehet automatikus, hiszen az árképzési előírások az ár­emelések ellen irányulnak.) Az árak egy része azonban a maximált, illetve kötött ár­formába tartozik. Ügy is fo­galmazhatnánk: ezeknél az árucikkeknél — köztük az alapvető élelmiszereknél — csak a. népgazdasági szinten indokolt és az életszin vonal - politikai tervekkel összhang­ban levő áremeléseket enge­délyezik. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodó egységeknek, a vállalatoknak a költségek növelését elsősorban belső tartalékaik földerítésével és kihasználásával kell ellensú­lyozniuk. ' Csak ezek után kerülhet sor — finoman fo­galmazva — ármódosításra. Nem mindegy persze, hogy minek emelik az árat. Pél­dául a dohány, az alkohol drágulása — bár sok embert érint — korántsem jelent akkora gondot a fogyasztók­nak, mintha az alapvető élelmiszerek árát emelnék. Félreértések elkerülése vé­gett tisztázni kell azt is, hogy mit értünk alapvető élelmiszeren. Ezeknek a kö­re 1981-ben más, mint pél­dául 1951-ben volt Az alap­vető élelmiszerek egyre bő­vülő körét az ország gazda­sági teherbíróképessége szabja meg, s ennek a kör­nek napjainkban már nagy átmérője van. Ügy is lehet fogalmazni: egyre kevesebb azoknak az élelmiszereknek a száma, amelyeknek ár­emelésére ne szisszenne föl a közvélemény. A húsárak emelésének ko­moly gazdasági okai voltak. Nem arról van szó, hogy az állam a húsiparnak vagy a kereskedelemnek akar-e kedvezni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelői, a fölvásárlói árakat általában mintegy húszszázalékkal ki­sebb mértékben emelték az utóbbi években, mintameny­nyit a termeléshez fölhasz­nált ipari anyagok, eszközök drágulása indokolt volna. Vagyis: a mezőgazdasági ter­melők viselték az áremelke­dések egy részének terheit Érdekeltség! A dráguló takarmány- és energiaárak miatt azért, hogy a termelőknek érdemes- le­gyen hústermeléssel foglal­kozni, korábban is több al­kalommal emelni kellett a termelői árakat Társadalmi érdekből még a vasúti pá­lyaőrt. a vidéken lakó, de gyárban dolgozó embereket is érdekeltté kellett, tenni a hústermelésben, hiszem a sertésállamány fele a háztá­ji és ház kömüH gazdaságok­ban van, s ezek rendkívül, érzékenyek a piaci vmbo- myokm. Ha tehát nem gaz­dasága« a sertéstartás, abba­T. megrendelőink! Felajánljuk javítási kapacitásunkat 1981. IV. negyedévtől : — UN—050 hidr. rendszer, — T—174 hidr. rendszer, — DV—1733 típusú bolgár targonca fődarabcserés javítására. AGROSZER KV Pécsi üzemegysége, Pécs, Megyeri űt B4. Telefon: 24-801, telex: 12-504 (S4872) A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat felvételre keres két fűtőt, két segédfütöt és egy villanyszerelőt Jelentkezni lehet a vállalat központjában, a távfűtési osztályvezetőnél. _____ (84721) D él-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat 41. sz. Építésvezetősége fölvesz gyakorlattal rendelkező ívhegesztőket Jelentkezés helye: Kaposvár, Szokola-telep. (158942) PIACI KÖRKÉP Hatforintos tök az „adu” A kaposvári hetipiacon a vevők ' tagnap szinte tobzód- ■ tafk ez egyre olcsóbb primő­rökben. Csupán a meggyáru­sok voltak szomorúak, a meggy ugyanis „nem ment”, pedig már hét forintért is kínálták kilóját. Az első sár­gadinnyét 40-ért mérték vol­na. Az őszről mailad t 15 forintos almának végül is sikerült bevárnia az új ter­mést — ezt viszont még két­szer annyiért kínálták. Hízik a nyári körte is; 15 forintért már harapásnyi szemeket adtak. A ribizli és az egres egyaránt 10 forint, akár csak egy üveg málna és egy kiló cseresznye. Kívá. natos kajszibarack 12-ért kapható, s alig drágább a franciabarack apraja — az utóbbiból festeni való szé­pet 30-ént lehetett beszerez­ni. A zöldségfélék közül as uborka szerezte a legkelle­mesebb csalódást: 14—15 forintért kínálták. És olcsóbb lett a fejes káposzta — már hétért is kapható. Üjburgomyát ugyanannyi­ért árulnak már mint ó-t: mindkettőt hatért öntik a szatyorba. Zöldbabot még nagyobbrészt csomóban lát­tunk (tíz forintért), de volt már kilós is — héttel több­ért. ' A zöldpaprika kilója 25— 30 forint. Darabonként öt forintért akkorát adtak, amekkora egy családnak ej eg vacsorához. Továbbra is nagyok a különbségek a paradicsoma rak ban: 30-crt árulták a „lecsommósegűt”, , o«-er* ■ javat. A borsóvételtől korántsem csak a 20 forintos ár tartot­ta vissza a háziasszonyokat. Az egyik kiskereskedő 7 fo­rintos tőkké! tromfolt, de rajta vesztett: a 6 forintos töK volt az „adu”. Egy na­gyobbacska fej karfiolt 15- ért vettek meg; 15 forint az újhegyima, s látszólag négy­gyei olcsóbb a régi. (Az utóbbiból jó, ha minden má. sodik szem használható.) Há. rom forintért kínálták né­hány vevőriasztó fejes salá­tát. Továbbra is sok a gomba, ára azenban nem akar mér­séklődni: 80 a vargánya, 70 a rókagomba, 30 a galambí- ca kilója. A csiperke ismét drágult, az egy hét előtti­nek kétszereset kérték, egy literért, 25 forintot. Az ínyencék kesernyés mosoly- lyal nyugtázták, hogy kese- rűgoimbát 20-ért is vehet­nek. A tojás hivatalos ára ugyain 1,70, legtöbb helyen mégis két forintot kértek darabjáért. Gyenge vigasz, hogy Pesten és Szolnokon sem veszik 2.20-nál olcsób­ban. Egy pár csirke 120-ért kelt el. Az Élmunkás téren 82 forintra szökött egy kiló élő csirke ár® — nálunk 50. És 100 forintot kértek egy októberi kakasért. A virágárusok nagy része petrezselymet árult: nemigen volt kérője a 25 forint körü­li áron kínált dalia, és ró- zsacsokr oknak . Tátikából es hortenziából tízért kötöttek bukétat Mentés „égő" házból Verseny «az erdőben ben. Ott rendezik meg Ugyanis a szocialista orszá­gok elsősegélynyújtó szaka­szainak nemzetközi verse­nyét. A fölkészülés során, az elő­döntőkön és a tegnapi ver­senyen a résztvevők újabb ismeretekkel gazdagították tudásukat. E szakaszok ké­szen állnak, hogy segítséget nyújtsanak embertársaiknak. Sz. Ij. Füstoszlop emelkedik a magasba, lángnyelvek mar- doasák az épületet; a hatal­mas robbanás döreje még nem ült el teljesen. Sötét szürke egyenruhás egészség­ügyiek sietős csapata érke­zik a helyszínié. A szakasz­parancsnok jelentést tesz az őket fogadó orvosnak: — A 4-es szakasz fölké­szült. Kérem a feladatot... — Egy többemeletes lakó­ház gázrobbanás következté­ben összeomlott; súlyos és könnyebb sérültek, sebesül­tek vannak. Intézkedjen, hogy elsősegélyben részesül­jenek, kórházba kerüljenek... Felderítők rohannak a helyszínre — megállapítani, hol milyen segítségre van szükség. Parancsszavak, uta­sítások hangzanak: — Hordagyat!... Kötözőik, ide, gyorsan! Egy fiatal leány fekszik a földön; arc an súlyos égési serülések. Nem messze tőle egy másik: a hátán jókora vérző seb. Törött végtagú, üvegtől és szilánktól sérült emberek várják, hogy jó ke­zekbe kerüljenek... Sietős léptekkel viszik a járóképteleneket biztonsá­gos helyre. Eszméletlen em­bert terítenek magához, szer­vezetten, gyorsan és határo­zottan tevékenykedik min­denki. Kaposváron a Cseri-erdő­ben került sor tegnap a Vö­röskereszt centenáriumának tiszteletére indított verseny megyei döntőjére. Ezen az üzenni, területi polgárivédel­mi eisósegélynyúj tó szaka­szok vettek részt Dr. Orbán István, a Vöröskereszt me­gyei alelnöke köszöntötte azt a hét szakaszt, amely a járások, városok szakaszai­nak versengésében a legjobb lett s eljutott a megyei döntőre. A robbanás, az égő ház, a sebesültek — csak fellétele- zes. A lakóépületet egy kis faház, a füstöt, tüzet köd­gyertya pótolta. Az elméleti verseny után került sor erre a feladatra, hogy a sza­kaszok bizonyítsák: valósá­gos helyzetben is megállják a helyüket. — Afész-dolgozók, fonó­nők vannak közöttünk, meg a Zöldért munkásai. Már azt is nagy eredménynek tar­tom, hogy a járási versenyt megnyertük, s ide eljuthat­tunk — mondja a 4. számú, böhönyei elsősegélynyújtó szakasz parancsnoka, Pintér Sándor tanár. S dicséri a szakasz tagjait lelkiismere­tességükért, szorgalmúkért. Indulásra várakozik a 6- os szakasz a VBKM hu­szonhárom tagú segélynyújtó csapata: hat férfi, a többi asszony, lány. — Jól összeszokott m a közösség; megértjük és köl­csönösen segítjük egymást. Több mint három eve vé­gezzük ezt a munkát A ka­posvári Versenyt tizenhárom üzemi, területi szakasz kö­zül mi nyertük meg. Attól fogva naponta 1—1,5 órát gyakorolunk, mert szeret­nénk itt is jó eredményt el­érni — mondja Garbóé« Miklós-né szakaszparancsnok. Igái, a Nagyatádi Cérna­gyár, Gyékényes, a tabi Vi­deoton és a Barcsi Kézmű­ipari Vállalat szakasza ju­tott el még a megyei dön­tőre, a versenyre benevező ötvenkilenc üzemei és terü­leti szakasz közül. Dr. Balogh Márta megyei egészségügyi szakszolgálati parancsnok értékelte a dön­tőt s hangsúlyozta, hogy ez jól szolgálta a szakaszok el­méleti, gyakorlati fölkészü­lését Szekszárdra a területi dőR- tőre Igái polgári védelmi el­sősegélynyújtó csapata uta­zik.: ők nyerték — a tegna­pi versenyt. Második a VBKM, harmadik a Vide­oton. Nagy a tét A győztes sza­kasz ősszel Bulgáriába, Bur- gasba megy — hazánk pol­gárivédelmi elsősegélynyúj.- tó szakaszainak képviseleté­SOMOGYI NÉPLAP B. F

Next

/
Oldalképek
Tartalom