Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
Egyszerűbben, gyorsabban, kulturáltabban Bolhó emlékezik rm Álljon vagy üljön az ügyfél ? Lehet, hogy a fölvetés sokadrangunak tetszik, hiszen a tanácsi ügyintézés bonyolult folyamataiban, számos, ennél fontosabb, a hivatalba betérő állampolgár sorsát tartalmilag befolyásoló kérdést kell megoldani. Mégsem tartom elhanyagolhatónak a választ A hely- lyel kínálás ugyanis már eleve megtiszteltetést jelent, feloldja a szorongást, amely a hivatalos helyre ritkán járó emberek többségét elfogja az irodába lépve. Még gondolatait, kéréseit is nyugodtabban — és pontosabban — tudja előadni így, ez pedig egyik fontos feltétele a gyors és megbízható intézkedésnek. Lehet azonban, hogy csak én tulajdonítok ekkora jelentőséget e gesztusnak. Hiszen Barcson, ahol fél év óta közös teremben fogadják a különböző hatósági ügyek intézői a lakosságot, a városban végzett kérdőíves fölmérés válaszai közül mindössze, • egyet találtak, amely az ülőalkalmatosság hiányát kifogásolta. Meggyőződésem azonban, ha a másik somogyi modell, a balatonszárszói nagyközségi tanács ügyfélfogadási irodájának működéséről fél év múlva arról érdeklődnének, hogy szükség van-e az ott rendszeresített székekre az ügyintézők kis pultja előtt, határozott és egységes volna az igenlő válasz. Szárszón egyébként nemcsak ebben különbözik az ügyintézői terem a barcsiakétól: itt a tanácsi dolgozók egymástól kis boxok- ban különülnek el, meghittebb hangnemre, közvetlenebb kapcsolatra adva ezzel lehetőséget. Megalapozott összegezés még nem készült egyik modellről sem. Annyi azonban már bizonyos, hogy — a székektől függetlenül — egyöntetű tetszéssel fogadta a lakosság az ügyintézésnek ezt a kulturált keretét, korszerű formáját és módszerét Mindez persze csak része az országban és így megyénkben is folyó széles körű, szerteágazó, a tanácsi munka teljes mechanizmusát érintő intézkedéseknek, törekvéseknek, megvalósításra váró feladatoknak. A hasonló megoldások tömeges és gyors elterjesztését anyagi, tárgyi gondok akadályozzák. Ilyen helyiségeket ugyanis csak új tanácsszékház építése során, illetve jelentős bővítés révén lehet kialakítani. Természetes, hogy ha az említett két helyi , tői különbözik, lényegében hasonló lesz majd a nagyatádi tanácsszékházban is az ügyintézés rendje, s az a-hét községi tanács is a korszerű körülményeket alakít ki, amelynek épületét a következő években újítják föl, illetve bővítik. A tanácsok túlnyomó többsége azonban — tanulmányozva a város, illetve nagyközség tapasztalatait — a helyi körülményeket, lehetőségeket figyelembe véve igyekszik gyorsítani és egyszerűsíteni a La-- kossági ügyintézést. Éne ugyanis a még oly szűkös pénzügyi, fejlesztési lehetőségek mellett is számos lehetőség van. Ezek fölkutatását, kimunkálását, elterjesztését továbbképzések, tapasztalatcserék, értekezletek, pályázatok, ügymenetvizsgálatok, munkaelemzések és más eszközök, módszerek segítik. Lehet, hogy az olvasók fej csóválva megkérdezik: nem sok ez egy kicsit? Nem fordul-e visszájára az igyekezet? Azaz: megtérül-e a szellemi befektetés, a ráfordított idő? Valóban rövi- debb úton kap-e megalapozott,- szakszerű választ a kérelmező, minit a korábbi években? Kevesebb lesz-e a tájékozatlanságból eredő futkosás, a fölösleges kilincseit«, ami oly sok bosszúságot okozott és — esetenként — okoz még ma is? A válasz mindenképpen megnyugtató, egyszersmind további eredményekkel biztat. Mert például az ügyfélszolgálati irodák egyre szakszerűbb működése, bővülő tevékenysége, a meghatározott ügycsoportokban 3, 8, illetve 15 napos ügyintézési határidő általánossá válása, számos ügymenet egyszerűsítése, kevesebb melléklet megkövetelése, azok beszerzésének megkönnyítése — mind olyan, jelentős változás, mely alapjaiban javítják a tanácsok és a lakosság kapcsolatát. (Igaz, mindezeknek a jótékony hatását csak az észleli, aki néhány éve hasonló ügyeket intézett). Az idén és a következő években is elsősorban nem a látványos és költséges, hanem a helyi körülményekhez igazodó, takarékos, minél szélesebb körben ható megoldások kerülnek előtérbe. így arányosabb munkaelosztásra, a feladatok ellátásában található párhuzamosságok megszüntetésére, illetve az ezt elősegítő szervezeti korszerűsítésre, az ügyfélszolgálat bővítésére, az eljárások és ügymenetek további egyszerűsítésére kell törekedni — kihasználva a helyi és szakági sajátosságokban rejlő lehetőségeket. Az ezekkel kapcsolatos intézkedésekkel azonban az ügyintézők egyre kulturáltabb érintkezési magatartásának kell párosulnia. A közvetlen hangnem, a figyelmesség, az udvariasság, a megértő türelem olyan nélkülözhetetlen tényezője e folyamatnak, melyeknek hiánya gátat szabhat a hivatalos törekvések érvényesülésének, alkalmazása viszont megsokszorozhatja a helyes szervezeti változások kedvező hatását. r. u ' ■ ; C í — Feri bácsi, a vadász? Ott lakik az óvoda közelében, a szép sárga házról, a zöld drótkerítésről és vaskapuról meg az udvarban levő vadászkutyáról könnyen ráismer... — így igazítottak útba, mikor Petrovics Ferencet kerestem Bolhón. Az erőteljes, ma is szálegyenes ember épp ebéd utáni pihenőjét töltötte. Ottjártunkkor, július 14-én ünnepelte 70. születésnapját. Jóval fiata- labbnak látszik. Egy emlékezetes vadászatának fölelevenitését kértem tőle, amikor nemcsak vadat kapott puskavégre. — Évekkel ezelőtt történt, február végén. Jó hideg vált. cérnaüzemének tmk-laka- toscsoport-vezetője, aztán Benke Ferenc, Kurucz János. •Idősebbek és fiatalok járják esténként, szombat-vasárnap a környező erdőket, a Lubuska sűrűjét, a szőlőket. A ma már nyugdíjas Nag’y László, a fiatalabbak közül pedig Harasztia Zoltán, a tsz villanyszerelője, Pinterics Rudolf. S , még jó néhányat lehetne említeni. Közreműködtek például abban, hogy a Pécsen betöréssorozatot el- * követő, külföldre szökni akaró bűnözőket elfoghatták. Néhány év alatt a lakosság ■ segítségével tizennégy, embert akadályoztak rrieg a határsértésben a közeli őrs határőrei. , Pamnki László százados a dokumentumokat rendezi Társaimmal, a vadásztársaság tagjaival és a haj tokkal a Babócsa és a Bolhó közötti füzesbe mentünk vaddisznózni. Hivatásom különben magtáros — most már nyugdíjban vagyok —, csak szenvedélyem a vadászat. Társaimtól különváltam, amikor a Dráva holtága felől egy ismeretlen, tetőtől talpig sáros ember jött velem szembe. Amikor észrevett, hason csúszva kísérelte meg az el- bújást. Puskámat rá tartva fölszólítottam a megállásra. Ö könyörgésbe kezdett; ígérte, nem bánom meg, ha elengedem, hozzásegítem, hogy átjuthasson a határon. Persze hiába. Azonnal hívtam a többieket... Nemsokára kiderült: felesége és tizenéves kislánya szintén ott rejtőzik a füzesben. Kihívtuk az őrs határőreit. Kiderült: Két babócsai ember pénzért vitte éjszaka a határ közelébe mindhármukat, átjutniuk azonban nem sikerült. Kérdezték a határőrkerület parancsnokai, milyen jutalomra tartok igényt; mondtam, nem kell semmi, mert nekem és minden itt élő embernek kötelessége, hogy védje a határt... őrségben van itt az egész falu. Petrovics Ferenc unokája, Kalas László, a Dráva menti vadásztársaság hivatásos vadásza is ezÄt lett önkéntes határőr. 15 mennyien még? Tóth József, a tsz Kurucz Györgyöt, a községi pártalapszervezet titkárát — tavaly választották meg — munkahelyén, a tsz cérnaüzemében találom. Művezető. Munkájukról, terveikről így beszél: — Huszonkilencen vagyunk: tsz-tagok, Barcsra eljárók. A párttagságnak csaknem a fele nyugdíjas. Az emberek nevelése mellett nagy gondot fordítunk a tervszerű pártépítésre, a fiatalításra is; most vettük föl Jádi Károlynál, tavaly Gyurkovicsné Tóth Brigittát, Cser Józsefet, Horváth Ádárnot, s több fiatallal is foglalkozunk, aki a KISZ- ben jó munkát végez. Párt- szervezetünkből többen — Kalas László, Lakria József és Kurucz János, a bátyám. — azt a pártmegbízatást kapták, hogy önkéntes határőrként segítsék az őrs munkáját. Hamarosan pártvezetőségi ülésen tárgyalunk a lakosság és a hatátrőrök kapcsolatáról, az önkéntes határőrök pártmegbizatá- sának teljesítéséről... Nem véletlen, hogy elsőnek Bolhó kapta meg a határőrközség kitüntető címet Somogybán. Ennek most 15 esztendeje. Az egész falu készül arra, hogy szeptemberben együtt ünnepeljenek. A közeli őrsön Pamuki László századost halomnyi régi fénykép, újságcikk, oklevél és más irathalmaz olvasgatása közben találom. — Mi is készülünk arra a A pártszervezet terveiről beszél Kurucz György titkár Feri bácsi, a vadász és Alex, a négyéves vizsla napra. Az itt élő embereknek is köszönhető, hogy őrsünk az utóbbi három évben élenjáró lett. Nagyon jó a kapcsolat, az együttműködés ; sok leszerelő határőrünk ide nősült, segíti munkánkat. Korábban Böcsödi Imre szolgált az őrsön, s házasodott Bolhóra, legutóbb pedig Nyúl János. Az őrs határőrei, a KISZ- tagok gyűjtik a határőrközség és az őrs történetének jelentősebb eseményeit — írásban, magnón mindent megörökítenek. Például azt, hogyan segített a lakosság utat építeni az őrshöz, a határőrök pedig miként viszonozták mindezt a buszváró megépítésével. Beszélgettek azzal a kilenc emberrel, akiket a határőrök mentettek meg a viharos Dráván hányódó, kormányozhatatlan kompról. S az is szerepel benne, hogyan vittek az elzárt szigetről egy vajúdó jugoszláv • asszonyt a barcsi szülészetre. — Az évfordulón a községi fiatalokkal egésznapos kultúr- és sportvetélkedőt tartunk, s több alkalommal rendezünk közös klubdélutánt — mondja Bokros László határőr tizedes, az őrs KISZ-titkára... Ünnepre készül Bolhó, megemlékeznek a határőr- község-kitüntetés átadásáról is. Szalaí László Több mint kilencvenezer látogató A közönségdíjak átadásával véget ért a pécsi ipari vásár A közönség díjainak átadásával vasárnap véget ért a VIII. pécsi ipari vásár. Tíz nap alatt több mint kilenc- venezren tekintették meg, s ily módon az eddigi legsikeresebb vásárok egyike volt. A záró ünnepségen Németh Lajos, pécsi tanácselnökhelyettes nyújtotta át a látogatók szavazatai alapján odaítélt díjakat, a pécsi Zsolnay gyárban. készült' porcelánvázákat. A Dél-dunántúli Tüzép Vállalat a családi és a hétvégi házak építőinek segítséget nyújtó gazdag termékbemutatójával, az Agroker mezőgazdasági ellátóválla- lat a korszerű háztáji gazdálkodást és . a kisárutermelést népszerűsítő kiállításával, az Univerzum szövetkezeti közös vállalat és a komlói Carbon pedig átfogó, egységes bemutatkozásával illetve teljes termékskálájának íölvonultatásával nyerte meg a közönség tetszését. A vásárt értékelve a rendezők megállapították, hogy az sikeresen betöltötte szerepét: a kiállító kétszáz hazai vállalat és szövetkezet döntő többsége új, a korábbinál jobb minőségű termékkel jelentkezett, ezeknek nagy része már az időszerű gazdasági törekvéseket tükrözi. A piaci igényeknek megfelelő, korszerű, energiatakarékos gyártmányok, az importot helyettesítő hazai termékek és eljárások egész1 sorát mutatták be. A hazai kiállítók több millió forint értékű megállapodásokat, keretszerződéseket kötöttek, s eredményes volt a több mint kétszáz jugoszláv cég szereplése is. A jugoszláv kormány a vásár idején kétmillió dolláros keretet engedélyezett — soron kívüli — üzletek megkötésére, s ezt déli szomszédaink jól ’ föl is használták. A termelési együttműködésről kezdett tárgyalásokat jugoszláv társvállalatokkal a szigetvári cipőgyár, a pér esi bőrgyár és a bútorgyár. IDÉN’ BOLTOSOK Hátul az apró irodában lakonikus rövidséggel mondják; — Megjöttek a fizetési szalagok. — És? — Aki látta, azt mondta csomagol, és megy haza. — Mit mutatnak a szalagok? — Nyolcszáz vagy ezer forinttal is több sf pénz, mint amennyi otthon volt, — Kevesellik ezt? — Nézze meg a boltot! A bolt — a Csemege Kereskedelmi' Vállalat bogláfr- lellei ABC-áruháza — tele van vevőkkel. Az ajtó szinte soha sem csukódik be: egyik vásárló a másiknak adja a kilincset. Amikor kinyitották az üzletet, 2,2 millió forint volt a forgalom. Ebben a hónapban csaknem a kétszeresére — négymillió forintra — számítanak. Az idénybolt dolgozóinak nagy része kaposvári: az átalakítás alatt levő Május 1. utcai Csemege dolgozói. Az üzletet Karsai Lajosné vezeti. Hátul a raktáraknál ugyanakkora a forgalom, mint az eladótérben: amit elöl kivisznek a vevők, azt hátul pótolni kell. A dolgozók — többsége lány vagy ^fiatal- asszony — a vállalatv által bérelt szálláson lakik. Jutányos árat; havi 75 forintot fizetnek a szállásért. — Szinte csak aludni járunk haza — mondja az egyik eladó. — Kaposváron reggel hatra mentem, s délután kettőkor gond nélkül búcsúztam a váltótársaktól, itt pedig reggel hattól este nyolcig tart a műszak; úgy kiborítja az embert, hogy éjszaka is vevőkkel álmodik. A szabad napok egy részét előre kiadta a vállalat, a többit pedig a szezon után csúsztatják majd le. A _ tizenöt ember mindegyikének megvan a maga munkája: ha elmegy, nehéz mást a helyére állítani. A boltban — a központ javaslatára — „újítottak”: kitették a cse- megéspultot és hűtőben előre csomagolva árusítják a fölvágottakat. A celofán alatt gyorsan elveszíti - friss színét az áru, s a vevő nem. viszi el. Korábban naponta 25 láda fölvágottat is eladtak: most csupán 2—3 ládával fogy. A vásárlók felvágottért inkább a szomszédos boltba mennek. Megértem őket.., Bent • a raktárban folyik az „elszámoltatás” és készül a jegyzőkönyv. A végére ez a mondat kerül: „Vásárlás közben a saját szatyrába tette az árut”. A jegyzőkönyvet — amelynek tételei között szappan, piperekészlet, dezodor és egy hét forint értékű műanyag béka szerepel — szó> öiélkül aláírja a „vásárló”. A végösszeg 259 forint. — Sokan járnak így? — Van, akit észreveszünk, és van', aki nem. Előfordult, hogy négyen jöttek be: hármat behoztunk, a negyedik az áruval együtt távozott. Nekünk kellett elnézést kérni... — Más ez a .bolt, mint egy állandóan nyitva tartó üzlet? — Itt nincsenek állandó vevők: az emberek két hétre jönnek, s mire ide Szoknának, lejár a szabadságuk. Az állandó lakók pedig nem hozzánk járnak, hanem a télen is nyitva tartó üzletekbe. Karsai Lajosnénak teszem föl a kérdést: — Nehéz kereskedőnek lenni a Balaton-parton? — A körülmények miatt nehéz. Az emberek estére kelve kiborulnak, és másnap újra kell kezdeni. Ezért tartják kevésnek az otthoninál több pénzt. — Hányán mennek el azok közül, akik a bérlista láttán ezt mondták? — Együtt megyünk haza a szezon végén. Dr. K. I. SOMOGYI NÉPLAP
