Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

Nyolcvankét friss diplomás Ne csak tudják, akarják is Kölcsey mondataival Ve rec kétől a Balatonhoz tem, 164 kötetes könyvtárat gyűj­töttem, s nyitot­tam meg fogoly - társaim előtt. Nem cigarettáztam, s a cigarettaadagom­ból vásároltam össze a könyve­ket. Ma is őrzök közülük néhány példányt, többek között Bölöni György Párizsban megjelent, s a szerző által Pá­rizsban dedikált művét Ady End­réről. 1949-ben Kunba­ján kezdtem újra ta;nítani, ahol ha­Nyolcvankét mezőgazda- sági üzemmérnök vette át oklevelét tegnap délelőtt a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskola aulájában. Az ünnepségre családtagok és ismerősök kísérték el a fiatal szakembereket, akik három év után, sikeres ál­lamvizsgával a hátuk mögött befejezték tanulmányaikat. Dr. Széles Gyula főigazga­tó-helyettes röviden értékel­te az államvizsgát és a szak- dolgozatokat. Elmondta, hogy több mint százan kezdték meg tanulmányaikat, de a lemorzsolódás következté­ben csupán 82-en államvizs- gáztak és értek révbe. Kö­zülük 46-an végeztek jeles vagy jó minősítéssel, 36-an pedig közepes vagy elégsé­ges rendűek lettek. A főis­kola két szakon neveli az utánpótlást. Az idén 62-en az általános állattenyésztési, 20-an pedig a baromfi- és kisállattenyésztés! agazaton végeztek. Az okleveleket dr. G-uba Sándor főigazgató adta át az ifjú szakembereknek, majd többek között arról szólt, hogy most mar a gyakorlati munkával kell bebizonyita- nuk: nem érdemtelenül kap­ták meg a végzettségüket tanúsító okleveleket A me­zőgazdaság egyik legjelentő­sebb területének munkájába fognak bekapcsolódni, amelynek hatékonyabbá té­tele nemcsak igen fontos népgazdasági cél, hanem po­litikai feladat is. Életszínvo­nalunk alakulását nagyban befolyásolja az ország ex­porttevékenysége, ezen a té­rén szintén sok tennivaló Vár rájuk. Az állattenyésztés iránti igény egyre növek­szik, s az irányítás első vo­Nincs csendesebb hely egy jogászati rendelő váró­terménél. Más orvosi szobák előtt hangos tapasztalatcsere zajlik, a zöldfülűek kérde­zősködnek, a törzsbetegek pedig szakorvosi szaktaná­csokat adnak, és több ezer betegségükről számolnak be. Nos, a tárgyra visszatérve: a fogászaton nincs mesélés. Mindenki magába roskad, a végrendeletét fogalmazza gondolatban, és a külső je­lekből ítélve alaposan tele van a delikvensek nadrágja. A történet majd később da­gad eposszá, népmesévé, úgy két héttel a kínok istán, a munkahelyi tereferék avagy a szomszéddal való találko­zás során. „Tudja, kivésték a bölcsességfogamat... Az semmi, de amikor az enyé­met úgy bányászták ki... Ugyan! Az én fogam akkora volt, hogy el akartak külde­ni az állatkórházba, mert csak ott van olyan nagy fogó. Négy óráig dolgoztak a fe­jemben...” És így tovább. Közben a szegény fogorvos egyre jobban kezd hasonlí­tani a Loch-Ness-i szörny­höz, műszerei pedig az ink- vizítorok rekvizítumaihoz. nalában dolgozóknak fele­lősséggel és hozzáértéssel, a Orosz László, az Interkoai- cert és Leontyij Szupagin, a szovjet Goszkoncert igazga­tója pénteken Moszkvában aláírta a két szervezet kö­zötti, az 1982 és 1983 évre szóló művészcsere-egyez- ményt. A két szervezet már az 1984-re vonatkozó mű­vészcsere terveiről is előze­tes megbeszélést folytatott. Mindkét részről örömmel ál­lapították meg, hogy számos kiemelkedő eseményre ke­rült sor a közelmúltban. így például a múlt óv novembe­rében hazánkban nagy siker­rel rendeztek meg szovjet művészek közreműködésével a szovjet kulturális napokat, az idén tavasszal pedig ma­gyar művészek is közremű­ködtek azokon az ünnepsé­geken. amelyekkel a szovjet közönség emlékezett a nagy magyar zeneszerzőre, Bartók Bélara születésének 100. év­fordulóján, Az Intenkoncert és a Goszkoncert továbbra is nagy gondot fordít arra, hogy a művészek vendégfellépté- vel is segítse a nevezetesebb történelmi, politikai, kultu­rális évfordulók megünneplé­sét. Az űj megállapodás értel­mében 1982-ben számos ne­ves együttes, és művész láto­gat el kölcsönösen a másik országba, túlmenően, azokon a megállapodásokon, amelye­ket a kulturális csereegyez- meny foglal magába. Így Utólag igencsak tudunk szenvedni. S nem is szégyell­jük gyengeségünket. Máskor melldöngető, minden bajnak fittyet hányó emberek lesz­nek agyonkínzott mártírok, ha a fogakról esik szó. Kü­lönösen, ha a bölcsességfo­gakról, ! amelyek pedig kez­detben a felnőttség legkomo­lyabb bizonyítékaként muto- gattatnak. Kezdetben..'. Időközben pedig elkezd fogzani a jövő­ről mit sem sejtő leendő fo­gászati eset gyermeke. S a vadonatúj hátsó agyarakkal megbölcsült felnőtt zabos lesz. Mert a gyerek nyava­lyog, sir, nem alszik, ordít... A bölcs pedig szól: ki kelle­ne kapcsolni azt a rossz kölyköt! Még hogy fogzik? Nagy dolog. Hiszti az egész! Mert elnevelted! (Ez persze a hasonlóképp bölcs társnak szóL) És következik a követ­kezetes nevelés: a síró, agyonkínzott gyermeket nem vesszük föL nem próbálunk segíteni rajta, nem vigasz­taljuk. Egy kis fog zás nem leket olyan borzasztó. A második felvonás pe­dig hamarosan kezdődik. Mert a félig-meddig előbújt gondolkodásmódot figyelem­be véve kell dolgozniuk. Fel­adatuk nemcsak az, hogy so­kat termeljenek, hanem az is, hogy olcsón, s közben fi­gyelembe kell venniük a piaci igényeket. Sokoldalú­aknak és széles látókörűek- nek kell tehát lenniük a mindennapi munka során. A főigazgató még egy fontos útravalót adott a fiatal szakembereknek: — Szeretnénk, ha a mun­kában megállnák a helyüket, és ne csak tudják, hogy mit ' kell csinálni, de alcarják is azt minél jobban elvégezni! Az üzemmérnökök nevé­ben Vargha Zsolt búcsúzott az iskolától, a tanároktól, az itt eltöltött három, s a ta­nulással töltött 15 évtől. Ö is hangsúlyozta, hogy a szak­mai feladatok mellett köz­életi és kulturális tenniva­lók várnak rájuk a közsé­gekben, ahova a legtöbbjük kerül. A Himnusszal kezdődött és a Szózattal ért véget az ünnepség amely után a 13 lány és 69 fiú mezőgazdasá­gi üzemmérnök végső bú­csút vett tanulmányainak színteréről. például jövőre a Szovjet­unióba látogat hangverse­nyekre a Bartók-vonósné- gyes, az Éder-vonósnégyes. Koncertet ad a Szovjetunió­ban Fischer Annie zongora­művésznő, Perényi Miklós csellóművész, szovjet zene­kart vezényel Fischer Iván. A Magyar Állami Operaház művészei Közül fellép a szov­jet közönség előtt Pitti Ka­talin és Tokody Ilona, orgo- nahangversenyeket ad Le­köt ka Gábor, Az ismert szovjet karmes­terek közül Magyarországon szerepel Arvid Janszonsz és a karmesterversenyen meg­ismert Vlagyimir Verbickij. Már ismerik a magyar kon­certtermekből a moszkvai kvartettet es a moszkvai triót is. A szólisták közül a világhírű csellista, Danyiil Safran vendégszereplése lesz nagy esemény. Hazánkba látogat többek között Marija Csajkovszkaja csellómüvész, Tamila Mahmudova zongo­raművésznő, Oleg Kogan he­gedűművész és a moszkvai állami akadémiai Művész Színház. A Bólsoj Tyeatr szólistái közül Alekszandr Vorasilov, Zurab Szotkilava és Galina Kulinyira vendég- felépte szerepel a megálla­podásban. Folytatódik a könnyűzene kiváló képviselőinek kölcsö­nös vendégszereplese is. bölcsességfogak teljesen ki­tömi akarvan meglepik a zord atyát (vagy anyát) a huszonéves kori második fog­zás örömeivel. És nyavalyog, nem alszik, kiabál... Ez a világ legszömyübb dolga! A fogzás! Borzasztó! És menj innen, édes fiam, mert fél­holt vagyok! A frifs fogait nevetve villogtató gyermek pedig egyáltalán nem érti a dolgot, miképp a felnőtt sem értette őt néhány hete. A harmadik felvonás a rendelő, a csend, a vésés meg a népmese. És — sze­rencsés esetben— az elvesz­tett bölcsességfogért cserébe nemi türelem és megfontolt­ság a gyerek következő fo­gainak érkezésekor, no meg minden bajban levő ember­társsal találkozva. Ügyhogy célszerű lenne, ha azt a nagy hátsót csak „tá­vozása” után neveznénk böl­csességfognak. Mindez a na­pokban jutott eszembe, ami­kor a bölcsességfogamtól megszabadítva az orvos igy engedett wtamra: „Pihenjen otthon néhány napig, nehogy dagadt képpel badarságokat írjon össze!3’. Azóta a dagadt képem le­apadt, s megszületett ez a badarság... U P. Az őszről kellene beszél­getnünk, de nincs kedvünk hozzá. Reöthy Ferenc Ká- zinczy-feje ezüstösen villan a kert lombjai közt, tekintete eleven-kék, kamaszos. Az idei szeptember már nem láthatja öt kedves katedrá­ján, a szemesi iskolában: több mint négy évtized taní­tói, tanári munkásság után elbúcsúzik a dolgo zatf űzetek - től. Gyümölcsfákkal, szőlő­vel beültetett csend-szigetén most még sincs őszi illatuk a mondatainknak. A pince „aranyéremmel kitüntetett” borában virágos hangulat, az öreg zongorában régi nóták, a zsúfolt polcokon töménte­len sok betű, rengeteg histó­ria . .. Friss nyári reggelek, meghitt októberi kora esték, és széllel, hófúvással hatal­maskodó téli éjszakák vár­ják őt ezután is a munka­asztal mellé. Ha a tanítás, a dolgozatjavítás mellett tele tudott írni sok száz oldalt, ha volt ideje levéltárakban, múzeumokban, könyvtárak­ban kutatni, s a déli part „honismereti szaktanácsadó­jaként” járni a környék te­lepüléseit (tíz ifjúsági és tizenkét, felnőttekből verbu­vált honismereti szakkör működik a körzetében), va­jon mi mindent várhatunk tőle ezután?! Huszt, szülőföldje, Kölcsey mondataival küldte az élet­be: .Hass, alkoss, gyara­pító !”. Apja, az egykori MÁV-segédtiszt Vezérszál- láson, a Vercckei-szoros fa­lujában született, s a Huszt, Királyháza, Debrecen „vo­nalon szolgált”, majd, mi­után 1921-ben áttelepült a család Nyíregyházára, az apa hamarosan messze köl­tözött ... — Négyhónapos voltam, amikor az apám meghalt, csak édesanyám és nagyszü- leim szavaiból ismertem meg jó tulajdonságait, jellemét — mondja. — A szülőföldemtől nem szakadtam el, mert évente négy-négy hónapot, a nyári vakációt, a karácsonyi és a húsvéti szünetet nagy- szüleimnél töltöttem. Az egyik nagyapám körjegyző volt Huszton, hozzá tartozott lzsa, Herincse, Lipcse és Lip- csemezó. Apai nagyapám Uzsokon, illetve Hajaidon volt lelkész; hatszáz méter­nyi szintkülönbség volt Uzsok és Hajasd között, egy óráig ment a vonat a szer­pentinen. A hegyek, fenyők, a vadregényes szakadékok, a csodálatos vadkanok, vadá­szatok világé... Édesanyám egyszer medvehúst sütött, s ettem medvetalpból készült kocsonyát is, akárcsak Krúdy felvidéki hősei. A Nagyág, a Tisza és a Huszt vizének ta­lálkozásánál szoktam fürde­ni, megkedveltem a hidegé erős sodrású, örvényes vi­zet, és sohasem tudtam be­telni Ung, Berek, Márama- ros csodálatos vidékével. Az ősök mindkét ágon: tisztviselők, tudós papok, hi­vatásuknak élő tanítók, ta­nárok. A polgári iskola el­végzése után Reöthy Ferenc is a tanítóképzőbe iratkozott Nyíregyházán. — Diákkorom legkedve­sebb élményeit falukutató­ként szereztem. Váci Mihály- lyal, a később neves költővé érett iskolatársammal jártuk a környéket Meg akartuk ismerni a falvak, tanyák né­pének életét, súlyos gond­jait, hogy tudjuk, milyen tennivalók várnak ránk, a majdani tanítókra. 1941-ben Bácskeresztúron kezdtem a pályát, egy évet és egy hó­napot töltöttem iskolámban, azután jött a behívó. Zenta, Breszt-Litovszk, Varsó, az­után a kecskeméti hadikór­ház. Kétszer sebesültem, s a kórházban, gondos ápolómban találtam meg élettársamat, feleségemet, akivel küzdel­mes, de boldog évtizedeket töltöttünk együtt. Fél év ha­difogság Ebelsbergben. I tt magyar híradót szerkesztet­marosan megszereztem a magyar—történelem szakos tanári diplomát. Majd Kő­röshegy, végül Balatonsze- mes adott otthont és mun­kát. Kőröshegyen kezdtem foglalkozni helytörténettel, s ez a munka valósággal szenvedélyemmé vált. Zoltán Jenővel megírtuk a falu mo­nográfiáját kétszáz oldalon, s ez a munkánk első díjat nyert a megyei pályázaton. Ma már tudom, hogy jobban is meg lehetett volna csinál­ni, inkább adathalmaz volt, mint igazi monográfia. So­kat tanultam, tapasztaltam azóta, s olyan szakemberek, barátok voltak segítségemre, mint az európai látókörű Kanyar József kandidátus, a kitűnő régész Sági Károly, a sokoldalú, szenvedélyes ba­latoni lokálpatrióta Zákonyi Ferenc. Megszerettem a le­véltárak, nagy könyvtárak légkörét Kaposvártól Buda­pestig valamennyi levéltár­ban kutattam azóta, a leg­kedvesebb helyeim: a Tudo­mányos Akadémia könyvtá­rának kézirattára, a Ráday- levéltár, és természetesen a Széchényi könyvtár Kőrös­hegyen, a helybeli reformá­tus parókián 1650-től meg­voltak a kézírásos följegyzé­sek, a plébánáahivatalban pe­dig értékes, régi, latin nyel­vű iratokat böngészhettem. Kis múzeumot hoztunk lét­egervári várkastély színpa­dán. A Zalaegerszegtől 10 ki­lométerre található várkas­télyban hetedik alkalommal rendezték meg a nyári szín­házi estéket. A lankás dom­bok öieben fekvő történelmi. környezet kitűnő „kelleke” az előadásoknak. A rene­szánsz stílusú, árkádos ud- varú, sarokbástyás erődít­ményt 1476 körül építette Egervári László, Mátyás ki­rály bizalmi embere. A szín­házi előadások az ódon vár­kastélyban, a zenei rendez­vények a közeli barokk templomban várják a láto­gatókat. A bevezetőben említett ko­médiát szerdán, vagyis júli­us 1-én mutatják be. Nem volt könnyű dolga a rendező­nek: dr. Jósfay Györgynek, a pécsi televízió ismert ren­dezőjének. mert a napok óta szakadatlanul hulló eső minduntalan félbeszakította a próbákat. A színészek el­áztak, de a poénok nem, vagyis fergeteges komédiá­nak ígérkezik A hallgatag I hölgy, mely a 17. században játszódik Londonban, vagy akánbol.,1 — írja ajánlásá­ban az HÓ, akit kora Moher­jeként tartottak számon a 17- századi Angliában. Ügy látszik, hogy ez író nem sajnálta a vitriolt toll,’ hegyétől. A kitűnő vígjáték- szerző igen jó emberismerő re. Kétszáz régészeti tárgyat hagytam ott (a gyermekek és a felnőttek gyűjtötték), sajnos, azóta eltűnt, szétszó­ródott az anyag. 1958-tól dolgozom Szemesen, s köz­ben a „kör” bővült. Kőrös­hegy, Szemes, azután a déli part, majd távolabb a part­tól — Külső-Somogy. Sokat publikált. Önálló ki­adványok sora — Lukács Károly, a Balaton halászó helyei, A Dél-Balaton-part irodalmi és történelmi em­lékhelyei stb. — bizonyítja sokoldalú, hasznos irodalmi tevékenységét. Rengeteg cikket jelentetett meg kü­lönböző lapokban, folyóira­tokban. Jelenleg a kőröshe­gyi iskola történetén dolgo­zik (1619-től napjainkig), sa szántódi tudományos bizott­ság munkatársaként a pusz­ta bibliográfiáját készíti el. A Balaton halászata című százoldalas tanulmányát nemrég fogadta el közlésre az Agrártudományi Szemle. Folytathatnám... Ö folytatja. Három gyermeke közül a legkisebb a pedagóguspályán követte édesapját. „Ö is Reöthy, ö is Ferenc, ő is magyar—történelem szakos tanár.” dörzsölt szélhámosokat, fes­tett polgárokat s ledér, sze­mérmetlen naccságakat állí­tott az ingyenélö aranyifjak melle a kétrészes komédiá­ban. Moróz, Jóvér, Finesz, Ko­bak Hebrencs es Hebrencsné szerepeiben kitűnő, ismert színészek garantálják a da­rab sikerét. Így Öze Lajos, Horváth Gyula, Juhász Já­cint, Schubert Éva, Verebes Károly Andai Györgyi és sokan mások... * A komédiát még három napig játsszák az egervári várkastély színpadán július 1-e után, majd tájolni indul a nyári társulat: Keszthe­lyen, Za takaroson, Nagyka­nizsán, Lentiben, Szombathe­lyen és Körmenden lép szín­re A hallgatag hölgy. Az egervári nyári színházi esték másik bemutatója jú­lius 16-án lesz; Heinrich von Kleist: Amphytrion című vígjátékét láthatják Sinkó László főszereplésével. A ze- ‘ nekedvelő nézőknek pedig a magyar rádió világhírű gyer­mekkórusát ajánljuk, amely július 3-án este ad hangver­senyt az egervári barakk templomban. Bánki Árpád Bölcsességfog korszerű technológiákat és Szovjet-magyar művészcsere Sí&pudi Andrafi Egervári esték A hallgatag hölgy — Amphytrion Javában folynak Ben Jón- volt, aki pitiáner szokásokat, son: A hallgatag hölgy cí­mű, komédiájának próbái az

Next

/
Oldalképek
Tartalom