Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Pék Pál Elmúlás két tételben A Déri Múzeum Mert szembenézek Egy görög iiú szobrára Mert szembenézek, szembenéz — Belül még az a csend, mi mellem ben, mint ős-egé.sz kristálya úgy pihent, ' mint zászlós öröm csóvái, szikrázva sarlós utakon, mint a madár, mely itt vacog egg lét utáni hajnalon, — s mert bennem, lehet benned is kitár még oly kaput, mi szakádé kos éveken a kertbe visszahúz, hol lombok árnya, fű, bokor, ringatja ágyadat, s a ház falára égeti fölizzó arcomat a kék eget, s páráin át a boldog holnapot, megválthatatlan napjaink, s hogy ez, csak ez vagyok, ki végső partról visszanéz, ahogy e fiú álma, és szerelméért utazik\majd Árkádiába. ÚJ KÖNYVEKRŐL Én, Kossuth Lajos Irodalmunkban évszázadok óta van egy vonulat, amely a történelmi örökséget „vallatja”: hol voltak azok a pontok, amelyeken nemzeti létünk egy-egy fontos mozzanata méghatározta hazánk sorsának további irányát?... Sok-sok eseményt és személyt vettek már górcső alá — és nemcsak a történészek. Cseres Tibor Kossuth-díjas író is azok közé tartozik, akiket nemzeti múltunknak szinte minden szakasza érdekel: a világháború tragédiái (Hideg napok), vagy a madéíalvi veszedelem— Évekig készült regénye, az Én, Kossuth Lajos — ez az idei könyvhétre jelent meg. A ma emberét is foglalkoztatja sok kérdés — az 1848-as szabadságharc kimenetelét illetően. Mi lett volna, ha a magyar haderő Bécs ellen fordul? Vagy: ha nem mondják ki a Habsburg-ház trónfosztását; ha másként alakul a magyar kormány nemzetiségi politikája?... Lehet játszani ezekkel a gondolatokkal — az eredményt mindenki ismeri. Keveseknek sikerült azonban, hogy belehelyezkedve a kor s a nagy személyiségek gondolat- és érzelemvilágába, hitelesen tegye föl a kérdéseket. Cseres Tibor egyes szám első személyben írta regényét, szinte naplószerűen, helyenként levél formában. És így válnak világossá azok a kényszerpályák, amelyeken Kossuth is kénytelen volt hol futni, hol megfontoltan „gyalogolni”. Bencze József 0 Életem Életem rendezőpályaudvarán reggelre helyreáll a rend, s mint a vonatok úgy illannak el a nappalok s a magányos bánattól megint megizzadok. I. tétel: kérdésekben '■j — Ö, de aranyos ... Menynyi idős a pici? Már hathetes? ... — Szervusz, papa kedvence!... Tudsz már beszélni? Igen. Hát ez nagyszerű! Meg tudod mondani a bácsinak, hogy hány éves vagy ? Még nem . .. De maid jövőre... — Ez már igen. Nagycsoportos lettél. Gratulálok! És hány éves is vagy? Három... Hű a mindeni-t! Így öregszik ez a kisfiú ... — ... és mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Űrhajós. De hát annak sokat kell ám tanulni. És te szeretsz tanulni? Igen. Ez nagyon szép dolog. Meg, hogy piros pontjaid is vannak már, ez meg egyenesen pompás... Nagyra nőj, kis legény ., ; — Hány éves vagy. kisfiam? Hát igen, szaladnak az évek, tegnap még pólyás voltál, most meg már felsős ... Nem vagy babonás? Ne is legyél. A tizenhárom szerencsét hoz minden tizenhárom éves gyereknek, mert megélte és megérte a tizenharmadikát ... Bezzeg a mi időnkben.,. De hagyjuk ezt! Tanulj jól, az a lényeg! — És mégis, mi akar lenni? Jó, tegezlek. Mi akarsz lenni? Igen, most kell döntetted; most, tizennégy éves korodban, hogy mi legyen belőled ötvenéves karban . .. Tessék most már leszállni a földre, itt légy űrhajós!... Hogy tengerész? Jó, majd berendezek neked egy külön kis tengert; te leszel a kapitány és a matróz iá... Nem tréfálok ... Dönteni kell ebben a korban ... — Helló, öreg? Látod ott azt az öreglányt? Na, pattanj föl, és add át a helyed! ... Nem vagy olyan csorosz- lya még, igaz? Miért ne tegeznélek? Ajaj, hogy oda ne rohanjak ... Tizenhét éves vagy... No, és aztán, leszel te még több is, ha megéred. — Kérem a pontos adatait, fiatalember ... Hány éves? Huszonegy... Igen. Katona volt? —■ Könnyű magának, uram, maga még fiatal... Maga előtt jóformán ott áll az egész élet... Igen. Az egész. Mert mindig az az egész, ami előttünk van. Előttem is van egy egész élet, csakhogy az én egészem negyede sincs már a magáénak, uram... Nem érdekes ? Két egész és a kettő mégsem egészen az... Mennyi idős is maga? Harmincöt. Én csak ötven szeretnék lenni újra ... ötven! De hát ami mögöttünk van, az már sohase lesz előttünk... — Kezicsókolom, Jóska bácsi? Miért ne mondjam, hogy Jóska bácsi? De hát Jóska bácsi hozzám képes bácsi, még ha férfi is... Én tizennyolc vagyok, míg Jóska bácsi . . . Mennyi is? Na látja. A lánya lehetnék ... Ne mondjon ilyet, mert elpirulok! ... Hogy mit tetszik mondani? És, ha anyukám megtudja. Vagy apukam? — Jaj, de édes az unokája... Mennyi idős ? Hát én még ilyen fiatal nagyapát nem is láttam... Bizis ten! Akár a maga gyereke is lehetne. Miért? Hallottam már olyat... Szervusz, te kis aranyos. kézi tcsókolom! . .. Különben: hogy tetszik lenni? — Hé, öregúr ... Mennyi idős is maga? Hatvan? Akkor jól bírja magát, kár elmennie még nyugdíjba ... — ... mi van, fater? Nyüzisgünk, nyüzsgőnk még, a temető meg üres? Pedig magának a jó. Ha kimegy a kripták közé, nem is kell hazajönnie... Tiszta spórolás . . . Mai fiatalok? Mai vén skatulyák, azok amilyenek... Jó, jó, nyugodjék békében... II. tétel: pozíciókban — Ahá, maga az új kollega. Hogy nőt nézek? A tojáshéjat a hátán ... Azt Mert ismerem én az effajta fiatal diplomásokat. Azt hiszik, hogy mindent tudnak, es egy frászt se tudnak. Nagy a mellény, kicsi az agy. Nagy száj, semmi szerénység és tisztelet... No, gondom lesz rá, hogy beosztottamként megtanulja tisztelni a gyakorlatot, a följebbvalót, meg a magyarok istenét... Hát eszerint, fiatalúr ... Pardon, kolléga úr... — Kedves előadó kartárs, nem akarok vitatkozni, bár azt is megtehetném, éveim és hivatali gyakorlatom alapján. csupán arra akarom fölhívni a figyelmét, hogy . .. Igen, tudom, hogy maga már öt éve.. . De maga is beláthatja, hogy én meg éppen huszonöt, s így igazán lehet véleményeim, ha egyetért vele az előadó kartárs ... — Szeretném jelenteni az osztályvezető elvtársnak, hogy Az alábbi történetet Varéba Mátyástól hallottam. Ismerik? Ha nem, megnyugtatásul sietek kijelenteni, hogy nem sokat veszítettek vele. — Ötvenéves vagyok — mesélte Vareha —, de nőtlen; ezért még adok magamra, törődöm a külsőmmel. Kezdődő hajhullásom miatt egy percig sem haboztam Galócza Rudolf Lószőr utcai iodrászmester tanácsát kikérni. A tapasztalt hajtudor árvalányhaj főzetét ajánlotta. hogy azzal mossak fejet, hetenként. Amikor a kúrához bejárónőm, Mezei Eme- rencia segítségét kértem, a ■jó lelkű teremtés fölajánlotta, hogy hajából hetenként I ~ potom száz forintért feláldoz számomra egy-egy tincset. Az ajánlat kedvezőnek látszott, mivel Mezei Emerencia negyvenéves létere meg leány, és az MND per 567986. számú Elv. jelű és rámszignált akta ügyében eljártam, s egyben azt is jelenthetem, hogy jóformán nem is kellett eljárnom ... Amit ön előre megmondott, az jóslatnak is bevált volna, osztályvezető elvtárs; annyira telibe találta, annyira világossá tette az ügyet, hogy ... — ... Főosztályvezető elv- társ, engedje meg, hogy születésnapja alkalmából... Hogy honnan tudom? Már megbocsásson: ha egy olyan embernek a beosztottja, mint ön, még arra sem képes, hogy megtudakolja, mikor van az ön nagyrabecsült születésnapja, akkor egyszerűen meg sem érdemli, hogy azon beosztottja legyen .. . Egyszóval : főosztályvezető elvtárs, engedje meg, hogy ... — Igenis, igazgató elvtárs ... Természetesen, igazgató elvtárs ... Hogy tetszett mondani? Csak azért kérem, hogy ismételje, hogy jól bevéshessem tanulságot adó szavait az emlékezetembe ... Otthon mindig el szoktam mondani, igazgató elvtárs, el én mindig a gyerekeknek, hogy miket is hallak bölcsességet az igazgató elvtárstól ... Csak sajnos, olyan “ritkán van alkalmam önt meghallgatni, az ön utasításait végrehajtani, hogy . . . Ugyan már? Nyugdíj? Hiszen igazgató elvtárs még olyan fiatalos, friss, telve lendülettel, ötlettel, leleménnyel ... Hol az a fiatal, aki akár csak az árnyékába is léphetne az igazgató elvtársnak ... — Te, ki ez az öreg hapsi ? Minden héten látom, hogy ide-oda lötyög a folyosón, de senki nem áll vele szóba ... Hogy a volt igazgató? Jé, ki gondolta volna, hogy ez a kopasz ürge igazgató is volt valaha?,.. Na, mit mondtam. Itt van megint, láb alatt... Mi van, faterként?' Lötyögünk ide, lötyögünk oda; feltartjuk a dolgozókat . . . Hiszen tele van magával a folyosó, a temető meg üres ... A karmester leteszi a pálcát. A zenekar eljátszotta a Sors szimfónia utolsó tételét is ... In aetemum. szülei már nem élnek. így az ö haja kétségkívül árvalányhaj. Kéthónapos kúra után azonban azt kellett tapasztalnom, hogy az árvalányhaj vizes főzete sem használ: hajzatom ahelyett hogy notion nőne, továbbra is fogytán fogy. Természetesen szóvá tettem a dolgot Galócza mesternek, aki mindjárt az árvalányhaj származási helye felől érdeklődött. „Mezei és friss szedésű legyen” — hangozhatta. Megnyugtattam, hogy ezzel nincs baj, hiszen Mezei Emerenciától származik, aki még hajadon és apátián-anyátlan árva. És mindig a szemem láttára vagja le kontyáböl a fürtöket, tehát frissiben jutok az árvalány hajhoz. A mester ekkor érthetetle„A múzeum beiső berendezése igazán mintaszerű. Bronz vitrinjeivel, felszerelésével egyetlen fővárosi nagy múzeum sem veheti fel a versenyt, s e téren a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma” — olvassuk a kitűnő építész (egyébként a múzeum egyik tervezője) Györgyi Dénes tollából 1930-ban, nagyhírű folyóiratunkban, a Tér és Formában. Az alapitó Déri Frigyes nevét azóta sokan „nemesítik” Déryre. Déri nevét nem az „y”, hanem gesztusa teszi nemessé. Bácskában született, Baján és Becsben nevelkedett, Becsben lakott. A múzeum megnyitását ezelőtt ötvenegy évvel nem érhette meg — meghalt 1924-ben. A debreceni Déri Múzeum 1930. május 25-én nyílt meg. 1925-ben érkezett meg Déri gyűjteménye Becsből, 1926- ban kezdték építeni a múzeumot Györgyi Dénes és Münnich Aladár terve szerint, két év alatt elkészült. 1929 nyarán indultak meg a berendezési munkái. 1977 A Déri Múzeum épületének részlete szeptemberére újra építették a múzeum belső terét. Ismét leírhatjuk: „a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma,” Természetesen ne hasonlítsuk akár az újjászületett Nemzeti Múzeumhoz, a várbeli Történeti Múzeumhoz, vagy éppen a Kovács Margitéhoz Szentendrén. Másmás rendeltetésük van. A debreceni a város gyöngyszeme. Déri nagyon szerette hazáját. Tudta, hogy a számára „legmagyarabb” városban van egyetem, de az 1902- ből való Hatvan utcai szerény kis városi múzeumot nem ismerte. Ezért választotta Debrecent. Egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, indiai, mongol, általános művelődéstörténeti — nemzetközi méretekben mérve is jelentős — értékeit 1919-ben felajánlotta a városnak. Örömmel vette tudomásul, hogy a csend«, pormentes füvészkertet jelölték ki a múzeum helyéül, nül fölfortyant, és mérgében taplófejűnek nevezett. Először nem sértődtem meg, gondolván: azért Galócza, hogy mérges legyen, Csak amikor a lexikonban a „tapló” címszónak utánanéztem, akkor kezdett bántani a dolog. — Sokan hajlamosak az általánosításra — folytatta Vareha. — Szokás az állami szektorban dolgozók udvariatlanságát szembeállítani a magánszektor képviselőinek mindenkori előzékenységével. Nos, nálam fordítva van az eset: sem az állami, sem a szövetkezeti fodrászüzletekben sohasem illettek még taplófejü jelzővel. Nem menti a magáról megfeledkezett hajiparos modortalanságát az sem, hogy utólag kiderült: bejárónőm, Mezei Emerencia nylonból készült póthajat visel. és ezt ő is éppen Galócza Rudolffal tartatja rendben. — Mindenesetre azóta messze elkerülöm a Lószőr utcai fodrászatot — fejezte be kissé különös, de tanulságos elbeszélését Vareha Mátyás. a híres kollégium s a Nagytemplom szomszédságában. Ma már szinte beleépült az SZTK ormótlan új szárnya, új épületekkel népesült be előtte a Hatvan utca, mögötte terpeszkedik megtörve a város egységét a művelődési ház, de a Déri tér csendjét őrzi ez a rokokó kastélyokra emlékeztető harmonikus, vonzó s behemót környezetében sem elvesző épület. Barátságosan fogad a múzeum. Árnyas fák tövében Medgyessy-szobrok, négy nagynyugalmú fekvő alak: a Párizsban nagydíjat kapott Művészet, Tudomány, Régészet, Néprajz. Talán nincs is más szoborkompozíció, mely ily emberközelbe hozná a művészi alkotásokat. Játszó gyermekek ragyogóra koptatják a bronzok domborulatait, szinte velük élnek, mint ahogy együtt él ez a négy szobor elválaszthatatlan egységben a múzeummal. A múzeummal, melyet 1938-ban Déri Frigyes öccse a Kárpátmedence népeinek népművészeti kincseivel egészített ki, s tette a Déri Múzeumot az ország első vidéki közgyűjteményévé. Ne várjuk, hogy amint belépünk, elénk tárul a teljes gyűjtemény, mely évente most is 5—6000 tárggyal gyarapodik. A tudós érdeklődők gondosan rendszerezett raktárakban találják kiegészítését annak, amivel az évenkénti százhúsz-százhatvan- ezer látogató az 1977-ben megnyílt, újjáteremtett múzeumbelsőben a tárlóknál találkozik. Számomra, számunkra, a „Déri” otthon volt, a barátságot és gondolkodást melengették falai, akár a Városi Levéltár vagy Kollégium Könyvtára. Megszokhattam hát régi formájában, és mégsem volt idegen, amikor megifjodva újra láttam. Sőt, csodálkozva és meghatottan jártam új tárlói, megnövekedett termei között. Kevés hasonló példát említhetnék, hogy miként lehet az egyébként is archaizáló tegnapi épületbe valóban korszerű belsőt teremteni, hogyan lehet jól kihasználni a teret, és hogyan lehet a néző és látó ember szolgálatába állítani a tárgyakat, ősi kultúrák világát, a varázslatos keleti művészetet, fémművességet, fegyvereket, üvegeket, bútorokat, hely híján kevésbé talán a képeket, de első helyen külön teremben Munkácsy Ecce Homóját. Lehetetlenre vállalkoznánk, ha akár egyetlen, akár több kiemeléssel dicsérnénk értékeit. Ismertem a raktárak zugait, számomra mégis legnagyobb meglepetést a debreceni fazekasság páratlan gazdagsága adta. Ki gondolná, hogy azon a földön, ahol olyan könnyű bor termett, hogy még Csokonai korában is kötelező volt a kollégiumban rossz víz helyett naponta csaknem másfél litert inni, ahol a Vénkert vagy Libakert homokját toronymagasra csavarta a forgószél, ott még a XVIII. század végén száz fazekas dolgozott, nyilván Tisza menti agyagból. És mennyi leleménnyel, a jellegzetes, hosszú, kiöntés korsótól a másutt csak fából készült, de itt Debrecenben bordás cserép csiga-csi- nálóig, a Jutka-korsótól a remekbe készült urasztaiig boroskantákig. Legyen az régészeti, néprajzi, történeti, művészettörténeti emlék, meg kell említenünk a rendezésük korszerűségét. A rendezés áttekinthető — olyan lélektani elgondolással, hogy a látogató pontosan visszaemlékezzék a látottakra. Eleget tesz városának a múzeum, amikor a híres debreceni ötvösségre, könyvkötészetre vagy éppen szűrhímzésre irányítja figyelmünket, eleget tesz „megyei múzeum”-i hivatásának, amikor túllép a város határain, s eleget tesz az egyetemes kultúrának, ami- ■ kor etruszk bronztükörtől 1 keleti csontfaragásokig szét- I tekint a világ nagy kultúrái 1 között. I K A. Harangozó Gyula rajza. Heves Ferenc Árvalányhaj (Durkó Gábor grafikája.) >«»0" m Gyurkó Géza
