Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Fekete koraitok Parázs a hamu alatt Ncmeskürty István történelmi esszékötetéről Olyan csend volt a pesti Duna-parton 1856 májusá­nak azon az estéjén, hogy a legyek zümmögését . már messziről meg lehetett halla­ni. Csak az újonnan telepí­tett gázlámpák sziszegése za­varta meg némelyest a né­maságot, egy-egy járőr oso- násának neszezése, német szavak pattogása. Hirtelen egy hegedű, majd egy brácsa hangja sivított bele a halotti csöndbe, s énekszó hangzott lel a mai Belgrád-rakpart egyik családi házacskája előtt elterülő térről. Cigány­banda húzta a Klapka-indu- lót. A pillanatok alatt össze­verődött tömeg is rázendített a gyújtó hatású dallamra. A szomszédos kis bolt tulajdo­nosa kiállt a kapuba, csökö­nyösen karba tett kézzel, ki­hívóan gúnyos tekintettel né­zett szembe a közeledő csend­őrökkel. A gzierfölött jellemző törté­netet Nemeskiirty István ír­ja le a napokban a Magvető Kiadó gondozásában megje­lent esszékötetében. S meg­örökít még — féltucatnyi könyvéből jól ismert írás­művészetével — legalább száz ilyen esetet az 1849—59 közötti, a köztudatban Bach- korszaknak emlegetett esz­tendőkből, a legsötétebb Habsburg-etnyomás idejéből. Honvédtiszteket rejtő kis­emberekről, az olmützi, kuf- steini, josefstadti börtönben la szervezkedő magyar re- publikánosokről, fiatal cseh polgárlányokról, akik postás­ként segítik a rabok tájéko­zódását. Pesti zsidó üzletem­berekről, akik az állandó élet­veszély ellenére sem tagadják meg negyvennyolcas elveiket. A sorok között író újdondá­szokról, és szépliterátorok- ról, forradalmás kis papokról, akik bitófán végezték forra­dalmár hitükért. Nyakas köz­társaságpárti székely kézmű­vesekről, dörzsöletlen takti­kázó mágnásokról. A* úgy­nevezett passzív ellenállás­nak azóta könyvekben, ké­pekben, márványban meg­örökített kiválóságairól és névtelen, elfeledett hőseiről. Hátborzongató, mégis gyö­nyörű fneskót rajzolt a nép­szerű történész egy olyan korról, melyben talán jóval kevesebb dőlt el, mint 1848- ban vagy 1867-ben, ám a vi­lágosi fegyverletételtől a Habsburg-seregek végzetes solferinói vereségéig eltelt „elfelejtett évtized” politikai mozgásfolyamatai és maga­tartásmintái, s az azóta eltelt évszázad eseményei között számos rejtett azonosságot fedezhetünk fel. Ezért hát nemcsak a történettudomány egyik fehér foltjának eltün­tetésére alkamas ez a könyv, hanem publicisztikai isme­retterjesztésre is. Sőt, elsősorban arra. A mostanában közrebocsátott számos emlékirat, valamint Szabad György igen él tékes monográfiája, Hanák Péter kutatásai. Száraz György re­mek drámája után ugyanis Nemeskürty vajmi kevés új­donságot tudott elmondani a hamu alatt megbúvó parázs éledésének okairól. Nem si­kerül bizonyítania azt, amit pedig — nem is titkoltan — szándékozik: a rezisztencia aktív jellegét, elterjedtségét. Sodró lendülettel, lelkesítő nyelvi leleménnyel írja le ugyan Libónyi János szabó­segéd merényletét Ferenc Jó­zsef ellen, s izgalmas részle­teket tár fel a nevezetes Mack-íéle összeesküvésről. Vaslogikával elemzi az ellen­állás olyan körmönfont meg­nyilvánulásait, mint a raa- riazelli zarándoklat, vagy a főnemesség ultimátuma a csá' szárhoz. Bőségesen idéz az irodalmi sajtó finom célzá­sairól, mindenekelőtt Arany, Gyulai, Vajda és Madách munkáiból. Mindebből azon­ban még a legkevésbé sem következtethetünk az ellen­állás aktív és általános mi­voltára. A parasztság* és a vidéki kispolgárság — sőt a szabadságharcban döntő sze­repre szert tett köznemesség — gondolkodásmódjáról, re­zisztenciájának módszereiről szinte semmit sem tudunk meg a kötetből, ha csak nem néhány közhelyet. Nem válik hasznára az egyébként letehetetlenül él­vezetes esszének a szerző csa­pongó, szertelen stüusa sem. Szinte oldalanként találunk egy-egy befejezetlen gondo­latmenetet, elvarratlan szá­lat, gyuíaszállábakon álló té­telt. Jórészt homályban ma­rad a belső ellenállás és az emigráció kapcsolata, annak ellenére, hogy a szerző bőven citál Mészáros Lázár, Teleki László, Mednyánszky Cézár leveleiből és naplóiból. A főnemesi és egyházi oppozí- ció mozgalmainak kivételé­vel a kidolgozatlan az ellenzé­ki irányzatok ideológiai hát­tere, s a szocialista eszmék terjedését is jobbára csak hangoztatja Nemeskürty, mintsem igazolja. Ahhoz, ez a korkép valóban teljessé váljon, tudományos újdonsá­gokat is tartalmazzon, bizony nem ártott volna — az is­mert, és a könyv végén gon­dosan felsorolt szakirodalom tanulmányozása mellett — néhány vidéki levéltárait Is meglátogatni... Vitathatatlanok viszont Nemeskürty portréiról eré­nyei. Kempennek, a biroda­lom szorongásos rendőrmi­niszterének, Grünnének, a császár mindenható föhadse- gédjének, és elsősorban Fe­renc Józsefnek, e befolyásol­ható hivatalnok-császárnak az arcképe annak ellenére is remeklés, hogy az alapvo­násokat mostanában jó né­hány szakkönyvből és esszé- ; bői megismerhettük már. Le- bilincselóen szépek a kötet vers- és képelemzései, az el­lenzéki művészek tanulé­konyságát, ravaszságát bizo­nyító szövegmagyarázatok. Egyszóval: tehetséges mű­vész közepes festményére ha­sonlít ez az esszé, olyan kép­re, mely az első pillanatban magával ragad színeinek és kompozíciójának eredetisé­gével, ám ha közelebb lé­pünk, észrevesszük rajta a nyerseséget, a kidolgozat­lanságot, a vászon repedése­it — s marad élményként a néhány részletszépség. Más szóval: a Paráizs a hamu alatt érdekes ismeretterjesz­tő munka, nagyszerű „kedv­csináló” a Bach-korszak to­vábbi tanulmányozásához. De semmi több. Lengyel András Szeretnek oly tisztán és szépen beszélni, mint ahogy azt Choli Daröczi József te­szi. Kristályként buggyan az ajkán a magyar szó, nem is anyanyeiven masjél, „ ... Hajdú-Bihar megye egyik határszéli falujában, a román nemzetiségű Bedőn születtem 1939-ben. Magya­rul beszélni elég korán meg­tanultam, de igazán jól csak a gimnáziumban. Dacból. Osztálytársaim gyakran ki­nevették helytelen kiejtésem miatt. Huszonnégy éves vol­tam ekkor. Az általános is­kolát, a gimnáziumot és a tanítóképzőt esti tagozaton végeztem el. Most népműve­lő vagyak, de voltam építke­zésen segédmunkás, tanító egy cigány osztályban, bá­nyász Várpalotán, és voltam tanácsi előadó. Szeretem az embereket, ezért írok.” — Ezeket a sorokat bemutabko- zásnaík szánta az ünnepi könyvhétre megjelent anto­lógia, a Fekete korall része­ként. Hét cigány költő egyi­keként és szerkesztőként mutatkozik be most Choli Daröczi József. Hogy siker lesz-e a Fekete korall? Ki tudja? Abban viszont két­ségtelenül hihetünk, gyorsan elfogy a kötet, hisz mind­össze négyezer példányban nyomtatták... Besze Imr* Vonat Néha remeg a föld — vonat közelít. S kertünk alatt, mint óriás vakond, halad; a két vár^s között tolat. Vagonjain fa, szén, olaj, autó — tűz. meleg, halál. Mozdony-fején a piLle-haj lebeg szétterül, és megáll. Már újra csend van, de a füst mint ott felejtett színezüst — lepel, kertünkre száll. Riadtan bújik el a fény. Rigóról álmodott az árokparton egy tücsöklegény. Néhány hete — sejtem: jó barát­jának, kötetünk egyik Illusztráto­rának, Soós Györgynek a hí­vására — már be­barangolta Dél- Somogy síkságát, művelődési házait, cigány telepeit és putriait. Újra hív­ták, hát most új­ra jött. Nagyatád­tól rövid az út Taranyig szót alig válthatunk, s ami­kor kérdezhetnék, megteszik helyet­tem az iskola diák­jai. „Hogyan kez­dett el írni? Mi­lyen nyelven ír? Miért kezdett ta­nulni?... — né­ha sztereotipnak ható kérdések özö­nét zúdítják, de őszinték, gyerme­kien kíváncsiak. Choli Daróczi nem hiába vég­zett tanítóképzőt. Mesterien teremt kapcsolatot a nebu­lóikkal, s ha egy-egy butuska kérdés akad, hát beszél sok minden másról is ... Csepelen dolgoztam a vas- és fémművek egyik kí­sérleti üzemében. Én voltam az egyetlen segédmunkás. Akik körülöttem mozogtak, legkevesebb technikusok voltak. Nem értettem, hogy miről beszélnek. Számomra oly idegenek voltak a mű­szaki szavak. Érteni akar­tam őket, hát tanultam. A gimnázium padjaiban érle­lődött a gondolat; tanárnak készültem. Az első vers? Jó­zsef Attila Ars poeticáját fordítottam cigányra. Írok magyarul is, de többnyire cigányul. Weöres Sándor és Simor András fordította egynémely versemet „visz- Sza”. Miért írok cigányul? Ha anyanyelvűmen írok, ak­kor annak írók, akivel közö­sek a gondolataim... Ci­gány irodalom? 1968-ban kezdődött. Akkor jött létre egy olyan értelmiségi cso­port, amely képes volt arra, hogy eredményeket mutat­hasson. Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye méltán Európa-hírű. Bari Károly gyorsan szárnyra ka­pott. Ma meséket fordít, hi­tem szerint mesteri fokon ... A taranyi telep nincs messze az iskolától. A tá­volságot itt azonban nem szabad csupán méterekben mérni. Az aprócska házak takarosak- A tanács segítsé­gével. egynéhány putri ki­vételével felszámolták a múltat. A házak' lakói sem a régiek. Miért megy közé­jük? Az aprócska házak la­kóit hallgatja, mindennapja­ik gondjait, hisz hivatása az értük való szó. Soós György mesélte, nemrégiben a Cigá­nyok Világszövetségének el­nökségébe választották Choli Daróczi Józsefet, ki szóval és tollal mesél, hogy a feke­te koraitok hallgathassák... Nagy Jenő Tokáts Gyula Versformák rajza fog i Uszályok járnak már csupán s alig látszik Fonyód kettős hegye. Vörös követ szállítanak a vasbordák borsózó semmibe. Elment a meztelen tündér s a többi is ... Habos turzás a strand s kagylókkal jön a vershozó idő az égerek és nádasok alatt. Iszapból fénylik és suhog valami rejtett, ami most kibontja minden ajtaját. Kilép és bronzabb,' mint a naspoly Füzet lapról versformák rajza fog s kezembe adja azt a ceruzát. Könyves gondok Minden könyvvásárló tud­ja, hogy milyen bosszantó, ha a televízióiban, rádióban, újságokban meghirdetett könyvet nem találjuk meg a könyvesboltban. „Még nem érkezett meg — mondja az eladó. — Tessék benézni ta­lán a jövő héten.” Ugyanez a helyzet a könyvtárba já­rók esetében is, azzal súlyos­bítva, hogy a könyvesbolt­ban talán már hetek óta ott díszeleg a könyv, míg a könyvtáros csak a karjait tárja szét elnéző mosollyal: „Mi megrendeltük.” A könyvkiadókat és a könyvkereskedelmet önálló láncszem köti össze: a Könyvértékesítő Vállalat. A cég feladata a könyvek el­juttatása a bolthálózatba és a könyvtárakba. A fent említett gondokról a legille- tékesebbet, a Könyvértékesí­tő igazgatóját, Druckert Ti­bort kérdeztük meg. — Talán a legjobb lenne ott elkezdeni a válaszadást, hogy a könyvkereskedelem 1972-es átszervezése után, amikor a Művelt Nép a szö­vetkezeti bolthálózattal egviitt átvette a vidéki ter­jesztést, s az ÁKV fővárosi feladatokat kapott, országos arányváltás következett be a köny vkereske delembe«. Mindaddig ugyanis a kiadott ikönyvek egyharmada került vidékre, kétharmada Buda­pestre. Ez mellesleg így volt, mióta a magyar könyvkeres­kedelem létezik: a forgalom a fővárosra koncentrálódott. 1972 után ez az arány meg­változott: a vidéki nyolc­millió embernek jut a köny­vek kétharmada és a pesti kétmillióinak az egyharmada. A kulturális térkép átrende­zése a könyvkereskedelem és a könyvtári hálózat együttes munkájának kö­szönhető. Az örömbe azon­ban üröm vegyül: a hatvan- millió könyvet vidékre és a harmincmilliót Budapestre a Könyvértékesítő Vállalatnak kell kiszállítania, miközben sem a szállítási kapacitás, sem a raktártere nem válto­zott lényegesen. Tele vagyunk például pin- ceraktárakkal Budapest te­rületén, amelyek alig-alig gépesíthetők, s hogy túlzsú­foltak. az az állanotukra envhe kifejezés. A vállalaton belüli árumozgatás éppen ezért a múlt évben hái-om- százmillió forintot emésztett fel. Mindezek ellenére ma már sikerül azonos időben elindítani a könyveket Bu­dapestre és vidékre. Tehát az a panasz, hogy a vidéki­ek jóval később kapják meg a könyveket, miht a főváros­ban élők, nem állja meg a helyét. A könyvtárak ellátása per­sze egészen más kérdés. A könyvtári rendelések beérke­zése után a könyveket elő kell készítem: bekötni, kar­totékom!, csomagolni, postá­ra adni... Igaz. némi javu­lást ebben a munkában is- elért a vállalat. Régebben hetven-nyolcvan nappal a bolti megjelenés után került a könyvtári polcra a könyv. Ma ez az idő ötven-ötvenöt napra csökkent. No, persze ez sem elfogadható. — Van valami megnyugta­tó a vállalat jövőjét tekint­ve? — Van. Budaörsön és Tö­rökbálinton mög ebben az évben befejeződik egy-egy új raktár énítése. Az első­ben a tankönyveket, a má­sikban az újdonságokat fog­juk tárolni. Jogos reménye­ink másik forrása az. hogy terveink szerint • könyvke­reskedelmet egységes számí­tástechnikai rendszer fogja koordinálni, mely a kiadótól a vásárlóig tartó utat fel­gyorsítja és ésszerűbbé te­szi. Ennek a kialakításán már dolgozunk, ámbátor a megvalósulás még messze van. Feltételezhetően hama­rabb megvalósul a könyvtári könyvek gyors kiszállításá­val kapcsolatos térvünk. A közeljövőben a kiadványok nyomdai levonatát a kiadó eljuttatja az Új Könyvek szerkesztőségébe, ők az is­mertetéseket hamarabb küldhetik a könyvtáraknak,' és így a megrendelések már a könw elkészülésének a pil­lanatában a kezünkbe kerül­hetnek. Ez azt jelenti, hogy a bolti megjelenés után 15— 20 nappal már a könyvtár­ban lesz a könyv. — Sokszor panaszkodnak az olvasók, hogy ezt vagy azt a könvvet már n»m tud­ták megvásárolni. Ügy tu­dom. a könyvek példányszá­mának a megállapításában a Könyvértékesítő Vállalat is részt vesz. — Nagyon nehéz megha­tározni azt, hogy egy könyv­ből mennyi jelenjen meg. A tökéletes megoldás a köny­vek folyamatos — szükség szerinti — utánnyomása le­hetne. Reméljük, ezt előbb- utóbb lehetővé teszi a nyom­daipar. Addig, amíg ez meg­valósul, sokat segíthetne a hatékonyabb piackutatás is. — Az is baj, ha a pél­dányszám kevés, de gondo­lom, a vállalatnak még na­gyobb gond, ha a kötetek a raktárban maradnak. — Sajnos, tavaly mintegy háromszázmillió forinttal nőttek a készletek. A köny­vek ára ugyanis 15—18 szá­zalékkal emelkedett, és bár 1980-ban 10 százalékkal töb­bet költöttünk könyvre, mint az előző évben, a fennma­radó könyvmennyiség a készletünket gyarapította. Ebben az évben már javulni fog ez az arány, mert a ki­adók csokikén tik a kiadott könyvek mennyiségét, és bi­zonyára a kiadási politika az olvasókra is jobban fog figyelni. Közhely, de mégis mindig el kell ismételni, hogy csupán a megvásárolt' könyvék töltik be hivatásu­kat. A kinyomtatott és rak­táron maradt könyveknek vajmi kevés művelődéspoliti­kai értékük van. Nógrádi Gábor Jienke László Éjszaka Kihalt játszóterünk hintáit a szél meglibegteti még kicsit. Aztán a lánc ismét megfeszül. Sötétség ül mindenen. Leheletem fogaim közé fogom. — Aludjatok csak, gyerekek. Verssel vigyázom álmotok. Csurranjon szátok sarkából gyanútlan édes nyálatok. Ki tudja mivégre lettetek. Szép könyvek FFRÍ NC/ (A Corvina Kiadó kaposvári kiállításának anyagából) _ Rózsa Endre Örök bujócska Ne keress engem a múltban; nem éltem — el sose múltam. Ne keress engem a mában; nincs-lepke lapul e bábban. Ne keress majd a jövőben; keress egy fonák időben, t egy soha-valóra-váltban, egy soha-el-nem-jövőben! SOMOGYI NÉPLAP m /

Next

/
Oldalképek
Tartalom