Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Apáti Miklós í Egy mondat a gyermekekről de akár négy mondatot is érdemelnének, mert négy gyermekem van, tételesen: Miklós, Balázs, Ádám és Bence, külön-külön mesélhetnék róluk, egymásnak akár, vagy akárkinek, > mégsem mesélek, mert gyereket magának csinál az ember, társadalmilag ez a legbonyolultabban szabályozható egyéni, családi, közösségi tett, lám, hiápa sújt saját anyagi helyzetem, én már maradok önbennük boldog, mert elmúlhatnak a verseim, a mondataim, rám omolhat barlangom, lakásom, de ők nem múlhatnak el, nem egyezem bele, miattuk nem vívok fegyveres békeharcot, miattuk lesem a TV-HÁBORÜT, s az árakat, miattuk kérdezem vándorutamból föltekintve: hová menetelnek négy fiaim, s hová jutnának el egyáltalán, s velem vagy nélkülem — én ezt a világot akartam t ha rájuk mégis ezt hagyom, Így, változatlanul, négy szempár vádol, kenyeret kér, szeretetet esd, szabadságot követel, önfegyelmet remél ' e négy gyermeki szempár, mit feleljek, hogy megtettem mindent? hogy miattuk nem tettem semmit? ez itt a kérdés, BARÁTAIM! Kádár János Miklós festménye: Örkény István Csokonai műveit gyűjti Vargha Balázs Csokonai- kutató otthonában egész szobát töltenek meg a könyvek. A „könyvtárteremben" íróasztal és kényelmes karosszék, no meg kéziratok várják a gazdájukat, aki az alkotás óráiban ide húzódik vissza. Itt a könyvek a kollégák, a bennük megbúvó adatok pedig a munka ösztönzői. Hogyan lehetséges, hogy e könyvek nem a szabad idő eltöltésének eszközei vagy a bibliofil szenvedély csillapítói? Egyszerű a válasz! Ez a szobányi kötet ugyan szórakozást is nyújt, de — lévén nagyrészt Csoko- nai-irodálom vagy Csokonai életéhez, munkásságáhoi kapcsolódó kiadvány — elsősorban munkaeszközként funkcionál. — Sikerült-e Csokonai műveinek valamennyi kiadását összegyűjtenie? — fordulok az állomány boldog tulajdonosához. — Csaknem teljes a gyűjteményem, de arról már letettem, hogy a hiányzók mindegyikét megszerezzem. Vannak olyan Csokonai- kiadványok, amelyek — szerintem — sohasem kerülnek elő. De, bár hallatlan élmény felhajtani egy-egy mű első kiadását, számomra talán ennél is izgalmasabb, ha rejtett Csokonai-vonat hozásokra bukkanok. — Hogyan is kezdődött ez a könyvgyííjtó szenvedély? — Nem vagyok könyvgyűjtő, s nem is akartam az lenni soha. Könyveimet nem ér-1 tékükért gyűjtöm, hanem a munkámhoz kellenek. Igaz, akkor még nem foglalkoztam irodalomtörténettel, amikor Bényei lózsef Csorba kard Mint az első suta rímet, úgy Írom ezt a verset, a sorok vesztett utakért, versekért vezekelnek. Fűszagú széllel szólani immár jogot szereztem. Tán nincs is annyi újra, ahányszor nekikezdtem. Széjjelszórt álmaim fölött most betonoszlop strázsál, — elfogytak s nem lehettem ott az újrafelosztásnál. Most világosabb minden és keményebbek a sarkok. Most fény a vers, hát leteszem a kicsofbított kardot. debreceni diákkoromban szert tettem az első Csoko- nai-kiadványra. Szert tettem, mondom, mert nem állíthatom, hogy megvásároltam. A könyv ára 40 pengő volt, i ekkora „vagyonnal” én nem rendelkeztem. De Bertók úr, az antikvárius hitelbe is odaadta. Hamarosan elkerültem Debrecenből, és mikor a felszabadulás után ismét összeakadtam Berjók Lajossal, ő már nem föglalkozott könyvkereskedéssel, egyetemi tanár volt és lektor. Hát így került hozzám ez az 1805-ben kiadott. Alkalmatosságra írt versek című kötet, amelynek külön érdekessége, hogy a beírás szerint Csokonai barátjának és művei kiadójának, Márton Józsefnek a tulajdonát képezte. Később könyvgyűjtőkkel Ismerkedtem meg, akik eladtak, illetve aukciókon vásároltam. Néhány könyvet édesapám könyvtárából örököltem. A Dorottya<-példá- nyom pedig Örkényé volt, aki Hubay Miklósnak ajándékozta, ő pedig nekem adta, mondván, hogy Csokonai az én területem. — Érdekességként készítette az asztalra Gessner művének Kazinczy-fprdítását, az Idylliumi című kötetet. Hogyan került ez a könyv a Csokonai-gyüjteménybe, hiszen — tudtommal — nincs kapcsolat e mű és Csokonai életútja, alkotásai között? — Látszólag valóban így van, csakhogy ez a példány Csokonai egykori diákjáé, Hatvani Gál Lászlóé volt, akinek segítségével — és Toldy Ferenc közreműködésével — a fennmaradt Cso- konai-kéziratok az Akadémiai Könyvtár kézirattárába kerültek. De nem ez az egyetlen, rejtett Csokonai-vonatkozást tartalmazó könyvem. Néhány éve vettem például egy, diákok verseit és prózai Írásait tartalmazó, Öröm-ünnep című kötetet. Ez a könyvecske az egyetlen hiteles forrása Csokonai egyik anekdotájának. Vagy a Kovács József fordította Éneás! E mű magyar tolmácsolója kötete kiadását megelőzően Debrecenben tanított. Az Éneás előszavának megírását 1799- re tehetjük. Az idő tájt Csokonai fizeté» nélküli segédtanítóként nyomorgott Csurgón, de Kovács József büszkén írja: „így gyakorlottam én hajdan az én Tanítványaimat; és nem ditsekedem, hanem tsak mások’ ítéletét mondom, ha azt mondom, hogy igen sokra vittem sokakat közzülük. Egy azzok közzül V. Csokonai Mihály, a’ kit szép munkáiról jól es- mér a’ Magyar Közönség.” — Vajon a könyvtárszobában sorakozó folyóiratkötetek is összefüggésbe hozhatók Csokonai életművével? — A régi lapokban a Csokonai műveiben szereplő történelmi adatok eredetijét keresem. Az özvegy Kamyóné 8 az két szeleburdiak című komédiában például szerepel egy boltossegéd, aki a napóleoni háborúk híreit igen furcsa módon „magyarázza”: a hadvezéreket a városok nevén szólítja, a városokat pedig a hadvezérekről nevezi el. Ezt a zűrzavart csak egy korabeli folyóiratkötet haditudósításainak a segítségével tudtam megfejteni. Természetesen megtaláltam volna ezt az újságot a nagy könyvtárakban is, de szaporábban lehet dolgozni, ha csak a polcig kell elmenni. — Hány kötetet számlál ez a gyakran forgatott gyűjtemény? — őszintén szólva, sohase számoltam, és remélem, még jó pár évig nem is lesz rá időm! Annyi adatot rejtenek ezek a könyvek, hogy előbb az elbújtatott kincseket kell a Csokonai műveit kedvelők elé tárnom. • • • Mit rejteget még számunkra Vargha Balázs állománya? Többek között az egyik legkorábbi, Toldy Ferenc tollából származó, kéziratos formában fennmaradt szerzői jogi értekezést egy borítólapon, valamint az úgynevezett Debreceni Grammatika ama becses darabját, amely Kassai Józsefnek, a 19. század egyik legjobb nyelvészének bölcs kritikai megjegyzéseit őrzi. „Nem is vagyok illetékes e mű birtoklásában” — szerénykedik búcsúzóul a tulajdonos, aki nemcsak Csokonaival és a hozzá kapcsolódó alkotókká!, művekkel foglalkozik. Érdeklődése a 16. és 17. század irodalmára és a nyelvészetre is kiterjed. Mátraházi Zsuzsa A ntírobfnzonád Péntek és a fehér ember Nem hinném, hogy a mihaszna skót fenegyerek, Alexander Selkirk — John Selkirk suszter hetedik fia — akár csalt megsejtette volna, hogy olyan irodalmi hőssé lép elő, akiről számtalan regény, film szól majd, illetve rokonai támadnak művekben. Az arany bűvöletében indult útnak a Cinque Ports fedélzetén az 1700-as évek elején Latin-Amerika felé: közben megcsáklyáztak néhány spanyol hajót, kifosztottak néhány part menti várost. Ám Thomas Strad- linq kapitány és Selkirk fedélzetmester között egyre feszültebbé vált a viszony: végül is hősünket „saját kérésére” kirakták a Juan Fer- nandez-szigetek egyik lakatlan részén. (A Cinque Ports nemsokára hajótörést szenvedett, legénysége a hullámsírban lelte halálát.) Selkirk önkéntes száműzetése hát évig tartott a lakatlan szigeten. Története ihlette Daniel Defoe-t, a Moll Flanders és a Singleton kapitány íróiát a Robinson Crusoe című regénv megfogalmazására. Selkirk „Odüsszeiája” így vált közismertté, irodalmi rangúvá. Tucatjával születtek a világirodalomban a robin zoná- dok; elég, ha Jules Verne Rejtelmes szigetére. Kétévi vakációjára hivatkozunk. Defoe regényét a filmrendezők is fölfedezték: már 1902-ben celluloid szalagra vették a franciák. Amerikai, német, mexikói, angol, szovjet film is készült belőle. „Elküldték” a Marsra, csináltak a történetből olasz rajzfilmet stb. Egy NSZK- alkotás címével is agitál: Robinsonnak nem szabad meghalnia... S most, a könyvhéten egy antirobinzonád: Michel Tournier Péntek, vagy a Csendes-óceán végvidéke című könyve. (Csak halkan, amiről a Magvető Világ- könyvtárban napvilágot látott regény szerkesztői hallgatnak, hogy ebből is láttunk mar filmet Peter O'Toole főszereplésével a mozikban!) Tournien sajátságos műve 1967-ben született; paródiája annak a régi defoe-i történetnek, ugyanakkor viszont önálló, saját mondanivalóid mű, mely filozofikus. magvas regény. Az író átélőkészsége biztosíték arra, hogy az el nem hanyagolható robimsoni kalandok feszültek, izgalmasak legyenek. a cselekmény ezért sodródó. lendületes. Miután Tournier filozófusnak készült, könyve gondolatiságban sem marad el a világ- irodalom jelesebb jelenkori műveitől. (Erről csak annyit: Michel Tournier Goncourt- dí.ias, 1979-ben pedig a No- bel-díj egyik jelöltje volt.) H ideg van. Bemehetnél ide a presszóba, állva egy kávéra. Még ti» perc a félfogadásig, s a portás könyörtelenül mondta: „Itt nem lehet várakozni kérem, tessék kimenni”. Ha a szél nem fújna, talán ki lehetne bírni az utcán is ezt a tíz percet. Tíz perc. Milyen rövid volt, mikor B-re vártál a Dimitrov téren, a villamosmegállóban. Csípős szél járt a Duna felől, s nagy tágas, tavaszi fények áradtak a Gellérthegy körül. A víznek acélos színe volt, szinte fémből kalapált hullámokkal, s a levegőt már átjárta a március lehelet«. Tíz perc alatt megmenekültél volna a matematikadolgozat pánikhangulatától is. Mert ha egy példa megoldására nem jöttél rá rögtön, folytattad a többinél, de közben olyan idegesség fogott el az időveszteség miatt, hogy minduntalan vissza- visszaugrottál ahhoz, amelynél megfeneklettéi. És M., a barátod is úgy belemerült a magáéba, mintha pokoli módon tornáztatná az agyát, nem volt Ideje egy ki* segítségre. Tíz percek a Gellérthegy ösvényeinek zugaiban, állva. Amikor nem jutottál lakáshoz. Amikor? Akkor sosem jutottál lakáshoz, következtek hát a sietségek, a lépések zajára figyelve, a távoli kiáltásokra, mert akkor még Voltak galerik, akik ha mást nem is, de módszeresen riogatták a párokat, indiánüvöltésekkel lerohanva az aszfalttal leöntött keskeny utakon. Zs. másodpercnyi ön- feledtségei, ami után már csak az eltűrés következett, nem a türelmetlen sürgetés, hanem a félelem diktálta feszültség. mert ő is állandóan a lépésekre figyelt. Ez a feszültség ült az arcán már akkor, amikor elindultak. Nem mondta, hogy ne menjetek, s te is restellted, hogy megint ugyanaz a megalázó helyzet következik, mint a múltkor, holott nem akartad bántani Zs.-t. ö meg azt gondolhatta, milyen kegyetlenség ez az állati űzöttséggel átvészelt együttlét, s tartva attól, hogy a félelemért őt okolod, azt hihette, ha nem engedelmes, elveszíthet. Tíz perc, a sziklák tövében, a repedésekben megkapaszkodott bokrok horzsolásával az arcodon. Tíz perc. Az a légitámadás egy percig tartott Vietnamban, ahol valamennyien majdnem ottmaradtatok, mégis óráknak tűnt, a manőverező gépek égboltnyi körtáncával. Ha akkor... Akkor tíz perc múlva a test nyilvánvalóan már hűlni kezd, a végtagok hőmérséklete csökken, még ha az tapintással talán észrevehetetlen is. F. tíz perce az albérletben, ahol évekig lakott, s javította az öreg és beteg főbérlő mindig rossz rádióját, az elromló villanykapcsolókat. Bár F. idősebb volt nálad, mindig egy-két évfolyammal lemaradva követett az egyetemen, rejtélyes halasztásai, munkavallaiásai folytan. F. rögtön bekapcsolta a magnót, amikor azon a napon váratlanul beállítottál hozzá. A Beatlesek szóltak, akiket vagy két-három évvel előtte Prágában láttatok először filmen, amikor utolsó koronáitokon kenyér helyett mozijegyet vettetek az Egy nehéz nap éjszakájára. Szóltak a Beatlesek, F. kapkodva jegyzeteit, egyetemi előadásra sietett, s csak ennyit mondott: „Gyere vissza Pestre!”, s már mentetek is lefelé, a szemét, mosogatóié és ételszag pácolta lépcsőházban, kettesével ugrálva a lépcsőkön, nehogy F. elkéssen. N eked indult a vonatod, s tudtad, hogy ha rögtön nem tudsz eleget tenni F. felszólításának, akkor már párhuzamos ösvényeken mentek tovább ezentúl mindörökre. F. ma is a barátod, de miért másként, az, mintha akkor megvalósíthattad volna a tanácsát... Be kell menned a hivatalba, a portás talán már hiányol; ki kell jelentkezned, ennyi az egész. Tíz percek emlékművei mögötted, s elszivárog az életed. Maráiké László Dániel Defoe Robinsonmítoszában — Szász Imre megfogalmazása szerint — „az angol puritán kispolgár” nagy kalandját írta meg, szinte prózai hősfcöltemény- ben. „A szigetre vetődött Robinson hallatlan1 akaraterővel, makacssággal és cél- tudatossággal törekszik célja felé” — mondja Szász. Gondviselő-centrikus, noha ebben az értelemben: „Segíts magadon, isten is megsegít 1”. Tournier Robinsonja kevésbé céltudatos, már-már pocsolyalakóvá válik; a szerző ugyanis a XX. századi ember ismeretanyagával rendelkezve tisztában van a magányosság pszichikai hatásaival. (Nem hiányzik regényéből az a Defoe által elhanyagolt motívum sem, hogy Robinsonnak neme van, s így biológiai, sőt szexuálbiológiai igényei is...) Robinson, talpra állása után az adott mintára kezdi felépíteni szigeti életmódját. Az adott minta a kapitalizmus; hősünk tehát szervezi életét, termelőmunkába kezd. megépíti a maga „hivatalát”, „templomát” stb. A többlettermelésnek ugyan semmi értelme, de Robinson megszállottként tevékenykedik. önigazolásul pedig a bibliában keres megfelelő passzusokat. így él Péntek megjelenéséig. S itt van egy jellegzetes, XX. századi attitűd Toumi- er regényében: ennek a mi „kapitalista Robinsonunknak” esze ágában sincs ai áldozati bárány Pénteket megmenteni, ő éppen az üldözöttet készül lelőni, hogy ígv az erősebb üldözőkhöz csatlakozzék, ám a lövés célt téveszt. A „vademberhez” fűződő viszonva az első perctől a kizsákmányoló és kizsákmányolt, a fehér és fekete, a gyarmatosító és gyarmatosított modellt követi. Egészen a felhalmozott készletek véletlen felrobbanásáig ez a képlet, érvényes kettőjük kapcsolatára. Ettől a pillanattól azonban megváltozik minden; egyformákká válnak, s Péntek a kevésbé kiszolgáltatott. Ekkor kezd figyelni Robinson társa természetes életmódjára, vitalitására, arra, hogy Péntek „örömmel él”. A felismerés arra készteti, hogy ő kezdjen „péntekül élni”... A kapitalizmus frappáns, szellemes kritikája a mű, melyhez — így jellemzi Szávai'János — a gyarmatosítás még élesebb bírálata társul. Módszerében Tournier válogatja az egyes szám harmadik személyű írói ábrázolást a személyesebb, egyes szám első személyű robinsoni napló vallomásaival. A fordítás is Szávai Já- , nos munkája. L. L. Csanády János Rideg a reggel Rideg a réggel betű nélkül, agyamban álmok szállónak, szívem hidegen dobban, a varjak, kávé-madarak telepszenek ér-ágaimra, álmaimon gondolkodom, mesevilágban, otthon jártam tágas paraszt-udvarokon, szívélyes szóval diót raktak sapkámba, zengett a szüret, nem kell már szétszednem agyamban mindent megtartó eszemet; ezt álmodtam, bizton emlékszem, s küzdelmekre a várfokon, a kamra-ablak lörés volt, és várfal-palánk a kerti lom, nincs semmim, naponként szemem zsíroskenyeremre vetem; szemem megáll reggelimen, ebédemen, rideg a ködben betű nélkül, a köd ritkul, az égbolt kékül, a város zug tovább, s én dobbantok a hajnalokban (várom az új álmok rajai.) i Tíz perc
