Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Kádár János felszólalása (Tolytattis az 1. oldalról.) A legutóbbi tapasztala tolt is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust épí­teni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a tár­sadalom erőit olyan forra­dalmi élcsapat vezeti, ame­lyet tudományos elmélet .irá­nyit, s amely valódi progra­mot tud adni a-z ország né­pének; ha van olyan szilárd ‘népi halalofn, aipely érvé­nyesíteni tudja a szocialista lörvényessógel és képes ön- rhagát megvédeni; ha a tö­megek támogatják a pártot es a népi hatalmai. S továb­bi fontos tényező, hogy dol­gozni kell! Ez a fontos,' s nem az elosztásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze .mindenki szívesen vállalja magara, le­gyen az a. párt Központi Bi­zottsága, a szakszervezet, a KISZ, vagy egy vállalatve­zető. De elosztani csak azo­kat az anyagi és kulturális javakéit lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt, szilárd né­pi hatalom, tömegtámogiatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „ön­erőből” jászban nemzetközi hatások alapján többfelé ki­csit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcso­latban csatlakozom az előt­tem szólókhoz. Fejti elvitárs- hoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk min­den leendőzés és mellébeszé­lés nélkül a valódi problé­mákat kell napirendre tűz­nünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell.' Ez ai mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett külön­böző helyeken és területe­ken pesszimista nézetekkel ; is találkozunk. Nemrégiben kezembe ke­rült egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tu­dományos — orvostudomá­nyi, pszichológiai vagy filo­zófiai — szempontból érde­kes. Szívesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoz­tam. Tudom, vannak olya­nok, akik állandóan a halál­ra készülnek. De az embe­rek többsége nem ilyen, ha­nem az élettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező . pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmánya- inkjől is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredmé­nyekről, mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vív­mányaink. vannak. Magyar- Országon, miután a. szovjet hadsereg felszabadította ha­zánkat a hitlerista megszál­lás alól, népi hatalom jött leire. Leraktuk a szocializ­mus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk, a feudalizmust, a nagybirtok- rendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Meg­szüntettük az embernek em­ber által való kizsákmányo­lását. Népünk bebizonyította; hogy a köztulajdonban lévő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban é* a mezőgazdaságban hatalma« alkotásokra képes. Ugyan­ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok mű­veltségi monopóliumának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon «agy volt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról es a főiskoláról nem is be­szélve. Azóta nemzetünk bír­SOMOGYI M ~ "J »r1 ■IHanal .tokába' vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta el­telt 36 évben történelmi el­maradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendők­ben éles harcot kellett Vív­nunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az or­szág, s nem kevés hibáyal kellett’ megküzdenünk, még­is elmondhatjuk: évszázad­nyi elmaradást hoztunk be, népünk eléite mindazt, amit a kapitalizmus nem tett le­hetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment « szó- cialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is. hogy a világban hely- reéllott a magyar nép és Magyarország becsülete. Né­pünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos jöven­dőjét a szocialista társadal­mi i'end keretében építi. Ezek a- mi történelmi vív­mányaink, amelyeket az idő­sebb nemzedék számon tart, a fiatalok azonban nem na­gyon ismerik ezeket, de kér­jük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi szá­munkra, akik akkor hason­ló korú ifjúmunkások _ vol­tunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket ideali­zálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyen­geségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan halad­jon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes való­ságukban tárta fel gyenge­ségeinket és problémáinkat, valamint számbavette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv szigorú prog­ramot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult ki. Ez mérsékeltebb növeke­dési ütem mellett óriási fel­adatokat jelölt meg a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sében. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcsolatban jelenleg fele­lősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népé­nek mondani,»hogy most az elért szint tartása és meg­szilárdítása a központi fel­adat, s a legközelebbi évek­ben új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatéko­nyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közokta­tási, kulturális tevékenység­re van szükség és fokozot­tabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bo­nyolult világpolitikai hely­zetben, számunkra kedve­zőtlen nemzetközi körülmé­nyek között élünk. Erről is őszintén ' beszélünk, nem idealizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte fel­adatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet? akkor ebbe beletar­tozik az is, hogy nagyot lép­tünk előre helyzetünk reá­lis megítélésében, népünk is­meri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta tá­mogatását a XII. kongresz- szuson . kitűzött feladatok megvalósításához. A valósághoz az is hozzá­tartozik, hogy a munka ha­tékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a poli­tikai, a gazdasági és a kul­turális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink elmaradnak mind a szükség­letek, mind a lehetőségek mö­gött. A vezetésnek is van­nak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rendszerünk nehézkességét, lassúságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző terü­leteken még találkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amelyből 'számos hiba adódhat, s Ide sorolom a rendelkezésre álló eszkö­zök nem megfelelő kihasz­nálását. A vezetés e hibáiról (Folytatás a 3. oldalon.) . Folytatta munkáját a KISZ X. kongresszusa (Folytatás az 1, oldalról.) telműen kifejezésre juttat­ta, hogy — miként az egyik felszólaló fogalmazott —, a termelés minden területén, az iparban, a mezőgazdaság­ban, valamennyi munkahe­lyen a fiatalokkal való fele­lős törődés egyben a párt politikájának, , az ország elé tűzött céljaink és feladataink végrehajtását is jelenti. A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok szekcióülésén — amelynek az MSZMP Poli­tikai Főiskolája adóit otthont — Juscsák György,'s K1SK KB intézőbizottságának tag­ja. a Mátraaljai Állami Gaz­daság igazgatója vezette a vitát, amelyben tizennyolcán fejtették ki a .véleményüket, * tizennégyen írásban nyúj­tották be hozzászólásukat. Az iparban, a mezőgazda­ságban, az allamigazgatás- ban, valamint az igazságszol­gáltatás területén tevékeny­kedő diplomás fiatalok, al­kotó művészek, és pedagó­gusok küldöttei az értelmi­ségi fiatalok szekciójában vitatták meg korosztályuk sajátos kérdéseit. A Magyar Tudományos Akadémia szék­házában Köpf Lászlónénak, a KISZ KB titkárának ve­zetésével megtartott eszme­cserén 21 felszólaló tolmá­csolta küldöttértekezleteik tapasztalatait, foglalkozá­suk, szakáguk sajátos ered- ményeit, gondjait. • Oktatáspolitikáról, diák­szociális ellátásról, a pálya­kezdők elhelyezkedésének gondjairól, ,a KISZ politikai munkájáról és szervezeti életéről — vagyis 60 ezer egyetemi hallgatót foglalkoz­tató kérdésekről folytat­tak élénk alkotó eszmecserét a hazánk 85 egyetemi, főis­kolai KISZ-szervezetét kép­viselő küldöttek a budapes­ti műszaki egyetemen. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára vezet­te a vitát, amelyben 19-en tolmácsolták a fiatalok, a közösségek véleményét. A középiskolás és szak­munkástanuló fiatalok szek­ciójának ülésén a KISZ KB 'székházéban — Varga Lász­lónak, a KISZ Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel — a kongresszus legif­jabb korosztályához tartozó küldöttek fejthették ki véle­ményüket, összesen 17-em kaptak szót. A KISZ kongresszusok tör­ténetében először tartottak szekció ülést a fegyveres testületek fiataljai. A Ma­gyar 1 Néphadsereg Művelő­dési Házában megrendezett tanácskozáson Szabó Tibor alezredes, a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságá­nak tagja vezette a vitát, amelyben 13-an szólaltak fel, hatan pedig írásban ad­ták be felszólalásukat. Délután az Építők Rózsa Ferenc székhazában plenáris üléssel folytatta munkáját a kongresszus. A tanácskozáson jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Az elnöklő Pál László bejelentette: ifjúsági és felnőtt dolgozó kollektívák, tanulóközösségek táviratok százaiban kívántak eredmé­nyes munkát, a küldötteknek. Mi több: sok helyütt vállal-* t.ak a kongresszus tiszteletére kommunista műszakot, amelynek ellenértékéből egyebek között ifjúsági lakás­alapot létesítenek. Ezt követően folytatódott a kongresszusi dokumentumok fölött a vita. Elsőként Zá­kány József, az MTA Szegedi Biológiai Kutató Intézetének munkatársa emelkedett szó­lásra. Elmondotta, hogy a fel­sőfokú végzettségű 20—29 éves fiatalok 7,9 százaléka tudományos kutató-fejlesztő szakember. Eredményesebb, összehangoltabb munkájuk megkívánja, hogy erősödjön, hatékonyabb legyen a KISZ KB értelmiségi fiatalok taná­csához tartozó munkabizott­ságok tevékenysége. Győrfalvi Hajnalka, az ér­di 220-as Szakmunkásképző Intézet tanulója az ifi vezetők véleményét tolmácsolta. A kongresszusi terem bejá- ratánál dobszó harsant, s a szélesre táruló ajtón 400 bu­dapesti piros és kéknyakken- dős érkezett zászlókat lobog­tatva a kongresszus köszön­téséire. Előléptek szószólóik — Pribadi Hanna, a XI. kerületi Keveháza utcai Általános Is-, kola nyolcadikos diákja, az egy évvel „ifjabb” Schönwald Judit, a ferencvárosi Ifjú­munkás utca 1. számú Általá­nos Iskola tanulója és » kis­dobosok képviselője, Horváth Zoltán, az óbudai Mókus ut­cai Általános Iskola hármadik osztályosa. — Tele vagyunk energiával, olyannal, amellyel nem kell takarékoskodni — kezdték tréfás-komoly párbeszédüket, köszöntve az ifjúkommunis- ták tanácskozását, a testvér­gyermekszervezet, az éppen 35. évfordulóját ünneplő út­törőszövetség nevében. El­mondták, hogy várják a KISZ-esek tanácsait a pálya- választásban, vagy abban, mi­lyen közös feladatokba kap­csolódhatnak be a gyerekek. Játsszunk, gondolkodjunk és dolgozzunk együtt! — mond­ták a gyerekek. A tanácskozás elnöke, meg­köszönve az 1 200 000-es úttö­rősereg küldötteinek kedves szavait, bejelentette: kong­resszusi ajándékként a pajtá­sok vigyék hírül társaiknak azt, hogy az ifjúsági szövet­ség tagjai az úttörőszövetség 35. születésnapja tiszteletére vállalják valamennyi megyé­ben,- városban és járásban egy-egy sportpálya, játszótér felújítását, s azt, hogy társa­dalmi munkában felépüljön egy új margitszigeti úttörő­stadion. Varga Tibor határőr fő­hadnagy elmondta, hogy a határőrségi KISZ-szervezetek mozgalmi munkájának közép­pontjában a hazafias és in­ternacionalista nevelés all. Bcdö Katalin, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanulója szóvá tette, hogy a tananyag, a tantervek folya­matos korszerűsítése során számos új tankönyv került forgalomba, ám némelyiket kissé tanácstalanul forgatják a diákok. A kongresszuson felszólalt Pozsgay Imre művelődési miniszter, aló a Miniszterta­nács üdvözletét, jókívánsá­gait tolmácsolta a küldöt­teknek. A többi között ki­emelte: a párt Központi Bi­zottságának 1970-ben hozott ifjú&agpolitiikai határozata, s az .annak nyomán született ifjúsági törvény hosszú idő­re határozta meg a társadal­munk e rétegével kapcsola­tos feladatait. A törvény szellemének megfelelően nö­vekedett az állami szervek, gazdasági intézmények fele­lőssége az ifjúságiért, s ez tettekben is kifejeződött. Az elmúlt években nagy mér­tékben javulták a nevelés, a képzés feltételei, gyümölcsö­zőbbé vált a KISZ és az ál­lami szervezetek együttmű­ködése, mindenütt nagyobb figyelemmel fordultaik az if­júság helyzete, problémái fe­lé. Az állam intézményes és anyagi segítségének ered­ményeit jelzi a többi között a pályaválasztási tanácsadó rendszer megteremtése, a pályakezdés és a beilleszke­dés jobb körülményeinek ki­alakítása. a családalapítás­hoz, a művelődés, az önkép­zés megannyi formájához adott támogatást. Legutóbb például, éppen a napokban, született döntés Rr. ösztöndíj­rendszer továbbfejlesztéséről. A továbbiakban a műve­lődési miniszter szólt a mű­veltség megszerzésének tár­sadalmi méretű feltételeiről, gondjairól, utalva arra, hogy a közművelődési törvény nyomán jelentős eredmények születtek hazánkban. Megtornásztatta a kong­MUNKATÁRSUNK A KONGRESSZUSRÓL A jó közösségért Felhős égbolt, borongás idő fogadta fegnap reggel Buda­pesten a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség X. kongresszu­sának küldötteit, akik tanács­kozásuk második napját kezdték meg. Üres maradt a délelőtti órákban az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zának kongresszusi terme, ekkor tartották ugyanis q. szekcióüléseket. A somogyi küldöttek mind a hat szek­cióban képviselték megyén­ket, ketten szót is kértek. Vucskics Rózsa a kaposvári közgazdasági szakközépisko­lából jött, s néhány nap múl­va már újabb izgalmak vár­nak rá: o szóbeli érettségi vizsga. A középfokú taninté­zetek szekciójában vett részt, s a kollégisták nevében szólt. i— Négy évet töltöttem a kaposvári Latinca kollégium öreg falai közt, ahol jól érez­tem magam. Azért mondtam el a tapasztalataimat, mert remélem, hogy ezzel segíthe­tek az alsóbb éveseknek, s a* őket követő kollégistáknak. — Azt mondta, gyakran ér­zi, hogy „a második otthon szőrit, mint az tij cipő”,.; — Igyekeznünk kell össz­hangba hozni a jogokat és a kötelességeket. Nálunk meg­különböztetett jogokat elvez­nek a fegyelmezetlen es ered­ményesen tanuló diákok, kö­tetlen tanulási lehetőségük van, elnyerhetik a kiváló kö­zösség, kiváló kollégista cí­met, amivel együtt jár a ki­menő meghosszabbítása. Ilyen módon már nem érezni azt o bizonyos Szorítást. — Milyen az iskola és a kollégium kapcsolata? — Az utóbbi években na­gyon sokat javult nemcsak nálunk, de a megyében min­denütt. El kell érni, hogy a tanulóról azonosan véleked­jen a kollégium és az iskola, hisz nem lehet különválaszta­ni a két intézményben vég­zett társadalmi, politikai, kul­turális munkát. Örömmel fo­gadjuk, ha kollégiumi köz­gyűléseinken reszt vesznek az iskolai KISZ-bizottsági titká­rok, mert ez is az együttmű­ködés egyik jele. — Milyen a közösségi élet a kollégiumban? — 'Az nem közösségi em­ber, aki az iskolában minden­ből ötös, kiemelkedő, de fél­rehúzódik ,a feladatoktól. Nyújtsa képességeinek a leg­javát, de tudjon és akarjon seyiteni társainak, mutasson példát a lenni akarásban, Er­re törekednek a kollégium nevelői, a diáktanács, és jő partner ebben az iskolai KISZ-bizottság. — Beszélt a családi életre nevelésről is. — Erről a témáról kevés szó esik, pedig nyíltan, őszin­tén kellene vele foglalkozni. Megelőzhetnénk a meggondo­latlan cselekedeteket és az azokat követő fegyelmi eljá­rásokat. A mezőgazdasági szekció­ban Szép József, a lábodi er­dészet dolgozója mondta el véleményét az erdőgazdaság­ban folyó KISZ-munkáról, a sajátos körülményekről. Ki­emelte, hogy jobban előrelép­hetne a KISZ a gazdasági építömunkában, ha szervezet­tebbé és összehangoltabbá válna az újítómozgalom, a KISZ-radar, az Alkotó ifjúság pályázat, a különböző brigá­dok versenymozgalma, ha nem. akcióként kezelnék őket, s eltűnne a formalitás. So­mogy első volt a kezdemé­nyezők közölt az országban, a fiatal agrárszakemberek ta­nácsának megalakításában. Ezek a közösségek jól mű­ködnek, életképesek, de gon-. ressaust Czauka Valéria, a Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárának műsze­része. Miután bejelentette, hogy az ifjúság testedzése kapcsán a tömegsportról ki­van szólni, indítványozta — s a résztvevők vidáman be­leegyeztek —, hogy lazítás­képpen egy percig együtt végezzenek néhány fejkor­zést, kargyakorlatok»I. Nagy taps nyugtázta a frissítő,, nem túl „kimeritő” 'közös, „produkciót”. Ezt követően .a sportnak nemcsak. tot-, hanem omberlormáló jel én- ■tőségére is felhivia a figyel­met a Somogy megyei kül­dött Jakab Sándor, a SZOT fő­titkár helyettese emlékezte­tett arra, hogy a szakszerve­zetek négy és félmilliós' tag­ságénak egy harmada, s a ■tisztségviselők több mint fele fiatal. Nagv részük éppen a KlSZ-monkában szerzett mozgalmi tapasztalatot, jár­tasságot a közügy ekben, el­kötelezettséget a haladás, a szocializmus ügye mellett. A magyar szakszeivezetek XXIV. kongi’esszusának elő­készítése során több tízezer fiatalt választottak meg bi­zalminak, szakszervezeti ve­zetőnek. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a magyar népirontmozgalom üdvözl étét S. Hegedűs László, a HNF OT titkára tolmácsolta. El­mondotta, hogy a KISZ és a népfront együttműködése az elvi és gyakorlati kérdé­sekben is a teljes egyetérté­sen alapult, összességében eredményes volt és évről év­re szélesedett. Ezután Vu Mao, a vietná­mi Ho Si Minh KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz, s a vi­etnami fiatalok, a négy és fél milliós ifjúsági szövetség tagságának forró üdvözletét tolmácsolta a KISZ X. kong­resszusának. A kongresszus nagy tapsa közepette lépett a mikro­fonhoz Manuel Estevez, a Kubai KISZ Országos Veze­tőségének tagja, a kubait fiatalok küldöttségének ve­hetője. A latin-amerikai kon­tinens első szocialista orszá­gában élő fiatalok forradal­mi üdvözletét tolmácsolva kijelentette: a KISZ a ma­gyar ifjúsági mozgalom, leg­jobb hagyományainak bir­tokában napjainkban a mar­xizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szilárd zászlóvivője. Ezzel a kongresszus szom­bati munkanapja befejező­dött, vasárnap a központi bizottság beszámolóija és a dokumentumok feletti vitá­val folytatódik a tanácsko­zás. dőlni kell továbbfejlesztésük­re is. Az ifjúmunkás szekcióban többen elmondták, hogy az ipar mai fejlettsége nemcsak magasabb, de több irányú szaktudást is követel.- Jól képzett, sokfele munkateni- lelen alkalmazható szakem­berekre van szükség. A fel­sőfokú tanintézetek tanácsko­zásán — bár kritikus volt a hangulat — vita mégsem ala­kult ki. Ennek oka az, hogy az elmondott gondokat, hiá­nyosságokat valamennyien érzik, ismerik, és inkább a továbblépésről gondolkodtak. Érdekes felszólalások voltak az értelmiségi fiatalok szek­cióülésén, ahol kiemelték a közművelődés fontosságát és történelmi múltunk jobb megismertetését. Délután plenáris ülésen folytatta munkáját a kong­resszus, melynek elnökségé­ben megyénk két küldötte, dr. Nagy Sándor, a KISZ'KB titkára és Dékány Gyöngyi, a Kaposvári Villamossági Gyár dolgozója is helyet foglalt. Sárái Árpádot, a megyei KISZ-bizottság első titkárát a jelölő bizottságba válasz­tották. Este gazdag programot kí­nált a fiataloknak, a Magyar Néphadsereg Művelődési Ha­za, ahol diszkó, koncert, pari- tomimelöadás és szabadtéri műsorok, biztosították a ki­kapcsolódást. Izményi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom