Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Kádár János felszólalása a KISZ X. kongresszusán (Folytatás, a 2, oldalról.) szólva nemcsak a központi bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Minden­kinek meg kell tanulnia, ho­gyan küzdje le ezeket a hi­bákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyar- országon, amelyről a továb­bi fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Koráb­ban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy# bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vo­natkozik —, akkor az ered­ményekért már nagyobb erő-, feszítésekét kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják- meg korábbi ered­ményeiket, de utána már a századimásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy ki­csit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát lát­nunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további elő­rehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán ke­ményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszo­nyok és a kedvezőtlen világ- gazdasági körülmények kö­zött hiányosságaink is ne­hézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. ■ Jobban dolgozunk Meg vagyok győződve ar­ról, s pártunk Központi Bi­zottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két év­ben szigorúbb követelménye­ket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgo­zunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszíté- seinknek megvan az értelme. Továbbra is 'követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy prob­lémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hi­báink és hiányosságaink fel­számolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a ter­vek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozatai­ban és a VI. ötéves tervben. Kedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hagy az indu­lás bíztató volt. Sok terüle­ten mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Ta­valy a mostoha időjárás miatt késett az érési folya­mat, összetorlódtak a mun­kák. Mindezek tetejébe szo­katlanul korán állt, be a tél. Amit az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek dolgozói a múlt év őszén, és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalap­pal előttük! Becsülettel, erő­feszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk mú­lik, akkor az igyekezet, és a szorgalom meghozza az ered­ményét. Érvényes ez a ter­melésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenység­re. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körül­mények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az.élet­színvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon ko­molyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvénye­síteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túl­nyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben,, a szolgál ta-, tásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húz­zák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben job­ban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek leg­főbb követelménye, hogy a mii társadalmunk a munka társadalma, itt dolgozni kell, ■ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sike­resen építjük a fejlett szo­cialista társadalmat és vé­delmezzük a bókét. A mi programunk: a szo­cializmus és a béke — a ha­za felvirágoztatása. * Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem ma­radnak el. Kedves Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kí­vül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az út­törők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpót­lást, a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozga­lomra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát fele­lős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. Különös figyelmet a munkásifjúságra A KISZ, mint az ifjúság tő- megszervezete is betölti funk­cióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál ve­lük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell já- vítani a munkán, ezt a KISZ-' esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen min­den ifjúsági rétegre nagy fi­gyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúság­ra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi él­csapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósít­ja meg. Legfontosabb után­pótlási forrása a munkásif- júság, minthogy a munkás- osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének tör­ténelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akik­kel vitatkoznunk kellett, ar­ra a hibás következtetésre ju­tottak, hogy szűk, elit ifjúsá­gi szövetséget kell szervez­niük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdése­ket. Az ifjúság soraiból a je­lenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tö­mörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialis­ta építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hi­bás felfogás, amit úgy nevez­hetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották, magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ- ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden ember párton- kívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kom­munistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kom­munista a szocializmus, a korppiunizmus eszméjére te­szi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogu­lása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet fel- emelkedése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít, erősödik a szocialista öntudat es áldozatkészség. Erről ta­núskodnak a szocialista bri­gádmozgalom és munkaver­seny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizo­nyos társadalmi okai is lehet­nek — erősödött az egyéni gyarapodásra való hajlam, az önzés és az egoizmus. Ugyan­az az ember néha a kollektí­vában szocialista módon, a saját szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk ér­te? Ez így nem jó! A kom­munista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli alá saját egyé­ni érdekeit, céljait, életmód­ját, életstílusát. Erre kell ne­velni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kom­munista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválasztha­tatlan a nép életkörülményei­től és életszínvonalától. Ma­gyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörül­mények sem rosszak. Ezt ál­lapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek- mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. EZ vonatkozik a fia­talságra is, hiszen van enni­valója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúsá­got, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és lát­nak eleget, s nézzék meg, ho­gyan élnek kortársaik a tő­kés világban. A munkanélkü­liek között igen magas a fia­talok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiatal­jainknak biztosított a mun­kalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. Egy életre szóló „beruházás” A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt ember-, nél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Középfokú képzésben a megfelelő kor­osztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáte­szem, hogy a középiskolai ta­nulók száma most a hétszere­se, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rendszerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúsá­gunk birtokába veszi a mű­veltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az if­júság problémáival. Ezek kö­zül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pá­lyakezdés. Mindkettőt napi­renden tartja a párt, a kor­mány és a társadalom, és mindnyájan javítani szándé­kozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új la­kásba. Mind emellett jogos igény, hogy javuljon a hely­zet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kezdeményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy .mindjárt kétszobás, összkomfortos lakásban in­duljon a családalapító fiatai ember élete. Akkor az volt a fiatal vágya -» talán még most is az —. hogy akármi- *• lyen kicsiny, de saját ottho­na legyen, ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell ne­künk mindenekelőtt elősegí­teni többféle módon és for­mában, mart ez jogos igény. De ezeket a jogos igé­nyeket is helyesen kell ér­telmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfor­tos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy- csapásra egyetlen társada­lom sem tudja .megadni. Le­hetetlenség, hogy mi egy fia­talembernek húsz vagy hu­szonegy éves korára garan­táljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „Ülj be testvér a készbe, éljen a szocializmus”. Ez így nem megy, ezért neki is kell va­lamit tennie. A jogos igényeket számon tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a tár­sadalom is. Égésiében véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, poli­tikai állapota megfelelő. A fiatal korosztályok óriási többsége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben és bri­gádmozgalomban, önkéntes építőtáborokban. Itt már szóba hozták a védnöksége­ket, .amelyek nagyon fontos segítői a szocializmus építé­sének. Megemlítem Paksot, bár sok más példa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt arról, hogy fiataljaink Uszty-Iümszkben es Orenburgban is becsüle­tet szereztek a magyar név­nek. Sőt, van olyan tapasz­talát, hogy a magyarok kül­földön jobban igyekeznek és a nemzet becsületére többet adnak, mint itthon. A világ­ban sokfelé dolgoznak ma­gyar munkások, és általában dicsérik a munkájukat. De jó lenne, ha itthon is min­denütt ugyanezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettsége­iknek is. És ez nagyon fon­tos, mert megfelelő színvo­nalon kell tartani hazánk és a szocialista országok védel­mi erejét. Még jobb lehet Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerüljenek és. a maguk aka­ratát erőszakolják rá az em­beriségre. A népek már tud­ják, hogy mit várhatnak a kapitalizmustól és az impe­rializmustól. Mindent meg kell tennünk és meg is te­szünk a megfelelő színvonalú honvédelemért. A fiatalokat is ilyen szellemben kell ne­velnünk. Minél erősebb vé­delmi képességünk, annál in­kább elejét vehetjük az im­perialisták mindenféle vér­mes reményeinek és kalandor akcióinak. Ez is a béke szol- ■ ;álata és védelme! Mindent összevetve, én a szerény megfogalmazás híve vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi' és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen so­ha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmei­politikai nevelést, tudomá­nyos világnézetünk, a marxiz­mus—leninizmus terjesztését és a párt politikájának meg­valósítását. Sok vita volt an­nak idején a pártban is ar­ról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglétszámnak. Mi úgy vél­jük, hogy a párt ereje vala­mely területen — bár nem teljesen független a taglét­számtól — elsősorban ott mu­tatkozik meg, ahol politikája érvényesül. Ez bizonyos érte­lemben az ifjúsági munkára is érvényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is előse­gítheti, hogy a párt politiká­ja minden kérdésben és min­denhol megfelelően érvénye­süljön. Ennek érdekében el­veink, rendszerünk, eszméink mellett ki kell állni. A KISZ-kongresszus elé terjesztett jelentés és az el­nöki megnyitó is említést tett arról, hogy a tanácsko­zást megelőzően helyenként éles, élénk viták voltak. Itt hozom szóba azt a jelenséget, hogy a párt politikájának he­lyeslése a széles körű egyet­értés nyomán a felnőttek egy része elszokott a vitától, attól, hogy szembeszálljon a zava­ros nézettel, rámutasson az igazságra. A család, az iskola szerepe A felnőttek és a fiatalok határozott kiállására van szükség, hogy a helytelen né­zetekkel vitatkozni és érvelni kell. Ezek között található olyan, ami a nyugati világból származik, tőlünk idegen, sőt esetenként ellenséges. A fia­talokat különösképpen segí­teni kell abban, hogy ismer­jék fel az ellenséges, anti- kommunista, antiszocialista nézeteket. Hiszen előfordul­hat, hogy valamely nézet el­lenséges tartalmát az a fiatal sem ismeri fel, aki azt ter­jeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szilárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a hon­védelem, a művelődés, a sport nemcsak ji társadalomnak, hanem elsősorban magának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizen­éves gyerek kijelenti az apjá­nak, nem tanulok neked to­vább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az apjának, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, hanem elsősorban saját ma­gának tanul. S nem csak a társadalomnak, hanem önma­gának is dolgozik, saját jövő­jét is építi. Ugyanígy a hon­védelmi kötelezettség becsü­letes teljesítésével saját éle­tét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi nevelés­ben nagy szerepe van a csa­ládnak; az iskolának, a társa­dalomnak, amibe természete­sen beleértem a pártot él a KISZ-t is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint egy természeti lény. Ahhoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi magatartási normákat megtanulja, a társadalom ha­tása szükséges. Az első, aki neveli, tanítja, a szülő; a má­sodik a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társadalom, az idő­sebb nemzedék. Az embere­ket szocialista öntudatra, ha- zafiságra és internacionaliz­musra, a munka megbecsülé­sére, politikai és erkölcsi igé­nyességre, bátorságra kell ne­velni. A fiatal ebben az érte­lemben legyen „idealista” és harcoljon az eszmék tiszta ér­vényesüléséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a példa ereje. Mert ha valaki nem Úgy él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor sza­vának nincs hitele. S rendkí­vül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladato­kat adjunk, s bízzunk ben­nük. Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni le­het, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Már az indulásnál nagyobb az alap- műveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. Segítség a jövőben is Kedves Elvtársak! A KISZ X. kongresszusá­nak eredményes, jó munkát kívánok. Ügy gondolom, hogy miként a párt XII. kongresz- szusa, az országgyűlési és ta- , nácsi választások, majd a szakszervezeti és a népfront­kongresszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tettre készségét és újabb lendületet ad a szocia­lista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallottam, az bizta­tó. A pártszervezetek eddig is segítették és a jövőben is se­gíteni fogják a KISZ munká­ját. Államunk, az egész tár­sadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idő­sebb ’ generációnak nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében kijelenthe­tem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is bizton számíthat a pártra és a kormányra a magyar ifjú­ság nemes céljainak valóra váltásában. Azt kérem a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség tisztségviselőitől, KISZ- tagjaitól, valamennyi fiatal­tól, hogy dolgozzanak becsü­lettel, s bízzanak abban, hogy a szocializmus és a béke győzni fog. A magyar nép en­nek jegyében éj, és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a bol­dog életet. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom