Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Kádár János felszólalása a KISZ X. kongresszusán (Folytatás, a 2, oldalról.) szólva nemcsak a központi bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyar- országon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy# bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatkozik —, akkor az eredményekért már nagyobb erő-, feszítésekét kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják- meg korábbi eredményeiket, de utána már a századimásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen világ- gazdasági körülmények között hiányosságaink is nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. ■ Jobban dolgozunk Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszíté- seinknek megvan az értelme. Továbbra is 'követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. Kedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hagy az indulás bíztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt, be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén, és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet, és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az.életszínvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben,, a szolgál ta-, tásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követelménye, hogy a mii társadalmunk a munka társadalma, itt dolgozni kell, ■ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük a bókét. A mi programunk: a szocializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. * Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Kedves Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát felelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. Különös figyelmet a munkásifjúságra A KISZ, mint az ifjúság tő- megszervezete is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell já- vítani a munkán, ezt a KISZ-' esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkásif- júság, minthogy a munkás- osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervezniük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság soraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialista építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották, magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ- ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden ember párton- kívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kommunista a szocializmus, a korppiunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet fel- emelkedése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít, erősödik a szocialista öntudat es áldozatkészség. Erről tanúskodnak a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodásra való hajlam, az önzés és az egoizmus. Ugyanaz az ember néha a kollektívában szocialista módon, a saját szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli alá saját egyéni érdekeit, céljait, életmódját, életstílusát. Erre kell nevelni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kommunista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszthatatlan a nép életkörülményeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörülmények sem rosszak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek- mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. EZ vonatkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitalizmussal ijesztgetni az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a tőkés világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. Egy életre szóló „beruházás” A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt ember-, nél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Középfokú képzésben a megfelelő korosztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a középiskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rendszerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkongresszus is foglalkozott az ifjúság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pályakezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan javítani szándékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új lakásba. Mind emellett jogos igény, hogy javuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kezdeményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy .mindjárt kétszobás, összkomfortos lakásban induljon a családalapító fiatai ember élete. Akkor az volt a fiatal vágya -» talán még most is az —. hogy akármi- *• lyen kicsiny, de saját otthona legyen, ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell nekünk mindenekelőtt elősegíteni többféle módon és formában, mart ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfortos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy- csapásra egyetlen társadalom sem tudja .megadni. Lehetetlenség, hogy mi egy fiatalembernek húsz vagy huszonegy éves korára garantáljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „Ülj be testvér a készbe, éljen a szocializmus”. Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit tennie. A jogos igényeket számon tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a társadalom is. Égésiében véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, politikai állapota megfelelő. A fiatal korosztályok óriási többsége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban, önkéntes építőtáborokban. Itt már szóba hozták a védnökségeket, .amelyek nagyon fontos segítői a szocializmus építésének. Megemlítem Paksot, bár sok más példa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt arról, hogy fiataljaink Uszty-Iümszkben es Orenburgban is becsületet szereztek a magyar névnek. Sőt, van olyan tapasztalát, hogy a magyarok külföldön jobban igyekeznek és a nemzet becsületére többet adnak, mint itthon. A világban sokfelé dolgoznak magyar munkások, és általában dicsérik a munkájukat. De jó lenne, ha itthon is mindenütt ugyanezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeiknek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tartani hazánk és a szocialista országok védelmi erejét. Még jobb lehet Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerüljenek és. a maguk akaratát erőszakolják rá az emberiségre. A népek már tudják, hogy mit várhatnak a kapitalizmustól és az imperializmustól. Mindent meg kell tennünk és meg is teszünk a megfelelő színvonalú honvédelemért. A fiatalokat is ilyen szellemben kell nevelnünk. Minél erősebb védelmi képességünk, annál inkább elejét vehetjük az imperialisták mindenféle vérmes reményeinek és kalandor akcióinak. Ez is a béke szol- ■ ;álata és védelme! Mindent összevetve, én a szerény megfogalmazás híve vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi' és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen soha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmeipolitikai nevelést, tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus terjesztését és a párt politikájának megvalósítását. Sok vita volt annak idején a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglétszámnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamely területen — bár nem teljesen független a taglétszámtól — elsősorban ott mutatkozik meg, ahol politikája érvényesül. Ez bizonyos értelemben az ifjúsági munkára is érvényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt politikája minden kérdésben és mindenhol megfelelően érvényesüljön. Ennek érdekében elveink, rendszerünk, eszméink mellett ki kell állni. A KISZ-kongresszus elé terjesztett jelentés és az elnöki megnyitó is említést tett arról, hogy a tanácskozást megelőzően helyenként éles, élénk viták voltak. Itt hozom szóba azt a jelenséget, hogy a párt politikájának helyeslése a széles körű egyetértés nyomán a felnőttek egy része elszokott a vitától, attól, hogy szembeszálljon a zavaros nézettel, rámutasson az igazságra. A család, az iskola szerepe A felnőttek és a fiatalok határozott kiállására van szükség, hogy a helytelen nézetekkel vitatkozni és érvelni kell. Ezek között található olyan, ami a nyugati világból származik, tőlünk idegen, sőt esetenként ellenséges. A fiatalokat különösképpen segíteni kell abban, hogy ismerjék fel az ellenséges, anti- kommunista, antiszocialista nézeteket. Hiszen előfordulhat, hogy valamely nézet ellenséges tartalmát az a fiatal sem ismeri fel, aki azt terjeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szilárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a honvédelem, a művelődés, a sport nemcsak ji társadalomnak, hanem elsősorban magának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizenéves gyerek kijelenti az apjának, nem tanulok neked tovább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az apjának, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, hanem elsősorban saját magának tanul. S nem csak a társadalomnak, hanem önmagának is dolgozik, saját jövőjét is építi. Ugyanígy a honvédelmi kötelezettség becsületes teljesítésével saját életét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi nevelésben nagy szerepe van a családnak; az iskolának, a társadalomnak, amibe természetesen beleértem a pártot él a KISZ-t is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint egy természeti lény. Ahhoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi magatartási normákat megtanulja, a társadalom hatása szükséges. Az első, aki neveli, tanítja, a szülő; a második a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társadalom, az idősebb nemzedék. Az embereket szocialista öntudatra, ha- zafiságra és internacionalizmusra, a munka megbecsülésére, politikai és erkölcsi igényességre, bátorságra kell nevelni. A fiatal ebben az értelemben legyen „idealista” és harcoljon az eszmék tiszta érvényesüléséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a példa ereje. Mert ha valaki nem Úgy él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor szavának nincs hitele. S rendkívül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladatokat adjunk, s bízzunk bennük. Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni lehet, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Már az indulásnál nagyobb az alap- műveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. Segítség a jövőben is Kedves Elvtársak! A KISZ X. kongresszusának eredményes, jó munkát kívánok. Ügy gondolom, hogy miként a párt XII. kongresz- szusa, az országgyűlési és ta- , nácsi választások, majd a szakszervezeti és a népfrontkongresszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tettre készségét és újabb lendületet ad a szocialista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallottam, az biztató. A pártszervezetek eddig is segítették és a jövőben is segíteni fogják a KISZ munkáját. Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb ’ generációnak nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében kijelenthetem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is bizton számíthat a pártra és a kormányra a magyar ifjúság nemes céljainak valóra váltásában. Azt kérem a Kommunista Ifjúsági Szövetség tisztségviselőitől, KISZ- tagjaitól, valamennyi fiataltól, hogy dolgozzanak becsülettel, s bízzanak abban, hogy a szocializmus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek jegyében éj, és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog életet. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP
