Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

XXXVII. évfolyam, 126. szóm 1981. május 31., vasárnap Folytatta munkáját a KISZ X. kongresszusa Az elfogadott napirendnek megfelelően szombaton reggel hat szekcióban folytatta tanácskozását a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusa. Szűkebb hazájuk, az őket megválasztok véleményét tolmácsolva külön-külön munkabizottságban elemezték a kongresz- szusi dokumentumokat a munkásfiatalok, a mezőgazda­ságban dolgozó kiszesek, az értelmiségi fiatalok képvise­lői, a fegyveres erők és testületek ifjúkommunistái, a középiskolások és szakmunkástanulók, valamint az egyetemisták és főiskolások kongresszusi küldöttei. A munkásfiatalok szekció­jának ülésén, a Magyar Nép­hadsereg Művelődési Házá­ban — Juhász Andrásnak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével — a pályakezdő évekről szólván elsősorban azokat a gondokat vették górcső alá, amelyek­nek megoldásából a KISZ is részt vállalhat, Hatvanki- lencen jelentkeztek a vitá­ban, de még egyharniaduk személyes meghallgatására sem futotta az időből. Aki nem léphetett a mikrofon­hoz, írásban juttatta el gon­dolatait a szerkesztőbizott­sághoz. A fiatal munkálok társadalomban elfoglalt sze­repüket és rangjukat a mai és a holnapi országépítésben érzékletesen — s nagy tet­szést keltve — fogalmazta meg egy bauxitbányász-fia­tal. Előbb idézte az MTA idei közgyűlésének egy sar­kalatos állásfoglalását: a most következő nehéz évek­ben különösen szükség van új szellemű, tehetséges, meg­alapozott tudású és bátor műszaki, gazdasági irányító­vezető gárdára. A felszólaló ehhez hozzátette: ugyanez a követelmény a beosztottak­nál is; a szakmunkások is csak ugyanilyen rátermett­séggel, műveltséggel tudnak helytállni. Javasolta: segítse a KISZ, hogy a fiatalok a munkába lépés után is ál­landóan fejleszthessék tu­dásukat, általános, szakmai és politikai műveltségüket. A szekciótanácskozás egyér­(Folytatás a 2. oldalon.) Növény génbank. Az Országos mezőgaz­dasági Fajtakísérleti Intézet agrobotanikai központjában, Tá- piószelén mintegy harmincezer zöldség és szántóföldi növény­fajta van. A VI. ötéves tervben az intézet fő feladata a szán­tóföldi és zöldségnövények génbankjának fejlesztése. Össze­gyűjtik a hazai alapanyagokat és egyben megőrzik a már el­ismert fajtákat. A magok életképes tárolása megfelelő szá­rítás és hűtés után több -évtizedig is lehetséges. Az intézet a KGST-országokkal is kapcsolatot tart. KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A párt és a társadalom támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit Kedves Elvtársak! Először egy megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettsé­gemnek teszek eleget: átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának üdvözletét és jókí­vánságait. Köszöntőm a Kom­munista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusának küldötteit és meghívottait, a lenini Kom- szomol és más külföldi test­vérszervezetek, -mozgalmak képviselőit. Üdvözlöm e jeles nap alkalmából a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség egész tagságát, hazánk ifjúságát. A KISZ Központi Bizottsá­gának beszámolója, a benyúj­tott határozati javaslatok — miként az eddig elhangzott felszólalások is bizonyítják — jó alapot adnak a kongresz- szus munkájához. Bizonyos vagyok abban, hogy a tanács­kozás betölti hivatását, új lendületet ad a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság munkájának, s hozzá­járul a szocializmust építő népünk további előrehaladá­sához. Kedves Elvtársak! Néhány gondolattal én is szeretnék a kongresszus napi­rendjén lévő kérdéshez káp- csolódni. Enyhülés és új feszültség A nemzetközi helyzet — az enyhülés igen jó és hasznos időszaka után — az utóbbi években éleződött, s egyszer­re vannak jelen az enyhülés eredményei és az új feszült­ségek. Az utóbbiak egyik fon­tos oka minden bizonnyal az a széles körű, mély, átfogó társadalmi, gazdasági-pénz­ügyi, valamint politikai-veze­tési válság, amellyel a kapi­talista rendszer küszködik. Ez még a legfejlettebb tőkés országokat is gyötri. Gazda-' sági fejlődésük üteme meg­torpant, infláció, munkanél­küliség és más negatív jelen­ségek jellemzik életüket. Ki­fejezésre jut ez kormányok és kormányzati rendszerek bu­kásában, katonai hatalomát­vételekben, a közelmúlt fa­siszta puccskísérleteiben és a merényletekben is. A terror- cselekmények megmutatják a világnak, az emberiségnek, milyen is a kapitalizmus iga­zi arca. Az imperializmus a fő óka; annak is, hogy a világ külön­böző térségeiben az utóbbi években nem csökkent a vál­sággócok száma. A Közel-Ke­leten — gondoljanak csak a legutóbbi libanoni esemé­nyekre — még dörögnek a fegyverek. Dél-Afrikában még dühöng a fasiszta, fajül­döző rendszer. Latin-Ameri- kában és Ázsiában is sok fe­szültség halmozódott fel. A kapitalisták megkísérelték, hogy a maguk módján és hasznára oldják meg a prob­lémákat, de nem sikerült ne­kik, sőt azok tovább bonyo­lódtak, s ezek is kiélezték a nemzetközi helyzetet. A tőkések társadalmi rend­szerük kibékíthetetlen belső ellentmondásaiból, megoldha­tatlan problémáiból kapita­lista kiutat keresnek, s úgy vélik, hogy azt a fegyverke­zés fokozásában, a katonai erőfölény megszerzésében, a diktátum-politikában fogják megtalálni. Ez a kiútkeresés megnyilvánul az utóbbi idő­ben erősödött szovjetelleries- ségben, antikommunizmus- ban, a népek szabadságtörek­véseinek elnyomásában, a ha­ladás erőivel szembeni harc fokozásában és a béke elleni támadásokban. A tőkés világ agresszív kö­rei politikai, anyagi, sőt ka­tonai eszközökkel segítik az indokínai népek elleni táma­dásokat, Afganisztán ellen hadüzenet nélküli háborút folytatnak, szítják a szabad­ságukért küzdő latin-ameri­kai népek, a nicaraguai, a salvadori nép elleni agresz- sziót Odáig elmennek, hogy a haladó erők, a népek sza­badságtörekvéseit is terroriz­musnak bélyegzik. Sokszor burkoltan, áttételesen és köz­vetve, máskor nyíltan lépnek fel Lengyelország szocialista, rendszere és vívmányai ellen. ■ A helyzet reális vizsgálata alapján állíthatjuk, hogy az imperialisták , tervei, újabb keletű „mozgolódásai”, kam­pányai — bár nagy veszélye­ket hordoznak — teljes ku­darcra vannak ítélve. A tő­kések arról álmodoznak, hogy mint egykoron, újra a világ urai lehetnek. De ez nem le­hetséges többé, mert a világ megváltozott. Ez a változás történelmileg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom győzelmével, az imperializ­mus világuralmának meg­szűntével kezdődött. A szovjet hatalom, a világ első szocialista országa min­den megpróbáltatást kiállt, erőssé és legyőzhetetlenné vált. A szocialista társadalmi rend világrendszer lett. Az utóbbi évtizedben egész sor újonnan felszabadult ország hirdette meg, hogy a szocia­lizmus útján haladva kívánja megtalálni népe boldogulását. Meg kell védeni az eredményeket Ilyen a világ, és ezt minden­kinek a valóságnak megfele­lően kell látnia: a világpoli­tika alapvető erőviszonyai p haladás és a béke javára vál­toztak. De továbbra is küzde­ni kell, most különösen szük­ség van a népek éberségére, országaink védelmi képessé­gének erősítésére, a haladás é§ a béke minden hívének aktivitására. Az enyhülés eredményeit meg kell védeni, amelyek jelentős tényezői a világpolitikának. Ezek az eredmények annak is köszön­hetők, hogy a haladás erői, a béke őszinte hívei mellé áll­tak olyan polgári politikusok, akik megértették: korunkban a különböző társadalmi rend­szerek fennállása idején nincs más út, mint az országok bé­kés egymás mellett élése. És az emberiség perspektívája nem is lehet más, mint a bé­ke és a társadalmi haladás. Az imperialista vezető kö­rök azonban kitérnek a tár­gyalások elől és csökönyösen ragaszkodnak az amerikai ra­kéták Nyugat-Európába tele­pítésének tervéhez. Az Egye­sült Államok elnöke a napok­ban azt mondotta, hogy tár­gyalni szándékozik a Szovjet­unióval, de az erő pozíciójá­ból. Ez a szándék a világ va­lóságos helyzetének félreérté­sén alapszik. A Szovjetunió­val, a szocialista országokkal az erő pozíciójából nem lehet tárgyalni, és nem diktálhat senki. Velük tárgyalni csak az egyenjogúság, a közös fe­lelősség és. a megegyezés szándékával lehet. Ennek megértése szükségszerű, ezt előbb-utóbb be is fogják lát­ni. Az sem ártana, ha a nyu­gati világ vezetői jobban hasznosítanák . a történelmi tapasztalatokat. Hiszen a má­sodik világháború óta az im­perialisták többször meghir­dették, hogy fel kell számol­ni, blokád alá kell venni a kommunista rendszereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hogy a valósá­gos viszonyokat nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul keli venniük, hogy a népek — elsősorban a Szov­jetunió és a többi szocialista ország népei — az elért vív­mányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitat­hatatlan joga, hogy megsza­baduljanak az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a gyar­mati rendszer maradványai­tól. A népek pedig nem nyug­szanak, ameddig nem ren­delkezhetnek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez á világ fejlődése, az emberiség, az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a ma­gunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke minden hívének nagyobb ak­tivitásra van szüksége. Egye­sítenünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Fontos; hogy a tő­kés országok kormánykörei ugyanúgy politikai józanságot és felelősségtudatot 'tanúsít­sanak, mint a szocialista or­szágok vezető fényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Vall­juk, hogy a nagy nemzetközi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- saes népe érdekelt: a világ­háború elkerülése. Ennek le­hetősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és ki- terjesztése. A konkrét feladat a fegyverkezési verseny meg­fékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöző kapcso­latok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fő eszköze minden vitás kér­désben a' tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek megfelelő megállapodás le­gyen. Korrekt politika A szocialista országok be­csületes, korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő biztonsá­gát a fegyvérzet alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényegé eddig és ez lesz a továbbiak­ban is. Nagyszerűen kifejez­ték ezt az SZKP XXVI. kong­resszusán Brezsnyev elvtárs által előterjesztett széles kö­rű tárgyalási javaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kér­désekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások. Különösen nagyra értékel­jük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propa­ganda ellenére az SZKP kongresszusának hangvétele nyugodt, magabiztos, józan és mérsékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elvtárs leg­utóbbi, grúziai beszéde is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak vál­tozatlanul érvényes és tár­gyalást igénylő javaslataik. A széles közvélemény — nem­csak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is — tudja, hogy az emberiség alapvető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államokon, a NA- TO-országokon, a kapitalista világ vezető tényezőin van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocialista országok javas­lataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, va­lamint országunk közvélemé­nye melegen üdvözölte és tel­jes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat. Hazánk a Varsói Szerződés országai­val, a haladás és a béke ösz- szes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javasla­toknak a megvalósításáért. Ennek szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a madridi tanácskozáson, a be­csi tárgyalásokon és a kétol­dalú kapcsolatokban is. Pár­tunk, kormányunk e célokért, ebben a szellemben végzi nemzetközi . tevékenységét. Joggal mondhatjuk, hogy né­pünk teljes mértékben támo­gatja ezeket a külpolitikai cé-, lókat. Bízunk abban, hogy meg tudjuk akadályozni az új világháborút, a nemzetkö­zi helyzetben folytatódik az enyhülés, és megőrizzük a bé­két. Kedves Elvtársak! Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpoliti­kai helyzetünk kiegyensúlyo­zott, a párt és a nép össze­forrott, együtt dolgozik, erő­södik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk 'politi­kai, gazdasági alapjai szilár­dak. A gazdasági, kulturális építőmunkában jelentős ered­ményeket értünk el. Ezek jel­lemzik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bi­zonyos mértékben a velünk szembenállók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi meg­mozdulás is bizonyítja. Első­ként említem a XII. kong­resszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az országgyűlé­si és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszu­sok, a Hazafias Népfront kongresszusa, és ez a mosta­ni kongresszus is. Az itt fel­szólaló fiúk és lányok • — csakúgy, mint a korábbá fó­rumok résztvevői — a való­ságos helyzetről és tenniva­lókról szóltak, teljes felelős­séggel és bizakodással. Ah­hoz, hogy eredményesen dol­gozhassunk, sók • mindenre’ egyebek között anyagi esz­közökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nem­zeti egység. . (Folytatás a 2. oldalon.) "

Next

/
Oldalképek
Tartalom