Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Benke László A mezőkövesdi népművészet tárgyaiból, alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten a Néprajzi Múzeumban. Képünkön: a „szegények ebédje" (Heuer Lajos felvételé) Halász Miklós Elmaradt beszélgetések Hegedűs Géza A SZÉPSÉGRŐL Várakozás az idő szakadékában A már nem és a még nem szakadékéból kéken képzeletemmel hogyan Létem vasárnapjára hitetlenül hiába hittel is mindhiába Anyám is meggyötörve hull kútmélynyi közönybe s főzi főzi a levest Mert csak a visszavétel gödre csontzenével a dörgö hörgő nóta Halálra nem hiába tnindörökké bokázva előtte csak bokázva íme, a béke csöndje Valahol könnyen födve leisóhajt egy szép halott Csanády János Régi utak , haza Éjben robaj-ló vonatok, a rugótokon ringatózom, alattam kattogó sínek mondják monoton, várnak otthon; éjbe fúródó vonatok meg-megállnak egy állomáson, kivilágított ablakok hívogató sorait látom, de aztán megint csak sötét, a vonat-ablak enyhe fényt vet a szomszéd sínre — árvaságom vasbaöltözött kópét látom, ör zegombolom a kabátom, megbújok a kupé-sarokban, majdcsak eljön Mezőkomárom, onnan már egy ugrás, az otthon, 6 kilométer, gyalog, éjjel, s fejem fölött már csak a hold rmg és hinti sugarát széjjel. Lelet a XXII. századból (Deim Piti kisplasztikája) A tenyere nyirkos lett, homlokát kiverte a veríték, és a sötétben félni kezdett. Talán a vacsora volt nehéz — gondolta, s ezzel próbálta -nyugtatni magát. De nem ment. Jól ismerte ezt a torkot szorító érzést. Kétszer már úgy tört rá, mint a napsütéses nyári időre a zivatar, de önmaga elől nem tudott menekülni. Akkor a konyak sem segített, sőt Seduxen tábornok is csak fejbe verte, hogy úgy saédelgett az utcákon, mintha üldöznék. Aztán amilyen gyorsan jött a nyomasztó érzés, oly hirtelen megszabadult -tőle. De most megint itt van, és rémülete nagyobb lett, ahogy a félelem elzsibbasztotta testét. „Talán csak nem a szívem?” Ahogy a gondolat végigci-káaolt fejében, a veríték teljesen ellepte homlokát, izzadságban fürdőit, „Észrevétlenül kell megdög- leni, de legalább gyorsan tói leszünk rajta.” A magára erőltetett cinizmus kissé megnyugtatta. Bámult ki az ablakon-, nézte a szürke betoníalat, hallgatta felesége ütemes szuszo- gásáit Valami kellémesre akart emlékezni, kereste a gyakran felidézett képeket, de rögeszmerendszeréből egyetlen emlék sem kattant be. Vöröshagymával ették a bifszteket Saciéknál. Az édes-kedves Saci milyen boldog volt, hogy mindenki nevetett. Jóízűt kacagtak, akkora zajt csaptak, hogy a felső szomszéd lekopogott. Vörösbort ittak és énekeltek, ö inkább elhúzódott a másik szobába, idegennek érzett mindent, nem volt kedve semmihez. Könyveket böngészett, unottan, és aá órájára lesett. Idegesítette, hogy mindenkinek jókedve van, idegesítette, hogy Saci utána jött, s még rosszabb kedvű Jetit megjegyzésétől: „Kimért vagy”. Eszébe juttatta, amikor egyik kollégája háta mögött.'úgy jellemezte: „Tartása van”. Utálta, akikre ezt mondták, de mostanában azokat kezdte utálni, akik ezt mondták. sebben elfutna tőle. Egyszer szólt csak hozzá, s ennyit mondott mindössze: „Lehe-* teilen tudsz lenni”. Saci soha többé nem hívta őket. Letörölte a homlokát, már annyira nem gyöngyözött, de végtagjai iszonyúan fájtak a félelemitől. Rettenetesnek hatott a csend. A zt várta, hogy mielőbb reggel legyen. De a gondolatok tovább kínozták. , „Ne hidd, hogy markodban az élet, nem igaz, hogy felül lehet emelkedni.” Miért is mondta ezt régi jó barátja, Feri? Vagy rosz- szul emlékszik? Öit éve látta utoljára. Nem, sokat beszélgettek, inkább Feriből ömlött a szó. Igen, most már jól emlékszik. Feri mindig vidám volt, olyan igazi belevaló gyerek, és akkor a filozófiáját magyarázta. „Meg kell fürödni az életben, csak semmi méltóság, inkább alázat... Élni, apa, éln-i keli!... Lazíts, ne légy mindig olyan feszes, mert korán meg d öglesz”. Emlékszik arra is, hogy kinevette, s akkor úgy tűnt, Feri csak nézi, nézd bambán; aztán szomorúan mondta : „Nagyon megváltoztál. Miért tagadod le magad?... Miért nem tudunk már beA séta < A kismama mindennap a temető fasoraiban sétáltatta újszülöttjét, hogy hozzászoktassa, valóságos jövőjéhez. Bizalom Reggel öngyilkos lett. mert a horoszkópja késő délutánra végzetes eseményt jósolt. Kalózok A napokban scifi-rajongók fanatikus csoportja hatalmába kerítette az Air Francé egyik gépét — hogy a holdra téríthesse. Végakarat Mindig hipochónder volt. Amikor íölnyitották a végrendeletét, kiderült: esötlen napra rendelte a temetését, hogy meg ne hűljön. Megtorlás Az erkölcs nevében lassan már olyan szigorú lesz a cenzúra, hogy tiltani fogják a matracokat reklámozó hirdetéseket is. A csábítás Egy napon találkozott a halállal. Megállapította, hogy most kéne beszélgetni. Ez a rohadt érzés egyből elmúlna. Valaki még Ferin kívül is mondta a beszélgetést. Ki is?...” „Mindig csináltam valamit, csinálok isi... Rendet szeretnék az életemben, mindig is berendezkedni akartam... Nincs időm másokra... Nem is közelednek... De az istenit,' miért nem akarnak velem beszélni?” Még jobban fölhúzta magát az ágyon, a lába nem fájt, a homloka sem gyöngyözött. Hallgatta az ütemes szusizoigást, aztán hirtelen átnyúlt az ágyon, megrázta felesége vállát. Az a szemét sem nyitotta ki, fejét egy kissé megemelve, tagoltan kérdezte: — Mit akarsz? — Beszélgessünk — mondta a férfi örömmel. F elesége még magasabbra emelte a fejét, de hirtelen a párnára ej-, tette, . — Megőrültél? — motyogta, és folytatta az ütemes szuszogást. Lejjebb csúszott az ágyon, s ismét az ablakra nézett. A sötét oszlami kezdett. Lábait jólesően kinyújtotta. , Nem zsibbadt már. „Beszélgetni. Ez az, beszélgetni kell.” Rögeszme- szerűen ismételte magában. De ahogy a világosság megjelent az ablakban, kínlódására ráborült az álom. nagyon hasonlít legendákbe- li képéhez: barna-bús, komor- és tragikus asszony, és szemlátomást halálosan komoly. Az asszonV azzal a magabiztossággal közeledett hozzá, hogy végzetes csábereje ellenállhatatlan. Minden különösebb nehézség nélkül kisiklott a karmai közül: világéletében csak a cserfes szőkék vonzották. Hódítók A távoli galaxisról érkezett harcosok első Ízben égy afrikai őserdőben kerültek kapcsolatba a mi világunkkal. Egy év múlva íjjal, dárdával és parittyával fölfegyverkezve tértek vissza, hogy meghódítsák a földet. Ezúttal azonban az Egyesült Államokban értek földet, New York és Boston között. Összpontosítás Személyes ügyel annyira lefoglalták és úgy elszakadt a külvilágtól, hogy1“ udvariasan megköszönte a vlllámMegrészegülök a szépségtől. De nem az alkohol bódulata ez, hanem olyan elragadtatást ad, amelyben az ember felfokozottan érzi önmagát, azonosul a szépséggel amelyet szemével lát, fülével haiti vagy értelmével felfog. Aki átéli ezt a mámort. az szereti az embereket. az emberiséget, az életet. Az irodalomtörténet, a művészettörténet, a lélektan különféle magyarázata művészetről és műélvezetről sok hasznos dologra megtanít, nélkülözhetetlen a művek és alkotóik megértéséhez. De még csak meg sem tudják közelíteni a kérdést, hogy mi adja azt a szédületét, amely egy két és félezeréves görög Afroditészobor — egy tökéletes formájú női test — láttán elárasztja a lelket. És miféle társadalomtudomány magyarázza meg, hogy miért tölti le áhitat az embert az éjszakai csillagos ég láttán? Mert a szépség ott kezdődik: a természet adta látványoknál. Az égtől kaptuk a végtelen élményét, az évszakok váltakozása erdőben és mezőA tanított meg a színek végtelen árnyalataira, madarak hangversenyétől tanultuk a zeniét, hegyórióSok ébresz- tették a iénnségas érzetét, a tenger nyugalma és vihara a remény és félelem váltakozását. A természet élménye nélkül nem bontakozhattak volna ki a művészetek. De a művészetek megtanítottak többet látni a természet szépségéből. , Örök dialektika ez: a külső valóság tanítja a művészt, és a művészek egymást követő nemzedéke tanítja, hogy milyen sokféleképpen lehet látni ugyanazt a végtelen arculatú természetet. Mert minden művész a tapasztalt külvilágból kapja művének minden elemét. Nem tudsz olyan absztrakt lenni, hogy a színeket, formákat, hangokat ne kívülről fogadd magádba. S amikor azt hiszed, hogy csupán saját tudatod ismeretlen mélységeit vetíted elénk, amelynek nincsen megfelelője a külső világban, akkor elfelejted, hogy te magad tudatod minden rezdülésével egy kicsinyke darabja vagy annak a természetnek, amely létrehozott. Nem tagadom, hogy az absztrakt művek is gazdagítják alkotói eszköztárunkat, de mint művészi célt, zsákutcának vallom, amelyből a szépségre éhes lélek minduntalan visz- szafofdulni kényszerül a kézzel fogható, szemmel látható, értelemmel felfogható természethez, benne a társadalomihoz és abban a végtelen változatú emberhez. csapásnak, hogy meggyújtotta a cigarettáját. Üzlet Föl akarta számolni a cipőboltját, ezért fölírta a kirakatra: „Tűnjön el valamennyi !” Kissé csodálkozott másnap: éjszaka teljesen kifosztották. még a raktárait is.' Probléma Gyönge tanuló volt; főleg matematikából, fizikából és kémiából szinte semmit sem értett Az érettségin egy álló óráig nem tudott megoldani egy pofonegyszerű példát a szabadesés köréből. Aztán hirtelen fény gyűlt agyában: összeadott, kivont, szorzott, osztott, beállította a kísérleti eszközt — és a plafonon át kirepült a tantetemből. A levelező A posta levélválogatójában dolgozván szokása lett, hogy minden este ellopott néhány levelet, s ezekre aztán maga válaszolt. l'orciitotLa: Homorótli József Sohasem akartam bezárkózni egyetlen korszak vagy stílusirány öncsonkító ízlesébe. Hiszem, tudom, vallom, hogy a szépség örökké gazdagodik: az új szépség nem a régi helyére áll, hanem a régi mellett foglal helyet. Michelagelo másképpen faragott szobrot, mint Plisi- diász de a reneszánsz nem tette érvénytelenné az anti- kot, ahogy idővel Rodin szo- borgyönyörűségei nem érvénytelenítették Pheidiás2t sem, Michelangeldt sem. Sok várost bejártam a világban, amelynek nem vol-- tam a piacán, nem voltam áruházaiban, de olyan nincs, amelynek ne ismerném múzeumait. Érdekes a piac is, odatartozik a város képéhez, de én többet tudok meg egy népről, ha látom és hallom, mit alkotott szépségben, mit gyűjtött össze magának szépségben. Mert aki éli a szépséget, az a rútat gyűlöli az emberi megnyilvánulásokban is, de nem az embert, aki képes a szépségre. De képek, szobrok, zenék élményeinek közepette, szeretvén egyéb művészeteiket is, számomra kezdettől fogva a költészet, az irodalom adta és adja a legtöbb szépséget. Iskolába sem jártam még, amikor anyám ajkáról verseket lestem el, utánamondottam, észrevétlenül megtanultam. Kisiskolás kólómban rímeket és szójátékokat faragtam, kamaszfővel képtelen történeteket találtam M. Korán kezdett izgatni a versformák titka. Itt kezdődött: évtizedekkel később a verstan tanára lettem. De közben magával ragadott a színház, és amit láttam, azt el akartam olvasni. Később rájöttem, hogy még jobb, ha egy Shakespearet előbb olvasok el és azután nézek meg Ez is szenvedély- lyé vált. Évtizedekkel később a színház- és drámatörténet tanára lettem Tanítanom kellett, hogy másoknak is megkönnyítsem az útját a szépség felé. És tudom kezdettől fogva, hogy a jó tanító maga is a szépség gyönyörűségét kelti föl, amikor átadja másoknak azt amit maga tud szép müvekről. Olvasó vagyok és író va-' gyök: versek, prózák között telik az életem. Nem zárom magamat egy kor vagy stílusirány ízlésébe: szeretem a klasszicizmust és a romantikát, a romantikát és a realizmust, a realizmust és a különböző izmusok játékait. Enyém az antik irodalom is, a lovagvilág költészete is, enyém a reneszánsz és a barokk. Enyém minden elmúlt évszázad, amely műveivel elküldte szépségeit, és enyém az én korom, amely tovább gazdagítja a szépségek kincsestárát. És a művészi öntudat és a művészi alázat elválaszthatatlan egységével igyekszem ehhez a teméntélén kápráztató szépséghez annyit hozzátenni, amennyire képességeim folytán képes lehetek. És közben tudván tudom, hogy mindez a szépség a forma gyönyörűsége, és önmagában mit sem ér, sőt önmagában nem is igazán szép, ha nem eszköze, kifejezés- módja a nagy közös mondanivalóknak: igazságnak, igazságosságnak, az állampolgárok gondjainak, feladatoknak, szerelemnek, a családok örömeinek és bánatainak — tehát az embereknek, akik együtt élnek, közös veszedelmeik és közös reményeik vannak. De vala- mennyiüket emberré teszi, hogy kezdetben a természettől tanulták a szépséget, hogy utóbb a művészetek, a költészet, az irodalom által, vagyis szépélményeiken át jobban értsék saját maguka-t és mindazt, ami körülöttük van. Ez az emberek igényé, és ezt kell kielégítenie a szépség termelőjének, a művésznek színek, formák, hangok es értelmes szavak aiud» Felesége hazafelé duzzogott, magában dúdolt, dühösen, s úgy érezte, legszíveSzirmay Endre Csillagvalóság Mint mikor két virágfej összebicceu, villanásnyira megrebben az arcod, a part nem görget már csak csöndet, bátran megvívtad szabadító harcod. öleld össze szálkás kétségeidet, köss szívós göböt a bizonyosságnak, kévéid megadóan összesimulnak, és kazlat raknak a csillag-valóságnak. szélgetni...?” „Beszélgetni... Tényleg, Jacques Sternberg MÁSODPERCESEK
