Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Jegyzetek Raksányi Lajos kiállításáról Stílus és érték Ankét a családról A művészeti stílusok a' korok katlanában forrva születnek. Kiemelkedő egyéniségek „tartják kezüket” a forrósáéba, de a tűz rajtuk kívül is még sokakat megperzselhet. Napjainkban több irányzat él egymás mellett; fölmagasztalt és lebecsült, meghaladott és úttörő szándékok jutnak kifejezésre a műalkotásokban. Az értéket, az értékeset egyik irányzat sem privilegizálhatja, nem sajátíthatja ki saját maga számára. A művészettörténet erre nem ad alapot. Tudjuk, az új keletkezése tagadással jár, a művészeti irányzatok — mint sok egyéb — harcokban edződnek, de a tusa után mindig kiderül, hogy a valódi értékek megférnek egymás mellett. Mednyánsz- ky és Rippl-Rónai, Medgyesi és Ferenczi Béni, Derkovits és Egjy ... A stílusok — és az alkotó szubjektumok — harcában gyakran megnyilvánul a feti- sizálás, de az igaz értékek mindig utat törnek maguknak. Raksányi Lajos a századelőtől napjainkig a képzőművészeti stílusok ádáz harca közepette — egyéniségén átszűrve s mindig becsülve az őszinte művészetét — megtalálta saját festői kifejezésmódját. Kaposvári gyűjteményes kiállítása a példa: az impresszionista stíluson ál is szemlélhette úgy ezt a századot, hogy kifejezhette a kor emberét, annak érzelmi világát, , tükrözte a táj, s a változó élet rezdüléseit. A legtöbbek által fölfoghatott, de csak kevesek által érzékelhetőt. Ehhez kell a tehetség! Raksányi indulása éveiben a kor divatja szerint az impresz- szionizmus és a szecesszió hajtá- Cirkusz és körhinta saival találkozott. Nem Párizsban szívta magába a friss törekvést, mint Rippl-Rónai vagy mások, hanem a hazai tájakon: Kaposváron, Dombóváron, Csongrádon és Búdapesten. 1919-től tanít Csurgón — ott töltötte a legtöbb időt. Bizonyára meghatározó szerep jutott Raksányi Lajos művészetének alakulásában a rajztanárképző főiskolának — ennek akkori igazgatója Szinyei Merse Pál volt, tanára pedig a realista szemléletű Révész Imre. Raksányi egyik korai műve, az 1922-ben festett Eva a szecesszió hatását tükrözi. Dekoratív és stílusnál maradó a kifejezés, Raksányi egyéniségéből aligha tükröz valamit, de alkalmazkodása a divatos' irányzathoz érlelő lehetett. Könnyedség vonul át egész munkásságán. Ezt a köny- nyedséget megtanulhatta a szecessziótól is; a plein air- től a természet megközelitéOrkán őrzi az obszervatóriumot Előrejelzés az üvegtoronyból Szemébe hulló »fürtjei« mögül bizalmatlanul nézeget Orkán, de • tudomásul véve, hogy a vendégek bebocsátást nyertek gazdáitól, megtartja a tisztes távolságot — már ami ku.tyáéknál szokás. A kapun tábla jelzi: »Vigyázz, a kutya harap«, de a békés puli, úgy latszik, híján van ennek az ebekre jellemző házőrző sajátosságnak. Bár az is lehet, csupán nincs hozzá kedve. Nem is csoda, hiszen a hangulatos környezet — selymes gyep, gondozott bokrok, virágok sora — még a kutyát is megszelídítheti. Egyébként Orkán nagyobb úr annál, semhogy örökké a kaput lesse. Mire fölsétálunk a csigalépcsőn a siófoki Meteorológiai Obszervatórium »csupa üveg« tornyába, ó már javában ott szunyókál. Meg csak májusban ' járunk. de a hatalmas ablakok annyi napfényt engednek be, hogy szinte gőzfürdőben érezzük magunk. Az obszervatórium munkatársai számára üdítő ez — ők ismerik nyáron is, az üveglházbeli kánikulát. Dr. Böjti Béla, az obszervatórium vezetője csupán há- rommondatos tájékoztatást ígér, majd alapos, laikusoknak szerkesztett ismertetőt ad. Sok minden még igy is mintha »arabusul« volna. Hiába igyekszem, nem fogok meteorológusként kilépni az ajtón... A toronyból látni az egész Balatont. Fölöttünk még süt a nap, de a távolban már szürke felhők gyülekeznek. Soproni György arca sem mondható túl vidámnak, mikor kérdezősködni kezdek. Szabadkozik, hogy nem szeret beszélni a munkájáról, inkább csinálja. Mellettünk telexgepek kattognak, cseng a telefon, bár, most még nincs itt az igazi szezon. — Sokan kérnek prognózist a nyári idényben? — A távirati iroda, a Televízió, a rádió és az újságok rendszeresen jelentkeznek. de az üdülővendégek is gyakran hívnak bennünket. Időnként egy-egy étteremből is idaszóínak, hogy érdemes-e megteld ten i a teraszon; vagy a csónakkölcsönzők, hogy mennyi csónakot ■ adjanak ki. Természetesen mindenkit tájékoztatunk: ez a feladatunk. — Hat éve dolgozik itt technikusként; gondolom, ha kitekint az ablakon, ki- sebb-nagyobb eltéréssel meg tudja állapítani, milyen idő lesz. — A felhőtakaróból, a különböző természeti jelekből természetesen következtetni lehet rá, de nem ez a módszerünk. Itt vannak a gépek, ezek pontos információt adnak az időjárási viszonyokról. Az “obszervatóriumban mindössze tízen dolgoznak. Nyári tevékenységük a megfigyelés es a tájékoztatás, ősztől tavaszig pedig kutatómunkát végeznek. Mindenki nyugodt, jókedvű, csak a technikai berendezések csapnak zajt. Időnként megszólal a távszélmérő automata — brekegő hangja a békáéra emlékeztet. — Állandó ütemű a munkánk, a gépek percre pontosan adják az adatokat Egy tizenkétórás műszak után egy nap szabad, ez nagyon jó beosztás. — Ilyenkor gyönyörű a kilátás az üvegtoronyból, de ha vihar van, nem lehet valami kellemes... — Ellenkezőleg! Az az igazán megdöbbentően érdekes látvány. Olyankor a munkánk is megszaporodik, szinte szünet nélkül cseng a telefon. Orkán mint jó házi gazda lekísér a lépcsőn. Bár az is lehet: csupán biztos akar lenni abban, hogy a hívatlan vendég valóban elment. Kint már kövér cseppekben esik az eső. Es most jut eszembe: elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen idő várható. Izményi Éva Éva. (Festmény, 1922) sónek a titkát sajátíthatta el, s ennél ki is kötött Így fejlesztette tovább képességeit, már a maga útját járva. Raksányi munkásságát áttekintve nyilvánvalóvá válik, hogy ami változást jelent a művészetében, az tudásával, a korral, életünkkel függ össze — szemléletét a valóság formálta, alakította. Így jelenhetett meg egyik vásznán a magas feszültség- vezeték, mint festői téma, hasonló módon egy Csurgó környéki erdőrészlettel, virágos kerttel, utcaképpel. Jellegzetesen tükrözi mai színvilágunkat Bevásárlók című képe is, amely a bódé kék és sárga színeiben olyan, mint egy színes erdei madár, de a falu közepén vagy a település részeként .mindenképpen rikító. Vállalta ezt is, nem festette át a látványt a paletta saját színeivel, hagyta érvényesülni azt az ízlést, amely fölhívta magára a figyelmet egy falusi bódé révén. Külön említésre méltóak csendéletei. Mértéktartóak, festőiek. S fölöttébb bizonyítják, hogy a kéz, amely az ecsetet tartja és irányítja, biztos a dolgában: tehetsegében és tisztességes szándékában. Horányi Barna A nemzetiszínű szalaggal díszített meghívó a Hazafias Népfront megyei bizottságának értekezletére szólt. Többnyire orvosok, egészségügyi szakemberek ülték körül az asztalt, de volt a résztvevők között pedagógus, közgazdász, országgyűlési képviselő, hivatásos pártmunkás és nyugdíjas téesztag is. Népesedéspolitikánk időszerű kérdéseiről tanácskoztak. Színvonalas értekezlet Talán a téma sokrétűsége, tál a résztvevők személye volt a kiváltó oka annak a heves vitának, amelynek révén ez az összejövetel messze felülmúlta a szokott értekezletek színvonalát? — Nem tudtam eldönteni. Azt hiszem, mindkettőnek része lehetett benne. A szomszédos irodákból régen elmentek már a tisztviselők, mikor a tanácsteremben még mindig szót kért valaki — hogy kifejtse véleményét —, s ami a legérdekesebb: mindössze ketten távoztak el időközben; ők is csak azért, mert indult az utolsó vonatuk. Miről is volt szó voltaképpen? A népesedéspolitika önmagában száraz kifejezés. Ott, helyben, a szó igazi értelmében vett eszmecsere közben derült ki, mennyire szerteágazó témákat ölel föl. S elgondolkoztató adatokat tudtunk meg a szülész-nőgyógyász professzor vitaindító előadásából. Elmondta többek között; hogy a terhességmegszakítások húsz százalékát 20 éven aluli nőkön végzik a megyében. Ismertette egy 16 éves leány történetét, aki már túl volt a negyedik abortuszon, s megtudtuk azt is, hogy a cigány lakosság körében a szülő nők 38 százaléka koraszülött gyermeket hoz a világra. Megdöbbentő volt hallani arról is, hogy a 45 éven felüli férfiaknál milyen meredeken emelkedik az utóbbi években a halálozási arány. S hiába kielégítő az egészségügyi ellátás, ha az emberek többsége szinte szándékosan mérgezi magát az alkohollal, a dohányzással és más módon. Az orvosok tehetetlenek. Egymásra mutogatás Különösen sok szó esett a családi harmóniáról. A vita résztvevői szinte kivétel nélkül kitértek arra, hogy nincs meg a megfelelő összhang a gyerekek nevelésében a szőlők és az iskola között. Mintha mindannyian egymásra mutogatnának és kizárólag a másik féltől várnák, hogy a gyerekből egészséges felnőtt váljék. Nincs kellőképpen megoldva a 14—18 éves fiatalok egészségügyi nevelése, orvosi-pszichológiai felügyelete, mivel már nem tartoznak a gyerekgyógyászhoz és még nem kerültek a felnőtteket kezelő orvos hatáskörébe. Pedig épp a pubertás kora az az időszak, amelyben a változó fiatal a legtöbb törődést igényli. A biológiai és a társadalmi érettség közötti különbség nagy: egy tizenhárom éves leány testileg már felnőttnek számít, a társadalmi érettséget viszont csak 2.3—25 éves korában éri el. Ez az időszak több olyan problémát is fölvet, amelyre a szülőknek. . a nevelőknek, és pszichológusoknak és a szociológusoknak jobban kellene figyelniük. A népesedéspolitikát nem lehet átfogóan elemezni az idős emberek helyzetének vizsgálata nélkül. Elhagyott öregek Az egyik hozzászóló például arról beszélt, mennyire meghatározzák a lakásviszonyok az ifjú házasokat a gyermekek vállalásában. Ha egy kétszobás panelház egy helyiségében ott lakik a faluról elhozott nagymama vagy nagypapa, a különböző nemű gyerekek elhelyezésére már nincs mód. Jogos társadalmi igény tehát, hogy minél több, nagyobb alapterületű, többszobás lakás épüljön. Érdekes volt egy másik felszólaló véleménye, aki viszont arról beszélt, hogy a falun élő fiatalok elhagyják a tíz-tizenöt évvel ezelőtt épült 3—4 szobás családi házakat. Magukra hagyják szüleiket, s inkább albérletet vesznek ki a városban, mint hogy együtt lakjanak az idősebb nemzedékkel. Csak fölvillantani szerettem volna néhány mozzanatot. Bár minden résztvevő szót kapott, azt hiszem, sokan távoztak úgy a tanácskozásról, hogy gondolataik egy részét nem tudták kifejteni. Bizonyos azonban, hogy a részi- vevők munkájuk során már azoknak szellemében dolgoznak tovább. Számomra legalábbis ezért különbözött ez az értekezlet sok mástól. L. J. Üzérkedés építőanyaggal Milliós haszon — jogtalanul Hattagú társaság ügyeben fejeződött be a vizsgálat a Somogy megyei Rendőr-főkapitányságon. Rokonokról van szó, akiknek igazi foglalkozásuk nem volt, mégis százezreket vágtak zsebre. Úgy, hogy nem lett kérges a kezük a munkától. Petrovicsék ugyanis házbontásokbol szereztek vagyont. A pécsi család 1600- as kocsikkal járta a megyét, kereste az üzleti lehetőséget. Közülük valaki mindig ott volt azokon az árveréseken, melyeken szanálásra ítélt házat kínáltak bontásra, s valaki közülük mindig megvette az épületet. Jól bevált módszer szerint „dolgoztak”. Korábban Baranya megyében tevékenykedtek, s mar az ottani hatóságok is foglalkoztak ügyükkel. A szomszéd megyében 1972 és 1976 között tűntek föl, 1979-ben pedig nálunk. Pontosan föltérképezték a megyét, tudták, hol van bontásra szánt romos épület, aztán megtették az ajánlatot a tulajdonosnak — általában egy vállalatnak, gazdaságnak vagy valamelyik tanácsnak. Amikor üzérkedés miatt a rendőrségre kerültek, természetesen tiltakoztak, hogy nekik kellett a bontott anyag, saját építkezéseikhez. Csakhogy tanúk bizonyították: ez nem igaz. Petrovicsék keresni akartak, mégpedig gyorsan és sokat. Bontottak épületeket Siófokon, Kadarkúton,1 Ladon, Középrigócon, Kaposváron és még jó néhány somogyi községben, meg Bala- ton-parti településen. Nem érdektelen, ha néhány számot idézünk a szakértői véleményből, amely azt mutatja, hogy az egyes családtagok nevén hány épület bontása szerepel es mekkora tiszta haszon szármázott ebből. A 16 éves ifj. Petro vies Sándor nevében kilenc épületet bontottak le, s a hasznuk több mint 130 ezer forint volt. A 17 éves Petrovics László nevén tíz bontás szerepelt, és a haszon csaknem félmillió forint, míg a 21 éves Nagy Edit neve — három esettel — „mindössze” 36 ezer forintot hozott a „konyhára”. A családfő, az 55 éves Petrovics Kálmán haszna — tisztán — a följegyzett négy épületbontáson 69 ezer forint volt, a 44 éves Kovács Gusztávnak kilenc bontást kellett vállalnia, hogy betehesse a családi kasszába szerény 165 ezer forintját. Két év alatt csaknem egymillió forintot tettek zsebre, összevásároltak minden bontható épületet; ha a vásárláshoz építési engedély kellett, kerestek valakit, akinek volt és aki némi ellenszolgáltatásért megvette nekik az épületet. Ök pedig munkásokat fogadtak: olyanokat, akiknek nem volt munkahelyük, mert esetleg épp börtönből szabadultak; jó fizetést ígértek, és szállást (ez legtöbbször egy romos épület, egy ól volt), no meg ellátást. így aztán csak irányítani, „szervezni” kellett, felügyelni a munkásokra, és eladni az anyagot. Persze ez sem ment simán. Mert akadt, aki a pénzéért nem törmeléket, hanem bontott téglát akart, s olyan is volt, aki fizetett, de anyag már nem jutott neki... Veszekedés, botrányok jelezték a család ténykedését. Munkásemberek keze szorult ökölbe, mert szükségük lett volna téglára, ám nem ök, hanem az üzérkedők kapták meg bontásra az épületet. És évekig .tevékenykedhettek — két megyében — büntetlenül. Segédmunkásokat alkalmaztak, s ha máshogy nem ment, a szomszédban lebontott épület anyagát vitték el. A tanácsok, a vállalatok örültek, hogy eltűntek a szanálásra szánt épületek. Hogy kik tüntetik el — és hová —, az mellékes volt. Így Petrovicsék bonthattak, üzérkedhettek. Megtehették Somogybán is — amikor Baranyában már kitelt a becsületük ... Szerencsére a rendőrség fölfigyelt ténykedésükre, így aztán vége szakadt a jól jövedelmező üzletnek. De vajon a hatóságok, a közigazgatási szervek okulnak-e az esetből? Nyilván szükség van építési területre, így a régi házakat le kell bontani; ám nem ártana jobban odafigyelni arra, hogy kik teszik ezt és hogyan. Jó volna, ha az olcsóbb anyagot nem üzérkedésre használnák, s azok kapnák a szanált épületeket, akiknek valóban szükségük van a téglára! D. T.
