Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
fordultam, Saját tapasztalataimból tudom, hogy milyen sokat tettek az MSZJ3Tközponttól kapott anyagok széles körű megismertetéséért. Nem egy tagcsoport, így a böhönyei áfész-é, egynéhány kaposvári még a közeli iskolában is kiállítja a képsorokat, hozzájárulva ezzel a tanulók Ismereteinek növeléséhez. S folytathatom a sort a Szovjetuniót bemutató magyar nyelvű folyóiratok példányszámának állandó emelkedésével. Éhez még hozzátehetjük az egyre ötletesebb házi 'kiállításokat, például a Szovjetunióból hozott népművészeti tárgyak bemutatását, a kint készült aimiatőrképek tárlatát és még sok egyebet. A személyes találkozások igénye egyre nagyobb minden. üzemiben, gazdaságban. Minden tagcsoport a legszebb emlékek között őrzi a szovjet turistacsoportok látogatását, a SÁEV-mél a Komi Aszsak-ból, a textilmüvekben az Ivamovóból, a húskombinátban a Grúziából érkezett csoporttal való nagyszerű, hangulatos találkozót. A barátság erősítésében fontos az orosz nyelv isme- merete. A Kaposvári Húskombinát, a barcsi Vörös Csillag Tsz már szervezett nyelvtanfolyamot. A SÁÉV MSZBT-tagcsoportja a lapunkban megjelent cikk nyomán vállalta az oroszul beszélők klubjának megszervezését. Évek óta erősödik a somogyi MSZBT-tagcsoportok együttműködése, különösen sok haszonnal járnak a rendszeres tapasztalatcserék. Űj lendületet adott az együttműködésnek, hogy e"v évvel ezelőtt . megalakult ’ az MSZBT-tagcsoportok megyei társadalmi munkabizottsága. Űj lendületet adott a munkának, hogy az MSZBT számvetésre készül, az elnökség október 17-re‘ összehívta a VII. országos értekezletet. A most készülő programokban érezhető ennek a hatása. A kaposvári tagcsoportok sok érdekes eseményt terveznek együtt is. Ez az egy évtized megmutatta, milyen fontos szerepük van a tagcsoportoknak a magyar—szovjet barátság ápolásában. A felhalmozódott tapasztalatok birtokában vágnak neki a második évtizednek. Lajos Géza Egy asszony a szőlőből A kaposvári Gépészeti Szakközépiskolában jelentkezni lehet az Ipari Minisztérium (volt KGM ágazathoz tartozó) technikusminösíiő, valamint különbözeti vizsgára előkészítő tanfolyamra és vizsgára A technikus minősítő jelentkezési feltételei: — A profilnak megfelelő szakközépiskolai érettségi bizonyítvány és minimum két év szakiránynak megfelelő munkában eltöltött idő. — Középiskolai érettségivel és a választott szaknak megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező és a kiegészítő tanulmányokból sikeres különbözeti vizsgát tett dolgozó, aki minimum két év, szakiránynak megfelelő, munkában eltöltött idővel rendelkezik. Különbözeti vizsgára előkészítő jelentkezési feltételei: — Középiskolai érettségi bizonyítvány, és a választott szaknak megfelelő szakmunkás-képesítés, valamint minimum két ev szakiránynak megfelelő, munkaibaji eltöltött idő. A tanfolyamok önköltségesek. Jelentkezni lehet mindkét tanfolyami formára 1981. május 30-ig. Részletesebb felvilágosítást és jelentkezési lapot az iskolában lehet kapni. (84383) — Hol kezdjem? Nyugod- tabb, szebb már az életem, csak hát — előbb kellett volna. Megöregedtünk. Én is, az uram is ... Csendesen mondja, halk szavú, határozott asszony. Kedves arca meglepően fiatalnak tetszik, ahogy a keserves évtizedek történetét hallgatom. Hideg szél fúj, kabátban, kendőben kötözi a szőlőt: pontos, gyors mozdulatokkal. »-Ketten csináljuk ezt a sort. nem állhatok meg« — néz rám bocsánatkérően. — Sokat dolgoztam, mindig másnak... — mondja Pacs Istvánná. — Földünk nem volt soha, cselédsorban éltem, amióta az eszemet tudom. Itt születtem Balaton- endréden. Kilencen voltunk testvérek; apám — szegény származású cselédember — elhagyott minket, s édesanyám is korán meghalt, tüdőbajban, még 39 éves sem volt. Tizenegy éves korom óta dolgozom. Árendás házban laktunk. A kisebb testvéreim — heten — abból éltek, amit én kerestem. Voltam. boltos, szolgáltam a koesmárosnál, de legtöbbet cselédként, napszámban a földeken. — Hogy bírta erővel, gyerekként eltartani egy népes családot? — Nem is tudom. Talán mert tudtam, másra nem számíthatnak. Nem törődött akkor senki a szegény ember gyerekével. Napkeltekor indultam, mindem áldott nap hajnali kettőkor, sötétben értem haza. Esténként, éjszakánként mosni jártam. — S később? — Aztán akadt egy részeges uram . . . Harmincnégy évig kitartottam mellette így is tisztességgel, de ő csak ivott rendületlenül, szinte soha nem dolgozott. Közben született három fiam. Ahelyett hogy segített volna keresni rájuk, mindent elhordott a háztól, az utolsó szöget is. Megint jött az éjszakai mosás, jöttek a keserves, hosszúra nyúló napok. A gyerekeket fölneveltem, de ezt a házasságot nem bírtam tovább. Végül, több mint három évtized után úgy döntöttem. elválok. — Látom, újra férjhez ment. — A faluban persze megszóltak, van aki még ma sem beszél velem, pedig ennek már hat éve. Még a saját gyerekeim is nehezteltek érte egy darabig. — Ha ezt előre tudná, belevágna-e újra? — Igen — mondja keményen. összehúzott szemmel. — Ügy érzem, tisztességgel eltem, megtettem a kötelességemet, fölneveltem a testvéreimet a fiaimat, magamra hagyatva, egyedül — most már rám fér a csend, a nyugalom. Nagyon szépen élünk, vettünk egy kis pa- ra-s rt házat — «az új otthonunkban a békesség az úr. Az idő azonban eljárt. . . fiarunk anyósomékhoz besegíteni a »háztáji zasba-. A dél-somogyi gazdaságban épp a minap döntöttek 12 újabb lakás kiutalásáról. A lista első helyén Horváth Árpád lábodi műhelyvezető neve áll. Felesége egyéves kislányuk megszületéséig a gazdaság korpádi kerületének irodavezetője volt. Néhány napig még az egykori lábodi uradalmi szeszgyár egyik melléképületében laknák. — Bár az értesítést már megkaptuk, most sem merem elhinni, hogy igaz. — Nekünk ez különösen nagy szó — toldotta meg felesége szavait a fiatalember.. — Amikor két éve megházasodtunk, jóformán semmink sem volt. — Az eseküvő után nem sokkal együtt jöttünk dolgozni a gazdaságba, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a szakmai fejlődési lehetőséget adó munkahely mellett otthont is találunk. Erre ígéretet kaptunk. Bevallom, a télen, már kezdtem türelmetlenkedni és elbizonytalanodni. Azután végre megjött ez a becses levél... — Ez a lakás voltaképpen kétszobás, csakhogy az egyik, az északi fekvésű, valóságos jégverem. A félméteres falakat lehetetlen felfűteni. így a kisebb szobában lakunk, ahol viszont a falak repedéseiben sok a hívatlan vendég... De hát mindez ínár nem is lényeges, hamarosan költözünk! — Hogyan rendezik be az új lakást? — Igénybe vesszük majd a 30 ezer forintos ifjúsági hitelt. — Szükség lesz-e újabb babaágyra? A családi ötéves tervnek ebben a kérdésében, legalábbis ami a «-határidőket« illeti, nem volt teljes a nézetazonosság. Egy véleményen Voltak viszont abban, hogy ez az április számukra minden eddiginél ígéretesebb. Az idén a tervek szerint 18 család lakásgondjának orvoslására nyílik mód a Dél- somogyi Állami Gazdaságban. Néhány óv múlva már csak egy-két ember emlékében élnek majd a nevek: Kispuszta, Petenye, Vadas, Homok, Fülecs, Aranyos vagy épp Ferenctelep. Bíró Ferenc A barátság szolgálatában Egy epizód fölelevenítésé- vel kezdem. Néhány évvel ezelőtt kaposvári turisták érkeztek az ukrajnai Zapo- rozsecbe. Az állomáson egy idős asszony várta a csoportot virágcsokorral, s amikor fölfedezte az ismerőseit, mindenkit nagy szeretettel üdvözölt. Zinaida Vasziljev- na Svecova többször megfordult már Kaposváron, hiszen az öccse itt nyugszik az egyik hősi sírban a Szabadság parki szovjet emlékműnél. A Pamutfanő-iperi Vállalat bölcsődéjének Semmelweis szocialista brigádja szoros kapcsolatot tart vele, figyelemmel kíséri sorsa alakulását. Ez a példa is jól mutatja, milyen közvetlen kapcsolatok alakultak ki magyar és szovjet emberek, közösségek között az MSZBT- tagcsopontok révén. Egy évtizeddel ezelőtt fordult felhívással a diósgyőri Lenin Kohászati Művek az üzemelt, gazdaságok közösségeihez. hogy a magyar—szovjet barátság ápolását azzal is segítsék: legyenek közösen . tagjai a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Tíz év telt el a felhívás óta. S éppen most, április 4-én újabb tagcsoport kezdte meg a működését c* csurgói gimnáziumban, így ősz- szesen negyvenhét MSZBT- tagcsoport munkálkodik azon Somogybain, hogy a Szovjetunió eredményeit, vívmányait, a párt és a kormány politikáját minél szélesebb körben megismertessék. Különösen sokat tettek az elsők között megalakult tagcsoportok, így a texülműve- ké, a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalaté, á nagybajaim Lenin Tsz-é, a Balaton- boglári Állami Gazdaságé, a Kaposvári Húskombináté, hogy gazdag tapasztalataikkal, kialakult jó módszereikkel könnyebbé tegyék az új tagcsoportok kezdeti lépéseit. , Az egész megye érdeklődése kisérte a Somogyot megmozgató közös rendezvényeket, így a kutasi találkozót, a barcsi Vörös Csillag Tsz szövetkezeti brigádoknak szervezett vetélkedőjét, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házának együttes meglátogatását. A Szovjetunióban készült Lelle motoros első vendégei a tagcsoportok képviselői voltak a Balatonon. Kaposváron minden évben eg”-esv üzem közössége ad otthont a Kalinvin testvérváros felszabadulásának tiszteletére rendezett emlékünnepségeknek. Most már megvalósulóban van az az elképzelés is, hogy helyes arány alakuljon ki a látványos rendezvények és a mindennapos munka helyi tevékenység között. A tiz év alatt az MSZBT-tag- csoportok többségének munkájával megismerkedtem, volt, ahol többször is megtel éveinket már nem kapjuk vissza. — Mióta dolgozik a őszben ? — Szövetkezeti tag csak 1970-ben lettem, de bedolgozó voltam a tsz megalakulása óta. Nagyon szegény volt akkoriban a tsz. Eleinte sok férfimunkát is végeztem, zsákoltam a cséplőgép mellett. Most is, ha keresni akarok, a férfinak való puttonnyal szüretelek, így jön csak ösz- sze ősszel az ötezer forint. Egyébként 2500—3500 közör keresek. Most már mégiscsak könnyebb, s ha rendesen dolgozom, megvan a pénz is. Régen, amikor tizenévesen robotoltam napestig a földeken, azt hittem, annyit .sem érek meg. mint .szegény Talán az országban nincs még egy állami gazdaság, amely annyi egykori cselédlakást örökölt volna az uradalmaktól, mint a dél-somogyi. Még egy évtizede is 36 kisebb-nagyobb major volta területükön, s ezekben több mint 300 úgynevezett lakás. E javarészt düledezö, vízzel vagy villannyal soha föl nem szerelt, ősztől tavaszig jóformán megközelíthetetlen épületek többségében laktak családok. Akkor határozott a gazdaság a cselédlakások fokozatos feüszámolásáróL Az azóta tett rendkívüli erőfeszítések eredményeként az uradalmi épületeknek kétharmadát sikerült felszámolniuk, lakóikat pedig — többségük a gazdaság dolgozója — űj otthonhoz juttatniuk. 1975-ben . még 272 cselédlakásuk volt, az öt- : éves terv végére | szeretnék elérni, j hogy egy se legyen. Kovács Zoltáné k decemberben költöztek be Nagy barátiból Narvatád kiiszeli lakótelepére, egy két és fél szobás lakásba. A férfi a gazdaság traktorosa. Felesége is a nagy baráti kerületben dolgozott a növénytermesztésben, most gyes-em van a másfél éves Zolikával. Kara délután lévén csak őket találtuk otthon. — Almikor először eljöhettünk megnézni a lakást, az volt a legfurcsább, hogy itt mennyi ajtó van... Barátiban csak egy szobánk volt Nem lehet elmondani a különbséget... — Mennyit kellett várni- mk.2 — Jóformán semmit Augusztusban jelentkeztünk az igényünkkel, és december elején már költözhettünk. Eredetileg családig házat szerettünk volna építeni, azután jött ez a kedvezmény. . Csak 35 ezer forintot kellett befizetnünk. — Szive szerint tehát elcserélné egy családi házért? — Kezdetben azt hittem így lesz, de ez a sok kényelem meggyőzött arról, jó helyünk lesz itt. Tulajdonképpen nem is csak az győzött meg .. . Várjuk a második picit. Nekik lesz itt sokkal jobb. Emlékszem, mekkora baj volt például Barátiban egy betegség. A legközelebbi orvos itt volt, Nagyatádon .. . Most könnyebb az élet és több a . lehetőség. — S ha letelik a gyermek- gondozási szabadság? Vissza- megy-e majd dolgozni a baráti kerületbe? — Vissza. Jól éreztem otít magam, és meg is becsültek. Nem félek a munkától. A gyakorlatból sem jövök ki, hiszen minden héten kijáanyám. Jól élünk. A férjem már nyugdíjas, mezőőr a tsz-ben, én is most készülődöm, de visszajárok majd dolgozni. Van háztáji szólónk, pincénk, 21 hízónk — nem mintha szükségünk lenne rá, de én a nagy szegénységben sose tudtam többet adni a gyerekeimnek, mint amire feltétlenül szükség volt — most megpróbálom pótolni. Négy unokám is van már. kislányok ... A kezét nézem — benne az egész élete. Napszítta, ■izél'fútta kezek. Kemény re- iók, kidolgozott erek. Határozott, céltudatos mozdulatok. Tűrés és lázadás. Akarat. Nem akármilyen évtizedek nyoma. Molnár Erzsébet El a cselédlakásból
