Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

fordultam, Saját tapasztala­taimból tudom, hogy milyen sokat tettek az MSZJ3T­központtól kapott anyagok széles körű megismertetésé­ért. Nem egy tagcsoport, így a böhönyei áfész-é, egyné­hány kaposvári még a kö­zeli iskolában is kiállítja a képsorokat, hozzájárulva ezzel a tanulók Ismereteinek növeléséhez. S folytathatom a sort a Szovjetuniót be­mutató magyar nyelvű fo­lyóiratok példányszámának állandó emelkedésével. Éhez még hozzátehetjük az egyre ötletesebb házi 'kiállításo­kat, például a Szovjetunió­ból hozott népművészeti tár­gyak bemutatását, a kint ké­szült aimiatőrképek tárlatát és még sok egyebet. A személyes találkozások igénye egyre nagyobb min­den. üzemiben, gazdaságban. Minden tagcsoport a legszebb emlékek között őrzi a szov­jet turistacsoportok látoga­tását, a SÁEV-mél a Komi Aszsak-ból, a textilmüvek­ben az Ivamovóból, a hús­kombinátban a Grúziából érkezett csoporttal való nagyszerű, hangulatos talál­kozót. A barátság erősítésében fontos az orosz nyelv isme- merete. A Kaposvári Hús­kombinát, a barcsi Vörös Csillag Tsz már szervezett nyelvtanfolyamot. A SÁÉV MSZBT-tagcsoportja a la­punkban megjelent cikk nyomán vállalta az oroszul beszélők klubjának megszer­vezését. Évek óta erősödik a so­mogyi MSZBT-tagcsoportok együttműködése, különösen sok haszonnal járnak a rend­szeres tapasztalatcserék. Űj lendületet adott az együtt­működésnek, hogy e"v év­vel ezelőtt . megalakult ’ az MSZBT-tagcsoportok megyei társadalmi munkabizottsá­ga. Űj lendületet adott a munkának, hogy az MSZBT számvetésre készül, az el­nökség október 17-re‘ össze­hívta a VII. országos érte­kezletet. A most készülő programokban érezhető en­nek a hatása. A kaposvári tagcsoportok sok érdekes eseményt terveznek együtt is. Ez az egy évtized meg­mutatta, milyen fontos sze­repük van a tagcsoportok­nak a magyar—szovjet ba­rátság ápolásában. A felhal­mozódott tapasztalatok bir­tokában vágnak neki a má­sodik évtizednek. Lajos Géza Egy asszony a szőlőből A kaposvári Gépészeti Szakközépiskolában jelentkezni lehet az Ipari Minisztérium (volt KGM ágazathoz tartozó) technikusminösíiő, valamint különbözeti vizsgára előkészítő tanfolyamra és vizsgára A technikus minősítő jelentkezési feltételei: — A profilnak megfelelő szakközépiskolai érettségi bizonyítvány és minimum két év szakiránynak megfelelő munkában eltöltött idő. — Középiskolai érettségivel és a választott szaknak megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező és a kiegészítő tanulmányokból sikeres különbözeti vizsgát tett dolgozó, aki minimum két év, szakiránynak megfelelő, munkában eltöltött idővel rendelkezik. Különbözeti vizsgára előkészítő jelentkezési feltételei: — Középiskolai érettségi bizonyítvány, és a választott szaknak megfelelő szakmunkás-képesítés, valamint minimum két ev szakiránynak megfelelő, munkaibaji eltöltött idő. A tanfolyamok önköltségesek. Jelentkezni lehet mindkét tanfolyami formára 1981. május 30-ig. Részletesebb felvilágosítást és jelentkezési lapot az iskolában lehet kapni. (84383) — Hol kezdjem? Nyugod- tabb, szebb már az életem, csak hát — előbb kellett vol­na. Megöregedtünk. Én is, az uram is ... Csendesen mondja, halk szavú, határozott asszony. Kedves arca meglepően fia­talnak tetszik, ahogy a ke­serves évtizedek történetét hallgatom. Hideg szél fúj, kabátban, kendőben kötözi a szőlőt: pontos, gyors mozdu­latokkal. »-Ketten csináljuk ezt a sort. nem állhatok meg« — néz rám bocsánatkérően. — Sokat dolgoztam, min­dig másnak... — mondja Pacs Istvánná. — Földünk nem volt soha, cselédsorban éltem, amióta az eszemet tu­dom. Itt születtem Balaton- endréden. Kilencen voltunk testvérek; apám — szegény származású cselédember — elhagyott minket, s édes­anyám is korán meghalt, tü­dőbajban, még 39 éves sem volt. Tizenegy éves korom óta dolgozom. Árendás ház­ban laktunk. A kisebb test­véreim — heten — abból él­tek, amit én kerestem. Vol­tam. boltos, szolgáltam a koesmárosnál, de legtöbbet cselédként, napszámban a földeken. — Hogy bírta erővel, gye­rekként eltartani egy népes családot? — Nem is tudom. Talán mert tudtam, másra nem számíthatnak. Nem törődött akkor senki a szegény em­ber gyerekével. Napkeltekor indultam, mindem áldott nap hajnali kettőkor, sötétben ér­tem haza. Esténként, éjsza­kánként mosni jártam. — S később? — Aztán akadt egy része­ges uram . . . Harmincnégy évig kitartottam mellette így is tisztességgel, de ő csak ivott rendületlenül, szinte soha nem dolgozott. Közben született három fiam. Ahe­lyett hogy segített volna ke­resni rájuk, mindent elhor­dott a háztól, az utolsó szö­get is. Megint jött az éjsza­kai mosás, jöttek a keserves, hosszúra nyúló napok. A gyerekeket fölneveltem, de ezt a házasságot nem bír­tam tovább. Végül, több mint három évtized után úgy dön­töttem. elválok. — Látom, újra férjhez ment. — A faluban persze meg­szóltak, van aki még ma sem beszél velem, pedig ennek már hat éve. Még a saját gyerekeim is nehezteltek érte egy darabig. — Ha ezt előre tudná, be­levágna-e újra? — Igen — mondja kemé­nyen. összehúzott szemmel. — Ügy érzem, tisztességgel eltem, megtettem a köteles­ségemet, fölneveltem a test­véreimet a fiaimat, magam­ra hagyatva, egyedül — most már rám fér a csend, a nyugalom. Nagyon szépen élünk, vettünk egy kis pa- ra-s rt házat — «az új ottho­nunkban a békesség az úr. Az idő azonban eljárt. . . fia­runk anyósomékhoz besegíte­ni a »háztáji zasba-. A dél-somogyi gazdaság­ban épp a minap döntöttek 12 újabb lakás kiutalásáról. A lista első helyén Horváth Árpád lábodi műhelyvezető neve áll. Felesége egyéves kislányuk megszületéséig a gazdaság korpádi kerületé­nek irodavezetője volt. Né­hány napig még az egykori lábodi uradalmi szeszgyár egyik melléképületében lak­nák. — Bár az értesítést már megkaptuk, most sem merem elhinni, hogy igaz. — Nekünk ez különösen nagy szó — toldotta meg fe­lesége szavait a fiatalember.. — Amikor két éve megháza­sodtunk, jóformán semmink sem volt. — Az eseküvő után nem sokkal együtt jöttünk dol­gozni a gazdaságba, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a szakmai fejlődési lehetősé­get adó munkahely mellett otthont is találunk. Erre ígé­retet kaptunk. Bevallom, a télen, már kezdtem türelmet­lenkedni és elbizonytalanod­ni. Azután végre megjött ez a becses levél... — Ez a lakás voltaképpen kétszobás, csakhogy az egyik, az északi fekvésű, valóságos jégverem. A félméteres fa­lakat lehetetlen felfűteni. így a kisebb szobában la­kunk, ahol viszont a falak repedéseiben sok a hívatlan vendég... De hát mindez ínár nem is lényeges, hama­rosan költözünk! — Hogyan rendezik be az új lakást? — Igénybe vesszük majd a 30 ezer forintos ifjúsági hi­telt. — Szükség lesz-e újabb babaágyra? A családi ötéves tervnek ebben a kérdésében, leg­alábbis ami a «-határidőket« illeti, nem volt teljes a né­zetazonosság. Egy vélemé­nyen Voltak viszont abban, hogy ez az április számukra minden eddiginél ígérete­sebb. Az idén a tervek szerint 18 család lakásgondjának or­voslására nyílik mód a Dél- somogyi Állami Gazdaság­ban. Néhány óv múlva már csak egy-két ember emléké­ben élnek majd a nevek: Kispuszta, Petenye, Vadas, Homok, Fülecs, Aranyos vagy épp Ferenctelep. Bíró Ferenc A barátság szolgálatában Egy epizód fölelevenítésé- vel kezdem. Néhány évvel ezelőtt kaposvári turisták érkeztek az ukrajnai Zapo- rozsecbe. Az állomáson egy idős asszony várta a csopor­tot virágcsokorral, s amikor fölfedezte az ismerőseit, mindenkit nagy szeretettel üdvözölt. Zinaida Vasziljev- na Svecova többször meg­fordult már Kaposváron, hiszen az öccse itt nyugszik az egyik hősi sírban a Sza­badság parki szovjet emlék­műnél. A Pamutfanő-iperi Vállalat bölcsődéjének Sem­melweis szocialista brigád­ja szoros kapcsolatot tart vele, figyelemmel kíséri sor­sa alakulását. Ez a példa is jól mutat­ja, milyen közvetlen kapcso­latok alakultak ki magyar és szovjet emberek, közös­ségek között az MSZBT- tagcsopontok révén. Egy év­tizeddel ezelőtt fordult fel­hívással a diósgyőri Lenin Kohászati Művek az üze­melt, gazdaságok közösségei­hez. hogy a magyar—szovjet barátság ápolását azzal is segítsék: legyenek közösen . tagjai a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Tíz év telt el a felhívás óta. S éppen most, április 4-én újabb tagcsoport kezd­te meg a működését c* csur­gói gimnáziumban, így ősz- szesen negyvenhét MSZBT- tagcsoport munkálkodik azon Somogybain, hogy a Szovjetunió eredményeit, vívmányait, a párt és a kor­mány politikáját minél szé­lesebb körben megismertes­sék. Különösen sokat tettek az elsők között megalakult tag­csoportok, így a texülműve- ké, a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalaté, á nagybaja­im Lenin Tsz-é, a Balaton- boglári Állami Gazdaságé, a Kaposvári Húskombináté, hogy gazdag tapasztalataik­kal, kialakult jó módszereik­kel könnyebbé tegyék az új tagcsoportok kezdeti lé­péseit. , Az egész megye érdeklő­dése kisérte a Somogyot megmozgató közös rendezvé­nyeket, így a kutasi találko­zót, a barcsi Vörös Csillag Tsz szövetkezeti brigádok­nak szervezett vetélkedőjét, a budapesti Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házának együttes meglátogatását. A Szovjetunióban készült Lelle motoros első vendégei a tagcsoportok képviselői vol­tak a Balatonon. Kaposvá­ron minden évben eg”-esv üzem közössége ad otthont a Kalinvin testvérváros fel­szabadulásának tiszteletére rendezett emlékünnepségek­nek. Most már megvalósulóban van az az elképzelés is, hogy helyes arány alakuljon ki a látványos rendezvények és a mindennapos munka helyi tevékenység között. A tiz év alatt az MSZBT-tag- csoportok többségének mun­kájával megismerkedtem, volt, ahol többször is meg­tel éveinket már nem kap­juk vissza. — Mióta dolgozik a ősz­ben ? — Szövetkezeti tag csak 1970-ben lettem, de bedolgo­zó voltam a tsz megalakulása óta. Nagyon szegény volt ak­koriban a tsz. Eleinte sok férfimunkát is végeztem, zsá­koltam a cséplőgép mellett. Most is, ha keresni akarok, a férfinak való puttonnyal szüretelek, így jön csak ösz- sze ősszel az ötezer forint. Egyébként 2500—3500 közör keresek. Most már mégis­csak könnyebb, s ha rende­sen dolgozom, megvan a pénz is. Régen, amikor tizenéve­sen robotoltam napestig a földeken, azt hittem, annyit .sem érek meg. mint .szegény Talán az országban nincs még egy állami gazdaság, amely annyi egykori cseléd­lakást örökölt volna az ura­dalmaktól, mint a dél-somo­gyi. Még egy évtizede is 36 kisebb-nagyobb major volta területükön, s ezekben több mint 300 úgynevezett lakás. E javarészt düledezö, vízzel vagy villannyal soha föl nem szerelt, ősztől tavaszig jó­formán megközelíthetetlen épületek többségében laktak családok. Akkor határozott a gazdaság a cselédlakások fo­kozatos feüszámolásáróL Az azóta tett rendkívüli erőfe­szítések eredményeként az uradalmi épületeknek két­harmadát sikerült felszá­molniuk, lakóikat pedig — többségük a gazdaság dolgo­zója — űj otthonhoz juttat­niuk. 1975-ben . még 272 cselédla­kásuk volt, az öt- : éves terv végére | szeretnék elérni, j hogy egy se le­gyen. Kovács Zoltá­né k decemberben költöztek be Nagy barátiból Narvatád kiiszeli lakótelepére, egy két és fél szobás lakásba. A férfi a gazdaság trakto­rosa. Felesége is a nagy baráti ke­rületben dolgozott a növénytermesz­tésben, most gyes-em van a másfél éves Zoli­kával. Kara dél­után lévén csak őket találtuk ott­hon. — Almikor először eljöhet­tünk megnézni a lakást, az volt a legfurcsább, hogy itt mennyi ajtó van... Baráti­ban csak egy szobánk volt Nem lehet elmondani a kü­lönbséget... — Mennyit kellett várni- mk.2 — Jóformán semmit Augusztusban jelentkeztünk az igényünkkel, és december elején már költözhettünk. Eredetileg családig házat sze­rettünk volna építeni, azután jött ez a kedvezmény. . Csak 35 ezer forintot kellett befi­zetnünk. — Szive szerint tehát el­cserélné egy családi házért? — Kezdetben azt hittem így lesz, de ez a sok kénye­lem meggyőzött arról, jó he­lyünk lesz itt. Tulajdonkép­pen nem is csak az győ­zött meg .. . Várjuk a máso­dik picit. Nekik lesz itt sok­kal jobb. Emlékszem, mek­kora baj volt például Bará­tiban egy betegség. A legkö­zelebbi orvos itt volt, Nagy­atádon .. . Most könnyebb az élet és több a . lehetőség. — S ha letelik a gyermek- gondozási szabadság? Vissza- megy-e majd dolgozni a ba­ráti kerületbe? — Vissza. Jól éreztem otít magam, és meg is becsültek. Nem félek a munkától. A gyakorlatból sem jövök ki, hiszen minden héten kijá­anyám. Jól élünk. A férjem már nyugdíjas, mezőőr a tsz-ben, én is most készülő­döm, de visszajárok majd dolgozni. Van háztáji szó­lónk, pincénk, 21 hízónk — nem mintha szükségünk len­ne rá, de én a nagy szegény­ségben sose tudtam többet adni a gyerekeimnek, mint amire feltétlenül szükség volt — most megpróbálom pótol­ni. Négy unokám is van már. kislányok ... A kezét nézem — benne az egész élete. Napszítta, ■izél'fútta kezek. Kemény re- iók, kidolgozott erek. Hatá­rozott, céltudatos mozdula­tok. Tűrés és lázadás. Aka­rat. Nem akármilyen évtize­dek nyoma. Molnár Erzsébet El a cselédlakásból

Next

/
Oldalképek
Tartalom