Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
Özvegye, családtagjai, egykori harcostársai, barátai, a megye, Kaposvár párt- és társadalmi szervezeteinek, volt munkahelyeinek képviselői gyülekeztek tegnap a Keleti temetőben, hogy születésének 75. évfordulóján tisztelegjenek Balogh István síremlékénél. I dőnként meg kell állni & visszatekinteni a megtett útra. A jelén örömed és gondjai, a jövő reményei és aggodalmai közepette egy pillanatra mérleget kell von ni személyes életünkben, a hazai és a nemzetközi politikában egyaránt. Milyen tanulságokkal járt, ad-e biztatást, erőt a jövőre az elmúlt 36 esztendő? Más lett a földkerekség képe a felszabadulás, a második világháború befejezése óta eltelt évtizedeikben. Az út, igaz, nem volt kömy- nyű, sem zökkenőmentes.; Európa és a világ sok vihart ért meg a harminchat esztendőben. Ha most mégis azt emel j ük ki a nemzetközi helyzet alakulásából, ami jó, aiaért tesszük,' mert valóban örvendetes; maradandó és mélyreható változásokat hozott ez az időszak Az első és a második világháború között mindössze huszonegy esztendő telt el, előtte is egy-kéi évtizedenként indult valamilyen hadjárat, a tör- ténelemkönyvekbe híres-hírhedt csaták dátumát írták be. Most, harminchat éve béke van Európában, és okunk van reménykedni, hogy ez az irányzat a következő évtizedekben sem változik. Valami történt, ami korunkat megkülönbözteti minden előzőtőL Figyeljük a múlt századokat, ezredeket. Megállíthatatlanul gördült a kíméletlen gépezet, a háború- bókekötés-élőlkészületek- új háború-új békekötés-ismét előkészületek ismét háború hosszú sorozata. Jószerivel ezt az emberiség természetesnek, az élet törvényének tartotta. Most megállt. Legalábbis földrészünkön, tá- gabb hazánkban, a világ szívében. Ha magyarázatot keresünk, még hűvös tárgyilagossággal is megállapítható, hogy e véres váltógazdálkodós azokban az időkben, uralkodott, amikor a tőkés társadalmi rendszer volt az általános, illetve az első szocialista államnak még nem volt ereje megállítani a gyilkos kereket. A megállj akkor következett be, amikor felnőtt a szocialista világ- rendszer, és megfelelő elleni- súlyt alkotott a másik féllel szemben. Súlyt kapott valami történelmileg új. Igaz, az egyik fél kevés lett volna a nagy egyezséghez, de a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének eszméje mindenkinek ígért és adott Mindenekelőtt az atamhalál elkerülésének reményét és lehetőségét. Bár nemcsak ezt. Soha nem kötötte még ennyi szál össze Európa lakóit, nem utaztak ily sokan egymáshoz, nem volt mód juk így megismerni egymást és az idegen tájakat Ez a korszak a távolságok lerövidülését hozta, a gyors mozgás technikai lehetőségeit, és abban a pillanatban, amint ennek politikai feltételed is megértek, fokozatosan megnyílnak az ajtók, a sorompók. Utaznak a politikusok is. ha statisztikát készítenénk, hány magas rangú politikus látogatott az elmúlt egy-két évtizedben külföldre, hányat fogadtak (akár mi itt Magyar-országon), meglepő számokat kapnánk: egy mostani év hajdani évtizedekkel érne föl. Nyilvánvalóan, nem volt ez a harminchat év során mindig egyöntetűen így. > B ebizonyosodott, hogy az egyes nemzetgazdaságiok nem élhetnek elszigetelten egymástól. Vannak ágak, mint az erner- giaszölgálitatás, a környezetvédelem vagy a közlekedés, amelyekben már kiáltó az egymásra utaltság; de a temérdek kereskedelmi szerződés, a sok ipari kooperáció, a pénzáramlás a határokon át, a sok közös vállalkozás, az ezernyi szál, amely a keletet és a nyugatot összeköti, mutatja korunk egyik fő jellegzetességét: korszerű gazdaságot szervezni, jólétiét teremteni, sokat és jól termelni csak nagymértékben lehet, összefogva, együttműködve. A nagy egységek, a nagy összekapcsolódások évtizeded elé nézünk. Kérdés* vajon a gazdaság parancsszava hozta-e meg tehát a hetvenes évek enyhülését, vagy fordítva történt? Kölcsönhatásban van a kettő, de előbb a politikai megállapodásokat kellett tető alá hozni (így a szovjet—; amerikai egyezményeket, a szocialista államok és az NSZK szerződéseit), hogy kibontakozhasson a nemziet- közi kereskedelem. Ma már azonban a gazdasági érdek igen erős, politikai támadásoknak is ellenálló köteléknek bizonyul. Ennek is köszönhető, hogy Nyugat-Euró- pa vitorlája nem fordul teljesen a hűvös amerikai széljárás irányába. Mi soha nem álltunk be a fogyasztói társadalom istenitől közé, a mi eszméinkben a szellem és az értelem értéked állnak a legmagasabb fokon. De becsüljük, hogy ez a kor a fogyasztási cikkekben is többet adott és többeknek, mint minden előző. Sok nép érit el sokat — és nem háborúval. De tekintsünk túl földrészünk határaim. Forradalmian. új lett az élet Ázsiában, Afrikában, Lalim-Amerikában, igaz, másképpen, mint a mi. földrészünkön. Mondjuk ki kereken, ez az új a harmadik világban szenvedések és viharok, vérontás közepette jött létre, és a változások csak a kezdetüknél tartanak. A réginél merőben más formálódik e távoli vidékeiken, hol kegyetlen háborúval, mint amilyet a vietnami népnek kellett megvívnia; egymást gyilkolva, mint most Irak és Irán teszi, önmaguk új életformájának keresésével és az újgyarmatosítás elleni küzdelemben, mint Afrika országaiban!, társadalmat megújító forradalmi mozgalmikkal, mint Közép- Amerikában. De nem túl derűs-e a kép, melyet az elmúlt három és fél évtizedről ilyenformán festünk — éppen most, amikor ismét nő a nemzetközi feszültség, folytatódik a fegyverkezési hajsza, új fegyverek félelmetes árnya borul földrészünkre, amikor az erőszak ismét és újra felüti fejét? Megőrizhetők-e a harmimhat esztendő eredményei? Európa felszabadulása, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek a győzelme óta a történelem visszavonhatatlanul lépett egyet: létrejött a szocialista világrendszer, átalakult a világ. H agy tanulságok korszaka volt ez: bebizonyosodott, hogy lehet élni háború nélkül, együttműködhetnek a különböző társadalmi rendszerű, a nagy érdekellentéteket hordozó országok. Ezt a tapasztalatot már nem lehet kitörölni emlékezetünkből, ennek gyümölcseit az emberiség meg akarja őrizni.' A most kezdődő évtized nehezebb lesz a hetvenes esztendőknél, de az enyhülés, a békés egymás mellett élés tapasztalatai biztatást adnak erre a jövőre is. Európa megtanulta becsülni, amit eddig elért. Tatár Imre Szakmaszeretet embere. A szakmaszeretet, a megszállottság jó két évtized alatt bontakozott ki benne. Hogyan? — Valahogy nekem mindig jól jött ki a lépés. Traktorosként kezdtem a gépállomáson. Abban az időben örült az ember, ha trakto- rozhatott. Ügy volt: amihez nyúltam, az sikerült... Lehet, hogy ezért többet kellett tenni. Töprengeni, gondolkodni, de ezt az ember menet közben nem is veszi észre. Ügy jön belülről. Ma is emlegetik az esetet: régebben, amikor még szegényebb volt a téesz, szüntelenül szakadt a silózó adapter lánca. És drága volt a lánc. Bogdán János „kiötölte” akkor, helyettesítsék a láncot gumival. Ez csak egy volt a sok közül. Nem kérte tőle senki, de öt nem hagyta nyugodni a dolog. — Hogy mi a szakmaszeretet? Amikor- az embernek minden gondolata azon jár, hogy amit csinál, úgy csinálja. hogy mindenkinek jó legyen. A közösségnek is, magának is. Rotációs kerti motoros kapát fabrikált a télen. — Az ember a gondolatait nem hagyja a műhelyben. Megy az vele haza. Nem hagyja nvugodni este sem, vasárnap sem. Azt hiszem, a fiam is ilven lesz. Most tanul szerelőnek... — Ha egy gyereket nem nevelnek rá a munkára, nem lesz belőle rendes szakember — hatvanhárom év bölcsessége, élettapasztalata, meggyőződése van a kőröshegyi Nyitrai István mondatában. A szőlő megszállottja. Nyugdíjas, de ma is brigádvezető. — A szőlőben születtem, engem minden ehhez köt. A legelső munka, amelyet már gyerekfejjel végzett vincellér apja mellett, a venyige kihordása volt a sorok közül. Aztán jött a kötözés, a kacsozás, évről évre mindig többet tanult el apjától — és évről évre új szépségeket fedezett föl, — Az apám szigorú ember volt, nem engedte meg, hogy rosszul vagy felületesen csináljak valamit. Azt mondta: ha felnősz, ez lesz a szakmád, csak tisztességgel tanulhatod meg! Ezt én ma is köszönöm neki. Lehajol egy tőkéhez, nézi, vizsgálja a rügyeket. Tekintete. dolgos keze minthá simogatná a vesszőket. — Egy szakmát meg lehet tanulni könyvből, és lehet is dolgozni ezeknek az ismereteknek a birtokában. De az nem elég! Szeretni kell a szakmát. Nyitrai István nyugdíjasként meghatározott órát dolgozhat, meghatározott összeget kereshet. Mondták neki, gazdálkodjon úgy ezzel az idővel, hogy „adja ki” reggel a munkát, aztán délben ellenőrizze, ki mit végzett. — Nem úgy van az, kérem ! Hogy tehetném meg, hogy ne legyek ott?! Egy óra alatt annyit lehet rontani, hogy évékig nem sikerül helyrehozni. Nem mindenki egyforma. Ott kell lenni, türelemmel magyarázni, mutatni mit, hogyan kell. Mert nemcsak a szőlőt kell szeretni, hanem az embert is. És ha az ember így végzi a dolgát, akkor a szőlő is többet terem. Egy főkertész és Nyitrai István brigádvezető irányítja a szövetkezet kétszáz hektáros szőlőterületén tevékenykedőket. Az elnök azt mondta róla: „Pista bácsinak csak szakmunkás-bizonyítványa van, de egyetemi, szinten ért a szőlőhöz.” — Egy dolgot sajnálok és egy célom van még — rágyújt, mélyet szív a Sympo- niából. — Sajnálom, hogy az évek eljártak, pedig most lesz egyre szebb ez a nagyüzemi szőlő. És szeretném továbbadni valakinek a fogásokat. Bízom, hogy lesz ilyen ember. Az asztalon az előszobában, tányérkában búza csírázik. Ma még picike a hajtás. de holnapra szemet gyönyörköd tetően zöldell majd. Vörös Márta a kiváló társadalmi munkáért BALOGH ISTVÁN 1906. április 3. — 1970. szeptember 16. „Hispánia, Hispánia” . Radnóti Miklós szép versének sorai csendültek föl — Walter Mónika gimnazista tolmácsolta. A költő mintha Balogh Istvánnak állított volna emléket, aki áthatva az internacionalista eszméktől, az elsők között lépett a „sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg”- be, s küzdött fegyverrel ftis- pániáért, a spanyol nép szabadságáért. E harcot, forradalmárrá válásának küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal teli életútját elevenítette föl beszédében Varga József, az SZMT titkára, hangsúlyozva: „Balogh* István kommunista, internacionalista maradt a legnehezebb körülmények, a legnagyobb megpróbáltatások közepette is.” Ez az elkötelezettség vezette a tartalmas munkásélet kezdetén a Tabon született, 12 éves fejjel kifutóvá lett Balogh Istvánt a kaposvári vasöntödébe, a szervezett munkásmozgalomba, a szakszervezetbe, majd a kommunisták soraiba. Az ő sorsa sem volt más, mint akkor a többi kommunistáé: rendőri zaklatás, munkanélküliség, majd a bizonytalanságot jelentő kivándorlás 1928-ban Uruguayija. Két esztendő múlva, 1930- ban már tagja volt az Uruguayi Kommunista Pártnak, s küzdött az erősödő fasiszta szellem ellen. A fasiszta terror elleni harc szólította fegyverbe, s ment 1936-ban Spanyolországba. Franciaország, a gursi in- temálótábor következett. Ott is meg a mauthauseni koncentrációs táborban, az embertelen szenvedéseket kiváltó kőbányában is másokat buzdítva, segítve ember, kommunista maradt. Egész életében nevelte, tanította az ifjúságot. Ezt tette azután is, hogy 1948-ban hazatért a felszabadult országba, Kaposvárra. Most, születésének 75. évfordulóján sokan jöttek el sírjához egykori társai, tanítványai közül. Szép jelkép volt, hogy a fasizmus fölött aratott győzelem negyedszázados évfordulóján, 1970-ben betegágyában nyújtották át Balogh Istvánnak az NDK kormányának elismerését, a „Harcolt a fasizmus ellen” kitüntetést. Méltán, megérdemelten vette át! Hiszen egész élete az internacionalizmus szellemében, a fasiszta eszmék, a fasiszta terror elleni kérlelhetetlen harcban telt el! Örökké feszülő rugó, teremtő, . alkotó erő, korunk, világunk gyarapodó, értékes tartozéka. Szakmaszeretet. A tevékeny ember ezernyi nemes, szép tulajdonságainak egyike. Belső adottság — de légkör kell hozzá, mint ahogy a magnak, termékeny föld, napfény, víz, hogy gyümölcsöt érleljen,.. Hegesztőberendezést, oxigénpalackokat tol a műhelyudvaron, előtte olajos bőrkötény. — Ott jön a szaki, a Bogdán Jani! — egyenesedik fel a Rába tárcsáján bütykölő egyik szerelő, és alig észrevehetően rámhunyorít: — Ügyes gyerek! Valamit magyaráz, mutat a társának, aztán kézfogásra a csuklóját nyújtja. „Mindig gondolkodik, töri a fejét, amolyan megszállott. Tudnék sorolni néhányat ... Bár mindenki ilyen lenne! De azért ma több van belőlük, mint tegnap volt...” A kar ádi elnök mondatai motoszkálnak a fejemben, míg elmegy kezet mosni. Hegesztő és traktoros, szerelő és ezermester. Neki beszél a gép. érti a ío gaskerekek forgásának i zaját — ó viszont nem a szavak Nyilvános tanácsülésen adta át tegnap délután Nagyberkiben dr. Polinszky Károly, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alel- nöke a népfront által alapított kitüntetést, a település- fejlesztési versenyben elnyert nemzeti zászlót. Az elismerést az országban a legtöbb társadalmi munkát végző közösségeknek adományozzák. A Himnusz és Ady: A tűz csiholója című versének elhangzása után Frech ,,József, a Nagyberki Községi Közös Tanács elnöke mondott megnyitót. Megemlékezett felszabadulásunk 36. évfordulójáról, majd kiemelte, hogy a falvak lakosainak tenni akarása a legfőbb záloga a közös munkának. Elemezte az elmúlt öt év alatt végzett társadalmi munkát, melyet az öt társközség lakossága végzett. Dr. Polinszky Károly, mielőtt átadta volna a zászlót, elmondta, hogy nagyra értékelik azt az együttes tevékenységet, melyet a község lakói az MSZMP XII. kongresszusára és a hazánk fel- szabadulásának harmincötödik évfordulójára meghirdetett versenyben kifejtettek. A 4140 lakos személyenként csaknem 1500 forint értékű társadalmi munkát végzett tavaly, melynek nyomán — többek között — kövezett utak, szolgáltatóház, Mosdóson szanatóriumi uszoda készültek. A község lakóinak nevében Frech József tanácselnök vette át a nemzeti zászlót és az oklevelet. EGY KORSZAK TANULSÁGA Ünnepi tanácsülés Nagyberkiben Nemzeti zászló