Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
A tekintély forrása zedes, hanem szakaszvezető vagyok .. Olvastam a ka- tonatiú sietve írt, a szülők iránti szeletet, tiszteletet árasztó sorait — Azonnal vá- laszol tam. Megírtam, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, testvérei is örülnek, hogy becsükből jó katona lett Itthon sem volt rá panasz, udvarias, tisztelettudó fiú. Caokonyavison tán járva megkérdeztem az emberektől, md ad ma valakinek tekintélyt, rangot a községben. A válaszokból érzékéi,hető a mai falu értékrendjének, fokozatos1 alakulása. Nagy István tsz-elnök meggyőződése szerint a „vagyon” — több előítéletté csontosodott véleménnyel szemben — már nem ad tekintélyt — A tv, a hűtőszekrény vagy a fürdőszoba ma már annyira általános, hogy senki sem érezheti úgy: ezekál- tal nőtt a többi ember szemében. így áll ez gyakran a kocsira is. Minden harmadik háznál van, s nem tudni, holnap ki hoz haza új autót. „Vettél? Vettem!” Ennél több sző nemigen esik róla. A falun végigmenve a régi parasztháztól az egyedi tervezésű kétszintes villáig széles a skála. Föltételezhető, hogy az utóbbiakban lakók úgy érzik, „rangosabbak”. — Tapaísztalatóm szerint ez sem áll. Egy egyszerű családi ház, melynek környéke mindig rendes, tiszta, több tiszteletet ébreszt, mint egy ötször drágább épület, melynek rendetlen a portád ja. Mintha csak ezt egészítette volna ki Kovács János traktoros. — A nagy ház legföljebb irigységet kelt, de nem tiszteletet Ahogy látom, rangot csak az emberség ad. — Igaz ez magasabb beosztású vezetőkkel kapcsolatban is? Még inkább, mint másnál — állította társa, Toldi László. — Ha ki kellene választanunk a falu húsz legtekintélyesebb emberét, azok között bizonyára volna nyolc osztályt végzett állatgondozó, vagy szerelő kombájnos, mint ahogy az egyetemet végzett, magasabb beosztású emberek közül se kerülne mind a közmegbecsülésnek önvendők közé. Volt. például egy agronémusunk, aki még köszönni sem tudott tisztességesen az embereknek. Mindenkivel lekezelően beszélt, nemegyszer ittasan jött ki a határba. Hiába volt egyetemi végzettsége, vezető beosztása és hatalma — senki sem becsülte. Toldi Lászlót arra kértem, mondjon mindenki által elismert falubelieket. A különböző foglalkozású és beosztású emberek között a fiát is megemlítette. — Szerelő a tsz gépműhelyében. Jól végzi a dolgát, szorgalmas, mindenkivel tisztességesen beszél. Nincs rászorulva, hogy a Ladájával próbáljon bárhol többnek látszani. A burgomyaválogatónál az eddigiekkel ellentétes véleményeket hallottam. — Mi ad a faluban tékámA fűzfa a mühasztna fák fajtájából« való. Meat tulajdonképpen mire jó? A réten, lapályon arra, hogy kiszívja a talajból a fölös vizet No, és még valamire. Hogy alá üljön a megfáradt kaszás, a melegtől tikkadt szónagyűj- tő. Tűzre a fűz nem való — el lobban a lángja, akár a szalmáé. Alig akad madár, amelyik ezen rakna fészket. Talán, az odvas odújába, oda igen, azt a síikló is kedveli. Mondják, ennek a fának az üregében is volt egy... — Visszamervnél-e a faluba, ha lehetnéd? Nem úgy, látogatóba, hanem végleg? Örökre? Áll még a házatok, ellakhat abban az ember még jó darabig... Hallgatsz. Tehát mennél is, nem is. Van, ami csalogat, más meg visz- szatart És ez a más, ez az erősebb. Látod, így vagyok én is. Pedig nekem már senkim sincs itt, a városban, és igazi munkám sincs tavaly óta, mert leszázalékoltak; kapom a nyugdíjat, ötvenévesen. Szép lakásom van, az SOMOGYI NÉPLAP télyt egy lánynak vagy aszszonynak? — Ha tanul és Irodáiban dolgozik — hangzott Ma tők Imréné meglepő válasza. (Néhány perccel előbb az irodán valaki azt panaszolta, hogy az irodistákról általában úgy tartják, nem végeznek valódi (értsd fizikai) munkát.) — Miért gondolja, hogy az iroda tekintélyt ad? — Mert az sokkal finomabb munka, mint a kapálás. — Az sem baj, hogy a fizetés kevesebb ott, mint például a tehenészetijén? — Nem. Máshogy néznek az emberre, ha irodai. A két asszony egyetértett abban is, hogy az új házban lakókra „másként néznek”.-r Ügy érzem, többre tartanak, amióta új házba költöztünk — mondta Domokos Istvánná —, és bizony a kocsi sem mellékes. Aki jobban él, azt többre is tartják. — «Eszerint, ha valaki a falu legszebb házába költözik, új kocsit vesz és az irodában dolgozik, aiz nyomban köztiszteletben álló ember lesz? Az asszonyok elbizonytalanodnak. — Maguk között annak van a legnagyobb szava, aki a legszebb házban lakik? — Nem, hanem aki a legtöbb órát teljesíti, aki rendszeresen jön. Azt is nézik, hogy otthon miként gazdálkodik. Némi vita után ők is elismerték, hogy az emberség, a szorgalom vagy a műveltség nagyobb tekintély forrása lehet, mint a különféötödiken lakom, nincs gondom semmire. Amíg dolgoztam — no, azért most is van • munkám, portás vagyok —, jól kerestem, berendezkedtem, és mivel magas volt az alapom, most a nyugdíjam tisztességes. Szóval ezt itt eladhatnám, vehetnék belőle otthon valamit. Még maradna is pénzem. Nem kellene több, csak egy szoba meg konyha, kiskarára, ól a baromfinak és egy kertecske. Ilyen ingatlan meg mindig akad. A minap voltam otthon, az egykori szomszédoknál, és láttam, most is árulnák házat, nem is egyet. Majdnem egészen új a bolt, az autóbusz napjában egy tucatszor átmegy a falun. — Nem kérdezed: hát akkor miért nem indulok ? Megmondom neked, hogy mi tart vissza. Tudod, hány fa- lubel.immel találkozom itt, a városban hétről hétre? Mondhatnék nevet nem is egyet, hanem tizet, húszat is. És ők csak azok, akik ebbe a városba jöttek. És hányán költöztek Pécsre? Kále javak. Kitartottak viszont amellett, hogy mindezek nélkül is tekintélyt szerezhet a rang és a hatalom. Bertalan Béláné tanítónő szerint az utóbbi nézet elsősorban az idősebbeket jellemzi. —. A családlátogatásokon az idősebbek fenntartás nélkül elfogadják a véleményemet. Még jellemzőbb ez egy orvosra vagy mérnökre, akiknek a foglalkozás alapján előlegezik a megbecsülést. — Tekintélyforrás-e a műveltség, az olvasottság? — Egyre inkább az. Érthető, hogy az (idősebbek ma is többre becsülik a közvetlen értékteremtő munkát, mint a sok áttételen át hasznosítható olvasottságot. A baj csak az, hogy gyakran szembe is állítják a szorgalmat a művelődési igénnyel. Akadnak, akiket épp az tart vissza a rendszeres könyvtárlátogatástól, hogy környezetük semmittevésnek ítéli a könyvek között töltött időt. A fiatalok körében rangja van a műveltségnek, a jó ízlésnek, a nyelvtudásnak. Árnyaltabb volna a kép, ha a falu többi társadalmi rétegének és korosztályának képviselői is véleményt mondtak volna. Ma még kétségkívül érvényesül a régi értékrend. De egyre többen vannak azok, akik nem érik be a forintokban mérhető értékekkel. Az anyagi jólétet alapinak, eszköznek, tekintik az újfajta javak megszerzéséhez. nyaa Szigetvárra és máshova? ' Panaszkodnak a levegőre, hogji facsarja orrukat a motorfüst, meg hogy nagy a zaj és emeleteket kell mászni napjában többször is, de ők már nem mennek vissza. Akik mennek, azok nem visszatérők: azok a pusztát, a tanyát cserélik föl a faluval, vagy a városi élet után keresik a csöndet, a pihenést. Ha most odatelepülnék, sem,kit sem találnék vagy csak néhányat azok közül, akikkel harminc év után szót érthetnék. Hogy mást ne mondjak, a szomszédok közül is csak az egyik régi. A szüleim, ha élnének, egyidősek lentiének ezael a két öreggel, akinek a gyerekei szintén elhagyták a szülőházat. Hát kivel beszélgetnék ott? Tudom, néhány hét eltelne azzal, hogy megnézném gyerek- és legényko- rom nevezetes eseményeinek színhelyeit, esténként visszaidézném azokat az időket. És azután? Mit kezdenék magammal meg az időmmel? Gondoltam már rá,- hogy Az anya öröme Kedves arcú, ősz hajú asz- szony Tálján Ferencné. Nem fiatal, egészsége sem a legjobb, éppen orvoshoz készülődik. A darányi kis családi ház szépen gondozott, dúsan nyíló virágokkal teli az udvara, a fedett verandán a sok zöld, cserepes virág arról vall, hogy nem szeret tétlenkedni. — Tudja, nem volt köny- nyű életem. Tizenkét éves koromtól kapálni jártam napszámba, mert kelett a pénz. Férjemmel 1940-ben házasodtunk össze, egymás után jöttek a gyerekek, állandó munkát emiatt nem vállalhattam. Hat gyerek, ugye, nem kell mondanom ... Férjem a vasútnál volt, keresete alacsony, én, sajnos nem adhattam a szereteten kivül mást a gyerekeknek ... Hat gyerek. Ili vezető óvónő Barcson, Mária a barcsi fűrészüzemben pénztárosnö, Kati Balatonfűzfőn üzemi dolgozó, Feri tűzoltó Szigetváron, Ági Drávatamásiba ment férjhez, s a legkisebb: András most huszonöt éves. — Katonaidejét tölti, éppen' most kaptam tőle levelet. Azt írja, lehet, hogy hús- vétra hazajön. Igaz, nemrégen járt itthon, jutalomszabadságot kapott. „Drága Szüleim! Én jól érzem magam, remélem maguk is. Örömmel közlöm, hogy megkaptam a harmadik csillagot, most már nem tiRégi fényképeket, névkártyákat, jegyzeteket rendezgettem odahaza a napokban. Volt olyan, amelyikről már nem tudom, honnan került a birtokomba, mások viszont szép emlékeket ébresztettek bennem. így voltam az arany betűkkel nyomott Lord Wright, Manchester névkártyával. Lassan másfél évtizede annak, hogy életemben először és mind a mai napig utoljára együtt lehettem egy igazi angol lorddal. Már elöljáróban megcáfolom azokat a hiedelmeket, amelyeket valahogy úgy summáznak nálunk, hogy kimért, mint egy angol lord. Erről szó sem volt. Ha az őt vendégül látók, jómagam nem tudtom, hogy kit tisztelhetünk személyében, bizony nem találták volna ki. Az, hogy a megszokottnál udvariasabb ember — attól még bármilyen foglalkozású lehet. meg kellene nősülni. Talán akadna is valaki, aki velem jönne a faluba. Esetleg találnék ott egy özvegyet vagy elvált asszonyt. Erre viszont ötvenévesen már nem vállalkozom. Ha nem élte velem azt az időt, ami miatt visszamennék, csak rontaná az egészet... Látod, ezért maradok. Most veled beszélgettem a falunkról, holnap mással, aztán megint összefutok valakivel, aki onnan származik. Hidd el, jobb ez így. De ha te hazamész látogatóba, jól nézz körül, hogy elmondhasd, mi újság. A fűzfa a mihaszna fák fajtájából való. Ha még zöld, de ha már korhadt, száraz is, alig akad madár, amelyik azon rakna fészket. Ázom a nyáron egy kék szárnyú madár mégis megpróbálkozott vele. Fészket épített ay egyik fán úgy, hogy a másik fáról hordta hozzá a bontott anyagot. A i sajátját bontotta. Látnivaló I volt, hogy igencsak serény- I ked-ik új otthonának megte- I remiésébem. Naponta jár- ‘unk a patakra fürdeni, s a fa alá bújva láttuk, hogyan alakul a fészek. Amikor elkészült, tulajdonosa büszkén oislogott ránk a magasból. Hernesz Ferenc András kereskedőként dolgozott, a község ABC-áruhá- zában helyettes vezető volt, ezt folytatja leszerelése után is. Figyelmességéért, udvariasságáért a vásárlók, a község lakói igen szeretik. Az ifjúsági szervezetben, a község tánc- és kultúrcsoport- jábam, a sportegyesületben tevékenykedett, mindenütt meg lehetett találni. — Egyike azoknak a fiataloknak, akik sokat tesznek a közösségért. Valahányszor hazajön, mindig benéz hozzánk, érdeklődik a község sorsáról, s arról, mit segíthetne — mondja dr. Kozma Ákos tanácselnök. Az édesanya piros bőrkötéses okmányt, a KISZ KB A Balaton partján üdült a SZOT vendégeként, ugyanis akkor ő volt a brit szak- szervezetek elnöke. Egy napot töltött Kaposváron, s mi sem természetesebb, mint hogy az első szocialista nagyüzemet, a textilműveket is megmutatták neki. Most jön az, ami ma is élénken él bennem. Sok küldöttséggel, vendéggel megfordultam ebben az üzemben, de ahogy visszaemlék- szem, ő volt az egyetlen, aki megemelte azokat a tartályokat, amelyekben .az anyagot tartják, kiváncsi lévén, nem megerőltető-e az ott dolgozó lányoknak és asz- szonyoknak ezek mozgatása. Észrevettem, hogy a körülöttünk levő munkásoknak is tetszik ez. Egy régi ismerősöm megfogta a karomat, s néhány pillanatra visszatartott: Mondja már meg, ki ez az idős ember? Magam is csodálkoztam, milyen gyorsan kicsúszott a számon: Egy angol lord! A munkás állt egy darabig, csóválta a fejét, majd eny- nyit mondott: Hát nem ár- tanai, ha más is így nézne szét az üzemben. Később ezt valaki megjegyezte a beszélgetés során lord Wrigthnak; ő azon csodálkozott, hogy ezen csodálkozunk. Rendezgetés közben előbukkant egy fénykép is. Bajuszos, kucsmás öregember öleli át egy lő fejét. Ho- hó, hát ez rrfeg a Hegedűs Feri bácsi. Egy, kicsit res- tellkedtem is, hogy így a fotón egyből feismentem, a múltkor ugyanis kikaptam tőle. Ott topogtam az Egyenest úti ABC-áruháznál, kerestem valamelyik utcát. Öt is megszólítottam, gyorsan útbaigazított. Amikor menni akartam, megfogott. — Hát nem emlékszik rám? Itt lakom a Madár utcában. Én vagyok az, aiki a lóval együtt ment 'nyugdíjba. Akkor már fölrémlett előttem a különös történet. Ilyennel azóta sem találkoztam. Feri bácsi hosszú évekig fogatosként dolgozott a villamossági gyár Vasvári dicsérő oklevelét veszi elő fia szekrényéből. „Tálján András tizedesnek kiváló katonai és ifjúsági munkájáért.” Ezt a szép elismerést és a Magyar Néphadsereg kiváló katonája kitüntetést április 4-én vette át András, amikor egysége harmadszor nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját. Húsvétra három csontcsillaggal a zubbonyán megy haza Tálján András a szüleihez. De nemcsak őt, hanem a többi gyereket, a tizenegy unokát is látogatóba várják. Az édesanyával bizonyára együtt örülnek majd a testvérek is, hogy Andris, az öcsi jó katona lett. Szalai László Pál utcai telepén. Amikor nyugdíjba ment, kapott egy szép boroskészletet, a nyakába akasztottak egy kulacsot. Ekkor jött a meglepetés. Vihette jutányos áron a kocsit meg a banda nevű lovat is. A főkönyvelő amúgy is régen morgott, hogy ez a lovas kocsi többe kerül, mint egy autó fenntartása. Amikor az ABC elő- beszélgettünk, már nem volt meg a ló. Feri bácsi azonban akkor is megemlegette hűséges társát. A legjobban azon tudott nevetni, amikor a tréfás kedvű festők pirosra mázolták a patáját. — Tudja, mit mondtak azok a pemahejderok, amikor kérdőre fogtam őket!! Mit ugrál papa, a Babát kinevezték titkárnőnek. Vannak sikeres, nem sikeres sőt elmaradt találkozások is. Az egyik noteszban följegyzések emlékeztettek arra, hogy milyen kudarcot vallottam két éve az egyik riportalanyommal. Valamikor íratm a nagy csinnadrattával megtartott társadalmi esküvőjükről. Egyszer aztán eszembe jutott, jó volna megnézni, mint élnek ma Kiutaztunk a közeli faluba. Csak a három gyereket találtuk otthon meg a riadt szomszédasszonyt. Akkor söpörgették össze a rozzant ház ablakainak szanaszét heverő cserepeit. Látszott, hogy nagy ramazuri lehetett az éjjel. A szomszédasszony annyit fűzött a látványhoz magyarázatképpen: „Ha egy kicsit iszik ez az ember, akkor megrazziázza a családját .. Amikor beszálltunk a kocsiba a dühösen ugató fekete kutyától kísérve, észrevettük, hogy meglebbent a függöny a szélső ablaknál. Mégis otthon lehetett a feleség, csak nem akart velünk találkozni. Egy emlék azért maradt. A kutya fényképe a riadt szemű gyerekek társaságában. Talán egyszer még beszélgethetünk erről a jól Indult házasságról? Ki tudja, Lajos Géza Bíró Ferenc HÍDGERENDÁK A Budapesti Vasbetonipari Művek csepeli gyáregységében többek között hídgerendákat is gyártanak. A korszerű gyártósoron háromféle gerincmagasságút — hetven, kilencven és száztíz centiméter — tudnak készíteni. Ezeket használják fel a különböző közúti felüljárók építéséhez. A gyáregységben az idén tizenötezer méter hídgerenda gyártását tervezik Kék szárnyú, szomorú madár Találkozások
