Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

SZÍNHÁZI LEVÉL Dániel az oroszlánveremben KMvw Rőt*, kiét dolgot kell bevalla- imkv Aj egyllc u, hogy kedvelem a bűnügyi regé­nyeket, honosított m becé- netit nevéni m krímii (Hadd •msaegjenek a sznobok, akiit a Raakmény mélyére rejtik Agatha Christie, Edgar Wal­lace, Dashiell Hammett, Raymond Chandler teketa vagy sárga fedelű könyveit!) Ameritetfhan, ahol mindé* srinte társult»» eltúlzott, ex a jelenség is anammutmé- retben van jeden: a krimino­lógiai szórakoztató irodalom tíz-tizenöt ezre* példány- számiba® jelenik meg, mert „nem sikk" vásárolni, ellen­ben a közkönyvtárakból milliószámra kölcsönzik. Ná­lunk a Jelenség szemérme­sebb formában „mutatko­zik“: a kötetek Impresszu­mában nem található meg a páldányszáfln, mely — köz­tünk legyen szólva — általá­ban százezres, vagy annál is tübta. Szóvalt olvassuk; fil­men nézzük a krimit, dm 1*4- klfurdaláaunk van miatta., 1 S csak gyógyír erre, ha azt olvassuk az európai hírű ze­netudósunkról, hogy M kap­csolódásként Rejtő Jenőt al­va#, vagy a matematika tan­szék professzora krimivel „«generálódik”, Redlg a műfaj lényege valahol Itt vant játék éa logikai felad­vány, «■ a krimi két legfon­tosabb kelléke. Szeretünk játszani — félelmeinket, szo­rongásainkat kúrálni akár thrilUrrel, grand guignoUal i# —, szeretünk rejtvénye­ket megoldani, legalábbis áltatni magunkat, hogy ké­pesek vagyunk megoldani ezeket;:. József Attila sorait kissé torzítva: a krimi logi­ka, de nem tudomány! Eb­ben van — úgy lehet — a vonzereje. Jómagam as Agatha Chris- He nevével fémjelzett .jssa­lonfcrirninél” — mára ez kis­sé ódivatúivá, konzervatívvá vált, logikai rendszerében sok az esetlegesség, ráadásul lassú hómpölygésű — job­ban kedvelem a mupk-ra- fcers-nek (ganajtúnó) la ne­vezett „kemény Iskola” nyers realizmusát, a valódiság ér­zetét adó művekéit, melyek tudatosítják; hogy Itt és most velem, veled la meg­történhetne ... Dashiell Hammett, Chandler vagy Ross MacDonald, Ross Tho­mas, Ed McBaiin és mások munkáira gondolok. A „lé­lektani iskolát” is becsülöm: Boileau-Narcejac, Japrisot, Sayers műveit. Robert Thomas a „szalom- tarimiből” és a „lélektani Is­kolából” építkezett Szegény Dániel című színpadi krimi­jében. Irodalmi krimi ez, de intellektuális igénye, pszt: ehológiai felkészültsége, áj- sterü megoldásra törekvése —a transzformáció —, vala­mint rejtett humora maga­san as átlag fölé helyezi. A nézó több személlyel is azo­nosulni képes; így szinte a tudathasadás prizmáján át érzékeli a fordulatokat A Szegény Dániái 1965/66-ban ezért vált enmágoa sikerré: bemutatta a Vígszínház (Várkonyi Zoltán rendezé­se), a szegedi, a debreceni (Rtsert József rendezése), a veszprémi színház Is; Gyfl- ImstáiMk dmfl krimijének a Kis Színpad, Nyolc nó cí­mű bűnügyi játékának a Vi­dám Színpad, Az áldozat visszatér című művének a kaposvári színház közönsége tapsolt, 1967-ben. A másik bevallani valóm, kedves Robi, személyes ter­mészetű: féltettelek ettől a bemutatótól. Népszerű szín­kudarcot a rendezéssel? Ti­tokban be-belestem a pró­bákra, hogyan „veszik a la­pot” a szinésztársek. Meg­nyugtató volt: társak marad­tak, ugyanakkor alkotó mó­don fogadták instrukcióidat Együtbéreztem veled, amikor — mint szülőszobai folyosón — járkáltál nyugtalanul a páholyok előtt: eljönnek-e a nézők nagypénteken, a hús­véti ajándékot átvenni? Eljöttek. S bár a lufi időn­ként ereszt, nagyon élvezik a játszadozást vele. Holtai Róbert tehát sikeresen debü­tált jutaiomrendezésével. Nincs „jogunk” elemezni munkáját, illetve a krimit; hadd tartogasson meglepeté­seket a továbbd előadások nézőinek is! Annyit azonban hadd írjak le: a thomasi rejtett humort sikerült nyil­vánvalóvá tenni. Ebben olyan „játékostársra” talál­tál, kedves Robi, mint a Beírna ndó-fejű felügyelőt játszó, kitűnő Jordán Tamás! Ez a sivejkien civil rendőr igazi kispolgár, akire vég­re Nagy ügy bízatott... Képtelen felnőni hozzá, fon­toskodik, zavarban van, a gordiusd csomó őt magát kö­ti gúzsba. Az esze mintha mindig három neveletlen gyerekén járna és „házisár­kányán”; cukorkát szopogat, közhelygorombas ágai t nem veszi komolyan senki. „Las­sú víz.” Am egyszer csak rá­ébredünk: a gyüszmékelése, pitiánersége, őrjítő lassúsá­ga módszer! Nincs menekvés előle „Infantilizmusa” s bűnügyi zseni mimikrija. Máié Gábor „orosz!ánvs- rembe lökött” Dánielje — annyira tudatos-barnán öltö­zik, hogy már szürke! — nincs híjával az eredetiség­nek; hisztériája, őszinte két­ségbeesése fogódzó a néző­nek. Lázár Kati biztos pont­ja az előadásnak; az első beszédes csöndet ő teremti a nézőtéren. Dámffy Sándor joviális papocskája folyama­tosan vált át „félelmetes bri- gantivá”; a színész érzékel­hetően élvezd a játékot Ml le! Cse mák Árpád öreg cloehardja nyeresége az elő­adásnak valóságos kis Jei- lemtamilmány. Czakó Klára sokadik vén kisasszony szere­pét ismét űj színekkel gaz­dagította; elegáns nagyvo­nalúsággal oldja meg a ta­lányos figurát. Melegbama, sárga díszletet tervezett Do- ndth Péter, szépek a Gáspár András festett» kék hegyek ia A jelmezek pompásak, esek ^Jeanette” pongyolája #1 ki a stílusból. fcewká László Megyei népművészeti kiállítás A Killián György Ifjú­sági és Üttörő Művelődési Központban megnyílt ax V, országos népművészeti pá­lyázatra megyénkből je­lentkezett amatőr alkotók bemutatója. A seregszemle nagyszerű áttekintést nyújt Somogy élő tárgyi népmű­vészetéről, a hagyományok ápolásáról és azok tovább­fejlesztéséről. Értékes anyag gyűlt össze a százharmimjchárom alkotás­ból a kiállításra. A húsvéti hagyományok közül megele­venedik a tojásfestés. A dí­szes darabok bizonyára nagy sikert aratnak a gyerekek körében, hiszen a legtöbb családban ma már csak egy­színű, bolti festékkel „kezelt” tojás jut az ajándékfészekbe. A népi gyerekjátékok köré­ből válogatva kiemeljük Or­bánra é Bíró Emmának és szakkörének a tevékenységét. A zimányi pedagógus a ka­posvári ifjúsági ház támoga­tásával lelkesen és hozzáér­téssel foglalkozik a hon­ismereti szakkör tagjaival — elismerésképpen a pályázatra beküldött munkáikkal részt vehetnek az országos kiállí­táson, Nyíregyházán. A szak­körben a kenderfeldolgozást ültették át népi játék formá­jába, megidézve a régi esz­közöket. Különös bájt ad a „jelenetnek” a terménybábok alkalmazása. Másik hagyo­mány: a betlehemezés is ilyen tormában éledt újjá Orbánná Bíró Emma ügyes keze nyomán. Mintha erre az országos pályázatra Jobban felkészül­„Plllanatkóp agy bolygóról* ... és egy színpadról Fényeffektusok, hisztéri­kus igen«. Aztán csönd. — Jó — hangzik az elsö­tétített nézőtérről. — Még egyszer az ősembereket™ A jelenet után világiosaág önti el a színháztermet — Mit próbálnak? — Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról — mondja a rendező, dr. 1 by András. — Nem könnyű darab. Gro­teszk hangvételű, mai vilá­gunk legnyomasztóbb kérdé­seivel foglalkozik. Fölrémlik az atomháború, a természe­ti környezet pusztulása, a kábítószer, a hippizmus, szóval meglehetősen, borzon­gató jelenetek váltják egy­mást — Azt hiszem, nagy fába vágták a fejszéjüket. — Kétségtelen, De meg­győződésem, hogy megbir­kózunk a feladattal. Jól is­merem a társaságot Szinte valamennyien tanítványa­im, s az általam vezetett di- ákszánpad tagjai voltak a Perczel gimnáziumban. Nem tagadom, gondot okozott a daralbvólasztáa. Nem mind­egy, hogy egy újonnan ala­kult együttes miként mutat­kozik be. Nem titok: azon­kívül, hogy a darab mon­danivalója nagy hatással volt rám és valamennyiünk­re, aa Is mellette szólt, hogy mind a nyolc szereplő egyenrangú szerepet kapha­tott benne. A siófoki Tanácsszínpad tagjai először a november Irt ünnepségen, szerepeitek; verseket adtak elő. Produk­ciójuk jő hatást keltett, bár sokan furcsálották, hogy meglett férfiak és család­anyák (akik között tanácsi osztályvezető, jogász, főelő­adó is van) időt és energiát áldoznak efféle foglalatos­ságra. Iby András elmosolyodik. — AM egyszer eztnijátszó volt, az nem tudja megáll­ni, hogy ne legyen, még egy­szer az, ha új alkalom kí­nálkozik — A diákszínpadi egyik előadása után a kulturált# központ épületéből kifelé tartva összetalálkoztunk né- hányam — mondják a „szán- padosok”. — Az élmény, a diákok önfeledt játéka meg­idézte bennünk mindazt, amit sohasem lehet elf elej­teni. Egymásra néztünk, és mindegyikünk szemében ott volt a vágyakozás. Talán az irigység is. Igen. Valamemy- nyien tudtuk, mit jelent egy olyan közösség tagjának len­ni, mint a diákszínpad. Em­lékeztünk a próbák hangu­latára, az előadások előtt érzett izgalomra, a lámpa­lázra, a feldübörgő tapsra, a közös utazásokra. A barát­ságokra, a szerelmekre. Szó­val, ott mindjárt elhatároz­tuk, hogy megkérjük Iby Andrást, vállaljon el ben­nünket is. Egyetlen diák tartozik a nyolctagú együtteshez. Fe- kecs Bea harmadikos gimna­zista, a Kazinczy szépkiejtési verseny megyei első helye­zettje. s helikoni aranyérem tulajdonosa, a Perczel Mór gimnázium diákszírpadárnak tagja, bM — ráadásul — je­les tanuló 1*. A többiek: Bo- rabásné Sajti Mária, am éle1- misaer-kiskereskedelmi vál­lalat balatoni kirendeltségé­nek dolgozója, Szalayné Iby Klára, a városi tanács fő­előadója, Újhelyi Erika a posta, Hucskó Teréz sz ügyészség dolgozója (ő az együttes súgója), Dohány Imre rendőrtiszt, ár. Esze István jogász, Nagy Imre műszerész és dr. Filiszár Ti­bor, a városi tanács osztály­vezetője. Fefcecs Bea jól éraá magát a felnőttek között, akik arra biztatják, hogy bár jogász­nak készül, próbálja meg a Színművészeti B’őiskölát is. „Semmit sem veszítesz” — mondják neki a színpad vég­zett jogász tagjai is, legföl­jebb tényleg jogász leszel. Persze azt is elmondták Beának, hogy ők is nekivág­tak valaha a felvételi vizs­gának, meg ezt ia, hogy egy kicsit fájt is a szívük, mi­kor a megfellebbezhetetlen elutasító mondatok elhang­zottak. „Neked talán sike­rül” mondogatják, • ha Bea egyszer valóban színésznő lesz, egy kicsit őket is he­lyettesíti majd a művészi pályán. Az együttes egyébként magja a színházbarátok kö­rének, amelyet dr. Filiszár Tibor vezet. — 1980 októberében ala­kúit a kör — mondja. — Harminc-negyven ember, a siófoki előadások törzskö­zönsége találkozik a foglal­kozásokon, a könyvtárban. Elsőnek Ba/barczy Lászlót, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgató főrendező­jét hívtuk meg. majd Szir­tes Ádám és Váradd György látogatott el hozzánk. Leg­utóbb Berkei Éva, a Szom­bathelyi Tanárképző Főisko­la adjunktusa tartott egy le­nyűgöző előadást a görög drámáról. Részt vettünk Veszprémben a Sirály főpró­báján, majd eszmecserét folytattunk a rendezővel, D ömölte! Jánossal és> a szí­nészekkel. Mintegy negyve­nen gazdagodtunk ezzel az élménnyel. Vége a próbáinak hazafelé készülődünk. — Legközelebb aserdán 5- kor — mondja Iby András, s hozzáteszi: — Ne feledjé­tek, május másodlkán pre­mier l Esze Öcsi (a darabban a vietnami paraszttól az ame­rikai katonáig, a diplomatá­tól a kannibálig egy egész sereg figurát jelenít meg) most egy kis lelkifurdalás-- sál gondol kisgyermekére, akit ma nem 6 fürdetett meg. Barabásmé kislánya már itt van az anyja mel­lett. A fekete Nagy lm«; akit a többiek bokszosnak becéznek, hazafelé azt mond­ja: — Májusban, a premier után hamarosan bevonulok katonának. Egy ideig nélkü­lözni leszek kénytelen a szmpadot. De ha hazajövök szabadságra, és nem talállak együtt, benneteket.., Éne gondolni sem jó. Szapudl András ték volna a somogyi amatő­rök. Egységesen jó minőst lést érdemelnek. Kiemelendő, hogy sokat foglalkoztak a megy* nevezetes díszítőmű­vészetének a földerítésével éa földolgozásával. Halmes Jó- zsefné — Nagyatád — szá­mos tervvel járult hozzá, hogy mások keze alá dolgoz­zon előrajzolt mintáival. Bol- hói, taranyi motívumokat fe­dezetünk föl az általa ter­vezett munkákon. A műfaji sokrétűség mint­ha megcsappant volna, talán azért, mert elmélyültebb lett a tervezés és a kivitelezés: érvényesül a szakmai igé­nyesség, a hűség az eredeti motívumokhoz és azok hasz­nálati tárgyakon történő megjelenítéséhez. Negyven­hat munka — a százharminc­háromból — igen jó arány: ennyi jutott tovább a nyír­egyházi kiállításra. Milyen tárgyakat láthatunk a somogyi bemutatón? * Szépek a hímzések. Miha- lovics Jenőné te Bessenyei Arpadné karádi térítője meg­csodálható, Kosz tér József né szüvásszentmártoni vőfélykö­ténye is lenyűgözi a nézőt. A népi díszítőművészet remek alkotása. Elmélyülhetünk az eredeti tervben, is, a hagyo­mányos motívumok szépsé­gében, a geometrikus formák szép összhangjában. A fehér hímzés kivitelezésében úgy­szintén. Figyelemre méltó Magai Erzsébet esökölyi blú­za. A faragásokból mintha ke­vesebb lenne, mint korábban. (Bizonyára sokan tartogat­ják a leilei id. Kapóit pályá­zatra te kiállításra.) Kiemel­kedő Szabó László siófoki fa­ragó ostorparádéja. Tehenes- te kanás zostorai egyszerűsé­gükkel hatnak. Szép munka Gosztonyi Zoltán — Kapos-, vár — saroktékája is. Az országos pályázat első­sorban sokszínűség« ösztö­nözte az amatőr népművésze­ket, hogy minél gazdagabban jelenjenek meg a tárgyi népművészet ágai. A somo­gyi bemutató csupán abban tekinthető fogyatékosnak, hogy ez kevésbé teljesült. Szobor igényű faragással nem találkoztunk. Hozzá kell tennem, sok embernek el­ment a kedve eddigi tapasz­talatai miatt: a bírálat nem mindig egységes. A zsűri ilyen-olyan, ítéletének legin­kább ezek a szobor igényű fafaragások voltak mindig is kitéve. Feltűnt, ‘hogy Kapos­váron csupán egy kerámia tárgy látható a kiállításon. Teljese® hiányzik a bőonf- vesség, a hangszerkészítés. Kovácsmunkát pedig nem is tudom mikor láttam utoljá­ra. Afe eddig elért eredmé­nyek megőrzése mellett gon­dot kellene fordítani arra is, hogy a tárgyi népművészét ágai szaporodjanak, te olyan gazdag termést hozzanak, mint például a hímzés. Horányí Barna SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom