Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-07 / 56. szám
A tepsiiméin legyen a fontos! KÁBEL 1,8 MILLIÁRDÉRT L egutóbb egyik üzemünk pártalapszer- vezetében jártam, s a bérekről és az áremelkedésekről beszélgettünk. • Nem ok nélkül: két óra alatt fél tucatnyi álláspontot vitattunk meg. Volt. aki az automatikus pótlékokat tartotta volna megoldásnak, másvalaki azt mondta: ne keverjük össze a bérezést a szociálpolitikával. Mindenki kapjon a régi elv szeri ni, amit sokszor bizony, megsértünk: a végzett munka, a teljesítmény alapján. Hiszen nemcsak az a feladat, hogy az emelkedő közös energia- és ailapanyagszámlákat kiegyenlítsük. hanem hogv végre gazdaságosabban dolgozzunk. S mi legyen a bérekkel ? Ami egyedül célravezető az egyénnek, a társadalomnak, a vállalat: igazodjanak a társadalmilag hasznos eredményhez! Az alapképlet egyszerű, s nincs is aki érvekkel vitathatná, mivel wz ösztönzés ezt kívánja. Más lapra tartozik a gyakorlat, az, hogy az elvek nem mindig érvényesülnek. És nem csupán arról van szó, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Mert tegyük föl: elhatározzák a vállalatnál, hogy mától bevezetik a készenlétben á.116 ösztönző bérezési rendszert. Eljön az első hónap vége. s át kell számítani a teljesítményosz- lopokat forintösszegekké; kiderül. hogv a háromgyerekes családapánál « fiatal váltótárs a „tárgyidőszakban" negvwzáz forinttal többet teljesített.. Az egyedülálló aszszony bizonyult a legügyesebbnek, majdnem hetven százalékkal esztergált többet, mint gépszomszédia. a fiat egyedül nevelő, egyébként. szorgalmas, ám ügyetlen társa ... Végül is mennyit kapjanak a borítékban? . Érződjön-e ez a különbség a fi-' zetési napon? Nos. kívülállóként lelkesen válaszolhatnánk: hogyne, érződjön — tültéve magunkat egyéb szempontokon. De ott. abban a közösségiben ez utóbbi szempontok értékrendje más, mint a külső megítélésünké. , A megszokott és belénk ivódott gyakorlat okán — „mindenre" ki kell terjedni a bérezés felelősségének. Arra. hogy a többgyermekes ember gondjain segítsen és természetesen arra is, hogy ösztönözzön. Továbbá: ne sértse a kollektiv szellemet, ne keltsen feszültséget munkatárs és munkatárs, vezető és vezetett között... Bizony, az. ösztönzés — miért tagadnán k ? — legtöbbször sorrendben nem az első. hanem az utolsó, legalább is a hátsó helyek egyikét foglalja el. És ez az a pont. ahol érdemes valamit eldönteni. Tartható-e. elfogadható-e mai helyzetünkben ez a besorolás, ez a rangsor? Tudva és pontosén megértve az. egymással ellentmondó követelményeket, azt hiszem n teljesítményre való ösztönzés mellett kell dönteni — a bérezésben, míg a méltányosságnak a szocializmusban háttérbe nem szorítható követel menyét a szociálpolitika kategóriájában szükséges kielégíteni. Mit jelent ez? Azt, hogy igyekezzünk kifizetni mindenkinek — életkorra, családi állapotra való tekintet nélkül — társadalmilag hasznos munkájáért, ami jár. Azon szocialista elv alapján. hogy mindenkit a munkája szerint illet meg a díjazás. Szigorú és „kíméletlen” parancs ez magunkkal szemben. -Ám nincs más megoldás: ahhoz, hogy a leggyorsabban és a leghatásosabban növeljük közös jövedelmünket ez a leginkább célra vezető. U ty vélem, nem érdektelen. bérezés helyett teljesítményhez igazodó bérezést, elosztást mondani. Amikor a VI. ötéves terv szerény életszínvonal- vagy életkörülménv- előirányzatait vizsgáljuk, nem érdektelen tudni: ez átlagos, társadalmi méretű számítási érték. Mögötte — szükségszerűen — jelentős különbségekkel számolunk, méeoedig a végzett munka, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás szerint. Másként fogalmazva: a legjobbakat. a gyorsan fejlődőket, a nagy értékeket létrehozó vállalatokat és embereket nagyobb részesedés illeti meg a jövedelmekből. Többet kell keresnie annak — vállalaton, belül. iparágak között, de még brigádban is —•. aki többet tesz mindamy- nyrirok asztalára, mert hiszen ezzel nemcsak ő, ha -. nem mindenki többet nyer. M. I. KUTATÓK, TERMELŐK, FORGALMAZÓK fl minőségi búzatermelés Somogy a* ország öt legnagyobb gabonatermelő megyéje közé tartozik. A szántóterület huszonhat százalékán, hetvenezer hektáron termelnek búzák nagyüzemein*. A múlt évben elért, minden korábbit meghaladó, 4,47 tonnás megyei átlag nem jelenti a termelés csúcsát, a tartalékok, a lehetőségek még nincsenek kihasználva. Ezekről tanácskoztak tegnap a tudomány, a gyakorlat és a termést forgalmazó vállalat szakemberei. A megyei tanács *nezőgaz- dasá® és élelmezésügyi osztálya, a megyei gabonái or- galmi vál lalat, a ts z-szövet- ség, a TIT és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem szakembertalálkozóra hívta az üzemi vezetőket a megyei könyvtárba. Mikié Vilmosnak, a megyei tanács osztályvezető- helyettesének megnyitója után <ir. Bagi József, a tröszt vezérigazgató-helyettese az elmúlt tervidőszak búzatermesztésének tapasztalatairól és a következő évek feladatairól szólt. Figyelemre méltó országos adatokat sorolt, hangsúlyozva, hogy az elért magas termelési színvonal meglett a következő évek kettős feladata: lehetőleg ne csökkenjen a termőterület. a mezőgazdaság tartsa, illetve a tartalékokat feltárva emelje tovább a termésátlagokat. Bár az elmúlt tervidőszakban évi átlagban 12.5 millió tonna gabona termett hazánkban, az exportcélokat nem sikerült teljesíteni. elsősorban azért, mert a tervezettnél nagyobb arányban nőtt az állattenyésztés ta k an-má nyfelhasználása. A mennyiség mellett fokozódnak a minőségi igények. Messzemenően vonatkozik ez a búzára. Minőségi gabonát kíván a-/, ipar, és többletárat is fizetve, növekszik a külpiac kereslete a minőségi, javító hatású búzák iránit. Üzenni és népgazdasági érdek találkozik ebben az igényben: gazdaságaink minden lehető eszközzel törekedjenek a termelés jrgavőséjjéne* javitósám. Lényegében ehez a go»- dolathoz kapcsolódott dr. Ra- yasits Istvánnak, a keszthelyi egyetem adjunktusának előadása. Kísérletek, tudományos eredmények ismertetésével igyekezett módszerbeli tanácsokat adni a gyakorlat szakembereinek. Olyan szempontból értékelte a termelés agrotechnikai elemeit, hogy azok miként hatnak a búza minőségére, sütőipari értékéne. Szakmai, tudományos észrevételei fontos útmutatóul szolgálhattak az üzemi irányítóknak. Köztudomású, hogy a múlt évben a javító hatású fajták döntő többsége ww érte ei a megfelelő minőséget Balogh Ferenc, a megyei gabona forgalmi vállalat igazgatóhelyettese tájékoztatójában részben azokat az okokát elemezte. amelyék következményeként a vártnál kevesebb búza érte el a javító minősítést. Részletesen szólt arról a széles körű felkészülésről. amely megelőzte a minőség szerinti átvétel bevezetését, tájékoztatott a keszthelyi egyetemmel való együttműködésükről, melynek alapvető célja, hogy a vállalat is segítse a termelés minőségének javítását. Az előadók sorában helyét kapott két üzemi irányító is. Pongrácz Vilmos, a meszteg- iivői termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese és Parrag Imre, a nagyberki termelőszövetkezet íőagro- nómusa saját üzemi tapasztalatait ismertette. kitérve az energiatakarékos agrotechnikai eljárásokra. Hangsúlyosa: arra törekszenek, hogy a népgazdasági igényeli kel összhangban minél nagyobb arányban termeljenek minőségi búzát. Az előadásokat követően sokan kértek szót a témával összefüggésben. Nem csupán termeléstechnológiai kérdésekről folyt az eszmecseré, szóba kerültek az átvétel, a tárolás gondjai is. .Jó megoldásnak ígérkezik, hogy a vriBetwt és m ümctwc* egymással együttműködve igyekezzenek lépéseket tenni a Tarolás» nehézségek eoyhítéMéttén hangzott el • aárszóteon. hogy ez a tanácskozás mindenkinek adott valami újat, a gyakorlatban hasznosa thatót. a fő cél. a minőségi búza termelése érdekében. ▼. M. A Budapesti Kábelgyár 1981-ben 1.8 milliárd forintos termelési értékben készít orőslára- mú, gumi- és hírközlőkábeleket. A múlt évihez képest a* idén mintegy 25 százalékkal több erősáramú kábelt exportálnak a Szovjetunióba Egy nap a lakáshivatalban Reggel negyed kilenckor kezdődik az ügyfélfogadás a Kaposvári Városi Tanács lakásügyi csoportjánál, a türelmetlenebb ügyfelek azonban már egy órával előbb kezdenek gyülekezni az Április 4. utcai épület ajtaja előtt. A csoport három munkatársa felváltva foglalkozik szerdánként a lakásigénylők ügyes-bajos dolgaival, panaszaival. Ma iMkacs Mária főelőadó a soros. Két csomag cigarettát helyez el az aktahalom tetején, megigazítja az íróasztallal szemközt elhelyezett székeket, aztán kiszól a már zsúfolásig megtelt előtérbe az első ügyfélért. Fiatal cigányassrzonr nyo- maíkodik be. karján és kézen fogva egy-egy apróságot hoz magával, mintha ezzel is alátámasztaná kérése jogossá,gát. Ez azonban kevés az „üdvösséghez", vagyis a lakáskiutaláshoz, az asszony néhány mondat után maga is belátja, hogy egyelőre nem juthat a kívánságának megfelelő lakáshoz. Mondatéiból kitetszik, hogy nem is nagyon számított erre. inkább csak a forma kedvéért jelentkezett sokadszor, hogy lássák: igényét továbbra is fenntartja. Anya és lánya a következő ügyfél, kétszobás lakásukat kívánják kisebbre cserélni. Előveszik a kitöltött es ötvenforimtos okmánybé- lyeggel ellátott lakásmegújítási kérelmüket. Csodálkozva hallják, hogy a megújított kérelmeket csak április elseje és május vége között lehet beadni, és az okmánybélyeg is fölösleges, mivel a kérelem megújítása illetekmentes. — Hát, majd leáztatjuk — mondják bizonytalanul, és távoznak. Az előtérben várakozók egyre szaporodnak. Kilenc óra után már nem fémek el, néhányan kiszorulnak az utcára, s dideregve várják, hogy beljebb nyomulhassanak. Szinte kivétel nélkül nők, háztartásbeliek, gyes-en levő kismamák. Akinek munkahelye van, az többnyire délutános, vagy szabadságot vett ki a mai napra. Mint az az.' ingerült, huszonöt év körüli lány, aki elhatározta, hogy a mai napon pontot tesz évek óta húzódó lakáskérelmének végére, Emelt hangon magyaráz, és. hegy szavainak nagyobb nyoma tékot adjon, Afo húzzák -ha/amszák Ámunkás választ vár f*e»n panaszképpen, hm nem a formális tanácskozás példájaként mondta el egy csurgói ntóveaelőnő a véleményét egynémely úgynevezett „demokratikus" fórumról. A munkások egyetértenek azzal a megfogalmazott elvvel, hogy jól készítsék elő a megbeszéléseket, alapozzák meg a vitát, az együttgondolkozáat. Különösein fontos ez egy olyan időszakban, amikor tervezés tervezést ér, amikor erkölcsi elismerésről, kitüntetésről döntenek, s egyáltalán nem mindegy, hogy a mukatár- sak elmondják-e a környezetűikben tapasztaltakat, az egész közösség véleményét. Ez a művezető többek között azért füstölgőét, mert náluk, a Sefag gyáregységében összehívták a szocialís- tabrigád - vezet őket. Ültek a teremben, s egyre jobban megíogalmazödott minden rés z.t vevőben: mi értelme volt, hogy összehívták őket, amikor tulajdonképpen Hern mondtak semmi lényegeset. Amikor mentek kifelé az ajtón, többen meg is jegyezték: „Kíváncsi volnék, ugyan miért jöttünk össze?!” S ez valóban így volt. hiszen a várt tájékoztatás elmaradt, ahg-alig hangzott el valami arról, hogy milyen termelési feladatok állnak előttük. Egész biztos. hogv valahol ezt a tanácskozást kipipálják, azt azonban már nem „jegyzik föl”, hogy nem felelt meg a céljának. A nagyon határozott művezetőnő úgy fogalmazta meg véleményét a többiek nevében is: ilyenkor nem tudnak bekapcsolódna a vitába, hiszen az értekezlet még korai, így szinte szükségtelen. Számtalan ilyen példa akad a mindennapokban. A vélemények figyelembe vétele ugyanis nemcsak akkor kötelező, hg fórumon hangzik el, hanem akkor is, amikor munka közben. „Főnök, ez pazarlás”... ,,Főnök, ezt ne így csináljuk!” Ismerősek az. ilyen kezdetű mondatok a gyárakban. S mindjárt jobb a hangulat, ha a gép mellett dalgo-zok tapasztalják, hogy igazat adnak nekik. Ez. szinte szárnyakat ad! Ellenkező hatást vált ki, amikor megkezdőd ÍR a körülményes- kedés. a huzavona, ide-oda küldözgetik a panaszkodó munkást. A ruhagyárban mondta el a szakszervezeti titkár a múltkor, hogy azért foglalkoznak a csip-csup ügyekkel is. mert erősíti a bizalmat; a szalagok mellett is örülnek annak, ha sikerül elintézniük valamit. A megye szakszervezeti mozgalma épp ezért állította tevékenysége középpontjába azt. hogy hozzájárulnak az üzemi es intézményi demokrácia tártain» fejles*leséhez, beleertve a formális vonások csökkentését is. Egyetértett aizzal legutóbb a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is, hogy mindenhol fordítsanak nagyobb gondot a közvetlen fórumokra. A csurgói művezető panasza is bizonyltja, hogy sokkal magasabbra kell emelni a mércét. Egyáltalán nem mindegy, mit terjesztenek egy- egy fórum elé és hogyan. Ha a sok szám, adat. felsorolás rázúdul a hallgatóságra, es eUikkadmak az összefüggések, nem világosak a feladatok, akikor a munkás is úgy érzi: tulajdonképpen ezen a gyűlésen nem is várjak az ő javaslatait. A szakszervezetek XXIV. kongresszus« úgy foglalt állást, hogyr legyen nagyobb a tagság beleszólása, részvétele a munkahelyi közélet minden területén. S itt az. a legfontosabb, hogy szabad utat adjanak minden jó kezdeményezésnek, előrevivő javaslatnak. A szakszervezeti bizalmiak -ott vannak minden területen, így az ő egyik feladatuk, hogy a termelést, az anyag- és energiatakarékosságot szolgáló mindennapi velemenvekel fölkarolják. A döntés ilyenkor nem halasztható el a következő tanácskozásig, s ha netalán Vita van a dolgozó és a munkahelyi vezető között, abban a szakszervezetet képviselő bizalminak állast kell foglalnia. ujjúval indulatosan kopogtat az íróasztal szelén. Azt állítja, munkás 1 a kás-építési akcióra adott be kérelmet a vállalatánál, ennek a sorsáról szeretne tájékozódni. Rövidesen ’kiderül azonban, hogy ennek itt nyoma sincs. Erre még jobban indulatba jön. es vádaskodva megkérdezi: vajon a főnökei miért kaptak lakást, s őt miért mellőzik. Az előadónő türelmesen megmagyarázza, hogy akik felkerültek a névjegyzékre, azok mindnyájan családosok, s ő mint egye-_ dülálló nem számíthat sző-" vetkezeti lakásra. Személyi iratai nincsenek rendben, a lakcímváltozásról sem értesítette a lakáshivatalt; amíg ezt nem rendezi, az igénylését nem fogadhatják el jogosnak. Nagy nehezen sikerül egy kissé lecsillapítani, végiül abban állapodnak meg. hogy áprilisban újra jelentkezik majd. , Kilencedükként lép be az a fiatal hölgy, akinek ma először sikerül valami biztatót hallania. Garzoniakéira beadott igénylése rendben van, még a tavasszal megkapja az új lakást. Nála azonban családi problémák jelentkeztek. Élettársa, akivel együtt adták be igénylésüket, időközben elhagyta, s magára maradt egy pici gyerekkel. Halkan, szinte nesztelenül húzza be maga után az ajtót. Annál hangosabb a következő társaság: egy botra támaszkodó öreg cigánvasz- szo.ny,, a menye és az unokája. Visszatérő „vendégek” itt minden szerdán; a hivatal valamennyi munkatársát név szerint ismerik. KörbeálV- ják az asztalt, és egymás szavába vágva magyaráznák, hadonásznak, többször is csendre kell inteni őket. Teljesen zavaros előadásba kezdenek, amelyben szerepel egy baltával hadonászó szomszéd, egy álnok lókupec és még sok mindenki. Csak nagy nehezen tudom megérteni, hogy önkényes lakás- foglalók, akik szeretnék elkerülni a 'kilakoltatást. Már- már távoznának, amikor újabb két asszony nyit be. Az előadónö sóhajt: a nap legnehezebb részén túljutott... Délutánra csillapodik a „roham”, egyre kevesebb az előtérben várakozók száma. Fél öt Is elmúlik, mikor az utolsó ügyfél behúzza maga utón a* ajtót. Csak ekkor nyílik lehetőségünk egy kis beszélgetésié. — A mai nap csendesebb voh a szűköt tná), persze azért így is eléggé elfáradtam. Hetven hárman voltak ma itt, s tizenhét ügyfélnek tudtam megnyugtató választ adni. Ök meg az idén lakáshoz jutnak. L. J. SOMOGYI NÉPLAP
