Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám

Nein Usd n i, hogy mikor írhatjuk le: „Elkészült a Dél-somogyi Állami Gazdaság gesztorságával működő, a Nagyatád környéki termelőszövetkezetek műtrágya- ellátását biztosító 'agrokémiai központ.” Talán áprilisban, ha -üzembe helyezték a keverő berendezést — a gépet rqár összeszerelték Lápodon. csak a telepi bekötő utakat kell lebetonozni; ha fölállítják a még „pihenő” kandelábereket; ha ...

A mi-nap zsákolás közben találtuk a telepvezetőt: a

tíz dolgozóból a szerelők targoncákért mentek, helyettük néhán.yan a rakodók közül „bütykölték” a mintegy ezervagonos fedett tároló felhordó berendezését. Munkám hát öltött a főnök is — a vagon nem várhat.

A fedett kirakóhelyet a rakodók napi néhány tonnával a „vél lukban” — jobb híján maguk építették... A várakozás után kötbért még nem fizettek a MÁV-tmk; megesett, hogy a teli kocsik nem fértek el az iparvágányon, ilyenkor a fiák, sógorok, ismerősök köréből hívtak segítséget... Lekerül a szögről egy munkaruha, szinte magától is megáll a földön — petit« nemrég vette föl tisztán a viselője . . . A vasárnapi öt ügyeletes mellé olykor a többieket is be kell hívni; legutóbb — február 21-én, »»somiba,tön.— kommunista műszakot szerveztek. pedig nincs brigádnapló, amelybe* jegyezhetnék ...

Mivel eddig a központban Vezettek pontos kimutatást,

csak közelítő értéket adhatnak az eddigi mennyiségekről t tavaly ezeröts zár.—ezernyolcszáz vagonnyl műtrágyát szállítottak ©1 a telepiéi. Az idén januárban nagy volt a forgalom, elérte a rmr pl mintegy ezer mázsáit. A nitrogén-, foszfor- és kéli- umtairtalmú műtrágyák tíz fajtájából vásáiölhaltak az igénylők. Jelenleg 2(10 vg- gonhyi van a telepen; elfogyott a „nitrogéné»”, de az aktuális munkák miatt az üzemek továbbra is ezt kérik.

A helybeli keveréssel évi két és fél ezer vagnnosra számítják a telep kibócsátó- képésségét. Attól függően, hogy a nitrogéntartalmú alapanyag ömlesztve érkezik-e, konténeres vagy rak* lapos formában segítik a kirakodást, biztosítják a keverés folyama tóbságát.

„Összedugjuk a fejünket’'

Erőpróbák

Fekete Damjanlch-sra- kall, gvermekijes/.tő sűrű bozont es széles, sportot mellkas. A tekintete azonban szelíd, mosolygós; beszédstílusa szerény, megnyerő. Beszélgetés közijén rengeteg érvet sorakoztat fői egy-egv gondolat helyességének bizonyítására. Gyakoriolt vitatkozó, szívós rábeszélő alkat. Stukoeszki Ernő, a Gáz.- és Olajszállító vállalat irányítástechnikai osztályát vezeti. 32 éves, i/ig-véiig közéleti ember, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának titkára,

— Ami tény, az tény: 1963 óta vagyok KISZ tag. — mondja. — Néha úgy tetszik, mert az ember hajlamos a hitetlen kedésre, ha a koráról van szó, hogy egy másik, idősebb ember tagkönyvét tartom a kezemben... Sok év telt el 1963 óla, bizony, csaknem két évtized, és én mégsem érzem magam Idegennek az ifjúsági mozgalomban.

KISÉ-es éveim nem jártak ólomlábakon, nem voltak unalmasak. Ha az. embernek érdekes, az egyéniségéhez szabott feladata van, gyorsan telik az idő. Nekem pedig mindig volt- most is van izgalmas, szellemi és gyakorlati szempontból egyaránt fonttá feladatom.

Siófokon végezte a gimnáziumot, 1967 és 69 között ipari tanuló volt, majd fizikai munkásként dolgozott, a kőolajiparban, 1975-ig, Közben a Kandó Kálmán műszaki főiskola számítástechnikái szakán diplomát szerzett. s 1977-ben kinevezték

osztály vezetőnek. l,gyanab- ban az évben választották meg az FMKT titkárának.

— Azt hiszem, közhelynek hatna, h« most tudálékosan arról értekeznék, milyen gazdag ótravalót adtak a Itzikalmunkás-éVék a műszaki értelmiséginek, aki vezetőt poszton dolgozik. Erről csak annyit: nem

éreztem valamiféle átmeneti, gyorsan letudni való időszaknak azokat az éveket. A szakmámban dolgoztam: abban a szakmában, amelyet tanultam, amelyet szerettem és most is szeretek. A rám bízott feladatokat épp olyan kedvvel és odaadással végeztem, mint végzem manapság, amikor a vállalatnál az országos gáz- és olajvezetékek távirányításának, távfelügyeletének számítógépes rendszerű

megoldásán dolgozunk a kollégákkal. Az f'MKT megalakulása előtt Is rendszeresen részt vettem az alkotó ifjúság pályázatokon, több díjat is nyertem, » ezekre büszke vagyok. Bár őszintén szólva: főként az erőpróba kedvéért pályáztam. Az erőpróbák vonzottak és vonzanak. Nagyon jónak tartom ezeket a pályázatokat az alkotó személyiség kibontakozása, de a közösség és a gazdaságosság szempontjából is. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok

I* érért hatékony szervezet,. Nálunk a OOV- nál azokkal a témakörökkel foglalkozónk, amelyeknek a legtöbb gazdasági hasznuk van. Pályázatokat, versenyeket, szakmai előadásokat szervezünk, igyekszünk lépést tartani a tudomány és a technika fejlődésével, ősz- szedugjük a fejünket, vitatkozunk. g a mozgalomba nemcsak a főiskolát, egyetemet végzett szakembereket vonjuk be, hanem a technikusokat, « szakmunkásokat, sót a segédmunkásokat is. Az. FMKT egyúttal a vállalati KlSZ-bizotlság úgynevezett termelési munkabizottsága.

Nemcsak a vállalatot (ahol egyébként kitűnően érzi magát, mert jó közösségben dolgozik), hanem: a váro*t, Siófokot is magáénak érzi, és bármikor kész. tenni, társadalmi munkát vállalni a szőkébb pátriáért. Az itt töltött gyermekes diákkor emlékei, a munkásévek tapasztalatai elő-elő- sejlenek mondataiból, amikor a városról beszél. Ö is szeretné mielőbb igazi városnak tudni Siófokot, és alkotó értelmiségihez, méltóan felelősséggel szól az. eredményekről, a gondokról. „Többet és okosabban, élő- relátóbban kell dolgoznunk” mondja.

Szerelmese a Balatonnak, a vízi sportoknak, kedveli a színházat, a szépirodalmat. Nős, hatéves kislánya van. Jelenleg -— ideiglenesen — a GÖV faiházában laknak. 1975 óta épül az. a szövetkezeti lakás, amelyben — remélhetőleg az. idén májusban — végleg otthonra el a család.

Szapiidi András

A balatonszárszol Kon- z.u m.sz.öv az idén 242 millió forint kiskereskedelmi forgalmat szeretne elérni: 8,3 százalékkal többet, mint tavaly. A forgalomnövekedéssel összefüggő feladatokról Klek Sándorral, a szövetkezet , elnökével beszélgettünk.

— Mi a feltétele a cél elérésének ?

— Legfontosabbnak az áru beszerző munka javítását tartjuk. Ennek érdekében tartalmasabbá tesszük együttműködésünket a Ská- la-Coop-hátözaltal és a VON&K-kal. Sok árut kapu hk az ipari s/övetkezetektől is. Két Tüzép-telepUn»- kön évente körülbelül kétszáz falusi ház építéséhez, szükséges anyagot adunk el, s bútorüzletünkben kétszáz szobabérentíezést vásárolnak, és iparcikkeket árusító szaküz.ieteink is annyi tartós fogyasztási cikket adnak el, amennyivel e kétszáz lakást be lehet rendezni. Az idegenforgalmi szezonban « mi feladatunk, hogy élelmiszer,

Növelik a forgalmat

zöld«**, gyümölcs bőven Jegyen üzleteinkben.

— * Az említettekkel egyenrangú feladata a szövetkezetnek a vendéglátás.

— Vendéglőinkben 25,8 millió forint értéket fogyasztanak a vendégek. Területünkön 22 vendéglátó- üzlet működik, s 6 százalékkal nagyobb forgalmat akarunk elérni, mint az előző évben. Azon fáradozunk, hogy aZ ételforgal- munk 14,8 százalékkal növekedjen. Célunk, hogy az olcsóbb ételekből szélesebb legyen « választék. Kel vendéglőnkben a múlt éviién 75 ezer adag ebédet adtunk el közétkeztetés keletében. Ezt is szerelnénk növelni. Az. üdítőitalok választékát ugyancsak szélesítjük, lóként az. alkoholmentes italokét. Már e szezon előtt több vagon üdítőt tárolunk. A külterületeken öt idényjellegű üzletünk is árusít majd.

— A kertészkedésnék hagyományai vannak ezen a vidéken. Hogvan seatHk * kistermelőket?

' 19,2 millió forint értéket akarunk fölvásárolni a kisgazdaságoktól: 6 százalékkal többel, mint tavaly. Különösén a Zöldségek, gyümölcsök és a tojás értékesítésénél, felvásárlásánál várunk jelentősebb emelkedést. A termeltetést hét szakcsoportunkra alapozzuk, szállítási szerződésekkel. Mintegy 200 kisgazdasággal lesz, kapcsolatunk. A felvásárolt zöldségből, gyümölcsből és egyéb árukból elsősorban saját üzleteink igényeit elégítjük ki, a fölösleget, a megállapodások alapján, a Siófoki Állami Gazdaságnak és a Zöldért Vállalatnak adjuk. A termeléshez szükséges fóliát, palánlát és egvéb szaporítóanyagot, műtrágyát, és növényvédő szereket a boltjainkban — különösen a kőröshegyi mezőgazdasági

szaküzletben — vásárolhatlak meg a kistermelők. Elsősorban tehát a zöldségter meló szakcsoportra alapo zunk. Szorgalmazzuk az expert szem pontjából nagyon fontos aruk — a mez,

a házinyúl, a galamb és a csiga — fölvásárlását is. Szoros kapcsolatban vagyunk a területünkön levő takarékszövetkezettel. Kérésünkre a két takarékszövetkezet nyolcmillió forint kölcsönnel segíti a kisgazdaságok termeltetési munkáját. Az idén elkészül a fel- vásárlási raktárunk; ez az „áruterítés” munkáját köny- nyíti meg.

— A Konzumszövnek ipari üzemága 1* van.

— Igen. s ott 2,4 millió

forint értéket szeretnénk előállítani. Ebből egymillió forint lesz az új építkezések értéke. Szolgáltatóházunk

félmillió forint értékben végez munkát a lakosság részére, a szállítási tlzemág pedig 400 ezer forint értékű szolgáltatást. A takarékosság, a munka termelékeny- bégének növelése és a gondosabb munkaszervezés, talán mondanom sem kell, folyamatos, egész éves feladatot jelent számunkra.

ü. z.

Negyven év cérnák között

Talán áprilistól... v

Agrokémiai telep Nagyatádon

— Gyár lett a gyáregységből, bebizonyítottuk, hogy nem ma ra- dunk el a pestiek mögött. Mondogattuk: lám, lám, ezt mi csináltuk, -’■falusiak«... Aztán most el kell mennem, épp

most. ..

Könnybelabadó szemmel mondta ezeket a szavakat Sebestyén József- né, a Nagyatádi Cárnagyar osz- tályvezétő-he- lyettese. Egy híján negyven évet töltött el Itt, nem csoda, hogy meghatódott, amikor a közelgő nyugdíjról beszélt.

Azután viasza ugrót tunk

négy évtizeddel. Fökierült, és mesélni kezdett:

— Negyvenkettő június tizenötödikén kerültem ide, akkor ez a gyár még csak 150—200 embert foglalkoztatott. Tizenöt évesen kezdtem dolgozni. Inkább tanultam volna, de apám egy kicsit maradi ember volt és azt mondta: nem csinál a lányából kisasszonyt. Itt mindenki — én Is — címkehordó leányként kezdte. Nem kerülhettünk rögtön gépre, hanem a gyakorlott munkásokat kellett. kiszolgálni anyaggal, címkével. Azután takarítottunk is, És azt a gépcsoportot, amelyik munkásainak a kézé alá dolgoztunk, nem volt szabad otthagyni. Mégis otthagytuk — megtaláltuk a módját —, mert a mesterséget el kellett lesni.

— A régiek azt mondtak,

még bejutni is nehéz volt, nemhogy előrelépni.

— Ez igaz. En sem simán kerültem ide. Apám és az

itteni osztályvezető — mivel egy utcában laktunk — ugyanabba a kisvendéglőbe járt. Magyarán: protekcióm volt. Ám az csak az egyszeri bejutásra terjedt ki. Mert a háborús időkben nagyon ingadozott a termelés, s szinte havonta volt fölvétel, és elbocsátás, aszerint, hogy mennyi munkát tudtak adni. Aki rosszul dolgozott, azt kitették, akárki pártfogolta is. Engem egyszer sem tettek ki. Sőt elég hamar gépre kerültem, megtanultam három—négy masinán dolgozni. Ha kellett, visszamentem cfmkehordónak . .. Csak dolgozhassak, csak kereshessek. Nagy szükség volt rá otthon, mert apám hivatalsegéd volt, anyám a dohánybeváltóban dolgozott, ki kellett egészíteni kettejük keresetét

Két. évig viszonylagos

nyugalomban telt az idő. Azután 1944. december hetedikén Atádra ért a front. Az első belövést a cérnagyári kémény kapta. Leállt a gyár. Csak néhány munkás és vezető maradt benn őrködni. Megmentették a gépeket. És mást is.

— Négy hónapig állt itt a

harc, azután előbújtunk. Persze rögtön a gyárba jöttünk. Elkezdtünk téglát pucolni a romokból, megkaptuk a téglagyár szétlőtt részeiből is a használható építőanyagot. 1945 augusztusára helyreállítottuk a legszükségesebb épületeket, a kéményt, a gépeket. A nők is férfierőt kívánó munkát végeztek akkor. És augusztus végén már csak azt kérdezgettük: itt a gyár, de mit csináljunk benne? És volt mit. Az őrködök eldugtak a kazán füstcsatornájába rengeteg anyagot. Ezzel az elrejtett mű,selyemmel indítottuk meg a termelést. Kétféle volt: fekete és fehér.

— A régi gárda újra együtt volt?

— Nagyjából. De a csoport vezetőt, akt a gyárba behozott, többe nem engedték be a gyárkapun. (Ez már a néhány évvel későbbi. tévedésekkel terhes időszak egyik előjele volt.) Pedig a régi főnököm kezdetben munkás volt és nagy tudásával érte el, hogy a Mez vezetővé nevezte ki. Máig sem tudom, hogy ki haragudott rá. Néha beszélgettem vele. Nem élt már sokáig, nem bírta 'ki. hogy nem Jöhet be a gyárba.

Ezután megkezdődött Sebestyén Józsefné — azaz kezdetben még Szarnék Erzsébet — vándorlása. Szak- tan(olyamól végzett, és amikor a gyárban átszervezés volt. ő is újabb és újabb helyekre került.

— Mindig azt mondták, amikor a/, egyre nagyobb

termelés miatt létrehoztak egy-egy új osztályt — és véletlenül az én főnökeimet tették magasabb beosztásba —. hogy majd a Szamok odébb ül egy íróasztallal. Így lettem kisebb-nugyobb vezető az üres helyeken. Hatvanhétben volt az utolsó „ndébb- ülés”, azóta vagyok a kiszerelő osztály vezetőhelyettese,

— A gyáriak másra is emlékeznek. Arra. hogy ahol valami társadalmi megmozdulás volt, ott önt is mindig meg lehetett találni.

— Szerettem tevékenykedni. Minden kuli úrcsoportban benne voltam. így kerültem össze a férjemmel is, ak! itt, volt cérna festő. Gyá-, ri bált szerveztünk, és a lányok szétosztották maguk között azokat a fiúkat, akikre vigyázni kellett, hogy ne igyanak a kelleténél többet A Sebestyén is- olyan volt hogv hamar megártott neki az ital. Hát magam mellé vettem, és elláttam munkával. Életemben először azt mondtam neki a nagyteremben: Na, Sebestyén elvtárs, lűtsön be! Ha sejtettük volna ..

A befutástól kezdve összefonódott az életük. Együtt lettek párttagok —- igaz a feleség másodszor, mert az ötvenes években egyszer kizárták. mivel kuncogott egy gyűlésén. Es együtt, dolgoztak tovább társadalmi munkásként is. Egy fiuk született, aki a Dunán hajós. Már van egy unokájuk is.

— Gondolom, abból amit elmondtam látszik. hogy nem voltam és nem vagyok boldogtalan, A cérnagyár sók hasonló embernek adott munkát és hosszú évtizedekre biztonságot. Hát ezért pityergők, amikor eszembe Jut, hogy néhány hónap, és él kell menni..

Luthár Péter