Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

TANÁCSKOZIK 0 UZNFIKS NÉPFRONT VII. K0N6RESSZISK (Folytatás a 3. oldalról) Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezet­ben, a Hazafias Népfront­ban, gazdasági és kulturális területen egyaránt beszámol­hatunk. Ezzel együtt, s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem ' tartjuk se csalhatatlannak, se tévedhetetlennek magun­kat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késlekedünk. Politi­kai, gazdasági, kulturális vi­szonyainkat nem idealizál­juk, nem hirdetjük és a jö­vőben sem mondjuk Petőfi szavaival, hogy itt van már a Kánaán, tehát megállha­tunk. Feladatunk társadal­munk szocialista vonásainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos eleme­ként kell továbbfejleszte­nünk, még szélesebben' ki­bontakoztatnunk és elmélyí­tenünk a szocialista demok­ráciát . Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban íenel­hető visszásságokról, ame­lyek tagadhatatlanul létez­nek és a legkülönbözőbb ter­mészetűek. Szólni kell a bü­rokratizmusról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethe­tetlen jelenségekről, a he­lyenként megmutatkozó fe­lelőtlenségről. a gazdasági visszásságokról, visszaélé­sekről. Ezekkel szemSen megalkuvás nélküli, kérlel­hetetlen harcot kell folytat­nunk. Mert jogos az embe­reknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdés­ben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szün­telenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szer­vezeteknek, s nem utolsósor­ban a Hazafias Népfront­nak, a kormánynak, gazda­sági-kulturális intézménye­inknek, egész lakosságiunk­nak. Népgazdasági terveinket milliók vitatták meg A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességé­ről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, ■mindenki tapasztalhatta, hogy a párt és a kormány is minden kérdésben széles kö­rű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatalai előtt. A párt, ■hogy más példát he említ­sek, a kongresszus mondani­valóját meghatározó irányel­veket is országos és nyilvá­nos vitára bocsátotta. Ebben a vitában, milliók vettek részt, párttagok és pártonki- vüliek egyaránt. A kormány szintén arra törekszik, hogy a törvényja­vaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges dön­tés meghozatala előtt bo­csássa vitára a szakemberek, némelyiket fjedig az érde­keltek . még szélesebb köré­ben, akár országos méretek­ben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a nép- gazdasági tervről is széles körben konzultált. Tanúsít­hatom, hogy a kongresszus állásfoglalásai, a törvényja­vaslatok, az alapvető és fon­tos rendelkezések, a népgaz­dasági tervek a vita eredmé­nyeképpen javultak. Csak úgy kitérőleg mon­dom, én már régóta vagyok pártmunkás, többféle cik­lusban dolgoztam, korsza­konként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a ma­gyarázatot, az agitációt, az érvelést, a meggyőzést meg­takarítani nem lehet. Lehet egyszerűen rendelkezéseket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szíve­sek elviselni azt az intézkeJ dést. Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet érvelni, vi­tatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghozata­la után, s nem előtte csinál­juk. Az utólagos megvitatás megfoszt bennünket egy na­gyon értékes dologtól, a leg­jobb hozzáértők véleményé­től is. Ezért a jelenlegi gya­korlatot — az előzetes beha­tó eszmecseréket — erősítjük és fejlesztjük további Mai helyzetünket vizsgálva azt is számításba kell ven­nünk, hogy a vezető impe­rialista hatalom szóvivőinek szájából és általában az im­perialisták politikája nyo­mán hideg fuvallatok járják át a világot Ezen kívül — úgy is mondhatnánk — csa­ládi problémánk is akad: a lengyelországi nehéz hely­zet. Tudatában vagyunk an­nak is, hogy a szocializmus­nak Magyarországon voltak E NÉPLAP és elszigetelten ma is van­nak ellenségei nagyon meg­fogyatkozva és nagyon szór­ványosan. Nyíltan fellépni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szocialista programokat támogatja. Vannak zavarost ej ű emberek és vannak, akik szereplési viszketegségben szenvednek, hérosztraitoszi »hőstettre« pályáznak. Ezek — mert po­zitívan nem tudnak hozzájá­rulni a társadalom ügyéhez — legalább valami negatív cselekménnyel szeretnének nevezetessé válni. Vannak felelőtlen emberek, akik nem gondolnak arra, hogy a köz­ügy mindenekelőtt való. Ezek az emberek az utóbbi időben egy kicsit felélénkül­tek. Mi szép nyugodtan dolgo­zunk tovább, politikánk, programunk világos és tö­megtámogatást élvez. A po­zitív vitáktól nem félünk, azokat szükségesnek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vív­mányaink destruktív táma­dását seholsem tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások ellen az egész társadalom­nak, így a népfrontnak is feladata. Mi mindig világo­san szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat megőrizzük, gyarapítjuk, de a nép, az or­szág sorsával játszani senkit nem engedünk, azzal játsza­ni nem szabad. Ügy gondol­juk, hogy ez nálunk társa­dalmi egyezség, amit min­denkinek meg kell tartania. Tisztelt kongresszus! A népfrontmozgalom fej­lődése során nagy történel­mi utat tett meg. Más tár­sadalmi viszonyok között, a Horthy-rendszer idején szü­letett, a felszabadulás utárt is élt a népfront-gondolat, majd elsorvadt, de szeren­csére már jó pár éve újjá­született, napjainkban pedig újabb virágzását éli. Erő­sebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint koráb­ban. Ennek így is kell len­nie, és arra kell töreked,i/i, hogy befolyása tovább növe­kedjék. A Hazafias Népfront- mozgalom —, amely a párt oldaláról nézve szövetségi politikánk megvalósításá­nak kerete — a nemzeti ösz- szefogás intézménye, képvi­selője és hordozója min­denütt. Szocialista rendsze­rünk nélkülözhetetlen alko­tóeleme és az is lesz na­gy on-nagy on sokáig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogv a szocialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az or­szág történelmében más-más időszakokban is létrejött. Ilyen erős mint ma azonban nem lehetett soha, hiszen mai társadalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyek­nek alapvető osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztály­összeütközések korszaka be­fejeződött, győzött a szocia­lizmus. . A Hazafias Népfront-moz­galom a magi'árok és a ha­zánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevé­kenységet is folytat. Jól is­mertek olyan intézményei, mint például az Országos Béiketanács, a papi békemoz­galom. Az egyházak a Haza­fias Népfront keretében nemzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a bé­kéért, a népek barátságáért munkálkodnak. Folytassák ezt bizakodva, még nagyobb lendülettel. Magya.rorszúgón a-z állam és az egyház viszonya ren­dezett. Ezt még azok is tud­ják, akik rendszerünkkel nem rokonszenveznek. Ez ■ténylegesen rendezett vi­szony, ami egyfelől azt je­lenti, hogy az egyházak kép­viselői letették az esküt a Magyar Népköztársaság al­kotmányára és azt tisztelet­ben tartják. Vállalják a nép munkájának célját: a szocia­lista társadalomnak, a nem­zet jobb jövőjének építését', s szavakkal, tettekkel segítik azok megvalósítását. Másfe­lől az állam tiszteletben tart­ja a lelkiismereti szabadsá­got és az egyházak autonóm működését. Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szo­cialista nemzeti egységnek. Célunk, ' hogy a továbbiak­ban is szorosan összefogjunk mindazokkal, akik tudatosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ennek szellemé­ben cselekednek. Bízom ab­ban, hogy ez a kongresszus is tovább erősíti ezt az egy­séget és új lendületet ad a Hazafias Népfront-mozga­lom munkájának. Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gazdasági és kulturális élei­ben, az életszínvonal emelé­sében elértünk, azt hiszem, jelentős mértékben három dolognak köszönhetők. Elő­ször, hogy helyes utat vá­lasztottunk, a szocializmus útján járunk, s. ebbe azt is beleértem, ahogyan nálunk a szocializmus a gyakorlat­ban megvalósul. Eredmé­nyeinket köszönhetjük 'to­vábbá népünk fizikai és szel­lemi alkotómunkájának, vé­gül egységünknek. A jövő­ben is arra kell ügyelnünk, hogy a választott úthoz tart­suk magunkat, népünk foly­tassa alkotómunkáját és erő­sítsék egységünket. S akkor meg tudunk birkózni nehéz politikai, gazdasági, kulturá­lis, hazad vagy nemzetközi feladatokkal is. Bízom ab­ban, hogy a Hazafias Nép­front kongresszusa ezt előse­gíti. Gazdaság! munkánkban döntő az egyensúly javítása Tisztelt kongresszus! Az elmúlt öt év eredmé­nyeiről mérleget készítet­tünk, amelynek számai már ismertek. A nemzeti jö­vedelmet 17 százalékkal nö­veltük, a lakosság fogyasz­tása 13,5 százalékkal emel­kedett, s 453 ezer lakás épült, több, mint bármelyik koráb­bi ötéves időszakban. Mind­ez azért is említést érdemel, mert eredményeinket olyan években értük el. amikor a külső gazdasági körülmények miatt példátlanul nagy ter­hek nehezedtek a magyar •népgazdaságra. Ez egyben meggyőzően bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaság­ban szilárd és erős alapokon nyugszik a társadalmi rend, nagy terhelést is kibír a ma­gyar népgazdaság. Még ren­geteg a teendőnk, a javítani­való, de érezni, tudni kell, hogy a gazdasági munkában is szilárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elem­zése alapján a XII. párt- kongresszuson is megfelelő következtetéseket kellett le­vonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak java­solni a termelésben, és saj­nos az életszínvonal, az élet- körülmények javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazdasági munkában!' most döntő a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása. Mert, ha ezt nem tartjuk megfelelően kézben, akkor tönkreteszünk mindent, amit az életszínvonal terén, jö­vőnk megalapozásában ed­dig elértünk. Alapvető fel­adat, hogy rendkívül nagy ídclösaeggel kezelj üli a igaz­adat megoldásán, s bízunk is benne, hogy segíteni fog­nak. E téren sokat tehetnek a népfront aktivistái is. Az életszínvonalat illetően rtiost csak azt tűzhetjük ma­gunk elé. hogy megőrizzük az elért szintet és mihama­rabb megteremtsük a továb­bi emelkedés fettételeit. Az egyik tsz-közgyűlésen hang­zott el: az életszínvonallal meg vagyunk elégedve, már meg' is szoktuk, ezt meg akarjuk tartani, és ha kell, még többet és jobban fogunk dolgozni érte. Ezt a szette­met. nézetet kell terjeszteni, támogatni mindenütt. Nagyok a feladatok és a lehetőségek az életkörülmé­nyek javításában. A beruhá­zási tervek is jelentős eszkö­zöket szánnak ilyen célok­ra. Az egészségügyi beruhá­zások például — az egyéb fejlesztések ütemét messze meghaladva — csaknem '40 százalékkal emelkednek öt év alatt. Az életkörülmények javítását úgy értjük, hogy továbbra is segítséget kell nyújtanunk a gyermekneve­léshez az anyáknak, a csa­ládoknak, továbbá az ala­csony jövedelmű nyugdíja­soknak s a pályakezdő fia­taloknak. Minderre nagy figyelmet kell fordítanunk a jövőben is. Tisztelt kongresszus! Az MSZMP XII. kongresz- szusának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt leg­felsőbb fóruma jó, reális programot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bi­zonyos értelemben szigorú ez a program, mert nagyok a követelmények. Mivel a beruházási lehetőségek, az anyagi eszközök korlátozot­tak, az emberi tényezők, a hozzáállás, a szándék, a tu­dás, a fegyelem és a rend jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk biza­kodva tekinthet a legköze­lebbi évekre is. Természete­sen a munkaképes emberek­nek dolgozniuk kell. Tisztelet övezi hazánHat a világ miaden iáján dasági egyensúly kérdéseit. Ide tartozik a külkereske­delmi mérleg, a költségve­tés, a vásárlóerő és az áru­kínálat egyensúlya csakúgy, mint az energiamérleg és más tényezők. Csak e fel­adatokat megoldva tudunk előrehaladni és tudjuk nö­velni az ország gazdasági erejét. Bár a növekedési ütem most alacsonyabb, megfelelő fejlődést kell elérni a VI. ötéves tervidőszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a köz­lekedésben, s az életkörül­mények javításában egy­aránt A fejlődésről, a tech­nikai haladásról tehát to­vábbra sem mondhatunk le, mert akkor lemaradunk. De a fejlődésnek differenciált­nak kell lennie. Ez a terme­lési ágazatok között már egy kissé érzékelhető. A mező- gazdaságra büszkék va­gyunk. mert olyan fórumon is, mint az SZKP XXVI. kongresszusa, elismeréssel szóltak róla, és megszívle­lendő, jó tapasztalatként em­lítették. De teendőink eb­ben az ágazatban is vannak, mert a döntő kérdés az, hogy mi mibe kerül és mekkorák a hozamok. Egy fejlett iparral és me­zőgazdasággal rendelkező or­szág, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, nagyobb műveltségű, jobban képzett és kulturáltabb em­bert kíván. Ebben nagy sze­repük van a termelés, a tu­domány, a technika, a kul­túra és a közoktatás terüle­tén dolgozó értelmiségiek­nek. Kérjük, hogy dolgozza­nak nagy lendülettel e lel­Amikor a népről beszélek, nem szeretem azt a kifeje­zést használni, hogy többet kell dolgozni. Persze egye­seknek ezt sem árt emleget­ni. De a népről szólva in­kább azt mondanám, hogy hatékonyabban és ésszerűb­ben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tartalékok. A szocializmus alapjai lera­kásának, a szocialista építés­nek a kezdeti korszakában még azzal törődtünk, hogy amire szükségünk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakom túlvagyunk. To­vábbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezé­sünkre álljon, de most már az is számít, hogy mibe ke­rül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s mi­lyen a minőség. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gon­doskodni kell. A munkaké­pes embereknek. azonban dolgozniuk kell, és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája, és aki dolgozik, az keresni fog, és aki -becsületes, bérét megkereste, az meg is tudja vásárolni azt, amire szükség­gé van. Ez program és fel­adat is számunkra, amit meg kell és meg is fogunk olda­ni. Tisztelt kongresszus! Barátaim! Kállai Gyula elvtárs elnö­ki megnyitójában említette nemzeti ünnepünket, már­cius 15-ét, a múlt században, a nemzet születésének kor­szakában kibontakozott for­radalom évfordulóját. Százharminchárom éve an­nak,. hogy a piros-fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak ma­gasba emelték. Azóta lobo­gónkat sokfelé meghurcolták, az sok mindenen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó, öt világrészben, a magyar kö­vetségeken, konzulátusokon, más intézményeken jelképe­zi a Magyar Népköztársasá­got a piros-fehér-zöld zászló. Eleink harcaira és mai való­ságunkra gondolva mérhet-, jük fel, hogy népünk milyen nagyot lépett előre. A fej­lett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorában van, becsülettel megoldja történelmi felada­tait. Ezért övezi tisztelet ha­zánkat külföldön, a világ minden táján. Van tekinté­lyünk és becsületünk. Olyan a helyzetünk, hogy a magyar embernek, aki külföldön jár, nem kell elhallgatnia, hogy a Duna—Tisza tájáról jött, hogy a Magyar Népköztár­saság állampolgára, ahol sok nagyon nehéz feladatot erős akarattal, életrevalóan meg­oldottak. Népünkben él a bizalom és az akarat, hogy terveinket a jövőben is vég­rehajtjuk. Így hát minden alapunk megvan arra, hogy őrizzük és gyarapítjuk a szo­cializmust építő magyar nemzet becsületét. Végezetül a kongresszus­nak jó munkát kívánok. Tiszteletemet fejezem ki a Hazafias Népfront több száz­ezer aktivistájának és kívá­nom, hogy jó egészségben, sikerrel dolgozzanak határo­zataik megvalósításán. • Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a helyén van, dol­gozik. A Hazafias Népfront- mozgalom építhet rá. A párt ra jövőben is becsülettel be­tölti történelmi hivatását. A kommun isták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják népünket mindenütt, így a Hazafias Népfront-mozga­lomban is. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nagy tapssal fogadott szavait követően Földes Imréné, a Gardénia Csipkefüggönygyár igazgató­ja, Csepely Tamás, a fehér- gyarmati járási-városi párt- bizottság első titkára, Márta Ferenc akadémikus, ár. Do­bos László, a népfront Bács- Kiskun megyei Bizottságá­nak elnöke, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Té­nyt Mária egyetemi tanár, dr. Lékai László bíboros esz­tergomi érsek, a katolikus püspöki kar elnöke, Sziebert Ferenc termelőszövetkezeti brigádvezető, Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Szóda Sándorné, a Tatabánya vá­rosi HNF-bizottság titkára, Bánffy György, a József At­tila Színház Jászai-díjas ér­demes művésze. Cseh Ká- rolyné állattenyésztő, Álla­mi-díjas szocialista brigád­vezető, Bíró Gyula, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság főtitkára, Boldizsár Iván író, Lakos Zoltánná ktsz- dolgozó, Herczeg József kon­zervgyári főművezető. Köpf Lászlóné, a KISZ KB titká­ra és Káli Ferenc tanár fej­tette ki véleményét az el­hangzott beszámolókról. A kongresszus ma reggel !) órakor folytatja munká­ját. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom