Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

TANÜCSKOZIH I HAZAFIAS NÉPFRONT VII. KONGRESSZOSR (Folytatás a 2. oldalról) sek, amelyek révén 1979-ben és 1980-ban jelentős lépése­ket tettünk az egyensúlyi helyzet megteremtésére, a termelés hatékonyabbá téte­le és az ésszerű termelési szerkezet kialakítása irányá­ban. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongreszuson kitű­zött célokat és ezen belül is a gazdasági helyzetünk megjavítására előirányzott programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e programok és a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A szocialista társa­dalom a munka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól vég­zett munkát és tisztelettel kezd. minden dolgos em­bert. Nagyon fontos a sor­rend. Első helyen áll az el­végzett munka és ezt ismeri el a munkabér. És mivel az emberek képességeiben, készségében és szorgalmában eltérések vannak, ennek ér­ződnie kell. a béreken is. Túl kell lenni azon az álla­poton, amikor a béreket egyenlőségi alapon és nem a végzett munka minősége szerint osztják el. De az em­beri munka értékét nemcsak anyagi eszközökkel, hanem erkölcsi elismeréssel is lehet nyugtázni. Gyakran tapasz­taljuk, hogy az elismerő jó szót, a dicséretet nehezebben adják, mint az anyagi jutal­mat. A társadalom fejlődése át­alakította a tulajdonviszo­nyokat, magasabb erkölcsi, értelmi és politikai színvo­nalra emelte az embereket. Megváltoztak és állandóan változnak az ember életkö­rülményei is. Észrevétlenül keletkeznek új igények, s létrehozzák azt a feszültsé­get, amely a lehetőségek le­maradása miatt keletkezett. Ez a lemaradás csaknem ter­mészetes — de csökkenthető a mértéke, ha egyre több ember előtt válik világossá: előbb elő kell állítani a jár vakat,' s csak azután kerül­het sor az elosztásukra. Az igények és a kielégítésük le­hetősége közötti összhang valamennyiünk közös jó munkája révén javulhat. A tulajdonviszonyok fej­lődése előtérbe emelte a köz­tulajdon fogalmát. Éz azon­ban kevés: el kell érni, hogy ezt a köztulajdont meg­becsüljék és óvják is. Olyan közszellemre van szükség, amely elítéli a közvagyon rongálását és amely fellép az ilyen cselekmények elkö­vetői ellen. A magyar nép mindig dol­gos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dol­gozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól .képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tart­juk fontosnak azokat a prog­ramokat, amelyek valameny- nyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megte­remtik a művelődés lehető­ségét. Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek ízlése rendkívüli módon eltérő. Nem is tudunk elképzelni olyasmit, hogy az emberek azonos ízlésűek legyenek. Nem is szabad meggátolni senkit abban, hogy egyéni ízlésének megfelelően alakít­sa az életét. De legyein tár­sadalmi egyetértés abban, hogy az egyéni ízlés ne sért­sen másokat, ne lazítsa az erkölcsöket, ne kezelje le az igazi értéket és ne nevezzen ki értékké valamit, aminek nincs értéke. Ez olyan prog­ram. amelyben az államnak, az állam intézményeinek, a társadalom szerveinek egy­aránt részt kell venniök. Már az iskolában ki kell ala­kítani a folyamatos tovább­képzésre és a művelődésre való igényt. Most különösen indokolt az a törekvés, hogy a kiművelt emberfők soka­sága segítse jövőt formáló munkánkat. Az egyetértés hozott el bennünket erre. a kongresz- szusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és re­méljük, hogy méginkább is­mérve lesz a jövőnknek. Bí­zunk abban, hogy az Orszá­gos Tanács beszámolója ta­lálkozik az önök véleményé­vel. Kérem, »hogy a beszá­molót, az állásfoglalás-terve­zetet, az írásban kiadott je­lentéseinket vitassák meg és fogadják el. Az országos tanács beszá­molóját követően László An­dor, az országos pénzügyi és ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a be­számoló és az előterjesztés feletti vita, amelyben Pápai Zsolt, a budapesti műszaki egyetem adjunktusa, Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő, az Új Írás főszerkesztője, Bóján Ferencné, Szolnok megyei gyári munkás, Rácz Sándor békéssámsoni téesz- tag kapott szót. Ezt követően a kongresz- szus résztvevőinek nagy tapsa közepette Kádár Já­nos emelkedett szólásra. A kongresszus szünetében Kádár János dr. Lékai László bíborossá] beszélget problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Afga­nisztán nemzetközi vonatko­zásait, a hadászati támadó­fegyverek s a középhatósu­garú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegy­verzet csökkentését javasol­ta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biz­tonság a fegyverzet alacso­nyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez for­dult, mély benyomást keltet­tek az egész világon. Sőt. azt is mondhatjuk, s nem alap­talanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának kül­politikai állásfoglalásai bizo­nyos mértékig máris enyhí­tették a nemzetközi feszült­séget. Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javas­latokat. amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Nép- köztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. Az ottani közvélemény, s a szo­cialista világ népei is joggal várják el, hogy érdemi vá­laszok szülessenek. A népfrontmozgalom kifejezője a szocialista nemzeti összefogásnak Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásol­ják azok a viszonyok, ame­lyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben ural­kodnak. Belpolitikai helyze­tünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb poli­tikai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az ország helyzetét, és kijelölte a fej­lődés további útját. Megál­lapításait, határozatait he­lyesléssel fogadta az ország lakossága és magáévá tette a népfrontmozgalom, ami­ért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Haza­fias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képvise­lő- és tánácstagválasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjáválasz­tott országgyűlés előtt a kormány felvázolta program­ját. Az őszi hónapokban le­zajlottak a szakmai szak- szervezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a (magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a vá­lasztásokon, mind a szak- szervezeti kongresszuson ki­fejeződött a párt XII. kong­resszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támo­gatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kong­resszusának határozataival szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadságküz­delme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradvá­nyait. Az imperializmus ve­zető tényezői maguk is elis­merik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyze­tük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nem­zetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szűk­összhangban konkrétan kije­lölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladata­it. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság politikai helyze­te szilárd, társadalmi ren­dünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus határozatainak végrehajtá­sa. A belpolitikai, feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó mun­kát végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye tár­sadalmunknak. A népfront­mozgalom kifejezője a szo­cialista nemzeti összefogás­nak, annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nél­külözhetetlen feltétele. A kongresszusi dokumentu­mokkal, az országos tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valamennyi küldöttjét és résztvevőjét szívből köszöntőm, megkö­szönöm a baráti fogadtatást, s átadom önöknek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szív­ből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről sze­retnék szólni. Mivel szocia­lista rendszerünknek manap­ság nagyon sok éber figyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak is meg­vannak a maguk, a mienk­nél bizony nagyobb gondjai. A kapitalizmus mély politi­kai, gazdasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmon­dásaival küszködik, a kapi­talista országokban élő dol­gozókat satuként szorítja az infláció és a munkanélküli­ség. ségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakossá­gának. rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegy­verkezési verseny révén ka­tonai erőfölénybe kerüljenek. E törekvéseik következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus ter­vei irreálisak és kudarcra vannak ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmá­nyaikról, erre őket senki sem kényszeríthetik A meg elnyomott, rabságban sínylő­dő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogu­kat, hogy küzdjenek szabad­ságukért. Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, hogy megszabaduljon az imperia­lizmustól, a kapitalizmus vé­dőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszít­ják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törőd­jenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És termé­szetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szaba­don akarnak élni. A társa­dalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény és nem függ sen­kinek a szubjektív elhatáro­zásától ! Az előttem szóló költő engem is megihletett, és ar­ra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat 'alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegy­vereket is, amelyekkel ké­pes megsemmisíteni saját ci­vilizációját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai világ ké­péhez, erről sem feledkezhe­tünk meg, és nem is feled­kezünk . meg. Ha ugyaneze­ket a tudományos és tech­nikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szolgálatába állítanák, cso­dálatos életet lehetne bizto­sítani az emberiségnek a földön. Mi így látjuk a jelenlegi helyzetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar kol­lektív öngyilkosságot elkö­vetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt. Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk, és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a végefelé jár, hanem éppen ellenkezőleg, most olyan sorsforduló van, ami­kor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mondották — átléphet a szükségszerűség birodalmá­ból a szabadság birodalmá­ba. A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elv­társ beszámolóját, és széles körű vita után meghozta ha­tározatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommu­nista építés hatalmas prog­ramját. Miként kongresszu­si felszólalásunkban is kife- fejeztük, őszintén, szívből kí­vánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határo­zatait és békében élvezhes­se munkájának gyümölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehatóan hirdette a Szovjet­unió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldá­sára, beleértve a Perzsa-öböl Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak el­éréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyék nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonság­ban élve előre fogunk ha­ladni a legközelebbi eszten­dőkben is. A belpolitikai feladatokról- szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszt­hatatlan az MSZMP tevé­kenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Ha­zafias Népfront-mozgalom­nak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsú­lyozni pártunk XII. kong­resszusának azt a megálla­pítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ere­je, mindig azon dolgozott, és a jövőben is arra fog töre­kedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelősségteljes és megtiszte­lő funkcióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájá­nak és munkájának van­nak eredményei. Ezekről nem szabad megfeledkez­nünk, hiszen a nép a szo­cialista építés eredményei­ben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozom: sikereink nem je­lentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ adjon a ma és a holnap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten ás A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mondhatom, hogy a szocia­lista országok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes és síkraszail az enyhülésért, a béke meg­szilárdításáért, a fegyverke­zés megfékezéséért, az egyen­lő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesz­téséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes tá­mogatását. Mi ezekért a cé­lokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalma­sak, külpolitikai kérdések­ben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognák azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára ala­kították a nemzetközi hely­zetet, s' békésebb világot, nyugodtabb nemzetközi lég­kört teremtenék. ezen a helyen is hangsú­lyozni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést po­litikai eszközökkel oldott meg, és a jövőben is erre tö­rekszik. A párt á tömegek­kel összeforrva él és dolgo­zik, és ezt a gyakorlatot fog­ja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus' is hangsú­lyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges ele­mének tartjuk.' Ezt a politi­kát kell folytatnunk, mégpe­dig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövet­sége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a külön­böző hivatá&ú és foglalkozá­sú. életkorú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk, és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyér­telmű fogalmakkal dolgoz­zunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kér­désben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évti­zedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlot­tak le. A szocialista forrada­lom eredményeként korsza­kos történelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekin­tetben százados elmaradott­ságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhat­ják le. (Folytatás a 4. oldalon) SOMOGYI NÉPLAP fl népek nem mondanak le elért vívmányaikrél A szocialista országok vi Céljaink eléréséhez a hazai feltételek kedvezőek

Next

/
Oldalképek
Tartalom