Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 1,40 Fi SOMOGYI NÉPLAP A Z M S 2 M P SOMOGY MEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' ____ - -* ; r- . '•r~b-+ ■ * - . . jj­X XXVI .évfolyam, 46. szám 1981. február 24., kedd Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa Száznál több külföldi küldöttség - Ötezer választott küldött Hétfőn délelőtt Moszkvában megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. Az ünnepélyes megnyitón csaknem ötezer választott küldött, száznál több külföldi küldöttség, nagyszámú meg­hívott vendég előtt a Kreml kongresszusi palotájában a Központi Bizottság megbí­zásából Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára mondott megnyitót. Hosszan tartó, lelkes tapssal fogadták a kongresszusi küldöttek az elnöki emel­vényen helyet foglaló szovjet vezetőket, a párt Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait, a Központi Bizottság titkárait. Éltették a pártot, annak Központi Bizott­ságát. Az elnökségben kapott helyet szá­mos külföldi küldöttség vezetője, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára is. Jelen volt az ülé­sen Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke, a SZOT főtitkára, aki az SZKP KB meghívására vesz részt a kongresszuson. n&k a történelemben eddig egyedülálló új típusát, a va­lóban igazságos, egyenjogú testvéri kapcsolatokat. Éppen ilyen szellemben alakulnak kapcsolataink a szocialista közösség orszá­gaival : Bulgáriával, Cseh­szlovákiával. Kubával, La­osszal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Mongóliá­val, a Német Demokratikus Köztársasággal, Romániá­val, Vietnammal." Leonyid Brezsnyev beje­lentette: a kongresszusra 5002 küldöttet választottak meg. A megnyitó ülésen 4994 kül­dött volt jelen. Ezután a hétfő délelőtti ülésen elnöklő Mihail Szusz- lov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kö­szöntötte a jelenlevőket. El­mondotta. hogy a kongresz- szuson 123 kommunista- és munkáspárt, haladó párt kül­döttsége van jelen 109 or­szágból. Ezután megemléke­zett a szovjet és a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalomnak az SZKP XXV. kongresszusa óta el­hunyt nagy alakjairól: Alek- szej Kosziginről, Andrej Grecskóról, Fjodor Kulakov- ról, Pjotr Maserovról, Msztyiszlav Keldisről, Josziv Broz Titóról. Ludvik Svobo- dáról, Ton Duc Thanqról, Arnedo Alvarezröl, Knud Jespersenről. Luigi Longóról, Max Reimannról, Huari Bu­medienröl. Marién Ngouabi- ról. Javaslatára a jelenlévők egy perces néma felállással juttatták kifejezésre tiszte­letüket a nagy munkásmoz­galmi vezetők emléke iránt. A megnyitó után a kong­resszus megkezdte munkáját a vezető testületek megvá­lasztásával, a napirend elfo­gadásával. A napirend első pontjaként Leonyid Brezs­nyev terjesztette be a Köz­ponti Bizottság beszámolóját a XXVI. kongresszusnak. L_. I. Brezsnyev előadói beszéde Kongresszusi előadói be­szédében Leonyid Brezsnyev elöljáróban megállapította, hogy n-r. eddig megtett út eredményes volt, sikeresen oldották meg az előző párt- kongresszuson kitűzött fel­adatokat. A tizedik ötév« terv eredményeként a Szov­jetunió gazdaságilag gyara­podott, termelési és tudomá­nyos-technikai potenciálja növekedett és védelmi ké­pessége megszilárdult. Je­lentős esemény volt a Szov­jetunió új alkotmányának elfogadása. Ez az alkotmány magasabb ren dű szakaszt nyitott meg a szocialista de­mokrácia fejlődésében. , Az SZKP KB főtitkára rá­mutatott, hogy nemzetközi vonatkozásban a beszámolá­si időszak bonyolult és vi­haros volt. “-Mindenekelőtt a világpolitika két irányzatá­nak intenzív halna jellemez­te. Egyfelől: a fegyverkezési hajsza megfékezésének, a béke és az enyhülés megszi­lárdításának. a népek szuve­rén jogai és szabadsága vé­delmének irányvonala. Más­felől: az enyhülés aláásását, a fegyverkezési hajsza foko­zását célzó irányvonal, a fe­nyegetőzésnek és a más né­pek ügyeibe való beavatko­zásnak, a felszabadító harc elfojtásának politikája. Ezekben az években to­vább növekedett a Szovjet­uniónak és a szocialista kö­zösség többi országának ere­je, aktivitása és tekintélye.« Leonyid Brezsnyev kitért a népek forradalmi harcá­ban elért győzelmekre, és rámutatott, hogy leszűkült az imperialista uralom szfé­rája a világban, kiéleződtek a tókés világ ellentmondá­sai. Jelentősen növekedett az imperializmus agresszivitása. »Amikor a 80- as évek elején a nemzetközi látó­határon sűrűsöd­tek a felhők, a Szovjetunió áll­hatatosan foly­tatta a harcot a háborús veszély elhárításáért, az enyhülés megőr­zéséért és elmé­lyítéséért, a gya­korlatban fejlesz­tette a kölcsönö­sen előnyös együttműködést a világ országainak többségével. Más békeszerető államokkal, a Nyugat reálisan gondolkodó körei­vel együttesen folytattuk a har­cot a beszámolási időszakban a fegy­verkezési hajsza ellen. Ma teljesen nyilvánvaló: a Szovjetunió és szövetségesei most még inkább, mint va­laha a béke fő támaszai föl­dünkön. Egészében véve, elvtársak, a XXV. kongresszus óta el­telt időszak nem volt egysze­rű. Nem kevés nehézség volt — mind az ország gazdasá­gi fejlődésében, mind a nem­zetközi helyzetben. Ennek ellenére a kitűzött célokat elértük. Ez ismétel­ten a szocialista rendszer hatalmas lehetőségeit. a szovjet nép áldozatkészsé­gét, lenini pártunk elvi osz- tá 1 y pol itiká jának helyessé­gét bizonyítja.« I. Az SZKP nemzetközi politikájáról Az SZKP nemzetközi poli­tikáját részletesen ismer t/st- ve Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta, hogy ma minden­nél fontosabb kérdés a béke megőrzése, minden ember legfőbb jógáinak, az élethez való jogainak biztosítása. Az SZKP lankadatlan fi­gyelmet szentelt a szocialis­ta országokkal való barátság és együttműködés megszilái (jutásának — folytatta. “Velük együtt építjük az új, szocialista világot, ay, ál­lamok közötti kapcsolatok­Tanulnunk kell egymástél “A társadalmi-gazdasági fejlődés, a nemzetközi poli­tika valamennyi nagy hord­erejű problémáját illetően megszilárdult elvi nézetazo­nosságunk. Ez a testvéri kommunista pártok állandó együttműködésének az ered­ménye, a mi közös vívmá­nyunk. Igen fontos, hogy párt­jaink vezetőségei között mély. kölcsönös megértés, bi­zalom és egyetértés van." Ebben az összefüggésben méltatta a legfelső szintű ba­ráti találkozókat a Krímben, a part- és kormányküldött­ségek cseréjét, a minden szinten megvalósuló együtt­működést. Üj típusú államközi kap­csolatok alakultak ki a szo­cialista országok között — mutatott rá. “A testvéri or­szágok többségének alkotmá­nya hangsúlyozza a Szovjet­unióval való barátság és együttműködés eszméjét. Ez nagy bizalom országunk iránt, és mi ugyanezzel vá­laszolunk. A Szovjetunió új alkotmánya a szovjet’ külpo­litika sarkkövének nyilvánít­ja a szocialista országokkal fennálló barátságot, együtt­működést és kölcsönös segít­séget. Az elmúlt időszak meg­győzően megmutatta, hogy milyen befolyásos és jóté­kony szerepet játszik az európai és általában a nem­zetközi ügyekben a Varsói Szerződés szervezetének és mindenekelőtt politikai ta­nácskozó testületének tevé­kenysége. Szerződésünk leg­felsőbb politikai szerve, egyengetve az össz-európai értekezlethez vezető utat, bukaresti, moszkvai és var­sói ülésein egész sor új kez­deményezést tett. amelyek széles körű érdeklődést kel­tettek az egész világon." E kezdeményezések fő cél­ja az enyhülés megvédése, az, hogy erőteljes ütemet, azaz új lendületet kapjon. “A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak: a szocialista országok katomár­politikái védelmi szövetsége hűségesen szolgálja a békét. Minden szükségessel rendel­kezik ahhoz, hogy megbíz­hatóan megvédelmezze a nepek szocialista vívmányait, es mi mindent megteszünk, hogy továbbra is így legyen! Elvtársak! Mi távol állunk attól, hogy a mai szocialista világ képét csupa ünnepi színekben ábrázoljuk. Elő­fordulnak országaink fejlő­désében bonyodalmak is. A gazdaság intenzív fejleszté­seié, a nagyszabású szociális programok megvalósítására való áttétes, • feoanmunrta tudat formálása — nem megy végbe egy csapásra. Idő és fáradhatatlan alkotó útkeresés kell hozzá. És ter­mészetesen tanulnunk kell egymástól. A szocialista építés évei alatt a testvéri országok sok­rétű pozitív tapasztalatokat szereztek a termelés Szerve­zésében, az irányításban, a népgazdasági problémák megoldásában. Tudjuk, például, milyen hozzáértően szerveztek meg a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek és vállalatok munkáját Magyarországon, milyen értékes tapasztalatok vannak a termelés ésszerű­sítésében, az energia-, a nyersanyag és az anyagtaka­rékosság területén az NDK- ban. Nem kevés az érdekes és értékes tapasztalat Cseh­szlovákia társadalombiztosí­tási rendszerében. Bulgáriá­ban és több más európai szocialista országban az ag­ráripari kooperáció hasznos formáit találták meg" A szocialista integrációval foglalkozva az előadó meg­állapította, hogy az előző kongresszuson megszabott feladatok megvalósulásá­nak eredményeként konkrét tettekben öltenek testet a hosszú távú célprogramok, meggyorsul az integráció üte­me. Mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétoldalú egyezményt kötöttek meg. Befejezéséhez közeledik a KGST-ors zágok 1981—1985-re szóló népgazdasági terveinek koordinálása. Jóllehet az utóbbi évek nem voltak a legkedvezőb­bek több szocialista ország népgazdaságának számára, a KGST-tagországok gazdasá­gi növekedésének üteme az elmúlt évtizedben mégis kétszer gyorsabb volt, mint a' fejlett tőkés országoké. A KGST-országok továbbra is a világ legdinamikusabban fejlődő országcsoportját al­kotják. Kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok A szónok felhívta a figyel­met annak a fontosságára, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista országok között min­den tekintetben kölcsönösen előnyösen alakuljanak a gaz­dasági kapcsolatok. Elmon­dotta, hogy a Szovjetunió az elmúlt öt év alatt a KGST- országokból 90 milliárd ru­bel értékű árut kapott, szál­lításainak értéke pedig el­érte a 98 milliárd rubelt. “Az együttműködésünk so­rán felmerülő problémákat közösen oldjuk meg. mind­egyik testvéri ország érde­kei és a közös érdekek ösz- szehangolásának útjait ke­ressük. Ez vonatkozik példá­ul a kőolaj, a földgáz, vala­mint más olyan nyersanya­gok és iparcikkek kedvezmé­nyes árának megállapításá­ra, amelyeket a KGST-tag­országok egymásnak szállíta­nak. Előfordulnak különleges esetek is. amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak, így volt ez Vietnammal, amely 1979-ben Peking bar­bár agressziójának esett ál­dozatául." „A Szovjetunió és a szo­cialista közösség más orszá­gai sürgősed eleimet, gyógy­szert, építőanyagot küldték, haditechnikát szállítottak. Így volt Kambodzsával is, ame'yet teljesen tönkretet­tek Peking bábjai, a Pol- Potisták. Ez, elvtársak, a szocialista internacionalizmus a gya­korlatban. A szovjet embe­rek megértik és helyeslik az ilyen magatartást.” Fontosnak minősítette Brezsenyev a kereskedelmi- gazdasági kapcsolatok fej­lesztését a nyugattal is. E kapcsolatokat fontos ténye­zőnek nevezte a nemzetköá kapcsolatok stabilizálásában, de megjegyezte, hogy Éigye- 1 egribe keli venni a tőkés országok politikáját is. „Ezek az államok a velünk fennálló gazdasági kapcsola­tokat nem ritkán a politikai nyomás eszközeként próbál­ják felhasználni. Vajon nem erről tanúskodnak a külön­féle tilalmak és diszkriminá­ciós korlátozások az egyes szocialista országokkal foly­tatott kereskedelemben? Általában meg kell mon­dani, hogy az építőmunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb vi­szonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszottak ebben a gazdasági világkon­junktúra rosszabbodása, az ugrásszerű - áremelkedések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializ­mus által kikén yszerí tett fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent szá­munkra is.” Kiéleződött az ideológiai harc A szovjet pártvezető hang­súlyozottan szólt az ideoló­giai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a nyu­gat részéről ez a harc nem korlátozódik csupán az esz­mék egymás elleni küzdel­mére, hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szo­cialista világ aláásására, fellazítására. „Az imperialisták és sze­kértolóik rendszeresen ren­deznek ellenséges kampá­nyokat a szocialista orszá­gok ellen. Befeketítenék és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban tör­ténik. Számukra az a leg­főbb, hogy eltérítsék az em­bereket a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei újra és újra bizonyítják: osztályellenségieink tanulnak vereségeikből. Egyre kör­mönfontabban és alattomo­sabban lépnek fel a szocia­lista országok ellen. Ott pedig, ahol az impe­rializmus aknamunkájához hozzájárulnak még a belpo­litikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a szocializmusellenes elemek aktivizálódásához. Így történt a testvéri Len­gyelországban, ahol a szo­cializmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozásával igyekeznek el­lenforradalmi mederbe terel­ni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénuma megállapította, Lengyelországban olyan ve­szély keletkezett, amely fe­nyegeti a szocialista allam alapjait. (Fotj/ta**t • 2. oiámLmj

Next

/
Oldalképek
Tartalom