Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám
Bírósági történetek A bíróság, a rendőrség épülete többnyire mindenütt komor. Ezekben az intézményekben sok minden történi*;. Fura, sőt mulatságos esetek is előfordulnak ... A trükkös alperes Évek óta perlekedtek a felek. Az egyik rendszeresen leáztatta a másik lakását, a másik följelentette: beadványok. vizsgálatok következtek, évekig húzódó' per lett a dologból. Az áztató, vagyis az alperes megszokta, hogy nem megy el a tárgyalásra. Megvárja az újabb idézést, aztán beadványokat ír, így egy kis ügyet három évig is elhúz, közben tönkreteszi a felperes idegeit. A dologból aztan egyszer mégis büntetőügy lett. A hajdani alperes — a vádlott — ezúttal sem jelent meg a tárgyaláson. Helyette beadvány érkezett. A bíró elrendelte, hogy a vádlottat a következő tárgyalásra rendőr vezesse elő. A megadott napon, egy órával a tárgyalás megkezdése előtt, egyenruhás rendőr jelent meg a vádlott hivatalában, és bejelentette, miért jött. A vádlott nem látszott meglepettnek. — Üljön le az elvtárs. Rögtön hozatok egy kávét — mondta, s így is tett — Nekem még van egy kis elintézni valóm, addig kávézzon nyugodtan, aztán mehetünk. Amikor mindez lezajlott, a vádlott megkérdezte a rendőrt: — Kórsával van? Nem? No, nem baj. Itt az én kocsim. Üljön be, és mehetünk. Aztán, ahogy rTlfk. magával vitte a rendőrt a bíróságra. Végül megköszönte, hogy miatta fáradt, a bírótól pedig elnézést kért, amiért ennyi keUeinettenseget okozott. — Nem vagyok én hozzászokva az ilyesmihez. Máskor is beadványt küldtem magam helyett, mert nincs nekem arra időm, hogy a ^íróságra : rohangásszak. Egyébként sem értem, hogy az úr miért macferál folyton — mondta ártatlan képpel, miközben az »urat« a gutaütés kerülgette. A dolog aztán gyorsan lezárult, mert ki tudja, mikor sikerül legközelebb megtalálni és elővezetni a vádlottat __ A vádlott megunta.— Vajon mi történik, ha ,a bírósági tárgyaláson a vádlott nem fogad szót. Ha egyszerűen kivonja magát az eljárás alól? Büntetőbíró ismerősömmel történt az itt következő eset. Akkor az egyik járásbíróságon osztotta az igazságot. Az ügy, amelyet, tárgyalt, nem volt nagy horderejű; a vádlott szabadon védekezett, kényelmesen elterpeszkedett a vádlottak padján. Miután mindent elmondott, a tanúk következtek. Az első tanú 'kezdett beszélni. — Hazudik! — vágott közbe _a vádlott — Maradjon csendben! — utasította rendre a bíró. A vádlott azonban nem sokáig bírta »cérnával«, újra megszólalt; — Tiszta hazugság, amit mond. — Ne zavarja a tamúrtrl Majd a vegén elmondhatja a véleményét — így a büntetőtanács elnöke. A vádlott egy ideig csak dörmögött halkan, aztán felállt a helyéről, és a tárgyalóterem ajtaja felé indult. Vaníliás kifli Siófokról Tlatvaíy sawpteJWbertóS nemcsak a régi munkásokat, liánéin a Bala tan-part több üdülőjének dolgozóját, szakácsokat, felszolgálókat is I ogjídkotatatniak a megyei sütőipari vállalat siófoki ke- n yéngyáráibaö. — EgyütJUnűködésa szerződést kötött link a SZOT Deí-baJa-toru Üdülési Igazgatóságával, így kettős munkaerőgondot oldunk meg Bérmunkát vállaltunk a Győri Keksz- és Ostyagyártói, vaníliás kiflit készí- úwjk részükre. A gépet ők adták, S a gyártást, csomagolást végezzük Siófokom — tájékoztatott Balázsi Karoly gyárvezető. VanéBás kMSifoőS naponta IT,5 mázsa készül, s kapnak belőle a somogyi, élelmiszerüzletek is a Fűszert-en keresztül. Negyven embernek, többségükben az üdülőkben dolgozó asszonyoknak, leányoknak ad elfoglaltságot mindez április 30-ig Akkor a „vendégmunkások” vissza» térnek az üdülőkbe, folytatják ottani tevékenységüket. Az ősztől ismét a vaníliás ki® gyártása várja őket. A gyárvezető elmondta, hogy áprilistól kétféle teasütemény, a Gabi és a Baibi gyártását kezdik el ugyanezeken a gépeken. A tervek szerint az idén 10 vagonnyi kész® Siófokon, s ugyancsak a győri gyáron keresztül értékesítik. Az új siófoki teasütemény 60 dekás súlyban, szép dobozokban kerül majd forgalomba. Előreláthatólag májustól már az üzletekbe® is kapható teg A bírónak az Orrára csúszott a szemüvege. A vádlott keze már a kilincsen ... — Hova megy? — Kimegyek. Nem hallgatom tovább ezt a hülyeséget! A bíró lélegzete elakadt. Most mit tegyen? Végül a helyére küldte a vádlottat, kilátásba ■ helyezve az esetleges őrizetbe vételt. De az eset azóta is kísérti. Álmában bűnözők sétálnak ki-be a tárgyalóban, és ő nem tehet ellenük semmit... A hűséges eb Nemcsak a bírókkal, a bűnözőkkel is megtörténnek különös esetek. Egyikük — a gyermekkort kivéve szinte egész életét rács mögött tői-* tötte — például az állatsze- retetenek esett áldozatul. . . — A kutya az oka mindennek — meséli. — A dolog még a fővárosban történt, de azt is a mostani ügyhöz vágják majd. Megyek át az Erzsébet-hídon, hát egyszer csak mellém szegődik egy kutya. Szép, ápolt németjuhász volt. Próbálom elzavarni, de csak jön. Most mit tegyek? Se lakásom, se kosztom, a kutyának meg, ugye, enni kell. Kimentünk hát egy villába, körülnézni. Láttam, nincs ott senki, gyorsan benyomtam az ajtót. Találtunk kosztat, így szerencsére meg tudtam etetni szegény jószágot. De éjszakázni is kellett valahol, tehát ott maradtunk. Másnap nekivágtunk a.városnak. Az ebet eladtam egy ötkilósért, és este nyugodtan bandukoltam haza. Mármint a villába. Odaérek, már vár a kutya. Visszaszökött. Másnap megint eladtam, de újra visszajött! Egyszerűen megható volt a ragaszkodása __ Kénytelen voltam élei m et lopni neki. Még néhányszor eladtam, de mindig visszajött. A végén még ezt is rám varrják! Hát tehetek en róla, hogy sehol nem maradt meg? Nem tehetett róla. Csakhogy az igazságszolgáltatásban nem értékelik az ilyen megható történeteket. Szemére vetették ennek a »szegény embernek« is, hogy betört, lopott, meg azt is, hogy a kutyát többször eladta — így komoly pénzeket szedett be. Hát van igazság a földön? Dán Tibor A oéltermelés nem végcél cím-t mei egy éve írtunk a hazai, ezen belül a somogyi vetőmagexport lehetőségeiről. Azóta egyértelművé lett, hogy túlontúl derűlátó volt a korábbi cím. A téma újragondolását nem a szocialista piac változásai indokolják — ezek az országok a földrajzi munkamegosztás alapján hosszú távón is igénylik a magyar vetőmagot. Lényegesen bonyolultabb feladat a tőkés piaci exportlehetosegek kihasználása. A céltermelés korlátái A céltermelés azt jelenti, hogy a megrendelő ország által küldött fajiakat szaporítják a hazai gazdaságok. Jelenleg csupán ilyen, hazai szellemi érteket nem tartalmazó vetőmagtételeink jutnak el a tőkespiacokra, s a megrendelések alapjan az idén ezek is kisebb mennyiségben, mint tavaly. Vajon nem saját munkánkban vagy technológiai színvonalunk fogyatékosságaiban van-e a hiba? Semmiképp! Magyarország és lóként Dél-Dunántúl természeti adottságai igen jók a vetőmagtermeszleshez. A oel- terrtielést túlnyomórészt legjobb, korszerűen fölszerelt, magas technológiai színvonalú üzemek végzik. Ezekben a gazdaságokban a termelésnek ugyanolyan »hétköznapi-« eszköze például a fotocellás vetőgép, mint bármelyik megrendelő országban. Talán a magok tárolásának körülményeiben, a válogatás vagy csomagolás minőségében van a hiba? Elég egy körsétát tenni a Vető- magtermeltetó és Értékesítő Vállalat dél-dunántúli központjában. s láthatjuk: e téren is álljuk a versenyt. Az utóbbi években megújult dombóvári üzemben a szemet komputerrel kombinált, angol gyártmányú fotocellasor válogatja. A gép például borsóválogatásnál a legkisebb színárnyalatbeli eltérést is érzékeli; 'műszakonként 150 mázsa kifogástalan szemet tölt zsákokba. Nem kétséges, olykor előfordul, hogy egyik-másik tsz megszegi a tecnnológiai fegyelmet, összességében mégsem ez a nyitja a céltermelés gondjainak. Sokkal in- ku-« az, amit külgazdasagi elemzésekben piaci diszkriminációként említenek. Egy tengerentúli, sőt ausztráliai jó vetőmágtermő év után minőségtől és ártól függetlenül is »mellőzik« a magyar partnert. Máskor, ha a szükség úgy hozza, növelik a oéltermelést. A külpiaci versenyképesség fontos feltétele a kedvező ár. Csakhogy nagyon nehéz ilyen ajánlatot tenni a nem egyszer mesterségesen leszorított árú külföldi tétellel szemben. Ha külkereskedőink töl messzire mennek az engedményekben, az kedvezőtlenül hat a vállalat és a mezőgazdasági üzemek érdekeltségére, s ronthatja a »dollár- kitermelés« — e téren amúgy sem túl jó — hatékonyságát. A kérdés, hogy ilyen nehézségek ellenére miért csináljuk. Azért, mert adottságaink jók és mert nem hagyhatunk ki egyetlen lehetőséget sem atz export növelésére. A céltermelés egy hektárra jutó »devizahozama« még így is ötödévéi magasabb, mint ha ugyanott exportálható árunövényt termelnének. De ez a 20 százaléknyi többletjövedelem meddig áll arányban a növekvő ráfordításokkal? (Somogybán tavaly 13 gazdaság 850 hektáron termelt vetőmagot tőkésexportra. Az idén, sejthető, mindkét szám csökken, jóllehet például a vörösheremag termesztesé- be-n megyénk országosan is a legjobb adottságokkal rendelkezik. Hullámvölgyben a lajtakutalás? Jó volna, ha a vetőmagban magyar szellemi értéket is exportálhatnánk. Sajnos abban, hogy erre nincs példa, már nenri a »diszkrimináció« a ludas. Hazai fajtáink nem elég versenyképesek az intenzív módszerekkel termelő nyugati országokban. Néhány fajtának például csupán kisparcellás termőképessége éri el a kint köztermesztes- be.n is megkövetelt szintet. S akkor hol van meg a bél- tartalmi érték, a szarszilárő- ság, a télállqság, a betegségekkel szembeni ellenállóké- pesség vagy a mostanában fő követelménnyé lett gyors vizleadás ? Egy exportképes fajta tucatnyi követelménynek egyszerre felel meg, magas fokon. Hazai fajtáink azonban — legjobb esetben is — csupán három-négy jellemzőben versenyképesek. Hul- lafnvölgyben volna a hazai iá jtaku tatás? Látszólag ezt támasztja alá az is,, hogy a magyar kukoricahibridek iránt meg a hazai gazdaságok is kevésbe érdeklődnek. Két év alatt ötödére csökkent például a martonvásári hibridek keresettsége. (Az okokat elemezni kellene!) Tény viszont, hogy a hazai kiUat-o- intézetek munkájában túl nagy szerepet játszik a presztízsszempont: egyremásra minősíttetik az új fajiakat. És aztán ezek élettartama a termelésben olykor rövidebb, mint az az idő, amit kikísérletezésre fordítottak. Túl sok a fajta, de túl kevés köztük a hosz- szabb távon is bizonyítani tudó. A céltermel es hosszabb tavon — ebbe sem törődhetünk bele — valóban nem lehet végcél, A tőkésvetó- mag-cx port mai realitásai es a íajtakutatás jelzett gondjai — legalábbis a következő öt-hat evrfe — nem adnak okot vermes reményekre. Bíró Ferenc V etőmagváloga tás áz ezredforduló színvonalún Piaci körkép Olcsó kakas drága burgonyával Nagy, puha pel.v bekben hullt a hó, s bár a látvány szemet gyönyörködtető, a piaci árusok egyáltalán nem örültek neki. Nem voltaik túl sokan, így a többségük behúzódhatott a vásárcsarnokba vagy 'áz ereszek alá. De a vevők sem tolongtak, nagyobb tumultus csupán a baromfipiacon volt. És1 aki itt kereste a vasárnapi ebédnek valót, nem kellett üres szatyorral távoznia. A baromfiudvar kukorékoló fejedelme szemérmesen húzta össze magát, amikor 80 forintért gazdát cséréit. Egy tisztességesebb, fazékba való nagy tarajú ára 100—120 fo- riinit körül mozgott. 160-ért egy pulykánvi kakast árul-, tak. Tyúkokat akár párban is vehetett, aki akart, 100— 120 forintért ámultaik párját. A rántani való csirke párja 90 forint volt. Egy- egy tömött kacsa 200—220 fontabba kerület. Tojás bőven volt, úgy latsak, jobb belátásra tértek a tyúkok. Általában 1,20— 1.50 volt a tojás darabja. Primőröket is hoztak a tegnapi piacra. Egy szép, fóliasátor alatt termett saláta an M lerak we*. Ktawtaak zöldpaprikát, darabja 8,50 körül volt. A gomba kedvelőinek sem kellett csalódottan távozniuk. Igaz. az erdőben termő pörköltnek valóra még várni kell. de bőven volt. sampinyon és laskagomba. Az előbbi kilója 70, az utóbbié 60 forintba került. A hozzávaló tejföl literjét 30 forintért mérték, aki pedig tejfölös túróra vágyott, az 28 forintért vehette meg a túró kilóját. A zöldségfélék közül a sárgarépát 8—10 forintért, a petrezselymet 14 forintért adták. A karalabé darabja 2—3 forintba került, kilóját 8-ert árulták. Eny- nyibe került a fekete retek kilója is. A fejes káposztának, a kelkáposztának 6—8 forintért adtak kilóját. A vitaminra éhes háziasszonyok elsősorban a sóskát, a spenótot keresték. Ennek ára a csomó nagyságától függően . változott. Kilóra átszámítva a sóska 50, a spenót 40 fontat körül mozgott. A fokhagyma 60. a főzőhagyma 8—10 forintba került. A burgonya ára viszont emelkedett, általában 8 . forintért kínálták kilóját. Almából dömping voW. A legszebbet 18-ért adták, de aki megelégedett a kisebbekkel, az 14—16 forintért vehetett egy kilót. Körte meglehetősen kevés volt, s 16 forintba került. Keresett gyümölcs a dió is. A héjas ára 30 forint, aki viszont így keménynek találta, az 120-at fizethetett egy kalo dióbélért. Mákot már 65 forintért mértek. A savanyúságok választéka meglehetősen bő. és láttunk fűszernövényeket, például hurkába való borsfú- vet. A teának való hársfavirágból 5 t ormiba került egy maroknyi csomó. Néhány szelet sütni való tök, pár tálka szárított csipkebogyó is sorakozott a standokon. i «h X. A tőkés vetőmagexport realitásai
