Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám
Szántádí füzetek #. „Lakóhelye Horváth Ádám úrnak...” Ízléses kiállításban látott napvilágot a Szántódi füzetek első kiadványa, Péterffy Ida Palócai Horváth Ádám Szántódon című munkája. A felelős kiadó, dr. Fodor János, a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója rövid bevezetőben tájékoztatja az olvasót a Szántódi füzetek, e •kétségtelen nívósnak ígérkező vállalkozás céljáról, amely sem több, sem kevesebb, mint hogy „Közreadja hazánk múltjának egy töredékét, hemutassa Szántód- puszta történetének egy-egy fejezetét, egy-egy igényesen megírt füzet segítségével.” Péterffy Ida a puszta egykori bérlőjét, a hazai felvilágosodás korának kiváló alakját jeleníti meg könyvében, s a földmérő, polihisztor, poéta eddig ismeretlen, 1788—1789-ben keltezett levelei által sok érdekes. értékes helytörténeti adattál, színfolttal vetíti elénk Horváth Ádám egykori somogyi világát. Írása mi ndenekelött arról győzi meg az olvasót, hogy a szinte csak szakmai körökben számon tartott Üterátor- tudóst érdemes megismernünk, hogy sokoldalú, nyílt és rokonszenves egyénisége csaknem 200 esztendő táv- láttából is üdítően hat a vele barátteozókra. Akárcsak egykori társaira a magyar nyelvért, a nemzeti értékek érvényre juttatásáért, a haladásért való küzdelmekben Tv-jegyzet „Az emberek csak annyit látnak, hogy íme a gonosz és önző csemete, aki nem törődik szegény, beteg, öreg apjával” — mondta Sadecz- ky Kálmán, apja kezelőorvosának. Csák Gyula, A legnagyobb sűrűség közepe című tv-űlmjének ez a ma vaiósáigdaraóját is híven tükröző mondata — és persze az egész alkotás — bizonyára igen eltérő gondolati es érzelmi hatást váltott kd a nézőkből. Azt hiszem, az ítéletet mindenekelőtt az befolyásolta, hogy kit milyen mélyre kényszerített sorsa az élet feneketlen bugyraiban. Vagyis, aki kiegyensúlyozott családban nőtt föl, majd házassága is mentes volt a kora« gyűlölködéstől, az a fiú első felelősségire vonó hangsúlya után az ifjú Sa- deezky eilen fordult; érzése' a dráma fejlődése során elvakult gyűlöletté fokozódott, amely mindent segített megbocsátani az öregnek, csak azért, mert apa és egyedül maradt. Más szemmel nézték viszont azok, akik a főhőshöz hasonlóan. sivár gyermekkor és kamaszévek terhét cipelik, majd a kiszolgáltatottság léteknyo- morító szárításában kezdték önálló életiüket. A fiú alkotó ereje teljében szakmai érvényesülésének egyenesnek látszó útján találkozott a gyermeki felelősség előtte magasodó gátfalával, amelyen addig nem nyílik ajtó, amíg választ nem ad a nagy kórt desne. Döntenie kell, de ezt külópbóző tényezők határozzák meg, A közvélemény, a családja, a hivatása — és a lelki ismerete. Három egy ellen. Kérdések dobolnak benne, válaszok kergetik egymást. És bennünk is. Meddig felelős . az ember a szüleiért? Meg lehet-e, meg kell-e bocsátani mindent egy apának vagy anyának, fel kell-e »Időzni valamennyi általa elkövetett bűne ak>l, csak azért, mert a világra hozta ? Ősrégi erkölcsi vita, melyekre napjainkban a legkülönbözőbb válaszok születnek: kinyilatkoztatásokban, magatartásformákban, cselekedetekbe». Csak Gyű-. vagy a vidám asztaloknál Szántódon, Füleden, Lengyeltótiban, Fokon (Siófok), Tabun, Őszödön, Lullán stb. Rektor-prédikátor ősöktől származott, a híres debreceni kollégium diákja volt, majd ügyvédi és földmérői diplomát szerzett. Mért földet többek között. Veszprémben, Zalában, Somogybán. kemény munkával alapozta meg anyagi jólétét, majd füredi lakosként 1787- ben a királyi kamarától bérbe vette a szántódi birtokot. Lakást is berendezett itt magának, hogy a gazdálkodást a helyszínen végezhesse. Így írt erről Kazinczy nak 1789-ben: „A Balatonnak egyik partján Füreden, a Magam háza van, egy gyönyörű kis nézéssel; a másikonn Szántódonn, ez a Remete lakásom.” Az utóbbi elnevezés csupán a magányosságra utal, hiszen — miként dr. Boros Marietta a/. Országos Levéltárban talált, 1790-ből való szántódi leírásból megállapította — a „remete la k” a Szán tód - pusztán ma is álló kiskas- téliyal azonos. Itt Palócxi inast, szakácsot tartott, s az akkori kívánalmaknak megfelelő körülmények között fogadhatta vendégeit, barátait. a lengyeltóti Lengyel Antal táblabírót, az ádándi Csapod: Gábort, Somogy megye főbíróját (akihez verses leveleket is Érit), Zichy József grófot, Kazinczy Fela hőse nem lát más kiutat ebben az abszurdumig t feszített helyzetben, mint megszabadulni a lehúzó, fogva tartó szülői kapcsolattól, még annak árán. is, hogy az apagyilkosság tudatával terhelődik meg a további élete. Megértjük-e — meSérthetjük-e a fiú szándékát és cselekedetet? Magát a tettét természetesen nem. Sodródásának indítékait azonban többnyire kénytelenek vagyunk elfogadni. András Ferenc rendező pontosan követte a regény vonalvezetését, és egyszerű eszközökkel az eredeti mű hatásaiban, bízva teremtett fokozódó feszültséget. És serkentett vitára, késztetett továbbgondolkodásra, P. L. Ti nem ismertétek igazán Báli Pált. Én igen. Az igaz, hogy ez az ismeretség rám nézve nem volt hízelgő, és nem is volt kellemes, de ami igaz, az igaz: ismertem. Két elönévvel is emlegették az öreget, amíg élt (hamar elfelejtik az embert), az egyik a gazdag Bali, a másik pedig a bolond Báli Pál volt. Mindkét elönévnek — meg annak is, hogy rám nézve nem volt hízelgő az ismeretség — története van, elmondom, Ígérem, hogy rövid leszek. Szóval, az öreg Butinak a kilencszázhúszas évek végen annyi földje volt. mint a legtöbb embernek a mi falunkban. Néhány katasztrá- lis hold. Majd a harmincas évek elején Báli találkozott a szerencséjével — ekkor kezdett megnyilatkozni az okossága is —, mert a világot megrendítő gazdasági válság idején három birka árán tizenkét kntasztrális holdat ragasztott a birtokához. Az is igaz, hogy az U) birtokon nem fakadt olyan .sötétbarna. barázda, mint a többi pógar földjen. de mégiscsak tizenkét kataszteri volt. ÜUw tt km bérrencet és másokat. Sóikat panaszkodott ugyan a gazdálkodással járó terhek miatt. (,,Gazdaságbeli sok fog- la latosságim igen kevés időt engednek szívem szerette Múzsámnak áldoznom”), szántódi évei mégis- termékenyek voltak. Rendszeresén levelezett közeli és távoli barátaival, az akkori irodalmi élet kiválóságaival, bejárta és megszerette Somogy tájait, matematikával, csillagászattal, filozófiával foglalkozott, népdalt gyűjtött, s már életében az ország színe előtt nevezetessé tette Szántódot: „Lakóhelye Horváth Adám úrnak, a ki a magyar Könyveket jeles versezeteivel és egyéb munkáival is gyarapította” írta a Balaton-parti pusztáról a aortára professzor, Vályi András Magyarországnak le- rása című munkájában. Péterffy Ida. mielőtt rátérné a somogyi levelek ismertetésére, Horváth Ádám munkásságának . . jelentős szakmai jártasságra valló méltatására, számba veszi az eddig megjelenít értékeléseket is. Megtudjuk. miként vélekedett költészetéről Ferenczy Zsigmond 1854-ben, bölcselői kvalitásairól — értékelésében a Számítódom írott „Pszichológiát” véve alapul —, a külföldi egyetemeken tanult Heténvi János 1841-ben, s ugyancsak költészetéről akadémiai székfoglalójában Arany László. Felhívja a figyelmet Horváth János „A magyar teodalmi népiesség Faluéitól Petőfiig" című tanulmányára, amelyben igen fontos megállapítások találhatók Fálócziról. Többek között a következő: „Az énekes vers-írásnak e korban (a XVIII—XIX. század fordulóján) a legeltökéltebb, legzeneibb és magyarosabb szándékú képviselője . .. Igazi énekes verselő volt, s dallam kultusza és természetes zenei érzéke (miről verstani értekezése is tanúskodik) kora legbuzgóbb népdalkedvelőjévé tette." Korunk megbecsülése elsősorban a 140 évig kéziratban maradt hatalmas dalgyűjteménynek (Ötödfél- saáz énekelő kiadásúban és sok elismerő értékelésben nyilvánult meg. Köztük Péterffy Ida tanulmányában, mely magasan kiemelkedik az idegen forgalmi céllal írott kiadványok közül — s mely első „Szántódi füzet”- kémt megbízható mércével szolgál a következő munkák szerzőinek. Sv. A. tokhoz erősödő okosságával még annyit ragasztott, hogy negyvenöt kora tavaszán a földosztó bizottság gazdag Báli birtokát is kerülgette . . De csak sorjában mindennel! Gazdag Báli furfangossága kész regény, hadd mondjak el egy-két passzust ebből! Amikor a Báli família nem volt gazdag, de már szegény sem — zsúptetős házban laktak —, az apjával egy tavaszi hajnalon elindultak a sásdi vásárra. maguk előtt hajtottak . .. Ez így nem jő! Nem hajtottak maguk előtt semmilyen jószágot, hanem a fiatal Báli maga után vonszolt egy gyenge tehenet, az apja pedig hajtotta, tolta a csupa csont állatot — Szegfű volt a neve —, hogy még élve érjen a vásárra. Eddig minden rendben is lett volna, hiszen sokan voltak akkor ilyenek, ilyen helyzetben. Mielőtt beértek volna a vásárba, a fiatal Bah átadta a jöszágvezetés-vonszolast ' az apjának, ő maga meg eltűnt. A vasárban úgy tálaiké ztak. mint idegenek, így, „idegenként" kéményén alkud va > f öl hayloUaJc a szegeik) ijaegfú arai... A legnagyobb sűrűség közepe Műterem látogatóban Szikra Jánosnál Élmény hassa át a műveket i Sikerült megújítani... A műterem mintha a part, fölött lebegne. A panoráma ablakból a nianásos Balatonra látni. A túlsó part. Badacsony belevesz a ködbe. amikor elkezdünk beszélgetni. Dél felé már kirajzolódik a kon.túrjaA sarokban horg'ászf ölszerelés, az ősszel fölszerelt készséggel. — A fiamé, ő kedveli a horgászást. Néhány haílas csendéleten kívül nincs más sok közöm a pikkelyesekhez. Szép festői téma. — Még a fiúról beszél, de közvetve a tanulmány festes szükségességéről. Szikra Jánost a rövidesen Kaposváron. a Vas zary-teremben megnyíló kiállításának előkészületei közben kerestük föl íonyódi műtermében. — Kiállításom anyaga az utóbbi évek terméséből tevődik össze. Festészetem ez alatt változott, igyekeztem továbblépni az elért eredmények útján. Kinéz az ablakon és széles kéamozdiuia>t)tai kíséri szavait. — Hát lehet Áronén nem festési i ? Benne élek az évszakok vá-fctakozasáóam, Élmény nélkül nem létezhet művészét — váltom. Ám a látvány puszta rögzítésén túl kell keresnünk azt, amdt művészetinek nevezhetünk, f esteszetem megújulásának ez az alapja. — És közelebb k erült önmagához is ? — Igen. Osak az járhat végső soron eredménnyel, amit az ember önmagában tisztáz. Volt a munkásságomban 'olyan időszak, amikor a válság jelei mutatkoztak képeimen. A változáshoz, amely végbement a műve.-, /etemben, az is hozzájárult, hogy Somogy megyében a közönség más i gényeket támaszt, alkalmassá vált a sajátos jelrendszer befogadására. — Ön pedagógus is. Az oktatás mennyi ben járul t hozzá, hogy «több lett a közönség? — Azt hiszem, elsősorban a művészet maga segítette elő a közönségben végbement változást, s nem az oktatás. De természetesen a pedagógia törekszik a vizuális élmények befogadásának a fejlesztésére. Fontosnak tartom azt is, hogy rajztanár kollégáim közül minél , többen fessenek, ezzel él- ményszerűbbé képesek tenni az oktatást. — Van-e tábora Szikira János festészetének? — Van. Hiszek abban, hogy Somogy-szerte ismerik a munkáimat- A képeim iránti igényt mutatja, hogy i sokan gyűjtik műveimet. Inspk'álólag hat rám ez és örülök, hogy szoros kapcsolatban állok a közönséggel. — Figyelembe veszi-e az igényüket? — Nem törekszem a ki - szolgátlásukra. A művészet keil, hogy formálja az embereket s nem fordítva. Ha nem így lenne, nem születhetnének remekművek, és a művészek közérzete is meg- sínylené a fordított állapotot. — Régen szerepelt somogyi kiállításon. — Ez igaz. Azt hiszem, hogy saját magam elégedet. lensége volt az oka. — És ezzel az új anyaggal elégedett? — Megnyugtatónak tartom. hogy sikerült megújítani festészetemet. De hozzáteszem, nem életmű-kiállításnak szánom kaposvári bemutatkozásomat, és azt. is tudom, hogy nem szabad megállnom, mindig törekednem kell az újra, a meg újabbra. Kritikus vagyok magammal szemben. A székek és más bútorok labai mellé támasztja a kiállításra szánt anyagát. Meleg színű csendéletek — Balatonnal, az ősz, , a nyár színei a tó tükrében. Üj hang Szikira János festészetében. A kiállítás egyik legszebb képe a Balatoni fények. Szikira János kiállítása március elején nyílik mega Képcsarnok Vállalat kaposvári Vaszaiy-termeben. Fodor András méltatja művészi útját és legújabb képeit. Horányi Barna Badacsonyi táj Ez volt az öreg Bah ezeréi Hl furfangja közül az egyik. (Nem kell félni, mind nem mesélem el, csak még azt. amelyikkel kiérdemelte a bolond Báli nevet, meg azt, amikor engem is becsapott.) Volt az öregnek már ötre« kataszteri földje. Egyszer csak jöttek az oroszok. Meg a földigénylő bizottság. Meg a téeszcsé szervezés. Az öreg Báli — csak a tekintélyes birtoka mialt mondták akkor még öregnek — meggyőzte a földosztó bizottságot, kimaradt a kulák listáról is, de a téeszcsé mar keményebb dió volt. A földjét nagyon saj-nalta, belépni nem akart. „Inkább fölakasztom magamat” — mondta. (Meg is tette volna.) Vitték a földjének nagy részét, de a zártkertben — a szőlőhegyen — még azért maradt egy darab — két- három kataszteri hold lehetett —, ugyanis a közös gazdaság ilyen kis területet nem tudptt géppel munkálni. Az öreg Báli — időköz- ben az evek is eljárták fölötte — csak azért sem lett teeszlag.: peoseJ.es pup&T, hozott, amely tanúsította, hogy Báli Pál .,született ekkor és ekkor, itt és itt lakik,” elmeállapota gyenge. (Sok pénzébe kerülhetett ez a papír, de az öreg csak nevetett mayában. Néha hangosan is.) A fia — sok máshoz hasonlóan — elment a vasútra krampácsolni. (Most már kalauz.) Közben gazdag — vagy bolond — Báli fölött is egyre csak múltak. az évek. Egyedül már a szőlőhegyi kisbirtokot sem tudta megmunkálni. Egyszer szólt nekem, hogy elvállal- nam-e részesben. Eliallal- tam, mert azokban az években a téesz még nem fizetett bőkezűen — az étolajat, a szappant, meg meg sok mast is. munkaegységre osztották —. kellett a kiegeszi- tés, a mellékes kereset. A feleségemmel együtt kapáltunk. saraboltunk, kölorádó- bogarat szedtünk, mikor mit kellett, mert volt abban a kisbirtokban minden. Legjobban a mákra számítottunk. (Jó ara volt akkor is a máknak!) Közben eljött a maJoszedes ideje. Szépen levágtuk, kepékbe kötöttük, a ' kévéket kupacokba raktuk. Mindannyian örültünk a jő termésnek. Amikor ránk esteledett. Bolond Boti azt nuriídta. hogy holnap korán reggel leggúk kamt « jkürtem — akkor nem törik a szavaz makszár —, majd beviszi a Szödrössel, aztán a jövő héten — de csak akkor, ha esik az eső — kigubaljuk. elosztjuk. Másnap már hajnalban a mákföldön voltunk — az öreg Báli pontban hat órára érkezett —, és meghűlt ereinkben a vér, mert eltűnt az összes mák! Báli Pál is csak hull-halt. (Akkor hittünk neki.) — Ellopták — mondta. — Elloptak — mondtuk mi is. A történetnek azzal lett vege. hogy két hét miili’i egy esős napon a bolond — vagy mi voltunk a bolondok? — Bálinál egy nagy kocsi mákot guba ltunk ki filléres napszámért. Még a mákqubát sem adhattuk el, pedig akkor azt is jói megfizették. Részt nem kaptunk. Azt mondta, hogy ezt a makot az ellopott helyett vette — azt nem mondta, hogy kitől és mennyiért —. azérí mi nem dolgoztunk meg. Nem mertünk szólni egy szót sem, mert akkor még nem tudtuk pontosan, hogy hol a helyünk a világban. Falusi József SOMOGYI NÉPLAP Gazdag Báli Pál-Kritikus vagyok magammal szemben.«
