Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
Repülőgép-szerelők lesznek Huszonnyolc másodéves repiilőgépszerelö-tanuló végzi szakmai gyakorlatait a MÉM Repülőgépes Szolgálat ka- posú jlaki repülőterén Boda József és Török Károly szakoktató irányításával. A vizsga májusban kezdődik, azután ki-ki Nyíregyházára, Budaörsre, Kaposvárra vagy Szombathelyre megy dolgozni. A MŰSZAKI HASZNÁLT A 100 FOLK CELSIUS EGYÜTTES ÉS BOROS CIKKEK BOLTJA LAJOS megnyílt koncertje Lakásberendezési, 1981. JANUÁR 11-ÉN, felszerelési és elektromos vasárnap, délután 17 cikkek adása-vétele. órakor a batéi művelődési Alkalmi vételek. házban. Jegyek Kaposvár, Berzsenyi u. 37. a helyszínen kaphatók. (1M (1585Ő8) Ajándékok csereberéje Rugalmas kereskedők PIACI KÖRKÉP Befagyasztott árak Még ezekben a napokban is előfordul, hogy a kaposvári üzletekbe azzal tér be egy-egy vevő: a karácsonyra kapott ajándék nem tetszik neki, avagy már van otthon ugyanolyan. Az igazi nagy cserebereláz azonban alábbhagyott, a két ünnep között és az újév utáni néhány napon volt a legtöbb cserélő. A József Attila könyvesboltban több mint kétszáz könyvet tseréltek ki másra. Elsősorban gyerekkönyveket. A legtöbbször azt mondták el a másikat keresők, hogy mindkét nagymama vagy nagypapa megvette ugyanazt a kötetet unokájának. Ilyenkor több keresett könyv is visszajut a boltba; azaz a jó könyvekből kap- naik ajándékba a gyerekek és a felnőttek egyszerre többet. A keieskedők többlet-,, munkája — a csere az — így mégis hasznot hoz, mert a „könyvslágerek” eljutnak azokhoz is, akik karácsony előtt már hiába keresték ezeket. A Május 1. utcai játékboltban az idén igen kevés cseréim szándékozó vevő fordult meg. Ügy látszik mindenütt eltalálták a gyérekek vágyait és megbeszélte a család, hogy kitől mit kap az aprónép. Ugyanígy a szemben levő Camea illatszer- és ajándékboltban is azt halldttuk, hogy jól ajándékoztak a kaposváriak, mert egy-két csere akadt csak. Például egy fa cigarettakínáló dobozt ráfizetéssel bőr írómappára cserélt/ valaki. Bizonyára fogadalmat tett, hogy az új évben nem fog dohányozni, és megírja leszokásának történetét. A Somogy Áruházban viszont igen sokan csereberéltek. Mindenfélét. A különböző osztályok vezetőinek figyelmét felhívta az áruház vezetősége, hogy a teljes értékű, használatlan árut, ha az áruházban volt vagy van olyan, szó nélkül ki kell cserélni. Kovács Ferenc igazgató elmondta: ' — Azért adtunk ilyen utasítást, mert a rugalmasság öregbíti a jó hírnevünket. Ha például behoz valaki egy olyan inget, amelynek árcéduláján látszik, hogy nem nálunk vették, de ilyen nálunk is van, és ezt másra cseréljük, azon mi nem vesztünk semmit. A vásárló viszont megjegyzi, hogy szívesen fogadtuk, segítettünk. Magyarán: jó reklám ez az áruháznak. Nem ragaszkodunk blokkhoz és íráshoz, csupán azt nézzük meg, használatlan-e, ép-e az áru. Dicséretes rugalmasság. És ritkaság is egyben. Jó lenne, ha e példa terjedne. A másik Kaposvári áruházig, a “ Zselicig mindenesetre már eljutott — avagy onnan a Somogyig —, mert ugyanígy nyilatkoztak a vezetők. Ám hozzátették: a Zselicben kevesebb az idén a cserebere, mert nagy sikere volt a Skála-Coop ajándékutalványnak. A tanácstalanok ezt ajándékozták, s a minden Skálában beváltható utalvány jobb volt, mint egy rossz ajándéktárgy. Akadt azért csere is, például márkás italok helyett vittek szintén márkásakat. Van, aki a francia konyakot szereti, s van, aki a skót whiskyt.., u r. A Balatonboglári Állaim Gazdaságban működő nyugdíjasklub annak idejen — 1979 őszén — a mezőgazda- sági nagyüzem pártbizottságának és gazdasági vezetőinek kezdemény ezesére alakult, azzal a céllal, hogy az igényeknek megfelelő program keretében hasznosan tölthessek idejüket a nyugdíjba vonult dolgozók. A klub vezetősége — a gazdaság szociálpolitikai előadójával közösen — ennek megfelelően állította össze első, a múlt évre szóló mun- katervét, amelyet elfogadtak az üzem párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői; erre építve kezdte tevékenységét tavaly a bogiári gazdaság nyugdíjasklubja. Tartalmas, változatos évet hagytak maguk mögött, s szép reményekkel indulnak az idén — erről tájékoztatott Gombor István, a klub vezetője. Mire emlékeznek szívesen az 1980-as évből? Például az első útjukra: a gazdaság lengyeltóti kerületébe látogattak, ahol a gyümölcsöst és a KISZ-tábort nézték meg az idős emberek. Azután az üzem szőlős- kislaki oktatási központja ás az ottani borrmúzeum következett, s megtekintették a bogiári Kék- és Vörös-kápolnát, az ott rendezett tárA didergő árusok igyekeztek fagypótlékukat ig bekalkulálni az árakba, míg az ünnepek kiadásai után a vásárlók fogukhoz verték a garast. Nem volt hát nagy adok-veszek a tegnapi kaposvári hetipiacon. Néhány cikk ára így meglepő módon mérséklődött. Tojást például már két forintért is lehetett kapnj, a nemrég 20 forintos vegyes zöldség kilója ezúttal fele ennyibe került. Az egy hónapja már a csillagos ég felé közelítő fokftagymaár is megállapodni látszik. Az ország piacain sehol sem drágább mór a 70 forintos kaposvárinál. (A Zöldért pavilonjában hússzal kerül többe.) A burgonya Komlón már 10 forint, s Debrecenben sem adják 8 alatt Nálunk latot. Barackszüreten vettek részt a lengyeltóti kerületben, jártak Zalakaroson, a gyógyfürdőben. Megismerkedtek a gazdaság borkom- binátjának a munkájával. Legemlékezetesebb a budapesti kirándulás volt: feledhetetlen élményhez jutottak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, a Nemzeti Múzeumban — itt a koronázási ékszereket is látták — es a Parlamentben. A nyugdíjasok szervezett összejöveteléhez a gazdaság a téli időszakban helyiséget biztosít: itt beszélgethetnek, szórakozhatnak, előadásokat hallgathatnak a nagyüzem idei, illetve öt évre szóló terveiről, a termelési eredményekről, bel- és külpolitikai kérdésekről. A klub vezetősége ebben a hónapban értékeli a1 múlt évi tevékenységet, s a nyugdíjasok javaslatai alapján összeállítja az idei tervet. Az idős emberek, az egykori aktív dolgozók nagyra becsülik a gazdaság támogatását, s akik koruknál, egészségügyi állapotuknál fogva megtehetik, munkával viszonozzák ezt a törődést. Sürgős tennivalóknál számíthat rájuk az üzem — ígérik —, mint ahogyan részt vállaltak a múlt év egyik legnehezebb munkájából, a szőlős zűréiből is. továbbra is 6 forint kilónként. Nagyok a vöröshagy- ma árkülönbségei: Szolnokon 6 forintért kínálják, miközben Komlón 19-ért kénytelenek venni. Itthon a lila csemegehagyma .sem kerül többe 14-n.él, lőzöhagy- mát már 8-ért is mérnek. Valószínűtlen színfolt volt a mínusz 11 fokos reggelben a plusz 40 forintos paradicsom. A tehetősebb ínyencek 32-ért juthatnak karfiolhoz. A gyerekek örömére 38 forintos, borsos áron adják a spenótot. ' Egy fej kelkáposzta 6—7- ért kapható, míg a téli fejes káposzta kilója 5. Ez utóbbi Szegeden a . legolcsóbb, 3, és a fővárosban a legdrágább, 7 forint. A cék- larépa 6-ért nem túl kapós. Sorvadozík a gyümölcspiac. ' Kevesebb az alma,, a minőségi. skála azonban egyre szélesebb. Van 2,50-es — igaz, ez csak nehezen fölismerhető —, kapható 6 forintos „léalma”, a némiképp kívánatosabb kilója 16 forint. Jó minőségűben ennél olcsóbbat csak Debrecenben és Szolnokon láttak. A 12 forintos körte kifogástalan fogakat föltételez. Ugyanez Szegeden 8-ért, a fővárosban vagy Békéscsabán 18-ért kapható. A naspolyakupacok fölött nyomtalanul suhannak tova a hónapok. Még a tízforintos ára sem változik. Továbbra is mérsékelt a 45 forintos aszaltszilva kereslete. El lehetne „csemegézni” egy darabka sütőtök 6 forintos árán. 100 a dióbél, kétszer ennyi a mandula kilója. A héjas mogyoró 70-ért csak az előbbiekhez képest olcsó. A baromfi piacon eladó és portékája egyaránt türelmetlenül toporogva várt vevőre. Egy kacsa 220-ért kerülhetett volna melegebb helyre. Egy 130 forintos ká- kasról minden jót elmondtak. 170-ért vállalta a fagyoskodást egy pár tyúk gazdája Országszerte mérséklődött ' a baromfi ára. Szolnokon csak , 37 az élő csirke kilója, Kaposvár nem sokkal marad el a fővárosi ártól: ott 47 forint. Az élő tyúk kilója mindenütt 35— 40 forint. Az ünnepek előtt naiunk volt kapható az ország legdrágább tojása. Most itt a legolcsóbb. A hivatalos ár sem több 2,50-nél, miközben Szolnokon vagy Komlón 2,80 —3 forint darabja. B. F. Támogatást kapnak, munkával viszonozzák Nyugdíjasok a bogiári gazdaságban 3. — Nem tudtam, hogy vendéget vársz. — Ez az, hogy én sem. Csak benézett Nem tilos, azt hiszem. — Nem tilos. Itt tarthattuk volna őket ebédre. — A, dehogy. Hiszen siettek. Bizony, jobb így. Eleget bántott már azelőtt is, hogy fölismertem a konstrukciómat. Ez itt, a lakásban ugyanaz a kaputelefon, ami tőlem származik. Nem akartam beszélni róla, hiszen a legegyszerűbb az lett volna, ha elfelejtődik. Mielőtt kimaradtam volna az egyetemről, emlékszem, még egyszer beszélgettünk Bálinttal arról a városról, amit majd megtervezünk. Én hát ebből kimar-adtam, úgy látszik, ö pedig? Nem saját ötletem volt ez a kaputelefon. , Átvettem egy külföldi magazinból. Lerajzoltam magamnak. Ügy vagyok vele, hogy amíg nem tudom a sajátom gyanánt elképzelni, ackbg nem tudok dönteni róla, jó-e vagy rossz. Amikor már le van rajzolva az ember szinte együtt él vele, mintegy belülről látja s kialakul, hogy elfogadja-e vagy elveti. Vizsgákra készültünk akkoriban. Egymás könyveit, jegyzeteit kérdezés nélkül használtuk bármikor, így kerülhetett Bálinthoz a rajz. A magazin, igaz, nem adta a mérnöki tervet, csak a modell fényképét, így féííg- meddig ki kellett találnom azt a szerkezetet, amit megrajzoltam, ámde a telefon akikor sem az én szellemi tulajdonom. Sok más ötlettel együtt ez mind helyet kaphatott volna az ideális városban, amiről csak beszélgettünk. A kaputelefon önmagában semmi. Mezítlábra sarkantyú. Nem zavart volna, azt gondolom, ha ugyanilyen más gondolatok mérnöki megvalósításával együtt került volna elém, annak az elképzelt városnak a tervei kost, lerajzolva. De Bálint egyetlen ugyanilyen ötletet nem tett melléje, hanem fogíta külön a kaputelefont, és beépítette. Rosszul oldotta meg a sze- métledobót, a gyerekkocsitárolót, a fürdőszoba vízlevezető csövének szögesését, és még sorolhatnám. Lapozgatok az újságokban, s közben a folyosón át beszélgetünk. Anna a konyhában dolgozik. Elég kicsi a lakás, nem íkell kiabálni. A normális beszédhangot jól értjük; én itt, ő ott. Lehet, hogy más is munkál bennem ezzel a kaputelefonnal kaipcsolatban — az, hogy növeli az itthoni életünkbe való közvetlen belebeszélés lehetőségét? Számomra természetes, hogy ha valakit meg akarok látogatni, akikor telefonon fölhívom, megbeszeiem, a mondott időben. elmegyek. Ha véletlenül, útközben döntök így, akkor pedig elmegyek a lakáshoz, s megpróbálom. Ha nincsenek otthon, nincsenek. A kaputelefon megkönnyíti ezt, már az utcáról íelszólihatok. De arra is csábít, hogy lépten - nyomon felszóljanak rajta. Valahol pihenni is keik Ezzel függ össze a törekvésem a telekre. Pihenni a természetben tudok igazán. Nekem a természet zajai kellenek ahhoz, hogy jó) aludjam. A bokrok neszezé- se, a szed hangja. Az autómotorok -frmnfr etesegese, helyett valami egészen más. — Amikor- kimentéi a gyerekekhez, Bálint mondott nekem valamit. Anna az ajtóban áll, mosolyog. Kérdően nézek rá — Sosem hittem, hogy ilyen szerény vagy. — Én? — Te. Bálint azt mondja, hogy ez a ház tulajdonképpen a kettőtök közös munkája. S a telefon a tiéd. Te erről soha nem beszéltél. Ilyen szerény vagy? Elképedek. Anna, ezek szerint, büszke akar jenní rám? — Azt mondja, hogy ezt az ötletedet ő mentette meg. — Megmentette? A kaputelefont? — így mondta. Végül is volt valami közös munkátok, amiben egyetértettetek, s ez meg is valósult, bár — elmosolyodik — úgy látszik, nem a te jóvoltódból. Bálintnak tehát, sok más mellett, ez amolyan szimbólumféle is? A barátságunk kifejeződése? S ezt Anna is így látja? Lépnem kell, kétségtelen. — Anna, Anna! Te elhitted Bálint eszményi magyarázatát, látom. Mégis: mit gondolsz, miért adott más nevet a konstrukciónak Bálint, mint ahogyan én neveztem?
