Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

igények és feltételek Kell a cukorrépa A terv szerint 4800 hektá­ron termelnének az idén cu­korrépát a megye gazdasá­gai, szerződés azonban máig is csak 3800 hektár termésé­re van. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a megyé­ben visszaesett a répaterüle­tein kedv. Valójában csupán nem nőtt annyira, ahogy a világpiaci árváltozások nyo­mán a tervcélok megköve­telnék. A Kaposvári Cukor­gyár az előző szezonban 2810 hektár somogyi termését dol­gozta föl, most pedig eddig 2800 hektár hozamára sike­rült szerződést kötnie. A termelés, tehát a legrosszabb esetben is szinten marad. Miért nem nő a termelés? Tény, hogy a múlt év nem csinált jó reklámot a répá­nak. Májusban az özönvíz- szerű esők több gazdaságban is elmosták a jól fejlődő ré­pa egyharmadát. Ki kellett szántani, újra kellett vetni — tetemes költséggel, és rá­adásul akkor már a kiemel­kedően jó termés reménye nélkül ... Ősszel félidejéhez sem ért a betakarítás, mikor újra többnapos eső jött, novem­ber elején pedig, mikor a termésnek még mintegy a negyede a földben volt, le­hullott a hó. Az üzemek rendkívüli erőfeszítései elle­nere néhány hektárnyi répa még ma is a földben van. Ez az időjárás igen szépnek ígérkező eredményeket tett tönkre többek közt az igali, a szentgálo&kéri vagy a szentbalázsi tsz-ben. Októberben még négyszáz mázsás hektáronkénti ho­zamról és 15—16-os cukor­fokról érkeztek jelentések, decemberben a hó alól „ki­bányászott” — jóval szeré­nyebb hozamú — répa cu­korfoka már csak 10—12 volt. A gyárnak, végül mégis csak sikerült átvenni a ter­vezett mennyiséget, a ter­melő üzemek egy löszében azonban a répa egyáltalán nem hozott nyereséget. Tény az is, hogy a gazda­ságok szakemberei nem tart­ják elég objektívnak az úgy­nevezett objektív minősítést. Mint mondják, az a bizonyos automata kar olykor nem a termés egészét jellemző mi­nőségű mintát vesz. S jólle­het ez vitatható (már csak azért is, mert a műszer ugyanígy a gazdaság javára is „tévedhet’’), a műszerek azonban az utóbbi két év­ben több gazdaság répáját a korábbinál rosszabbnak ítélték, s így azok kisebb jö­vedelemhez jutottak. Bármilyen rossz volt az időjárás és bármilyen ké­nyes pont a gyár és termelő kapcsolatában az objektív- minősítés, mégsem ez a fő oka a termelés viszonylagos megtorpanásának. Á somo­gyi tsz-ek többségében a cu­korrépa-termesztés gépei 5— 7 évesek, egy részük már „nullára íródott”, le kellene cserélni. Gyorsította az elhasználó­dást, hogy a gépeket az utóbbi két-,három évben csak ritkán sikerült a prospektu­sokban leírt körülmények között működtetni, gyakori volt a kényszerű „gépnyú- zás”. Időközben a gépek ára is emelkedett Egy nagy tel­jesítményű répabetakarító például már csaknem há­rommillió forintba kerül. S a gazdaságok túlnyomó többsége két „nyereségapá- lyos” év után nincs olyan pénzügyi helyzetben, hogy saját erőből pótolhatná esz­közeit. A részben elörege­dett gépállomány a termelés szinten tartásához még elég, növeléséhez azonban sem­miképpen nem. Mi a megoldás ? A gazda­ságok szakemberei, a megyei tanács szakirányítói lehető­ségként említik: az ipar vál­laljon részt — a közös érde­kek alapján akár bérleti rendszerben is — a gépek előteremtéséből. Példának hozzák föl erre a részben ugyancsak somogyi répát földolgozó sárvári cukorgyá­rat: ott ezt egyedi és álla­mi támogatással megvaló­sították. Sárvár korábban „égető” alapanyaghiánnyal küzdött. A kaposvári gyár­nak viszont — ez nemcsak szándék dolga — nincs mód­ja efféle segítségnyújtásra. Vajon nem hiányzik-e majd ősszel a gyárnak a tervezett, de valószínűleg meg nem termő mintegy 25 ezer tonna (ennyi a hétszáz- egynéháiny hektár hozzáve­tőleges termése) somogyi répa? De igen! Csakhogy a lényegesen jobb adottságú és Kaposvárra szállító tolnai gazdaságok „jóvoltából” túl­zás volna e hiányt „égető”- nek mondani. Kell a répa. S a gazdaságok készek töb­bet termelni, ha megterem­tik a feltételeket. A répatermelés folyamata már ősszel megkezdődik; aki tavasszal vág bele, nagyon sokat kockáztat. A kaposvári gyár főosztályvezetője mégis bizakodik: a szerzödeskötes — tervhez képest — 84 szá-, zalékos, és ez még nem a végleges szám. Bárcsak iga­za lenne! b. f. Állami telkek tartós használatban áumár elsejével módosí­tották: az állami lakó- és üdülőtelkek tartós használat­ba adásáról szóló rendeletet. Ez összhangban »an az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatko­zattal, amely kifejti: „ j. .tár­sadalmunk szocialista fejlő­dése szükségessé teszi, hogy minden termelési eszköznek, így a földnek a hasznosítá­sa is feleljen meg a társa­dalom, a dolgozó közössé­gek, az állampolgárok egye-J temes érdekeinek. A célkitű­zés elérése érdekében kez­detben korlátozni, később meg kell szüntetni az állami tulajdonban álló földek el­adását, helyette be kell ve­zetni a közösségek és a ma­gánszemélyek részére meg­határozott időre szóló bér­be-, illetve használatba adást.” Az alaprendelet 1977-ben jelent meg. Azóta három­szor módosították: először már a kiadás évében, tavaly pedig kétszer is. A január elsejétől hatályos rendelet egyértelműen kimondja: a lakótelepek tartós használat­ba vételi díját a három- és ennél többgyermekes csalá­dok, a munkások, a fiatal házaspárok, • valamint a ked­vezményes lakásépítési ak­ciókban részt vevők eseté­ben — a szociális, a jövedel­mi és a vagyoni viszonyok figyelembe vételével — az egyedi többszintes lakóház- építés és a csoportos, kor­szerű családiház-építés cél­jára szolgáló lakóteleknél 10 —30 százalékkal mérsékelni kell. A hagyományos csalá- diház-epítésre szolgáló lakó­teleiméi 20 százalékkal lehet mérsékelni. Intézkedik arról is, hogy a hagyományos családiház-építésre szolgáló lakótelkeket a rendelet ha­tályba lépését _ követően — tehát január elseje után — is értékesíthetik, ha a vá­sárlók személyét, illetve ezek körét a tanács 1080. decem­ber 31-ig kijelölte. Építés céljára telket az épület fennállásáig, de leg­alább ötven évre kell tartós használatba adni. A haszná­lót vagy örökösét az egyszeri . használatbavételi díj meg­fizetésé után a telekhaszná­lat joga mindaddig megille­ti, amíg az általa épített épület, fennáll. Ezt követően sem szűnik meg, ha vállalja, hogy a használatába, adott telken létesített lakó-, illet­ve üdülőépület helyett az építési jogszabályoknak megfelelő épületet épít Ez esetben a tartós használatba adott telek nem kerül ki a család használatából. A használat időtartama ekkor — a kifizetett, egyszeri hasz­nálatbavételi díj ellenében — szinte végtelen. A korszerű családiházas beépítés országosan is űj kezdeményezés. Ezek sor­vagy csoportházak. Somogy­bán 1977—78-ban ilyen be­építésre nem igényeltek tel­ket. Egy évvel később azon­ban már tizenkilenc ilyen lelket adtak tartós haszná­latba. A hagyományos csalá­di házat építők érdeklődése is megnőtt a tartós haszná­latba adott állami telkek iránt. Számuk 1979-re — három ev alatt — majdnem megkétszereződött. Ez azt jelenti, hogy a lakosság, ha lassan is, de kezdi megis­merni a tartós használatot. A tanácsok szélesebb körű és hatásosabb propagandával még többet tehetnek népsze­rűsítéséért. Már csak azért is. mert a magánkézben levő telkek iránti kereslet várha­tóan megnő. Ezt pedig leg­följebb csak pénzügyi eszkö­zökkel lehet úgy-ahogy kor­dában tartani. Ma magán­kézben levő telek lakásépí­tésre való eladásakor a ve­vőnek nem kell illetéket fi­zetnie, az eladó viszont bizo­nyos esetekben általános jö­vedelemadót fizet. Ennek nagysága az eladási ár 40— Jő százalékáig terjedhet, Somogy megyében 1980. január 1-én valamivel . több mint háromezer építési telek volt magánkézben. Közülük 2100 a lakó- és 950 az üdü­lőtelek. A magántelkek spe­kulációs forgalmának visz- szaszorítására szolgál az ál­lami elővásárlási jog — a helyi tanácsoknál azonban akadozik ennek megvalósítá­sa, noha megvan rá a pénz­ügyi fedezet. A tartós hasz­nálat lassan terjed: az em­berek nem ismerik eléggé a használó jogait, lehetőségeit. Megyénkben a7, üdülőingat­lanok száma tizennyolcezer- kilencszáz. Ennek zöme a Balaton-parton van. A bala­toni telkek forgalma tavaly csökkent ugyan, de az in­kább az egyéb, átfogó jelle­gű intézkedésekkel függ ösz- sze. Cs. L. Nyári ruha Hetente hozzák az új fa­zonokat és az anyagot, s egyúttal nyolcszáz-ezer dara­bos tételekben szállítják a budapesti központba a kész blúzokat, nyári ruhákat a Gála Nőiruha-szövetkezet ná- goesi üzeméből. Ottjárttunk- koir újabb két fazon érkezett a szalagon futó kettő-kettő mellé. Mondják, az átállás nem mindig zökkenőmentes, de megkönnyíti, hogy a dol­gozóknak csaknem egy har­mada szakmunkás. Négy—ötezer forint között van a havi átlagkereset. És nemcsak a fizetés emelkedése jelent változást a tizenkét évvel ezelőtti induláshoz ké­pest, hanem a korszerűsítés is. Otthonról hozott, lábbal hajtható varrógépekkel tizen­négyen kezdtek akkor a mun- • kát, ma huszonnégyen dol­goznak az üzemben, és »■másfél-« lett az egy mű­szakból. A kismamákat nyolctól délután négyig fog­lalkoztatják. , A közeljövőben várhatóan még »féllel« bővül a műszakszám: a folyamatos munkalehetőség és a magas kereset miatt megnőtt az üzem híre a nágocsi asszo­nyok körében, s hamarosan újra munkába állnak a most gyes-en levők is. Fiatalos lendülettel »Egész nap lót-fut ez a iiú — mondta valaki a telefon­ba- amikor Lengyel Józsefet, a böhönyei Szabadság. Ter­melőszövetkezet 1. számú pártszervezetének titkárát kerestem. S valóban, a tsz- ' elnöktoT'á tanáK 'SHfriiffijgat- rátoráig mindenkit mozgösj-, tani kellett, mire sikerült ki­deríteni: hol van és szokásos napi körútja során merre tant. Egy jó negyedóra múl­va betoppant a községi párt­bizottság titkárságára. ■— Személyzeti vezető is vagyok, és nagyon sok az el­intéznivaló — magyarázta, amikor leültünk a községi pártbizottság" titkárának szo­bájában. Mielőtt elkezdtünk beszél­getni, a rokonszenves fekete hajú fiatalember kifújta ma-' gát, s rágyújtott egy cigaret­tára. — Ügy hallottam, hogy az­előtt KISZ-titkár volt. — Igep, a termelőszövetke­zetben, aztán a hadseregben is. — A katonaságnál lett párttag? — Nem, még a bevonulás előtt; idehaza, 1975-ben. Sok jót hallottam Lengyel Józsefről a marcali járási pártbizottságon, nagyra érté­kélik lelkesedését, alapossá­gát. Valamikor csúcsvezető­ség tevékenykedett a tsz­Egy esztendő tapasztalata A minőség javítását szol­gálta, a műszaki fejlesztést egészítette ki az újítómozga- lom a múlt évben a Nagy­atádi Cémagyárban. A be­nyújtott javaslatok számát tekintve némi csökkenés ta­pasztalható, az eredménnyel azonban elégedettek a gyár­ban, hiszen több jelntős újí­tást vezettek be. A múlt év tapasztala uut összegezve határozták meg az idén is az újítással, kap­csolatos feladatokat, és a színvonal javítását várják at­tól. hogy a gyár műszaki be­osztású dolgozói többet kez­deményeznek. Tavaly 23 ja­vaslatot vezettek be: ez alig több mint a fele az előző évinek. Az okokat kutatva a következőket állapították meg: hosszan elnyúlt a kí­sérleti idő. s a javaslatok egy részéhez a szakvéle­mény is kesve készült el. Ez fékezte az újítási kedvet.. Az ökok föltárását intézkedések követik. A gondok mellett ered­ményként könyvelik el, hogy ismét megrendezték az ötlet­napot, s a mun,kasok el­mondták , hogy szerintük mit és hogyan lehetne ész* szerűsíteni a gépeken. Ez a módszer bővítette az újító gondolat fölvetésében részt vévők számát: a hetven­nyolc elhangzott javaslat többsége ugyanis a körülmé­nyek javítását, a termetes ésszerűbb megszervezését célozta, és műszaki problé­mák megoldásához is ötletet adott. A tapasztalatok összegezé­sekor feladatként állapították meg, hogy a hasznos, ésszerű javaslatok fölkarolásáért el­sősorban a vezetőknek kell többet terimuk. bein, most azonban két ön­álló alapszervezet működik: az egyik a tsz-ben, a másik az orsózóüzemiben. Az 1. szá­mú alapszervezet egyik fon­tos feladata, hogy a szövet­kezet terveinek megfelelően összehangolja az övékével az orsózóüzemi kommunisták tevékenységét. — Hatv&nhármam vagyunk az alapszervezetünkben — mondta a titkár. — Ez egy kicsit nagy létszám. Oiyan nyolcvan százalékuk ott vám a rendezvényeinken. — S hozzá tudnak szólni a témához, ahol ilyem nagy a létszám? — Természetesen van. hoz­zászóló. Azt tartom, nem az a fontos, hogy nyolcán—ki­lencen kérjenek szót, hanem az, hogy ami ténylegesen gond, azt mondják el. Amikor a készülő tervek­ről kérdezem, egy kicsit el­gondolkozik. — Most alakitjütk',.ki, mi a feladatunk. A legutóbbi ve­zetőségi ülésen az idei mun­kaprogramot, a félévi mun­katervet beszéltük meg, az­tán a KISZ beszámolóját. Ezt is, az egyéves tevékenységü­ket is jónak tartottuk, úgy mondhatom, hogy a réjy KISZ-vezelőség elvezi a bi­zalmukat, s egyetértünk az­zal, ha a tagság újjáválaszt­ja őket. Aztán egy másik fel­adat: lejárt a termelőszö­vetkezet vezetőségének a megbízatása, választás lesz a közgyűlésen. Így a vezetőség­nek személyi kérdésekben is állást kellett foglalnia. S ha még hozzáteszem, hogy itt a zárszámadás, készül a közép­távú terv, látható, mennyi a tennivalónk. — Milyen támogatási au a pártszervezet a tervezés idő­szakában ? — Mi a fő elképzeléseket dolgozzuk ki a termelőszö­vetkezet vezetőségevei kar­öltve. A 81. évi terv fő szá­ntait például már a novem­beri beszámoló taggyűlés elő­terjesztése is tartalmazta, S ez vonatkozik a VI. öteves tervre is. Különösen égető gondunk az elavult gépmű­hely rossz körülményein va­ló változtat,ás. Az előző öt­éves tervben sokat ruház­tunk be saját erőből és ál­lami támogatással, most1 na­gyobb beruházást nem ter­vezünk. Az idén viszont te­lepítünk 87 hektár szőlőt. A tsz-vezelősóg először a párt­vezetőség előtt, majd'taggyű­lésem ismerteti a mostani öt­éves terv fő céljait; számí­tunk a kommunisták véle­ményére, javaslataira. Azt mondják, hogy olyan fiatal párttitkár mostanában nem volt Böhömyén, mint ’ Lengyel József) hiszen még csak huszonhét éves. Igazi közéleti ember volt mindig, így nem csoda, hogy tagja a községi párt-vb-mek, ö az agitációs és propaganda- munkabizottság vezetője, s ezenkívül lakásszövetkezeti meg sportköri elnök is. — Egy éve pártti tikár. Ki segít abban, hogy megismer­je a szervezeti es a tartalmi feladatokat ? — Bármilyen problémám van, nyugodtan fordulhatok Ujj Imrenez, a községi part- bizottság titkárához. Ezenkí­vül a tsz-elnök, aki egyéb­ként tíz éve vb-tag, ugyan­csak átadja a tapasztalatait, nagyon jó a kapcsolata vele a pártvezetőségnek:, személy szerint nekem is. Kikéri a véleményünket minden fon­tos személyi, gazdálkodási kérdésben. Balogh elvtars, aki valamikor a párt vezető­ség titkára volt nálunk' szin­tén elmagyarázott mindent, amikor szükség volt rá. Az­tán nyolc éve vagyok banne a közéletben, a honvédséget beszámítva. így nekem is van tapasztalatom. Elvégez­tem a hathetes pártiskolát, most az esti egyetem har­madéves hallgatója vagyok. Bár esténként általában ké­sőn érek haza, mindig van gyűlés, egyéb elfoglaltság, azért olvasgatok. Különösen hasznosak számomra a Párt­életben közölt cikkek. A ts'z-párttitikár felesége most gyermekgondozási se­gélyen van. Néha bizony megjegyzi, hogy megint ké­sőn ért haza, s délben sem látta meg este sem a kisfiát. Lengyel József azonban a közéleti munkáján kívül épít­kezik is. várja már, hogy kész legyen a szép négyla­kásos társasház. — Ügy vagyok vele, ezt szoktam mondani a felesé­gemnek is: ha vállaltam a párttitkári tisztséget s tud­tam. hogy mennyi elfoglalt­sággá] jár egy termelőszö­vetkezetben, akkor becsület­tel el is látom. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom