Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

# HAVAS TAJ A kisfiú mozdulatlanul tilt az ágyon. .s a teher pár­nának támasztotta hátát. Piros lend Kerekes tűzoltó­autó pihent mellette, olyan, amelyiknek parányi sárga létráját forgatni lehet. A f iú rá sem nézett a kis kocsira. Az ablakra meredt, mélyhez nagy, puha hópi- hék csapódtak, meglapultak az üvegen, s aztán lassan egy vízcsepp gördült le raj­ta. A kisfiú ész,re sem vette a hópihékeí. Senkit és sem­mit nem Látott, talán nem is gondolt semmire. Ha a nővér belepett a kórterem­be. riadtan nyíltak rá sze­me, de nem fakadt sírva. És nem mosolygott akkor **•«, ha kedves szavakat hallott. Némán várt. Várta, hogy ehvigyek innen. és mindéin úgy légyen, mint »égen... Pár száz méterrel arrébb, » másik épületben egy fér­fi ült a kórterem előtt. Ci­garetta parázslóit ujjai kö­zött, a szürkés-kék füst vé­kony csíkiban szállt fölfelé. A férfi a kisfiúra gondolt. Szerette volna megsimogat- m az arcocskáját, vagy pa­pírból állatfigurákat hajto­gatni neki. és együtt. ját­szani vele. Vajon mit érez most a kisfiú? Milyen csendben volt végig az úton. alig szólt néhány saót, s milyen némán feküdt, amikor a mentőbe emelték... — De most á> megcsúsz­tunk. — Ne félj. Látod, most sem lett semmi baj. Szép lassan megyünk. — Jó, de tényleg lassan menjünk! A fiú hátradőlt az ülésén, és nézte a hóesést. — Latod milyen szépek a fék. amikor vastagon borít­ja őket a hó? — Tényleg, szépeik. Ugye, apu. nincs szebb a világon, mint a havas táj? — Az biztos, hogy nagyon szép. De azért szép a nyár is. Meg, az őszi erdő . . . — Amikor a sok levelet szedtük! Mennyileie színük volt! Most minden fehér, és mégis miiyen szép. „ Lassan fogytak a kák>- méiterek. Az egyik kanyar­ban ismét megcsúszott a kocsi. A férfi látta, hogy a fiú a lendülettől előre- billen; egyik kezével egye­nesbe hozta az autót, a má­sikkal hátrakapott, kapcsolt, aztán kicsit meghúzta a kocsit és újra négyesbe tet­te a sebességváltót. A Lada kacsázott az úton; a gye­rek tágra meredt szemmel, riadtan nézte az apját, amint határozott mozdula­tokkal. végül is egyenesbe hozta' a kocsit. A férfi elmosolyodott. Egy pillanatra hátraforditot- ta a fejét, és a kisfiú sze­mébe nézett: A kocsiban keßewtes me­leg volt. Halkam, álmosí­tóan duruzsolt a motor, s a reflektorok éket vágtak a hóesésbe. Naphosszat sza­kadt a hó, pedig regigei még abban bíztak, hogy dél­utánra eláll, s majd akkor indulnak haza. De hiába, egyre jobban esett, s. neki­vágtak. az útinak. Kétszáz kilométer áSrt előttük. Nem nagy ügy az ezerötösnek de ilyen úton, es ráadásul szakadó hóban, sötétben ... A kocsi hatvan - hetvennel gurult. A férfi bekapcsolta a rádiót, és néha szánté eHen- állhalatlan ingert érzett, hogy egy -kicsit mélyebbre nyomja a gázpedált. Egyszer meg is tette, csak egészem kicsit, egészen óvatosan. Az autó azonnal, tmeetaron.; ám a férfi gyakorlott vezető volt, s rögtön egyenesbe hozta. A gyerek a hátsó ülésen szemrehányóan mondta: — Anyuka meghagyta, hogy vigyázzunk! —- Ne félj, kisfiam, nem megyünk gyorsan. 1«. A íöpostún hosszú í^r áü a« ablak előtt. Miközben to­pogva haladunk előre, azon gondolkozom, amiről Anná­val beszelgetitünk. Mert — ásd ne is mondjam — a kaputelefon témája ezzel még nem zárult le, hogy ná­lunk járt Bálint. Hogy vé­gűi is miért tartja rossznak Anna a kaputelefont, énről úgy győződtem meg, hogy szinte íestellkedtem is. Egyik este táskámban az otthon elvégzendő munka papírjával, másik kezemben a tejjel, kenyérrel. felvá­gottal, cigarettával, miegy­mással teli szatyorral érkez­tem a kapuhoz. Ha már itt \ án ez a kaputelefon, íel- szólhatnek. hogy megjöttem. Igen ám, de tele van mind a két kezem. S ebben a pil­lanatban. föl ismertem, ho­E MOG PLAP n ' ■ úr* — Latod, semmi az egész. Csúszik az út, de ra jtunk nem fog ki. — Lassabban menjünk, apu'! — Lassan megyünk. A férfi 0640011 a fiúhoz. Elmesélte, hogyan esilingel a lovas szán; hogyan vág­ják föl a havat a patkók. De a fiú nem figyelt Mere­ven előre nézett, és görcsö­sen markolta az ülést. Nyir- Jivos volt. mór a tenyere, de nem törődött vele. A férfi is elhallgatott. Elkalandoz­tak a gondolatai, visszatér­tek újra a házba, ahonnan nemrég indult el a fiúval. Aztán elröppentek. A fele­ségére gondolt, ahogy áll az ablak előtt, idegesen nézi a havat, és egyik cigarettáról a másikra gyújt. Várja őket, egyre türelmetlenebbü 1. «-Ne félj-« — suttogta a férfi. Tu­lajdonképpen élvezte az utat; elvezte, ahogy legyőzi az időt, ahogy biztos kézzel egyenesbe hozza a kocsit. Mert most egyre gyakrab­ban csúszott meg a síkos úton. Egy magányos sózógép jött szembe: g.yan lehet az, hogy műkö­dik. mégis rossz. Hát. igen. Reggel munká­ba megyünk, este rendsze­rint útba ejtve a boltot,. a vocsorára valóval, szóval általában lefoglak két kéz­zel. Ha ilyenkor volna még egy harmadik keze az em­bernek. akkor megnyomná vele a kaputelefon gombját, és íelszólhatna a lakásba. De mivel csak két kezem van, előbb le kellene ten­nem legalább az egyik cso­magot, s ezek a ma divatos nylönszatyrok erre nem al­kalmasak. Épp az a jó ben­nük, hogy napközben elfér­nek az irattós kában, este pedig bele lehet pakolni. Anna is pontosan igy le­ltet ezzel. A hét hat napján —■ mivel nincs három keze — egyszerűbb számára, ha még kettőt lép, s inkább a lift ,gombját nyomja meg; egy perc és a lakásban van. Lejátszottam magamban a jelenetet. Hogy is mond­jam? Nem akaródzsk basz- naäaa a kaputefceiowt. — .Latod, rögtön letakarrt- jak a havat —. mondta a fiúnak. De több géppel már nem találkoztak. Egy Skoda birkózott előttük a hóesés­sel. Óvatosan elmentek mel­lette. A férfi látta a Skodás arcát, amint mereven az utat bámulja, és görcsösen kapaszkodik a kormányba. — Azt hiszi, a kormány azért van. hogy legyen mi­ben fogódzkodni — neve­tett hátra a fiúra. De a gyermek nem mosolygott, mozdulatlanul ült a barna ülésen. Aztán olyan váratlanul történt minden. Nem hajtott többel ötvennél. Egy falun mentek keresztül. Sehol egy lélek. Az út tiszta fehér volt; fehér a háztető, a híd, a járda. És akkor, pár mé­terrel a kocsi előtt, ott ter­mett egy ember. Mintha a fehér földből nőtt volna ki, feketén tamolygott szembe a kocsival. A férfi ütközésig nyomta a fékpedált, balra kapta a kortnányt, de későn. Hallotta a puffanást, és lát­ta, ahogy az ember fölcsa­pódik, á motorházra, neki a szélvédőnek. A Lada balra vágódott, elrántotta, aztán levetette magáról a gyalogost, és megfordult a tengelye kö­rül. A kisfiú előreesett, ne- kicsapódott a jobb oldali aj­tó üvegének: a férfi elen­gedte a kormányt, s a fiú­hoz kapott. A kocsi nagy csatta nással tört ki egy kilo­méterkövet, aztán az árok fele repült. , A- férfi abban a pillanat­ban semmire sem gondolt. Valami óriási nyugalom szállta meg, csak távolról hallotta a csattamásokat, forgott vele a világ ... A férfi végigszívta a ciga­rettáit, majd becsoszogott a körterembe. Már nem fáj­tak a sérülései, nemsokára hazamehet. A sebek behe­gednek, s csak néhány for­radás marad — jelentékte­len apróság. Az emberre gondolt, aki előbukkant a sötétből. és akinek már nem volt szük­sége mentőre. Aztán a kis­fiúra, aki most ott ül a fe­hér takaró alatt, és várja őt. A kisfiúra, akit a kar­jaiban fog hazavinni. Aki­vel imádott, 'focizni, kerge- tőzni ... A kisfiúra, aki nem szalad már soha a labda után. Akivel annyit zsörtö­lődött esténként,. mert sát­rait csinált lábával a taka­róból. A takaró most már mindig sima marad ... Dán Tibor No, és vasárnap? Vasár­nap nincs tele a két kezünk, de nem. is nagyon van szük­ség a kaputelefonra. Végire együtt lehet a család. Értem már Annát. Bármi­lyen furcsa, a kaputelefon azért rossz, mert «nagyon is jó-. Az, aki beépítette, nem számolt vele, hogy miként fogunk élni a lakásban. Fel­tételezte, hogy a gomb nyo­mására a kezünk szabad lesz. Ugyanez van a lifttel is persze. Szabad lenne a két kezünk, ha nem kelle­ne annyi mindent cipelni. Ha a boltban megrendelt árut házhoz szállítanák. Van is ilyen szolgálat, csakhogy a bolt. is. hogy úgy mond­jam, . munkaidőben dolgo­zik. Tehát akkor szállítaná­nak. amikor mi dolgozunk. Nyolctól ötig. Ugyanígy van a posta is: a postás hozza a levelet, ajánlottat, senki sincs otthon, tehát visszavi­szi, otthon hagy egy értesí­tést. Így tehát munkaidő után. amikor otthon mind­erről értesülök, még külön elmehetek oda is. Mert a postás is munkaidőben dol­gozik. S hogv a mai csalá­doknál nincsen nagymama, nagypapa, rokon, aki otthon volna, az erdekel-e valakit? Mintha a régi életszerkezet kézenfekvő igazságai alap­ján készülnének a tervek, csak azzal nem számolnak, hogy az életformának az emberi oldala is megválto­zik am . közben. Ha a pos­tás «nt« habtól tuag dolgoz­Disznóölés. Ezekben a hónapokban »ék tízezer sertést vágnak le és dolgoznak föl a ház körüli kisgazdaságokban, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a falvak húsel­látásához. A disznóvágás napján pedig a legtöbb helyen — a hagyományok szerint — még ma is küldenek házi készítésű ízes falatokat, kóstolót. Á jegygyűrű Nem tudom, hogy észrevet- ték-e már: egyre több diák­lány ujján csillog arany kari­kagyűrű. Divat ilyen fiatalon menyasszonynak lenni? A kö­zépiskola klubjában öt lány­nyal beszélgetünk. Harmadi-* kasok, negyedikesek; egyikő­jük másodikas. Tizenhét-ti­zennyolc évesek. Ami közös bennük: mindegyikük ujján ott van a jegygyűrű. Hogyan lettek az egyűvé- tartozás e szép szimbólumá­nak tulajdonosai? Hallgassuk meg őket! Ildikó tizennyolc éves, vi­dékről jár be. — Két évvel ezelőtt, nyáron egy nagy vállalatnál dolgoz­tam, ott ismerkedtünk meg. A barátnőm mutatott be ne­ki. A többi magától jött. Most volt a kézfogó. A vőle­gényem már korábban is meg akarta vásárolni a gyű­rűt, én viszont az iskola mel­lett kardoskodtam: minden­képpen le akarok érettségiz­ni. Megértette, de a gyűrű mégiscsak az ujjúnkra került. Szüléink nem ellenezték, sőt.. Anikó ugyancsak tizennyolc éves. E kis csoportban az egyetlen, aki nem bejáró. — Tízhónapi ismeretség után tartottuk az eljegyzést. Egy iskolai bálon ismerked­tünk meg. Nem, nem elha­markodott dolog a mienk. Az utóbbi hónapokban túl sokat voltunk együtt, kiismertük egymást... Judit tizenhét éves. — Két éve ismerkedtünk csak azzal lennénk elfoglal­va. hogy otthon várjuk, ki akar jönni hozzánk, a kapu­telefon valóban jó volna. De hát nem így élünk. Van tehát valami, ami szép. jól mutat, de minek is van va­lójában . . . Csáki1-Sorra kerülök. Forgatja a néni a tenyérnyi blankettát: ez bizony ajánlott levél, de itt nincsen. Hát akkor hol? Ki küldte? Ez kinyomozha­tatlan. A pos'.ás. akinek sok munkája van, csak azt a ro­vatot töltötte ki, hogy mikor vehetem át es hol. De hát nem vehetem á-U össze a búcsúi bálon; az el­jegyzést elsősorban az ő szü­lei akarták. Gyakran jött hoz­zánk, a faluban gyorsan- ter­jedt a pletyka, így aztán a szüleim is az eljegyzés mellé álltak. A vőlegényem szülei még azt sem ellenezték vol­na, ha összeházasodunk, ezzel azonban édesanyámé« már nem értettek egyet. Minden­képpen be kell fejeznem az iskolát... Márta szintén tizenhét éves, s ugyancsak bejáró. — Az ismeretség régi, de csak két éve járunk együtt. A vőlegényem most vonult be katonának. Ő kérte; vegyük meg a gyűrűket, hogy jele maradjon a kapcsolatunk­nak .,. A lányok feloldódnak, s egyre őszintébben beszélnek. Terveik valahol az álomvilag és a realitás határán mozog­nak. „Nagy esküvő lesz” — lelkendeznek, aztán gyorsan hozzáfűzik: már az is meg­van, hogy kinek a saüleihez költöznek, hol fognak lakni. Az anyagi háttér megvan. Az iskola igazgatója — az osztályfőnökök segítségével — figyelemmel kíséri a menyasszony lányok tanul­mányi eredményét. — Tizenöt-tizenhat' meny­asszony van az iskolánkban. A zöme érettségi előtt áll, de vannak köztük harmadikasok is. Eddig csupán egyetlen diáklánynál vettük észre, hogy romlott a tanulmányi eredménye, a többiek úgy- ahogy tartják a szintet... strukció. de azért mégis. Bálint írta a levelet. Ol­vasom. miközben ballagok föl a lépcsőn — a lift most rossz, a két kezem most, vé­letlenül nincs tele csoma­gokkal — megállók a fény­nél. Érdekes levél. Barát­ságiról, emberi kapcsolatok­ról. emlékekről . . . Arra ocsúdok, hogy hűvös van. A fogam szinte vacog. Hűvös a tavasz. Csak ez te­szi ? Tulajdonképpen mi ez a vacogas ? — Az iskolai házirend ki­mondja, hogy értékes éksze­reket a diákok az iskolában nem viselhetnek. A jegygyü- íú is az. —, Nem tiltakozunk a lá­nyok menyasszonysága ellen, a gyűrűk viselését sem tilt­juk, csupán egyetlen aggá­lyunk van: a menyasszonyság a tanulás rovására megy ... —' És nő a korai1 házassá­gok. száma ... _ — Sajnálatos, ha a lányok idő előtt férjhezmennek. Nem csupán arról van szó. hogy a korai házasságok gyakran a váláshoz, családi tűzfészkek­hez vezetnek, hanem arról is, hogy a tanulóktól részben meg kell válnunk, A Művelő­dési Minisztérium ránk vo­natkozó rendelkezése 39. pa­ragrafusának 3. bekezdése ki­mondja: a negyedik osztályo­sok kivételével a házasságot kötött diákok csak a felnőtt- oktatás keretében folytathat­ják tanulmányaikat. Hogy miért kivételek a negyedike­sek? Számukra előírhatjuk a szakmai gyakorlat teljesíté­sét, s utána osztályozó vizs­gára hívhatjuk be őket az év végén... Egyszóval: el kell végezni a szakmai gyakorlatot. Csak tudja teljesíteni a fiatalasz- szony diáklány! Mert ugye, ha egy negyedikes az érettsé­gi előtt férjhez megy, annak oka van ... Diáklány beszélgetőpartne­reimnek föltettem a kérdést: — Vőlegényetekkel tarto­tok-e nemi kapcsolatot? Őszintén válaszoltak vala­mennyien: igennel, — A nem kívánt terhesség ellen hogyan védekeztek? — faggattam őket tovább. A. vá­laszok: — Sehogy. — Ván egy orvos ismerő­söm; őszintén elmondhatom neki panaszaimat, s ha kell gyógyszer, felírja. — Sehogy. — Sehogy. — Közvetve hozzájutok * fogamzásgátló tablettákhoz. Meglepőek a válaszok? Hallgassuk' tovább azokat, akik nem védekeznek a nem kívánatos terhesség ellen. — Miért: .nem mentek or-, voshoz? A lányok Szégyenlősen húz­zák össze vállukat. Vidékiek, mondják, s vidéken, szerin­tük, kínos elmenni az orvos­hoz, mert elöbb-utóbb a szü­lők fülébe jut... — Mi lesz,, ha mégis terlie- sek lennétek? —- Közei van az ei'ettsegi. s az esküvő napja sincs mesz- sze.. . — Édesapám biztosan bot­rányt csinálna . .. — Nem tudom, de biztos, hogy senki nem örülne ne­ki .. . Az iskola igazgatója lé­nyekkel érvet: náluk megol­dódott az egészségügyi felvi­lágosítás. Bár biológiát nem tanítanak, van. egy biológia­szakos tanáruk. Édesanya. Őszintén beszél a lányokkal, s ahol tud. segít. I A kör itt bezárul, Vagy I mégsem? na, mindenkil otthon talál­na. Reggel nyolctól délig a hivatalokba hordaná a kül­deményeket. mert akkor vannak ott. vagyunk ott. bármely munkahelyen. Eltűnődöm.. A postás dél es hat óra között elintézi mindazt a személyes tenni­valóját, amihez így nem jut hozzá. Ő is négyig-ötig dol­gozik. S aztán? Futhat ve­lünk tolongani, vacsorát vá­sárolni. Ezen gondolkodom. És bár az egésznek nem tulaj­donítok túl nagy jelentősé­get, annyit megfogalmazok magamnak, hogy csuda tud­ja miért az. ami jobb lenne a meglevőnél, nem. akar lét­rejönni, s az,, ami igen jó­nak ígérkezik, mihelyst megvalósult, mintegy levá­lik a valóságos életről. Te­szem azt, ha mindig csak színházba járnánk, mindig Megnyugtat a hivatalnok- nő: talán holnap újra meg­kísérli.-Megkísérli« — ez a szó tetszik nekem. Ügy hangzik, mint valami tudományos vállalkozás. Holott én meg­található vagyok otthon, amikorra ledolgoztam a na­pomat. Nem akkor keres­nek. így hát kísérletezge­tünk, kísérletezgetünk . , Már nem is tudom, bosz- szankodjam-e vagy neves­sek. úgy érek haza. A levél aztán napok múlva a levél­ládából kerül elő. Úgy lát­szik, mégis lemondott a pos­tás az aláírásomról, . vagy maga úta alá-----Ez rejté­l yes, A rendelkezés, hogy alá kell Írni — mosolygok magamban —, akár csak ez a telefon a kapu alatt. Van, van, de . .. Igaz. egy rendel­kezés nem úgy kerül penz­ióé, mint egy műszaki kon­Vcffe ’•Trff Nagy Asmó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom