Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
# HAVAS TAJ A kisfiú mozdulatlanul tilt az ágyon. .s a teher párnának támasztotta hátát. Piros lend Kerekes tűzoltóautó pihent mellette, olyan, amelyiknek parányi sárga létráját forgatni lehet. A f iú rá sem nézett a kis kocsira. Az ablakra meredt, mélyhez nagy, puha hópi- hék csapódtak, meglapultak az üvegen, s aztán lassan egy vízcsepp gördült le rajta. A kisfiú ész,re sem vette a hópihékeí. Senkit és semmit nem Látott, talán nem is gondolt semmire. Ha a nővér belepett a kórterembe. riadtan nyíltak rá szeme, de nem fakadt sírva. És nem mosolygott akkor **•«, ha kedves szavakat hallott. Némán várt. Várta, hogy ehvigyek innen. és mindéin úgy légyen, mint »égen... Pár száz méterrel arrébb, » másik épületben egy férfi ült a kórterem előtt. Cigaretta parázslóit ujjai között, a szürkés-kék füst vékony csíkiban szállt fölfelé. A férfi a kisfiúra gondolt. Szerette volna megsimogat- m az arcocskáját, vagy papírból állatfigurákat hajtogatni neki. és együtt. játszani vele. Vajon mit érez most a kisfiú? Milyen csendben volt végig az úton. alig szólt néhány saót, s milyen némán feküdt, amikor a mentőbe emelték... — De most á> megcsúsztunk. — Ne félj. Látod, most sem lett semmi baj. Szép lassan megyünk. — Jó, de tényleg lassan menjünk! A fiú hátradőlt az ülésén, és nézte a hóesést. — Latod milyen szépek a fék. amikor vastagon borítja őket a hó? — Tényleg, szépeik. Ugye, apu. nincs szebb a világon, mint a havas táj? — Az biztos, hogy nagyon szép. De azért szép a nyár is. Meg, az őszi erdő . . . — Amikor a sok levelet szedtük! Mennyileie színük volt! Most minden fehér, és mégis miiyen szép. „ Lassan fogytak a kák>- méiterek. Az egyik kanyarban ismét megcsúszott a kocsi. A férfi látta, hogy a fiú a lendülettől előre- billen; egyik kezével egyenesbe hozta az autót, a másikkal hátrakapott, kapcsolt, aztán kicsit meghúzta a kocsit és újra négyesbe tette a sebességváltót. A Lada kacsázott az úton; a gyerek tágra meredt szemmel, riadtan nézte az apját, amint határozott mozdulatokkal. végül is egyenesbe hozta' a kocsit. A férfi elmosolyodott. Egy pillanatra hátraforditot- ta a fejét, és a kisfiú szemébe nézett: A kocsiban keßewtes meleg volt. Halkam, álmosítóan duruzsolt a motor, s a reflektorok éket vágtak a hóesésbe. Naphosszat szakadt a hó, pedig regigei még abban bíztak, hogy délutánra eláll, s majd akkor indulnak haza. De hiába, egyre jobban esett, s. nekivágtak. az útinak. Kétszáz kilométer áSrt előttük. Nem nagy ügy az ezerötösnek de ilyen úton, es ráadásul szakadó hóban, sötétben ... A kocsi hatvan - hetvennel gurult. A férfi bekapcsolta a rádiót, és néha szánté eHen- állhalatlan ingert érzett, hogy egy -kicsit mélyebbre nyomja a gázpedált. Egyszer meg is tette, csak egészem kicsit, egészen óvatosan. Az autó azonnal, tmeetaron.; ám a férfi gyakorlott vezető volt, s rögtön egyenesbe hozta. A gyerek a hátsó ülésen szemrehányóan mondta: — Anyuka meghagyta, hogy vigyázzunk! —- Ne félj, kisfiam, nem megyünk gyorsan. 1«. A íöpostún hosszú í^r áü a« ablak előtt. Miközben topogva haladunk előre, azon gondolkozom, amiről Annával beszelgetitünk. Mert — ásd ne is mondjam — a kaputelefon témája ezzel még nem zárult le, hogy nálunk járt Bálint. Hogy végűi is miért tartja rossznak Anna a kaputelefont, énről úgy győződtem meg, hogy szinte íestellkedtem is. Egyik este táskámban az otthon elvégzendő munka papírjával, másik kezemben a tejjel, kenyérrel. felvágottal, cigarettával, miegymással teli szatyorral érkeztem a kapuhoz. Ha már itt \ án ez a kaputelefon, íel- szólhatnek. hogy megjöttem. Igen ám, de tele van mind a két kezem. S ebben a pillanatban. föl ismertem, hoE MOG PLAP n ' ■ úr* — Latod, semmi az egész. Csúszik az út, de ra jtunk nem fog ki. — Lassabban menjünk, apu'! — Lassan megyünk. A férfi 0640011 a fiúhoz. Elmesélte, hogyan esilingel a lovas szán; hogyan vágják föl a havat a patkók. De a fiú nem figyelt Mereven előre nézett, és görcsösen markolta az ülést. Nyir- Jivos volt. mór a tenyere, de nem törődött vele. A férfi is elhallgatott. Elkalandoztak a gondolatai, visszatértek újra a házba, ahonnan nemrég indult el a fiúval. Aztán elröppentek. A feleségére gondolt, ahogy áll az ablak előtt, idegesen nézi a havat, és egyik cigarettáról a másikra gyújt. Várja őket, egyre türelmetlenebbü 1. «-Ne félj-« — suttogta a férfi. Tulajdonképpen élvezte az utat; elvezte, ahogy legyőzi az időt, ahogy biztos kézzel egyenesbe hozza a kocsit. Mert most egyre gyakrabban csúszott meg a síkos úton. Egy magányos sózógép jött szembe: g.yan lehet az, hogy működik. mégis rossz. Hát. igen. Reggel munkába megyünk, este rendszerint útba ejtve a boltot,. a vocsorára valóval, szóval általában lefoglak két kézzel. Ha ilyenkor volna még egy harmadik keze az embernek. akkor megnyomná vele a kaputelefon gombját, és íelszólhatna a lakásba. De mivel csak két kezem van, előbb le kellene tennem legalább az egyik csomagot, s ezek a ma divatos nylönszatyrok erre nem alkalmasak. Épp az a jó bennük, hogy napközben elférnek az irattós kában, este pedig bele lehet pakolni. Anna is pontosan igy leltet ezzel. A hét hat napján —■ mivel nincs három keze — egyszerűbb számára, ha még kettőt lép, s inkább a lift ,gombját nyomja meg; egy perc és a lakásban van. Lejátszottam magamban a jelenetet. Hogy is mondjam? Nem akaródzsk basz- naäaa a kaputefceiowt. — .Latod, rögtön letakarrt- jak a havat —. mondta a fiúnak. De több géppel már nem találkoztak. Egy Skoda birkózott előttük a hóeséssel. Óvatosan elmentek mellette. A férfi látta a Skodás arcát, amint mereven az utat bámulja, és görcsösen kapaszkodik a kormányba. — Azt hiszi, a kormány azért van. hogy legyen miben fogódzkodni — nevetett hátra a fiúra. De a gyermek nem mosolygott, mozdulatlanul ült a barna ülésen. Aztán olyan váratlanul történt minden. Nem hajtott többel ötvennél. Egy falun mentek keresztül. Sehol egy lélek. Az út tiszta fehér volt; fehér a háztető, a híd, a járda. És akkor, pár méterrel a kocsi előtt, ott termett egy ember. Mintha a fehér földből nőtt volna ki, feketén tamolygott szembe a kocsival. A férfi ütközésig nyomta a fékpedált, balra kapta a kortnányt, de későn. Hallotta a puffanást, és látta, ahogy az ember fölcsapódik, á motorházra, neki a szélvédőnek. A Lada balra vágódott, elrántotta, aztán levetette magáról a gyalogost, és megfordult a tengelye körül. A kisfiú előreesett, ne- kicsapódott a jobb oldali ajtó üvegének: a férfi elengedte a kormányt, s a fiúhoz kapott. A kocsi nagy csatta nással tört ki egy kilométerkövet, aztán az árok fele repült. , A- férfi abban a pillanatban semmire sem gondolt. Valami óriási nyugalom szállta meg, csak távolról hallotta a csattamásokat, forgott vele a világ ... A férfi végigszívta a cigarettáit, majd becsoszogott a körterembe. Már nem fájtak a sérülései, nemsokára hazamehet. A sebek behegednek, s csak néhány forradás marad — jelentéktelen apróság. Az emberre gondolt, aki előbukkant a sötétből. és akinek már nem volt szüksége mentőre. Aztán a kisfiúra, aki most ott ül a fehér takaró alatt, és várja őt. A kisfiúra, akit a karjaiban fog hazavinni. Akivel imádott, 'focizni, kerge- tőzni ... A kisfiúra, aki nem szalad már soha a labda után. Akivel annyit zsörtölődött esténként,. mert sátrait csinált lábával a takaróból. A takaró most már mindig sima marad ... Dán Tibor No, és vasárnap? Vasárnap nincs tele a két kezünk, de nem. is nagyon van szükség a kaputelefonra. Végire együtt lehet a család. Értem már Annát. Bármilyen furcsa, a kaputelefon azért rossz, mert «nagyon is jó-. Az, aki beépítette, nem számolt vele, hogy miként fogunk élni a lakásban. Feltételezte, hogy a gomb nyomására a kezünk szabad lesz. Ugyanez van a lifttel is persze. Szabad lenne a két kezünk, ha nem kellene annyi mindent cipelni. Ha a boltban megrendelt árut házhoz szállítanák. Van is ilyen szolgálat, csakhogy a bolt. is. hogy úgy mondjam, . munkaidőben dolgozik. Tehát akkor szállítanának. amikor mi dolgozunk. Nyolctól ötig. Ugyanígy van a posta is: a postás hozza a levelet, ajánlottat, senki sincs otthon, tehát visszaviszi, otthon hagy egy értesítést. Így tehát munkaidő után. amikor otthon minderről értesülök, még külön elmehetek oda is. Mert a postás is munkaidőben dolgozik. S hogv a mai családoknál nincsen nagymama, nagypapa, rokon, aki otthon volna, az erdekel-e valakit? Mintha a régi életszerkezet kézenfekvő igazságai alapján készülnének a tervek, csak azzal nem számolnak, hogy az életformának az emberi oldala is megváltozik am . közben. Ha a postás «nt« habtól tuag dolgozDisznóölés. Ezekben a hónapokban »ék tízezer sertést vágnak le és dolgoznak föl a ház körüli kisgazdaságokban, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a falvak húsellátásához. A disznóvágás napján pedig a legtöbb helyen — a hagyományok szerint — még ma is küldenek házi készítésű ízes falatokat, kóstolót. Á jegygyűrű Nem tudom, hogy észrevet- ték-e már: egyre több diáklány ujján csillog arany karikagyűrű. Divat ilyen fiatalon menyasszonynak lenni? A középiskola klubjában öt lánynyal beszélgetünk. Harmadi-* kasok, negyedikesek; egyikőjük másodikas. Tizenhét-tizennyolc évesek. Ami közös bennük: mindegyikük ujján ott van a jegygyűrű. Hogyan lettek az egyűvé- tartozás e szép szimbólumának tulajdonosai? Hallgassuk meg őket! Ildikó tizennyolc éves, vidékről jár be. — Két évvel ezelőtt, nyáron egy nagy vállalatnál dolgoztam, ott ismerkedtünk meg. A barátnőm mutatott be neki. A többi magától jött. Most volt a kézfogó. A vőlegényem már korábban is meg akarta vásárolni a gyűrűt, én viszont az iskola mellett kardoskodtam: mindenképpen le akarok érettségizni. Megértette, de a gyűrű mégiscsak az ujjúnkra került. Szüléink nem ellenezték, sőt.. Anikó ugyancsak tizennyolc éves. E kis csoportban az egyetlen, aki nem bejáró. — Tízhónapi ismeretség után tartottuk az eljegyzést. Egy iskolai bálon ismerkedtünk meg. Nem, nem elhamarkodott dolog a mienk. Az utóbbi hónapokban túl sokat voltunk együtt, kiismertük egymást... Judit tizenhét éves. — Két éve ismerkedtünk csak azzal lennénk elfoglalva. hogy otthon várjuk, ki akar jönni hozzánk, a kaputelefon valóban jó volna. De hát nem így élünk. Van tehát valami, ami szép. jól mutat, de minek is van valójában . . . Csáki1-Sorra kerülök. Forgatja a néni a tenyérnyi blankettát: ez bizony ajánlott levél, de itt nincsen. Hát akkor hol? Ki küldte? Ez kinyomozhatatlan. A pos'.ás. akinek sok munkája van, csak azt a rovatot töltötte ki, hogy mikor vehetem át es hol. De hát nem vehetem á-U össze a búcsúi bálon; az eljegyzést elsősorban az ő szülei akarták. Gyakran jött hozzánk, a faluban gyorsan- terjedt a pletyka, így aztán a szüleim is az eljegyzés mellé álltak. A vőlegényem szülei még azt sem ellenezték volna, ha összeházasodunk, ezzel azonban édesanyámé« már nem értettek egyet. Mindenképpen be kell fejeznem az iskolát... Márta szintén tizenhét éves, s ugyancsak bejáró. — Az ismeretség régi, de csak két éve járunk együtt. A vőlegényem most vonult be katonának. Ő kérte; vegyük meg a gyűrűket, hogy jele maradjon a kapcsolatunknak .,. A lányok feloldódnak, s egyre őszintébben beszélnek. Terveik valahol az álomvilag és a realitás határán mozognak. „Nagy esküvő lesz” — lelkendeznek, aztán gyorsan hozzáfűzik: már az is megvan, hogy kinek a saüleihez költöznek, hol fognak lakni. Az anyagi háttér megvan. Az iskola igazgatója — az osztályfőnökök segítségével — figyelemmel kíséri a menyasszony lányok tanulmányi eredményét. — Tizenöt-tizenhat' menyasszony van az iskolánkban. A zöme érettségi előtt áll, de vannak köztük harmadikasok is. Eddig csupán egyetlen diáklánynál vettük észre, hogy romlott a tanulmányi eredménye, a többiek úgy- ahogy tartják a szintet... strukció. de azért mégis. Bálint írta a levelet. Olvasom. miközben ballagok föl a lépcsőn — a lift most rossz, a két kezem most, véletlenül nincs tele csomagokkal — megállók a fénynél. Érdekes levél. Barátságiról, emberi kapcsolatokról. emlékekről . . . Arra ocsúdok, hogy hűvös van. A fogam szinte vacog. Hűvös a tavasz. Csak ez teszi ? Tulajdonképpen mi ez a vacogas ? — Az iskolai házirend kimondja, hogy értékes ékszereket a diákok az iskolában nem viselhetnek. A jegygyü- íú is az. —, Nem tiltakozunk a lányok menyasszonysága ellen, a gyűrűk viselését sem tiltjuk, csupán egyetlen aggályunk van: a menyasszonyság a tanulás rovására megy ... —' És nő a korai1 házasságok. száma ... _ — Sajnálatos, ha a lányok idő előtt férjhezmennek. Nem csupán arról van szó. hogy a korai házasságok gyakran a váláshoz, családi tűzfészkekhez vezetnek, hanem arról is, hogy a tanulóktól részben meg kell válnunk, A Művelődési Minisztérium ránk vonatkozó rendelkezése 39. paragrafusának 3. bekezdése kimondja: a negyedik osztályosok kivételével a házasságot kötött diákok csak a felnőtt- oktatás keretében folytathatják tanulmányaikat. Hogy miért kivételek a negyedikesek? Számukra előírhatjuk a szakmai gyakorlat teljesítését, s utána osztályozó vizsgára hívhatjuk be őket az év végén... Egyszóval: el kell végezni a szakmai gyakorlatot. Csak tudja teljesíteni a fiatalasz- szony diáklány! Mert ugye, ha egy negyedikes az érettségi előtt férjhez megy, annak oka van ... Diáklány beszélgetőpartnereimnek föltettem a kérdést: — Vőlegényetekkel tartotok-e nemi kapcsolatot? Őszintén válaszoltak valamennyien: igennel, — A nem kívánt terhesség ellen hogyan védekeztek? — faggattam őket tovább. A. válaszok: — Sehogy. — Ván egy orvos ismerősöm; őszintén elmondhatom neki panaszaimat, s ha kell gyógyszer, felírja. — Sehogy. — Sehogy. — Közvetve hozzájutok * fogamzásgátló tablettákhoz. Meglepőek a válaszok? Hallgassuk' tovább azokat, akik nem védekeznek a nem kívánatos terhesség ellen. — Miért: .nem mentek or-, voshoz? A lányok Szégyenlősen húzzák össze vállukat. Vidékiek, mondják, s vidéken, szerintük, kínos elmenni az orvoshoz, mert elöbb-utóbb a szülők fülébe jut... — Mi lesz,, ha mégis terlie- sek lennétek? —- Közei van az ei'ettsegi. s az esküvő napja sincs mesz- sze.. . — Édesapám biztosan botrányt csinálna . .. — Nem tudom, de biztos, hogy senki nem örülne neki .. . Az iskola igazgatója lényekkel érvet: náluk megoldódott az egészségügyi felvilágosítás. Bár biológiát nem tanítanak, van. egy biológiaszakos tanáruk. Édesanya. Őszintén beszél a lányokkal, s ahol tud. segít. I A kör itt bezárul, Vagy I mégsem? na, mindenkil otthon találna. Reggel nyolctól délig a hivatalokba hordaná a küldeményeket. mert akkor vannak ott. vagyunk ott. bármely munkahelyen. Eltűnődöm.. A postás dél es hat óra között elintézi mindazt a személyes tennivalóját, amihez így nem jut hozzá. Ő is négyig-ötig dolgozik. S aztán? Futhat velünk tolongani, vacsorát vásárolni. Ezen gondolkodom. És bár az egésznek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, annyit megfogalmazok magamnak, hogy csuda tudja miért az. ami jobb lenne a meglevőnél, nem. akar létrejönni, s az,, ami igen jónak ígérkezik, mihelyst megvalósult, mintegy leválik a valóságos életről. Teszem azt, ha mindig csak színházba járnánk, mindig Megnyugtat a hivatalnok- nő: talán holnap újra megkísérli.-Megkísérli« — ez a szó tetszik nekem. Ügy hangzik, mint valami tudományos vállalkozás. Holott én megtalálható vagyok otthon, amikorra ledolgoztam a napomat. Nem akkor keresnek. így hát kísérletezgetünk, kísérletezgetünk . , Már nem is tudom, bosz- szankodjam-e vagy nevessek. úgy érek haza. A levél aztán napok múlva a levélládából kerül elő. Úgy látszik, mégis lemondott a postás az aláírásomról, . vagy maga úta alá-----Ez rejtél yes, A rendelkezés, hogy alá kell Írni — mosolygok magamban —, akár csak ez a telefon a kapu alatt. Van, van, de . .. Igaz. egy rendelkezés nem úgy kerül penzióé, mint egy műszaki konVcffe ’•Trff Nagy Asmó