Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

V V 1 LÄ G P&OLE T Â R J-AJ^ EO YE S U U ETE K I SOMOGYI Ara: 1,20 Ft NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYE I BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 268. szám 1980. november 15., szombat KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980. november 13-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1980. november 13- án Kádár Janos elvtárs el­nökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tői. a megyei pártbizottsá­gok első titkárai, a budapes­ti pártbizottság titkárai, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, vala­mint a Minisztertanács tag­jai és a központi sajtó ve­zetői A Központi Bizottság meg­vitatta és elfogadta: — Havasi Ferenc elvtárs­nak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának előter­jesztésében a VI. ötéves nép- gazdasági terv irányelveire vonatkozó javaslatot; — Németh Károly elvtárs­nak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának előterjeszté­sében a párt vezető testüle­téinek munkarendjéről és munkamódszeréről szóló ha­tározattervezetet. I. A Központi Bizottság át­tekintette az V. ötéves terv végrehajtásának helyzetét, és megállapította ; Népünk céltudatos mun­kájának köszönhetően a nép­gazdaság a nehezebb fel té­létex ellenére is fejlődik, a termelés növekszik, szerény mértékben, de emelkedik a lakosság életszínvonala, javulnak életkörülményei. Gyarapodik a nemzeti va­gyon, erősödnek ,a szocialis­ta termelési viszonyok. A nemzeti jövedelem az V. öt­éves terv időszakában vár­hatóan 18—20, az ipari ter­melés 21—22, a mezőgazda- sági termelés 13—14, az egy főre jutó reáljövedelem 8— 9, a lakosság fogyasztása 14 százalékkal emelkedik. A világgazdaságban végbe­menő kedvezőtlen folyama­tok hatása, valamint a gaz­dálkodás hatékonyságának nem kielégítő növekedése miatt e] kellett térnünk a terv eredeti előirányzataitól. Csökkenteni kellett a gazda­sági növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait. Ezzel egyide­jűleg a gazdasági munka fő feladatává tettük a fej­lődés minőségi tényezőinek kibontakoztatását, az anyagi és szellemi erőforrások ész­szerűbb hasznosítását, a gaz­dasági egyensúly javítását, az elért életszínvonal meg­szilárdítását. A Központi Bizottság a XII. kongresszus határoza­taiból kiindulva az alábbiak­ban hagyta jóvá az 1981 — 1985. évekre szóló VI. 'öt­éves terv irányelveit: A VI. ötéves terv fő feladata a társadalmi előre­haladás gazdasági alapjai­nak erősítése, a tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása, az.- elért életszín­vonal megszilárdítása, az életkörülményeknek a — le­hetőségekhez igazodó — ja­vítása. Ez megköveteli a népgazdasági tervezés, az irányítás, a gazdálkodás színvonalának emelését, a termelés korszerűsítését, a tudomány & a .technika eredményeinek hasznosítá­sát, a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését. A tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló szellemi és anyagi- erőforrásokat a termelést és a gazdálkodást közvetlenül segítő feladatok­ra kell összpontosítani, gyor­sítva ezzel is a tudományos, 1 műszaki eredmények hazai alkalmazását és elterjeszté­sét. Javuljon a beruházási te­vékenység hatékonysága. A munka termelékenysége a termelést meghaladóan nö­vekedjék. A termelés im­portigénye, az egységnyi ter­meléshez (felhasznált anyag és energia mérséklődjék. A nemzeti jövedelem nö­vekményének nagyobb há­nyada a külső egyensúlyi helyzet javítását szolgálja, és csak kisebb része fordítható belföldi felhasználásra, fel­halmozásra és fogyasztásra. A Központi- Bizottság egyetért azzal, hogy a VI. t ötéves népgazdasági terv főbb előirányzatai a követ­kezők legyenek: növekedés százalékban: nemzeti jövedelem 1J—17 ipari termelés 19—22 építőipari termelés 11—U mezőgazdasági termékek termelése 12—15 belföldi felhasználás 3— 5 lakosság összes fogyasztása 1— 9 egy főre jutó reáljövedelem 8— 2 * * * * 7 kivitel összesen ( 37—39 behozatal összesen 18—19 A szocialista szektor beruházásaira 1920—1040 milliárd forint ior- ditiiató. 2. Az ipar magasabb színvonalon és jobb összeté­telben elégítse ki a hazai és a külkereskedelmi igénye­ket. Termelése öt év alatt 19—22 százalékkal, a nem­zeti jövedelemhez való hoz­zájárulása ennél nagyobb arányban emelkedjék. Fo­kozza az exportot, szélesítse az importot helyettesítő ter­mékeknek a gyártását. A kivitelt gazdaságosan bővítő, a belföldi keresletet jövedel­mezően kielégítő gazdálkodó szervezetek dinamikusan fejlődjenek; a gazdaságossá nem lehető termelést vissza kell szorítani, illetőleg meg kell szüntetni. A termelés- bővülése a hatékonyság és a nemzetközi versenyképes­ség növelésén, a termelési szerkezet átalakításával együttjáró szelektív fejlesz­tésen alapuljon. Az építési-szerelési tevé­kenység összetételében iga­zodjék a kereslethez, emel­kedjék a fenntartási és fel­újítási munkák aránya, Dif­ferenciáltan folytatódjék az építőipar korszerűsítése. A költséggazdálkodást • az épí­tőiparban is javítani -kell. A mezőgazdasági termékek termelése — az előző öt év átlagához képest — 12—15 százalékkal emelkedjék. To­vábbra is tegye lehetővé a hazai igények kielégítését és az export-árualapok gazda­ságos bővítését. A szocialis­ta nagyüzemekben a minő­ségi, jövedelmezőségi és ta­karékossági követelmények az eddiginél fokozottabban érvényesüljenek; ezek révén emelkedjék a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jö­vedelemhez. Továbbra is megfelelően segíteni kell a gazdálkodásunkban fontos szerepet betöltő háztáji és kisegítő gazdaságok tevé­kenységét. A közlekedés és a hírköz­lés magasabb színvonalon elégítse ki az igényeket. Ja­vítani kell az export- és a tranzitszállítás feltételeit. A helyi és városkörnyéki tömegközlekedést a közleke­dés többi ágánál gyorsabban kell fejleszteni. 3» A szocialista szektor­ban beruházásokra 1020— 1040 milliárd forint fordít­ható. Ezt a termelő ágaza­taiban mindenekelőtt a versenyképességet, vala­mint az egyensúlyt javító fejlesztésekre, a nem terme­lő ágazatokban pedig a leg­fontosabb társadalmi igé­nyek kielégítésére kell fel­használni. A beruházások el­sősorban a technológia kor­szerűsítését, a gépek, beren­dezések rekonstrukcióját szolgálják. Állami nagybe­ruházás — a mái- megkez­detteken kívül — csak kis számban indítható. 4‘‘ A VI. ötéves terv cél­jainak elérése a rendelke­zésre álló munkaerő hatéko­nyabb foglalkoztatását igényli. A munkahelyek, va­lamint a munkaerő létszá­ma között az összhang ja^ vuljon. A szakképzést és a szakmai továbbképzést a valóságos szükségleteknek megfelelően kell irányítani és befolyásolni. Az érdekelt­ségi rendszer jobban ösztö­nözzön az ésszerű Létszám- gazdálkodásra, a munkaszer­vezés korszerűsítésére, a munkafegyelem javítására, s a jelenlegi helyén hatéko­nyan nem foglalkoztatható munkaerő átcsoportosítására. Mindezt oly módon kell megvalósítani, hogy országo­san továbbra is biztosítva legyen a teljes foglalkozta­tottság. Gondoskodni kell a pályakezdő fiatalok elhe­lyezkedéséről. A tervidőszak első felében — mégfelelő előkészítéssel — át kell térni az ötnapos mun­kahétre. 5. Országunk adottsá­gai szükségessé teszik, érde­kei megkövetelik, hogy to­vább fokozzuk részvételün­ket a nemzetközi munka- megosztásban. A munkameg­osztás fejlettebb formáinak alkalmazásával, a hazai és a külföldi vállalatok közötti együttműködés szélesítésével kell elősegíteni az áruforga­lom dinamikus növekedését. Gazdasági fejlődésünk alapvető fel lefele, hogy bő­vítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integráció kibon­takoztatásában, a szakosítás, a kooperáció elmélyítésében, a hosszú távra szóló célprog­ramok megvalósításában. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesedje­nek gazdasági kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal. Az együttműködés az árufor­galom bővítésén kívül ter­jedjen ki a piackutatásra, a korszerű termelés-szervezés­re, a műszaki eredmények meghonosítására, a közös vállalkozások létrehozására is. A fejlődő országokkal ki­alakított kapcsolatainkban rejlő lehetőségeket jobban kihasználva, a kölcsönös ér­dekeknek megfelelően bővít­jük gazdasági együttműködé­sünket, ily módon is támo­gatva politikai és gazdasági önállóságuk megszilárdításá­ra irányuló törekvéseiket. 6« Az életszínvonal-po­litika fő célja az elért.szint megőrzése, megszilárdítása, az életkörülmények javítása. A lakosság jövedelme és fo­gyasztása a gazdasági telje­sítményekkel és az egyensú­lyi helyzet javulásával össz­hangban alakuljon. Követ­kezetesebben kell érvényesí­teni a munka szerinti elosz­tás elvét, a teljesítménytől függő bérezést. A szociálpolitikában a fő figyelmet a többgyermekes családok, az alacsony jöve­delmű nyugdíjasok, a hátrá­nyos helyzetűek életkörülmé­nyeinek javítására kell for­dítani. A három- es több- gyermekes családok családi pótlékának, az alacsony nyug­díjaknak, valamint az egész­ségügyi, szociális, oktatási intézmények élelmezési nor­máinak reálértékét meg kell őrizni. A legalacsonyabb nyugdíjak reálértékét emelni kell. Indokolt növelni a két­gyermekes családok és az egyedülálló gyermekes szülök családi pótlékát, a gyermek- gondozási segélyt, az ösztön­díjakat és a szociális segé­lyeket. Az életkörülmények fej­lesztésében elsődleges fel­adat az alapellátás javítása, bővítése. Az egészségügyi el­látás és az általános iskolai oktatás feltételeit az átlagos­nál gyorsabban kell fejlesz­teni. Javítani kell a bölcsődei és óvodai ellátást. A nagy létszámú általános iskolás korosztályok elhelyezését új létesítmények építésével és átmeneti megoldásokkal is biztosítani kell. Ugyanakkor jobban ki kell használni a meglevő egészségügyi, okta­tási, kulturális létesítménye­ket, nagyobb gondot fordítva többcélú hasznosításukra. A tervidőszakban 370—390 ezer lakás épüljön. Állami beruházásból 115—120 ezer új lakás épüljön, és mintegy 100 ezer lakás felújítására, illetve korszerűsítésére ke­rüljön sor. A magánerőből törtéhő egyéni és csoportos lakásépítkezések allami tá­mogatását folytatni és bőví­teni kell. Javítani kell a la­kásgazdálkodást. Igazságo­sabbá es arányosabbá kell tenni a lakosság hozzájáru­lását a lakásépítés es -fenn­(Folytatás a 2, oitUil&n) Tizennégy elsőéves elektronika! műszerész iparilanuló kezdte meg gyakorlati tanulmányait a heten a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában. A gyár nemcsak utánpótlásként, liánén» a megye más üze­meinek is képez elektronikai szakmunkásokat MADRIDI TALÁLKOZÓ Javaslatokat terjesztenek be lljicsov beszéde . Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevőinek madridi ta­lálkozóján pénteken foly­tatódott a bevezető politi­kai nyilatkozatok sorozata. Nagy várakozás előzte meg a szovjet felszólalást, amely / az ENSZ-főtitkár képviselőjének beszéde után hangzott el. Luigi Coílalavi, az ENS2Í genfi hivatalának főigazgató­ja tolmácsolta Kurt Wald­heim üdvözletét. A világszer­vezet főtitkára üzenetében vázolva a találkozó feladáta- it, óvott attól, hogy a regio­nális konfliktusok elhomályo­sítsák az emberiség előtt ál­ló nagy célokat. A főtitkári üzenet sikert kívánt a mad­ridi találkozónak. A pénteki ülés bolgár el-' nőké ezután Leonyid llji­csov szovjet külügyminiszter- helyettesnek, a szovjet kül­döttség vezetőjének adta meg a szót. lljicsov beszédében, ame­lyet feszült figyelemmel kö­pettek; mindenekelőtt hang­súlyozta. hogy a madridi ta­lálkozó sikere természetese;', nem közömbös az európai élj •ngmesa-k az európai né­pek számára,, »Vannak érők, amelyek szeretnék -a madridi találko­zót tárgyszerű tanácskozás helyett valamiféle propagan­da-fórummá. afféle szópár­viadallá Változtatni« —han­goztatta ezután a szovjet külügyminiszter-helyettes. Értetlenségének es tiltakozá­sának adott hangot az ame­rikai küldöttség vezető csü­törtöki beszéde kapcsán, mert az — megsértve a hel­sinki záróokmányt — nyíl­tan beavatkozott a Szovjet­unió és más országok bel- ügyeibe. lljicsov rámutatott. hogy a Szót ietunió következetesen munkálkodott és munkálko­dik a helsinki záróokmány ajánlásainak végrehajtásán, és az aláíró államok közül elsőnek foglalta alkotmányá­ba a záróokmány államközi kapcsolatokra vonatkozó megfogalmazásait. A Szov­jetunió — szögezte le Ilji­(Folytatás a 2. oldalon.) Kekkonen a Csillagvárosba látogatott Hivatalos látogatásának moszkvai részét befejezve pénteken Azerbajdzsánba utazott Urho Kekkonen. a Finn Köztársaság elnöke. Moszkvában megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyev- vel. a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökével és más szovjet ve­zetőkkel. és átvette a Lenin- békedíjat, amellyel a béke és a népek biztonsága érdeké­ben kifejtett kimagasló te­vékenységéért tüntették ki. Kekkonen pénteken elláto­gatott a szovjet főváros kö­zelében lévő Csillagvárosba, megismerkedett a Jurij Ga­garin űrhajós kiképző köz­ponttal, a szovjet űrhajósok városával és az ott folyó munkával. Az űrhajósok és Csillagváros , lakói, a kikép­ző központ vezetői nagy sze­retettel fbgadták á' kedves vendeget, megmutatták neki u kiképző központ főbb la­boratóriumait és csarnokait, a Szaljut—6 űrállomás ki­képzési célokra használt ma­kettjét. az űrhajókat és a szimulátor-berendezéseket. Az űrutazások résztvevői beszámoltak munkájukról és életükről. A néhány napra Azerbajd­zsánba látogató finn állam­főt a moszkvai repülőtéren Leonyid Brezsnyev és több más szovjet államférfi bú­csúztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom