Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

Műveltség és társadalom flr egyoldalúság veszélyei N apjainkban sok sásó esik a tudományos- technikai forrada­lomról, a TTF és a társa­dalmi fejlődés kapcsolatáról, illetve arról, mennyiben vál­toztatja meg a tudományos- technikai fejlődés a művelt­ség belső komponenseit. Az elmúlt időszakban nyilván­valóvá vált: századunk utol­só negyedében a technika gyocs ütemű fejlődése szük­ségessé teszi a tudomány, el­sősorban a természet- és mű­szaki tudományok közvetle­nebb alkalmazását a terme­les. különböző területein, hi­szen enélkül megvalósítha­tatlanok társadalmi-gazda- sági célkitűzéseink, A tudo­mányos-technikai forradalom egyben azt is jelenti, hogy a megszerzett természettu­dományos—műszaki isme­retanyag viszonylag rövid idő alatt elévül, az új tech­nikai-technológiai struktú­rák alkalmazásához meg- roegüjuló ismeretrendszerre van szükség. Ez a helyzet sajátos kö­vetelményeket támaszt ok­tatáspolitikánk elé: olyan korszerű képzési rendszer kialakítását teszi szükséges­sé, amely alkalmazkodni tud az ú j körülményekhez ; olyan ismeretrendszert tesz szükségessé, amely rugal­masan bővíthető és »-nyi­tottságra« törekszik. Az alapvető cél tehát, hogy kép­zési rendszerünk eleget te­gyen annak a követelmény­nek, hogy a megszerzett szakmai ismeretek állandó, célirányos bővítésével »kon­vertálhatók« legyenek a leg­újabb technikai struktúra alkalmazásához. Az oktatáspolitika viszony­lag hamar tudatosította eze­ket a sürgető követelménye­ket és a képzési rendszer szerkezetében jelentős válto­zásokat hajtott végre. A vál­tozás eredményeként a hang­súly erőteljesen az olyan is­meretekre helyeződött, ame­lyek közelebb álltak a ter­mészettudományos-techni­kai követelményekhez. Ezzél párhuzamosan jelentősen csökkentette a hagyományos értelemben vett humán is­meretek szerepét — mintegy devalválva azoknak társa­dalmi jelentőségét. A társa­dalmi önismeretet kialakító tárgyak oktatásunkban foko­zatosan másodrangúvá vál­tak, némely esetben «megen­gedhetetlen luxussá«. Ez az egyoldalúság oda vezetett, hogy egész korosztályok ke­rültek ki oktatási intézmé­nyeinkből, amelyeknek tör­ténelmi, irodalmi, társada­lomtudományos ismereteik minimálisak voltak és a leg­elemibb társadalmi kérdé­sekben is tájékozatlanok. A közéletünkben lezajlott viták jelezték ezeket a ve­szélyeket, és fölvetették a korrekció szükségességét. Ma már világossá vált a fölis­merés, hogy humán tudo­mányos műveltség nélkül a társadalmi tevékenység egyetlen területén sem lehet teljes emberként boldogulni; a tudományos-technikai for­radalom a társadalomirányí­tás területén rendkívül fon­tossá teszi a humán tudo­mányos ismereteket. Az egyén és a közösség har­monikus kapcsolatához el­engedhetetlenül szükséges az egyetemes emberi kultúra el­sajátítása és az emberek »kezelésében« korszerű al­kalmazása. Műszaki-gazdasá­gi vezetők számára égetően, fontos az »emberi« oldalt megtestesítő humán-, társa­dalomtudományos értékek ismerete, hiszen döntéseik végső fokon emberekre vo­natkoznak, így a pusztán technikai-gazdasági oldal ab­szolutizálása komoly ellent­mondások és konfliktusok kialakulásához vezet. Márpe­dig bonyolult társadalmi-po­litikai viszonyaink közepette a sokoldalú elemző döntések­hez alapvetően szükséges történelmünk, társadalmunk ismerete, az emberek szük­ségletrendszerének fölméré­se, kulturális és szellemi vá­gyaink kielégítése. A tudományos-technikai forradalom egyoldalú — a technikai irányíthatóságot abszolutizáló — értelmezésé­nek veszélyeire nyugati, nem marxista gondolkodók is föl­hívták a figyelmet. Marcuse a 60-as években arra hívta föl a figyelmet, hogy a hu­mán kultúra kiiktatása a műveltségből egyben az em­beri gondolkodás egysíkúsá­gához — az ő kifejezésével élve: »egydimenzióságához« — vezet _ Az emberi-társa­dalmi önismeretet kifejező humán kdltúra az egyén kri­tikai, elemző képességét tes­tesíti meg, lehetővé teszi az egyén számára önmaga és a közössége közötti kapcsolatok tudatosítását, adott esetben konfliktusát. Marcuse szerint a fejlett, jóléti tőkés társa­dalmaknak alapvető érdeke eme kritikai magatartás ki­küszöbölése, s ez végső fo­kon a manipulál hatóság le­hetőségét növeli. A humán, tudományok, ön­magunk helyének kritikus elemzése, a társadalom va­lódi konfliktusainak megér­tése, a társadalmi és egyéni érdekellentéteket katartikus módon tudatosító művészét kizárása a társadalomból le­hetetlenné teszi a változás igényének megfogalmazását is. A szocializmustól telje­sen idegen egy olyan társa­dalomirányítási rendszer, amely nem igényli az egyé­nek tudatos és kritikus, a valóságos társadalmi-poli­tikai folyamatokra odafigye­lő tevékenységet. J elenlegi társadalmi­gazdasági viszonya­ink között még in­kább szükség van tudatos, problémafeltáró, valóságot elemző, a feladatokat alkotó módon megoldó, cselekvő embertípusra, és ehhez nél­külözhetetlen a társadalmi, gazdasági, politikai kérdé­sekben való tájékozottság, a humán kultúra iránti nyi­tottság és fogékonyság. A tu­dományos-technikai forrada­lom korszakos feladatait csak a korszerű technikát elsajátító és továbbfejlesztő, a humán értékeket alkalma­zó ember tudja megoldani, aki harmonikusan egyesíti magában a műveltség mű­szaki-tudományos és humán elemeit. M. T (Folytatjuk.) Si leeres Sturcite Valaha a Beatles együttes világsikerén felbuzdulva, hasonló zenekarok egész so­ra alakult szerte a világon, így Bulgáriában is. A tar­tós sikert azonban kevesen tudták kivívni ; e kevesek közé tartozik a »Sturcite« együttes. Ez ma is népszerű — főleg a fiatalok táborá­ban. A Sturcite 1967-ben Bo­risz Karadímcsev »Fehér csend« , című dalával egy csa­pásra a bolgár pop-ranglis­ta élére került, és szilárdan tartja helyét azóta is. A Sturcite név magyar jelen­tése: tücsök. A hazai sikert küföldi si­kerek sorozata kíséri. Első turnéjuk az NDK-ha veze­tett. Nagy ünneplésben volt részük a szovjet és csehszlo­vákiai vendégjátékukon is. Most tizenegyedszer Focus — a faion Fotókiállítás a Latinca-házban A Somogyi Fotó- és Film­klub testvéri rendezésében látható az a kamarakiállítás a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban, amely a Mecseki Fotóklub Focus csoportjának munká­ját hivatott reprezentálni. Hat alkotó mutatkozott be: Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, dr. Lajos László, Kálmándy Ferenc es Marsalkó Péter. Mi áll a Focus gyújtópont­jában ? Borbély Tamást érzékelhe­tően a megfejthetetlen te­matikája vonzza. A szinte Mona Lisa-i talányosság ül Gertrud című portrémodell- jének arcán, és embei't rejt a Cím nélkül triptichonjá­nak tükrös, nagy szemüvege is. A középsőből azt olvasom ki: csak individuumod áll­hat életed központjában. Pontosabban: .csak saját éle­tednek lehetsz főszereplője. Lehet ezzel vitatkozni ! A Kötődés kevesebbet mond: a szokásos viszonyt fejezi ki az ember és emlékhétországa között. Dr. Lajos Lászlótól többet vártam, ismerve képességeit pécsi kiállításokról, a kapos­vári Barátság Hídja szalon­ból. Most kevésbé eredeti látásmódű alkotásait látjuk: a Tükör az ötlet szintjén ér­tékelhető. A Mielőtt — kór­házi ágyon fekvő, ám makk- egészségesnek látszó »hulla­jelölt« — vagy a Várakozás nem kap meg igazán. Őszi avarban levelektől lepett nő látható Ősz című fotóján: ez az avar kissé zavar ... Harnóczy Örs Család cí­mű sorozatát küldte el. A kettős tagozódású képsor háromtagú családjának tag­jait külön-külön és együtt szemlélve az az érzésem, hogy itt a groteszk — tehát az eszköz! — volt a cél. Jó­Cseri László: Gyűrődések Marsaiké Péter: Látomás magam jobban kedvelem azokat a munkákat, ahol a technika vagy a műfaji ka­tegória alárendeltje a gon­dolatnak, amelyet ki aka­runk fejezni. A Tér és idő — ez a cí­me Kálmándy Ferenc kép­sorának — képzettársítások­ra indítja a nézőt. Számom­ra a legizgalmasabb az első fotó volt: ez szinte a tar­kov sziki jí-lemi gondolkodó sej'Uengert — lásd: Solaris — idézi föl bennem. Cseri László Gyűrődések sorozata föléje emelkedik. — ha szabad itt e szót használ­ni — az átlaignak. Időtől, inár-már kozmikus erőktől gyúródik itt a test, a maté­ria. a gerinc ... Fakéreg ar­cú öreg néne, fiatal művész arca, táj, épület. Világka­tasztrófát sugall a gázálar- cos esküvői pár. Másfajta figyelmeztetéssé csúcsosodik Kálmándy Ferenc jól épített sorozata, a Szennyvíz. Holt. szennyezett táj után a dög­lött hal, s végül a szintén áldozattá váló ember meg­jelenése mementóvá neme­sül. szinte vádol a környezet­szennyeződés elhatalmaso­dása miatt. Marsaiké Peter Utcák cí­mű fotóiban az ötletet ’‘dí­jazzuk-« : az úttest helyén sásfolyó, salátaágy ások . . Mondom: ötlet — nem több. A Hóból lett ember eseté­ben ez sem értékelhető. Tet­szett viszont a Fény útján című — mondandójában el­lenpontozott — fotó. és a Látomás. Könyvárverés ritkaságokkal Hallotta már? Kutyák, királyok és egyéb kisemberek Tizennegyedik alkalom­mal rendez könyvárverést az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár csoportja — november 21-én és 22- én — a MOM Szakasits Ár­pád Művelődési Központ színháztermében. Az árverés rendezői az MTI munkatár­sának elmondták, hogy a kalapács alá kerülő 608 kö­tet az előző évekhez hason­lóan változatos tartalmú. Nemcsak témában, hanem a megjelenés idejét tekintve is széles választékot kínál­nak, az ősnyomtatványoktól a. XX. század első felének napjainkban már ritkaság- számba menő nyomdatermé­kekig. Kiemelkedő értékű ős- nyomtatvány például Ange- lius de Clavasio egyik mun­kája, amely az első’ nyom­dai nagyüzemben, a nürn­bergi Koberger-műhelyben készült, 1492-ben. A régi magyar könyvek egyik leg­becsesebb darabja az első magyar ismerettár, Apáczai Csere János Magyar encik­lopédiájának 1653-beli Ut­recht! kiadása. Hasonlóan ritka kincs Comenius Orbis pictusának négynyelvű vál­tozata, amely Lőcsén jelent meg 1685jben. A könyvaukció. kötetei között található a legrégeb­bi magyar életrajzi lexikon is: Czwittinger Dávid Spe- cimenja 1711-ből. Az eddigieknél nagyobb számban van a könyvek kozott helyismereti, hely- történeti munka, és a ter­mészettudománynak majd minden területéről is került érdekesség az összegyűjtött anyagba. Hermann Ottónak például kilenc műve sorako­zik az áx’verési katalógus­ban. ' A szakácskönyvek gyűjtői számára a tavalyinál is gaz­dagabb a választék, így megtalálható Kugler Géza cukrászata és Gundel Ká­roly olvasmánynak is érde­kes írása a vendéglátás mű­vészetéül Az árverés teljes anyaga előzetes bemutatón tekint­hető meg az ÁKV antikvár csoportjának helyiségében (Budapest V., Múzeum krt. 2L), november 10-től 18-ig. ~Üj konyhaművészet ku­tyáknak-« — ez a címe egy Párizsban nemrégiben meg­jelent . szalcácskönyvnek, amely százhúsz receptet tartalmaz négylábú kedven­ceinknek. A kötet előírásai szerint zöldséget csakis pá­rolva, a húspásiétomot sütő­ben készítve, a véreshurkát kizárólag alufóliában lehet fölszolgálni. A reggelt egy szép matrózhús szépíti meg olajos szardíniával, délben szárnyaspastétom kerül a tálba. Kövér kutyáknak ja­vasolt diéta: laballan jérce zselés főzelékkel. Az ízletes desszertről — édesgesztenyé- röl vagy ' vaníliacukorban görgetett túrósgombócról — természetesen ez esetben le kell mondaniuk. A gazdag választék elle­nére egy hiányossága mégis csak van az új. kissé meg­hökkentő inyencfalatokat le­író szakácskönyvnek: nem derül ki belőle, hogy milyen étrend dukál a nagykutyak- nak! * I * I Az Újpest 20 ezer pengőt és öt gólt kapott Milánóban című sporthírében ezt írja a 8 órai Újság 1920. szeptem­I bér 14-en; «A magyar sportközvéle­mény osztatlan érdeklődése mellett találkozott a magyar és az olasz ‘ bajnokcsapat, hogy kiharcolja a Közép­európai Kupában a tovább­jutást. Ma már mindenki tudja, hogy a sorsolás előre megbeszélt eredménnyel végződött, mert az Újpest húszezer pengő kártéríté­sért lemondott arról az es­hetőségről. hogy a nagy fon­tosságú találkozó Budapes­ten jöjjön létre«. Mostanában gyakran pa­naszkodunk, hogy klubcsapa­taink nem álljak meg-het yű­ket a nemzetközi mezőny­ben, és lám, ötven évvel ez­előtt Európa legjobbjai közt nemcsak játszani, hanem már »bundázni« is tudtak... Sőt! Két nap múlva az új­ság azt is hírül adta. hogy az Újpest Olaszországban, a Comói-tó pártján pihente ki a csata fáradalmait... Tóparti üdülés húszezer pen­gős bundában. Nem lehetett rossz üzlet. Csak tudnám, hány forintot ér ma az ■ a húszezer pengő! Békés István Szegény em­ber gazdag városban című kötetéből: «A polgárságot kiszolgáló kisemberek — a kéményseprő, a levélhordó, a tejeslegény, a szemetes, az újságkijiordó, a mosonő, a törzspincér, a hordár, a ház­mester, a vice — újévkor színes, szöveges üdvözlőkár­tyákkal köszöntötték s ezek'- kel rohamozták meg »patró- nusaik« pénztárcáit. A bol­dog újévkívánást — a b. ú. é. k. — és az ezzel kicsiholt borravaló osztása a kapitali­zálódó Budapesten formáli­sán ünnepi, valójában ride­gen anyagi aktussá rögző­dött«. Mennyivel másak a «-szo­cializál odó Budapesten« a bennünket kiszolgáló kisem­berek ('!), a köznyelv sze­rint: újgazdagok — az or­vos. a, benzinkutas, az autó­szerelő,. a pincér, az ápoló­nő, a taxis, a pult alól. áru­sító bolti alkalmazott, a pos­tas, az újságos, a tévészere­lő, az áruszállító, a bor­bély. a villanyszámlás — szokásai! Nemcsak újévkor, hanem egész esztendőben tartják a markukat, gyakran kikövetelik és kapják is a hálapénzt, a csúszópénzt, a borravalót, a kenőpénzt — És ráadásul meg egy nyava­lyás újévi üdvözlőkártyával sem kedveskednek. Hát nem disznó súg? »Egy országot egy lóért!« — kiáltotta a csatából vesz­tesként menekülve 111. Ri­chard király. .. Mit adott volna egy autóért? — kérdi a történet kapcsán egyik írá­sában Kosztolányi Dezső. És válaszol is rá gyorsan: egy világbirodalmat. Napjainkban Kosztolányi feltételezése nem érvényes. Mert mit mondhatnánk Hl. Richard ólui/a hallatán7 — Felség, az a helyzet, hogy új gépkocsit állami in­tézmény, közület — ez eset­ben Ön is — csak a Mer­kúrtól vehet, s a befizetés után várni kell néhány hó­napot. esetleg egy évet is, amíg megkapja. Inkább pró­bálkozzék autóstoppal! Az jóval gyorsabb, biztosabb .. . Kiss György Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom