Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

Vasutasok dátumai v Mint kisdiák oz egyszeregyet Ki tudja kapásból meg­mondani. hogy melyik év­ben, melyik nőnapban, há­nyadikán et; hány órakor kezdte meg élete első mun­kanapját? Érdemes próba­képpen föltenni ezt a kér­dést néhány ismerősünknek: tíz közül, ha egy rögtön vá­laszol. Néhányan megnézik a személyi igazolványukat, má­sok az emlékbe .eltett első munkaszerződést keresik elő. Többen pedig egyszerűen le­gyintenek: kit érdekel... Egészen más eredményre jut, aki vasutast kérdez. El­marad a keresgélés, a le- _ gyintés pedig elképzelhetet­len. A kék egyenruhások gondolkodás nélkül válaszol­nak. Év, hónap, nap, óra, helyszín, beosztás. Talán még a mozdony számát a moz­donyvezető nevét is meg tudják mondani. Sokszor tettem már ilyen próbát, beszélgetés közben egészen más témáról hirte­len átváltva kérdeztem rá a dátumra. Egyikük sem jö.tt zavarba, és úgy sorolta az adatokat, mint kisdiák az egyszeregyet, ha álmából iöléhresztik. A fiatalabbak derűsen, nyugodtan, az idő­sebbek megváltozó arccal, néha egy kicsit meghatott hangon emlékeznek. S ha megkérdik Őket: hogyan, hogy minden vasutas ily pontosan emlékszik, elcso­dálkoznak. És visszakérdez­nek: másutt nem így van? Nem, nem egészen így. Mindenütt találkozhatunk emberekkel, akik hasonlóan kapásból válaszolnak, de másutt kevesebben vannak. Ha ilyen fölmérést készíte­nénk, akkor a bánj7ászokról merném előre megjósolni, hogy sokan, adnának jó vá­laszt — elsősorban az időseb­bek. Ha a statisztikát kor­csoportok szerint állítanánk össze, bizonyára a nyugdíj előtt állók vezetnének — szakmájuktól függetlenül, akár orvosok, mérnökök, akár vaskohászok vagy tex- tilmunkásök. Pedig az öre­geknek sok-sok évet kell visszapergetniük. , — Vajon miért van ez így ? — kérdeztem egyszer egy öreg vas utas lóL Azonnyomban megpirorv­gatott: — Fölösleges' olyat kérdez­ni. írni re tudja a választ — Honnan tudnám? — pró­báltam szabadkozni. De hi­ába, átlátott a szitán. Sze­rencsére jó kedvében volt, és »-fölvette a kesztyűt«, foly­tatta a beszélgetést — Aki ilyet kérdez, az tudja a választ. Maradjunk ennyiben! Másokról nem mondok'-.semmit. Azt találja ki magától vagy kérdezze őket. ha tovább is köti ma­gát, hogy nem tudja, mi a helyzet Magunkról, vasuta­sokról meg kettőt mondok. Az első: a vasútnál minden időpont fontos; rengeteg évet napot órát és percet kell fejben -tartanunk, mi­ért épp az első munkanapot hagynánk ki emlékezetünk­ből? De ez a kisebbik része a dolognak. A második: mi­óta Moldova György is meg­írta, köztudott, hogy a vas­útnál megmaradó emberek egy életre összekötik magu­kat ezzel a szakmával. Aki innen nem menekül el az első Héten, az nagyon meg­szereti a vasutat. Nem aka­rom elkiabálni, de lassan a régi MAV-os összetartás is újraéled, a fiatalok nem szégyellik már a szakmát Ennyi az egész.. És ezzel is többet mondtam a szüksé­gesnél. S elbúcsúzott visszaröp­pentve még az ajtóból egy kaján félmosolyt. Megleckéz­tetett de nem bántam. Na­gyobb hitele van a szónak, ha ő mondja ki azt amit valóban tudtam — de leg­alábbis sejtettem — előre. Miért is fontosak ezek a dátumok? Miért is »keil« egy vasutasnak azonnal vág­ni a választ? Szent-Györgvj Albertet citálta több legyin- tő is, amikor kérdeztem el­ső munkahelyéről. A nagy tudós mondta egyszer: az emberi agy nem arra való, hogy adatok halmazát rak­tározza, fölösleges ilyesmi­vel ■ terhelni erre jók a lexikonok, a kézikönyvek. Az agyunkat gondolkodásra kell használni, s elég ha azt tud­juk, hogy milyen adatot hol keressünk. Azt hiszem, a legyintSc ebből a bölcsességből csupán azt hallották meg, ami ne­kik kedvező. Szent-Györgyi idézése ezúttal különösen sántít: a dátumok őrzésének semmi köze agyunk fölösle­ges terheléséhez. A gondol­kodás nélküli válasz nem egy jól biflázó tanuló gon­dolatok nélküli, tudását ta­karja. Az év, á hónap, a nap, az óra effajta bevéső­dése a vasutasoknak — és más «szakmák öregjeinek vagy fiataljainak — egészen mást jelent: az agyukban el­raktározott adatok az árado- zást, a szakma szeretetének ecsetelését, a büszkélkedést helyettesítő egyszerű jelké­pek. Ha csak ezt a dátumot mondják ki, nem kell to­vább kérdezősködnünk. A rövid. szavakban minden benne foglaltatik, a hang­lejtésből minden megérezhe­tő. Ok úgy kezdték útjukat, ahogyan ezt az időpontot kimondják. És • nemcsak ők kezdtek így, hanem akik út­jukra bocsátották őket, azok is segítették, hogy emléke­zetes legyen ez az indulás. Ezért fontosak a dátumok. És jártomban-keltemben kérdezősködve ezért okoz sok borús percet, ha azt ta­pasztalom, egyre kevesebben őrizzük ezeket az adatokat. Alig néhány éve munkába állt fiatalok kezdenek keres­gélni »kézikönyvben« vagy - legyintenek: »Miért fontos ez? Kit érdekel?« Egy-két ev közelségéből is eltűnnek az emlékek ... Botorság lenne most azt mondani: aki nem emlék­szik első munkanapjára, az nem szereti a szakmáját, rosszul dolgozik. De leg­alább ugyanekkora tévedés kijelenteni, hogy semmiféle következtetésre nem alkal­mas az a ^pmeges »feledé­in enység«, arcút észrevenni nem nehéz. Mostanában anuyisaor ejtünk szót róla, hogy ak­kor érhetünk el jó eredmé­nyeket, ha egy-egy üzem­ben, hivatalban mindenki szívvel-lélekkel dolgozik. Jó volna, ha úgy indítanák el — és úgy irányítanák — mindenütt az embereket, hogy mindig emlékezzenek arra a napra. Szívesen em­lékezzenek! Lattiár Péter Mától új autóbuszmenetrend Kaposváron Megszűnt három járat, új útvonalak Megváltozott a kaposvári helyi autóbuszjáratok útvo­nala. Ezt az úthálózatban és városszei'sezetben bekövet­kezett változás tette indo­kolttá és szükségessé. A me­gyeszékhely tömegközleke­désében utoljára 1977-ben volt jelentősebb változás. Az ésszerűsítést alapos elemző munka előzte meg: ezt a ta­nács és a Volán 13. sz. Vál­lalatának megbízása alapján a Közlekedési Tudományos Kutatóintézet szakemberei végezték, s megállapították: az új északi, tehermentesítő út elkészültével lehetővé vált a belvárosi, valamint a vasútról az ipartelepre köz­lekedő járatok forgalmának csökkentése. A járatok ész­szerűbb vonalvezetése révén csak azoknak az utasoknak kell a megyeszékhely bel­városába utazniuk, akik ott intézik ügyes-bajos dolgai­kat. A módosítás lehetővé tette egy másik cél elérését is: azt, hogy a vonalhálózat egyszerűbb, áttekinthetőbb és állandóbb legyen. Mód nyílott az utazási tarifa egy­szerűsítésére is. Az iparte­lepeket összekötő új jára­tokra mától jó az egyvona­las bérlet (A korábbi M 8- as járaton csak összevont — tehát drágább — bérlettel lehetett utazná.) Az új vo­nalvezetés az ipartelepek között közvetlenebbé, jobbá teszi a kapcsolatot; így több dolgozó utazhat munkahe­lyére — illetve haza — át­szállás nélkül. A most érvényes menet­rend a jelenlegi munkakez­désekhez igazodik: változás a jövő év május 31-én lesz, amikor tovább szélesítik a lépcsőzetes munkakezdést. A Volán 13. sz. Vállalatá­nál elmondták: a mostani változások az ésszerűség ha­tárai között egyaránt szol­gálják az utasok és a válla­lat üzemgazdasági érdekeit. Eddig a forgalmat harminc autóbusz bonyolította le: mától eggyel több járja a város utcáit. Melyek, a fontosabb válto­zások? Mától már nem köz­lekedik az M 8-as, a lü-es és a 10/x-es járat. Indul vi­szont három új. Ezeknek a menetrendjét az érintett vállalatok igényei alapján állították össze, az útvonal meghatározásánál viszont a forgalmi igényeket és a gaz­daságosságot vették figye­lembe. Ü-j járat a 20-as jel­zésű. Csúcsidőben negyed­óránként, napközben pedig óránként közlekedik a Pa­mutfonó-ipari Vállalat—Ju­tai út—61. sz. út—Elektron- csőgyár vonalon. A 21-es jelű autóbuszt céljáratnak tekintik és a Kaposvári Vil­lamossági Gyár munkaidő- rendjéhez igazodik, de ösz- szeköti a Béke—Füredi és a Káli nyin-lakótelepet is. Űt- vonala a Sopron utca—Fü­redi út—61. sz. út—Mező Imre utca—villamossági gyár. A harmadik új járat a 22-es jelzésű, ez a város nyugati ipartelepének munkaidőkez­déséhez igazodik. A Sopron utcából indul, és a Füredi úton, a 61-es úton, a Jutai úton az Agroker-ig közleke­dik. (Ez a járat tulajdon­képpen a régi 10-est helyet­tesíti.) A többi busz útvonala nem változik, de a 3-as, a ü-os és a 9-es délelőtt ezentúl nem óránként, hanem félóránként közlekedik. A délutáni csúcs­forgalomban — fél hatig — a Volán sűríti ezeken az út­vonalakon a járatokat. A változásokról és az in­dulás időpontjairól az autó­busz-állomásokon táblák tá­jékoztatnak. A mától érvé­nyes menetrendet hétezer példányban 110 közülethez, iskolához és vállalathoz jut­tatták el, és kifüggesztették a buszokon, vali^paint a b^- letpénztároknál ‘ is. MÖGYI Már csak 5 napig óra- és ajándékvásár 40% ENGEDMÉNNYEL nagyatádi, barcsi, Balaton-parti ajándék szaküzlclekbcn, a kaposvári CAMEA illatszcrboltban és a Somogy Áruházban. Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat (43673) PIACI KÖRKÉP Virágba borultak a standok A halottak napja előtti hetipiac Kaposváron min­den évben a virágoké. Most is hozták a krizantémot autó tetején, csomagtartók­ban, utánfutókon, üléseken. A százával parkoló gépko­csiktól a piacot környező utcákban lehetetlenné vált a közlekedés. A vásárcsar­nok boltjához nem tudott bekanyarodni a szállítóko­csi. Aztán kiderült: hiába fordult volna be, péksüte­mény amúgy sem érkezett. Bent a központban valaki elfelejtette leadni a meg­rendelést. Bosszankodhatott a sok száz vasárdó. A virágok azonban csodá­latosan pompáztak. A vá- I sárcsarnok körül minden sárgán, fehéren, lilán vi- ; rult. Különösen a gyermek- ; fejnyi sárga krizantémok * vonzották a vásárlókat. Persze nemcsak szépek, ha­nem drágák is voltak: álta­lában 20 forintért kelt el egy-egy szál. Az olcsóbbat 18-ért kínálták, de láttunk árust, akinek már reggel nyolckor elege volt a hideg­ből, így 16-ért adta a cso­dálatos virágokat. A koszo­rúk nagy helyet foglaltak el a piacon. A művirágból, mohából, szalmavirágfoól készített, kisebb nyiretuek ára 80—120 forint volt, amibe pedig élő virágot fontak, azért 200—300 forin­tot is kérlek. Aki nem virágért jött a piacra, bizony kevés áruból válogathatott. Amíg a tyú­kok jobb belátásra nem tér­nek, addig kevés lesz a to­jás. Tegnap is alig akadt, s ami volt, annak darabját 2,50—2,80-ért kínálták. Csirkét, tyúkot is vásárol­hatlak a háziasszonyok a hét végére: az előbbinek kilónkénti ára 36—42, az utóbbié 30—38 forint között alakult. Bőven volt hízott kacsa; egy-egy zsírosabb 240 forintért kelt el. A zöldségfélék már kilóra kaphatók. A sárgarépa ára 8—10, a petrezselyemé álta­lában 12 forint; a káposztát 2—3 forintért árulták. A fehér burgonya kilóját 5, a rózsaburgonyáét 6 forintért adták. A vöröshagyma 8—10 forint volt. Kapható még paradicsom és paprika is; az előbbi 8—12, az utóbbi 15— 20 forintért. A lecsónak va­ló ára azonban 8—10 fo­rint. Láttunk egy kevés zöldbabot is, 20 forintért mérték kilóját. Egy-egy szép fej salátáért 2—3 forintot kértek, és a retek csomója is 3 forint. Néhány helyen árultak karfiolt és karalá­bét, 5, illetve 15 forintért. Gomba is volt bőven, első­sorban sampinyon és lila meg szürke pereszke. 40— 50 forintot kértek kilójáért. A gyümölcsök közt még tartja magát a már erősen fonnyadó szilva: 10—12 fo­rint egy kiló. Akadt cseme­geszőlő is 16-ért, no meg borszőlő 8—10 forintért. A szép fürtű otellóért 14 fo- 'rintot kértek. Legtöbbet al­mából kínáltak, meglehető­sen változatos áron. A téli pirosat 10—12 forintra tar­tották, az apraját pedig 7—8-ra. A fehér alma ara is ennyi volt. Jobban járt, aki körtét vett; általában' 5—10 forint kilója, de az igazán szép aiexander 18- ba került. n. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom