Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
§ Irénéi József Dolgozat A tenger színvakja vagyok állok előtte de lényeget hasztalan próbálom szavakkal bilincsbe verni Nézem egymásba-oltott hermafrodita hullámait s a nem-tudás diadalaként csodálkozó mosoly ül ki arcomon Mindenevő sirályok kerengnek a szél körhintáján talán épp a fedélzeten alvó matrózok kivájható szemére lesnek Halak és emberek emberek és halak szakadozó táplálékláncát is jelenti ez a túlméretezett nehezen tisztuló akvárium Férfiak és nők nők és férfiak kannibál táplálékláncának csalhatatlan nyomat a parton kifeküdt homokágyak Vágytam szeretkezni vizében az éjszaka megaídta a tenger de búcsúnkkor háborgott mini Isten lelkiismerete Pomorie, 1980. augusztus Varga Imre Följegyzés egy lányszobából Csak azért csak azért engedlek magamhoz mondta mert nagyon kívánsz. Aztán meg: Szedhetem újra a fogamzásgátló bogyókat hja ez az én formám. Én még így soha nem pedig már leéltem ebből a piszok életből valamennyit. Zihált odakint a város. Feküdtünk. A szám tele volt hajával. Az ablakon túlról is világított a teste. Plüsskutyák szuszogtak és játékBabák a szobában. Egy aranyhörcsög nes-zezett az ágy melletti műanyag- vödörben'. Látod milyen csintalan mondtá az én pici fiam. S az állat nyugtalanul tovább kaparászott. Apró fehér tabletták az égen csillagaink ragyogtak. Barátság, sm&ralsm? MOZART ÉS JOSEFINA .1787 januárjában érkezett először Prágába az akkor harmincegy éves Wolfgang Amadeus Mozart, feleségével Konstansával. Szeretett vendégként fogadták őt. hiszen egész Prága a röviddel ezelőtt a Nostic Színházban bemutatott Figaro házassága melódiáitól zengett. Amikor Mozart. 1787. január 19-én a Gyümölcspiac nevű téren épült színházban akadémiai műsort mutatott be, amelyen saját műveit játszotta és vezényelte, a közönség arra kényszerítete, hogy üljön le a zongorához és variációkat játsszon a Figaro házassága áriákra. Thun gróf a kedves vendégeket a Malá stranén levő palotájában szállásolta el, s Mozart Konstanciával ha,marosan és férjénél huszonhárom évvel fiatalabb. Rengeteg cso- dálója és tisztelője volt, s a fiatal Mozartot is könnyen hatalmába kerítette. Már régen ismerték egymást. Amikor Josefina, egy prágai patikus lánya . férjhez ment Fnantisek Dusekhez, a fiatal pár Salzburgban járt nászúton, s ott ismerkedtek meg az udvari és püspöki karmesterrel, Leopold Mozarttal és huszonegyéves fiával, Wolfgang Amadeus- szal. Ez 1777-ben történt. Ettől az időtől kezdve a Du- sek házaspár és a Mozart család levelezett egymással. Mozart 1787 őszén különös feladattal jött Prágába : be akarta fejezni Don Giovanni fcímű operáját, amelyet Lorenzo da jeövegkömyA Bertramka-villa vendégeskedésének színhelye. ellátogatott barátai, a Du- sek házaspár Smichov-ne- gyedi, Bertramka nevű villájába. A Bertramka-birtok még csak' három éve volt a Du- sek házaspáré. Josefina Dusková ismert énekesnő már nyolc éve férjnél ’volt, amikor a Bertiwnkát megvásárolták. Frantisek Dusekhez. férjéhez, inkább a hála. mint a szerelem fűzte. A szép Josefina. akit mindenki La bella Boema néven isimert. harmincéves Iby András Ódon ritkaságok boltja’ Ez itt az ódon ritkaságok boltja. Kissé zsúfolt, ámde előkelő. A belvárosnak patinás színfoltja, ahol megfordul sok finom vevő. 1 A falakon pár régi angol metszet, kopott keretben, megfakult lapon, kristálycsilláron nap tört fénye reszket s oldalt amott a rokokó szalon. A fosZladozó gobelin most is őrzi régenvolt hölgyek tűnő illatát, falon a festmény erdörészlet, őszi, melyen egy karcsú szarvas illan át. Barokk komód és biedermeier asztal, kínai váza, súlyos bronzszobor, vén bőrfotel, mely vendéget marasztal, olajnyomat: Krisztus s a két lator. A vitrinekben par séversi váza, selyemlegyezö és üvegpohár, arany ikonról egy szent szeme lázban mereng, mellette sárga rézmozsár. Ez itt az ódon ritkaságok boltja. t Az antik órák nyelve itt megállt. A tárgyaknak még árnyként leng a múltja, amely az idők mélyén messze szállt. És ók csak állnak némán, hidegen, merev magányuk gőgös ketrecében, míg sok kiváncsi, jöttment idegen bámulja őket pénzzel a zsebében. De este, ha a szürkület leszállóit, s a boltajtón csattan a vasiakat, a nappali zaj éji neszre vált ott, életre keltve mind a tárgyakat. Az ódon órák muzsikálni kezdnek, a gyertyatartók fénye feldereng, a poharak, a polcon összecsengnek, a falakon a tárgyak árnya leng. És kezdődik a néma éji bál, a tárgyak és az árnyak ünnepe. A bőrfotelban trónol a Halál, s veri a rj/tmust zörgő csontkeze. < vére komponált. Da Ponte abban az időben szintén Prágában tartózkodott. Mozart a Do$ Giovanni bemutatóját a' prágai közönségnek ígérte. Szorgalmasan dolgozott, de nemcsak operáján, hanem vendéglátója iránti csodálata, mély érzelmei és forró köszöneté kifejezéséül megírta Duskova számára a világhírűvé vált Bella mia fiámmá, addio című áriát. is. A Don Giovanni bemutatójával kapcsolatos legenda szerint az ünnepélyes ősbemutató előtti napig még nem készült el a nyitány. Mozart éjfélig remekül szórakozott Dusekék vendégeivel — mulattatta egyre növekvő aggodalmuk — csak azután tért szobájába és fejezte be mesterművét . .. Ebből az elég valószínű alaphelyzetből születtek azután a legendák. A legro- mantikusabb szerint Josefina asszony kicsalta a kerti pavilonba, amelyet minden kényelemmel ellátott, ott rázárta az ajtót, hogy nyugodtan dolgozhasson. Fog- , ságából — állítólag' — Dusekék másik vendége, CasanoWolfgang Amadeas Mozart mellszobra. va (a világhírű kalandor) szabadította ki. A Josefina és Mozart közötti kapcsolat a híres zeneszerző rövid élete krónikájának különösen attraktív fejezete. -Kettőjük között volt valami, ami több volt barátságnál, de kevesebb volt, mint szerelmi viszony« — írta erről egyik életrajzírója. Mozart 1789-ben látogatott harmadszor Prágába. A Malá Strana-i Az arany orrszarvúhoz címzett szállóban lakott — ugyanabban, ahol később Ludwig van Beethoven is megszállt. Onnan látogatott Drezdába és Lipcsébe, s visszafelé jövet negyedszer is megállt Prágában. Ötödször és utoljára 1791 augusztusában járt ott, s ismét a Betramka-villá- ban lakott. Személyesen vezényelte La clememza di Tito című operájának prágai bemutatóját, amelyet a cseh rendek megrendelésére komponált II. Lipót koronázásához. Agya azonban már a befejezéshez közeledő Varázsfuvola' melódiáival volt tele. Ezek voltak Mozart életének utolsó hónapjai. Prágából már betegen utazott el, s mintha előre megérezte volna, hogy szeretett városát utoljára látja: -Nem volt kedves kihajtani a városkapun, de már fáradt volt g sok hajszától« — írta néhány évvel később egy korabeli cseh költő, s az igazságnak megfelelően még hozzáfűzte: -Prága tele van dallamaival, mnt egy friss harmatos korsó«. Sok év múltán a Bert- ramka-villát megnyitották a nagy nyilvánosság előtt. Nyolc szobájában őrzik a híres zeneszerző és prágai vendéglátói, barátai emléktárgyait. A kei'tben Mozart mészkőből készült mellszobra áll. Felújították azt a kőasztalt is. amelynél Mozart elüldögélt, és amelyen műveit írta. Vladimir Kovárik Germán Drobiz Szerencsétlen ember Alapjában véve én szerencsétlen ember vagyok. Ami a szivemen: az a számon. A hozzám intézett kérdésekre őszinte választ szoktam adni. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom célzás, kétértelmű utalás számomra ismeretlen fo galom. Persze ebből rengeteg kellemetlenségem, bajom származott. Például találkozom egyik ismerősömmel. Csak úgy futtában odaveti: — Üdv! Hogy szolgál az. egészséged? — és már lépne is tovább. De én elcsípem: megfogom a karját. — Mit mondjak? — válaszolóm. — Nagyjából egészséget vagyok. Igaz, gyakran szúr az oldalam, a bal szemhéjam rángatózni szokott; ha viszont nem bugyolálom be jól a nyakam ... Ismerősöm ekkor közbeszól: — Miért mondod el ezt nekem így. töviről hegyire? — aztán ránt egyet magán, és faképnél hagy. — Hát nem lehetetlen ember az ilyen? Ö érdeklődött, én csak válaszoltam ... Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Ügy terveztük, hogy összeházasodunk. Egyszer csak megkérdezte: — Mondd: ugye, nincs nálam szebb lány a világon! — Hogy kérdezhetsz ilyet? — mondom neki. Van. Kicsit pisze az orrod, a füleid elállnak és a nyakad it hosszú, R marra? todománv afekípüsantrtíMÍ Balogh János Be kell valakinek ebben az országban egyáltalán mutatni a rádióból, a televízió képernyőjéről igen sokak által ismert, népszerű tudóst ? Talán teljesebb lesz a róla alkotott kép, ha életútját is megismerjük. 1913-ban, Nagy bocs kón szóletett, Máramarossziget mellett, ahová tanító apját akkoriban helyezték. Édesapját kicsi gyermekkorában elvesztette, elesett az első világháborúban. Anyai nagyapja nevelte, aki református kántor volt Túrkevén. Tőle örökölte a természet szeretettet, hiszen az öregúr még Hermám Ottót kalauzolta a maga idejében az Aifőld pusztáin. Balogh János is fiatal korában szeretett bele a pusztába, az alföldi természet rejtelmeibe — és örült neki, hogy nagyszülei megértik, és hagyják „csavarogni” A diák Balogh János érdeklődése előbb az irodalom felé fordult: önképzőkört elnök volt, novellát, verset írt, műfordított —, aztán társai és tanárai legnagyobb megdöbbenésére elment természetrajzot tanulni.’ A Pázmány Péter Tudományegyetem állattani tanszékén doktorált 1935-ben. Ha diákéveit is beszámítja, akkor negyvennyolc éve van itt, mert a doktorátus után előbb hat évig ingyenes gyakornokként, majd 1942-től adjunktusként, már a tanszéken dolgozott. Emellett a Tolnai Világlapjánál vállalt munkát: természettudományos cikkeket írt. Az ötvenes évek elején időzavarba került, választania kellett : írás vagy tudományos kutatás? A tudományt választotta. Hosz- szú éveken át módszeresen készült arra, amit tervként már tizenhat éves korában megfogalmazott magában : a trópusokra eljutni, gyűjtő- zoológusnak. Közben addigi tudományos munkájáért megkapta a kandidátusi fokozatot, azzal a kiegészítéssel, hogy következő komolyabb publikációjáért már a tudományok doktora cím védésére is jelentkezhet. És valóban, amikor következő könyve megjelent az állatökológiáról, meg is kapta rá a nagydoktori fokozatot, még 1954-ben. 1963-tól az ELTE profesz- szora, 1964-ben lett az Akadémia levelező tagja, székfoglalójában a talajzoológia feladataival foglakozott. És ugyancsak 1963-ban (ez volt életének nagy fordulópontja) kapta az UNESCO-megbí- zást: egy kutatócsoport élén kezdje meg az őserdei talajok zoológiájának vizsgálatát. Kilencvenkilenc napig dolgoztak az afrikai egyenlítői övezetben. Brazzaville- Komgóban, munkatársaival, Zicsi Andrással és Mahum- ka Sándorral. de én így szeretlek; nekem te így kellesz, senki mással nem cseréllek .. . Nem hallgatott végig. Elment — nem is köszönt. Hogy miért, nem tudom. Elvégre ö kérdezett, én csak feleltem ... ' Nemrég gyűlés volt a műhelyben. Szlávka, a barátom került terítékre, italozás miatt. — Kérem, ne ítéljenek el szigorúan — mondta Szlávka. — Én eddig még soha nem rúgtam be; ez volt az első eset. Ö is tudja bizonyítani — fordul felém, és rám mutat. — Ugye, hogy ez volt az első? — Mindjárt kiszámolom — válaszolok. — Tavaly a születésnapomon beszeszel- tél, aztán ittas voltál az ifjúsági parkban; egyszer lent, a klubban... aztán... szóval . . . összesen hetedik alkalom, amiről én tudok. Szlávka azóta látni sem al<Mr. Hogy miért, nem tudom. Pedig ö kérdezett, én csak válaszoltam ... A többi már — a munka sikere nyomán — szinte magától jött: 1965-ben Ausztrália, Űj-Guinea, Üj-Zéland,' majd másfél évig a délamerikai őserdők. Tizennyolc év alatt hússzor járt a trópusokon. A Nemzeti Múzeumban hatalmas anyag halmozódott fel e kutatóútjainak eredményeként. Közben a Magyar Túrtok mányos Akadémia i-endes tagjává választotta, székfoglalójában izgalmas témát boncolgatott: a déli kontinensek valamikori egybetar- iozását, a Gond vána-5s kontinens keretében, de nem a fantázia alapján, hanem a kutatóútjaiin gyűjtött bizonyítékok segítségével. Vallja: a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés közötti kapcsolatot föl kell gyorsítani ! Szép és nemes feladat az egyetemi oktatás — véli —, de mire az átadott ismeretet a fiatal tanárjelölt a gyakorlatban, 4— 5 év múlva majd továbbadja diákjainak, lehet, hogy az közben már el is avult. Gyorsabb a rádió útján rögtön a legifjabb, fogékony korosztálynak, ' a tizenéveseknek adni új ismereteket. Űj terve, törekvése: öt világrészen készített színes diáit hasonló célzattal, mindenhová, még a tanyai iskolákba is eljuttatni! Ne a „legjobb húsznak” tanítsunk csak magasszintű ökológiát — vallja —, hanem minden emberrel próbáljuk a környezetvédelem. alapjait megértetni, hogy ne rohanjunk együtt, a sok kis egyéni téves lépés összegzéseként környezeti vesztünkbe. Tovább hogyan? Hatvanhét éves elmúlt. A trópusokból most mór elég. Beutazta az egész világot — és visszatért az Alföldre, egy bugaci tanyára. Az ismeretterjesztéssel nem hagy fel : három útján a televíziósokkal dolgozott együtt Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában és 12—13 részes film készül az út eredményeként. Sa. J. I. Megsértődött. Hogy miért, nem tudom .. / . . . Ezt a kis történetet bevittem a szerkesztőségbe, letettem a szerkesztő asztalára, és igy szóltam: ' — Véleményem szerint ez a világirodalom legszebb elbeszélése. Jobbat ön még soha senkitől nem olvasott. Igaz? — Téved. Olvastam — mondta a szerkesztő, miután gyorsan átfutotta a kéziratot. — Ez az írás ötlettelen, a cselekmény bonyolítása erőtlen, a mondatok szárazuk, a téma csak oda van kenve. Átöleltem. és megcsókoltam. Ö az én emberem. Ami a szívén, az a száján. A kérdésekre mindig őszinte választ ad. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom célzás, kétértelmű utalás — számára is — ismeretlen fogalom ... Alapjában ugyanolyan szerencsétlen ember, mint én. Te jó ég, mennyi kellemetlentig vár még rá az életben! Eordttotla. Ki.*« György Mihály
