Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
M a éffeï pőrtö'fár vaîa- kà — morogta, ahogy fájósam assteböhuzta maga» * snfearkabátot, Egész nap statíBl az eső, s csak késő éjszaka állt el. Szél -támadt, rázta az öreg tölgyek elsárgult lombját. A vadőr lába körül zörögtek az elszáradt levelű bokrok. Ez a sáv már az őz járás szélső határa az országút felöl. — Hm. Szóval nyúl húsra fülik a tolvaj foga! Nyúl- husríL Tegnap fedezte föl az orozó csapdát a vízmosás bokrai között, de nem bántotta»' hogy fülöncsíphesse a tolvajt Ma éjjel megtudja, akad-e nyt8 a hurokban, és ki az, aki a pecsenyéért jön. Bicegő, furcsa léptekkel beiktatott A csípőjében csuszkák» puskagolyó for- mátlanította el a járását Talán kijön majd egyszer valahol — gondolta. Simon megrázkódott. Lövés dördült a kövesút felől. A párás erdő háromszoros visszhanggal válaszolt a durranásra. Meglapulva hallga- tódzott. Uramfía, ki lehet az? Meggyorsította a lépteit Még egy óra, és szürlküL Szokás bejelenteni a vadászatot; meg ilyenkor tilalom van már. Ágropogás, kiabálás jött válaszképpen a töprengésére. A bokrok között zseblámpák kutató fényé pásztázott Valahol a kövessúton autó berregett Az ösvénytől balra, sűrű, csalitos részen nesz hallatszott. Előredőlve fülelt, hogy megkülönböztesse az új zajt a csörtetők lármájától. — A meglőtt állati Simon megtapogatta. Felkattintotta hülzni-öngyújtó- ját A fény beleszúrt az őz rémült szemébe: fölkapta a fejét, de a teste nem engedelmeskedett — Uramteremtőm? ■— kiáltott föl Simon. Az őzsuta feküdt előtte, akit a tenyeréből etetett A tavaszon, őrjárat közben talált rá a magalehetetlen zsenge jószágra — Bitangok! — egyenesedett fik a vadőr, lekanva- rintotta vállárai a kétcsövű puskát R eccsenve tört az ág, fény csapódott a nyöszörgő állatra. — Ide, ide, hél Megtaláltam a pecsenyét! — rikoHo- zott egy rekedt férfi hang Simon érezte a szilva pálinka szagát a levegőben. — Meg ám, az anyád keserv! t! A zseblámpái ember ijedten hátrahőkölt — Igazolja magáti Kik maguk?! Hogy merészelik?! A bőrkabátos idegesen kotorászott a zsebeben, és hátrafelé, közelgő társaira te- kintgetett — Hagyja csak, Nikoíics etvtáns — szólalt meg a sötétből előlépő, bárány bőr- kucsmás, bajuszos alak. — A mi emberünk ez. A vadőr rögtön fölismerte az idegenek kísérőjében Sve- gál Antalt, a téesz elnökét — Simon, te — szólt nevetgélve. — Te, te, na. Ne bolondozz azzal a puskával! A városból vannak az elvtársak, láthatod, velem vannak. A téesz vendégei. — Keze hátával barátságosan félretolta a fegyver csövét, s közelebb lépve halkan hozzátette: — Fontos efrtáraBk; Simon Teeszérdek, hogy jói erezzék magukat köztünk. A vadőr leeresztette « puskát, ám a tenyere meg mindig a fegyver agyán feszült — No, szóval megegyeztünk — veregette meg a vállát Svegál — Felejtsd el ezt is, Simon! Nem láttál semmit, nem hallottál semmit Mi ez a kis lövöldözés? Voltunk mi már nagyobb kutyaszorítóban is. A fronton. Mi, egykomám? Ne félj, a demizson bor meglesz, ami a vadőrnek ilyenkor kijár. A sebesült suta folnyösMör- gött.. Simon haragosan kifakadt' — Nem keíl a borod, Anti! A törvény az törvény! Dékdny Kálmán Hurok — Ugyan, Simon! — legyintett türelmetlenül Svegál. — Mit tudsz te a törvényhez? A vadonban élsz, magadnak. Elszoktál te már az emberektől. — Az emberektől? S íűkre húzott szemét rászegezte a vadőr: — A te nevedben, a te parancsodra kapom el őket, ha tilosban járnak. — Elég az akadékoskodásból, ostoba! — Svegál a vállára rántotta a puskaszíjat. — A vezetőség dolga megítélni, mi helyes, mi nem . .. Reggel jelentkezel az irodában! Simon füle zúgott, a tompa zsibbadtságon át még hallotta a távolodók beszélgetését. — Biztos, bogy hallgatná fog,' Svegál elv-társ? Nagyc*» kellemetlen lenne. — Tessék csak rám bízni. Majd reggel beszélek a fejével. Találunk még olyat, aki engedelmeskedik. Simon fáradt, öreges mozdulattal a nyakába akasztotta a fegyvert, és a bokorhoz ment Újra megvizsgálta az őz sebét. A golyó a tomporába fúródott, az ilyen lövést az állat kiheverheti. Fürge, lopakodó léptekkel két suhanó bukkant elő a rönkprizmák közül. — Na, né, Simon bátyám — habogott vigyori . pofával a magasabbik, amikor meglátta, és a háta mögé rejtette a nyulat Simon elgondolkozva nézte a kis vadorzókat. Ezeknek sose lesz vadászpuskájuk, legföljebb csak hurokcsapdával nyulászhatnak a tilosban. A legrosszabbkor jött ez a tettenérés. A lehető legrosszabbkor. — Hová azzal a nyúltál? — mordult rájuk bosszúsan. — Hát, hát csak itt találtuk, Simon bátyám, ö . .. ö... beszorult szegényke a farakásba. — Hm. Szóval beszorult. — I-igenis, beszorult. Akárcsak itt ez a suta — teWe Jrmrcä sonyî képpel a nyúltolvaj. — Az i* csâk he- sanraJt — Ez a wrta? WÄ tudez te ahhoz! — Hallottul?, a lövést! — Eh, mit tudjátok, ki lőtt? — Simon mély szusz- szán tassai legyintett. — Na, lóduljatok innét! A nyúltolvajok elinaltak. Simon az elcsendesült őzsutához lépett, de ahogy lehajolt, hogy újra a nyakába emelje, nem hallotta a lélegzését. Elszenvedett. Tüzes lobbanás csapott a szemébe. szinte megvakitotta a harag. — Megáll jatok, bitangok ! — razta az öklét fölfelé. — Megálljatok. Ezt még meg- keserülitek! Koronás vadra fűlik a fogatok? Koronásra... Fújtatva törtetett a sűrű mélyébe. Tudta, merre tanyázik a gim. Minden jeles állatról tudta. Előbb megleli, mint Svegál Anti a fontos vendégeivel. Később lassított, lopakodva közelítette meg a helyet. Még idejében fölfogta a fölriadó vad neszezését. Simon hallása az állatokéval vetekedett. Hol talál ilyent Sve- gát Anti? Vagy neki az mindegy? Csak hajlongani tudjon. A birtokának tekinti az erdőt. Pedig nem volt mindig ilyen. Megrázta a fejét. — Nem kell a borod, Anti — mondta magában. — Lesz, ami. lesz. Egy dupla törzsű fa mögé húzódva várta a gim fölbuk- kanását, vállhoz emelt puskával. Először az agancsait pillantotta meg, az ágairól fölismerte a pompás állatot. Tétovázás nélkül célzott, és lőtt. Az erdő furcsán megbillent, a fák megdőltek körülötte, ahogy ott állt leeresztett fegyverrel a hörgő test fölött. A súlyos fejet föltámasztotta a terebélyes agancsokorana. Elferdült nyakkal rángatódzott az avaron a királyi gim. — Nem, nem, nem! —hajtogatta fönnhangon Simon a bosszú szavait. R emegő kézzel födte be gallyakkal a tetemet. Előlük, Svegálék elől rejtette el. — Holtában se jut a kezetekre... Holtában se. Sávos nyál szivárgott a szájpadlásán, a gyomra émelygett. Kivánszorgott a horhos széléhez. Megtörölte a kezét, cigarettát sodort a kopottas dózndból... Elerőtletnedve tért rá a hazafelé vezető ösvényre. Már jócskán maga mögött hagyta a horhost, amikor megbotlott, és a földre zuhant. Megpróbált föltápász- kodni, de a lába minduntalan visszarántotta. Akkor vette észre, hogy hurokba szorult. Furcsa döbbenettel meredt a drótra., Újabb alattomos, orozó csapda, amiről eddig nem tudott. Ez most őt fogta meg. Hát mennyi van még belőle egy ilyen erdőben? A párizsi metró. Nikolaj Rajnos (Bulgária) grafikája. Kelemen Lajos Kassák-album '**•’ Felszivárog a forrás, ha kell vize a mosdaláshoz; amikor fülkürtöd dugig holt fogalmakkal, a szó haszna híján tele van a hangok alvadó iszapjával, vagy amikor a csönd az, amiben önmagad lehetőségét felfogod — belül növő energiával, inig képed a pislákolást épphogy tükrözi; hallhatod akkor a régiek mondat-kacskaringókba rejtett negédes (és neked már nyamvadt) érzelmeit, de hallhatod a klasszikám üzeneten munkáló hanglökéseit is; — tápláljunk közösséget, súgják átlényegülve, s mint húrokon a villamosság, lüktet a forrás e végtelen csobogással. Zalán Tibor A látogató Valaki közeledik a sötétből felém és nem tudom ki az De jövését mintha hírül adták volna olyan a tekintete mikor szánakozón rám emeli s a fényesség pereméhez szegez Zolán Tibor SZEMEK — És mit éreznek akkor, vaj cm mit éreznek? Pongrácz, a hentes, vérben forgó szemekkel bámult kifelé az ablakon. Vastag nyakáról ezüst csíkokban patagzott alá fekete trikójára a verejték, nyúlszőr kalapját a tarkójára tolta. Nagyon részeg volt már, s nagyon kétségbeesett. Vele szemközt a sógora, szintén jól megtermett tanyasi ember, most megpróbálta leinteni. — Mit, mit? Hagyd el, koma. Megütöd, jó erősen, és jól is van. Semmit nem érez már akkor. Öss zees ük- lile, és kész. Állat az csak, nem ember, no ... Pongrácz ráérős mozdulattal nyúlt át az asztal fölött, ragacsos ujjaival összefogta elöl sógora mellén az inget, s egyetlen rántással az asztalra hengerítette. — Ha most téged csaplak homlokon, te csak fogol valamit érézni, nem? Hárman szabadítottak ki a megrémült rokont a hentes kezei közül. — Szemét — morogta Pongrácz. Mit tudja ez, milyen érzés, amikor ott állsz, szemben az állattal. S tudod, hogy perceken belül meg fogod ölni. Micsoda szakma. Úristen, micsoda szakma. Egyszer, csak legalább egyszer fellázadna valamelyik is. Izzadt. Bort rendelt még, töltött a sógorának is. Ittak, hunyorogtak. A béke helyreállt. — Olyan mindegy nekik, tudod? — a hentes ott folytatta, ahol az előbb magában abbahagyta a gondolatsort. Mert mit ‘csinálok én egész életemben? Ölök, ba- rátocskám. Gyilkolok, sógor. S védteleneket gyilkolok ... A sógor közbe akart szólni, de a hentes ingerülten visszanyomta a székébe. — ... nap mint nap. S mert, hogyha egy is nekem szaladna, erezném, hogy itten nekem nincs igazam. S nekem nem szabad csákánynyal fejbe kólintanom. Mert az bűn. így már tisztán az lenne: bűn. Éneikül, talán jogos is, n.em igaz? Pongrácz csákánnyal dolgozott. A hegyesebbik végével szakította be az állatok koponyáját, majd . elvágta a torkukat. Mestere volt a szakmájának. érzéketlenül sújtott, iszonyatosat, tisztelettel kivárta, míg az állat lábai megroggyantak, szemeiben mozdulatlanná dermedt a csillogás. Csak azután vágott! erős. széles kézmozdulattal. — A szemük lehet az, a szemük, én mér biztosan tudom. Nincs tekintetük. Nem akad az enyémbe, csak felém fordulnak, siralmasan, gyáván, kétségbeesetten. De mi a fenét segíthetnék én egy állatnak? Most mondd meg! A sógor végképp nem tudta. hányadán állnak. Kedveznie kellett Pongrácz- nak. az előbbi rántást nem egykönnyen felejti el. — Miket mondsz, sógor ? Méghogy gyilkos? Tudod, nyit mondok én neked? Akkor az is gyilkos, áld. egy legyet agyoncsap a karján. A hentest nem tompította el teljesen f a mérhetetlen mennyiségű bor, azonnal cáfolt. — Néztél már légynek a szemébe? Ugye, nem. Hát az legfeljebb olyan, mintha hátulról csapnád fejbe. Az légy különben is, bármikor elrepülhet. S a légy beléd is csíp. A légy tud támadKönvvek sorsa Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk sórsa, mondja a latin közmondás. Én mindenesetre áldottam a sorsot, amikor a győri antikváriumban rábukkantam Arany János kisebb költeményeinek 1856-os kiadására, az 1854-es kiadású Toldira, és hársfavirággyűjtésből származó forintjaimból megvettem őket. Hasonlóképp örültem, amikor Kassák Földem, virágom-já- nak első kiadását leltem meg — a szerző dedikáció- jával. Vajon mi késztethette a néhai tulajdonost, hogy a becses példányt bagatell ösz- szegért elkótyavetyélje? Egyszer meg könyvtári óráimban döbbentem rá, milyen sorsok zárulhatnak egy könyv lapjai közé. Nem a szereplőkre gondolok. Egy közkönyvtárban, olvasótermi használatra kivett kötetet lapozgattam, amikor egy borítékjától megfosztott levélre bukkantam. Akaratlanul olvasni kezdtem, s megdöbbentő titkok tudója lettem. Egy férjes asszony írta a szeretőjének, a sejthető szakítás előtt. Mármint a férfi viselkedéséből sejthető szakítás előtt. Az asszony kétségbeesetten és vádlón írt lelkiis- meretfurdalásáról, amelyet a férje előtt titkolt viszony .és szerelem jelentett számára. Egy kényszerű abortusz kataklizmája is fölsejlett a sorokból. Megrendültén, lopva néztem körül, vajon látják-e, hogy az alkotmány által is védett levéltitok gálád megsértője vagyok, Tudom, nevetséges dolog, de visszarejtettem a levelet, hátha a címzett emlékszik rá, mit olvasott. amikor eltűnt a levél, s talán keresni fogja. Aztán pánikhangulatban távoztam. Forintok és emlékek? Bevallom, én is vágtam be antikváriumba ajándékkönyvet, melynek ajándekasójávml évekig tartó huzavonába keveredtem. Ma már mosolygok magamon, és sajnálom — a könyvet. És igy. a vége felé, kénytelen vagyok bocsánatot kérni a Kassák-kötet valahai tulajdonosától is, mert én is elkótyavetyéltem könyvtáram egy részét. Igaz. lakásvásárlás után. amikor fuldokoltam az adósságban, és hó vége felé a közértbe indulás előtt odamentem a polchoz. Mint egy sokgyermekes szülő, aki azt latolgatja, melyik gyermekét kénytelen beadni állami gondozásba, kiválasztottam azt a félméternyi ..adagot", amivel fölkerestem az antikváriumot. Aztán vacsora közben, míg a gyerekek felvágottat ettek, én könyvcímeket soroltam magamban, amelyeket jóízű falatozásuk idézett föl. Hát ez is « könyvek sorsa. ktmnrfko LmzIq ni. De amikor ott. állsz az állattal szemközt, az meg néz, néz rád ... Elcsuklott a hangja, tekintete elbi- ■ zonytalanodott. — Egyszer hoztak egy öreg kost. Nem is tudom, minek az ilyet levágni. Kivezettem, na, az udvarra, álltunk egymással szemközt. Veszem a csákányomat, emelem, eu re, az a dög becsukja a szemét. Állok, nem tudok odaütni. Mondom, nyisd ki a szemedet, a fene csak essen beléd. Csukva marad a szeme. Ütném, nem visz rá a lélek. Bemegyek, hozok ki egy kis kukoricát. Szórok neki. Meg se moccan. Oldalba rúgom, azt gondolom. elaludt. Ütném, nem esik. kezemre. Leülök. egyszer jön a Somos gyetek, van-e birkacomb. Van, mondom, itt áll az udvaron ez az öreg kos, üsd fejbe, ha kell a hús. Veszi a gyerek a csákányt, odahúz neki, de olyat ám, hogy az rögtön fölborul. Röhög a gyetek, én meg egyszerre elkezdem utálni, de úgy. hogy azt el nem tudom beszélni. Adok neki egy tízest, mondom, eredj, kapj be egv korsóval, mire visszajössz meglesz a hús. Megyele az állathoz, nézem, hát nyitva van a szeme. És néz, engem néz azzal a rohadt szemével . .. Hallgattak. A sógor nem tudta, mit mondjon, Pong- ráczon teljesen úrrá lett az elkeseredés. Az első saroknál kurta aggyistennel váltak el. ment ki-ki a maga virrasztó asszonyához, haza. Pongiráczné hálóingben üldögélt az ágyban, olvasott. Fiatal csendes asszonyka, figyelemre méltó idomokkal. Gyerekük még nem volt. bár a hentesnek ez lett volna a legnagyobb öröme. Mikor meghallotta férje motorsát az udvaron, sietve a párna alá dugta a könyvet, pongyolát rántott magára, s kiszaladt a férfi elé. , Az udvaron égett a villany. Pongrácz a vérelvezető csatorna mellett állt, kezében a csáklyával. A ío- ’cát nézegette. ellenőrizte, nem maradt-e vérnvom rajta a délutáni vágásból. ,— Megjöttél, édes órácskám? — zúdult le a feloldódott magánytól kicsit túlcsordult asszony a lépcsőn, majd érthetetlenül állt meg a csákány láttán. Pongrácz megfordult. Tekintetük találkozott, az asszony, anélkül, hogy szemét levette volna az uráról, lassan, tétova mosollyal elindult feléje. — A szemed! Csukd be a szemedet! A szemed ... — suttogta a hentes, ujjai rászorultak a csákány nyelére. Az asszony vagy nem hallotta, vagy nem értette, amit mondott, karjait ölelésre tárva, tágra nyitott könyörgő szemekkel közeledett. Hirtelen hallgatott el az éjszaka, mint szájba rúgott legény az üres kocsma- udvaron. SOMOGYI NÉPLAP
