Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
Nikla esti fényben O* ára tájban» gyorson te- »393®! az este Ntklára. A Ksúrke féllíomágyból pillanatok alatt sötétség lett. A gyér fényű lámpák alatt kihalt az utoa. Autó is alig robog Táska vagy Marcali £elé.„ „Szüretkor? Ilyenkor mindenki a hegyben keres magának munkát. Forr jí must- Örül az ember, hogy haza- keveredhet, Otthon meg az állatokat kell megetetni ... Nokia ! Az utazó akarva- akaratianul Berzsenyibe „botlik”. A niklai remete ma is ott „él” az ezer lakosú községben. Dicsőség. Bár bosszankodnak, berzenkednek is néha miatta. Súlyos örökség! Berzsenyi falujától sokat várnak az emberek ... A községházán' már csak egyetlen irodában ég a villany, Csima Jánoséban. A vtHátkár Szabó István ta>- nacseLnok-hel vettessek meg Tóth Istvánnal, a pártalap- saervezet titkárával, a múzeum gondnokával beszélget. Ilyen körbe csöppenve, bizony, elkerülhetetlen téma a Berzsenyi-história. Szívesen maradnék, hallgatnám a történetek, pereskedések, viszályok sokaságát, de inkább erdekel az esti Nikla. A titkár, Csima János karon ragad: „Nézzünk be az iskolába!” Nem is hinné az ember, hogy este találhat még valakit a tantermekben. Dómján Nándor igazgató irathalmazt tanulmányoz. — Délelőtt órákat látogattam — mondja —, s csak most jutottam el odáig, hogy a többi munkámat 'is megcsinálhassam. Fehér László tanár az imént fejezte be a szakköri foglalkozást. Menne már hazafelé, de büszkeségüket, az egyik szaktantermet még megmutatja. A „villámlátogatásból” hosszabb beszélgetés» lesz. A pedagógus büszkén rakja elém album- jaiit: fényképek kerülnek elő a múltról, krónikák az iskola és a szakkör történetéből ... Nikla vendégváró falu. Aki betér ide, annak számolnia kell azzal, hogy egyhamar nem szabadulhat. Mert sok mindent megnézetnek az idegennel. Útban a könyvtár felé gjépek zaja, reflektorok fénye töri mega Hogy van a beteg? Táppénzellenőrző körúton — Hányán jártak ma este a könyvtárban? — kíváncsiskodom — Tizennégyen. Négy felnőtt olvasónk cseléit ma könyvet, s tíz gyerek jött el ... Piálunk már az a szokás, hogy a szülők maguk 'helyett a gyerekeket küldik olvasnivalóért. Hogy mit olvasnak a nik- laiak? A gyerekek zöme a technikai meg az utazási könyveket viszi haza. Igaz, a felsőbb osztályosok szép számmal kérnek szépirodalmat is: kötelező olvasmányokat és természetesen Berzsenyi-köteteket... Egykori tanárom mondta: „Faluban járva, hogy megismerd az ott élő embereket, két helyre kell elmenned: a temetőbe és a kocsmába, Az egyik a múltba, a másik a jelenbe enged bepillantani.” Hát nézzünk be a niklai kocsmába ! Kevés vendég üldögél a Éröccsös- meg a sóröspohacsondet. Csima János magyarázattal szolgál: — Üj kutat fúrnak a törpe vízműhöz. Este tízig tart a műszak, ezért a fény és a zaj. Niklán két évvel ezelőtt épült az első törpe vízmű. Ha az elromlott, a falu víz nélkül maradt. Persze más lesz, ha : elkészül a második kút. Bármilyen hiba fordul elő az első kúttai, és a második automatikusan bekapcsol. Ez megér egymilliót! A könyvtárosnő ismerősnek látszik. Az este már találkoztunk! Végvári Ottóné főállásban a tanácsnál dolgozik, és csupán másodállásban vezeti a könyvtárat. rak mellett, de Galambos Bélának, a kisvendéglő vezetőjének nincs oka panaszra : nyáron havonta a százhatvan ezer forintot is eléri a forgalom. Ősszel? Ha forr az új bor, „csak” százezer kerül a kasszába. Persze nem szabad azt hinni, hogy a niklaiák mindent leeregetnek a torkúidon. Ellenkezőleg: takarékos, dolgos emberek. * Csima János azt mondja, érdemes nappal * végigsétálni NHdán: sok új ház épült a közelmúltban. Közel van Marcali, a munkát adó vá,- ros: mindössze kilenc kilometer ide. Jó a közlekedés is. Napjaban harminckét helyi járat hozza-viszi a munkába vagy vásárolni indulókat, a hazatérőket. A csendes falut sokan választják otthonuknak. Harangozó István, akihez bekopogtatunk, tiszteletben álló kőművesmester Niklán. Sok porta dicséri kezemun- káját. Igaz, újabban a szomszédos falvakban is dolgozik, mert „sok dudás van egy csárdában”. Két mester és három javító-felújító kőműves él itt, és Nikla nem fejlődik annyira, hogy mindegyikükre szükség volna. Elel járnak dolgozni, de megválni ettől a falutól nem tudnak. Aki egysaer megszerette, nehezen tudja elhagyni Nikiét Nagy Jenő Tavaly Somogybán 174 millió 9 ezer 190 forintot fizettek ki táppénzköltség címén. Az idői szeptember' harmincad: káig egymillió 538 ezer 658 volt a munkából kiesett napok száma. Naponta átlag hatezer 679-en vannak táppénzen. Hideg, szeles, verófényes napon indultunk útnak Ma- itz Péterrel, a Somogy megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság munkatársával, hogy lakásukon fölkeressünk néhány táppénzes állományban. levő beteget Látogatásunk célja: meggyőződni arról, vajon valóban pihenésre, gyógyulásra fordítják-e idejüket a táppénzen levők? ' Ütünk első állomása Kaposvár északnyugati városrészének egyik körzeti orvosi rendelője. Rendelkezésünkre bocsátják azt a vaskos könyvet amely a betegállományban levők adatait tartalmazza. Az ellenőr az orvossal és az ápolónőkkel megbeszéli, kiket ajánlatos fölkeresni, kik azok a betegek. akiknek föltétlenül nyugalomra, teljes pihenésié van szükségük — a mielőbbi gyógyuláshoz. Mintegy huszonöt nevet tartalmazó, hosszú listával a kezünkben indulunk tovább. Az első címen mélegítőru- hás. erős testalkatú férfi nyit ajtót Betessékel bennünket a szobába, hellyel kínál. Látszólag majd kicsattan az egészségtől, orvosi leletei azonban nem erről tanúskodnak. A sok-sok pihenés egyik alapfeltétele fölépülésének. Egyedül van odahaza, a feleség munkába ment. — Hogyan telnek napjai az üres lakásban? — Nehezen viselem el a magányt, a »szobafogságot«. Annál inkább, mert még sohasem voltam beteg. Olvas« gatok, amíg a szemem bírja, aztán néha lemegyek a ház rr Rámonösség” és fanatizmus Anyagbeszerzők ... Ha évente össaeszámláljuk a megtett utat, némelyikük kétszer is megkerülhetné a földet... ... Fantasztikumáé ®ő kívánságok esetenként : bár tudnák egyidőben öt-tíz különböző helyen ügyeiket invált, hogy napközben nem esőtek, legföljebb útközben, harapnak valamit a kocsiban ... ... Hétitől este haltig tart a „normál” munkaidő, ennél általában három órával dolgoznak többet naponta... ... Bármerre is járnak, mit érdekli őket a vidék; zsebükben tizenöt-busz teteit tartalmazó lista lapul. Üjra meg újra fölmérik gondolatban a „terepet”, személyhez igazítják a „szöveget” ... Már ott tartottam, hogy föladom... öt tsz-nél próbálkoztam, sikertelenül Egy utolsó telefon: a kéthelyi ígéret határozott : másnap otthon találom az anyagbeszerzőt — . Nincs szerencséje — mondja a megbeszélt időre érkezőnek Péter fi: 'László, a müseaki':iägazat vezetője. ' — S/.o'ftokra induit reggel a Janóé bácsi; '• ügy hallotta, hogy az ottani Agrokernél lehet, . ,g., .cukorrépafejezőhöz láncpt„kapni, .Egy-egy lánc- kereket már szerzett Szek- szárdon, illetve Szombathelyen. ,, Kiderül : hetente legalább egyszetr a művez»etővel „beszállnak” segítem. • — Pestre például nem érdemes egyedül menni. Legutóbb hatfelé rohantunk: a Hesstomhoz kerestünk aikat- részeket, persze semmit nem kaptunk. Benéztünk a Megévhez is, mert ott a leghatékonyabb az információk cserei«, összedugjak Lejüket az ország különböző részeiből érkező anyagbeszerzők : hol mit lehet kapni... A másnapi — ha nem egy egész heti — út terve többnyire ezen alapul. — És mit lehet kapni? Egyetlen legyintéssel „intézi el” a kérdést. Legtöbbször az alkatrészek krónikus hiányától „borul äd” az „emberük”, a nyugdíjtól pár évre »Hó Tóth János. „Mi van, öreg! Már megint csak ennyit hoztál?” — ugratják sokszor. Ettől „begurul”, és fogadkozik: elege van, nem megy többet sehová. Másnapra megnyugszik ... Mi lesz, ha nyugdíjba megy? Nem tudni. Har- mimc-egynéhány gépkocsivezető van a tsz-ben, egyikük sem akarja vállalni a feladatot. A technikusokat pedig nem tudják nélkülözni. — Ügy vélem, más a helyzet az üzemekben. A negyedéves iitemezés»ek biztosítják, hogy kevésbé „zajos” , az ottani anyagbeszerzők élete. Talán nincsenek is utánpótlási gondjaik. Mert nézzük, nálunk mit tudunk „biztosítani”: az anyagbeszerzőnk 290 ezer kilométert ment az előző kocsijával, a 'mostani. Barkasban 220 ezer van ; 3L00 forint az alapfizetése, ;180Ü-at a vezetésért, ötszázat élelmls-zer-átalány címén kap; legtöbbször késő este zörgetem föl, sokszor nem tudja előre, hogy másnap hová kell mennie és mikor érkezik haza. .. Leginkább a bizonytalanság riasztja vissza a fiatalokat. És talán az, hogy a „rámenőssé®” mellett jó adag fanatizmus is kell a szakmához. ■ • Z. elé » parira : üldögélek, élvezem a késó őszt napfényt. A jó levegő, a csend föliüdít. Érzem, hogy napról napra javulok. Megtudtuk; nemrég jártak nála kollegái az üzemből. Nagyon j»ólesett az érdeklődésük. Bennünket, az idegeneket is marasztalna még. Tovább rójuk az emeleteket, másik lakást ajtaján csöngetünk. Pongyolái, asz- szóny nyit ajtót, s bemutatkozás után kérés nélkül hozza a táppénzespapírját. Hosszú lefolyású betegségben szenved, több kórházat, klinikát megjárt már. El.pitye- redik : ő már valószínűleg sohasem gyógyul meg. Férje — aki időközben előkerült a konyhából — még bizonygatja, »-igen, így van«. Hiába mondunk néhány vigasztaló szót a férj helyett is, latsak: az asszony már lemondott a gyógyulása reményéről. Nem csoda, ha lassan javul az állapota. A következő címen hiába cs»öngetünk. A beteget —egy derékfájással kiírt fiatalembert — nem találjuk odahaza. Lehet, hogy éppen kezelésre ment. de az is előfordulhat, hogy egyéb elfoglaltságát intézi. Kiállítunk nevére egy értesítést amelyből megtudhatja, hogy kereste a betegellenőr, s bedobjuk a levélszekrénybe. A másod- példány majd a munkahelyére kerül: ott az sztk-ügyintézőnél kell majd igazolnia, hol tartózkodott a kérdéses időpontban és mit csinált Délután egy másik orvosi körzet betegeit vesszük sorra. Dombra kapaszkodó utcákon, kertes családi házak között járunk. Ezen a környéken is sok a táppénzes. A súlyosabb beteget otthon is találjuk, egyre gyakrabban kell azonban elővenni az értesítő cédulát — mert a bejáratnál hiába zörgetünk, csöngetünk. Volt olyan járóbeteg », afcft a aeemeaédok délelőtt még láttak a kertben. most azonban hűlt helye. Egy azonban bizonyos: az ő bajának nem kedvez a sok. jövés-menés, hajladozás. Egy fiatalemberről kidéiül: nem is azon a címen Iákik. amit az orvosnak bediktált, és nem jelent meg az injek- ciözáson sem a rendelőben. Hozzátartozói semmiféle felvilágosítást nem tudnak adni róla. Egy másik férfit éppen nyúletetés közben találtunk, s anélkül, hogy szóvá tettük volna, szabadkozik : »■Azért, mert táppénzen vagyok, nem hagyhatom éhen veszni az állataimat« ... Dr. Balogh Ágnessel, a T arsada imbi ztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosával egybevetjük a tapasztalatainkat. — A táppénaasfegyelem az utóbbi években kétségtelenül javult — mondja. — Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem találkozunk fegyelmezetlenséggel . Általában a rövid lefodyáoú betegségeknél fordul élő, hogy a táppénzre vett dolgozó nem a gyógyulásra fordítja idejét, hanem dolgozik, például az autóját készíti föl műszaki vizsgára — amint tapasztaltuk is. Ilyenkor a táppénz letiltásaira teszünk javaslatot, és a dolgozó munkahelyén döntik el, hogy mekkora ösz- szeget vonnak le tőle. Természetesem, vannak olyan betegségek is, melyeknél nem kötelező az ágyban fekvés és nem kell a betegnek egész nap otthon, tartózkodnia. Sok esetben a gyorsabb gyógyulást segíti elő egy kis mozgás vagy séta. Ezért minden esetet egyénileg kell elbírálni. A betegek között azonban, úgy látszik, találhatók még olyanok, akiknek nem fontos a saját gyógyulásuk. Leadván József Cefre fortyog az üstben A szeszfőzde előtt cefrével telt hordók állnak. Jó közepes volt a gyümölcstermés, így aki nem sajnálta a fáradságot, összegyűjtötte a pálinkának való szilvát, körtét^ barackot, törkölyt... Sajátos hangulata van a szeszfőzdének. Az áfész igák üzemében október 14-én, a felújítás után gyújtotta meg a tüzet a cefrével teli üst alatt Kovács Imre »főadés«. Második éve ő a felelős vezető. de a családtagjai >M segítenek. Korábban kilenc évig ő is »segítség« volt Hosszabb idő óta nyugdíjban, van, eredeti foglalkozása olvan volt hogy 32 évig vizsgálta a pálinka csepp jeit, így mestere a szakmájának. A tűz éjjel-nappal lobog. Október 23-án éppen Ders- ner Sebestyén bonny ai termelő szilvája fortyogott. A szeszórán. keresztül pedig csepegett a torkot karcoló »nedű«. — Nyolcsaáz liter a szilvacefrém — mondotta a bony- nyai gazda —, remélem, nyolcvankét liter pálinka kicsurog belőle ... Tudja, lakodalomra készülünk, ezért sietek vele. Vontató, lovas kocsi érkezik: hozza az »alapanyagot«. Az emberek meg beszélnek a földessel szót váltanak azzal, akinek pálinkája, épp akkor csurog. Történetek» események kerülnek szóba, amelyek ezzel a vidám munkával kapcsolatosak. Kőiben fortyog a cefre: hangja % vidám nevetéssel keveredik. Kovács lan re így vjlH munkájáról: — Pontos munkaterv szerint dolgozom. Havonta 114 —120 gazda kerül sorra, és harminc nap alatt 2440 liter pálinka folyik át a szesismerő árán. Ügy gondolom, a fönte májusig tart. A Koppány völgyéből. Igái kornyékéről és két tolnai községből jönnek hozzám pattokat főzetni. Büszke vagyok arra. hogy az igali főzdének jó híre van. A pálinkánk átlag 52 fokos. A munka során figyelembevesszük a tulajdonosok kívánságait is. Az érintett gazda mindig jelen van a főzéskor. Kóstolás van. anélkül nem megy. én azonban nem túróm a dári- dózásit... A szeszfőzdéiben is munka folyik — olyan, amely balesetveszélyes. tehát szigorúnak kell lenni. & ehhez a főzetők is hozzászoknak. A mese, a jókedv azonban nincs száműzve az igali szeszfőzdéből sem. D. z. A Somogy megyei Tan ács Kórhaz-Rendetóintezet Kaposvár főigazgató főorvosa az alábbiak szerint tájékoztatja a kórházban gyógykezelt beteyék hozzátartozóit \ .- *»,■■■•, -y.y.v-, az ünnepek alatti beteglátogatás rendjéről LÁTOGATÁSI 1DÖ: november 7-én november 8-án november 9-ém 14—12 óráig, 14—12 óráig, látogatás nem lesz. (43480)
