Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
A MUNKAPADTÓL A VEZÉRIGAZGATÓIG A felaprózott felelősség A vállalati belső mechanizmus tartalékai A túlszabályozott vállalati belső irányítási rendszer nemcsak azért veszteség! orrais, méri, túl sok szint épül bs a végrehajtás és a felelős, egyszemélyi irányi tó közé. ami fölöslegesen és ártalmasán elnyújtja — és persze torzítja is — az információáramlás menetét, késleltetve, zavarva a döntések, intézkedések megszületését : abból is sok kedvezőtlen jelenség adódik, hogy ez a túlburjánzott 'mechanizmus (nemcsak »-függőlegesen«) vízszintesen is károsan terebélyesedett. Míg korábban a beruházások. előkészítésével általában a beruházási vagy a műszaki osztályokon foglal- kozott egy «két ember, egyes trösztöknél a beruházási és műszaki főosztályok mellett beruházásokat előkészítő főosztály is létezik. E három főosztály, osztályaikkal, csoportjaikkal egyetemben most együttesen igyekszik intézni egy-egy beruházás ügyeit. Csakhogy most már sok idő és energia megy el azzal is, hogy a munkát egymás közt is koordinálniuk kell. Leveleznek, véleményeznek, jelentéseket gyártanak egymásnak is. Sokfelé a vállalati belső levélforgalom ma már vetekszik a külső levelezés méreteivel. Az említett osztályok — hisz nagyjából közös a feladatuk — egyeztető értekezletek sorával próbálják rendszeresen tisztázni egymás között, hogy ki mit is csinál, milyen rendelkezést adott ki, vagy von vissza, ki adott, mire megbízást stb. Minderre persze most már szükség is van, hiszen még e szükségképpen nagyra nőtt belső koordináció mellett is megesik, hogy a végrehajtók a központ egyes főosztályainak ellentmondó intézkedéseivel is birkózni kényszerülnek. (Lám, Parkinson igazsága: a fent említett három főosztály már majdnem teljesen ellátja egymást munkával.) Most mindez nemcsak azért baj.- mért így az ügyintézés mindenütt lassúbbá vált, mint akár pár évvel ezelőtt, hanem, mert ez a »terebélyesedés« magával hozott .egy széles körű véleményezési gyakorlatot is. Az egyes főosztályok döntés előtt körbe küldik javaslataikat. Így ugyan, kétségkívül árnyaltabb döntés születhet, a felelősség azonban min den leap pen megoszlik, elaprózódik. Az említett beruházásokat előkészítő főosztály például döntés előtt egy-egy javaslatát öt főosztálynak küldi el: a beruházási és műszaki főosztály mellett a pénzügyi, a tervezési és a közgazdasági főosztályra is. Ezek után, ha baj van. kit lehet' egyértelműen, egy személyben felelősségre vonná ? Vagy: kit lehet egyértelműen, igazságosan megjutalmazni, ha valami igen jól sikerül? E rendszer tehát valójában megköti a vezetés kezét is: nem tud igazán mélyrehatóan ellenőrizni, nem lát bele az osztályok működésébe, nem látja tisztán, ki dolgozik, ki nem, mennyi a munka az adott területen és így tovább. Ráadásul ebben a túlméretezett szervezetben, a rendkívül bonyolult fölé és alárendeltségi viszonyok szövevényében nem is lehet másképp dolgozni, csak bürokratikusán: rengeteg »papírt« gyártva és fogyasztva, kíno- Sían ragaszkodva a rendtartáshoz, a hatáskörökhöz, a központilag jóváhagyott belső ügyrendhez, utasításokhoz. E helyzetben szinte automa- tikúsan kitermelődnek a vállalati érdekkel végső soron összeegyeztethetetlen külön csoportérdekek is. Egy nagyvállalat vidéki telephelyén az egyik laboratóriumba két évvel ezelőtt egy nagy értékű külföldi mérőműszer került. Ennek javításához az országban csak egyetlen ember értett, a berendezés gyártójának megbízottja. Ha a műszer elromlott., altkor, mint általában, a vállalatnál, valamennyi be. rendezés javítását az elrendelt ügyvitel szerint kellett intézni. A laboratórium vezetője írásban kérte a telephely vezetőjét a javítás megrendelésére, ezt a vezető továbbította a központi tmk-nak. Onnan pár nap múlva leutazott valaki, megnézte, mi a baj, majd ennek alifcián a javítást »be- ütemezUSK.« a nem tervezett javítások közé. Ezután az egyszerű műszereknél a javítás két-három hét múlva meg is történt. A szóban forgó speciális műszer javítására viszont a központi tmk korábban már többször is hiába vállalkozott: két-három hónap után végül mindig ki kellett hívni a gyártó cég megbízottját. Ezért, amikor ez a berendezés harmadszor romlott el, a kezelője kapta magát, s felhívta a külföldi cég megbízott szakemberét, s en. nek nyomán a műszer (három nap .múlva már újra 'működött. Közben elindította a belső ügymenetet is, a papnők azonban a vállalaton belül lassabban jöttek-mentek, mint ahogy az érdemi munka megtörtént. A kezelő fegyelmit kapott. Tudniillik a tmk nyilatkozata után, miszerint a műszert nem tudják megjavítani, a technpló- giai főosztály engedélye kell ahhoz, hogy a kereskedelmi főosztály a külső javítóval fölvegye a kapcsolatot. E rendtartás miatt tartott korábban mindig 90—120 napig az, ami valójában 3 nap alatt elintézhető volt. Ebben az esetben az is meglepő (noha gyaíkori), hogy a telephely vezetőjének nincs joga a termelés zavartalansága érdekében külső embertől is megrendelni az ilyesfajta javításokat. Nem élvezi az ehhez szükséges bizalmat. De meglepő az is, hogy az adminisztráció egy pillanatig sein gondolt arra, hogy a gyorsan intézkedő kezelő egyáltalában nem felelősségrevonást, hanem dicséretet érdemel azért, mert a korábbi tapasztalatok alapján a hosszas levelezgetés helyett az egyetlen józan megoldást választotta. Lám: helyenként esetleg nemcsak az hátráltatja az érdemi munkát, hogy a végrehajtás és a döntés közé túl sok lépcső került, hanem, hogy ebben a szervezetben az érdekek is köny- nyen elkülönülnek egymástól: hiszen itt végül is csupán a javítást engedélyező osztályok jogkörén esett csorba, a vállalat pedig jól járt. A fegyelmit mégis megkapta az, aki ésszerűen cselekedett. Rendnek kell lenni. És nemcsak azért, mert az hasznos a vállalatnak, hanem mert ez ad munkát a szervezetnek. Gerencsér Ferenc (Következik : A túlszabályozás délibábjai) — Három hónapig betegen feküdtem az év elején ... Hosszú idő ez, elszakadni attól a gyártól, ahova köt a szakmám, hivatásom, hiszen az ember életének jó részét a munkahelyén tölti. S nem mindegy, mi történik, változik, amíg az ember távol van. Szinte naponta jöttek a kórházba meg a lakásomra a brigádtársaim, es beszámoltak mindenről, Ezzel is segítették gyógyulásomat, megkönnyítették a betegágyban töltött hosszú heteket. Kovács József szerszámkészítő, a Csepel kaposvári gyára Petőfi szocialista brigádjának a vezetője jóleső érzéssel gondol vissza brigádtársainak együttérzésére. Miután a Mezőgéptől átjöttek a Csepelhez, hatan elhatározták, hogy itt is újjáalakítják brigádjukat, mely a Mezőgépnél mar elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet. Ennek három esztendeje. Itt eddig még csak az ezüstkoszorút érdemelték ki. — Az idén az aranykoszorút pályáztuk meg. Eddigi eredményeink biztatóak, s ha az utolsó negyedben is sikerül mindent teljesítenünk, ami vallatásainkban meg pót vállalásainkban szerepel, akkor eredményes évet zárunk. A brigádvezető hosszan sorolja a ma már tizenkilenc tagú közösség tevékenységét. Szerszámkészítők, esztergályosok, marósok, lakatosom vannak a brigádban. Feladatuk, hogy a gépekhez szerszámokat, alkatrészeket készítsenek. Jól fölkészült, képzett szakemberek kellenek az ilyen munkákhoz. — Nincs olyan nehéz feladat. amelyet ne hajtanának végre. Ha .különleges alkatrész, szerszám kell a termeléshez, közösen megbeszéljük mit és hogyan, meg azt is, hogy ki csinálja. Becsülöm bennük, hogy minden ösztönzés nélkül, saját maguk törekszenek szakmai tudásuk fejlesztésére. A nyáron a brigád minden tagja elvégezte azt a nyolcvanéra», nchézgép- gyártó Uníolyamot, mely itt Mesterségesen gyorsabb, egyszerűbb Dohányszárítás Pusztaszentgyörgyön sen van. A szövetkezetek összesen 86 hektáron foglalkoznak dohánytermesztéssel. a további 56 hektáron a száz kistermelő osztozik. A telepvezető számol, közben minősít, s már indulhat is vissza a pótkocsis vontató a gazdaságba. — Hol fizet jobban a dohány, a nagyüzemben vagy a háztájiban? Selmeczi István mosolyog: — Számokat mondok, azokból következtethet. Elmondtam, hol mekkora a termőterület, összességében mintegy 800 tonnára számítunk száraz dohányból, ebből 500 tonnát hoznak a kistermelők. Mi következik ebből? Munkaigényes növényről van szó, s ha a háztájiban marad egy kis idő, erre fordítják. Mindez a hozamokon is meglátszik. A szeptember végi termes- becslés a kistermelőknél több mint kétszer akkora átlagot ígér, mint a közösben, Je így is megéri a szövetkezetnek. — Vannak-e »törzs-gazdaságod«, amelyek régóta szállítanak erre a telepre? ' — Hogyne. Itt van például az idei első szállítónk, a marcali Vörös Hajnal Tsz, de több éve partnerünk a batéi, a somogysárdi és a lengyeltóti tsz is. Néhány szövetkezetnek már saját szárítóberendezése van Somogybán, de olyan is akad, amelyik nem" használja, pedig ott van. A dolgozók nagyobb részben nagyatádiak, de a Pécsi Gyorsabb, egyszerűbb és kevésbé munkaigények így a dohányszáritás, mint hagyományos módszerrel. Hozzák a vontatók a hevenyében összerakott bálákat, tele zöld dohánylevelekkel. Mérik, majd marokra kapják a szállítmányt; villákkal fölszerelt alkalmatosságba — tűsohkeretbe — kerül a temérdek levél, majd kamrákba rakják az egészet. Hét-nyolc tonnányi zöld levelet fogad egy-egy szárító- kamra, amelyből tiz sorakozik egymás mellett. Egy hét elteltével minden tíz tonna dohányból 1,5—1,6 tonna marad. Ennyi a használható szárazanyag. A Dunántúli és a Duna- Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat nagyatádi beváltó üzemének pyçzfa- szentgyórgyí szárítóteleppn, vagyunk. Itt néhány nap alatt játszódik le mindaz a frissen tört dohánnyal, amihez Mikében, Szulokban és másutt, ahol még. dívik a hagyományos dohányszárí- tás, hónapokra van szükség. Ott a törés, fűzés után a zsinórokat pajtákban akasztják föl, s akkor szállítják Nagyatádra a simítás, válogatás Után gondosan osztályozott bálákat, amikor javában tart a tél. Sok kéz kell hozzá, sok idő, és hozzáértés. A dolgos kezek azonban fogyatkoznak, a dohánypajták felújitására sem futja mindenütt, következésképp bőven van munka ilyentájt a pusztaszentgyör- gyi szárítóban. Miközben a batéi, a segesdi meg az inkei termelőszövetkezetből érkezett szállítmányt veszik át, Selmeczi István telepvezetővel beszélgetünk. — Július 17-én vettük át az idén az első rakományt; a marcali Vörös Hajnal Tsz kezdte a sort. Nyolc közös gazdaság és száz egyéni termelő összesen 142 hektárról hozza hozzánk a zöld dohányleveleket. A nagyüzemek közül a lengyeltóti tsz-é a legnagyobb terület: 19 hektár. A legtöbb egyéni termelőnk Somogysárdon, Mezőcsokonyán, Üjvárfal- ván, Csombárdon és Hetea gyárban indult. Hárman, Fekete Gyula és Balázs István esztergályosok, Petrus Imre lakatos mestervizsgát tettek, Fonal László esztergályos pedig most készül a mestervizsgára — dicséri a Petőfi brigádot Törő Gyula művezető, aki ugyancsak tagja a közösségnek. Mind a tizenkilencen részt vettek a gyárban megtartott három kommunista műszakban, keresetüket gyermekintézmények fejlesztésére és munkáslakások építésének támogatására ajánlották fel. Nincs olyan társadalmi munka, amelyet ne végeznének el. Ha sportpályát kellett építeni, parkosítani, takarítani vagy kocsiról ledobált sok- mázsányi vasat elrakni, rájuk számíthattak. S akkor is mennek, ha valamelyik üzemrészben sürgős munka adódik. — A huszonhét szocialista brigádunk közül . a . Petőfi végzi a legtartalmasabb munkát. Kerülik a több helyen is tapasztalható formális vállalásokat — mondja Hau pert- László munkaver- seny-íelelős. Ok képviselik a gyár szó cialista közössegeit a testvermegye, Kardzsali és Somogy vasas üzemeinek szocialista brigádjai között indított versenyben is. A munkát megkönnyítő, gyorsító több újítást dolgozott ki a brigád. Erre az évre vállalták, hogy 30 000 ’ forint értékű anyagot takarítanak meg. Az első félévben 3000 kiló hulladékanyagot használtak fel, amelynek értéke 35 000 forint. Az év végéig e vállalásuknak a kétszeresét teljesítik. Közösen járnak moziba, színházba, évente hat-hét bérletet vesznek. A gyári sport- és szakmai versenyeken mindig ott vannak. Hosz- szú József fiatal brigádtag nyerte a gyári szakma ifjú mestere versenyt a géplakatos szakmában. Hamarosan elkészül a brigádvitrin. Ott fog majd állni a szerszámkészítő üzemrészben. Ebben őrzik az okleveleket, a sportversenyeken kapott jutalmakat, emléktárgyakat. Ide kerül az a köszönőlevél. melyet a brigád a ka- linyini óvodától kapott munkájáért. Mellette lesznek azok a rajzok is, melyekkel az óvodások kedveskedtek nekik. Szál« László Dohánygyár is ide adta két hétre öt munkását, Á szárított, majd gőzzel puhított dohányt bálázzák, s viszik Nagyatádra válogatni. Az amerikai eredetű Virgínia Coker a legfinomabb cigaretták alapanyaga ; miután Szolnokon fermentálják, a világosabb leveleket exportálják, a többit a hazai dohánygyárakban dolgozzák fel. — Mikorra várható a szárítás befejezése? — Tavaly ilyenkor már mögöttünk volt ez. a munka. Az idén talán október közepére végzünk. A marcaliak már az utolsó rakományaikat hozzák; eddig nyolc tonnát kaptunk tőlük, a szövetkezeteik _ között náluk a legmagasabb az átlagtermés. A pusztaszentgyörgyi telepen mindössze három hónapra ad elfoglaltságot a dohányszárítás. A 1 nagy értékű berendezések egyéb terményféleségek nedvességelvonására nem alkalmasak — azaz valamire mégiscsak jók. Miután az utolsó dohánylevelek is kikerülnek a kamrákból, ide hozza szárítani diótermését a Bala- tonbogiári Állami Gazdaság. Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Összeforrtak
