Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

A Köjál véleménye Sport és munka Búvár a mélyben A műszaki vezető egykor jó kézilabdás volt, de úszott, sőt vízilabdázott is. Miközben a Zsuk-ot Mohács felé vezeti, a kaposvári könnyűbúvár- klub történetéről beszél. Meg arról, hogyan találkozott az üzemek, vállalatok 'rtnye az ő elképzelésükkel. Mért mé­regdrágák a korszerű felsze­relések, azonkívül minél több versenyre szeretnének eljut­ni, mindehhez pedig pénz kell. A hattagú kis csapat tíz napja Mohácson, a DRW dunai víakivételi műveinél dolgozik. Vincze Antal, a telep ve­zetője: — Fontos munkát vé­geznek nálunk ezek a fiata­lok. A vízkivételi műnek sok olyan kényes része van, ame­lyet rendszeresen kell tisztí­tani. Ezt csak speciális kép­zettségű szakemberek csinál­hatják. IJyen például a .két, víz alatti szívócsonk rendbe­tétele. Az építés óta nem volt tökéletesen kitisztítva a kivé­teli művet és a derítőt ösz- szekötő két, egyenként 800 milliméteres cső. A somogyi szakemberek rájöttek, hogy ha egy szerelőcsonkot kivesz­nek. végigmehetnek az egész vezetékrendszeren, s meg­tisztíthatják a lerakodott iszaptól, algáktól, kagylóktól. Az MHSZ könnyűbúvárjai jelenleg a vízkivételi aknát tisztítják. A mélységben ..Menyus” dolgozik. — A „Vontával” — nagy­nyomású készülékkel — mossa a lerakodott szennye­ződést — mondja a munka irányítója, a klub titkára, Balogh József. — Különös érzés lehet a magányosság ott a mélyben. Mi történik, ha véletlenül rosszul lesz a lent dolgozó Menyhárt István? — Az egyedüllét érzése ne­hezen szokható meg. Az e«»- ber általában csak akkor tudja leküzdeni, ha már hosszú évek óta végzi a bú­várok szép. de nehéz munká­ját. Az ilyen feladatokat csak az a társaság képes elvégez­ni, amelynek tagjai feltétle­nül bíznak egymásban. Isme­rik' egymás minden mozdula­tát, szokását, jelét, hanglejté­sét. A legkorszerűbb techni­kai berendezések segítik munkánkat: a klub jelenlegi állóeszköz-állománya megha­ladja az egymillió forintot. Hasonló felszerelésük az or-* szagban csak a győrieknek van. — Az elmúlt évekbe« több, ( néRgazdaságilag hasznos te­vékenységben vettek részt a klubtagok. — Rendszeresen dolgosunk szinte az ország minden ré­szért Véltünk már mentésben Kiskörén árvíz idején. Rend­szeresen hívnak bennünket különböző űrtaítalmd tároló­tartályok belső festéséhez, karbantartásához. Ha ezzel a munkával végeztünk, akkor a Kaposvári Húskombináthoz megyünk: egy víztároló me­dencének az aljáról távolít- juk el a lerakodott szennye - zödést. — Ezek szerint sok szak­mához kell érteniük. — Bizony jó, ha valakinek több szakmája van. Menyhárt Pista például, aki itt most az egy méter átmérőjű beszivó csöveiket tisztítja, a győri vízműnél dolgozik. Rodan László, aki biztosítja, marós. Fehér Sanyi autószerelő. Ko- vács János gépkocsivezető, ő a festés és mázolás szakem­bere. Van, aki a víz alatti hegesztéshez ért, jómagam a szerelvényezést szeretem a legjobban. — Milyen a klub utánpót­lása ? — Kaposváron javultak az edzéslehetőségeink, több pá­lyát biztosítanak számunkra az uszodában. Sok a tehetsé­ges fiatal, aki — ha van ben­ne kitartás és lelkesedés — eljuthat egyszer ilyen mun­kához is. A klubtitkár és Nagy Ist­ván műszaki vezető kivételé­vel a többiek mind a szabad idejükben munkálkodnak a mohácsi vízkivételi műnél. A szakállas, nagy darab fiatalember jókora súlyokkal a derekán mászik ki a hideg vízből. — Mennyit nyomnak ezek az ólomtömbök? — Több mint húsz kilót .— mondja. — Szükség van rá­juk, hiszen a „Voma” víz­ágyúnak olyan az ereje, hogy a parti köveket is eligazgat- hatom a segítségével. — Sohasem fél? — Bízunk egymásban, s a technika is sokszorosan biz­tosít bennünket. A telepvezető látható öröm­mel nézi a búvárok munká­ját. — Szorgalmasak, jól dol­goznak a fiatalok. Ez a vízki­vételt mű napi negyvenezer köbméter ívó- és ipari vízzel látja el Mohácsot, a környező településeket, s nagyban se­gíti Pécs ellátását is. Ha ná­lunk valami fennakadás len­ne, hamar megérezné mind­két város lakossága. Ezért nagy a jelentősége a búvárok segítségének. A kaposvári MHSZ búvárklub fiatal szak­emberei még egy hétig itt maradnak — ez alatt szeret­nének végezni az összes mun­kával. Körtési Zsolt Apáti Miklós A fekete gén titka — Igen. — Ki tette, ki tehette? — Egy új em­ber a harmadik ügynökségtől. Nyilván megtud­ták, hogy össze­dolgozunk, és at­tól féltek... — ... hogy a két ügynökség összefog ellenük, — Én is így — Nem bántom, de na­gyon akartam veled beszél­ni. Regen, nagyon régen sze­retnek veled .., — Tudom, hogy Bertram megindult... tudok min­dent . .. — Foxmanit is ? — Igen. gondolom. — így, mert így logikus. Kilián és Jones hosszan, boldogan nézik egymást. — Kilián ! Mit akar tál mondaná még? — Megúsztam volánul,. — Mát? — Bertram át világi tóttá arz agyamat. — Máriát is? — Igen. Jones idegesen járkál«« kezd . a szobában. — Szeretsz? — Es? — Igen. ■ — Tudod, hogy rám lőt­tek? — Megúsztam. — Hogyan? — Véletlenül. — Mégis? Hogyan? — Ö azt mondta, csak ar­ra volt kíváncsi, hogy sze­retek-e valakit.. ' — Ê»? — Hét persze, hogy sze­retek ... — Kit? — Téged. —Lilian és Jones megcsó­kolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. — Miért? — Reggelre a dokinál kell lennem. Addigra készülnek el az eredmények. — Miféle eredmények? — Átvilágíttattam Bert­ram agyát. — Ez remek! És beleegye­zett ? Vagy ... — Beleegyezett. — A marba... — Örülsz, szerelmem? — Igen. Nagyon boldog vagyok. Nélküled nagyon nehéz lenne. — A hírszerzés? — Nem. nemcsak a hír­szerzés „. Az élet. 57. Józisef és Mária feszült fi­gyelemmel hallgatja Fox- mant. — Röviden : arról van szó, hoey hosszas kísérletezés, Nem jó az íze, de iható a marcali víz Régi gondok, megoldási lehetőségek Az ivóvíz minősége első számú téma Marcaliban. A lakók arról hallanak, hogy ihatatlan, és — kinyitva a csapot. — azt tapasztalják, hogy erősen klóros. Mi tör­tént a marcali vízzel? Dr. Zoitai Nándor, a So­mogy megyei Köjál igazga­tóhelyettese laboratóriumi eredményekre alapozva mondja: nem jó ízű, de iha­tó a marcali víz. — Augusztus végén a Kö­jál szükségesnek tartotta, hogy a város különböző he­lyein mintát vegyen az ivó­vízvezetékből — folytatta tájékoztatóját az igazgatóhe­lyettes. — A laboratóriumi vizsgálat azt állapította meg, hogy a megengedhetőnél jó­val több baktérium van benne. Intézkedtünk, hogy a hálózatiban klórozzák és ez­zel fertőtlenítsék a vizet. Szeptember elején ismét vizsgálatot végeztünk: arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen eredménnyel járt a fertőtlenítés. A laboratóriu­mi eredmények némi javu­lásról tanúskodtak, de a mi­nőség még mindig nem volt elfogadható.1 Ezért előkészü­leteket tettünk arra, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat egyik speciális brigádja el­végezze az egész városi há­lózat fertőtlenítését. Ez a munka egynapos kiesést je­lentett volna a szolgáltatás­ban. Szeptember 17-én újabb mintavétel, majd laborató­riumi vizsgálat következett. Ennek eredménye alapján úgy ítéltük meg. hogy nincs szükség teljes fertőtlenítés­re: a víz — a folyamatos klórozás hatására — tovább javult, a. baktériumok.száma csökkent. Az a véleményünk, hogy a túlklórozással tovább javítható a minősége. Az igazgatóhelyettes véle­ménye is az, hogy ez a mód­szer csak tüneti kezelés. Végső megoldást csak akkor lehet várni, ha megszűnnek azok az okok. amelyek elő­idézik a baktériumok szapo­rodását a vezetékben. A Köjál — éppen a rossz minőségű víz miatt — nem adott engedélyt a város új gyermekélelmezési központ, jának megnyitására. (Az igaz. hogy több szakember véleménye szerint ez nincs összefüggésben a városi há­lózattal: valószínű építési törmelék maradt a kerítésen belül lefektetett vezetékben, és ez az oka a rossz labo­ratóriumi eredményeknek.) Tény viszont, hogy a gyere­kek otthon is azt a vizet isszák, amelyik a csapokból számtalan génsebészeti be­avatkozás után sikerült elő­állítani egy olyan kromoszó­ma-szerelvényt, amely az újszülött számára -azt' az in­formációt hordozza, hogy el­pusztítson mindent. Ez az egyetlen lehetősége az élő anyagnak, hogy örökké él­jen. — Igen, a professzor úr megcsinálta az Antikrisztust. Érted, édes Józsefem ? — Értem. Mária. Értem. Mégiscsak adj egy cigaret­tát ... —r Ugyan, József, miért akarsz ebben a történelmi pillanatban rágyújtani? — Mert ideges vagyok! Foxman föláll, József szá­mára egy szivardotoozt nyújt. — No, nem bánom.... de ez aztán tényleg az utolsó le­gyen ! — Igenis, Máriám! Milyen jó, milyen türelmes vagy! József rágyújt egy szivar­ra, pöfékel néhányat, majd elnyomja a szivart. — Nem is ízlik! Mit sze­rettem én ezen... — No, látod... (Folytatjuk.) folyik. Az is igaz, hogy a boltokban a klórozás óta megnőtt az ásványvízforga­lom. Marcaliban a városi há­lózat negyven kilométer hosszú és nyolc kútból ezen keresztül kétezer köbmétert szállítanak, tizenkétezer em­ber részére. A lakosság 90 százaléka vezetékes vizet fo­gyaszt. Miért ilyen a marcali víz? A kérdésre dr. Ress Zoltán, a városi tanács elnöke így felel : — A nyolc kút erősen va­sas vizet ad. A lakók ezt ab­ból veszik észre, hogy rozs­dásbarnán folyik a csapok­ból. Az íze sem jó és rá­adásul — nyáron — kevés iá. Közismert, hogy a Mar­calit ellátó nyolc kútból a vízzel együtt metán is érke­zik, emiatt lepedékes, gusz­tustalan. — Ezek nem a nyáron ke­letkezett gondok. — Ezek régi gondok, de a városnak még sohasem volt annyi pénze, hogy olyan komplex víztisztítót építsen a kutakhoz, amelynek be­rendezései kiszűrik a nagy­fokú szennyeződést. Pedig ez a sokféle szennyeződés leltehetően okozója a nyá­ron kialakult és máig tartó állapotnak, amelyhez az is hozzájárulhatott, hogy a vá­rosi vezetékhálózaton vannak utoavégek, ahonnan nem fő­kor, ha használják az ott lakók. A mostani állapot tehát a 4, hogy Marcalinak kevés a 'vize és az is rossz. A szorult helyzetben azon­ban nincs kapkodás: a város vízellátásáért is felelős sze­mélyek olyan megoldásokat keresnek, amelyek nemcsak a pillanatnyi gondot oldják meg, hanem hosszú távra biztosítják az ellátást. — Négy-öt új küt és egy víztisztító kellene Mai'cali- nak — folytatja a tanácsel­nök. — Van egy másik le­hetőség is a megoldásra : Marcali előbb vagy utóbb a balatoni regionális hálózat­ra csatlakozik, és ez hosszú távon biztosítja jó minőség­ben a növekvő igények ki­elégítését. Az lenne a leg­jobb, ha a tervezettnél ko­rábban megépülne a veze­ték, és jó minőségű viz ér­kezne a városba. Amíg erről vagy a má­sik megoldásról döntés szü­letik és megvalósul, addig marad a sűrű laboratóriumi ellenőrzés és — ha szükség' lesz rá — a klór. Közben azonban a víz mennyisége növekszik azzal, hogy jobban kihasználják a kutak kapacitását. Elkészült már a város tározója : ha a kiegészítő létesítmények, nyomáscsökkentő építése is befejeződik, a kutak éjszakai termelését nappalra tartalé­kolni tudják. lydk tovább a víz,* csak ak­Dr. Kereza Imre PIACI KORKÉP rr színek Az őszi színek váltak ural­kodóvá a tegnapi kaposvári hetipiacon. Újdonság ez al­kalommal a sütni való gesz­tenye volt. Jóllehet legalább tíz helyen kínálták, az áru­sok úgy gondolták, egyedül állnak újdonságukkal : 30 fo­rintot. kértek kilójáért és 25- öt kaptak. Egyre mosolygósabb az al­ma, kilónként tízért. A 4—6 forintosnak csupán az ára volt csábító. A sárgától a rozsdabarnáig ezernyi ár­nyalatban pompáztak a kör­tekupacok. A tízforintost már nem öntötték, hanem szemenként rakták a sza­tyorba. A szőlővé laszték a saszlával és a Zala gyöngyé­vel gazdagodott, miközben a vevők szegényebbek lettek 18 forinttal. Aszalt szilvát 4-ért mértek, a válogatott kilója 5—6 forint volt. A hajdani szegényes cse­megéből különlegesség lett : 8—10-ért fogyott a birs. Fa­nyarságban ezzel csupán a dinnyeárusok tekintete ver­senghetett. Ezúttal is ötért maradt a nyakukon. Szép őszibarack 18 forintért kap­ható. 10—12-ért 4s van ... Zöldségfélékből gazdag volt a választék, az egy-két hét előtti áruhegyek azon­ban egyre több helyen zsu­gorodnak kupacokká. Volt még 4 forintos lecsópaprika, a vajas kenyér mellé va­lóért viszont kétszer-három- szor ennyit kellett fizetni. A paradicsom- és a cse­resznyepaprika kilója to­vábbra is 18—20 forint. A paradicsom 5—6 forint. A 12 forintos csemege- uborkát és zöldbabot kíná­ló árusoknak csupán a ve­vők közönye jutott. Kapva- kaptak viszont a 8—9 forin­tos főző- és a 12 forintos lila hagymán. A fokhagyma ára csendesen tovább kú­szik fölfelé: 60 forint. A jó minőségű burgonya 5 forint. Kettővel olcsóbb a fejes káposzta kilója. Ugyan­ennyiért idézi a tavasz izeit egy fej saláta és égy csomó hónapos retek. 4 forintért kapható egy csomó vegyes zöldség. A vargánya ára változat­lan — 80 forint —, nem úgy a minősége. Ennyiért a kis­kereskedők szép sampinyont hoztak. A galambicát és <a vendelgombát 30-ért sem vitték. A baromfipiacot a kacsák uralták. 210-ért kelt el a so­kat látott példány. Egy ve- komydongájű tyúkpáros vég­ső ára 90 forint volt. A pe- csenyecsirke kilója 42 forint. Továbbra is 2 forint a tojás. Viszonylag olcsó a virág: egy szál kardvirágot vagy szép dáliát 3 forintért adtak, a szegfű szála 6 forint. Az Arany téri piacon ba- ropnfit nem kínáltak, ehe­lyett a vevőt nézték madár­nak. A szőlő helyenkénti 20 forintos, vagy a szilva 7 fo­rintos árát nem igazolta a minőség. A zöldségfélék ki­lónként átlagosan két fo­rinttal drágábbak voltak, mint a nagypiacon. B. F. A VOLÁN 13. SZ. VÁLLALAT szállítómunkásokat fölvesz Jelentkezni lehet a Szállítmányozási Kirendeltség vezetőjénél, Kaposvár, Vasútállomás. v4355ö)

Next

/
Oldalképek
Tartalom