Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

A hidak rn eg szállottja Utakkal összeforrott élet S afe ember élete csodála­tos. Észrevétlenül is él­nek közöttünk olyanok, akikről jó volna sokkal töb­bet tudni. Egy ilyen nagysze­rű életpálya néhány morzsá­ját gyűjtöttük össze egy de­rűs őszi hétköznapon Kapos­váron a Bajcsy-Zsilinszky titra egyik udvarra néző, ténnyel teh, célszerűen be­rendezett, lakályos szobájá­ban. KaroHny Márton nyug- jdíjas mérnöknél. A: falakon festmények. Alig van szabad négyzetcentimé- ter. Sok derűs tájkép, Kapos­vár már eltűnt utcái, egy saép leányportré, mediterrán temgeröböl ___ A dátumokból é s az aláírásból hamar ki­derül, hogy a házigazda alko­tásai. örül, ha fölfigyelnek iájuk, de azonnal szabadko­zik let — Sévi vagydt Mostet nawrósz. A magam szórakozá­sára festek, a családomnak őrzöm meg így a közös emlé­keket. A legtöbbször életem legnehezebb éveiben ültem a vászon elé; ez átsegített min­den gondon. A gyűjtemény még most is gazdagodik. S nemcsak ez maradt a nyugdíjas évekre : több mint negyven évig épí­tette az utakat, most történe­tüket kutatja. Könyvet írt és ír. Több megye , úttörténetét dolgozta föl. Humor a maka- d <1 mon eánű kötetét sokan olvashatták, derűje sokakat lebilincselt.. Most Komárom megye közlekedésének múlt­járól készít könyvet. Nevető­sen, Illyés Gyulától kölcsön­zött bölcsességgel figyelmez­tet: — Dolgozom. Nem tudom, mi lesz a következő. Az én koromban az embernek már nem időkategóriában, hanem feladatkategóriában kell gon­dolkoznia. A legújabb munkáktól szo- baátlónyi séták közben visz- szakanyarodunk a legrégeb­biekhez. Két tájkép Szé­kelyföldről, az életpályát meghatározó élményeket adó másik hazáról. Szót vált; magyarul fűzi a mondatokat, oly annyira m 1- gyaral, hogy nem értem. Ha- miskás mosollyal, csillogó szemmel oktat: „Persze, hogy nem érti, mert székelyül be­széltem.” Pedig nem tősgyö­keres erdélyi. Apja Iglón volt tanár, aztán Aradra ment, s onnan került Székelykeresz- túrra. Az unitárius gimnáziumban lett tanár az apa, a fiú pedig diák. Délután a Küküllőre jártak fürdeni a gimnazisták, a kisebb gyerekekkel és az idősebb if jakkal. Ilyen játé­kok, fürdőzések közben. is­merkedett meg Karoliny Márton egy mérnökkel, s döntött úgy, ő is az lesz. — Szegény volt a gimná­zium: állami támogatást ez a kis egyház nem kapott. A direktor leadott egy latinórát, aztán elment a földjére szán­tani. Az angoltanár délután cipész volt. így éltek. De ta­nítani azt tudtak! A végzős diák 1923-ban nem a budapesti műegyetem­re készült, Drezdában akart építészmérnöki oklevelet sze­rezni. Aztán mégis budapesti „koldusdiáteság” lett belőle és hídéprtő-mérhöki diploma. Magyarországtól nem tudott elszakadni. Bár akkor célsze­rűbb lett volna! Széke! ykeresztűrra még ma is vissza-visszatér. Fogyatko­zó kis közösségbe: a régi di­áktársakkal érettségi találko­zóra. Régebben ötévente gyűltek össze, most már, hogy túllépték a hetvenet, három­évenként találkoznak. Elláto­gatnak a Petőfi-sírhoz. A ke­resztúriak úgy tartják, a leg­nagyobb magyar költőt az ő temetőjükben hántolták el. Hiszik, ragaszkodnak ehhez. Bár tudományos cáfolat a le­gendáról már több is megje­lent, az ottaniak őrzik, ápol­ják azt a sirt. Mindennap friss virág van rajta. — Nem tudok elszakadni a hivatásomtól. Valahányszor Erdélyben járok, lesem, hogy mikor bukkan föl egy-egy útón. Ezek még többnyire SOMOGYI NÉPLAP öreg magyar emberek. Min­dig' az utón járnak, minden­ről tudnak. És örülnek, ha olyasvalakivel beszélhetnek, aki a szívükhöz nőtt utakat ismeri. Néhány évi kihagyás, kényszerű pénzkereső geodé- táskodás után 1930-ban ke­rült ki az ifjú mérnök a mű­egyetemről, és attól kezdve élete összeforrott a magyar utakkal, hidakkal. 152 híd tervezésében, építésében vett részt és több száz kilométer utat hagyott szerte Magyar- országon. A legszívesebben mindet fölsorolnám. De a kö­tetnyi élményanyagból csak a legemlékezetesebbek említé­sére hagy lehetőséget e szűk hely. Mindjárt az első — a Köz­lekedési és Kereskedelmi Mi­nisztériumban végzett — munka történelmünk egy da­rabja; az Árpád- és a PetőS- híd statikai számításai. Száz ifjú mérnök ült egy hatalmas alagsori teremben, és kézi számológéppel egy hónapig kereste sok-sok lépcsőben az építendő hidak erőjátékainak optimumát. Ma ezt egy szá­mítógép szinte percek alatt megcsinálja. Ezután a veszp­rémi viadukt — ez a ma is korszerű és minden turista által megcsodált völgyhíd — következett- Majd újabb és sokkal szomorúbb történe­lemdarab. — A- másocBSc bécsi döntés után eszeveszett és — mint a történelem igazolta — fölösle­ges munkába kezdtek straté­giai okok miatt az útépítők Kárpátalján. Az óriási he­gyek között építkeztünk, 24 völgyhídon dolgoztam. Ma persze ez az útvonal békésen jó célokat szolgál, A háború előtt és után is Szolnokon kapott fel­adatot Karoliny Már­ton. Az Alföldre a nősülés vezette, a Tiszánál még ma is korszerűnek számító „név­jegyet” tett le. — Unikum volt az ötszáz­méteres vasúti- fölüljáró fe­szített vasbeton szerkezete. Ezt többször szétbombázták és többször újjáépítettük. A felszabadulás után pedig a szolnoki közúti Tisza-híd építése következett. A bom­bázás helyett akkor infláció és éhség közepette építettük, sokszor félig megfagyva, az új demokratikus állam egyik első hídjait. S mielőtt „megérkeznénk" Somogyba, egy szabálytalan ugrás visszafelé: — Az átépítő munkája szolgálat. Minden ember szol­bet ott dolgozik, és.,, — Gratulálok. Fiú vagy lány? Vörös, szőke, barna, fekete? Milyen lesz? — Még nem tudjuk. 12 — Teljesen saját gyerek lesz? Csak úgy vaktában? — Igen. Vaktában. — Ezt nevezem! Hiába, a szerelem.,. — Hiába csúfoskodsz ve­lem. Igenis szeretem Erzsé­betet. — Ja igen. Akiből a gye­reked lesz... Ez érthető. — Akkor... megyünk? — Te is itt dolgozol? — Mái- megint kerdezel ... mindig csak kérdezel... igenis. Itt dolgozom, — Ajkkor mehetünk. — Együtt? — Igen. Miért ne? — És mit fog szólni Jones? — Semmit. Mit szólhatna. Tudja, hagy előtte is voltak férfiak à/, életemben. gálata. Ezt^akkor tudtam meg igazán, amikor a dél-borsodi nyílt ártér hét falujának me- nekülőútjait terveztük és épí­tettük. Ezek a falvak az út­építés előtt, sokszor hónapo­kig, külvilágtól elzárt szige­tek voltak ... A szolgálat újabb állomá­sai már megyénkhez kötik. Az újjászervezett, átalakuló hivatalok, vállalatok sok em­bert késztettek vándorlásra. Karoliny Márton is bekerült ebbe a körforgásba. Itt sem várták kisebb feladatok, mint másutt. Mai útjaink — a hatos, a hatvanhetes, a he­tes, a barcsi Dráva-híd, és még sorolhatnánk — tervező­je, kivitelezésének irányítója volt. A vállalatok, intézmé­nyek neve közben többször is változott. Végül a KPM Köz­úti Igazgatóságának főmérnö­keként ment nyugdíjba. — Öröm volt itt dolgozni. A korábbi munkák olyan tá­jakhoz kötöttek, ahol „sarko- sabb”, zárkózottabb, ride­gebb emberekkel találkoz­tam. Persze őket is nagyon megszerettem, de utánuk kü­lönös élmény volt a szeli- debb, lágyabb somogyiakkal barátságot kötni. ■ Űj hazám egyben az utolsó is: ide köt az, ahogyan munkánk nyo­mán, az utakkal a nagyobb érrendszer lüktetésébe beke­rülve város lett Barcs, Nagy­atád, Marcali, Siófok. S ez jobban „megbilincsel”, mint bármi más. Ezen a kétszobás tanácsi lakáson kívül úgy sincs semmim. Sikerült nem meggazdagodni — ezt szé­kelykeresztúri tanáraimtól kaptam útravalónak. És ez a „szegénység” inkább tesz so­mogyivá, mintha nagy há­zam. balatoni villám kötne röghöz. Újra hidakat, írtakat említ. Nemcsak jól szolgáló, de épí­tészeti szépségnek is kiváló műtárgyakat. Kár, hogy Ma­gyarországon nincs is olyan szokás, mint Olaszországban, ahol minden út, híd, alagút elején és végén bronztáhla őrzi az építők nevét. Az ő nevét tábla nélkül is őrzi az ország sok darabja. A z arany diploma átvéte­lekor öreg társaival együtt újra a műegye­temen ült. Azok gyűltek ott össze 1980 szeptemberében, akik övén-hat van év alatt megteremtették Magyarország úthálózatát. Megannyi csodálatos áet. Közülük egynek a morzsáit szerencsés krónákáskénrt most közreadhattam. Charlie-hoz sról. Charlie a fejét vakarja. — Baj van, Főnök. Nagy baj. — Igen? — Igen. A leadöt megtaL láttáim, a címzettet nem. — Hát akkor, mehetünk kapálni... — Dán, te mit keresel itt? —. ezt Charlie kérdezi. — Hoztam egy lyukkár- tyát. A Kék Pisztrángban találtam. Rajta van Mária vagy a fiújának az összes útvonala — Bánom is én a Kék Pisztrángot... Jól, beíüröd- t.ünk a Magnólia akcióval. Mindent tudnak rólunk. De nemcsak rólunk, az MGB- rői is. — Én a jövő hónaptól nem veszem föl a fizetésem — ez Charlie. — Én meg szakállt nö­vesztek — így Jones. — Van egy ötletem — mondja Lilian. — Hallgatunk, drágám — líSflár Péter — ®s utána? — Lilian ke­ményen szembe­— fordul Daranel, így mondja; — Utána nem. — A GénfoanJobcB? — Igen . Iliéivé, art aka­rom mondaná, hogy Enzsér Jones most éb­redezik. Mellette Charlie, Lilian és ■ Dan. Csend van, feszült, vá­rakozásién csend. Jones lassan magához tér. szépen együtt vagytok... Mi újság? — Jones kérdése elsősorban 0 Evente több ezer A megyei élelmiszeréllen- őrző és vegyvizsgáló intézet — rövidebb nevén: a „Mévi” — tevékenységét talán keve­sebben ismerik. Az igazgató, dr. Sarudi Imre azt mondta, ez azért van, mert észrevéte­leikkel a fogyasztó csak köz­vetve találkozik. — Mi elsősorban a terme­lő- és értékesítő üzemekkel, a vállalatokkal állunk kapcso­latban. Ellenőrizzük az élel­miszertörvény betartását a megye élelmiszerelőállító és -forgalmazó egységeméi, töb­bek között az atádi konzerv­gyárban, a húskombinátnál és a cukorgyárban. Az élel­miszergazdaság fejlődése megváltoztatta va követeimé-' nyékét is: ma már csak ér­dekességként említhtetők a negyvenes éveikben előfordult esetek, mint például a tejföl liszttel való „dúsítása”; Ilyen gondunk jó ideje nincs ... Most elsősorban az élelmi­szerek, valamint azok nyers- és adalékanyagainak minősé-, gét, vegyi sugárszennyezett­ségét vizsgálják. Foglalkoz­nak a növényi eredetű élel­miszerek mikrobiológiai ek lenőrzésével, vizsgálják az élelmiszerek csomagolását, a jelölési kötelezettség betartá­sát, az élelmiszeripari ter­mékek tárolási és szállítási körülményeit. Jones ingerült trőnfkus, te­hetetlen. — Csak kimegyek a szobából. — Miért? — Hogy ne halljak sem­mit. 's — Persze, a leadód... at­tól tartasz, hogy ... — Igen. Pontosan. Attól tartok, hogy nekem nem szabad tudnom semmiről. — Hát akkor... én nem is tudom... — Lillán só­hajt, töpreng. — Mindem esetre szeletnek; beszélni Foxmannal, a Génbank igazgatójával. Azt hiszem, az öreg átejtett minket, de alaposan. Átejtette Bertra- mot, engem, titeket, mind­nyájunkat. — Szerin tem is . .. — ezt Dán mondja. Megint lelkes. — Attól tartok, igazatok van. Attól tartok, hogy te- 1 hetetlenek vagyunk. Ha a harmadik ügynökség két ügynökség főnökeinek agyá­ból egyenesen veszi át az információkat, akkor nincs mát tenni. — Mégiscsak van egy öt­letem — mondja újra lel­kesen Lilian. — Nincs itt egy ólomkamra? Ahonnan nem jöhetnek, ki az agy hullámai ?_ — De van. — Jones föl­áll, előremegy. Kicsit ide ges. Járása hajlott, nagyon meg­viseltnek látszik. Megöre­gedett. Kinyit egy ajtót, a folyosó Végén. — Tessék, parancsoljatok. Mikor mindenki belépett, az ólomkamra ajtaja dör­dülve becsapódik — Tessék, Lilian. Hallga­tunk. (Folytatjuk.) vizsgálat Az intézet igazgatóhelyette­se, Várvizi Imre a tapaszta­latokról tájékoztatott: — Még mindig gondot okoznak az élelmiszeripari termékek jelzései: sokszor ol­vashatatlan a szavatosság le­járta vagy a csomagoláson egyáltalán nem tüntetik föl. Nagyon jó tapasztalataink vannak viszont az utóbbi idő­ben a Nagyatádi Konzerv­gyár termékeiről. Nem mond­ható el ugyanez a megyében forgalmazott üdítő italokról, és sok a gondunk a zöldség­félékkel is. A kaposvári intézet egyéb­ként cukoripari feladatokat is ellát: szakmai tanácsadó a minőségvédelmi kérdésekben. a radiológiai 1 aboratórimjHwa­rtt összesítik *• címzik az információkat, s javaslatait továbbítja a felügyeleti ha­tóságoknak és az iparági ver zetőknek. — Radiológiai vizsgálatod kai tizenhárom éve foglalko­zunk — mondja az igazgató. — Adatokat gyűjtünk a sza­badban termesztett zöldségfé­lékről, a szálas takarmányok­ról és különböző állati erede­tű termékekről, újabban a ta­lajról is. Egészségre káros sugárszintet eddig még nem észleltünk. Több új berendezést rs használnak itt a kutatók. Eb­ben az évben megkapják azt az atomabszorpciós készülé­ket, amellyel jobban kimu­tatható a nehézfémszennye­ződés. — Ha valamilyen minőségi hibát találunk, jelezzük az élelmiszer előállítójának és a forgalmazónak, ugyanakkor a felettes szerveknek is rend­szeresen adunk információ­kat. A hibaföltáró munkát sok esetben fegyelmi felelős­ségre vonás kezdeményezése vagy szabálysértési följelen­tés és követi. Huszonketten dolgoznak az intézetben korszerű berende­zésekkel. Évente több ezer mintát vizsgálnak. Technoló­giai ellenőrzést tavaly több mint félezer alkalommal tartottak — ez azt jelenti, hogy a megyében levő élel­miszerelőállító üzemeket évente átlag négy alkalom­mal ellenőrizték. A kereske­delmi és vendéglátó egysé­gekben tavaly 739 vizsgálatot végeztek. Az intézet kölcsö­nösen hasznos tudományos együttműködést alakított ki a Veszprémi Vegyipari Egye­tem analitikai, illetve a Bu­dapesti Műszaki Egyetem biokémiai és élelmiszertech­nológiai tanszékével, továbbá a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola központi laborató­riumával. Az élelmiszeranali­tikai, mikrobiológiai és mik- rotoxikológiai módszerfejlesz­tő munkát végezték közösen. Körtési Zsolt ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy — személy- és tehergépkocsi hűtők forrasztását, — személygépkocsi futómű ellenőrzést, beállítást, kerekek szerelését, kiegyensúlyozását, gumi vulkanizálást, lengéscsillapítók ellenőrzését, cseréjét, — személygépkocsi műszeres ellenőrzést és hibaelhárítást rövid határidőre vállalunk Kaposvári Vas-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet járműjavító és gumijavító részlegei Kaposvár, Achim András u. 8., 12—16. „ (43571) Ilyenkor a cukorgyár is bőven ad munkát. Szigorúbbak a követelmények

Next

/
Oldalképek
Tartalom