Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Zaitm Tbm Idövázlat A P*rt, a kert, a füstölgő szöllöheyyek, havazás kísér, inssza már nem megyek oda, hol végtelen békesség a nyár. Almom is havazik. Hóban ébredek. Füstölgő szőlőhegyek, a kert, a part i'ár akit szerettem, áll, arca zavart mert nem vár, csak idéz még a képzelet. Szíve gödréből valaki kikapart. A part, füstölgő szöllöhegyek, a kert. Napraforgó-idő. Hullanak a telt húsú körték. De nézd! Üresség éjlik ott, hol egykoron jövőnk menetelt. Falusi József Szilvafák, asszonyok Szilvafáina gyökereztek úgy a földbe, mint a közös kút előtt véletlenül találkozott asszonyok lába ragaszkodott a pihenéshez. A kontyuk is olyan volt: néha díszes, de legtöbbször dísztelen, és a hétköznapok fésűje, a szél igazgatta hajuk dús lombját A pletykájuk is olyan volt, mint a kert alatti szilvafáké, akik arról beszéltek, hogy a csöndes meggyfa beleszeretett a szomorúfűzbe s egy tavaszvégi hajnalon fehér virágkönnyeket sírt a szomorúfűz zöld hajába. Szorongás. Országh Lili festménye. Emberpár. Steiios Votsis ciprusi festő munkája. üy KÖNYVEK A személyiség alakulása Régi adósságot törleszt a Gondolat Könyvkiadó Gor­don W. Allport neves ame­rikai pszichológus „A szemé­lyiség alakulása” c. művé­nek megjelenésével. A! 1 port az ón. eklektikus szemólyi- ségielektan híve, s ez nem aranyira az egyes elméletek összevegyítésében, hanem szemléletében mutatkozik meg leginkább. Kétségtelen, hogy nem olyan eredeti, új elméleteket alkotó egyniség, mint pl. Freud. Jung vagy netán Szóndy Lipót, de men­tes azok óhatatlanul is egy­síkú szemléletétől. Az embe­ri pszichikum vizsgálata év­századok óta témája filozó- £usoknak, aratropológusoknak, sőt, nem kevés sarlatánnak, nem is beszélve a tudomány- tatán. ugyanakkor a társasá­gi életben gyors sikereket elérő tenyér jósoknak, grafo­lógusoknak, hogy csak a leg­ismertebbeket említsük. A l'lport könyve a szemé- lyiséglélektana elméletek és tudományos kutatások leg­szélesebb skáláját bemutató gyűjtemény. összegezésre törekszik, egybefoglalni mindazt a tudományos ered­ményt, saját elméletének vázám vonva, melyet rövi­den a személyiség egységé­nek gondolata fejez ki a legpontosabban. „A személyiség irányult­ságát. jellegét alapvetően a bensővé vált erkölcsi, politi­kai, ideológiai, világnézeti értékek határozzák meg. Amíg a tanulók nem isme­rik ezeket az értékeket, nem várhatjuk tőlük, hogy maga­tartásuk és tevékenységük folyamatában érvényesítsék azokat” — írja a könyve elé írt ajánló somiban Szebenyi Péterné. ,,Társadalmunk nor­mái középiskolások tudatá­ban” c. könyvében teszi köz­zé hat évig tartó vizsgálat- sorozatának eredményeit, megállapításait a szerző. El­ső részében az elvi kérdése­ket tisztázza, melyékkel ed­dig elsősorban a jogalkotás szempontjából csupán Pe- schka Vilmos és Szabó Im­re foglalkozott nálunk. Sze- benyiné a normatív, tehát jogi; valláserkölcsi stb. sza­bályozás társad a Imi-pedagó­giai problémáiról ad átfogó képet újszerű megvilágítás­ban. Több mint 100 ez.er középiskolás diák adott fe­leletet ideáltípusokról, élet- felfogásról, a társadalmi normákról, erkölcsről, etiká­ról, munkáról alkotott vagy kialakulóban lévő felfogásá­ról. A vizsgálatok alapján kialakult kép korántsem olyan rossz, mint gondolhat­nánk. Az értéknormák élén pl. a következő megfogalma­zások állnak: 1. Dolgozz szí­vesen és legjobb tudásod szerint! 2. Szeresd és tisz­teld szüléidét! 3. Egyeztesd össze egyéni érdekeidet a kisebb és nagyobb közössé­gek érdekeivel ! Rendkívül érdekes adattár, s elgondol­kodtató táblasor az, amelyet Szebenyi né konklúzióival az olvasó elé tár. Noha a' vizs­gálatot középiskolások kö­rében folytatta, a felméré­sek tanulságul szolgálhatnak nemcsak minden iskolatípus vonatkozásában, hanem tár­sadalmunk egésze számára is. Á SZUPERRÁGÁSZTÓ Még szegény, halhatatlan­ságban boldogult bóratóm, Örkény István figyelmezte­tett rá. hogy agárversenyen arra a versenykutyára taná­csos tenni, amelyik közvet­lenül indítás előtt, izgalmá­ban megkönnyebbül. Örkény mindenhez értett, és én meg­fogadtam a tanácsát. Mara­dék vagyonomat tettem fel egy olyan agárra, amelyik egy kobra hosszúságú kígyót eresztett ki magából, közvet­lenül a startpisztoly eldör- dülése előtt. Mondanom sem kell, vesztettem. Azóta szent gyűlölettel figyelem az angol agarversenyeket. Az elégtétel esztendők múltán érkezett, hír formá­jában. Baj van az agárver­senyeken. A fogadók amo­lyan szakszervezetbe tömö­rültek a fogadóirodák ellen, és csaknem meghiúsítják működésűket. Megjegyzem: az agárverse­nyeken nem az agár a fő­szereplő. Még csak nem is az árva műnyúl, melyet egy elektromos szerkezet húz el épp a szaladó és bizonyára jóhiszemű agár előtt. Ö is csak áldozat, miként mi, fo­gadok. A főszereplő itt a bookie, azaz a fogádóirodás. A kezében vagyunk, mert ö szabja meg az odds-okat. azt a tétet, melyet a befutó agárra fizet. Mondanom sem kell, hogy a tétek aránya még csak nem is a versenye­ken dől el, hiszen ott csu­pán a fogadók egy része van jelen. A bookie-nak orszá­gos a hálózata, telex, tele­fon, s minden egyéb ravasz elektronika áll a rendelkezé­sére, hogy több száz kilomé­terről is ellenőrizze az odds- okat, s ö egy komputer biz­tonságával határozza meg, hogy kedvenc agaram meny­nyit fizet a győzelem ese­tén. Így ment ez régen, így ment ez egy ideig. Egyszer azonban Rochester városá­ban a fogadók szakszerveze- 'e rádöbbent arra, hogy an az évnek egy-két narpja. mikor agárversenyt rendez­lek ugyan, de mindem köz­hivatal, így a telex- és tele­fonközpont is zárva tart. Nem tudhatja ilyenkor a bookie, mit fogadtak odaát, a szomszédos városban, csak azt tudja, mi történik a ver­senyen. így indult el Ro- chesterben két agár. Mind­kettő — ahogy a zöld gye­pen mondják — megpakolva, előzetesen lekötött odds-ok- kal. A bookie-k milliókat vesztettek és — ilyenek ezek — nem fizettek. A törvény a szerencsejátékból fenn­álló adósságot nem hajtja be: hiába jártak túl a boo­kie-k eszén a fogadók: a pénz ott cincog az ablakban. Idáig mindez technikai részlet. Az elbeszélés előké­szítése. Nagy poén követke­zik rá. Mit csináltak hát a foga­dók a bookie-kal, a/míkor azok nem fizettek? Előbb kérvényeztek és könyörög­tek. Amikor ez sem hasz­nált, egy apró kis szerhez — csodaszerhez — folyamod­lak, amely néhány cseppje megakadályozta a bookic-k irodainak működését. A szer neve: superqlue. Afféle univerzális ragasztó: fémet és fát és műanyagot egyaránt összecsirizel. A fo­gadók nem tettek mást, mint hogy ebből az új gumi- arabikumból belecsurgattak egy keveset a fogadóirodák ajtajának kulcslyukába. S a fogadóiroda egyszerűen nem tudott kinyitni. Hiába szer­veztek tüstént az irodák re­pülő lakatosbrigádot, nem boldogultak a csodaszerrel. S most, amire műnyúl, em­ber és agár együtt nem volt képes — meghátrálásra kényszerülnek a fogadóiro­dák. A bookie-kat legyőzte az emberi lelemény, ragasz­tó formájában. Keli-e még folytatnom, a példázatot? Mert a műnyúl, az agár és a bookie esete nyilvánvalóan az. Nem róluk van szó, hanem végül is a szuperragasztóról. Arról a csodaszerről, mely hivatalo­kat meghátrálásra kénysze­rít, eltöm bizonyos kulcslyu­kakat — egyszóval bosszuló álmaikról, melyeket az em­beri lelemény színez széppé, hogy a tisztességtelenséget megbüntesse. En a szuperragasztó híve leszek most már mindhalá- lig. Iiwgvéri Tnüiás A magyar tudomány arcképcsarnokából Benedek Pál akadémikus Ami azt illeti, kévés olyan akadémikusról tudunk, aki eredetileg újságíró szeretett volna lenni ... Márpedig Be­nedek Pál esetében ez történt. 1921-ben, Budapesten szüle­tett, édesapja kiskereskedő volt. Mikor fia bejelentette pályaválasztási szándékát, a szülői ellenvélemény így hangzott: „Előbb legyen va­lami tisztességes szakma a kezedben, fiam!” De mi le­gyen az? Akkoriban a kémia „konjunkturális tudomány­nak” számított, népszerű volt. Talán ezért választotta az if­jú a vegyészmérnöki szak­mát 1945-ben kapta meg mérnöki diplomáját a József nádor műegyetemen. Tulaj­donképpen nem voltak kuta­tói ambíciói, de egy véletlen mégis erre a pályára vitte: Varga József, a híres kémi­kus-professzor a Budapest felszabadításáért vívott har­cok során asszisztencia nélkül maradt, ki meghalt, ki elme­nekült munkatársai közül, és új embereket keresett kutató­munkájának folytatásához. Sok választása nem volt, de kéznél volt Benedek Pál, aki 1945. május 1-én kapta meg tanársegédi kinevezését. „Első tudományos megbíza­tásom az volt — meséli a hu­morérzékben nem szűkölködő professzor —, hogy ablakoz­zak be egy szobát. A kutatást az üveg felkutatása jelentet­te, a mérnöki munkát a mé­retre vágás és keretbe helye­zés ... De hát valahol végül is el kellett kezdeni a szak­mát”. 1950-ig dolgozott a buda­pesti műegyetemen, közben egy évre Párizsba küldte Var­ga, hogy tanulmányozza a kémia legújabb eredményeit, amelyektől a háborús évek­ben el volt zárva Magyaror­szág. 1950-ben féléves pártiskolá­ra került, utána az volt a kérdés: a Szabad Nép szer­kesztőségébe kerül újságíró­nak, vagy az akkor egyeszten- dős Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgozik tovább ? Veszprémbe került, és létre­hozta az új egyetem fizikai­kémiai tanszékét, amelyet tanszékvezető docensként irá­nyított. 15 évet töltött Veszp­rémben, 1957-től egyetemi ta­nárként. Kandidátusi címét az ötvenes évek végén szerezte, a hazai petrolkémiai ipar kezdetén, a folytonos üzemű gázkromatográfiáról írta ér­tekezését. 1960-ban már a ké­miai tudományok doktora a vegyipari műveletek „szabad­sági fokáról” irt disszertáció­jával. A hatvanas évek elején barátjával és kollégájával, László Antallal könyvet írtak a „Vegyészmérnöki tudomány alapjai” címmel. Ezt a ma­gyaron kívül orosz, német és francia nyelven is kiadták. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választot­ta levelező tagjává, székfog­lalójának címe ez volt: A mesterséges intelligencia a kémiai tudományokban. Ez már azt is jelzi, hogy időköz­be» ismét témát váltott: a hatvanas évek közepétől so­kat foglalkozott számítástech­nikával is. 1964-ben került el Veszprémből, egyszerre két helyre: az iparba, ahol egy olyan mérnöki irodát-vezetett, amelyben már 1968-tól kezd­ve foglalkoztak a számítás- technika vegyipari gyakorla­tával, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahod 1973-ban sikerült létrehoznia a kémiai kibernetikai labora­tóriumot, s ahol lehetőség nyílt önálló elméleti kutató­munkára. Kémiai kibernetika? Mi az tulajdonképpen? A kiberneti­ka általános irányításelméle­tet jelent, amelyben a számí­tógépeknek Is szerepük van. A kémiai kibernetikai labo­ratórium aiapnásakoi az volt a cél: hogyan lehet a számí­tástechnikát a kémiába, a ve­gyészmérnöki tudományba es gyakorlatba bevezetni ? Ma más Benedek professzor in­tenciója: olyan kémiai reak­ció-rendszerekkel foglalkozik, melyekben az irányítás infor­mációit nem hidraulikus vagy elektromos impulzusok közve­títik, hanem maga valamelyik résztvevő kémiai reakció- komponens az információhor­dozó. Benedek Pál professzor munkásságát a Munka Ér­demrenddel és kétszer akadé­miai díjjal ismerték el, az el­sőt a már említett könyvéért a másodikat azért a — mun­katársakkal írt — könyvért, amelyben arról van szó, ho­gyan lehet vegyipari üzemek működését számítástechnikai eszközökkel szimulálni. Ehhez kapcsolódik jelenlegi kutatási területe: állami megbízás alapján azt vizsgálja munka­társaival, hogyan lehet a ve­gyészmérnöki tervezést szá­mítógépekkel segíteni? Olyan programrendszert kívánnak kidolgozni, amely oktatási cé­lokra is használható. így a vegyészképzés egy sor isme* rete az elvontból számokban is kifejezhetővé, megfogható- vá válik. A vegyészképzés is­meretanyagának újragondolá­sa lehetővé teszi, hogy egy sor fölösleges részismeret kiszű­résével egymásra építsék az elsajátítandó tudnivalókat! A professzor azt feltételezi, hogy a számítgépes oktatás igény- bevételével a hallgatók köze­lebb tudnak kerülni a szak­mahoz. Benedek professzort mind­két gyermeke követte pályá­ján: 28 éves fia biokémikus, 26 éves lánya pedig biológus- mérnök, állattenyésztésben dolgozik. „Könnyű nekik — mondja —, hiszen már 5—S éves korukban egyetemre jártak, pontosabban szólva becsámborogtak egyetemi dolgozószobámba. És veszpré­mi otthonunkban mindig volt valaki kollégáim, vagy tanít­ványaim közül, zajlottak a szakmai beszélgetések és vi­ták. Természetes volt szá­mukra, hogy a világ kémiá­ból és kémikusokból áll.” Ha szabad ideje marad, mi­vel foglalkozik a kémián kí­vül? Szereti a színházat, ol­vassa a kortárs magyar iro­dalmat. Az újságírás iránti vonzalomból annyi maradt, hogy időről időre cikket Ír tudománypolitikáról, kutatás- szervezésről, amelyekből az­után „Örökzöld témák” cím­mel tavaly adott ki egy köte­tet az Akadémiai Kiadó. Vajon ennyi szakterületvál­tás után vált-e még egyszer? Másképp fogalmaz: „Igaz, hogy eddigi életutam szerte­ágazónak tűnik, de végül is az egész nem más, mint a ve­gyészmérnöki tudomány ala­pos körüljárása. Most arra készülök, hogy a körüljárás során szerzett tapasztalataim összegezésével megírjam a vegyészmérnöki tudomány rendszerelméleti felfogását”. üst. J. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom