Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Somogyi nyár a Balatonon és Barcson A Balaton partján ütötte föl sátrát a somogyi nyár kulturális élete. Emellett » Dráva menti Barcson rendeztek tartalmas programokat júliusban és augusztusban. A megye északi és déli határvidékétől beljebb keveset terveztek a művelődési házak, fantáziátlan, ötlettelen volt a kaposvári nyár. Takács Sándor, a siófoki Dél-balatoni Művelődési Központ igazgatója elégedetten summázta: — Kevesebb volt ugyan a Balatonon üdülő vendégek száma, de hálás közönség kísérte figyelemmel kulturális rendezvényeinket. Nőtt a balatoni nyár látogatottsága. Az előszezoni rendezvényekkel szemben nőtt az érdeklődés az augusztus végi, szeptember eleji üdülés iránt, tehát bátrabban lehet tervezni őszi rendezvényeket a jövő évtől. Az úgynevezett siófoki előszezoni színházi előadások júniusban még csupán a helyi lakosság érdeklődésére számíthattak. A balatoni rendezvények nyáron — úgy látszik — elérte az optimálisát; a tervszerűség és az összehangoltság nem szenvedett ugyan nagyobb csorbát, de még körültekintőbb szervezőmunkát igényel a jövő évi nyár. A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága jelentősen hozzájárult, hogy a folklór- rendezvények Számát emeljék — nyilván előzetes igényfölmérés alapján. Így színpadhoz és figyelmes, lelkes közönséghez jutottak a megye kiemelkedő táncegyüttesei, a Somogy, a BM Kaposvár, a Balaton Táncegyüttes. Siófokon — azt hiszem, már mondhatjuk — meghonosodott a dzsessz, néhány éve még húsz jegy sem kelt el a meghirdetett előadásra, az idén a Beloiannisz hajó esti dzsesszműsoraira átlag kétszázötvenen voltak kíváncsiak. Valószínű, nemcsak az egyre népszerűbb műfajnak köszönhető az érdeklődés, hanem annak is, hogy „kitalálták”, hová mennek szívesen az emberek dzsesszt hallgatni. Mondjunk mindjárt egy ellenkező példát is! A siófoki nyári gyermekrendezvények látogatottsága a vártnál kisebb volt. A művelődési központban csupán az esős déle- lőttökön nyüzsögtek a csillogó szemű kicsinyek, a napsütésben inkább a parton játszottak, a vízben lubickoltak. Ám hamarosan fölszabadult a városban a Krúdy- villa, ahol a helytörténeti múzeum, a zeneiskola mellett helyet kap az ifjúság is, és ott, az épület parkos környékén tartják a nyári gyermekrendezvényeket. Népszerűvé vált Baiatonföldváron a vidám gyermekvasárnap, amelynek a Siotour üdülőhelyi klubja volt a gazdája. A gyermek- és felnöttműsorok arányán lehet még javítani — a kicsinyek javára —, noha az elmúlt években egyre inkább gondolnak a szüleikkel érkező gyermekekre is a balatoni művelődési otthonok. Berénytől Siófokig hat tóparti településen rendeztek az idén kiállításokat: szemlátomást többet törődtek a vizuális kultúra terjesztésével. Somogy népművészetet bemutató értékes anyag látható az éledező balatonszemesi művelődési házbán, Berényben zalai vendég művész szerepelt. Fonyódon a Tungsram-üdülő- ben folytatódott a hagyományos kiállítássorozat. Boglár- lellén a bogiári kápolnákban az idén nem volt igazán jelentős, kiemelkedő bemutató: túlságosan egyhangúak voltak a kiállítások. Droppa Judit textilművész Boglárra tervezett és készített anyaga érdemelt csupán nagyobb figyelmet. Balatonlellén a Béke Művelődési Házban sikerrel mutatták be a vásárhelyi kerámiát, Siófokon a Dél-Balatoni Művelődési Központban három kiállítást tartanak nyaranta, az előszezonban történeti értékű anyaggal ismerkedhetnek meg a nézők — Halápi festészete a balatoni piktúra hagyományát elevenítette föl —, majd a karikatúrasorozattal folytatódott a program, végül a kortárs- művészefből kaptunk ízelítőt. Két fotókiállítás is helyet kapott a siófoki intézményben. Fontos feladat: a kiállítóterem profiljának kialakítása még vonzóbb tárlatokkal. Az idei könnyűzenei műsorok színvonala emelkedett. Az ŐRI szervezte előadásoknál figyelembe vették azt is, hogy nemcsak a tizenévesek hallgatják szívesen a szórakoztató zenét, hanem az idősebb korosztály is, és ennek, azt hiszem, semmi köze a most divatos, úgynevezett nosztalgiahullámhoz. A balatoni szabadtérik azonban elavultak, jelentős felújításra szorulnak, a nagyobb rendezvények látogatottsága indokolja a nézőtér bővítését is. Balatonföld- váron is gond a szabadtéri színpad rossz állapota, s ezen egyhamar — úgy látszik — nem lehet segíteni. A helyiek megegyeztek a Somogy megyei Moziüzemi Vállalattal és mozdítható színpadot építenek a földvári fedett kertmozi „vászna” elé. Mozi lesz a Siotour-klubban is. Nem szóltunk még a bog- lárlellei nyári színházról. Két előadást láthattunk a kellemes környezetben; a tavalyról ismert Paraszthamletet és a kaposvári stúdióelőadásban bemutatott Godót-ra várva című színművet. Az idén is nagy sikerrel játszott darabok iránti élénk érdeklődés szavatolja a bogiári szabadtéri színjátékok létjogosultságát, ám egyrészt változatosabb program, esetleg több társulat vendégszereplése és a Csiky Gergely Színház újító törekvése adhat végül is valódi garanciát a nyári színháznak a Balatonon. A jó propaganda sem hiányozhat a balatoni nyár rendezvényei mellől — ebben is példát adott a kaposvári társulat szervezőgárdája. A zenei esték központja továbbra is Kőröshegy, s igényes programot állított össze a Filharmónia az idei évadra is. Újabb központ is kialakulóban van, a szemesi postamúzeum udvarán. Tavaly három, az idén négy hangversenyt rendeztek. A megyei művelődési központ klasszikus zenét népszerűsítő rendezvényei azonban ki voltak téve az időjárás szeszélyének, így az első koncerten, a neves Liszt Zenekar műsorán csupán negyvenen voltak, ám a Camerata Hungarica jó időben kétszáz érdeklődő előtt játszott. A boglárlellei Régi muzsika kertje a fázós napokon szintén pangott, ám a kellemes nyári estén szívesen zarándokoltak a kápolnákhoz az üdülő vendégek. A kőröshegyi és a boglárlellei zenei rendezvények elsősorban a német nyaralókra vonzanak nagyobb hatást, a klasszikus zene iránt még kevés hazai érdeklődik. Ismerve a szabadtéri színpadok állapotát — a színpadok nagyságát — csupán kívánságként fogalmazhatjuk meg, hogy hiányoznak a Balaton partról a látványos zenei esték, az operaelőadások. A Dráva menti nyár egyhónapos programja figyelemre méltó volt. A folklór, a szomszédos jugoszláviai kapcsolatok ápolása, az országos rézfúvós kamarazenei tábor programja, kiállítások, nemzetiségi műsorok ötvözték a barcsiak kínálatát. Nem lehetünk tehát elégedetlenek az idei nyárral, azon viszont gondolkodni kell: miként lehetne arányosabb. Bel- ső-Somogyban nyáron csak uborka terem? Talán Marcali kivétel, ahol az amatőrtáborok leltek otthonukra és részben a balatoni műsorellátást is feladatuknak tekintették. Nem volna szerencsésebb, ha más településeket vennének célba? Ugyancsak érdemes a vizsgálatra: miért nem sikerült az idén sem tartalmasabb, változatosabb programmal ellátni a megyeszékhely lakosságát, esetleg ide vonzani másokat is rangosabb kínálattal? A kaposvári nyárral ugyan már foglalkoztunk lapunkban, a megyei képből sem hiányozhatnak a legfőbb megállapítások. Szentjakab sorsa még nem dőlt el. A Fonómunkás Kisszínpad ugyan hasznosíthatja a lehetőségeket, ám a technikai fölszerelés javítása az egyik legfontosabb teendő. Mert aligha kell lemondani Szentjakabról, csupán föl kellene fedezni! Az egyéni előadóestek kevésbé vonzóak, ezeket szívesen hallgatja meg a közönség az őszi és téli hónapokban a megyei könyvtárban. Látványosabb program, a közlekedés zavartalan biztosítása a kaposvári nyarat is „bearanyozhatja”. Horányi Barna A TANÚ Németh Lászlót látta vendégül Emléktábla örökíti meg Taboo, hogy a magyar irodalom egyik kortársi óriása, a* 1975-ben elhunyt Németh László ott járt. Néhány évvel ezelőtt kerestem egykori vendéglátóját, de Katona Piroska, annyi nemzedék tanára, igazgatónője már hazaköltözött Kecskemétre. Pedig erre a beszélgetésre a „somogyi i rodalomtörténet” érdekében bizony sort kellett volna Keríteni! S lám a véletlen — mindig váratlan — most kárpótolt; a Szennán időző kedves irodalombarát vállalkozott a nyilatkozó tanú szerepére. — Hogyan ismerte meg Németh Lászlót, Piroska néni? — Azt mondhatom, hogy a művei eszmélésemtől kezdve hatottak rám, tehát ismertem Németh Lászlót, anélkül, hogy találkoztunk volna. Gimnazistalány voltam Kecskeméten, ahol Németh László egy személyben írt és szerkesztett folyóirata, a Tanú megjelent 1932-ben. Az Első Kecskeméti Nyomda vezetője, Tóth László adta ki. Ez a szülővárosomban megjelent folyóirat irányt szabott, szinte életprogramot adott nekem. Figyeltem, vártam az újabb Németh László-könyveket budapesti tanárkodásom idején, ahol egyházi iskolában tanítottam. de amikor véglegesíteni kellett volna, s fizetést emelni, továbbadtak rajtam .. S később is, a kaposvári fiúgimnáziumban, majd a leánygimnázium igazgatójaként. Barátnőm. Herényi Ká- rolyné révén találkoztam személyesen is Némethiéi: ez •1937-ben volt, az utolsó Tanú, a Bűn, a Medve utcai polgári és a Kocsik szeptemberben megjelenésének évében. — Egy elfeledett, figyelmesebb utókorra érdemes írónő. Bohuniczky Szeji nyugtalan embernek írja le Németh Szoborparkkal bővül a szentendrei Kerényi Múzeum A felszabadulás utáni időszak egyik legjelentősebb szobrász- művészének állít emléket a Kerényi Múzeum. A két évvel ezelőtt felavatott emlékmúzeum a közeljövőben szoborparkkal bővül, a parkosítás során a művész több nagyméretű szobrát helyezik itt el. Múzeum és kö A múzeumok egyre nagyobb szerepet játszanak a közművelődésben. Az alapvető, hagyományos múzeumi funkció — a műtárgyak bemutatása — a mellett közvetlenebb kapcsolatot teremtenek, különböző közönségrétegekkel, más művészeti ágakkal együtt, új bemutatási formákat találnak. A múzeumok sajátos lehetőségeire épülő közművelődés természetesen a kiállításokhoz kapcsolódik. Tavaly 659 állandó, 800 időszaki és 677 vándorkiállítás várta a látogatókat, akik összesen 17 millióan voltak. A legtöbben — nyilván a hazai és a külföldi turistaforgalomnak köszönhetően — augusztusban jártak múzeumokban. De mái' áprilistól szeptemberig is igen magas volt a látogatottság — havonta egymillió! E számok, adatok arról tanúskodnak, hogy a Közönség megtalálta — megtalálja a ' múzeumokban a művelődési, szórakozási lehetőséget Egyre I több családban, iskolai es I munkahelyi közösségben program a közös tárlatlátogatás. Egy-egy nagy hírű múzeumi gyűjteményért, vagy érdekesnek ígérkező időszaki kiállításért még útra kelni, más városba, községbe utazni is hajlandók az emberek. A múzeumokban ma már nemcsak képet, szobrot, iparművészeti tárgyat, történelmi és egyéb dokumentumot lathat az érdeklődő. Előadásokat hallgathat, műsoros-irodalmi, zenei rendezvényeket! vehet részt. Elmélyedhet egy- egy speciális téma tudományos kutatásának eredményeiben. Pályázaton, vetélkedőn, versenyeken való részvétellel aktívan bekapcsolódhat a múzeumi ismeretterjesztő munkába. A múzeumi műhelyprogramok a „szakmai titkok”-ra derítenek fényt. A tárlatvezetés szinte múzeumi alapszolgáltatás. A csoportos látogatóknak a fele tavaly részesült is tárlatvezetésben. Egyes múzeumokban az anyag ilyenfajta bemutatásának speciális formáit i* kialakították Győrben. Szolnokon, Szekszárdim a szocialista brigádoknak, Szombathelyen es a fővarosban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a családos látogatóknak szóló tárlatvezeteseket tartanak. Népszerűek a vezetést más programokkal kiegészítő rendezvények. A Magyar Nemzeti Múzeum-beü szabad szombat, a szombathelyi múzeumokban a szocialis- tabrigád-nap, a kecskeméti Katona József Múzeumban a múzeumkertí nyári esték vagy vetélkedőre felkészítő foglalkozások — a pécsi; a szegedi, a debreceni, az egri, a gyöngyösi, a békéscsabai, a szombathelyi, a simontornyai múzeumokban. Irodalmi, színházi bemutató sorozat volt vagy lesz az idén is Gor- siumban, Egerben, Gyulán, Tatán. Folytatják a Magyar Nemzeti Galéria es a Munkásmozgalmi Múzeum zenei rendezvényeit. A borsodi múzeumokban a Zene a képtárban. Hajdú-Bihar megyében a Múzeumi mozi sorozatokat. Baráti körökbe gyűjtik múzeumaink a munkájuk iráni intenziven érdeklődőket Megújultak és eredményesen működnek a Bécs-K.iskun. a Békés, a Borsod, a Fejér, a Komárom, a Nógrád, a Somogy, a Szabolcs, a Tolna és a Veszprém megyei .múzeumok baráti körei. Előadások, kirándulások, gyűjtőakciók kapcsolódnak tevékenységükhöz — sa múzeumi munkái jól ismerő résztvevők segítő társadalmi bázist nyújtanak a múzeumoknak is. A legtöbb múzeumban jól kihasználják a szellemi és anyagi kapacitásukat. A társadalom széles, egyre szélesebb rétegeit ismertetik meg nemzeti kincseinkkel, múzeumi értekeinkkel. A megosztott élmény, a közösen fölfedezett látnivaló többet ad. mint az egyszeri, esetleges program. A kiállítás, a múzeumi hangverseny, a témához kapcsolódó irodalmi, történelmi előadás, amelyről a családban, a munkahelyen beszélni, vitázni lehet, a vetélkedők, amelyek a játék és az ismeretszerzés örömet kapcsolják össze, maradandó kulturális élménnyel ajándékozzák meg a résztvevőt, s részvételre indítják a közömbös; így lesz társadalmi eseménnyé, ünneppé egy-egv tárlat megnyitása. fontos programma egy-egy múzeum [ölkeresése. Kádár Málta Lászlót, mint aki mindig sajnálja a masokra fordított időt, hogy addig nem írhat... Ilyen volt? — Én végtelenül kedves, eredendően figyelmes és szerény embernek ismertem meg. Ez az ismeretség egyébként 1964-ben újult fel, amikor Kerényi Károlyné — Magda barátnőm — külhoni folyóiratokat küldött Svájcból, lefordított Németh-írá- sokkal. Akkor már Tabun dolgoztam: innen mentem át vicinálissal, hajóval, autóbusszal Sajkódra, ahol a Nemeth családnak nyaralóia volt. Ebből a látogatásból több látogatás lett; 73-ban például ott töltöttem a nyarat, 74-ben egy hetet éltem a környezetében. Noha már a hatvanas években körülkerítette, fenyegette a betegség, c türelemmel viselte azt. Órákig lehetett beszélgetni vele az irodalomról, társadalmi kérdésekről. Az a sajkódi ház egy kis irodalmi központ volt Déry Tibor, Passuth László, Borsos Miklós gyakran megfordult ott, tehát azok. akik az északi parton éltek nyaranta. Sajnos Illyésekkel nem találkoztam, pedig Flóra asszonyról sokat mesélt Németh László: az Irgalom című regényének kedves nőalakját, Ágnest róla mintázta, messze sugárzó emberségerői . . . Még Flóra horgolt sapkáját is „áttette” a regénybeli Kertész Ágnes fejére. Természetesen, mint minden kedves figurájába, ebbe is elsősorban saját magát írta bele. Ha Katona József joggal mondta, hogy „Bánk én vagyok!”, akkor Németh sem beszélt ..jogtalanul” arról, hogy Kárász Nelli, Égető Eszter. Kertész Ágnes valamiképpen ö! — Miként Flaubert sem tagadta az „azonosságot” Bova- rynéval ... Hogyan teltek a sajkódi napok? — Csodálatos akaratereje volt: betegen is dolgozott. Így hozta „tető alá” az Irgalmat, színműveit stb. Utolsó, 71-es agyvérzése után szinte a nulla pontról kellett újraépítenie magát: beszélni, írni tanult ismét. Írás—olvasás gyakorlatokat végezhettem vele. Idegen nyelvű ismeretei is „visz- szatértek”. Olaszul olvastam fel (magyar—latin-r-olasz szakot végeztem, pedagógiából doktoráltam), s tanúja lehettem annak a csodának, hogyan győz a körülményeken. Kezdte újraolvasva összerendezni életművét. Emlékszem, elégedetlen volt az Alsóváros! búcsú című művével. Az Ember és szerep saját példánya pedig eltűnt a háborúban. László-napra én vittem ajándékba neki egyet e munkájából. — Ilyen előzmények in.an került sor a tabi látogatása. Hogyan történt? — Németh Lászlóék kiváncsiak lettek erre a somogyi nagyközségre, sokat: beszéltem nekik róla. Hatvanhat március végén látogattak meg. „inkognitóban.” Megmutattam nekik Tabot, ő kicsit ismerkedett a településsel. A következő évben váratlanul ismét eljöttek. Sajnos nem voltam otthon, így nem találkozhattunk. Ellának, a feleségének csodálója vagyok: úgy gondolom, az ő személyisége szinte inspirálója lehetett a műveknek. Tökéletesen egészítették ki egymást. Katona Piroska azóta is részese minden némethi színmű bemutatójának. Alkalma volt összehasonlítani a Nemzeti Színház-beli VII. Gergelyt a kecskemétivel. Nemrégiben pedig a Húsz Jánost látta; nagyon elégedett Zsám- béki Gábor rendezésével. — Tabon járt-e Piroska néni azóta, hogy 1969-ben nyugdíjba ment? — Igen, az emléktábla avatásakor. A tabi, kaposvári eseményekre mindig odafigyelek, ha televíziót nezek vagy újságot olvasok. Szívemnek kedves tanítványok élnek ott. . . Leskó László SOMOGYI NÉPLAP
