Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Szabad rendelkezési jövedelem raw ■*** , J3*iiS0MMtj * tea ’ tgSnye-: LnktMB mértem mtexfig ke­vés. AMm azonban. bogy alapvrtS szükségleteinket kurtéertfaessift, elegendő. Ezete * «BÜfcségjtetek — ra- ' amtete bizony«« segefc — jövedelmünk nagy részéé fölemésztik. Marad visaortt egy bizonyos pénz­összeg — családtagonként, ogyéneEéoént erősen eltérő sumrna e* —, amelynek föü- használásárA belátásunk — igónyeinfc, kedvünk, érdek­lődésünk stb. — alapján dönthetünk. A forintnak ezt a résszé* nevezik szabad ren­delkezésű jövedelemnek. Nagyon egyszerű példával élve: a Kovács család havi jövedelme tízezer íorint. Eb­ből először — lévén törvény­tisztelő állampolgárok — az el n«m kerülhető kiadásokat róják le; a lakbért, az adót a szerény hétvégi telek és rázacsiksa, valamint a gépko­csi után, azután befizetik az DTP-hitel törlesztésének észletét, amelynek fejében x gyerekek szobájában ott all az új bútor. Ezeknek a eladásoknak az egyik cso­portja — a lakbér, az adó — nem szabadon választott; illami rendelkezések teljesí­tése. A másik csoport azon­ban — az adó a hétvégi ház, í gépkocsi után a hiteltör- yjztés — egy korább« saját víhatározásból született dön­ti« követkeeménye, most inár kötelesség formájában megjelenve. Kovácséfc ezzel még nem értek a kivonás, az osztás végére, hiszen enni kell, gázt, villanyt fizetni, tisztí- tószenefcet venni és így to­vább. Üjabb, ugyan már nason kötelező jellegű, mert például az élelmiszerkiadá- snk összege család ónkén* erősen különbözik, de állan­dóan ismétlődő, elkerülhe­tetlen kiadósok ezek, s le­kötik a jövedelem további részét Ami most már mind­ezeken felül fennmarad Ko- ' ' ácséknál — mondjuk hasd ’'étezer forint aaaaz a teljes IwséM húsz százaléka —; az a szabad rendelkezésű jövedelem. Azért szabad rendéHkezé- rtí ez a rész; mert saját be­látása szerint dönt a család arról, hogy mire fordítsa. Gyűjfcsék-e új tv-készülék- re, külföldi utazásra, a gép­kocsi majdani cseréjére, ve­gyenek-e a nagyfiúnak ci­pőt, vagy inkább a kislány­nak a maga kinézte indiai pamutruhát esetleg Kovács- né óhajait kellene méltá­nyolni, a már-már halaszt­hatatlan ágyneművásárlás érdekében ? Érdekes és jellemző mó­don az emberek egy része — s éppen nem a keveset keresők — azért tartja jö­vedelmét kicsinynek, mert korábban hozott döntései fölemésztik forintjait. A hi­teltörlesztés, a gépkocsi tar­tás, a nagy értékű tartós fo­gyasztási cikk, a külföldi utazás az illető szemében kizárólag költségként jele­nik meg, s elfeledkezik azok életkörülményeit javí­tó — életszínvonala* növelő — hatásáról. Csakis azt hangoztatja, hogy mire kifi­zeti a kötelezőt, alig vagy egyáltalán nem marad sza­bad rendelkezésű pénze. Az ilyen és hasonló esetek ar­ra mutatnak, hogy a jöve­delmek értékelése — s a kü­lönböző kiadási csoportok egymáshoz viszonyított ará­nyának megítélése — megle­hetősen szubjektív mozza­natok sorozatából álL Különböző számítások és becslések szerint a szabad rendelkezésű jövedelemhá­nyad tág határok — az öez- szes jövedelem három és hatvan százaléka — között mozog, ráadásul gyakran változik, mert hiszen a fize­tésemelés éppúgy befolyá­solja, mint a kereskedők és az eltartottak aránya a csa­ládban stb. Ennek a jövede­lemrésznek az aránya a bérből élő családoknál mos­tanában átlagosan 15 és 20 százalék között helyezkedik el, figyelemmel a kötelező, fUetve az állandó kiadások emelkedésére. Kézenfekvő: ha emelked­nek a kötelező és az el nem kerülhető állandó kiadások, akkor zsugorodik a szabad rendelkezésű jövedelem, ha a jövedelmek változatlanok maradtak. A reagálás erre sokféle lehet. Így például a kiadási szerkezet módosítá­sa — az olcsóbb élelmisze­rek keresletének emelkedé­se, az iparcikkvásárlások csökkentése —, a megtakarí­tások mérséklése, vagy — és — a munkajövedelmek növelése, de csakis a ‘tár­sadalom számára értékesebb teljesítmény fejében. Talán fölösleges is leírni: hosz- szú távon ez az utóbbi az egyedül járható — a közér­deknek és az egyéni érde­keknek egyaránt eleget- tevő — út a jövedelemnek, s azon belül a szabadon föl­használható forintok gyara­pítására. Veress Tamás Egy izmosodó alágazat képviseletében Gazdasági társaság erősíti a kefeipar piaci pozícióit Hét vállalat és három szövetkezet részvételével a múlt hónap végén megala­kult a Kefe-, Ecset- és Sep­rűipari Gazdasági Társaság. Ez a továbbiakban a Köny- nyűipaxi Minisztérium ága­zati felügyelete alá tartozik majd. — Ml az előtörténete a tíz céget tömörítő szervezet lét­rejöttének? — kérdeztem Szilvást Józsefet, a Kapos­vári Kefe- és Műanyagipari Vállalat igazgatóját, aki egyben a gazdasági társaság igazgató tanácsának elnöke is. — Az előzményekhez tar­tozik, hogy egységes szak­mai irányító szervezete nem volt ennek az iparnak, hol­ott csupa olyan cikket gyártunk, amely a minden­ha pi élethez feltétlenül szükséges. A súrolókefétól a művészecsetig, a műszaki kefétől az autómosók mű­anyag száljáig terjed ez a rendkívül széles gyártmány- skála. A gazdasági társaság megalakulása tízéves küzde­nem eredménye. Ebben az iparban sohasem volt egy­ség. A konkurrencia miatt nem kerülhettek közel egy­máshoz a cégek. Korábban is voltak kísérletek a szak­mában dolgozók egy tábor­ba hozására. Ez most szük­ségszerűen megvalósult. — Milyen gazdasági kényszer váltotta ki ezt a lépést? — Az, hogy egységesen kell fellépni a külföldi pia­cokon, az alapanyag-beszer­zésben és az áruértékesítés­ben egyaránt. A vállalatok megosztottsága a külpiaci árakat illetően ezután meg­szűnik. Elkerülhetővé vál­nak a szükségtelen, párhu­zamos beruházások. Dobrot- ka László könnyűipari mi­niszterhelyettes augusztus 29-én vállalatunknál tartott értekezletet, és ezen a tíz Csőd és megállapodás Nehézségek a kesztyűpiacon Csődöt ’ jelentett az az osztrák cég, amelyik a Pé­csi Kesztyű- és Bőrdíszmű­ipari Szövetkezettől a legna­gyobb szállítmányokat szok­ta megrendel™. A csőd miatt a szövetkezet fonyódi telepén nyolcvanezer helyett csak negyvenezer pár sí- kesztyűt készítenek ennek a cégnek. Nem húzta ki őket a csávából az sem, hogy két újabb bérmunkára* kaptak megbízást két NSZK-beü vállalattól. Így is körülbe­lül 25 ezer páros megrende­lés hiányuk volt. Némileg ellensúlyozza a kisebb bevételt az, hogy a kesztyűdivat változott, egy­re igényesebb, bonyolultabb munkát igénylő, és ezért drágább kesztyűiket kell ké­szíteniük. SOMOGYI KRÓNIKÁJA A meteorológiai ős* első ’"•te az első „emberes” hó- íup kezdete. Nem kis sajná­latunkra a természet „komo­lyan vette” ezt a naptári for­dulót — sőt túlkomolyan —, s a szokottnál Hidegebb reg­gelek máris pulóvert paran­csoltak ránk. Hétfőn feltárták kapuikat az iskolák, a szép, ezerszínű vakáció után újra kezdődött a felelősségteljes munka. Ne:n csupán azon volt mér­hető a tanévkezdés, hogy egy csapásra megteltek az utcák diákokkal, hanem jó néhány üzlet forgalma is fellendült. A Somogy Áruházban szinte sorba álltak tornacipőért, és a papír-írószer boltokban is érzékeltették: nem minden diák volt előrelátó. Vagy ta­lán csak most derült ki, mi mindenre van még szükség pótlólag. A szeptemberhez nemcsak az ősz, a tanévkezdés kapcso­lódik, hanem hagyomány, hogy a világ békeszerető erői fokozott mértékben juttatják kifejezésre békevágyukat. Annak idején szeptember el­sején kezdődött és egy hat évvel későbbi szeptember másodikén ért véget az em­beriség legpusztítóbb háború­ja, ötvenmillió ember halálát, tengernyi szenvedést zúdítva a világra. Ehhez a gyászfeke­te mementóhoz kapcsolódik hagyományösan az őszi szoli­daritási akciósorozat, mely alkalmat, nyújt a magyar dol­gozóknak, hogy a legkülön­bözőbb formákban juttassák kifejezésre békevágyukat, iti- t er u acionalisU szolt dari tás u ­kát Megyénkben a Volán 13. számú Vállalatánál tartott nagygyűléssel kezdődött a különböző gyűlések, találko­zók sorozata. Városainkban, falvainkban a legszélesebb rétegek váltanak szót bonyo­lult nemzetközi helyzetről, találkoznak a szocialista or­szágok képviselőivel, megem­lékeznek a leszerelési világ­nap jelentőségéről, az ENSZ napjáról. Több mint kéthetes nyitva- tartás után bezárta kapuit a héten a 69. OMÉK. A díjki­osztó ünnepségen számos arany-, ezüst- és bronzérem, elismerő oklevél jutott a so­mogyi kiállítóknak, ám a .je­lentős fórum igazi értékére a holnap ad választ: miként hasznosítja megyénk agrar- agazala a sok értékes, uj is­meretanyagot. Vannak mód­szerek, eljárások, melyek hosszú távra szólnak, beveze­tésük, alkalmazásuk a jövő feladata, de szép számmal adott a kiállítás olyan isme­retanyagot is, melyet már most, az egyre sokasodó őszi tennivalók során lehet hasz­nosítani. Mert napról napra több a munka a földeken, szedik a burgonyát, nőnek a silótakarmány-kazlak, talaj­munkáló gepek készítik az ágyat a jövő évi kenyérnek. Szüretelik a csemegeszőlőt, a gyümölcsösökben megkezdő­dött a korai almafajták szü­retelése. A vései száz hektár almásban ezen a héten há­romszáz diák is hozzálátott, hogy segítsen a szövetkezet dolgozóinak a nagy értékű gyümölcs beta karftnsá bin. Ebben a szövetkezetben a napokban kezdte el a nagy- kanizsai sörgyár tíz szerelője az itt létesülő palackozóüzem gépeinek beszerelését. A terv szerint november 7-én indul a próbagyártás, ötven asz- szony két műszakban ezeröt­száz üvegei palackoz majd óránként. Másfél, kéthónapos lemara­dás mutatkozik Kaposváron a Zaranyi lakótelep építésé­ben, és folyamatos gyors munkára van szükség ahhoz, hogy az év végéig elkészül­jön a Damjanich utcai két­száz fős óvoda ,— állapította meg a Kaposvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága e héten tartott ülésen, ahol többek között számba vették a költségvetési és fejlesztési alap első félévi felhasználá­sának tapasztalatait. A testü­let megvitatta és elfogadta azokat a legfontosabb fel­adatokat, amelyeket a tervek teljesítése érdekében az év hátralevő hónapjaiban el kell végezni. Kaposvárral és a termé­szeti szépségükben különösen gazdag Zsebevei ismerkedtek barom napon keresztül a ha­zai és néhány szomszédos or­szág természetjáró eszperan- listái. A nemzetközi eszpe­rantó szövetség a somogyi eszperanlóklub kezdemenye- zésére itt rendezte meg őszi vándortáborát, a szép túrák mellett értékes, nasinos prog­ramot nyújtva a részvevők­nek. Vörös Marta Az első félévben a csőddel küszködő ausztriai partner­rel együtt keresték a megoldást, ök is engedtek, a szövet­kezet is engedett, és a kompromisz- szum eredménye lehet az, hogy jö­vőre a bajból kilá­balva az osztrákok újra biztos meg­rendelők lehetnek. Ám az 1980-as ter­melésen ez már nem segít. Az év eiején pangás volt, munka híján több­ször kényszersza­badságra mentek a dolgozók. Most vi­szont — a létre­jött megállapodás és a két új meg­rendelés folytán — nagy hajtás va«, torlódott a munka. őssze­A kesztyűpiac egyébként sem mondható rózsásnak. A sizes ugyan továbbra is tö­megsport a havas országok­ban, ám az emberek „oda­át” is jobban, meggondol­ják, hogy hány kesztyűt szaggatnak el, avagy meg­tartják a divatjamúlt, de még használható régit. így kevesebbet lehet eladni. A síkesztyú ugyanis nem olcsó mulatság, az egyszerűbbek 60 márkáért kelnek el, a drágábbak kilencvenért, de van még ennél is borsosabb árú. Elmúlt már az az ldö, amikor a téli olimpia sporto­lóinak készítették Fonyódon a kesztyűket, és alig győz­ték teljesíteni a megrende­léseké*. Ezért a szövetkezet a korábbi Vevők megtartá­sán kívül egyéb tervekkel is foglalkozik. Keresik a megoldást arra, hogy a ne­hezebb körülmények között miként lehetne még kedve­zőbben exportálni , a kesz­tyűt cég képviselői kinyilvánítot­ták szándékukat a társaság létrehozására. Elfogadták a szerződést is. Ennek alapjan a Kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat lett a gazdasági társaság gazdája, vagy divatos szóval geszto­ra. — Milyen feladatok vár­nak majd a gazdasági tár­saságra ? — Az együttműködés, a közös fellépés nagyon sokfé­le területre vonatkozik. Csak a leglényegesebbeket emlí­tem. Ilyen a rendszeres in­formációadás, az anyagbe­szerzés közös megszervezése, a munka- és üzemszervezé­si eljárások átadása, m tech­nikai segélynyújtás, az egy­séges szabványok kialakítá­sa, a szakmunkás- és szak­mai továbbképzés, a részle­ges ügyvitelgépesítésben va­ló részvétel, a műszaki do­kumentációs központ létre­hozása, az importanyagok beszerzésének összehangolá­sa. Rendkívül fontos szá­munkra az exporttermeles piaci infanmáci óinak meg­szerzése, a külföldi tapaszta­latcsere. Enélkül nagyon ne­hézzé válik a gépbeszerzes, es az új termékekről való tájékozódás. Tervezzük to­vábbá, hogy közösen ve­szünk részt a hazai és a kül­földi kiállításokon, vásáro­kon. Lehetővé válik az újí­tások ei terjesztése a társa­ság tagjai között. Kölcsönö­sen tájékozódhatunk- egy­más fölös, mások számára esetleg jól hasznosítható készleteiről. — Milyen erős a társaság? — A tíz cég mintegy há­rom és fél ezer dolgozót foglalkoztat. Erejére jellem­ző, hogy az éves termelési érték egy milliárd-kétszáz- millió forint körül van. A társaság profiljába tartozó termékek forgalma ennek mintegy a fele. Hosszú tá­von közös vállalkozások in­dítását tervezzük. Ez termé­szetesen a társaság eredmé­nyességétől függ. A munka jó összehangolása, a koope­ráció tovább erősítheti az ipar pozícióját. Egészen más egy szakmán belüli céggel együttműködni, mint egy profilidegen vállalattal. Az ésszerű kooperáció mindig költségmegtakarítással és a termelőkapacitások jobb ki­használásával jár együtt. A Könnyűipari Minisztérium és a társaság eddigi felmé­rései szerint a hatodik öt­éves tervben szükségszerű­nek látszik az egész iparág rekonstrukciója. A fejleszté­si elképzelések késiek, a döntés a minisztérium as az Országos Tervhivatal hatás­körébe tartozóik. C* L Exportra termelés, új bérezési form1 a Mezőgép tabi gyáregységében Teljesítette féléves tervét, és az adott rendelés- és esz­közállomány mellett várha­tóan éves célkitűzéseit is megvalósítja a Kaposvári Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat konténe­rek gyártásara szakosodott tabi gyáregysége. Az osztrák vasutak mcgiendeiésére szál­lított DIN—15—155 típusú gyártmányaikkal jól sikerült az első — idei bemutatkozá­suk a tőkés piacon. Az oszt­rák megrendelés egyik ered­ménye a négy éve kezdődött és jelenleg a befejezéséhez közeledő rekonstrukciós fo­lyamatnak, amelynek során új gépeket állítottak a terme­lésbe, korszerűsítették a gyár­tás- és gyártmányszerkezetet. A létesítmények sorában az év végén adják át az új fes­tőműhelyt, A felújítások nyo­mán a gyáregység termelői kapacitása a jövőben eléri az évi ötvenezer darabos szintet. A zavartalan termelés biz- tositása érdekében mind na­gyobb gondot fordítanak a kapcsolódó munkafolyama­tokra : az anyaggazdálkodás­ra — és előkészítésre, a tá­rolásra, a szállításra, az üzem­fenntartásra es a termelés irányítására. A tőkés export mellett ugyancsak fontos feladatuk­nak tekintik a belföldi meg­rendelők igényeinek kielégí­tését szabványos, a munka- védelmi előírásoknak megfe­lelő termékekkel. Nagy lépést tettek a dolgo­zók szakmai képzettsége szín­vonalának emelésében. A fi­zikai dolgozók csaknem het­ven százaléka szakmunkás, az. utánpótlás a helyben levő tanműhelyből kerül ki. A to­vább tanulni szándékozókat munka idő,kedv ezme n y ben és ösztöndíjban részesítik. A műszaki középvezetők szak­középiskolai végzettek. Nagy­arányú fiatalítást hajtottak végre a vezetők körében többségük harmincöt éven aluli'. Helyben döntenek a terv-, a létszám-, a készlet- és bér- gazdálkodás kérdéseiben. A bertejlesztes szintje megha­ladja az évi négy százalékot A jelenlegi bérezési forma teljes mértékben a munka­végzés hatékonysága közötti különbségeken alapul. A dol­gozók mintegy hatvan száza­lékát teljesítménybérben fog­lalkoztatják, ezt párosítják ez év július elsejétől a minő­ségi bérezéssel. A nem teljes értékű munkáért csökkentett bért fizetnek, az így keletke­zett alapot felosztják a tartó­san jól dolgozók között. Az exportra termelés osztályon felüli minőséget követel, ezért az itt foglalkoztatottak az alapbéren felül nyolcszázalé­kos béremelésben részesül­nek. A. termelés folyamatát egységes rendszernek tekint­ve, minőségi bérezés alá von­ták a gyártáshoz kapcsolódó munkát végzőket: az üzem- fenntartókat, a minőségellen- őröket, a termelés közvetle' irányítóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom