Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

I Játszótér a város szélén Kém mindennapi játszóteret mondhatnak magukénak a kaposvári gyerekek a cseri parkban: fából készített hin­talovak, széles hátú teknősbéka, látott szájú krokodil, kis­vonat, babaház, indiánsátor várja a kicsiket — nem messze a város szivétől. A szépkörnyezetbe a városgazdálkodási váXlalat irányításával varázsolták a hatmillió forint értékű játszőteres parkerdőt. A 19 hektárnyi területen minden kor­csoportnak van külön játszóhelye, elkülönítve a felnőttek­nek szánt pihenőhelyektől és sétányoktól. S ami a legfonto- saihfa fűre lépni az égész területen szabad —-—-«r A Kőte- es Mfewyagtpari VafJafert aaOMWa® Selypessel felvételre keres 3 női betanított munkást a kaposújlaká telepre valamint 1 villanyszerelőt tmk munkakörbe. Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán. «435241 Pulóver és hegesztőszemüveg Naponta több mint százezer Szóntódpusztának neve van A pádon ültem, amikor odalépett hozzám a farmer- nadrágos fiú, kezében egy tucat „cekkerrel”. — Nem veszel belőle, ol­csón adom? — Minek vennék, nem já­rok cekkerrel — mondtam. — Nem is neked gondol­tam — kínálta tovább a por­tékáját —, hanem mondjuk a mamádnak, vagy mit tudom én! Meg nem csak cekkerem van, hanem a bőröndben pulcsi is meg faros, sőt — hajolt közelebb —, még digó cuccaim is vannak. — Feketén nem szoktam venni semmit — jelentettem ki büszkén. — Jól van na, nem tudtam, hogy ilyen majréssal van dolgom. Különben is, a szatyor meg a pulóver tisztességes áru. — Üzletelésből élsz? — Á nem, hogy képzeled! Az orvosira járok, most le­szek negyedéves. Családom van, feleségem, kislányom, a szüleim meg nem krözusok, nem várhatok mindent tőlük. Ilyenkor nyáron eljövünk a Balatonra a haverommal, és ... és megpróbáljuk. Meg­keresünk egy-két kisiparost meg egy-két másik havert, és némi haszon ellenében árul­juk a portékájukat. Hidd el, nem sok „lozsó” van belőle, de azért valamit csak hoz a konyhára. — Mégis mennyit lehet megkeresni egy hónapban? — Hát — tárja szét a kar­ját —, nem csináljuk állan­dóan, egy kicsit nyaralunk is közben, de ha mindent ösz- szeszámolok, olyan három- ezer-háromezerötszáz forint összejön havonta. — Ha el ménnél kisegítő vagy segédmunkásnak, akkor is megkeresnél ennyit. Tisz­tában vagy vele, hogy enge­dély nélküli kereskedésért szabálysértési eljárást indít­hatnak ellened? — igen, és nyugisabb do­lognak is tartom a legális melót. Csináltam már olyat, csak hát tudod a szabad élet, ezt akkor csinálom, amikor épp kedvem van hozzá. Meg romantikus is. Nagyon sok embert meg lehet ismerni közben, meg kiismerni is. És szerintem nem tisztességte­len munka, mert a feketeüz­let, ba hiszed, ha nem, na­gyon ritka. Van két overal- luok és semmi egyéb, így hidd el, ahogy mondom. — Gyakran vásárolnak tő­letek az emberek? — Igen, azt mondhatom, csak persze elő kell vermi a dumakészséget. Valamicskét Ezen az elmúlt évezredek emberei még mosolyogtak volna, mondván: mi átlagos zseniket akarunk előállítani, aani az ő felfogásuk és az ő lehetőségeik számára önel­lentmondás. Mi azt mond­juk: a manipulációk ered­ményeként nem átlagembe­rek és zsenik egymást taga­dó világát akarjuk létrehoz­ni, hanem olyan világot, melyben nincs többé kitün­tetett helye se a hagyomá­nyosan felfogott zseninek, se a hagyományosan értelme­zett átlagnak. Nem mi akar­juk az emberiséget megja­vítani; azt akarjuk, hogy az emberiség javítsa meg ön­magát. beszélünk németül i«, a ,.he- gesztős” pulóverokhoz meg nem kell különösebb magya­rázat. — Mit jelent az, hogy he­gesztős pulóver? — Hát azt, hogy akinek egy kis ízlése van, az csak hegesztő szemüveggel tud rá­juk nézni, mert különben megvakul. — Te megvennél egy ilyen pulóvert? — Még ha fizetnének, ak­kor sem vennem föl, de hát mit csináljak, ha nekik ez tetszik. — Melyek a legmenöbb színek ? — Hát a hupik. A hupilila, a hupirózsaszín meg a hupi- zöld. Van, amikor az embert megrohanják és szabadulni sem tud tőlük. — Hol árultok általában? — Többnyire a legforgal­masabb helyeket választjuk. Állomások, mozik, strandok környékét. — Hogyan kezditek a rá­beszélést? — Udvariasan megszólítom, akit kinéztem magamnak, aztán ... — Mi az, hogy akit kinéz­tél magadnak? — Hát előtte azért az em­ber végez egy kis környezet- tanulmányt, egyáltalán mit lehet kínálni az illetőnek, ne­hogy rögtön elküldjön a fe­nébe. — Feltérképezitek az ízlé­sét? — Valahogy úgy. Aki jól öltözött, annak természetesen meg sem kísérlem elsózni a „hupikat”. — Volt már, aki elküldött a fenébe? — 0, hogyne, de ez nem veheti el az ember kedvét a dologtól, többnyire lepereg rólunk. Ezt a „szakmát” nem lehet másképp csinálni. Egy- egy szép darabot, mert olyan is akad, öröm eladni,' meg persze öröm hazaküldeni az asszonytársnak a megtakarí­tott kis aprópénzt. — Leírhatom a nevedet? — Pollányy Ágostonnak hívnak. A lakcímemet viszont hagyjuk. A fiúval, cekkerekkel a ke­zében, Fonyódon egy pádon találkoztam. Nem vagyok benne bizonyos, hogy az or­vosira jár. abban sem, hogy Pollányytiak hívják, egyben azonban igen ... Sokak előtt még mindig nagyobb a nép­szerűsége az ügyeskedésnek, mint a tisztességes munká­nak, amelyből az elmúlt nyá­ron is lehetett válogatni a diákoknak is. K. Zs. — Azt akarja ezzel a professzor úr mondani, hogy a jövőben nem is lesznek zsenik? Hogy nem lesznek olyan emberek, akik eleve tudnak valami olyat, amit mi, többiek csak szorgalommal sa­játíthatunk el? — Lehet, hogy lesznek. De a Génbank ebben nem tud segíteni. A Génbank gyerekei nem lesznek zse­niálisak, de az átlagosnál okosabbak, etikusabbak, esz- tétikusabbak lesznek. A zse­nik nem szaporíthatok. — Az átlagembereket meg nem érdemes ... — Dehogy ismém! A jobb átlagemberek az okosabb át­lagemberek, a szebb átlag­emberek, és főleg: az egész­ségesebb átlagemberek vi­lágának lehetőségét adja a Génbank. Érti, Mária? — Értem, professzor úr. Értem. Egyetlen apróságot nem értek: miért üldözik magát? Hiszen, amit itt ki­fejtett, az mélyen humánus, es azt hiszem, cáfolhatatlan. Szántódpuszta egyik neve­zetessége lett alig egy év alatt a zsúptetős hangulatos Mé­nescsárda. Vezetője, Nemes Pál húsz éve a tó egyik leghí­resebb vendéglátója. Neve fo­galom a szakmai körökben. Naggyá tette a Vén Diófát és most a Ménescsárdát emeli európai színvonalra. — Milyen volt a nyári forgalom? — kérdeztem tőle. — Rendkívül erős. Még csak azt sem mondhatom, hogy nálunk zökkenőkkel kezdődött a szezon. Nagyon sok vendégünk volt. Ez szá­mokban azt jelenti, hogy több mint húsz százalékkal nagyobb bevételt értünk el, mint a múlt év hasonló időszakában, Annyi azonban észrevehető volt, hogy az «•igazi« szezon július 20-án kezdődött és augusztus 15-én véget is ért. így a nagy tö­meg alig egy hónap alatt fordult meg a Balaton part­ján. Ez nálunk úgy mutat­kozott, hogy augusztus 1-töl 15-ig mindennap százezer forint fölött volt a forgal­munk. — Hogy sikerült ezt a tu­ristahadat jól kiszolgálni? — Nem volt könnyű. Az idő is akkor volt a legme­legebb, s igencsak próbára tett bennünket. A változás? Az idén nemcsak a nyugati, hanem a szocialista orszá­gokból. érkező turisták is szép számmal betértek hoz­zánk. Nehézséget okozott, hogy a konyhánk nem túl nagy. Ehhez a forgalomhoz viszont rengeteg nyersanyag kell. A legnagyobb hőség­ben, a legzsúfoltabb forga­lomban azonban nem üze­melhettek hűtőgépeink, hi­ányzott a működésükhöz szükséges freongáz. Ennek ellenére az egész személyzet Másodszor tartották meg a Videoton tatai gyáregy­ségében az ingázó fia­talok fóru­mát, melyen a környező községekből bejáró fiatalok közül mintegy harmincán vetlek részt. Az ingázók kér­déseire a nyilvánosság előtt adtak választ a gyáregység gazdasági, politikai és társa­dalmi szerveinek vezetői. A fiatalok szóltak az autóbuszok zsúfoltságáról, a járatok rendszertelenségéről, a gyakori kimaradásokról, az anyagellátás nehézségei­ről és a gyáregységi beruhá­zás állásáról. Fölvetették, hogy a szombat délutáni Kinek nem tetszik hét a Génbank működése? És mi­ért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma, hanem az én saját, egyeni helyzetem. És persze, a kísérletem ... — A befejezetlen vagy a befejezett kísérlete, prof esz- szór úr? — Kár a rovásomra szel- lemeskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tu­dósi pály ám végére értem : ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már esett szó róla: zseniket, világta­gadó mindenttudókait nem tudunk előállítaná a Gén- bankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tud­tunk. Jöjjön csak, Mária! — a professzor izgatottan a la­boratórium sarkában álló páncélszekrényhez vonszolja Máriát. Mária majdnem el­esik, de végül is baj nélkül ér a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepé­lyes, lassan Máriára is átra­gad az a féle meghatottság, amely Foxman arcát oly ra­gyogóvá varázsolja. — Vegye elő a kulcsát, nyissa ki! Abban a narancs- színű kapszulában ott van a Fekete Gén. megállta a helyét A kony­hai dolgozók is nagyon szép százalékot kaptak a forga­lom után. őszintén remé­lem, jövőre is így lesz. — Látom, most is tele az étterem ... — Ebből is látszik, érde­mes jól dolgozni. Mi nem a vízparton vagy egy jól be­épített helyen vagyunk, ide nemcsak úgy »beesik« a vendég. Csak az jön be hoz­zánk, akár a hetes útról, akár máshonnan, aki eleve elhatározta. A szán lód pusz­tai rendezvények, a szóra­kozási lehetőségek, a kultu­rális események mind vonz­zák a turistákat. A pusztá­nak ma már neve van! Öröm számunkra, hogy eh­hez a Ménescsárda is hoz­zájárult. Júniusban megnyi­tottuk a pinceborozót; na­gyon sok vendéget fogadtunk ott is. A kemencében egész nyáron sütöttük a kuglófot, lángállót, tepertős pogácsát és rögtön föl is szolgáltuk. — Mi várható szezon után? — A Pesl-budai Vendég­látó Vállalat vezetősége tudja, hogy szeptembertől túlnyomórészt hazai vendé­gek fordulnak meg nálunk, ezért 1-től csak másodosz- tályúak az árak. A nyár fo­lyamán rövid idő alatt óriá­si tömeg zúdult a vendéglá­tóhelyekre. A jó magyar konyháért, a tiszta, udvarias kiszolgálásért eljönnek a vendégek. Ezzel azonban mi semmi rendkívülit nem te­szünk, csak amit kell. A vendéglátónak, a csárda­gazdának nincs nagyobb öröme, mint amikor látja az üzletében megforduló tömeget, az embereket, akik még szívesen várnak is a felszabaduló asztalra. Cs. I,. műszakot másként kellene megoldani. Megkérdezték, miért csak a község köz­pontjában levő belső tele­pen van könyvtár; és a me­chanikus szakmunkások kaphatnak-e a szappan mel­lé más tisztálkodási és tisz­ti tószert? Mindenkit foglalkoztat az is, hogy a Videoton által építendő munkáslakások mikorra készülnek el. kik kaphatják meg ezeket, mek­kora lesz a lakások alapte­rülete. s várhatóan mennyi - be kerülnek. A kérdések egy részére a fórum részt­vevői a helyszínen kaptak választ; a többit a gyáregy­ség vezetői az illetékeseknek továbbítják. Föltárul a páncélszekrény ajtaja, Foxman és Maria szinte vigyázzban áll az ap­rócska, narancssárga kap­szula előtt. 31. Jones, Charlie és Dán ká­vézik, Jones szobájában. — No, Dán, mi lett a ki­csikével ? Kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. Dam rágja a szá'jaszélét, töpreng. Majd megszólal. — Nem kapott pisztrán­got. — Nem? — kérdezi Jones könnyedén. — Altkor jó. — Dehogyis jó! Most biz­tos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van saó .. Sokkal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán, beszelj! Ideje, hogy dolgozz egy ki­csit ... — Megtaláltam Foxman emberét. Azt, akivel a leg­bizalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyilván szép. fiatal, és na­gyon tetszik neked — mond­ja Charlie. I (Folytatjuk.) A fekete gén titka Fórum a gyáregységben

Next

/
Oldalképek
Tartalom