Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-25 / 225. szám
Ai ősi nagy erőpróbája a termény betakarítás a mezőgazdasági nagyüzemekben és a szállító vállalatoknál egyaránt. Az időjárás miatt két—három hetet késik a növények érése. Az idén az előző évinél nagyobb területről kell betakarítani a termést. Elsősorban a kukorica és a napraforgó vetés- területe nőtt számottevően. — Milyen feladatokkal kell megbirkózniuk a termelőknek és a fuvarozó vállalatoknak? — kérdeztük Fűzi Andrást, a megyei szállítási bizottság titkárát. — A becslések szerint a tavoJyi terménymennyiség másfélszeresét keli elszállítani, nagyjából változatlan gépjármüállomány- nyal. A feladatot nehezíti a betakarítás elhúzódása. Majdnem két és félmillió tonna áruról van szó. Ha kedvező az időjárás, okkor nem okozhat gondot még ennek a mennyiségnek az elfuvarozása sem. A vasút az irányvonatokon felül három fordaszerelvényt adott a Kaposvári Cukorgyárnak. A Volán nemcsak a depókból, hanem a technológiai gépsoroktól is vállalta a répa szállítását. Bár a vasúti előrejelzésekben az év végi exportszállítások miatt torlódások és korlátozások is szerepelnek, a kezdeti elő/elek mégis biztatóak az idei őszi csúcsra. Erről a kezdetről számolnak be munkatársai nk. ŐSZI SZÁLLÍTÁS Percnyi pihenő nélkül Kiskorpád, délután három óra. Almával teli konténert emel le a targonca a teherautóról,’ társa sebesen érkezik a hűtőház homályából. A gazdaság járműve kerül sorra. Amíg folyik a rakodás, árnyékba húzódunk a „pilótával”, Komáromi Lászlóval. Mutatja a veszteglő kocsikat: — Átlagosan harminc percet várakozunk itt, ugyaneny- nyít a felrakásnál. Napi négyöt fordulót számolva ez tetemes idő. A most dolgozó öt helyett négy teherautó is elegendő lenne. Ám, ha valamelyikünk „lerobban”, még mindig biztosított a folyamatos szállítás. Elfogytak a konténerek, fölkapaszkodom a vezetőfülkébe. Indulunk a következő, sorrendben harmadik fordulóra. Irány a huszonöt kilométerre fekvő Kozmapuszta, útközben folytatjuk a. beszélgetést. — Reggel hattól munkagépeket szállítottam, tizenegykor éppen csak haraptam valamit, rögtön utána indultam az első szállítmánnyal. Nincs megállás, ki kell használnunk a jó időt. Ha esőt kapunk, kétszeresen zsebre megy. Nekünk magunknak is, mert a gyümölcsös felázott útjairól nehezebben jutunk ki, lassulnak a fordulók. Ugyanakkor a gazdaságnak is, hiszen a leszedett, szabadban tárolt alma vészit a minőségéből. Megérkeztünk. Traktorok esnek villás emelőikkel járművünknek, feszes iramban rakjak meg a platót . . . Porosa Istvántól, a gazdaság főkertészétől hallottuk: Négy saját és hat bérautóval szállítják a termést. Töbö lett a szilva a vártnál, rengeteget kell még leszedni, elszállítani a nagyatádi, szigetvári konzervgyárakba. „Belelógtak” az almaszezonba, s ez több „bérkocsi” igénybevételét is szükségessé teszi. De gondok elsősorban az alma szállításánál adódnak. A termést időben biztonságos helyre kell juttatni, napi huszonöt vagonnyit visznek a hűtö- házba. Ez tízzel haladja meg a lerakó kapacitást — akkor, ha nincs másutt szükség a targoncákra. Ezeknek ugyanis közben hét-nyolc vagont kell megtölteniük áruval. Szinte naponta változik a MÁV szállítási diszpozíciója, s ennek megfelelően kell szervezni az itteni munkát. Szovjet exportra megy a termés legnagyobb része, nagy a torlódás a halarállomason. A legfontosabb tehát a gyümölcs tarolása — ezért van szükség a nyújtott műszakokra, a percnyi pihenőt nem engedő tempóra. Így mintegy háromszáz vagon alma halmozódik föl, s a tervek szerint ezt legkésőbb november középéig elszállítják. Közben befejezik a rakodást, indulhatunk vissza Kiskorpádra. Nehezebben húz a motor — kilenc tonna a teher —„ a fékezéseknél nagyokat taszít a pótkocsi, óvatosabb vezetésre inti a vezetőt. Persze az almát is kímélni kell... — Ma már nem lesz több almás fordulóm — mondja Komáromi László —, hamarosan lejár a hűtőháziak munkaideje. Én is befejezem, ha csak Nagyatádra el nem küldenek még egy rakomány szilvával... Jó csapat, jó taktika A kaposvári vasútállomás a megszokott őszi képet mutatja. Répavooatoik, gabcvna- száUítmá’nyoik, kaviccsal megrakott vagonok és még ezérféle áru. Nyitott és csukott vagonban, konténerben. Ilyenkor feszítettebb, gyorsabb ritmusú a mimika, alig van szusszaóásmyi pihenő. Egjf ilyen »alig alkalommal« mojndhatott néhány szót minderről Brunczvig János tolatásvezető: — Több à kocsdfordtiló, föl kell pörgetni magunkat. A vasútnál nagy a szigorúság, tehát az előírások ilyenkor is ugyanazok: a gyorsa- ság nem jelent felületességet- Igaz, azért ez a szigorú vasúti rend is célszerűsö- dik. Tavaly még minden egyes répavagonnak külön irata ' volt. Azokat megírni, pecsételni... Most egy vonat, egy papír a rend. Így a valódi munkára több idő van. Ha régebbre’ nézek, még jobb a mai helyzet Valaha öt—tíz kocsi répa volt egy-egy vonatban. Most zárt, egységes szerelvényben jön a cukorgyárba. E.s ilyenkor — 'bár minden áru forgalma' megnő — a répán all vagy bukik minden. A tolatásvezető felel a rábízott kocsikért e.s az embereiért. Nélküle nem mozdulhat a vagon. Figyeli a váltókat, az embereket; jól áll-e. kibújt-e, bebújt-e ... Az életért és a vagyonbiztonságért felel. Brunczvig Jánosiak ilyen volt egy munkanapja : reggel nyolc előtt szolgálatba lepett. Tíz óráig személyvonatokat állított össze, tíztől iparmenet a húskombinátba és a VBKM-gyárba.f tizenegy ötventől műhelyrendezés ; azaz a javított kocsikat forgalomba állították, a rosszakat a javítóműhelybe vitték. Fél egy t öl ebédelt, egytől kettőig Szerelvényt állított ösz- sze, kettőtől a cukorgyár és a malom felé vitt az útja, 15 óra ötventől újra a húskombinát és a VBKM következett.- öt óra után a 4059-es gyorste-. her összeállítását végezte el. — Reggel a ködben hogyan dolgoztak ? — Előírás szerint- Eggyel többen voltunk. Lámpával és füttyjelzéssel tájékoztattuk egymást. , — És ha valaki szórakozásból fütyül? — Hiáiba. A gyakorlott vasutafütityöft ezer köziül megismerjük, nem lehet becsapni mindet. Aat mondják, ez egy jó csapat A tolatásvezető 22 éve vasutas, van olyan embere, aki még nála is régebbi MÁV-dolgozó, de a fél éve belépett Molnár Sándor kocsirendező sem lóg ki a sorból. — Miért? —- Növénytermesztő gépész a szakmám. Téesznél dolgoztam, nem tetszett. Itt jobb a fizetés, jobbak a munkatársak, és a főnökkel is minden rendben van- Tanulni akarok, majd ha ez már jól megy. Biztatnak is ... Jól érzem magam. A fiatalember nemrég nősült Biztos, a jövőben is jó megélhetést adó munkát akart. Azf mondta valaki: a vasútnál az ember sínen van. jA csapat irányítója, az állomás karmestere a tritonok Gallovich József adja a ►»taktikai utasítást« összefogja a munkát, megtervezi a vonatokat, felel az elegy (szerelvény) továbbításáért, és hogy ne soroljuk, haném egy szóval mondjuk: mindenért. Ehhez sokat kell gyalogolni. Es; — Nagy gyakorlat is kell. Ez a titka. Az ember ránéz reggel az. állomásra e# már tudja, hogy könnyű vagy nehéz nap jön-e. Át kell látni a hálózat és a rajta álló vagonok logikáját, azután megy minden a maga útján. — És a csúcsban? — Jobban keil figyelni, mert mindemből több van. A kocsiitat a lehető leggyorsabban kell összeállítani. Külön vigyázunk a külföldi kocsikra, meid, azokért svájci frankban kérik a büntetést, ha nem érnek vissza határidőre- Az is fontos, hogy a teherforgalom növekedése miatt a személyszállításban ne legyen zökkenő. A lényeg: nagyobb figyelem, pontosabb munka . . . Azaz talán nem is oly sokkal nagyobb és pontosabb, mint máskor. Huszonnyolc éve vasutas, már a csúcs- forgalom is a kisujjában van. Társaival aprólékos pontossággal teszi mindig a dolgát. Ä szervezés tartalékai — A közúti szállításban nem voltak feloldhatatlan, feszültségek — mondta de Soi- go Tibor, a Volán 13. sz. Vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Ezen az őszön egyetlen nehézséget látunk: az elhúzódó érésből fakadó munkaeltolódásokat. Ma még olyan fuvarokat teljesítünk, melyek a korábbi években szeptember végére nagyrészt már befejeződtek. A konzervgyárnak még jelentősek az igényei, ugyanakkor megkezdődött már a cukorrépa-szállítás. — Somogybán a gyár munkába állásától számítják az őszi szállítási csúcsot. — A cukorgyárral Kialakult kapcsolat az ideálishoz közeli feltételeket teremt a szállításszervezésben. Igényeiket — ha kell — átcsoportosítással is kielégítjük. Vállalatunk 75 —78 ezer tonna répát kell a gyárba fuvarozzon. Jelenleg napi 800 tonnát szállítunk. Október közepétől ezerre, a kampány vége felé pedig 1200 tonnára emelkedik ez a napi mennyiség. A gyár karácsony táján be akarja fejezni a kampányt: ennek feltételeit mi szállítási szempontból biz» tosítjuk. A korábbinál nagyobb feladatot jelent az,, hogy naponta 200—250 tonna répaszelet fuvarozását is meg kell oldani. Erre a gyárfal kialakult jó kapcsolat alapján biztosítottunk kapacitást, mégpedig úgy,,hogy az üzemben „félre teszik” azokat a melléktermékeket, hulladéko- ■ kát — a répából v isszamaradt földet, a kiégetett mészkövét slb. —, melyeket a kampány befejezése után is ráérünk elszállítani. Ez számunkra az eszközök jobb kihasználását biztosítja, és nem zavarja a termelési folyamat alap- anyag-eüátásat. Ezen az őszön 13—14 ezer tonna cukorrépát a sárvári gyárnak is szállítunk. A . répaszállílás megszervezése meltétt a Nagyatádi Konzervgyár- igényét szintén kielégítjük: uborkát és — Szeged kornyékéről — paprikát viszünk. — A mezőgazdasági üzemek igénye ugyancsak megnőtt. — És ez — a korábbi évekhez viszonyítva — töb.bletfel- adatot jelent. A bárdibükki és a kutasi állami gazdaság például szilvát fuvaroztat velünk. Gyümölcsöt szállítunk: a Siófoki Állami Gazdaságnak is. Július elején megkeresett bennünket a barcsi Vörös Csillag Tsz, és megbízást adott, hogy Barcsról Bajára kukoricát fuvarozzunk. Amikor erről tárgyaltunk, még senki sem tudta, hogy ősszel lesz-e feladatuk a billenős te' herautóknak. Most azt mondjuk, jól tették, hogy akkor tárgyalást kezdeményezlek: biztosak lehetnek abban, hogy kielégítjük igényüket, Ezt az előrelátást azért is érdemes megemlíteni, mert nem altalános még. A mi célunk az, hogy az év minden szakára lekössük a kapacitásunkat, ám esetleg olyan munkákra kötelezzük el magunkat, amelyek halaszthatók, közben pedig nem tudjuk — vagy csak nagy nehézségek árán — kielégíteni a mezőgazdaság igényét. Véleményünk szerint — és ezt a barcsi példa is bizonyítja — a szállítással kapcsolatos feladatokat a mezőgazdaságban is előre meg lehet tervezni. — Tehát elég a Volán kapacitása? — Ebben az időszakban az igényeknél kisebb akkor, ha átlagos munkatempót veszünk figyelembe. De ha a nap nem nyolc ófából és a hét nem öt munkanapból áll, akkor teljesíthető a feladat. Ebben azonban a fuvaroztatók közreműködésére is szükség van: azt kérjük tőlük, hogy legyeitek partnerek az éjszakai munkában és a hét végi szállításban. A vasút terhelése ebbén az időszakban nagyobb: segíteni neki csak a gyorsabb fuvarozással, a fogadási készség javításával lehet. Vasút helyett közúton A Kaposmérő—Középrigóc vasúti szárnyvonal megszüntetése után Dél-Somogy mezőgazdasági nagyüzemei most szervezték meg először az ősz során a közúti szállítást. A járműpark fejlesztésére állami támogatást kaptak. Ezt a pénzt a célnak megielelóen használták fel. Tapasztalatuk: a közúti fuvarozás gyorsabb, pontosabb és biztonságosabb, mint a vasúti. A terményeket kevesebbszer kell átrakni, ezért a károsodás mértéke is kisebb lehet. A közúti szállításnak azonban vannak hátrányai : mindenekelőtt a vasúténál jóval magasabb tarifa, és az üzemanyagárak. De a szövetkezetek pénzügyi lehetőségei az anyagmozgatás gépesítésében is korlátozottak. Ezért az árut sokszor kézzel kell le- és felrakni. A kézi rakodás nehéz fizikai munka, ráadásul az embereket utaztatni is kell. riozsa László, a homok- szentgyörgyi Aranyhomok Termelőszövetkezet növény- termesztési föagazatvezetője elmondta: most, a burgonyaszedés idején napi nyolcvanszáz vagon terményt kell közúton eljuttatnunk a barcsi vasútállomásra. A járműveK üzemi sebessége alacsony, kevés a rakodásra alkalmas férfi munkaerő is. A szállítási kapacitást sem sikerült azonban mindig kihasználni, ha várni kell a vagonokra. A termelőszövetkezet és a barcsi álfomásfőnökség kapcsolata példásán jó. De a szűk vasúti rakodókat sok vállalat és szövetkezet használja, igy lehetetlenné válik az áru elő- tárolása. Most tárgyalnak arról, hogy saját rakodóteret kapjon a termelőszövetkezet. Fokozottan érzik a vasút hiányát. Nemcsak a költségekben, hanem az emberek foglal közi a lasi körülményeiben is. Sokszor előfordul, hogy most, a/, őszi csúcs idejét}, este kilenc óráig dolgoznak a rakodók a barcsi vasútállomáson, azután kell őket hazaszállítani a falvakba. Ez is növeli a költségeket SOMOGYI NÉPLAP
