Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

Egész évi feladót Egyenlő tanulmányi esély H öl van már az az idő, «..mikor a műveltség a kiváltságos társa­dalmi osztályok monopóliu­ma volt hazánkban! Alkot­mányunk minden magyar állampolgár számára bizto­sítja a művelődésihez való jogot, s hogy a műveltség megszerzése valóságos lehe­tőség és nem írott maia&zt, mutatja az is: a felszaba­dulás óta eltelt évtizedekben munkások és parasztok tíz­ezrei váltak értelmiségiekké, lettek vezetőkké. Népünk művel tségémek fejlődésvonala fölfelé ível, mégsem lehetünk elégedet­tek, mert alatta megoldásra váró problémák is feszülnek, például az, hogy az iskoláz­tatásba« a merész ívű fejlő­dés ellenére sem tudtunk mindenki számára az egyen­lő jogokhoz egyenlő felté­teleket teremteni. Kik vannak hátrányban? Leginkább azok a tanulók, — túlnyomó többségükben fizikai dolgozók fiai, leá­nyai —, akiket környezeti tényezők gátolnák az adott­ságaikhoz viszonyított előre- '.aladásukban. A inunkás- vs p aras /,t családok egy ré­sze ugyanis még ma sem tud olyan művelődési igé­nyeket ébreszteni gyerme­kiben, de ha tud is, nem egíthet nekik a tanulásban gy, mint az értelmiségi környezet. A statisztika sze­lni az értelmiségi szülők :tyermekeinek 69 százaléka rtelniségi pályát választ; ez a mutató a szakmunkás- rétegmei csak 30, a segéd­munkásoknál pedig mind­össze 13. százalék. Társadalmunk egészséges fejlődéséhez nélkülözhetet­len, hogy a különböző fog­lalkozási rétégek között meglevő műveltségi különb­ségek lépésről lépésre csök­kenjenek, m,ajd megszűnje­nek. Ennek érdekében javí­tanunk kell a munkás- és parasztgyerekek tanulási körülményein. Nyilvánva­lóan összetettebb feladat ez annál, hogy csupán peda­gógiai eszközökkel megold­hassuk. Már az MSZMP VIII. kongresszusa megfogalmaz­ta, hogy a gazdasági, társa­dalmi, művelődéspolitikai, pedagógiai tényezők együttes megteremtése szükséges. Oktatási kormányzatunk azóta számos lépést tett en­nek jegyében az egyes ál­talános iskolák közötti — elsősorban a munkás- és pa­rasztfiatalok tanulását befo­lyásoló — színvonalbeli kü­lönbségek mérséklésére. Az utóbbi öt évben például az általános iskolák központi céltámogatásból, a megyei es a helyi tanácsok költség­vetéséből több mint félmü- liárd forintot kaptak a tan- eszközállomány gyarapítá­sára. A külterületeken élő mezőgazdasági dolgozók általános iskolás korú gye­rekeinek nyújtanak jobb ta­nulási körülményeket a ta­nyai diákotthonok. Két év­tized alatt jelentős társadal­mi összefogással 128 ilyen kollégiumot építettünk; ezekben évente 11 ezer kis­diák tanulhat megfelelő kő-, rül menyek között Sok mil­lió forintra rúg az az ösz­szeg, melyet a tanácsok és az üzemek juttatnak ösztön­díj. tanszer-, tanulmányi és szociális segély címén a műnk ásgy ereseknek. Az általános és a közép­iskolák pedagógusai már régóta megkülönböztetett feladatuknak tekintik a két­kezi munkások gyerekeinek felkarolását, tanulásuk mód­szeres segítését. A tanórán, a szakkörökben, a napközi­ben, az ifjúsági szervezet­ben egyaránt törekszenek a differenciált segítésre. Külö­nösen a tanév második felé­ben élénkül meg a .,korre­petálás”: ilyenkor széltében- hosszában olvashatunk a munkás származású diákok nak szervezett, felvételire előkészítő tanfolyamokról, olvasótáborokról, s más he­lyi vagy országos akciókról Ezekre a vállalkozásokra a jövőben is szükség lesz — jóllehet elsősorban nem tőlük várjuk a feladat meg­oldását. S zeptembertől júniusig tart az a céltudatos nevelő , munka, ame­lyet új keletű pedagógiai szakszóval felzárkózásnak hívnak. Ezeknek a tanulók­nak főleg magyarból, mate­matikából és oroszból van szükségük támogatásra, és erre jelentős pedagógiai erő­ket veinek be az iskolák. A tanárok erőfeszítése csak ak­kor lesz gyümölcsöző, ha a diák és a szülő is mindent megtesz azért, hogy a tanul­mányi előmenetel különbsé­gei megszűnjenek. P. K. I. Készülődés a kisplasztikái biennáléra Az Olaszországban hamarosan megrendezendő kisplasztikái biennálcra készül Fekete Ta­más szobrászművész. Anyagának alapgondolata: a madarak elröppenésenek pillanata. Ké­pünkön: a szobrász — munka közben. Alekszej Hodanov Audiencia Barátságtalan, esős nap volt, amikor elmentem ab­ba a ronda szürke várószo­bába, és miután föltettem a kérdést: — Ki után követ­kezem majd a sorban? — leültem egy kopott székre. A szemem végigfutott az aj­tóra kifüggesztett kis táb­lán: „Panaszfelvétel minden szombaton 10-töl 12 óráig". A kezem akaratlanul is ökölbe szorult, a panaszo­mat tartalmazó papírlap pe­dig szinte égette a zsebemet. Végre rám került a sor. Kihúztam zsebemből a pa­naszlevelet, és berontottam az irodába. — Majd én megmutatom maguknak, tgy kínozni az embereket... — kezdtem, de hirtelen elhallgattam. Az író­asztaltól, amelyen egyetlen megszokott irodai kellék s'em volt, hanem egy váza állt, benne fehér rózsák, et tői a szolid íróasztaltól ele­gáns fiatal férfi jött felém és barátságosan a kezét nyújtotta. — Tolja vagyok• — mutat kozoti be. — Hat on? ( — Szasa — morogtam, nem is tudom miért, hiszen legalábbis a nagybácsija le­hettem volna! Széles gesztussal a puha fotelra mulatott, kezébe vet­te a kezemet, megmérte a pulzusomat, és együttérzés­sel jegyezte meg: — Talán túlságosan fá­radt vagy, Szaska. Nem vagy valami jó színben, a vér­nyomásod sincs rendben... rle azért nem. lesz semmi baj... Odalépett az ablakpar kanyhoz, amelyen valami forralt, — Egy csésze fekete rend be hoz — mondta, és kávé. töltött két kis török kávés, csészébe. Aztán hu. ne a ta ram kacsintott, és a pán­cél szekrény bul elvveti eg. Iminek konyakot. .1 kamt illat ital> és a nem valami gyakran látott ko nyakas üvegnek az lett a hatasa. hogy a szivem vala­hogy megnyugodott, es mar nem akartam törni-zúzni az irodában. — Nagyon rokonszenves vagy nekem, Száska — mondta. — Én nagyon jó emberismerő vagyok. Te például, ahogy Így elnézlek... De nem harapsz valamit? Legalább egy ‘ szalámis szendvicsei,. Ahogy így el­nézlek, legjobb barátom jut íz eszembe, Nyikolaj, a be­épülő pilóta. Az ö arcele is ilyan, mint egy római lé ionáríusé, ugyanolyan fér- ias, vastag a szeműi.. zöd al or a tekinteted . kősó.::, nlékeztetö a testtáj tűsöd. Önkéntelenül is kiegyeni item és mely léleg.eU vettem. Igen. ez a. fiatal ember belem latoit! Olga1 voltain a szamara, mint va­CSURGÓN SZÜLETETT A Kilenc is visszatér Írója Számon tartjuk-e? A Ma­gyar irodalmi lexikon máso­dik kötele 24 sort áldoz rá. „Lovass Gyula; Dorogi—Or- tutay (Csurgó, 1914. szepl. 19.—1943. szept. 22. Bp.) : iro­dalomtörténész, kritikus, író, műfordító. Tanulmányait a budapesti egyetemen az Eöt- vös-kollégium _ tagjaként kezdte és Párizsban fejezte be. Utána az Athenaeum ki­adóvállalat lektora volt. Ko­rai halála nagy reményekre jogosító pályát tört derékba. Esszéi, kritikái, elbeszélései, a Napkelet. Magyar Csillag, Ezüstkor, Diápum stb. c. la­pokban es folyóiratokban je­lentek meg. Tanulmányíró példaképe Péterfy Jenő volt. Műveit higgadt megfontolás és hajlékony, művészi esszé- stílus jellemzi. Érdeklődése a méltatlanul elfelejtett ma­gyar írókhoz és néhány ki­magasló modern francia szer­zőhöz vonzotta, franciából fordított. Művei : Csokonai utóélete (1937; Dorogi—Ortu- tay Gyula néven) ; A közép­kori Párizs-eszme (1939); Tö­rök Gyula (tanulmány, 1941); Gozsdu, egy századvégi elbe­szélő (1942); Hanfitarsnöm: Micheline (kisregény, 1942) Hatvan eve.született tehát,, és Csurgón. Számon tartjuk-e „itthon”? Nein. ' Pedig nem olyan gazdag a „somogyi iro­dalomtörténet”. A néhány év­vel ezelőtt kiadott Csurgói kalauz sem tud róla. Kellene már végre egy olyan megyei kiadvány, amelyben számba veszik azokat, akik itt szület­tek, életük egy alkotó korsza­kai itt élték le Somogybán, A magyar irodalom egesze már nem adósa. 1973-ban megtört a jég, és Rónay György hathatós közreműkö­désével megjelenhetett. a Magvetőnél egy válogatás a Csurgóról induló ' Lovass Gyulától. Kilenc hős vissza­tér címmel. A kötetből egy rendkívül széles látókörű, hupianista szemléletű, sokol­dalúan képzett Irodalmár ke­pe rajzolódik ki az olvasó előtt. Farawell című lírai emlékezésében vall a csurgói gyerekkorról, a családról is; „Az apám nem volt számtan­tanár, de ahogy élt, akár az is lehetett volna. A nagy­apám ügyvéd volt, néha ra is gyanakszom: amikor először kézbe vett, aktáktól poros uj­jaival paragrafust nyomott a párnámba, s a párnán és gyönge ráncos bőrömön at ez a paragrafus valahogy belém égett. Gyermekkoromban so­kat voltam beteg, s ha orvo­sok tanakodtak felettem, sen­kinek sem jutott eszébe vat­tai dugni a fülembe, így le­hetett,. hogy már akkor meg­fertőztek a viták, a diagnózis es az okoskodások. Kisvárosban és középosz­tályból születtem, az alulra és felülre, rendre és felforga- tokra egyaránt félénk közép- osztályból, az őseim hittek valami nagy kötelességben, amelynek fpkmé'röje a. főnök megelégedése " Rónay György így idézi föl lami nyitott könyv. Rámo­solyogtam, és örömmel ál­lapítottam meg, hogy öt is valami nagy öröm tölti el. — Tudod, barátom — mondta meghitten —, a tár­sadalmi szolíások megölnek bennünk mindent, ami em­beri, igen, mindent megöl­nek, Szasa. Vegyük például o mi esetünket. Én teged azonnal megértettelek, de ha nem lenne ez a csendes iroda, te könnyelműen el­mentél volna mellettem. En meg csak néztem volna utá­nad és elszorult volna a szívem. Ha gyerekek len­nénk, mennyivel egyszerűbb lenne minden! Csak integet n ék neked és megkérdez­ne ói: „Szasa, nem kötünk vérszerzödést, mint Winne tou és sápadtarcu fivére?” — Kössünk — suttogta:> •s a kezemet nyújtottam fi cje, mely bén még ott szí ingattam a panaszlevel •(. Dobd i! n i a papi; biztatna . így urai I •I: l:e:et szorítani re led Valóban., Rápillantotta n. alakját: „Majdnem fejjel volt magasabb nálunk; ha mentünk az utcán, és beszél­getünk, mindig egy kicsit fö­löttünk beszélt. Fölöttünk, de soha fölényesen. Mindannyi- unknál szerényebb volt.” Ahogy mondani szokás: volt mire szerénynek lennie. Erre engedi következtetni az olva­sót a Lexikonban nem is említett regény torzója, a Ki­lenc hős visszatér. À ki­lenc hős — Hector, Ceasar, Nagy Sándor, Józsua, Dá­vid király, Makkabeus Júdás, Ártus király, Nagy Károly, Böuitlon Gottfried — lovagi időkben a’ lovagiasság, hő­siesség mintaképe volt. A tör­ténet idején azonban már hanyatlik a lovagság intéz­ménye. Lovass Gyula nem kisebbre vállalkozott, mint XI. Lajos (1461—1483) csel­szövéstől, fondorlatoktól sem mentes munkálkodásának a bemutatására — a királyi egyeduralkodás megalapozá­sáért — Franciaországban. „Rókái” személyiségének „farkas” ellenfele burgundiai Károly, akit Merésznek szok­tak nevezni. A regény Lajos királlyá koronázásával indul, s ágasbogas cselekménye csak látszatra szertelen, valójában szilárd szerkezetű. Lovass ki­tűnő idegenvezetője az olva­sónak: úgy igazít el bennün­ket egy .adott történelmi koi- ban, hogy annak összetettsé­get szinte „háttéranyagként” kapjuk, az „előtérben” hő­seink olykor cikkcakxokat író életútját követhetjük. Novellisztikája is ngye- lemre méltó. Szinte doszto- jevszkiji helyzetet teremi Stigma című írásában: egy kiugrott pap beiileszkedes- koníliktusát dolgozza föl, tö­kéletesen ábrázolva az. ambi­valenciát. Jól Ismeri a kisvá­rost. (Meg Csurgóról?) Egye., szám első személyben ír„ krudys Lány kérés a Vörös Ökörben vagy Az utolsó kérő mesteri kisszerűségábrázolú- sa a bizonyíték erre. Ez utób­bi remek lélekrajza is kei idősödő embernek, aki volta­képpen csak a szokás miai., „így- szokták”-késztetésb„' házasodna. Az Antal első névnapjában negatív vélem . - nyét mondja ki egy „hala - másságról” — mintha ez a potyázó főhivatalnok ma sem volna ismeretlen. A boldog balek figurájában ismét va­lami örökérvényűt mutat fői : az ideák világában élő, ke­vésbé gyakorlatias ember át­lépheti a mindennapi konf­liktust, „barátai” otromba hecceit... (A sebezhetetlen.) Nyitott személyiség lehetett Lovass Gyula; írásaiban ma­gához tud ölelni űzött spa­nyolt, semmibe vett románt, céltudatos franciát, kikapós amerikait stb. Giradoux-ról, Alain-Four- nier-röl, Virginia Wolf-ról vagy a magyar Török Gyulá­ról, Gozsdu Elekről, Tamási Áronról, Babits Mihályról írt tanulmányai példák lehetnek a mai esszéistáknak; azono­suláskészség, pontosság, kri­tikus szem, helykijelölési készség a jellemzőjük. Közü­lük is a legfontosabb a Pé­terfy Jenőről irt tanulmány. Fodor József 1943 októbe­rében írt sorai ma is érvé­nyesek: „Egyike volt legföl- készültebb íróinknak, egyike volt leglelkiismeretesebb kri­tikusainknak.” 1 , , - . , ,, Lesko Lgs/l Az olvasó Biztosan, emlékeznek még a fiatalok a Könyv és ifjúság mozgalomra, melyet tavaly hirdetett meg a- KISZ Köz­ponti Bizottsága. A somogyi csapat kiváló eredménnyel szerepelt ezen. A Petőfi Em­lékkönyvtár klubjának fiatal­jai bekerültek az országos döntőbe. Az akció sikerén felbuzdulva a KISZ most újabb pályázatra hívja fel a fiatalokat, melynek címe; Az olüasó ifjúságért. A szerve­zést, rendezést a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár KISZ-fiátaljai és a megyei, illetve a városi KlSZ-bizott- ság vállalta. Megyénkben 85 ezer be­ír acnozott könyvtári tag va'n, ezzel a második helyet fog­k'.ijuK cl az országos statisz­tikában. A könyvtárosok még a papirosra, az tan zsebre vágtam. Tolja az órájára pillan­tott és fészkelődül kezdett a székén. — Tudod mit, barátom — mondta —, meghívlak mi- hozzánk. Ne, ne hárítsd el! Meghívlak! A feleségem, aki egyébként Sophia Loren élethű hasonmása, gyönyö­rűen hár fázik. Megmutatom neked az afrikai álarcgyűj­teményemet is. Egyet neked ajándékozok, amelyik ott van balra az ajtó mellett... És vadászni jársz-e? Van engedélyem két vad 'elejté­sére, az egyik a lied lesi. Az ajtóig kisert és barat­ta gotan hatba veregetett mindaddig, míg boldogan ki nem léptem a várószobába ímely most egész kedves I arátságos kis .helyiségnél int. — Kedves fiú. gondol írre magamban, miköz! •háziam a zsc’nm'j! az ne megírt pun . i ,:<• < napirkosárbu dobtam Sági Xoi.lt libor [urduit • ifjúságért ezzel sem elegedettek, meri olvasni, tanulni soha nem le­het elegét. Ezért is örültek az új pályázatnak, mellyel mi- ' nél több fiatalt szeretnének toborozni. A cél nemcsak a ; Könyv megszerettetése, ha­nem a könyvtárak belső rendjének, katalógusának, ál­lományának,, szolgáltatásai­nak megismertetése. Az akció az ifjúsági könyv- napokkal októberben kezdő­dik és kapcsolódik az ifjú­munkáshónap rendezvényei - hez. Bár a kiírás a KISZ- alapszerveZeteknek szol, szí­vesen várják az egyéni je­lentkezőket >és az ifjúsági mozgalmon kívülieket is. A megyei könyvtár fiataljai ajániójegyzéket állította« össze, melyben négy téma köré csoportosították a mű­veket: olvashatnak az embe­ri kapcsolatokról, a barátság­ról és a szerelemről, érdekes témát jelói az „Ilyenek va­gyunk mi” címszó, s baran­golásra hívnak a művészete« világába. Nem volt könnyű dolguk a jegyzék . válogatói­nak, mivel ezekkel a gondo­latokkal sok kiváló író fog­lalkozott. Az összeállításnál az. irodalmi értek volt az el­ső szempont. Olvasmányélményeiket naplóban rögzítik majd r- akció résztvevői, s a könyv tavakban havonta tartott fog­lalkozásokon megbeszélik. Az olvasó ifjúságért mozgalom Utolsó szakasza a műveltségi vetélkedő lesz. Az ünnepé­lyes eredményhirdetést 1981 májusában tartják. l\ tódij, a külföldi út mellell könyv- és pénzjutalmat kapnak a leg­jobban szereplők. Szeptember •égéig még várják -, jelent- -ezőket a megyei iünyvtár- •in. ahol nkióbei hetedikén- M rp égövien.

Next

/
Oldalképek
Tartalom